A jövő s múlt titkai - ezoterikus bolt (boltos: Cirelin)

First topic message reminder :

Boltos: Dorita Adelaida

Egy már kívülről is eléggé feltűnő épület, ugyanis földszintje nincs egyből az első emelettel kezdődik, ahova létrán, kötélhágcsón, vagy lifttel is fel lehet menni, kinek mi a szimpatikusabb. Négy erős lábon áll a ház. Az impozáns épület kívülről csupa üveg, másutt fém és fa, de többségében mégis üveg, ezért a napsütésben szinte szikrázva csalogatja a vevőket.
Három emeletén minden megtalálható, ami az ezoterikával, jóslással kapcsolatos. Eladónk pedig lelkesen kíséri körbe az érdeklődőket és ajánlja mindenkinek a számára megfelelő különlegességeket.
Vannak itt jóskövek, füstölők, álomfogók, horoszkóphoz szabott kövek, állatfigurák, teafüvek. De akadnak jósgömbök, gyógyfüvek is, vörös krétapor, szellemek elűzéséhez használatos tárgyak. Azért akad itt olyasmi is, ami nem feltétlenül hatásos, de mégis jól néz ki, és persze különleges mágikus erővel bíró anyagok, tárgyak is.
Ha nagyon szeretnél akár te magad is készíthetsz apróbb holmikat, ugyanis a boltnak van egy kisebb részlege, ahol mindenféle gyöngyök, cérnák, tűk, tollak akadnak, és még rengeteg minden, amiből faragni lehet, vagy akár bármilyen nyakláncot, karkötőt készíteni.
Igazi kis titkokkal teli bolt ez, mert szinte minden kérésre akad megfelelő ajánlat, még a ki nem mondott kérésekre, kérdésekre is…

A jövő s múlt titkai - ezoterikus bolt (boltos: Cirelin) - Page 3 Jovo_s_mult_nagy

Vendég

*Figyelmesen hallgatja a boltost,majd elmosolyodik. Azt a kellemetlen szagos témát, nem nagyon veszi magára. Talán még jobban elmosolyodik,majd bólint.- Köszönöm. Szeretem a tengeri ásványokat, szóval lehet,hogy megnézem őket. Merre találom őket?*Pillant a boltosra,majd néha állataira,nehogy rosszalkodjanak. De csak Leila lábánál fekszenek. Nemsokára megjelenik egy hölgy. Ismerős az arca,de nem jut az eszébe. ~Nem tudom honnan ismerős. Biztos csak az utcán láttam egyszer..* Illedelmes kislány, így szépen köszön neki.- Jó napot! * Mivel a nő intéz hozzá pár szót, figyelmesen hallgat,majd kicsit meglepődik. ~Jah, szóval a divatszalon eladója. Biztos onnan ismerős. - Rendben, majd beugrok.* Nemsokára egyik szaktársa jelenik meg. ~Milyen nagy ma a forgalom.* Biccent neki,majd el kezd nézelődni valamerre. Ha a boltos figyel rá, akkor megszólítja.- Elnézést. Vannak horoszkópos dolgok? *Néz rá. Nme igazán tudja milyen horoszkópos dolgokra gondolt,de azokra gondolt. Vagyis mindegy mi csak horoszkópos legyen.*

*Rövidesen meg is szólal az ajtó feletti lágy hangú kis csengő, hiszen megérkezik az első vendég egy leányzó személyében, aki leteszi a gördeszkát, és az állatkái is vele jönnek. Nem zavarja, hiszen a törékenyebb dolgok magasabban vannak, csak nem okoznak nagy kárt.* -Persze, csak nyugodtan kis drágám, nézz körül. Épp tegnap jött egy új szállítmány tengeri ásvány, híresek a tisztaságukról, és védenek a kellemetlen szagok ellen. *Kacsint egyet, de persze nem arra céloz, hogy a leányzónak gond lenne az illatával. Aztán érkezik egy nő is, úgy tűnik mostanában nagy itt a felnőtt forgalom is. Neki már valamivel kimértebben biccent. A szavai hallatán persze kissé felhúzza a szemöldökét és közelebb lépked.* -Kedves...névtelen kisasszony, én sem sértegetem a jövőjét, bár ahogy látom eléggé kilátástalan. A jövő sok rosszat rejt, igyekezzen készülni rá. *Halk, sejtelmes hangon beszél, de végül aprót bólint.* -Ha nagyon akarja, lehet róla szó. Azt hiszen önhöz nem illhet más, mint az üveggyöngy jóslás...a színek kavalkádja. *Aztán egy újabb leányzó is érkezik, aki beáll a sorba. Átpillant Gwen válla felett.* -Miben segíthetek?

Adam Saturday írta:: *Adam kopogtat az ajtón majd belép*
-Hahó! Van itt valaki?*Senkit sem lát elindul befelé hátha van itt valaki*

//Néhány logikai problémára rávilágtanék. Az előbb írtam ki, hogy nyitva a bolt. Egyrészt ha egy bolt ajtaja nyitva van, akkor bent van a boltos, mert amúgy miért lenne nyitva? Nem hagyja szabadon a boltos. Ha viszont nincs bent, akkor zárva van az ajtó, tehát nem lehet belépni.
Plusz, ha netán elolvasni sikerült volna a leírást, következik, hogy ha zárva van a bolt el sem lehet jutni az ajtóig, lévén lift, kötélhágcsó és létra van, lévén a boltnak nincs földszintje...Szóval nem lehet odamenni és kopogtatni, előbb fel kell menni.
Módosítsd a hsz-ed addig nem reagálok rá.//

Vendég

*Lassan már törzshelyévé válik Nellond, hiszen tegnap szétbulizta magát, ma pedig ebbe a csodás tervezéssel megáldott ezoterikus boltba ugrik be, maga sem tudja, miért. A lift gombját benyomja, mire az pirosas színt vesz fel, és - pár pillanattal később - amikor megérkezik a felvonó, szétnyílnak az ajtók és Katie belép a mágiával kiegészített felvonóba.* ~ Ha másért nem, a látványért érdemes volt jönni. ~ *Mondja magában, majd megnyomja az egyes gombot, és felliftezik. Bár nyilván a gyomra jobban megmoccanna, ha a harmadikra menne, megállás nélkül - amit imád - de ő szereti a dolgokat a kezdetektől nézni, így kilép a liftből, és mosollyal az arcán körbepillant. Egy hozzá hasonlóan divatos nőt pillant meg, majd egy vörös nőt, és egy iskolatársát, Leilát. Neki biccent, és kivárja a sorát, csak halkan köszön a boltvezetőnek és a divatos nőnek.*

Vendég

*Ő maga a liftet választja, hisz mekkora szentségtörés lenne, ha egy Gucci-ban húzódzkodna fel egy kötélen. Nem másért érkezik ide, mint, hogy megtudja, van e még esély arra, hogy kiadjon egy harmadik, olyan nagy sikerő könyvet, mint az első kettő. Mert hogy azok, nem győzőm emlegetni, a bestseller lista legtetején foglalnak helyet, még ma is. Ebből az következik, hogy ő mondhatni egy sztár és mégis egy ilyen isten háta mögötti kis koszfészekben van összezárva olyan emberekkel, illetve más fajú egyénekkel, akiknek semmi érzéke nincs a divathoz.*~Ó, nagyon remélem, hoyg hallok valami pozitívumot ettől az asszonytól...vagy férfitől? Hm, ha az utóbbi, akkor remélem helyes. Itt egyedül azt a Marulnit ismerem, s igaz, hogy ő egy vén kujon, mégsem szeretném vele összeszűrni a levet.~*Le kell hogy lombozódjon, mikor belép, hisz egy hölgy fogadja. Egy lányka is van bent, de vele most nem különösebben törődik, épp csak egy apró megjegyzés erejéig.*-Ó, van egy helyes Chanelem, jól állna neked. Holnap nézz be a divatszalonba.*Azzal Doritához fordul.*-Mondja, kedves, lehetne szó egy kis barterről? Én felöltöztetem magát...hmm...ízlésesen, maga meg mesél valamit a jövőmről. Mit szól?

Vendég

*Adam felmegy a lifttel látja hogy rajtakívül más is van itt.*
-Helló mindenkinek!*beáll a sorba és vár*

Vendég

*Ma is leugrik kicsit Nellondba. Persze gördeszkáját semmi pénzért nem hagyná otthon, így azt is magával hozta. Na meg az állatkertje is vele van. Kutyusa és görénye mellette futkosnak, mindent megszimatolnak. Valahol a központi térnél, már gurulva közlekedik, és a boltokat kezdi nézegetni. ~Nem sok bolt van nyitva.* Suhan tovább,majd egyszer csak meglát egy boltot. ~Ez mindig itt volt? Nem is láttam még. Ugorjunk be.* Megfogja deszkáját,majd int állatainak,hogy most vásárolni mennek. Mikor belép kicsit tátva marad a szája. ~Áhh, ez egy egzotikus bolt. Remek..még jó,hogy bejöttem.*Mosolyodik el,majd köszön a boltosnak akit meglát. - Jó napot! * állataira néz,majd elgondolkodik. ~Állatokat lehet behozni? Ki tudja..* - Szeretnék kicsit nézelődni, ha lehetséges.* Néz a boltosra,majd elindul. Gördeszkáját az ajtónál hagyta, nem szeretné ha valamit leverne vele. Mivel a bolt az első emeleten kezdődik, így lift-be áll és felliftezik az első emeletre.*

*Leereszti a kötélhágcsót, a liftet, és a létrát is, igen...a bolt nyitva áll, és várja a leendő vásárlókat.*

*A fehér haj, szinte már szintelen, a színekkel teli szobában furcsa hatást kelt. Hölgyeményünk ugyanis kedveli a színeket, ez a fakóság pedig még riasztóbb számára, mint bármi feketemágia, amit érzékel. Leplezni igyekszik a látvány okozta apróbb megrökönyödést, ezért inkább a jegestea felszolgálásával foglalkozik.* ~Mintha csak kiszívta volna belőle az élet a színt..vagy a halál.~ *Surran át a gondolat a fejében, főként amikor közelebb lép a férfihez és futólag hozzá is ér a kezéhez. Hűvösebb, mint az átlag, így márt érti miért volt olyan szokatlan az aurája, amikor belépett az épület hátsó ajtaján. Ő a saját italából csak lassan kortyolgat, mikor visszaül a helyére, hiszen a hűvös ital könnyen kárt tenne a hangszálaiban, és a torkában. Amikor immár a lényegre térnek fokozott figyelemmel pillant a tündére, hisz most jön a lényeg, amire már percek óta kíváncsi. Biccent, igen hallott már dolgokat, bár nem annyit, mint amennyit kíváncsisága megkívánt volna, de úgy fest most lehetősége van még többet megtudni.* -Rendben, ha látomásom lesz, jelezni fogom önök felé, bár sajnos ez nem olyan képesség, ami minden esetben irányítható, de igyekszem. *A továbbiak már jóbal nehezebbnek tűnnek. Egy pillatig elgondolkozik, de sok ideje nincs, lévén a férfi máris távozóra fogja.* -Megteszem, ami tőlem telik, de nem ígérhetek semmit. Minden eszközzel azon leszek, hogy megtudjam azt, amire kíváncsi. *Óvatos? Na igen, sejtette, hogy nem mehet fejjel a falnak, mert egy ilyen kutatkodás akár még az életébe is kerülhet. Nem tudja, mire képes a másik, és nem lenne túl remek, ha belenéz a ködbe, és onnan visszatekint rá valaki...*
-Viszlát! *Köszön el bolgárul, hiába, hogy a másik francia, ő nem igazán érti a nyelvet, ezért nem is szándékozik alkalmazkodni hozzá. Amint a férfi távozott, hasonlóképpen, mint érkezett visszasétál a jógszobába. Lesz dolga a következő napokban épp elég, valószínűleg most pár napra kiteszi a zárva táblát és röpke szabadságot vesz ki. De persze a jóslatot erőltetni sem lehet, majd jön az magától, ha akar.*

*Nem is szándékozik megijeszteni a hölgyet, inkább elnyerné a bizalmát, ha van rá lehetősége, főleg miután ezzel a kéréssel rá fog szorulni. Hát igen, szerencse, hogy egy fogadószobába érkezett, lehetett volna egyszerű raktárszoba, akkor aztán üldögélhetne egy dobozon. Amikor megkapja az engedélyt, akkor helyet is foglal az egyik fotelben, és hátrahajtja a csuklyáját. Fakó haja akár a lenrostok, szétterün a sötét kámzsán.* köszönöm, egy olyat lesz szives. *bólint amikor a nő elkezd jeges teát szopogatni. Kézbe fogja a poharat, és lassan kortyolgatja, neki is szüksége van vízbevitelre, különben vérben forognának a szemei, ha nem lenne normális anyagcseréje.* Nos.. *pillant a tűzopál és zafír kettősével változó szemeivel a kalandos életű nőre.* Mint ön is hallott róla bizonyára, évek óta küszködünk azzal, hogy fenntartsuk igen fiatal iskolánk jóhírét, és hogy a tanulókat ne vegyék ki a szüleik arra hivatkozva, hogy a diákok nincsenek biztonságban. *Felhörpinti a teát, és leteszi az egyik asztalra az üres poharat.* A kérésem roppant egyszerű. Mint látó tudni fogja, mikor közeleg a vész, legyen kedves értesítsen. A másik problémám azonban sokkal mélyebb rétű. Ellenfeleink vezetője egy nagy tudású mágus, erejét meg sem tudjuk becsülni, hogy mekkora. Daronel Deneira néven hivatja magát, még akkor is ha most Jason Nolan a csatlósa. Tudni szeretném, hogy kicsoda Daronel Deneira. Biztosan álnév, de vajon mi lehet az igazi arca? Tekintsen bele a ködbe, és adjon nekem magyarázatokat mademoiselle Adelaida. Nem kérem igyen, a fizetségről még beszélünk. Most nem is tartom fel, bizonyára sok a dolga. Értesítsen, ha van fejlemény, és talán mondanom sem kell, legyen óvatos. *Feláll, és visszateszi a fejére kámzsát.* Au révoir. *biccent, és elhagyja az épületet arra, és ahogyan jött.*

*Nem egy félős fajta, a tengeren és szárazon is sok mindent látott már, amiket mások még elképzelni sem mernek, és hozzá kell tenni, hogy egy látonok nem lehet félős. Olyan dolgokat tapasztal meg időnként, amihez semmi kedve sincs, és amiket nem tud irányítani, így hát nem lehet ijedős, hisz a saját látomásaitól is halálra kellene rémülnie. És igen, van fotel is, lévén a férfi a hátsó ajtón érkezett, ami történetesen egy afféle pihenőszobába nyílt. Nem ez a saját lakrésze, csak úgymond ide szokott napközben hátrajönni, kicsit relaxálni, vagy éppen megenni az ebédet. A kérdés hallatán csak bólint, természetesen leülhet és ő is e mellett dönt, elfoglalja a másik fotelt.*
-Esetleg valamit inni? *Kérdezi meg az előzékenység kedvéért, de nem sok esélyét látja, hogy a tünde iszogatni jött volna, arra sokkal jobban megfelelő a Fogadó.* -Ezt valahogy sejtettem. *Mosolyodik el. A tünde alapvető megjelenése is olyan, ami nem azt jelzi, hogy egyébként is kedvelné a nagyobb társaságot. Látóként azért kellő beleérző képessége van, így bőven érzi, hogy a férfi még ezzel a hidegséggel is túltesz magán, egyébként nem lenne ennyire "kelleme" a jelleme. De akad ez így, mindenki más, van, akihez eleve ez illik. Ha kér italt a vámpír, akkor természetesen ki is szolgálja, ha nem akkor logikusan nem. Ő azért egy hűvös jeges teát mindenképpen a kezébe röppent, és azt iszogatja, miközben szemeit a férfire függeszti.* -Nos? *Kérdezi újfent, hogy mi is a fontos dolog, ami miatt az igazgató látogatás tett hozzá, ami ugye nem egy gyakori dolog erre felé. Igazán az iskola dolgairól még csak nagyon hírből hallott, tudja hogy voltak már támadások is, haltak meg többen, de lévén nem régen érkezett pontos részleteket még nem tud.*

*Míg az ajtó előtt várakozik, alaposan felméri az épület mágikus eszenciáit. Rengeteg varázstárgy van bent felhalmozva, ez bíztató, csak azt mutatja, hogy a megfelelő személyhez jött. No nem segítségért, azért annyira elboldogul, inkább szereti a kérdéseket többféle aspektusból megvizsgálni, mielőtt hozzálátna a feladat megoldásához. A csodapalota lakója pedig vélhetően kellő rálátással rendelkezik egy ilyen esetben. A tünde vámpír kevés mágiágat tudhat be olyannak, hogy egyátalán nincs hozzá tanultsága, egyike ezeknek a jósmágia, éppen ezért kérte fel annak idején Morganát, most pedig Geraldot az okítára. Cirelin kíváló legitimentor, ám hiába ismeri az időutázás misztériumát, a látomások nem az ő asztala. Szögezzük hát le, a renegát herceg a mágia ily bizonytalan, de szükséges ágát jött hogy a hölgytől bizonyítás alá vetni. Érzékeny füleivel hangokat hall bentről, ám nem szükséges hallania, hogy tudja, az úrnő bent tartózkodik. Ezt onnan is lehet sejteni, hogy az erővonalak töretlenek. Mihelyest valaki elhagyja birtokát, az szépen lassan, de megindul az enyészet felé, míg gazdjája vissza nem tér. Árnyék vetül a küszöb alá, a vérpióca megtalálta a címzettet. Kiváló. Hátralép, hogy utat engedjen a hölgynek, és közben igen ügyel arra a tényre, hogy a magasban van, ahonnan nem kéne lelépnie még véletlenül sem. Nos nem mintha szétzúzná magát, egyszerűen méltóságon aluli lenne kapálóznia. Megvárja, míg a vörös hajú nő beinvitálja, enélkül máshova nem léphet be. Kevés dolgok egyike, mit vámpírként el kell viselnie, a legtöbb akadályt már kiküszöbölte, ez pedig nem olyan lényeges. A nő beengedi a vérmágia ellenére is, ez bíztató, hogy nem fél tőle. Átlép a küszöbön, és miután nem válik porrá, sőt még kocsonyás sem lesz a teste pillanatokon belül, elégedetten nyugtázza, hogy a házigazda vendégül látja. A bájitaltanár lassan lép be, nem kívánja egyből elárasztani a helységet aurájával. Kurtán biccent.*
Merci mademoiselle. Sejtettem hogy ilyenkor már zárva van, nos én azonban nem is az ügyfelekkel együtt akartam érkezni. *Pókszerűen összefonja az ujjait, és az egyik fotelre mutat.* Megengedi? Nem tartom fel sokáig a hölgyet. *modora a végtelenségig udvarias, főleg ha nőkről van szó, ezen azonban átszivárog csöppnyi hideg aroganciája, és maró gúnya, amit az ügy érdekében alaposan félre kell tennie.*

*A múltkori apró kis problémát sikerült nagyrészt elhárítania, bár a jósterem épp csak nem rég lett újra a régi, mert a hátsó szobában lévő lények elég nagy felfordulás okoztak. Épp az utolsó simításokat végzi, a kettétőrt asztal immár újra egyben van, és visszapakolászik a fiókba is. Ekkor tántodorik meg...látomás. Nem véletlenül nincsen túl sok védő és riasztó bűbáj a bolt körül, neki erre nem igazán van szüksége. Zárva van, kint is van a tábla, mégis szinte lökés szerűen érzi meg a közeledő erőteljes mágiát. Megkapaszkodik az asztalban és szusszan egyet.* ~Azért néha jócskán idegesítő.~ *Morog magában, majd mégis csak elvégzi az utolsó simításokat, és végül betolja a fiókot. Az ablakot is kinyitja, hogy a kinti meleg, de lassan frissülő levegő utat találhasson befelé. Kicsit megigazítja a ruháját, barna vászon nadrág van rajta, egy öv, és felül egy kényelmes rövid ujjú blúz, mely épp kellő mértékben láttatja bájait, se többet, se kevesebbet az ideálisnál. Mikor aztán készen van, kilépdel a hátsó szobából. Pár pillanatig még rezegnek mögötte a gyöngyök a gyöngyfüggönyön, de lassan megáll a mozgásuk a széltelen levegőben. Ekkor már egyértelműen érzi, hogy valaki közeledik, de a hangot nem hallja, ami felettébb furcs...bár mindenre meg van a magyarázat. Aztán az ajtó előtt...bekúszik a massza, és meghallja a hangot.* ~Hm...Kaen el Jericho. Annak az iskolának valami fejese, igazgató lehet, vagy efféle, úgy hallottam.~ *Suhan át az agyán. Nem tudja még mi lehet a férfi céja, ami miatt meglátogatta, hiába látó minden előtte sem fekszik úgy, mint egy nyitott könyv, bár másokat könnyű ezzel átejteni. Az ajtóhoz sétál hát, és egy könnyed mozdulattal lenyomja a kilincset, lévén az ajtó a különleges zártechnikának köszönhetően bentről könnyen nyitható, kintről annál nehezebben, ugynis odakint nincs kilincs. A szélesre tárt ajtóból hátrébb lépdel, hogy a férfi bejöhessen.*
-Üdvözletem jöjjön beljebb...miben segítek? *A sötét köpeny, a világos bőr, meg kell vallani nem egy szokványos alakról van szó, még a végén megijedne, ha pár órával későbbi időpontot választott volna a látogatásra.* -Zárva vagyok, de egy ilyen különleges vendégnek azt hiszem mindenképpen illik nyitva lennem. *Amint a tünde beljebb lépdel becsukja mögötte az ajtót, hiszen továbbra is zárva tart, és nem is lenne célszerű, ha valaki netán megzavarná őket, amire mondjuk a feljutás minimális lehetőségei miatt kis esély van. Beljebb tessékeli a férfit, és vár, lévén még nem tudja mit is akar.*

*Megvárja, amíg a nap lemegy, azután a vállára kanyarítja sötét köpenyét. Kipillant az ablakon, majd felméri hogy milyen szinten állnak az iskola védelmi rendszerei. Az eredményt kielégítőnek tartja, és a birtokon tartózkodik a másik szakvezető, nem lehet gond, ha egy ideig távol lesz. Bezárja a lakosztálya ajtaját, és a félvér jégdémont pedig utasítja, hogy senkit ne engedjen be. Felsétál a zöldmárvány csigalépcsőkön, és betekint az amfiteátrumba. Ott bent pár allidonos gyerek egy színdarabot próbál, vélhetően a közelgő dalnok programot akarják feldobni. A vámpír komoran mordul egyet, nem tudott elmenni a máguskongresszusra, mert rá itt van szükség. Bezzeg a két igazgatóhelyettes Brüsszel környékén járhat. Vállat ránt, és elindul a Tölgyes felé, hogy onnan hoppanáljon majd. A birtok területéről még ő maga is nehezen tudna térmágiát alkalmazni, most pedig nem kívánja pocsékolni az erejét. Átvág az udvaron, néhányan riadtan tekintenek rá, ritka esemény, ha az igazgató órán vagy rendezvényen kívül mutatkozik. Az évezredes fák is mintha meghajlanának az akarata előtt. Az egykori tünde, aki rejtélyes módon sokat megőrzött képességeiből, miután vámpír lett, hangtalanul sohan el a sötét erdő tejfehér ködjében, csuklyája akár hátborzongató is lehetne, már ha látná valaki. Eléri az erdő szivét, ahol egy kicsavarodott és megszenesedett fához siet, és a törzsére teszi halovány ujjait. Elfordítja délkeleti irányba a karcsú kéz alatt megjelenő opálzöld plazmagömböt, és a Nellondi főtéren találja magát. Nem foglalkozik keresgéléssel, csalhatatlan ösztönei egyenesen vezérlik célja felé. Még napközben van, sokan járnak-kelnek az utcán, nyár lévén a mágikus utcalámpákat sem kapcsolják fel egy ideig. Nem leplezi le magát a nyílt varázshasználattal. Nem a konfrontációtól tart, tisztában van erejével, kevés vele vetekedő varázsló él Kelet-Európában. Csupán az aggasztaná, hogy ha valaki elhíresztelné, hogy az igazgatók egyike nincs a birtokon, az végzetes lehetne. Minden élő, de még a holtak is, a saját várukban a legerősebben, védőmágiájuk gyűrűjében. Cselhez kell folyamodnia. Megkeresi az ezoterikus bolt hírében álló emeletre épült csodapalotát, és némi morfondírázás után magára bocsájt egy kiábrándító bűbájt. Változhatna denevérré, de félő, hogy a lak bölcs tulajdonosa nem szívleli az álcában közlekedőket. Amikor vonalai eltűnnek, egyszerűen meglebbenti a denevérszárnyú éjsötét köpenyt, és pillanatok alatt megteszi a többméternyi magasságot. Puha lábbal lép az ajtó előtt elhelyezett pallóra. Megszűnteti a láthatatlanságot, majd egy ezüst késsel megvágja az alkarját. A sűrű sötét vér a földre csorog, miközben a vámpír gyors mozdulattal eltűnteti a köpeny rejtekében a tőrt. A halottszín ujjak a vérre mutatnak, ami zselés masszává összeállva bekúszik a küszöb alatt, hogy aztán szavakká álljanak össze: Kaen el Jericho vár bebocsájtásra. A tünde ezek után karbafonja a kezét, és türelmesen várakozik.*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Sam figyelmesen hallgatja amit Dorita mond. Először egy kicsit elfogta a csalódottság,de utána megkönnyebbül.*
-Köszönöm szépen!-*mondta Sam egy kedves féloldalas mosollyal.*
-Én is remélem! Viszlát!--mondta Sam,majd el is távozott a boltból.*

-Nos akkor még mindnetten tanuljuk a dolgokat, ez még könnyebbé is teszi a helyzetet, hiszen egyikünk sem túl tapasztalt a másikhoz képest. *Mosolyodik el, majd kézrázás után visszahúzza a kezét, és újra a zsacskót veszi a kezébe, várja a kérdést. Amikor a leányzó kimondja azt máris moccan a keze. Kis rázás erre, kis rázás arra, majd egy jól begyakorolt mozdulattal engedi el a zacsjó száját és teríti szét a csontokat.* -Hm...áh, értem...érdekes. *Ejti ki sorban egymás után a szavakat szép lassan, majd végül Samre emeli a telintetit.* -Először nem, rossz szakmát választasz, és az nem igazán fog menni, ahogy szeretnéd, sok csalódás vár rád majd, de le kell küzdened az akadályokat...és a következő már sokkal jobban megy majd.
*A következő pillanatban a jósszobából nyíli vörös fenyó ajtó mögül hangos csörömpölés hallatszik ki. Dorita kissé összerezzen, hiszen eddig a jóslara koncentrált.* -Aucs...ez nem lesz jó. *Húzza el kicsit a száját, majd feláll az asztaltól.* -Menned kell, odabent...nos kicsit rendet kell tennem köztük. *Hogy mik között az egyelőre még rejtély marad a lány számára, vagy talán örökre, nem lehet tudni. Fel is áll, és elteszi a csontokat a zacskóba, majd vissza az asztal fiókba, és a leányzót a kijárat felé terelgeti.* -Remélem még találkozunk Samanta! *Köszön el tőle egy intéssel, majd mikor felért felhúzza a kötélhágcsót, a létrát és a liftet is, és leereszti lentre a "Zárva" táblát is. Aztán elindul hátra rendet tenni.*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Sam hallja amit a nő mnd és mosoly kerekedik az arcára. Kézfogáshoz nyújtotta a kezét és ő is bemutatkozott.*
-Én Samanta Marietta vagyok,és hát én is új.-*mondta Sam.*
-A kérdések.Mondjuk az első legyen...sikeres leszek külföldön a szakmámban?-*kérdezte Sam miközben már fontolgatta a második kérdést.*

*Majdnem kiesnek a csontok a kezében, mivel hirtelen a homlokára csap. A zacskó után kissé riadtan nyúl, mivel nem lenne jó, ha a tartalma kihullana...az nagyon rossz ómen. Egy szusszal fújja ki a levegőt, amikor sikerül a bajt elkerülni.* -Milyen igazad van, teljesen elfelejtettem, tudod még új vagyok a boltos szakmában, odahaza meg mindenki ismert már, nem kellett túl gyakran bemutatkozni. *Halvány mosoly ereszt meg, majd érdemben is válaszol a kérdésre.* -Dorita Adelaida vagyok, örülök a szerencsének. *Még kezet is nyújt a leányzónak kézrázás céljából, majd újra ráemeli fürkésző tetkintetét.* -No akkor halljuk csak azt a kérdést, amire kíváncsi lennél. *Végülis mostmár akárhogy is kerülgeti csak a jóslás hiányzik.*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Sam örömmel hallota,hogy a nő azt mondta,hogy jó választás.*
Nem ide kapcsolódik az első kérdésem de azért megtduhatnám a nevét önnek?-*kérdezte Sam szégyenlősen,miközben próbálta keülni a jós tekintetét,mert nem akarta látni,hogy mérges-e,vagy elárulja a nevét.*

-Rendben, rendben, jó választás. *Mosolyodik el, majd a felé lévő fiókban kezd el matatni, végül egy apró selyem zacskót vesz elő, amiben hallani hogy a csontok zörögnek. Elő is veszi, de egyelőre leteszi maga elé, hiszen ahhoz hogy jósolni tudjon kérdésre is szüksége lesz.* -Már kédeztél. *Kacsint rá a leányzóra, miközben elkezdi kibontani a zacskó szájánál lévő vékonyka zsinórt.* -De mondd csak, aztán jöhet maga a kérdés is, mármint hogy mire lennél kíváncsi. A csontjóslásnál ugyanis szükség van valamilyen kérdésre, amire rákoncentrálsz, én pedig közben ledobom a csontokat, és meg is látjuk mi a válasz. *Egyelőre tehát vár, hiszen nem tehet semmit a kérdés nélkül. Közben azért koncentrál, és odakintről Samanta érezheti hogy hűvös szellő lebbenti meg a függönyöket. A túlvilág erői mozgásba kezdtek...*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Ahogy a boltos mutatja az utat Sam mint egy kis pincsikutya követni kezdte. Ahogy meghallotta a lehetőségeket Sam-et elfogta a szédülés. Egy pillanatra megállt,de aztán összeszedte magát és követte a nőt.*
-Azt hiszem...a...csontokat választom.-*mondta Sam eltöprengve.*
-Kérdezhetek valamit?-*kérdezte Sam a nőtől miközben leüt a jóssal szemben.*

*Kellemesen sikerült ráijeszteni a leányzóra, na igen nem véletlenül dobták már a végén minden hajóról ki, hiszen folyton viharokat, meg zátonyt jósolt, és valahogy a többsége mindig bejött, egy idő után már senki sem akarta alkalmazni.* -De azért ne aggódj, a jövő folyton alakul, könnyen lehet, hogy hosszú, jelentőségteljes életed lesz, mert máshogy alakítod. *Aztán a kérdés hallatán egy kicsit elgondolkozik. Vannak itt a boltban rejtettebb, nem annyira publikus dolgok is, és azért óvatosan kell a dolgokat más orrára kötni. Végül aztán dönt, és egy hátsó szoba felé indul, ahova vékonyka csigalépcső vezet fel. A pult előtt egy csettintésre halványan derengő védőháló jelenik meg, hogy netán aki közben betér, ne tudjon benyúlkálni oda, de persze egy apró riszató is akad, hogy a többi tárgyat ne lehessen elvinni csak úgy.*
-Gyere utánam. Mire gondoltál, kártyajóslás, vagy inkább a ritkább formákat, mint a csontok, vagy halott maradak belei kedveled jobban? *Valahogy sejti, mi lesz a válasz, de azért mégis csak jobb kérdezni. El is érik aztán a hátsó szobát, gyöngyökből álló függönnyel van eltakarva a kíváncsiskodó szemek elől, ami halvány lilás színben tündököl. Két szék van csak itt bent, no meg egy asztal. Az egyikre ő huppan le, a másikat pedig a lányzónak mutatja, hogy foglaljon helyet.* -Nos, mire lennél kíváncsi?

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Sam kicsit megijedt,ahogy a nő hirtelen megtorpant előtte.*
-Hümmm...jóslás..imádom.-*mondta Sam kuncogva. Kicsit körülnézett beljebb is. Amikor meghallotta,hogy mit is mond a nő nagyot nyelt.*
-Ködbe...búrkolózik...a...jövőm?-*kérdezte Sam kétségbeesett hangon.*
-És itt lehet jóslást kérni? Mármint ilyeneket hogy karrier,szerelem,pénz meg ilyenek?-*kérdezte Sam,de nem volt benne biztos,hogy érthetően magyarázta a boltosnak,mit is szeretne megtudni.*

*No igen fiatalos külsővel áldotta meg a sors, de mégis már a 30-a éveiben jár. Ki tudja, talán egy kis véla vér is csörgedezik az ereiben, azért nem látszik annyira a kora. Az ajtó felett apró csengő jelzi, hogy leendő vevő érkezett. Hölgyeményünk lendületesen fel is pattan a székéről, hiszen ülve alig látszik a méretes pult mögött.* -Szervusz drágaságom! *Libben ki a pult mögül és lépked oda a leányzóhoz, majd hirtelen megtorpan előtte.* -Ajjaj, látom, hogy a jövőd ködbe burkolózik...valami veszély közeleg feléd. *Sejtelmes hangon súgva mondja ki a szavakat, majd elmosolyodik.* -De ne aggódj, a jövő folyton változik, talán semmi bajod nem lesz...talán. *Kacsint egyet, majd a kérdésre válaszol, ha már az is született.*
-Itt? Itt minden félét, ami csak szem-szájnak ingere, és kapcsolatban áll a jóslással, kézművességgel. Nem rég érkeztek vadonatúj holdkövek, amik az ártó szellemeket tartják távol az álmaidtól, bár csak a gyengébbeket. De gyere csak beljebb és nézz körül. *Invitálja, hiszen a polcokon szinte minden ki van pakolva, amit kapni lehet.*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Sam lép be a boltba. Kíváncsi tekintetével mindent alaposan szemügyre vesz. Egyszer csak megpillantja a boltost. Őt is alaposan szemügyre veszi.~Nem fiatal egy kicsit,hogy boltos legyen? Vagy csak én látom olyan fiatalnak.~kérdezte magától Sam. Végül elhatározta,odamegy a nőhöz és megszólítja.*
-Öm...jónapot!-*mondta Sam suttogva.*
-Itt milyen dolgokat lehet kapni.?-*kérdezte Sam hamiskás mosollyal,miközben arra gondolt,hogy mindenkinek van valami célja amikor belép egy boltba. De Samnek nem volt különösebb célja.*