Tükörterem

Tárgy: Tükörterem Vas. Júl. 12, 2009 3:59 pm

First topic message reminder :

Biztosan te is hallottál már a vidámparkok tükörlabirintusairól. Ez is hasonlatos, de mégis kicsit más. Ahogy belépsz, egyből láthatod a rengeteg tükröt. Egy kisebb előteremben találod magad, ezzel kezdődik ugyanis a szoba. Itt több tükör is található, de még nem labirintus jelleggel, csupán kis cseleket hajtanak végre. Akad, amiben kisebbnek látod magad, és jóval szélesebbnek, akad ami megnyújt, és óriási leszel tőle. De vannak mágiával megbolondított darabok is, ahol szőke lesz a hajad, vagy épp hatalmas fogakkal bírsz, ha belenézel a tükörbe. A sokszínűségnek talán csak a képzelet szab határt, minden tükörben máshogy láthatod magad.

Aztán eléred az útvesztő bejáratát. Rengeteg tükör van itt, cselesek, akad amelyik még tanáccsal is megpróbál ellátni, hogy merre indulj tovább, mikor kockáztatsz és elindulsz a kanyarok között, de mégsem tudhatod, hogy vajon igazat súgnak-e, vagy csak tévútra akarnak vezetni téged. Akadnak itt szikrázó, csillogó tükrök, megannyi színkombinációban, de szimpla megszokott tükrök is. Akad, ami még mozgásra is képes, és mikor visszafordulnál, már egész más az út, mint amin érkeztél. Ha mégis úgy érzed muszáj kijutnod innen, de nem leled a kijáratot, semmi pánik! Egy apró trükk lesz segítségedre, melyről olvashatsz a bejárat kis útmutatójában is. Nem mást kell tenned, mint az ismert regény, az „Oz, a csodák csodája” trükkjét alkalmaznod. Állj lábujjhelyre, kétszer koccantsd össze a sarkaidat, majd mondd ki a kulcsszót: „Szökkenj!”. És máris az előteremben találod magad, ahonnan már jól látható az ajtó. Máskor azonban még próbálkozhatsz, hátha egyszer rájött az útvesztő trükkjére, és sikerül segítség nélkül kijutnod onnan.
Sok sikert!

írta Cirelin de Sovalon

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria kissé szenvedő arccal hallgatja a barátnőjét, és a gyertyákra vonatkozó kérdésre csak egy halk nyögéssel válaszol. Őt Kaen igazgató zombi mása kínozza, ahogy sebeit erősen végigsimítja, majd egy egy erős nyomást érezhet a gyomrában. Erre kissé összegörnyed. Látja, hogy barátnője szinte teljesen összerogyik, hirtelen erős harag fogja el.*
Ők nem emberek... ők is csak hologramok. *Morogja maga elé, és előrelép. Pálcáját előkapja, és kimond egy igét.* Ecto Bravia! *Kiáltja, és suhint egyet a hologramok felé, mire erőteljes lökéshullám rázza meg a helyiséget. Egy erősebb ütődést éreznek az érkezésnél, viszont azonnal minden érzés abbamarad. A négy szakvezető és a két hasonmás teste a földre kerül, és ebben a pillanatban kiszárad, bebarnul, és megrepedezik, mintha homokból lenne. Vitoria odalép, leguggol az egyikhez, és egyik ujjával hozzáér, mire az beomlik, és egyszerű, száraz homok lesz belőle. A helyszín hirtelen villogni kezd, sötétség, erős fény, majd megint vak sötétség. A fél-tünde felpillant, és hunyorog. Pár pillanat után újra világos lesz, és egy kapu előtt állnak, ami mögött ott lapul a megszokott előterem. A lányka erre elmosolyodik.*
Hát ez furcsa volt. De azért tapasztalat. Nem? *Kérdezi barátnőjére pillantva halvány mosollyal, és átlép az ajtón.*

Vendég

*Gaea amikor látja, hogy a hasonmása fájdalma őrá is ugyanazzal a hatással van, és a tünde-lány sem érez másként, aggódóan néz a társára.*
-Bajban vagyunk, ugye tudod? ... Egyetlen ötletem van, ... *Felnyőg egy újabb fájdalomhullámtól, amikor a hasonmásába gyomortájon megforgatják a varázspálcát. Majd levegő után kapkodva folytatja.* ... Ha van nálad vörös faggyúgyertya, úgy legalább fél tucat, de négy jobb lenne, mert Bebörtönző varázslattal próbálkozhatnánk.
*Aztán eszébe jut, hogy csak egy szem faggyúgyertya van nála, az is sima, de azt akkor sem adná, ha élve nyúznák, mert az kell a famulusához.*
-De mivel nincs szerintem, ez az ötlet rajtunk nem segít. *Egy újabb sikollyal elnémul, mert a pálca a hasonmása ujjait kezdi egyenként pörkölni. majd összegörnyes elfehéredő arccal, és térdre rogy.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Amikor Gaea az ujjával kiszedi a hasonmása szemét, Vitoriának felfordul a gyomra. Ő is hozzáér saját arca véres, kiszakadt részéhez, és végigsimítja. Halk, kényszeres kacagás tör fel belőle.*
Hát ez azért durva. Pedig teljesen élethűnek látszanak. *Pillant a holttestére, majd halvány mosollyal a vigyorgó tükörképére pillant.* Menjünk arra, amerre szeretnéd, én nem tudok dönteni. Bár tutira úgy van, megcsinálva, hogy amerre a biztatóbb jelenségek mutatnak, arra van a zsákutca. *Mosolyog a társára halványan.* Jövök! *Kiáltja gyorsan, és egy apró pillanat alatt, hihetetlen gyorsasággal éri be új barátnőjét. Ahogy mennek, megpillantanak valamit, ami a kijárathoz hasonlít legjobban, viszont a tanárok állnak benne. Komor, dühös tekintetük nem sok jót ígér a mai napra. Viszont... mintha nem is a valódi tanárok lennének, olyan... gonoszak. Ahogy az egyik nő felpillant a csuklyája alatt, látni lehet, hogy Gaea arcát viseli. Spriccelő vér, élőholtak, semmi nem zavarta meg jobban Victoriát, mint ez.*
Most... most akkor ez hogy van? *Értetlenkedik csengő-bongó, gyönyörű és nőies hangján. Egy másik nő is felpillant, Vic arcával, majd sorra az összes alak; a négy szakvezető. De az arcuk mintha mást tükrözne, mint eddig... talán bosszút, vagy támadási vágyat, vagy bármit, de semmi kedvesség nincs. Jericho professzor, a lányok szakvezetője és az iskola egyik igazgatója lép először előre. Halk morgás hallatszik a furcsa személyek felől, mintha zombik lennének, vagy ki tudja? Mivel itt már hat ellenség van, nehezebb dolog lenne őket testi harcban legyőzni. Kaen felemeli az egyik kezét, egy ollót tart benne. Megfordul, és a Victoria arcú tanárhoz lép. Megfogja az arcát, szétfeszíti, és az ollóval erősen belevág. A valódi Victoria erre felsikkant; érzi, ahogy a hideg olló az arcához ér, mindent érez, amit a testi mása is. Arcához kap, de semmi nem történik, csak az a fájdalom... Cirelin tanárnő lép most előre, ahogy Kaen pár vágás után a földre dogja szerencsétlen nőt; arcából folyó vér kacskaringósan táncol előre. Az imént közelebb lépett hölgy most Gaea tanári mása felé fordul. Pálcáját a torkára szögezi, mire az áldozata kifeszül, szájából éles vércsík serken ki. Teste megemelkedik, erőteljesen remeg, és többször megrázkódik, mintha valamilyen epilepsziás roham lenne. Valódi személye érezheti a torkát égető vért, és a testrészei görcsös fájdalmát, mindent, amit képmása is.*
Ne csinálják! *Kiált fel, mire a két igazgató egy emberként fordul felé; szemük vérben izzik, fogukat a diákokra vicsorítják, mintha csak megvadult állatok lennének.*
Menjetek innen! *Hörgi átszellemülten Kaen tanárúr zombi mása, mire Victoria ségélykérőn pillant társára.*

Vendég

*Amikor sikeresen átjutottak a sötét akadályon, egy újabb elé kerülnek. A fehér ruhások, és a rohadó katonák oximoronja eléggé rémisztő egyveleget alkot.**
-Utálom a vért folyni látni! *Sikít fel halkan, és belarúg a katonába, aki az ő rothadó, arcát viseli. ... illetve belerúgna, ... ha nem ez is illúzió lenne! De az! Emlékezteti magát a lány, és Victoria felé fordul.*
-Ezt figyeld! *Mondja, és lehajol a hasonmásához, miközben társa a saját hullájával majdhogynem kergetőzik lassan.*
-Ha hozzáérsz érezheted, hogy a test képlékenyebb. Nem olyan a tapintása, mint egy hús-vér dögnek. Nem nyírkos, de nem is száraz. Nincs hőérzete, sem jegessége. Nézd csak meg?
*És az ujját belenyomja a felé kapaszkodó hasonmás szemébe. Vér és egyéb alvadékok folynak a lány ujjai mellett kifele, amitől felfordul a gyomra, és majdnem lehányja áldozatát, de szépen kikanyarítja a szobahőmérsékletű szemet az üregéből, és felemeli.*
-Látod? *És a fél-tünde felé mutatja.*
- Ha valós lenne, akkor most éreztem volna bármit is, de ez annyira tökéletes hologramm, hogy csuda, de attól még holocucc.
*Újabb varázslatra készül, de a társa felé fordul, miközben a fehérruhások felé bök a fejével.*
-Ha akarsz, halgass rájuk, de én inkább erre hallgatnék.
*Ezzel a szemből egy szép pillangót varázsol a pálcájával.*
-Animale fictum! ... Én őt követem. ... Aztán lesz ami lesz. *Ezzel eltűnik a pillangó után a bal kanyarban, majd visszaszól:*
-Akkor jössz?
*Majd elakad a lélegzete. Ugyanis olyan, mintha megérkeztek volna a kijárathoz, csak éppen nem érti, hogy miért vannak az ajtó előtt a tanárjaik, és miért néznek rájuk olyan nagyon rondán. És legfőképpen ... miért élettelen a tekintetük.*
~Na most van végem!~ *Gondolja Gaea, és földbe gyökerezik a lába.* ~Ez nem hasonmás!~
*Pedig az, ugyanis felnéz az egyik csukja alól egy nő, és a saját arcát látja benne.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria a kacsintásra elmosolyodik. Gaea hologramja világít nekik a sötétségben, ami mutatja az utat, viszont a tükörképeket szerencsére nem nagyon látják így. A tünde társa megpillant egy rést, és közelebb lép. Ezalatt Vic hihetetlen gyorsaságával mellélép. Előreengedi a másikat, és kissé lehajolva ő is átlép a résen. Vakítóan fényes helyre kerülnek, illetve ez után a sötétség után ez annak tűnik. Pár pillanat hunyorgás után a féltünde megpillantja a helyet; egy kisebb édenkert szerű folyosón vannak, viszont ahogy a növényekhez közelítenek, egy üveg állja az útjukat; a tükör. Mert mindez csak a mágia szüleménye. A két szaktárs fehér, lenge ruhával, széles mosollyal álldogál valódi énjükkel szemben. Gaea tükörképe hirtelen megszólal.*
Itt menjetek jobbra! Akkor gyorsan kijuttok, és ennyi az egésznek. *Mondja, és széles mosollyal bámul a három dimenziós önmagára. Victoria is elmosolyodik.*
Akkor arra megyünk? *Kérdezi bizakodva a valódi lánytól, mire hangos, hörgésszerű kiáltás hangzik fel mögöttük. Ahogy a lányok megfordulnak, megpillanthatják, hogy a folyosó másik falán, ahol az előző repedés van, ott nincs semmi zöld, semmi fehér, semmi mosoly, semmi természet. Nagy, sötét, éjszakai puszta, ahogy két katonának besorozott lányka áll. Arcuk iszaptól mocskos, egyenruhájuk itt-ott szakadt. Mögöttük egy tábortűz szerű hely, a füst magasan száll fölfelé. Itt Victoria tükörképe szólal meg rekedt hangon. Ahogy arca megmoccan, egy enyhe fény világít rá; látni lehet, hogy a hús cafatokban hiányzik róla, vörös csíkokban folyik a vér a ruhájára, épp úgy, mint Gaea képmásának.*
Hazudik a ringyó! Balra kell menni, ne higgyetek annak a kis szarházinak! *Kiált a Victoria hasonmás úgy, ahogy a tündelány soha nem is beszélne. Hátulról egy újabb üvöltés hallatszik, majd egy hangos dörrenés, és a két fekete árny elbukik. A naxis diák újra az édenkert felé fordul, ahol mása még mindig kedves mosollyal pillantgat a jobb oldali irányba.*
Most.... most mit csinálunk? *Bizonytalanodik el, majd hangos sikoly rázza meg a helyiséget. A tündelény bokájánál egy élőhalott katona csúszik-mászik. Ruhája vértől csöpög, arcán itt ott csak a koponyája látszik. A tünde hátraugrik - saját maga elől. Gaeával sem történik más, az ő élőhalott tükörképe is odacsúszik hozzá. A két tükörből előtört halottnak halk, ijesztő nyekergés törik fel néha-néha a torkából.*

Vendég

*Gaea követi a Victoriát mindenhova, bár tény, hogy kissé forgolódik a gyomra a sok vértől, de csakis az élethűsége miatt.* ~Fel a fejjel kiscsaj!~ *Szól magára, hiszen Illúzió-mágia használóként nem lehet olyan rossz a helyzet, és erre figyelmezteti is magát. Elvégre a tükröket csak masszív illúziókkal látták el, semmi több.*
-Akkor most azt hiszem, én jövök. *Szól Viknek, és előkapja a pálcáját.* -Szemeket becsukni, mert ez húzós lesz!
*Kezében a pálcával két varázslat ötlik fel benne, ami segítheti a további útjukat. A patrónus, és az éteri fény. Mivel a mindkettő csak olyan helyzetben használ igazán, amikor valós az ellenfél, ezt a kettőt el is veti. Viszont talál egy jobbat. Gyorsan ellövi az uróra varázslatot, és a saját hologramját vetíti a sötét terembe, ami annyi fényt kelt csupán, hogy lássanak valamellyest. A tünde csupán egy határozott varázslatszót hall:
-Ufflivuem! *És megjelenis Gaea fénylő hologramja mellette, majd egy mozgó a másik oldalán, aki a valódi Gaea.*
-Nem vakító, de valami.
*Mondja, és a társára kacsint, amit lehet, hogy a másik nem is lát. A fény csupán arra elég, hogy utat találjanak, de arra szerencsére nem, hogy a hamis tükörképekből túl sokat észlelhessenek.*
-Rés van a tökrök között! ... Nézd csak! ... *jobb kéz felé mutat, és el is indul a tünde előtt, egy szűk ajtó nyílású rés felé.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

//Ééés olvadás//

*A továbbmenésre való utasítást szívesen fogadja a lány, éppen már mondani akarta. Kissé sietősebb léptekkel halad, lefelé néz közben. Lépéseit most sem lehet hallani, teljes csend van. Egy kérdés érkezik felé, mire a szaktársára pillant.*
Bármi megtörténhet... *Mondja kissé rekedtes hangon, majd halványan elmosolyodik.* Azért remélem az nem lesz. *Mondja biztatóan, bár így belegondolva tényleg meglehet. Ahogy lépkednek, a felakasztott hullák eltűnnek, és az egyszerű lányok visszatérnek; nem sokáig. Mintha felfelé és lefelé húzná őket valami láthatatlan erő, középen szétszakadnak. Vér folyik mindenhol, de ezt kívülről eddig nem lehetett érezni. Eddig. Ahogy a két lány "szétszakad", vér kezd fröcsögni mindenfelé, de nem csak a tükörben, a valódi énjükre is csöppen egy pár csepp. Erre Victoriának eláll a lélegzete, arca falfehér lesz.*
Ennyit erről. *Mondja, és szinte futni kezd, de természetesen csak emberi tempójában. Lassan minden vér eltűnik, egyszerű tükrök veszik körül a két társat. Igen, körülveszik őket - teljesen. Se előre, se hátra nem lehet menni, egy ajtó nélküli szobába csöppentek.*
És most mit csinálunk? *Kérdezi tehetetlenül a fél-tünde. Haja kissé összekócolódva omlik a vállára, göndör fürtjei már szinte teljesen kiegyenesedtek. Ahogy oldalra pillant, meglát egy tükröt, ami lilás fénnyel világít. Felszíne, mint a tó megtört tükre, körkörös játékot játszik. Victoria int egyet Gaeának, és közelebb lép. Egyik ujjával hozzáér, mire az beszippantja, és egy teljesen új helyszínen vannak, amit teljes sötétség fed; semmit nem lehet látni.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

//FAGY//

Vendég

*A két hulla láttán Gaea hátraretten.*
-Ez szörnyű!
*Eszébe jutnak a szülei, és nem is mer többet odanézni.*
-Menjünk tovább!
*Igyekszik nem nézni a tükrökre, de az a hátborzongató hörgés kíséri a lépteit.*
-És ez rosszabb lesz azt mondod?... Ki is ... ki is nyúlnak majd a keretükből?
~Na most kicsit betojtam.~ *Gondolja Gaea, és már cseppet sincs kedve nevetni, de még vigyorogni sem. ... A következő tükör sem jobb, amibe véletlenül belenéz. Ott éppenséggel a bele bugyog elő, és a látvány sokkolólag hat a lányra. Főleg mivel látja a sebet felnyílni a hasán.*
-Ez...*Próbál nem hányingeresen levegőt venni* - Ez ... mindig ilyen szörnyű?

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria felkacag.* A mágia mindenre képes. *Mondja, majd megrázza a fejét; hosszú fürtjei csak úgy cikáznak arca körül.* Nem, dehogyis, semmi baj. Csak kicsit félelmetes egy hely. Majd meglátod. *Kacsint egyet. Ahogy belépnek, meg lehet látni a sok-sok tükörképet; a két lány rengeteg személyben mutatkozik meg. Itt a labirintus elején nincs sok mágia, viszont egyre beljebb... ott már veszélyesebb a dolog. A fél-tünde egyszerű, emberi léptekkel megy, hogy társa be tudja érni, és együtt vágjanak bele a kalandba.* És amúgy hogyhogy erre jártál? Nem nagyon láttam most erre senkit, húsz perc múlva óra is van, már mindenki készül. Jut eszembe, jó gyorsnak kell lennünk, ha nem akarunk elkésni. *Teszi hozzá, és elhúzza a száját. Mágiának még semmi jele a labirintusban, csak sima tükörfolyosót látni.
Eddig a pillanatig. Hirtelen hangos hörgés rázza meg a helyiséget, és az erős fény enyhe, homályos sötétséggé válik. A tükörben nem igazán lehet kivenni az alakokat, de annyit látni lehet, hogy ezek már nem a jól megszokott arcok.* Lumos! *Varázsol egy pillanat alatt egy kis fényt a lányka, és a két szaktárs megpillanthatja a szemtől szembeni igazságot; két felakasztott hulla lebeg a tükörben. A két test szájából halk hörgések törnek fel, testüket vér borítja, és arcuk egyezik a lányokéval. Victoria nyel egyet.* Erről beszéltem... *Suttogja. Eszébe jut a múltkori eset, ami hasonló volt, csak éppen nem voltak felakasztva.*

Vendég

*A tünde Victoriaként mutatkozik be, és nagyon kedvesen még beljebb invitálja a tükörteremből a labirintusba. ~Hm!... Végülis kíváncsi vagyok rá, azért jöttem ide.~
-Akár mehetünk is. Végülis én még itt nem jártam. Gaea Nephele vagyok, és szaktárs, azon felül illúzionista, ... de bevallom ilyen tükrökkel még nem volt dolgom soha. Szerintem mókás ez a sok furcsa tükör. *És újra kacagni kezd.
*Gaea nagyon jól mulat amikor egy olyan tükör akad az útjába, amin szőrösnek és macskaformájúnak látja magát.*
-Hogy ezt hogyan csinálják?
*Gondolkodik hangosan, és csak reméli, hogy a másik lányt nem zavarja ez a túlzott lelkesedése.* ~Még ilyen tükröket!!!~
-Van valami rémisztő odabent? Láttam hogy megborzongtál. ... Remélem nem baj, hogy észrevettem. *Elkomorodik kissé, és csak reméli, hogy nem volt tapintatlan. Inkább a szokásos vonallá húzza a száját, és aggódóan visszanéz a tündére. Majd mosolyog megint, ha a lányt nem bántotta meg. ~Remélem nem bántottam meg.~ *belép a tükörlabirintusba, de elsőnek nem lát semmi rendkívülit a macskaformán kívül.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Ahogy Victoria belép, oldalra pillantva meglát egy másik lányt, egyik szaktársát. Az üdvözlőkacagásra ő is elmosolyodik.*
Szia! *Köszön vissza halvány mosolyával, és a másik mellé lép. A tükörben két szellem állt, lábat nélkül, csak lebegtek a semmiben. A tündelány halkan felkuncog, hangja ezzel a halk csilingeléshez hasonlít.* Victoria Lassenien vagyok. *Mutatkozik be, és enyhén meghajol, mintha csak valami romlott huszadik századi angol filmben lennének. A bólintásszerű meghajlással haja kissé meglibben.* Te már voltál odabent? *Pillantgat a labirintus ajtaja felé. Pillanatok alatt elé lép, ezzel ruhája kicsit meglibben, és egy pillanatra látni lehet sötétzöld szoknyáját. Ujjával lassan végigsimítja az ajtót, majd oldalra pillant az itt lévő utolsó tükörre. Victoria haja kócosan, igénytelenül látszik vissza, ruhája szakadt, koszos tárgyakként lógnak rajta. A fél-tünde elhúzza a száját, és inkább visszafordul a társa felé.* Nincs kedved velem együtt bemenni? Igaziból elég ijesztő hely, egyszer már voltam bent... *Az emlékektől kissé szenvedő arcot vág, majd újra elmosolyodik. Ha a másik lány válaszolt, kinyitja az ajtót, és belép a labirintusba.*

Vendég

*Amikor betévedt Gaea a tükörterembe, nagyon meglepődik, de valami hasonlóra számított. Az étkezdében két lány azon vitázott, hogy nem lehetetlen megcsinálni a "pályát", így fogalmazott, és lelkesen mesélte, hogy amikor negyedszerre futott neki, megcsinálta. De csak egyetlen egyszer sikerült neki. Lelkesen mesélte, hogy miféle tükrök "állták az útját", és hogy némelyiken mennyire nevetségesnek nézett ki. De szomorú kicsit, mert azóta már nekifutott vagy tucatszor, de nem sikerült, és a trükkel kellett szényen szemre kijönnie. A "Szökkenj!" eléggé megalázóan lett leírva a szomszédságban beszélgető lányok által, de eléggé megnyugtatóan hangzott Gaeának. Legalább nem örökre veszik el a labirintusban. Meg is kereste, hogy kipróbálja. De már az előtérben elakadt a tükröket nézegetve. Egyiken a szép vörös haja beőszült, a másikon meg éppen csak a lába hiányzott, és lebegett mint egy szellem. Ekkor vette észre az éppen belépő leányt. Egyből levágta, hogy tünde, meg nem hazuttolhatta magát a kinézetével.* ~ Szép!~ * Gondolta, és nevetve felé intett*
- Szia!
*Remélte, hogy nem akar a lány egyedül lenni, és csatlakozik hozzá kicsit.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*A kúria lépcsőin egy gyors, elmosódó alak cikázik végig. Leér a tükörteremhez, és megáll az ajtajánál. Így már ki lehet venni, hogy az alak egy tündelány valójában. Hosszú haja kissé kócosan, enyhén göndör fürtökben keresztezi vékony, pirosas babaarcát. Egy fekete, térdig érő talár van rajta, alatta úgy tűnik, mintha semmi nem lenne; csupasz, izmos, de vékony lábai villannak ki alóla. A talár alatt viszont természetesen ott lapul szokásos szoknyácskája. Ahogy mozog, emberi fül nem hallhat semmit. Benyit a terembe, és hihetetlen gyorsasággal bent terem. Hiába csak fél tünde, megvannak a képességei. Lassan lépeget az első tükör elé a kis előszobában, ahonnan egy ajtó nyílik a nagyobb, veszélyesebb tükörlabirintushoz.*

Vendég

/fagy/

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 7:09 pm

*Tamás szavaira, mely szerint ronda a feneke, csak megforgatja a szemeit, majd jobbjával rácsap a fiú tomporára.* -Tessen csöndben maradni. *mondja, majd tovább húzza a fiút, miközben Eli kérdéseire is felel.* -Dehogyis! Miért mennél el? Hiszen a móka csak most kezdődik el! *neveti el magát, de a nevetése egy apró sikolyba torkollik, amikor a termet sötétség önti el, és a leányzó iejdten sikkant fel, miközben pálcájával egy fénygömböt bájol maga felé, és azt kezdi el küldözgetni jobbra-balra. Amikor emgpillantja a karikás-szemű tükörképeit, akkor kissé felszisszen.* -Ez rosszabb, mint amilyen te voltál.. *böki meg a fiú oldalát, miközben kicsit közelebb lépdel a lényekhez, fénygömbjét felhasználva. Ahogy körbenéz, ijedten konstatálja, hogy csak három tükörben lehet látni a három alakot, mindegyikben egyet-egyet, és a töübbi tükörben teljes sötétség van. Arrafelé inti a gömböt, ami megmozdul, és elindul a tükrök felé, de senki nincs bennük. Meriel kissé nyel egyet, majd zavartan pislog körbe.* -Aham.. elvarázsolt kastély.. persze.. *súgja maga elé, kissé ijedten, miközben visszahvíja a fénygömböt.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 7:00 pm

*Meriel felpörgését örömmel hallja a japán lányka. Mosolyogva pillant az őt követő lányra, majd Tamás kijelentése után kitör belőle a nevetés. Eli kicsit lassít, hogy ne ő legyen az első, és beáll a két másik társa mellé. Nézelődik, nézelődik, de csak a három naxis diákot látja.*
Amúgy ti direkt ketten jöttetek, vagy csak összefutottatok? *Jut eszébe a kérdés, és menten restellni kezdi magát.* Ha ketten szeretnétek maradni, akkor bocsánat, nem is zavarok, tényleg bocsi. *Dadogja, és megfordul, jelezve, hogy tényleg visszamegy, ha kell. Viszont ahogy háttal áll a többieknek, nem azt látja, amire számított. Lassan, méterenként eltűnik a fény, és a sötétség gyorsan közeledik a három diák felé hátulról, amíg be nem teríti az egész helyiséget. Vak sötétség uralja az egész labirintust, ami pár másodpercnyi megállásra készteti Elit.* Lumos! *Kapja elő a pálcáját, amin egy fénygömb jelenik meg. Oldalra pillant, de ahelyett, hogy a tükörben azt látná, ami valóban kívül van, látni lehet három személyt - de nem azokat, akik ott állnak. Sokkal, de sokkal sötétebbek, ijesztőbbek és félelmetesebbek. Karikás szemük vörös fényben izzik, szakadt ruhájuk alatt görbe testtartásuk enyhe félelmet kelt a naxis diákban. Egy elágazáshoz érnek, ahonnan három felé megy az út.*

Vendég

*Tamás kikapcsolja ringlispíl üzemhódot és leteszi Merielt. Boldogan fogadja annak csókját. Majd egy pillanatra sem engedve követni kezdi. Ő nem jött zavarba a megsokszorozódott saját magától. Sőt inkább csak tetszett neki, hogy ennyi Merielt lát. De ahogy magára pillantott... *- jesszusom. De ronda fenekem van.

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 6:32 pm

*Amikor valaki odaszalad hozzá, és felkapja, akkor halkan felsikkant, és egy cseppett összehúzza magát, ám a fiú ismerős illatára elmosolyodik, és hagyja magát pörgetni, aztán közelebb húzódik a fiúhoz.* -Csak nem megint eltévedtél? *kérdezi, felpislogva kedvesére, majd, amikor Elisaveta hangját meghallja, akkor csak kíváncsian oldalra pillant, Tamás mellett elnézve, majd röviden biccent.* -A tenger leánya vagyok, a Hollófa klánból. *biccent, majd csak elmosolyodik.* -A forradalom szokott dúlni az utcákon, azt hiszem, a szerelem inkább csak van. És ez bőven elég. *mondja, miközben visszanéz a fiúra, majd lábujjehygre ágaskodik, és nyom egy csókot a fiú ajkaira, csak egy rövidet, majd kézen fogja, és húzni kezdi Elisaveta után.* -Akkor azt hiszem, vár ránk a kaland! Pont, mint egy Vidámparkban! *neveti el magát, miközben belép a labirintuba, és körbepillant. Mindenhol magát, és Elit látja, meg Tamás. De szó szerint mindenhol. Az első lépéssel bele is akad egy tükörbe.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 6:21 pm

*Eli elmosolyodik a bókra, de semmi mást nem mond rá; nem is érez. Már nem kavarják fel az ilyen apróságok, mint régen, amikor egy apró bóktól majd' elolvadt; azóta teljesen más lány lett. meghallja az énekhangot, mire Tamás elég furcsán reagál. A japán lányka erre felnevet.*
Dúl a szerelem? *Kérdezi kuncogva. Újból oldalra pillant a tükörlabirintus ajtaja felé, majd Merielre.* Azt hiszem, még nem beszéltünk. Elisaveta vagyok. Hú, ez tisztára valami szakos találkozó lesz. *nevet, ahogy megpillantja az újonnan érkező lány kitűzőjét. Abbahagyja a jópofizást, a nevetést, a vigyorgást, mindent, és komoly lépésekkel lép a tükörlabirintus ajtaja elé. Hátrapillant, figyelve, hogy követik-e, természetesen reméli is, hogy ez így lesz, mert egyedül nem igen menne be. Átlép a küszöbön, és körbepillant; mindenhol csak Eli, Eli és Eli van.*

Vendég

*Tamás egészen meglepődik mikor a tükörben feltűnik mögötte Eli. Barátságosan üdvözli. Már régen beszéltek, és jó barátként váltak el.* -Szia! Még mindig remekül nézel ki. -*bókolt neki diszkréten. Amikor is meghallja az ének hangot. A gazdáját azonnal felismeri. Oldalra fordulva meg is pillantja a kedvesét. Mosolyogva szalad oda és kapja fel a karjaiba.* - üdv néked angyalom.

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 6:04 pm

*Egy halk, csilingelő énekhang hallatszódik a tükörterem egy részéből.* -My soul is painted like the wings of butterflies, fairy tales of yesterday, will grow but never die, I can fly, my friends! *dúdolgatás, énekszó, majd egy halk, csillingelő nevetés, ahogyan Meriel emgfordul párszor ruhájában, macskanadrágjában, és könnyed cipőjében, és szőke haja lebeg mögötte, miközben a tükörben egy sirály röpköd a lány körül, jellegzetesen, és mintha a sirály is csak nevetne. Nincs olyan messze, nagyjából három méterre, két tükörnyire Tamáséktól, és láthatóan remekül elvan, és őket még nem vette észre.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Márc. 01, 2010 5:55 pm

*Tamással ellentétben Eli tudatosan érkezik a tükörterembe. Már többször járt itt, mint mindig, most is elfogja a kalandvágy, ahogy benyit. Egy régi ismerős arcot pillant, meg, mire halványan elmosolyodik.*
Szia! *Lép mögé, és hangosan köszönti. Ahogy benéz a tükörbe, látja, hogy ez nincs elvarázsolva; ezek szerint ez egy sima tükör, amiben a japán lány nem lát semmi érdekeset. Árnyék most nincs nála, szándékosan hagyta fent, mert tudta, hogy hova készül, és hogy itt mik tudnak történni.* Mi újság veled? *Kérdezi érdektelenséget tettetve, ahogy tovább lép a következő tükörhöz, ami a lányt széltében erősen széthúzza. Erre mosolyog egy kicsit, és vágyakozva pillant az ajtó felé, ami a tükörterem kis apró, bevezető termecskéjéből a valódi labirintus felé vezet.* Nincs kedved bemenni? *Kérdezi mosolyogva, szemében ismeretlen kalandvágy ül.*

Vendég

*Tamás mint mindig nem figyelte merre visz az útja. Befordult egy sarkon, előtte volt egy ajtó belépett és itt volt. A tükör teremben. oda lépett az egyik elé és kis hiúságból meg is vizsgálta magát. Az öltözéke kifogástalan volt. Azt kivéve, hogy most a halálfejes pólóját viselte, amit ritkán vett fell, és a hozzá illő kopott kék farmert.* - Ó de szép vagyok!

Tárgy: Re: Tükörterem Csüt. Feb. 25, 2010 8:52 pm

* Ő is a lánnyal mosolyog, bár őt cseppet sem boldogítja annyira az a látvány. Mégis hogy lehetett ezt a sötét részt.. blee.. Nagyon nem tetszett neki, és azt a tükröt valószínűleg kerülni fogja.. kivéve,.. lehet, hogy egyszer egyedül megnézi. még nem döntötte el.*
- Minden bizonnyal. Ha nem ismerkedik az ember, akkor marad egy lyuk az életében, amit aztán nehéz kárpótolni. * Zoey egyszerű könnyedséggel mondja mindezt, hisz ez az álláspontja. Ha van egy űr az embernek az életében, akkor azt nehéz kitölteni. Legalább is vele ez volt, így egy kis tapasztalat is társul ehhez a szöveghez.*
- Én is örülök. És én is remélem. Jó éjt, szia.. *köszön el, majd visszatrappol a balettos tükörhöz. Végignéz magán, és lassan emeli fel kezeit. Tesz egy kört a saját tengelyén, és elképed, hogy még emlékszik rá. Íme egy titok a lány életéből. Kicsiként balettozott, bár arról fogalma sem volt, hogy miért vörös a haja. De tetszett neki. Óvatosan kezdett neki emlékezetéből előkotort táncoknak. Néhány órán keresztül még egyedül táncikált, majd mikor kifáradt lihegve állt vissza a tükör elé. Vidám volt. Valami kiszabadult belőle. De, hogy mi.. azt maga sem tudta. Lassú léptekkel indult el, és kóválygott még egy darabig. próbálta feldolgozni az imént történteket, míg megtalálta a kiutat. A szobájába sietett, s az ágyba is feküdt. De nem aludt, erről szó sincs.. a plafont bámulta, és tovább gondolkozott magán, és a baletton...*