Tükörterem

Tárgy: Tükörterem Vas. Júl. 12, 2009 3:59 pm

First topic message reminder :

Biztosan te is hallottál már a vidámparkok tükörlabirintusairól. Ez is hasonlatos, de mégis kicsit más. Ahogy belépsz, egyből láthatod a rengeteg tükröt. Egy kisebb előteremben találod magad, ezzel kezdődik ugyanis a szoba. Itt több tükör is található, de még nem labirintus jelleggel, csupán kis cseleket hajtanak végre. Akad, amiben kisebbnek látod magad, és jóval szélesebbnek, akad ami megnyújt, és óriási leszel tőle. De vannak mágiával megbolondított darabok is, ahol szőke lesz a hajad, vagy épp hatalmas fogakkal bírsz, ha belenézel a tükörbe. A sokszínűségnek talán csak a képzelet szab határt, minden tükörben máshogy láthatod magad.

Aztán eléred az útvesztő bejáratát. Rengeteg tükör van itt, cselesek, akad amelyik még tanáccsal is megpróbál ellátni, hogy merre indulj tovább, mikor kockáztatsz és elindulsz a kanyarok között, de mégsem tudhatod, hogy vajon igazat súgnak-e, vagy csak tévútra akarnak vezetni téged. Akadnak itt szikrázó, csillogó tükrök, megannyi színkombinációban, de szimpla megszokott tükrök is. Akad, ami még mozgásra is képes, és mikor visszafordulnál, már egész más az út, mint amin érkeztél. Ha mégis úgy érzed muszáj kijutnod innen, de nem leled a kijáratot, semmi pánik! Egy apró trükk lesz segítségedre, melyről olvashatsz a bejárat kis útmutatójában is. Nem mást kell tenned, mint az ismert regény, az „Oz, a csodák csodája” trükkjét alkalmaznod. Állj lábujjhelyre, kétszer koccantsd össze a sarkaidat, majd mondd ki a kulcsszót: „Szökkenj!”. És máris az előteremben találod magad, ahonnan már jól látható az ajtó. Máskor azonban még próbálkozhatsz, hátha egyszer rájött az útvesztő trükkjére, és sikerül segítség nélkül kijutnod onnan.
Sok sikert!

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Tükörterem Kedd Aug. 11, 2009 5:09 pm

*Andrey sétál be a tükörterembe, most nyugodtan, még mindig ott van a heg, de most nagyon vidám. Jól érzi magát, meg is ebédelt. Reméli, összejön valakivel, mert nagyon szeretne beszélgetni. Ma nagyon jól van, igaz, feketében van, de nem zavarja. A oldaltáska vászonból ott van a vállán. Éppen pálcáját forgatja kezében, mikor a tükrök mellett sétált.*

Vendég

*Chrisnek bizony tényleg fáj egy kicsit a válla, ahol Bella nekirohant, de persze a világért sem mutatná ki, hogy fáj valamije. Végül is a lánynak meg se kottyant az ütközés, bár ő nem ütközött olyan nagyot, mint Chris. Amikor Bella nem néz oda, kissé megdörzsöli a vállát.*
-Nem. Nincs semmi bajom. Lehet, hogy nem vagy pihekönnyű, de nehéz sem, szóval minden oké - kacsint a lányra mosolyogva. Majd mikor Bella megjegyzi, hogy nem csúnya pattanásosan, elvigyorodik.*
-Igen. Pattanások nélkül meg egyenesen döglesztő vagyok, mi? - vigyorog a lányra. Neki bejön a csaj, de eszébe jut a ma délutáni produkciója Rose-nak és Angelinának, igy úgy dönt, hogyha a lány nem ad konkrét jelet arra, hogy szeretne valamit, esetleg egy kis flörtöt vagy ilyesmit, addig Chris nem lép. De abban a pillanatban, hogy a lány jelez...
Mikor Bella megindul, Chris természetesen követi a lányt és mellette sétál.*
-Szeretsz eltévedni? - néz a lányra úgy, mint egy elmebetegre, de hamar elrendezi a vonásait, igy Bella nem biztos, hogy észrevette a pillantását.*
-Biztosan izgalmas lehet mindig eltévedni - neveti el magát a fiú.*
-Gyakran csámborogsz a labirintusban is akkor, nemde? - kérdezi titokzatosan mosolyogva. Végül elérik az ajtót. A lány nem válaszolt a kérdéseire, csak egy apró mosollyal elbúcsúzott tőle és eltűnt. Chris mintha úgy látta volna, hogy Labirintus irányába ment. Elmosolyodik, megcsóválja a fejét, majd ő is elsétál a folyosón.*

Segédtanár Hozzászólások száma : 282 Kaszt :

-Óh, ne haragudj. *mondja a fiúnak majd a szép hölgy megszólitásra elmosolyodik. Normális esetben ő is mondana valamit. De nem nagyon foglalkozik Marq halála óta a fiúkkal. Mondjuk lehe tújra kezdi majd.* -Persze! Köszi. Jól vagyok. És te? Nem lehet oylan pihe hogy meg se érezd hogy nekedrohantam. *vigyorog a fiúra.* -Te sem volnál olyan csúnya pattanásosan. *mosolyog a fiúra. A kijáratot megtudván hogy merre van kissé megkönnyebbül.* -Hát tudod szeretek eltévedni utána keresgélni a kijáratot de túlságosan eltévedtem. vagyis azt hittem. Mostmár nem. *vigyorog a fiúra.* -És te mi járatban erre? *kérdezi a fiútól. Közben elindult egy kicsit sétálgatni előre., Reméli hogy Chris is követi.*

Vendég

*Christopher még mindig zsebretett kézzel sétálgat a tükrök között. Annyira nem is érdeklik most, hogy hogyan is néz ki egy-egy varázslatos tükörben. Ahogy a gondolataiba elmerül, egy láy ütközik neki, mire Chris majdnem eleesik, de időben sikerül visszanyernie az egyensúlyát.*
-Jobban vigyázhatnál - mordul rá a lányra, majd mikor észreveszi, hogy bizony valóban egy hölgyről van szó, megköszörüli a torkát:*
-szép hölgy - teszi hozzá és Bellára mosolyog.*
-Jól vagy? - kérdezi a lánytól. Majd, most hogy Bella felhivta a figyelmét a tükörre, Christopher is odapillant.*
-Fujj - vág egy fintort. majd ő is arrébb lép. *
-Szerintem pattanásosan is szép lennél! - kacsint a lányra Chris, majd arra néz amerről jött.*
-Nos, mivel arról jöttem feltételezem, hogy arra van a kijárat! - mosolyog.*
-De minek jöttél be, ha eltévedsz? - kérdezi.*
~Hülye kérdés. Neked se az eltéved volt a szándékod~*morogja a fiú magában.*

Segédtanár Hozzászólások száma : 282 Kaszt :

*Bella a bolyongásában tovább kereste a kiutat. Egyenesen előre kezdett menni miközben a feje balra volt borditva és nézte merre kéne menni. Ekkor egyszer csak egy fiúba ütközött. Chrisbe. Ismerte a fiút. Régebben találkoztak volt.* -Ó, Bocsi. Amúgy szia! Rég láttalak. *mosolyog bályosan a fiúra.* -Te tudod hogy merre kell kimenni? *kérdi miközben a tükröket kémleli. Egy oylan tükör előtt állnak melyben a fejük tiszta pattanásosnak látszik. Habár bellán van egy hatalmas pattanás. De szerencsére az nem észrevehető.* -Úúúú...de ronda volnék igy! *mondja és közelebb megy a tükörhöz hogy megnézze jobban magát. Sápadt bőrén nagyon rondának látszanak a piros pattanások.* ~Rettenetes! ~ *gondolja majd alrább megy hogy ne a saját képét kelljen bámulnia. Figyeli Chris mondatait közben kihajtja egyik rakoncátlan tincset a szeméből.*

Vendég

*Christopher megebédelt Nellondban és próbált úgy visszajönni a Kúriába, hogy elkerülje a két mérges leányzót, Rose-t és Ang-et. Még mindig kicsit mérges volt. Honnan vették a lányok, hogy ki akar kezdeni velük? simán beszélgethettek is volna vagy ilyesmi. Végül is most már mindegy. Rose le fogja osztani a fiút, Angelina meg soha többé nem áll szóba vele.*
~Mindenképpen beszélnem kell majd velük~*morogja a fiú és miközben ezen gondolkozik nem is nézi, hogy merre lépdel. Egy kockás fehér ing van rajta és egy sima farmer övvel. (kép) Kezeit a zsebébe teszi és úgy sétálgat a folyosón. Mjad egy ajtóval találja szembe magát. Körbenéz az üres folyosón, majd belép a terembe. Mindenhol tükrök veszik körbe. Elvigyorodik. Itt már járt egyszer és akkor feldöntött minden tükröt. Most mérgében szintén ezt csinálná. De visszafogja magát és lassan elindul a tükrök adta kis ösvényen.*

Segédtanár Hozzászólások száma : 282 Kaszt :

*Anabella lődörög az első emeleten. Fekete szoknya és fekete top van rajta. Haja felcsatolja. Egyszerű smink van arcán. Szeme feketével kivúzva, egy kis szájfény, egy kis púder ami egyenletessé varázsolja arcát. Nem igazán szokta azt használni de mivel egy oltári nagy pattanár jött ki a homlokára igy most szüksége volt rá. Pálcája a kezében volt. Benyitott egy ajtón. Egyből tudta hogy a tükör teremben van. Elindult a rengeteg tükör között. Jól el akar gubancolódni oda hogy nehéz legyen kitalálnia. Most iylen kutatós kedvében van. Egyre jobban ment a tükrök közt. Egyik tükörben fekete hajában lilás csikokat vélt felfedezni. Jól állt neki. Lehe thogy a hajába fog festetni ő is pár lila csikot, tincset. Egy másik tükörben meztelennek látta magát igy gyorsan eliszkolt onnan nehogy más is meglássa. Egyre csak bekerült a sűrűbe de sajnos már nem találta a kiutat. Eltévedt. De azért tovább kereste. Izgalmasnak igérkezett a kimenetel. Hátha találkozik valakivel. Akkor talán könnyebb lesz.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

-Én sem hiszem. De azért van amikor lehet rajta nevetni, amennyi mindent összehordanak. Én, azért várom, hogy tanulhassam, hisz kíváncsi vagyok.*A névre nem kapja fel fejét. Nem ismeri a lányt, akit megemlít Gaby.*-Oké, szia, még találkozunk...* Bólint egyet,hogy mennie kell, s végre hallja a lány nevét is. Lehet rájött. Kicsi az esélye, hogy nem.*~Gabriella Westley.~*Gondolkodik el a néven. Nem csak úgy elfelejtette, hisz Angienek jó a névmemóriája, és a memóriája is szintúgy jól teljesít. Csak akkor amikor megismerkedtek valahogy túl sokan voltak, na meg kevés idõt töltöttek együtt. Talán úgy 5 percet, ha... De ez már nem érdekes. Azután õ is kiindul a terembõl, de közben nem szeretne megállni egyik tükör elõtt sem, pedig van pár jóforma. Enged makacsságának, s távozik a terembõl.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 9:48 am

-Jósmágia... biztos... nem tudom, én valahogy nem hiszek az ilyen jósolgatós dolgokan. Az Nikorina, aki szereti... de nem én. *Vonja meg a vállát, közben lassan járkál a tükrök előtt, nézegeti magát, no nem hiúságból, csak kíváncsiságból. A nyugtalansága meg fokozódik, nem nagyon bír már magával. Úgy érzi, neki muszáj mennie, és megkeresni Rinát. Nyugtalan, hogy kicsit régen látta, és nem tudja, mi történt a lánnyal. A taláros dologra csak odapillant, mormol maga elé valamit, majd tesz egy lépést a kijárat felé.*
-Umm... bocsi, de én asszem most megyek. Megkeresem Rinát... Ha gondolod, és majd van kedved a kutakodáshoz, keresd Gabriella Westley-t a Vörös Vércse hálóban. *Kacsint rá Angie-ra, persze ebből már látható, hogy a saját nevét mondta. De no problem, ezzel csak megkönnyítette Angie dolgát, és az erás lány remélhetőleg nem felejti el még egyszer. Elköszön, majd szépen kisurran a teremből, és elindul megkeresni az unokatestvérét.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

*Mosolyog egyet a beleeggyezesre.*-Szerintem van. Ezek varázslattal mindent kitalálnak. Hisz ezért is van a jósmágia.*Mosolyodik el saját mondatain.*-..szerintem..*Toldja oda, halkabban. Ezekszerint most tükörkeresés van. S õ jól is csinálja. Bár a türöket tudja, hogy van mindenféle, csak eddig õ nem nagyon talált. Jobban díjazná, ha Gaby megmondaná a nevét, de nem hibáztatja ezért, hisz honnan tudhatná a lány, hogy ezt akarja? Nos, nem lényeg, az lenne a legjobb, ha jönne valaki, akinek az eramiros lány bemutatkozna. De ez késõ bánat. Mostmár hanyagolja kicsit a dolgot. Ha tényleg szükséges lesz, talán megkérdi. Csak úgy vidáman sétál a tükrök elõtt. Az egyiknél megáll.*-Uh. Itt még olyan tükör is van, amelyik talárban mutat...*Forgatja magát abban a tükörben. Nem egyszer látta magát talárban, hisz iskolaidõben, mint rendes diák, természetesen hordja. Nem veszi észre azonban Gabyt, hogy elment a jókedve.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 9:29 am

-Persze! Én is szeretném tudni, hogy hogyan lehet láthatóvá tenni, hidd el... Meg beszélni vele. *Sóhajt fel, közben végig Angie-t figyeli. A tükrökre vonatkozó kérdésre vállat von.*
-Hát, nem hiszem. Tudod, a jövő képlékeny, és döntéseinktől változik. Így nem hiszem, hogy lenne olyan tükör. *Elgondolkozik egy cseppet, és körbenéz.* Vanak azért itt vidámabb tükrök... megváltoztatják az alakodat, a ruhádat, a hajad, bőröd színét... persze csak a tükörképben. *Vonja meg a vállát, vet még egy pillantást a németjuhászára, majd ő is tovább lép.* Érdekesek mind a maguk módján... *Mormolja maga elé, és lassan elkezd járkálni. Nyugtalan lett kcsikét. Olyan nyugtalanság, mint amikor megérzi az ember a vihart, vagy hogy figyelik... Nem tudja ezt megmagyarázni, hogy mi okozza.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

-Nem elég látni... Ha beszélhetnék vele... *Mondja halkan, s miután Gaby levette a kezét a válláról feláll. A mosolyt viszonozza.*-Szerintem jó lenne, ha együtt kutatnánk, hogy hogy lehet láthatóvá tenni... Nem tudom. A könyvtár, ahogy mondtad jó kezdetnek hangzik.*Kicsit beleéli magát. Tényleg fontos lenne neki az a daimon, ha láthatná, s beszélhetne vele.*-Nem tudom.*Vonja meg lassan vállát, és elfordul, tovább nem nézi az ezüstös farkast. Gaby németjuhászval nem törõdik annyira.*-Azt hiszem, keresek valamilyen más tükröt. Valami vidámabbat. Olyan nincs, amelyik megmutatja a jövõt?*Persze ezt õ sem gondolja komolyan. Nem hisz nagyon a jóslásokban, babonákban, és teljesen biztos abban, hogy a sorsát õ irányítja.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 9:14 am

-Hát igen, az. *Bólogat hevesen majd figyeli Angie-t. Ő is ugyanúgy érez, csak sikerült kontrollálnia már ezt az érzést. Amikor a lány kifakad, a vállára teszi a kezét nyugtatólag.*
-Nyugalom... mindenki így érez, akinek nincs, és meglátja ebben a tükörben. De... ne feledd, hogy azért a daimon benned él, a lényed része. Veled van, még ha láthatatlanul is. *Mondja vigasztalónak szánt hangon.* És... ebben a tükörben mindig megnézegetheted. És... ezt most komolyan megígérem: ha sikerül kiderítenem, hogy tehetném láthatóvá, elmondom neked. Elég rossz lenne azt látni, hogy én már a daimonommal parádézok, neked meg még nem látható... rendben? *Kérdezi, és lemosolyog Angie-ra. A mosolya teljesen őszinte, együttérző.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

-Ha találunk is könyvet, az még nem biztos, hogy olyan egyszerû megtalálni a daimonunk... Az unokatesód mázlista.*Mondja halványabb mosoly keretében. Az õ unokatesója meg amikor megjelent a szõrmókja, egy ládába zárta... Azután Angelina egyszerûen letérdel a tükör elõtt, így pont akkora mint a farkasa. Próbálja a tükörnél megérinteni. Kicsit csalódottan érinti meg ujjaival a tükör hideg, sima, és hibátlan felületét.*-Nekem kell ez a daimon!*Mondja hangosabban. Ezt már eltökélte. De hogy fogja megvalósítani? Hisz benne van a programjába, hogy lemegy a nellondi állat boltba, de ott biztos nem talál olyan állatot, akivel gondolatban, vagy akárhogy kommunikálni tud majd. Mint a daimonjával.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 8:56 am

*Bólogat, majd a kérdésre kicsit meghökken.*
-Hát... sajnos nem.De a Könyvtárban biztos találni könyvet a daimonokról... Azt hiszem, az unokatesóm legalábbis talált. Az még akkor volt, amikor... szóval, mielőtt rájött, hogy a macskéja a daimonja. Ő elég... érdekes eset, tudod. *Mondja, bár hogy ilyen szempontból beszéljen az unokatestvéréről, nem kellemes neki. Rinának mindvégig volt daimonja, csak nem tudta... ciki, de ez van.*
-Hát, én is élek, mint mindig... Kicsit unatkozom, utálom, ha pangás van. Én azt egyszerűen nem bírom. *Mondja, válaszolva Angie utolsó kérdésére. A bizonytalanságot nem veszi észre a szaktársa hangjában, így nem sejti, hogy Angie nem emlékszik a nevére... hát, ez érdekes lesz, az tuti.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

*A németjuhászt is meglátja nemsokára. Azért jól néz ki. Egy németjuhász meg egy farkas. Rezdületlen arccal bámulja a saját farkas daimonját.*-Milyen jó lenne, ha tényleg itt lenne...*Nem sokat tud a daimonokról. Volt szõrmókja, az aztán eltûnt.*-És... nem tudsz valamit, ahogy láthatnám a daimonom?*Bár ha szaktársa is csak a tükörben szemléli, akkor kevés az esélye, hogy tudja... Akkor meg ég az arca, mikor Angelinának nevezi a lány.*-Szia. Élek. Mint mindig. S te...?*Elnyújtotta a mondatot, hátha nem kell külön kitérnie arra, hogy nem tudja a szaktársa nevét.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 8:40 am

*Összerezzen, amikor nyílik az ajtó, és fél szemmel arra sandít. Neki is jó a névmemóriája, de őt szerencsére most nem hagyja cserben. Egyelőre nem szól Angelinához, hagyja, hogy nézegesse a tükröket, és úgy tesz, mintha elmerülne annak a tükörnek a látványában, ahol ő áll. Meglátja Angie-t, ahogyan a tükörképe megjelenik. A tükörben látható németjuhász daimon felugrik, kissé tartózkodónak látszik. A kérdésre Gaby Angie-hez fordul.*
-Hát... ez a tükör megmutatja a daimonjainkat, ha nem láthatók. *Válaszolja, és a tükörbe sandít. Farkas. Tehát Angie-nak farks a daimonja.*
-Amúgy szia, Angelina. Hogy s mint? *Kérdezi barátságosan.*

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

*Angelina a tükörterem ajtaját nyija meg, mindig óvatosan és halkan, mert van, mikor az embert megzavarja, ha csak úgy rátörnek. Ahogy megy el a tükrök elõtt, figyeli, hogy változik meg minden tükörkeret után. S ezek a tükrök mindig újat tudnak neki mutatni. Becsapás az egész, de lehet élvezni. És hogy eddig is a tükrök látványát figyelte, ott látta meg szaktársát a tükörben. Odafordul, ahol az igazi Gaby áll. Lassan mellé megy, kicsit távolabb tõle. Hisz így láthatja Angelinát a tükörben. De az eramiros lány most sül fel elõször, hogy nem tudja, hogy hogy hívnak valakit. Jó a névmemóriája, szaktársával már találkozott is egyszer neem olyan rég az étkezõben. Még nem köszön rá, persze õ nem láthatja a németjuhász kutyát. Neki eddig csak szõrmókja volt, ami azóta eltûnt. Nem tudhatja, hogy milyen lehet a daimonja. A tekintete egy ezüstös, igazán szép farkasra vándorol. De még sejtelme sincs, hogy az a tükör elõtt áll, amelyik megmutatja a daimonjaikat. Nem röstell rákérdezni.*-Ez a tükör. Mit mutat meg?*Halkan szól, hogy ne zökkentse ki teljesen a lányt az ábrándozásból.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Aug. 03, 2009 8:21 am

*Gaby az elő emeleti folyosókon kószál, viszonylag halkan. Hiába ment az unokatesója szobájába, Rina már nem volt ott. Hiába, eléggé koránkelő... Pedig meg szerette volna már mutatni neki a Tükörtermet. Mindegy, majd máskor... Óvatosan nyit be az ajtón, és körülnéz. Senki. Felsóhajt, majd belép, behúzza maga mögött az ajtót, elsétál a tükrök előtt. Némelyik előtt megáll, megnézi magát benne, néha kissé kuncog, majd továbbmegy. Ő most egy konkrét tükröt keres... És meg is találja. Egy széparanykeretbe foglalt tükör előtt áll meg; ez a tükör megmutatja az ember daimonját, ha éppen nem látható. Gaby mellett rögtön meg is jelenik a tükörben egy szép németjuhász kutya. A lány felsóhajt, majd óvatosan megérinti a tükröt. Ellesz itt egy darabig, az biztos.*

Tárgy: Re: Tükörterem Hétf. Júl. 27, 2009 12:39 pm

* Mióta visszajöttek az iskolába a kongresszusról nem nagyon beszélt senkivel. Igazság szerint ki sem mozdult a szobájából. A vizsgák miatt már nem kellett izgulnia sem, inkább olvasott. És eldöntötte, hogy le fog majd menni Nellondba. Pár dolgot el kell intéznie. És azt csak ott tud. De még nem most. Jó ideig sétált a Tölgyesben. Általában ott szokott. A fekete párduc, ennek sosem örült, de már megszokta, hogy Con önfejű. Ahogy az első emeletre értek a lépcsőkön rájött, hogy el kéne mennie a könyvtárban, de egy eddig számára ismeretlen ajtót pillantott meg. Még mindig rengeteg olyan hely van, ahol nem járt. Az ajtón belépve egy tükrökkel teli szobában találta magát. Minden tükörre csak rásandított, de nem foglalkozott velük pár pillanatnál tovább. Szépnek szép, ezt nem tagadja a tünde sem, de ellentétben más fajokkal nem hiú. Aztán Zakuro lestoppol és fenyegetően vicsorog az egyik tükörre, de Concordia tudja, hogy nem a tükörképpel van a baja. Hanem avval a vélával, aki itt van a teremben.*
~ Nagyszerű, egyszer jövünk ide, akkor is egy vélába akadunk!
* Sóhajt bosszúsan Con és azzal tovább lépdel a szobában. Nem sokkal később észreveszi azt a lányt, akit már az ajtóból érzett, hogy itt van. Egyenlőre nem köszön, csak pár lépést közeledve figyeli a vélát.*

//fagyi//

Segédtanár Hozzászólások száma : 202 Kaszt :

*Az ablakokból beszabaduló fény csintalanul játszik a tükrökön, miközben egy kecses véla leány érkezik meg ide, lép be az ajtón, majd becsukja, és egy tükör elé lép. Itt éppen bokáig érő, rózsaszín hajjal látja magát, majd tovább vándorol egy másikhoz, majd egy másikhoz, és mindegyikben megcsodálja magát, persze a szellő is beszabadul közben, és simogatja a lány haját.Eléggé szép nap van ma, nincs se meleg, se hideg, olyan pont jó. A lány csak tovább nézegeti magát, hogy milyen csodás.*

Tárgy: Re: Tükörterem Vas. Júl. 19, 2009 7:02 pm

-Ha az elmét nem is, de az apró rezdüléseket... *Jegyzi meg óvatosan. Azért akkos is a férfi erőteljes érdeklődése, de biztosan csak megint rémeket lát. Végül elmosolyodik, hisz akárhogy is nézzük dícséretet kapott, azt pedig illik elfogadni.* -Örültem a szerencsének. *Int még egyet a férfi után. Valahogy egyelőre nem jön a szájára a "szia" köszönési mód, de majd idővel talán megszokja...vagy kitalál valami köztes köszönési módot. Aztán kettecskén maradnak a leányzóval, aki jól kivehetően japán szót használ. Hát igen, valahogy sejtette a dolgot, így csak még inkább beigazolódott az elképzelése.* -Kellemes lehetett Japánban. *Jegyzi meg, bár nem lehet tudni, hogy ezt honnan gondolja, mármint hogy a másik lány járt már ott, de mégis számára ez teljesen egyértelmű, mintha Arithia mondta volna neki már. A hörcsög végül elő is kerül.* -No lám, bejött a trükk, aztán majd jobban vigyázz rá. *Ad tanácsot mosolyogva, bár ez igazából teljesen egyértelmű. A leányzó tükörre próbált javító mozzanata nem sikerül, amit meg is ért.* -Ezt szerintem én sem tudnám megjavítani, mivel mágiával kezelték, azért mutat mást, mint ami a valóság, hagyjuk itt, majd aki hozzáértő, helyre hozza. *A következő megjegyzésre picit elgondolkodik, akkor nem csak ő érezte ezt? Ez már így mégis csak kezd gyanús lenni, de talán csak a többi történés miatt, meg a leányzó amúgy is úgy fest eléggé félős fajta, és lehet hogy ez csak tévútra vezetné. Inkább majd jobban figyel, hátha kiderül valami még később.* -Egy kicsit, de talán csak most érkezett, és még nem igazán tudta, hol a helye, ezért volt ilyen... *Nem akarja a leányzót még meg is ijeszteni, annak semmi értelme nem lenne. Végül ő is távozóra fogja.* -Szia, jó éjt! *Köszön el, majd egy pillanatig még elidőzik a tükrön, majd a földön az apró vércseppeken és végül távozik.*

Vendég

*Na igen, a kislány tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta a tegezés kérdését, számára annyira abszurd, hogy egy felnőttet, akivel most találkozott, ráadásul az iskolában, csak úgy tegezzen. Rendben, nem tanár, de mégiscsak az iskolai személyzet tagja. A szorongatásra hálásan pislog, majd a kekszre még inkább, és kissé bizonytalanul veszi el.* - Arigatou... *Motyogja, majd kissé még összemorzsolgatja a sokat megélt édességet, aztán közelebb lépeget a tükrökhöz, persze fülével még a társalgásra figyelve, és a kekszdarabokkal csalogatni kezdi a kis állatot, halkan szólongatva a nevén. A bíztatásra megint halványan mosolyog fel, majd a hörcsöggel törődik... viszont ekkor a férfi búcsúzkodik.* - Viszontlátásra. *Néz fel, és határozottan fellélegzik, mikor Zender elhagyja a tükörtermet. Az előjövő hörcsögöt felkapja, majd feláll, és a tükörre pislog, ami ugyebár még mindig nincs megjavítva. Végül kissé bizonytalanul húzza elő a pálcáját, megköszörüli a torkát, koncentrálni próbál, és a tükörre bök.* - Reparo! *Az ige jó, de a pálcamozdulattal, avagy a koncentrációval probléma van, mert nemigen történik semmit, mire Arithia zavartan vigyorog rá Ginette-re.* - Hát... asszem, ezt még gyakorlom majd... De neked nem volt furcsa ez a férfi? Engem az utolsó mondataitól szinte kirázott a hideg, nem tudom, miért... *Szorongva pislog Zender után, majd visszanéz az allidonosra.* - Szerintem én is megyek, este van már. Vigyázz, ne lépj szilánkba, még egyszer köszi mindent, és... jó éjt. *Kissé furcsa talán, hogy éppen ő inti óvatosságra a lányt, de nem igazán tud mit mondani; még egy ideig pislog a másikra, majd végül int, és a hörcsöggel együtt, a szilánkokat kerülgetve elsiet.*

Nem Játékos Karakter Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*Sosem volt gúnyos jellem, de valahogy cinizmussal tölti el, hogy a két lány egymást támogatja, mintha egyedül nem lennének képesek használni az erejüket. Ez azért egy kicsit... szánalmas. Kaptak egy adományt, és a kislány mégsem él vele. Magában legyint, ezen nem fog idegeskedni.* Bármivel, sajt, vagy amit szeret. *mosolyog rendületlenül, és észreveszi, hogy mintha elmúlt volna a keze remegése, és mintha a fájdalmas bizsergés most jóleső érzéssel töltené el. Olyan ez, mint amikor valaki sportol, és az izomláz után erősebbnek érzi magát. Így hát a mosoly kettős, de nem tudja, hogy mi is történt valójában. Talán a lány vérétől van? Hogyan lehetne egy természetes gyógyító kapcsolatban a vérrel? Sosem űzött feketemágiát, mégis amikor pályát kellett választani, tudta, hogy könnyedén össze tud forrasztani bármilyen sebet, mert érzéke van hozzá, a vér mintha magától áramlana az ujjai alatt. Bólint Ginette magyarázatára, aztán a fejét érdeklődve fordítja oldalra.* Valóban? Akkor jól sejtettem, páratlan ez a képesség. Átlátni azt, hogy kinek mi rejlik az elméjében... Nos szerencsésnek mondhatod magad. *Mosolyog, a szemében nem táncol mohó szikra.* Azt hiszem én lassan megyek is, örülök, hogy minden rendben van. Sok sikert a hörcsöghöz. *bólint a kislánynak, és Ginette-en még elidőzik a tekintete.* Akkor ez egy páratlan iskola lehet, sok itt a különleges... *biccent, és kilép a teremből*

Tárgy: Re: Tükörterem Vas. Júl. 19, 2009 6:34 pm

*Természetesen egyből észreveszi, hogy a férinek remeg a keze, de hamar elmúlik. Érdekes...igazán érdekes. Nem csoda hát, ha kissé tényleg meg van feszülve, hiszen nem érti az okokat, az pedig mindig is idegesítette, lévén szinte mindig tudj a magyarázatot a legtöbb dologra. Ez olyan, mintha egy onritológus nem ismerne fel egy madárfajt, számára is ennyire fruszráló, amikor nem tudja megmagyarázni mit érez. A dícséret hallatán elmosolyodik és aprób biccent.* -Köszönöm...elég jól észre tudom venni az apró részletekben rejlő dolgokat, amiket mások nem igazán. Ez afféle tehetség, mondjuk úgy. *Aztán kiderül, hogy a férfi is ért valamihez, sőt nem is gyenge dologhoz.* -Áh, természetes gyógyító? *Igen, tudja miért gyógyította be a sebet, elég egyértelmű, a konkrét varázslat használata egész más jelenség, és már eleget olvasott ilyesmiről, akkor is, amikor úgy döntött, hogy a telekinézis útját fogja járni. Lehetett volna akár természetes gyógyító is, de az valahogy nem illett volna hozzá. Aztán kiderül, hogy a magázásra nincs szükség, bár ez számára még furcsa lesz, hiszen egy idősebb emberről van szó, de majd megszokja.* -Ez egy remek kérdés, kedves...Zender. Szerintem elég sokan, de pontos számot nem tudnék mondani, azt maximum a szakvezetők egyike, nekik biztos akad feljegyzésük a diákokról. *A tehetségre nem válaszol. Amióta a boszik ideküldték nem feltétlenül mondd el magáról mindent, szóltak is, hogy talán jobb nem minden idegent beavatni, hiszen ki tudja...ki mire képes. A fiatalabb leányzót még jól megszorongatja, persze csak finoman, hogy bátorítani tudja, majd elmosolyodik újbóli bizonytalanságán. Aztán belenyúl a zsebébe, és előhalászik egy eléggé összeszáradt keksz darabot.* -Ez már vagy két napja nálam van, az Étkezőben tettem el, aztán egészen elfelejtettem, hátha tetszni fog neki. Előtte kicsit morzsold össze. *Adja át a leányzónak a darabka kekszet, miközben a neve is kiderül és kishitűsége is.* -Kicsit több önbizalom, mindenki azt éri el, amit akar, ha pozitívabban állsz a dolgokhoz, bármire képes lehetsz.