Imádkozó sáska háló

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Vas. Dec. 25, 2011 7:44 am

*Teodora és Susan is találhatnak egy-egy ajándékot maguknak Emilytől. Teodora csomagja barnás, csíkos, masnival díszített darab, és csak akkor tudhatja meg, kitől van, ha már felbontotta: benne a kártya, "Dorának Emilytől, boldog karácsonyt!". A csomag egy hosszú, Doránál is hosszabb, barna-fekete csíkos sálat rejt, aminek a két végére fekete farkasok lettek hímezve. Személyre szabott ajándék. Susan csomagja halványsárgás színű, csillagokkal díszített darab, fehér masnival a tetején. A kártyácska itt is belül van, ez hirdeti, hogy kinek kitől, meg, hogy "Boldog karácsonyt!". A doboz hat darab virágocskát tartalmaz, csattok, Susan válogathat közötte, hiszen elég eltérőek. Nem nagy dolog a két ajándék, de Emily-nek szívből jött...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Susan karácsony reggelén álmoskásan, de biztosan izgatottan ébred. Az éjjeli szekrényén egy kis csomagot vél felfedezni, ami mellett természetesen afféle használati utasításról szóló levél is akad. A csomagban nem más lelhető fel, mint egy nyaklánc, amin egy ezüst rózsát formázó medál lóg. Eredeti kérése talán picit erős volt, hiszen nem fer feltétlenül, ha egy előnytől elvesszük a hátrányt és csak az előny marad meg. A medál arra képes, hogy véla bájait kikapcsolja, vagy be. Abban az esetben, ha ki van kapcsolva, akkor értelemszerűen nem hat sem fiúra, sem lányra, ha viszont be van, akkor ugyanúgy mindkét oldalra.*
http://www.saffron.hu/images/SG-0823.jpg

Vendég

*Egy fehér hajú fiú baglya röpül be a szobába, keresvén Susan Watson ágyát ahova egy csomagot dob le és egy levelet a párnájára. A csomagban ha kinyitja egy ruha darab van természetesen, vörös színű.*

http://www.viktorviktoriashop.com/theshop/images/std-880.jpg

"Kedves Susan!

Nagyon sok Boldog Születésnapot kívánok neked, és remélem találkozunk minél hamarabb és még sok ilyet kívánok neked!

Sok szeretettel ölel : Alex"

A levélben ez áll és természetesen, a bagoly röpül kettőt azután tovább áll vagy is röpül két huhogás után.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Szomb. Nov. 26, 2011 6:28 pm

*A lány lelkesedésére csak mosolyog, és a karját nyújtja.* -Bennem emgbízhatsz, nincs itt semmi gond, csak bízd rám magadat, és akkor minden rendben lesz.. Kabát nem kell, és becsukni.. igen, ez is megteszi. *mondja, a szemüvegre célozva, majd Kászon felé pillant, és a kutya már meg is lódul, kifelé az ajtón, remélhetőleg a vadmacska követni fogja.* -Igyekszem folyamatosan beszélni hozzád, miközben megyünk lefelé, vagyis, arra, amerre mennünk kell.. Lehet, hogy inkább felfelé lesz. De azt úgyis megtudod, amint odaértünk. *lelkesedik tovább, kicsit talán sokat is beszélve, végül belekarol a lányba, és megindul vele, végig a folyosón, miközben olyanokat mondogat, hogy "lépcső" meg "küszöb" meg "most vigyázz, hova lépsz!" és egyéb kllemességek....*

Vendég

*Az ideges odafordulást Pereus persze megérzi - megérzik, hiszen egy látnok ne érezné meg? Utána viszont Kászon mégiscsak farokcsóválni kezd, mire Pereus kicsit még gyanakodva ugyan, de beleveti magát a játékba. Ariana felnevet a kacsintásra, majd bólint.* - Szóval ezt most vegyem randinak? Vezethetsz, csak mondd meg, vigyek-e kabátot, vagy... be kell csuknom a szemem? Tudod mit, becsukom, de akkor tényleg tessék jól vezetni. *Beszéd közben az asztalhoz lép, és felkapja róla a sötétített lencséjű szemüveget. Azért nem hívja napszemüvegnek, mert furcsa módon egyáltalán nem nappal szokta hordani. Fel is teszi szépen, és Zakariáshoz fordul, várva a válaszokat.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Szomb. Nov. 26, 2011 6:08 pm

*Amikor a lány igent mond, akkor csak mosolyogva biccent. Nem, nem vette még észre a kismacskát, pontosabban nem látta eddig, de nem is baj, majd látja még eleget, hiszen régóta távol volt.. sokáig.. hosszan.. de most megint itt van, és ez a lényeg. Amikor Pereus megközelíti Kászont, a kutya kissé idegesen fordul a macska felé, de Zakariástól azonnal kapja a "parancsot" tulajdonképpen, amire csóválni kezdi a farkát, és ügyesen lerázza magáról a macskát, majd kergetőzni kezd vele. Igen, furcsa az állat így, de valahogy irányítani kell. Ha úgy tetszik, Kászon hordozza a nagyobb terhet kettejük közül. Amikor az állatok elszórakoznak, Zakariás Arianára pislog, majd rákacsint.* -Sokkalta romnatikusabb helyre gondoltam. Megengeded, hogy vezesselek, és megbízol bennem, vagy kíváncsi vagy arra, hova viszlek? *kérdezi, miközben csak mosolyog a leányzóra, persze sejtelmesen, titokzatosan, karját nyújtva felé, hogyha van kedve, karoljon bele.*

Vendég

*Igen, Zakariás még aligha láthatta a Susantől kapott kismacskát, az állatkert legújabb tagját, de ez Arianának most nem fordul meg a fejében, így nem mutatja be a házikedvencet. Az most békésen fekszik Pereus mellett, vagyis frászt békésen, lelkesen pofozgatja a másikat, kapdos utána a kis mancsaival, játszani akarna. Pereus szépen odalöki neki a műanyaglabdát, benne a kis csengőkkel, és ő maga inkább Kászont közelíti meg, rávetődve. Rupert jelenleg csendben alszik a kosarában, Kanesha pedig alighanem odakint, mivel a szobában nincs. A kérdésre félredönti a fejét.* - Az étkezőben, vagy valami romantikusabb? *Kérdezi mosolyogva, majd megvonja a vállát.* - Egyébként mehetünk, ebéd óta nem nagyon ettem semmit. ~ Meg ebédet se, amúgy. Amennyire nincs étvágyad, gondolod, hogy most menni fog? ~ *Nem válaszol a daimónnak, csak megrázza a fejét, amit Zakariás akár félre is érthet, pedig nem neki szól. Sápadtabb a szokásosnál, ez látható. Nem volt kellemes éjszakája.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Szomb. Nov. 26, 2011 5:40 pm

*Amikor hallja a hangokat bentről, csak somolyog, amikor intenek neki, pontosabban szólnak, már lépne be, nyitván az ajtót, amikor az kinyílik előtte, és a fiú csak pislog kettőt, visszahúzva a kezét, és beljebb lépdel vagy két lépést, Kászonnal maga mellett. A kutya feszes tartással simul gazdája lábához. Zakariás zsebrevágja a kezeit, és kissé zavartan néz körbe, hogy hányan is vannak itt tulajdonképpen. Amikor látja, hogy csak ketten, meg néhány állat, akkor elmosolyodva lép még közelebb Arianához.* -Hát én. *vonja meg a vállait finoman.* -Éhes vagy? Belefér egy vacsora? *kérdezi, és hozzá villant valami sármos-aranyos mosolyt is. Hát igen, hallhattunk már szebb randi meghívásokat is, de sosem lehet tudni, hogy mikor és milyen hangulata van az embernek, vagy hogyan kelt fel. A kérdés most így sikeredett tőle, de ennek ellenére igyekszik nagyon is meggyőző lenni.*

Vendég

- Merlin, gyere le a... hé, az nem cicának való hely! *A mondattal ellentétben a vadmacska ugrik fel, és ragadja meg a kölyköt, hogy aztán visszatérhessen vele az ágyra. Ariana a fejét csóválja, majd még egyszer belepillant Blanche tükrébe. A haja most is rövid, még a válláig sem ér le, és a vége kissé tépett - azt ő maga próbálta megcsinálni ollóval, aztán mikor sikerült katasztrofális állapotba hoznia a tincseit, inkább javított rajta a metamorfmágus gyűrűvel, így most afféle félmugli-félmágikus munka lett az egész. Világoskék pántos póló, és farmernadrág, koptatott, szintén tépett véggel... elgondolkozva néz az egészalakos tükörbe, majd összerezzen, mikor kopogtatnak.* - Bújj be! *Szól ki rögtön, és egy kézmozdulattal kinyitja az ajtót, onnan, messziről.* - Szépszemű! Hát te?

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Szomb. Nov. 26, 2011 5:24 pm

*A démonkutya halkan, békésen léptet gazdája mellett, körmei frissen vágva, így nem kopog a fiú mellett. Belőle még mindig erősebben érződik az a bizonyos démoni energia, mint gazdájából. Zakariás gyakorta gondolkozik azon, nem lehetne-e valamivel levédetnie ezt az egészet, de amikor ránéz Kászonra, belenéz annak mélyfekete, már-már üreges szemeibe, akkor csak a fejét rázza meg. Finoman megvakarja kutyusa fülét, amikor az leül mellé az ajtóba, illendően. A kutya csak megnyalja gazdája kezét, finoman, röviden. A fiú pedig megigazítja ingjét, begombolja a felső gombokat is, beletúr hajba, igazít egy cseppet farmerén, ellenőrzi, be van-e kötve tornacipőjének fűzője, és amikor rendben találja magát, akkor nagy lendülettel kopogtat Ariana ajtaján.*

Vendég

- Nem értek én ehhez... egyszerűen nem megy a természetmágia. - Ari, ami ennyire nem megy, azt felesleges erőltetni. *Egy fintorral nyit be a szobába, és meglepődve megáll, amikor meglátja az üres kosarat az ágyán. Közelebb sétál, és felveszi a levelet meg a nyakláncot. Utóbbi láttán elmosolyodik, majd elolvassa a rövid üzenetet.* - Gyönyörű ez a nyaklánc, nagyon tetszik a kulcs... de miért adna Susan üres kosarat...? *Ráncolja a szemöldökét értetlenkedve. Pereus azonban jóval lejjebb van, könnyebben belát az ágy alá, majd be is szökik, és hamarosan a nyakánál fogva húzza ki a kismacskát, ott fogva meg, ahol az anyja szokta, tehát egyáltalán nem fáj neki, csak félelmében nyávog.* - Dearanyoooos! *Gyermeki örömmel térdel le a macska mellé, óvatosan a kezébe fogva. Az megkarmolja a kezét, mire összerezzen, de nem fájt nagyon, és azonnal be is gyógyul.* - De ééédes... pont ilyen kismacskám lett volna, ha veszek, fekete, kék szemekkel... Merlinnek foglak hívni, oké? Na, mit szólsz? *Büszke vigyorral simogatja a macskát az ölében, aki lassan megnyugszik, mikor látja, hogy itt nem lesz bántva. Bár alighanem Pereus nyugtató dorombolása is közrejátszik benne.* - Kész állatkert leszek lassan. Daimón, főnix, mókus, kismacska...

Vendég

*Egy szőke hajú leányzó sétál vissza a szobájában, kezében egy kosár, melyben egy cica van. Amikor benyit, egyedül van a szobában aminek igencsak örül. Mindenesetre Ari ágya felé veszi az irányt, ahol lerakja a kosarat, valamint a kosáron lévő nyakláncot. Semmi extra, se csomagoló papír, de még a lánc is ki van véve a dobozából. Csak egy levél van ott, ami szép dőlt betűkkel van írva. A lány ezután int a daimonnak, majd szépen távozik a szobából, aztán majd este biztos visszajön addig meg elüti az időt valamivel.*

~Boldog Születésnapot Kíván Susan...

Vendég

*Arcán halvány mosollyal figyeli, ahogy a lány ruhák után kutat, majd beviharzik a fürdőbe, s kis idő múlva ismét átöltözve jelenik meg. Darnak kifejezetten tetszik a póló, bár, a lány aki benne van méginkább. Felkel, hagyja, hogy a lány megfogja a kezét.* - Jó lenne, de azthiszem hamar elkapna egy őrdémon... *Mosolyodik el.* - Szóval inkább igyunk valamit. Fogadó, Jenilia?... *Direkt a fogadót említi előbb, a Jeniliába, nos... még túl frissek az emlékek, amik még így is rossznak minősülnek, pedig nekik köszönhetően jöttek össze.* - Vagy csinálhatok valami kaját is, a társalgó konyhájában, ha éhes vagy. *Nem főz túl jól, de valamennyire megtanult, szóval ha a lány szeretné, mehetnek oda is, szívesen összedob valamit... Ő speciel még nem evett, bár, nem túl éhes. A lány tölti ki minden gondolatát, nem is jutott eszébe, hogy vacsorázzon. Szóval, ha az választ, kinyitja előtte az ajtót, ahogy kell, majd követi, és elindulnak a választott cél felé.* - És, milyen napod volt? *Érdeklődik, a lány mellett lépdelve, akit a sok szobájába igyekvő diák eléggé zavarhat, ha a szobatársak miatt aggódott...*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Csüt. Aug. 04, 2011 8:11 pm

*Seldrit mosolya szélesebbre húzódik, ő is elneveti magát, de aztán megrovó tekintetben részesíti Dariust.* - Azért kényelmesebb lenne ruhában lenni, nem akarok megfázni.* - Kacsint rá, majd nem tétlenkedik tovább, kutakodni kezd a ruhásszekrényében, ami az ágya mellett helyezkedik el úgy két méterre. Nem tétovázik sokáig, előkap egy egyszerű farmert, egy hosszú ujjú zöld blúzt, egy zoknit és a fehérneműit, majd ismét beviharzik a fürdőbe, hogy alig tíz perc leforgása alatt ismét megjelenjen, immár száraz, kifésült hajjal, felöltözve. Felsője kicsit mélyebben dekoltált, ez egy kicsit zavarja is. Nem szeret feltűnősködni. És kint ráadásul hűvös is van, tudja, hogy fázni fog, úgyhogy egy fekete pulóvert a hátára terít, biztos ami biztos.*
- Na, kész is vagyok.* Jegyzi meg mosolyogva, majd leül Darius mellé, és megsimogatja maga is kis kedvencét, majd megfogja a fiú kezét.* - Nem megyünk ki sétálni? Olyan szép esténk van...*

Vendég

*Pedig igazán nincs mit szégyellnie, Dart egyáltalán nem zavarja a dolog, sőt.* - Nos, már késő. *Vigyorog a lányra, majd bólint a tényre, hogy elázott.* - Jól áll. *Méri végig ismét, persze nem udvariatlanul, csak egy pillanat erejéig. Aztán a lány beinvitálja, ő pedig próbálja bebeszélni magának, hogy az nem tetteti a lelkesedést, és hogy egyáltalán, semmiféle sóhajt nem hallott tőle, miután belépve üresen találták a hálót. Amit Dar eddig is tudott, hiszen tíz percen keresztül itt szobrozott. Aztán a lányt követve belép a szobába, becsukva maga mögött az ajtót.* - Nyugi, megleszek. *Bólint, tekintetével követve a fürdőbe tartó lányt. Aztán végigfuttatja tekintetét a könyveken - csupa ismeretterjesztő könyv állatokról, meg növényekről, és miegymás. Halvány mosoly fut végig az arcán, ahogy a címeket olvasgatja. Majd végignéz a szoba többi részén is, végül leül az ágyra, amiről azt gondolja, a lányé. Közben simogatja a valószínűleg hozzádörgölődző Khairrát, vagy esetleg, ha az felugrik az ölébe, akkor sem hajtja el. Aztán a lány kilép a fürdőből, Dar meg próbál nem nagyon bámulni. Csak elmosolyodik.* - Szerintem jó vagy így, édes... *Kuncog egy sort, tovább simogatva a macskát.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Csüt. Aug. 04, 2011 7:43 pm

*Erősen szégyelli magát a fiú előtt, hogy így néz ki, de hát nincs mit tenni. Zavartan a haját kezdi tapogatni, de ez még jobban elkeseríti, úgyhogy lemondóan összefonja a karjait. Aztán Darius közelebb megy hozzá, és egy szál vörös rózsát nyújt neki.*
- Jaj, Darius, igazán nem kellett volna! * Fogadja el vonakodva, kicsit meghatottan a virágot, majd hagyja hogy átkarolják és megcsókolja a nemrég még legjobb barátjának tekintett újdonsült fiúja.*
- Öhm.. igen.. De amint látod rendesen eláztam. *Néz végig magán ismét, elkeseredetten. Végül csak megrázza a fejét. Nem érti mi van vele, eddig sose zavarta, ha piszkos, vagy nincs rendben a haja, most meg..akár a nővére. Kirázza a hideg a gondolattól, hogy hasonlítani kezd a testvérére. Nem, ő soha nem akart közéjük tartozni. * - Gyere be nyugodtan! * Válaszolta tettetett lelkesedéssel. Nem akarta, hogy hálótársai meglássák őket együtt, próbálta kerülni a feltűnést, de tudta, hogy nem bujkálhatnak örökké a kíváncsi szemektől. Különben is, mit szólna Dar, ha megtudná, hogy titkolni akarja a kapcsolatukat? Próbált nyugodtnak látszani, gyorsan félig csukott szemekkel tárta ki a szoba ajtaját. Aztán fellélegzett. Üres volt a háló.* ~Hál' Istennek!~ *Fújta ki a levegőt megnyugvásában. Aztán őszintén mosolygott.*
- Helyezd magad kényelembe, ha gondolod olvasgass egy kicsit! Van egy csomó könyvem, habár többségük inkább ismeretterjesztő, nem biztos, hogy érdekelne... Én viszont most megyek, és letusolok! Khiarra addig majd elszórakoztat!* Kacsint rá kacéran, majd odasiet hozzá, gyors csókot lehel ajkaira és a fürdőbe masírozik. Alig telik el tíz perc, már ki is lép a tus alól és törölközőbe csavarva áll meg a fiú előtt tétován, azon gondolkodik, vajon mit vegyen fel.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Pént. Jún. 24, 2011 7:05 pm

*Dora fekszik ágyán,elmerülve gondolataiban.Farkasa a földön,kissé lenyugodva bár,de nem teljesen.Dora agyában szinte hallani,ahogy kattognak a kerekek...~Miért nem találok végre valakit?Van egy érzésem,hogy Réka is talált valakit,Ria is írt,Tylinenak is volt barátja...Huának nemtudom,de nem is fontos...De nem értem,Tyline miért fogadott olyan ellenségesen...Lehet hogy ilyen eleve,bár nem tudom.*Ekkor már fel is ült,Baltoval együtt.Odasétál szépen a hűtőjéhez,és egy egyszerű varival összedobta szemdvicseit,kettőt magának,egyet Baltonak.a farkasnak letette a táljába,mire a daimón falatozni kezdett.Füle még mindig hátracsapva,picit morog még,ahogy a belsis lányra gondol.Lánykánk is megeszi a szenyát,elmosa a tányért és a tálat,majd elmegy zuhanyozni.Mikor megtörülközött,felveszi hálóingjét,ami selyemből készült,a mellnél kissé feszül és barna színű.Gyorsan beugrik ágyába,és arra gondol,hátha találna valakit.Ekkor pillant meg az ablakban egy hullócsillagot,és remélve,hogy kívánsága teljesül,elalszik.Ami persze nem megy könnyen,mert erősen magányosnak érzi magát.Végül már csak halk szuszogás hallatszik,az ágyból és a földről egyaránt.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Vas. Ápr. 17, 2011 12:54 pm

*Látja, hogy odafent van egy kis rendetlenség, és hogy nem Dora csinálta, hanem a szobatársai.*Semmi gond, ha a többiek így érzik jól magukat...*A mondta többi részét inkább nem mondja ki. Ő hozzászokott, hogy takarítson maga körül.*Nem, köszönöm.*Mondja, miközben leül az ágyra. Megsimogatja a farkast, végülis, semmi félnivalója nincs.*Tényleg, még nem is voltam itt.*A könyvet a kezében tartva megnézi.*Köszönöm szépen, azt hiszem, szükségem lesz rá.*Mosolyog.*Majd visszhozom. De most mennem kell, ha nem bánod. Még találkozunk.*Int búcsút a lánynak, majd kimegy, és elindul vissza a saját szobájába.*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Vas. Ápr. 17, 2011 12:48 pm

*Mikor Hua elfogadja a meghívást,felsietnek Dora csodaszép hálójába.Amikor felérnek,minden rendben van,csak pár szobatársa ágya rendetlen egy kicsit.Odavezeti a lányt az ágyához,és szabadkozik*-Bocsi a kupiért,nem mindenki pakol össze mindig.Remélem nem haragszol.Addig is,ülj le nyugodtan.Kérsz valamit?*kérdezi jó házigazdához illően,és kiszolgálja a lányt.Majd odasétál szekrényéhez,és kinyitja az ajtót.Majd pár pillanat volna Hua már csak Dora hátát látja,közben pedig Balto leül a lány mellé,és várja,hátha megsimogatja.Ha mégsem,lefekszik,és figyeli a gazdit.Dora időközben megtalálta,amit keresett,és bezárja szekrényét,majd leül Hua mellé.A kezében tartja kedvenc könyvét,ami családjának eredetét mutatja be,és egy másik könyvet,amiből bolgárul lehet megtanulni.*-Jó hogy feljöttél.Mostantól legalább tudod,hova gyere,ha meg akarsz keresni.*mondja,majd odaadja a lánynak a nyelvkönyvet.*-Tessék,ez a tiéd.Ebből megtanulhatod a bolgár nyelvtan alapjait,és a szavakat is könnyebben e tudod írni,ha kinyitod a hátuljánál.Sokan tanultak ebből,és mindenkinek bejött.Persze nem kell visszaadnod,nekem még van egy másik.*mondja,majd a másik könyvet leteszi asztalára.*

Vendég

- Húúúúú... Ez tényleg komolyan hangzik. Valahogy így gondoltam... illetve... sejtettem a dolgot. De ha...olyan az egész mint egy nagy család... akkor vannak felállítva tabuk? Mármint...
* És Janának itt lódul meg a fantáziája. Erősen rohan ide-oda, hiszen ez a "család" dolog elég bizarr neki.*
- Nem voltak barátok. Értem. Akkor gondolom nem sok korodbéli fiúval hozott össze a sors mi? Szegény lány...
* Sóhajt szomorkásan. És így, ez a gondolat magában hordozza hogy Janácska feltételezése szerint így Tasha még érintetlen. No persze... ez Jana értékrendjében cseppet sem alacsonyítja le a lányt. Nagyon is tudja becsülni azokat, akik nem fekszenek össze fűvel-fával. No de persze... ez csak Janácska feltevése... lehet hogy közben teljesen más a helyzet, de azt csak Tasha tudhatja.*
- Nemár... tényleg meghívsz? Ez marha jó. És marhára izgalmas is. Nagyon tetszik az ötlet. * Mondja mosolyogva a lánynak.* - Hát igen... a sötétmágia sokak szerint undorító dolog, meg aljas mindenki aki ezt műveli. Holott a nekromanták is sötétmágusok, és noha valóban sok hataloméhes szörnyetek...mint jómagam...kerül ki a soraikból, azért nem mind olyanok. * Mondja nevetve. Hogy mennyire gondolja komolyan a hataloméhes szörnyeteget magára? Kérdéses. Talán még önmaga előtt is.*

//FAGY!//

Vendég

-Sok is meg magas is ez a lélek nekem. Akkor én örülök, bennem van akkor. De nem is gondoltam, hogy ennyire összetett, meg hatalmas dolog ez a nekro dolog. És akkor azt hittem, hogy mi bonyolultak vagyunk ezzel a tér és idő elméletes dologgal. De akkor tévedtem. *A tea közben lassan, de biztosan fogyogat, a csészében már nem sok tea lötyög. * -Az a dolog, amit "életnek" neveznek Pripyatban, arra vagy kíváncsi? Mintha megragadtunk volna 86ban. A város egy biztonságosabbnak mondott részén pár lakóház meg raktár el lett foglalva, oda van betömörödve az összes ember. Amíg kislány voltam, addig az épületek között játszottunk, aztán, ahogy egyre nagyobb úgy fedeztem fel magamnak a várost, a zónákat. Barátok? Nem voltunk ,és nem is vagyunk sokan gyerekek, talán tízen tizenöten. De olyan az egész, mint egy nagy család. Szóval az egészet képzeld el úgy, mint egy ősközösséget, csak az ezer kilencszázas évek vége felé. *De valahogy tényleg így volt az egész, azzal a különbséggel, hogy ugye nem vadásztak meg gyűjtögettek, hanem ha rájuk jött a szükség elmentek egy városba utánpótlást venni.* -Egyszer talán eljöhetnél. Ott halottakat már nem találnál, bár nem tudom, hogy a reaktorok közelében egyáltalán mik lehetnek, talán ott még szerencsével járhatnál.

Vendég

- Hát igazából... a lélek útja halál után... érdekes. Alapvetően valóban eltávozik egy másik világba... egy másik síkra, ha így jobban tetszik. Azonban van különbség élő, és holt lélek között. Az élőt odaláncolja valami a testhez, és így az nem szakad el. A világgal összekapcsolva teljes logikán alapszik minden. Azonban egy halott lelket nem köt semmi ehhez a létsíkhoz, és így sok közülük csak sóvárog a létezés érzése után. A többi, pedig szépen megnyugszik odaát. És itt a különbség. Mi csúnya gonosz nekromanták azokhoz a lelkekhez férünk hozzá, akik elszakadtak a létezés ezen primitív síkjától. Hozzá férésünk van, így tudjuk irányítani, manipulálni és egyáltalán. A test... valami olyan védőburok, ami nem engedi a mi hatalmunkat hozzáférni más lelkéhez. Sajnos. Pedig micsoda játszótér lenne, ha mindenki lelkét szabadon manipulálhatnánk...
*Sóhajt a lányka egy hatalmasat, majd csak a másik felé pillant.*
- Mindegy, hogy emberi, vagy állati lélek. A lényeg, hogy halott legyen. És utána... bármit meglehet vele tenni. Mint ahogy Schrödingerrel is. * Mutat a macskájára.* - Én élvezem ezt a dolgot. Szeretem ezt a hatalmat. Sok mindenre kihasználható. * Biccenti félre a fejét, és egy pár pillanatra a gondolataiba merül, majd aztán csak felpattan.* - Hát... ismerve a származásod helyét... komolyan érdekel a következő kérdés. Mit csináltál kislányként? Voltak barátaid ott? Nézd el nekem, hogy a kérdések úgy hangzanak, mintha csak egy... tanyáról jöttél volna... de te magad is mondtad, hogy elég kevesen lakják azt a helyet. Ezért érdekel nagyon a dolog.*

Vendég

-Értem én, de úgy akkor is kicsit idegen. Bár, ha mondjuk lenne egy idő után már lehet nem zavarna, és élvezném is. Maximum kapna egy konzervdobozt a bundájára, és már nincs bajom vele. *Poénkodik a lány, bár állatot sose zárna bádogmaskarába az biztos, az még szerinte is állatkínzással érne fel.* -Én se kétlem, hogy van lelkem, van az, csak... *És igazából nem is tudja, hogy tovább mit akart mondani, itt kicsit megakadt a mondanivaló.* -Miért, van különbség a lélek halál előtti és utáni állapotában? A halállal a lélek nem megy át egy másik dimenzióba, amit a muglik csak túlvilágnak ismernek? *Mert ugye a mennyország meg a pokol egy kicsit kamu dolog, ezzel takarják a másik létsíkot, ahova a lelkek kerülnek a halál után.* -Ebben nem vagyok szakértő, inkább készítek valami ketyerét, vagy ruhát varrok, de nem vagyok se szpihológus, se nekromanta.

Vendég

*Hallgatja a lány szavait, majd arra, hogy a lelke is csavarokból, meg fogaskerekekből áll, csak kaccant egyet.*
- Ugyan ugyan. Még hogy csavar, és fogaskerék. Azért ez túlzás. Mindenkinek van lelke. Én már csak tudom. Ez a szakmám. Hogy az emberi lélekkel foglalkozzak nem igaz? No persze... nem egészen úgy, mint ahogy a pszichomókusok teszik. Nekem már az emberi lélek egy másik állapota... a halál utáni érdekel. De... az nagyon. És eddig elég ígéretesen megy a dolog. Elég... jól.
* Kuncog a lány, majd a daimónra kitérve bólint egyet.*
- Hát igen... de tudod... én el tudnék melléd képzelni akár egy németjuhászt is... maximum tennél rá egy... valamilyen ásványból csiszolt szemlencsét, fémtokban, bőrcsattal, és akkor már kapásból robotikusabb képet kap a daimón. És még csak őt sem zavarja igazán. Hidd el... lehet jó Steampunk állatot csinálni. Nem kell annak feltétlen teljes mértékben gőzzel működnie.
* Kacsint a lányra Janácska, majd ő is belekortyol a teájába.*

Vendég

//Folytatása bekövetkezett//
-Ez tetszik. *A nekromantás beszólás nem volt rossz.* -Legalább ti jól jártok. *Aztán jön egy kis stílusleírás, és beazonosítás, hallgatja Jana leírását, és úgy tűnik, ő legalább konyít a témához.* -Ni csak a kiscsajt, az első ember akinek legalább halvány lila gőze van a dolgokhoz. Műszerészet? *Aztán a lány egy zsebórát húz elő a zsebéből, és felnyitja a fedelét, majd a lány felé fordítja. Közben kicsit hátra dől, és a teába kortyol.* -Azt hiszem bírom a skótokat, jó a teájuk, meg a whiskyjük is. *Mondja egy halovány mosollyal, majd ha a lányt jobban érdekli az óra akkor lecsatolja a láncról.* -Susan, valószínűleg srácokkal. Ahogy megismertem ez a legvalószínűbb számomra. Bár azt biztos, hogy te régebb óta ismered, mint én. ~Kis foltos mocsok.~ -Ezért mondom, hogy nem tudnám elviselni. Egyszerűen nem tudom elképzelni se, daimont megy egy főleg nem. Steampunk meg daimon, jó vicc. Egyszer azt mondták, hogy nekem a lelkem is fogaskerekekből meg csavarokból áll. Egyetlen dögöm van, egy mókus, de az is egy robot. Szóval nekem marad ez a szint.