Imádkozó sáska háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Camille Madeline
2. Lina Constance Thanatos
3. Seldrit El Perimd
4. Teodora Yana

A szoba lakói - bal oldal:
1. Yekaterina N. Fyodorov
2. Munashi Kataku
3. Noraneida de la Fuente
4. Lilia Radoslava

Vendég

- Hááááát igen. A levegőszennyezés. De azért meg kell hagyni... annak is van haszna. Legalábbis... a nekromantáknak ad munkát, és kutatási alapanyagot. Ahogy téged elnézlek... határozottan be tudlak kategorizálni... Gőzpunk. A Gépiesített Viktoriánus kor. Széééééép, és stílusos dolgokat tudtok csinálni az acélból, és gőzgépekből. Neked is megy a műszerészet mi? Nem kétlem az a helyzet. És hát... manapság a stílus is csak saját kezűleg tudod elérni. Ugyan az a helyzet, mint a jó munkával. Magadnak kell csinálnod.
* Sóhajt komolyan, majd ő is egy kevés cukrot, és tejszínt tesz a teájába.*
- Susan... valahol biztos téblábol. Temető... boncterem... vagy valahol a srácokkal.
* Hogy a srácok alatt kiket ért, azt nem fejtegeti. Majd csak lagmar felé pillant.*
- Jó hogy van. Szeretem ezt a foltos mocskot. Csak néha be nem áll a pofája... meg utálom amikor vinnyog bizonyos rajzfilmek alatt... mint az Oroszlán király. Ne tudd meg mit le nem művel. Mit össze rinyál, hogy utálja ezt a rajzfilmet... hogy gyűlöli, és nézzük inkább a Lecsót... vagy a Mentőcsapat a kenguruk földjént... vagy bármit... de ne az oroszlánkirályt.
* Mondja a lány vigyorogva, majd bele kortyol a teájába.*

//Fagy. Folytatása következik.//

Vendég

-Most azokra személy szerint fittyet hányok, úgy is van elég dolog már ebben a kicseszett világban, hogy már szinte ugyan mindegy. *Nah igen, bár az ő gőzgépei se környezetkímélőbbek, de legalább kormon és pernyén kívül egyéb mérgező anyagot nem nagyon juttatnak a levegőbe, ami még mindig elviselhetőbb, mint a sok elírhatatlan nevű dolog, ami a levegőben van.* -Nekem is bejön a csaj. *Bár ő csak konkrétan baráti értelemben használja a szót, nem olyan kétértelműen mint fekete hajú szomszédasszonya.* -Legalább kihozta. Annyira azért nem rossz. Bírom bennük, hogy nem csak hétköznapi állatok, bár nem tudnám megszokni, hogy visszaszájalnak. *Mondja meg nyíltan és egyenesen a véleményét. Talán neki pont ezért nincs daimonja. Na meg egy steampunk csaj, akinek a lelke helyén is fogaskerekek dolgoznak szorgosan, az hogyea lenne képes egy daimon kivetíteni? Egyszerűen nem való a lánynak az ilyesmi. Aztán ahogy elkészül a tea elveszi a csészét, és ízesíti, kevés tejszínnel egy kis cukorral, csak nem viszi túlzásba az egészet, sőt cukorból is keveset használ, mert a karamell így is az édeskés felé viszi a teát.* -Köszönöm szépen. *És az eléggé illedelmes köszönet után, óvatosan kortyol bele a forró teába.* -Egyébként Susant kerestem, nem tudod hova mehetett? *Már csak érdeklődik valódi célja irányt is. Azért kíváncsi, hogy hova lett a lány.* -De szerintem most egy kicsit mellékes is, hiszen találtam az estére beszélgetőpartnert.

Vendég

*Amikor a lány hallgatja a dolgokat, mosolyog egy sort, majd amikor azt mondja, hogy vannak dolgok, amik gyorsabban nőnek, akkor egy féloldalas sunyi mosolyt vet a lány kebleire.*
- Aaaaazt látom. És meg kell hagyni... ha csak ilyen hatásai lennének a sugárzásnak... *majd megvonja a vállát, miközben kisétál a konyha részbe az előtérhez, és a vizet felteszi főni. Közben feldobja magát a pultra, és ha a lány jött utána, akkor félre biccenti a fejét, majd füttyent egy éleset, mire a zombi macsek ugrándozik ki a szobából, majd az utolsó pár méteren felgyorsít, és Jana ölébe vágódik.* - Na azért. Hát igen... Susan mint a rend éber őre... nem nézné ki az ember belőle első ránézésre... pedig így van. Szeretem a csajt... tényleg. *Mondja vigyorogva. Hogy hogy szereti, azt nem teszi hozzá. Mindenki vonjon le olyan következtetést, amilyet akar. Amikor a víz elkezd főni, akkor füttyent még egyet, mire a hiéna érkezik egy bársony szütyővel, amit a lány lábára akaszt.*
- Cseszd meg Lag... Miért nem tudod a kezembe adni? Amiért te fütyörészel utánam. Megmondtma már, hogy nem öleb vagyok. * Jana csak sóhajt egyet, majd elővesz egy teafű félét, és azt szépen teatojásban berakja a vízbe. Majd vár egy kicsit és amikor kiázott, kiszedi, majd tölt a csészékbe, aztán a hűtőből kivesz egy kis tejszínt, majd még cukrot kerít elő.
- Skót karamell. Nagyon imádom. * Mondja mosolyogva.*

Vendég

-Szóval Susan a rend éber őre. Nem néztem volna ki a lányból. *Hogy szellemváros 86 óta, pontosan.* -Ahogy mondod, szellemváros 86 óta, és elhagyatott falucska is, mióta visszaengedték azt a pár embert. De a szellemvárost inkább egy hatalmas játszótérnek nevezném a magam fajtának. Elhagyatott épületek, néhol még akár tárgyak is. bár sokszor a felismerhetetlenségig roncsolva. Szóval jól tudod, a városban senki, mellette pedig laknak körülbelül százan se. *Aztán hogy a sugárzás mellékhatása, csak kacag rajta.* -Nem tudom, akár lehet is, az igazat megvallva anyám nem egy szépség. *Bár nem akarja leszólni a saját anyját de ez az igazság.* -A sugárzásnak tényleg vannak mellékhatásai, például bizonyos dolgok jobban nőnek. *Aztán velős, de annál jobb, és hasznosabb ismertetőt hall a kardról, legalább nem untatták halálra, egy hosszú történettel.* -Katana, igen, most már tudom. A nyelvem hegyén volt végig, de csak nem jött ki a szó. *Azért elég szép felmenőkkel rendelkezik a kisasszony, amiről ha Tasha nem, a user viszont tud.* -Biztosan nagynevűek lehetnek. Igazából csak az orosz és ukrán nemesekkel vagyok tisztába. *Aztán pedig teával kínálják. A tea igen csak nagy kuriózum, a 19. század elejének nagy itala.* -Szívesen, ha lehet valami különlegességet. *kedveli a teákat, és mivel egy kicsit le van maradva az idővel képletesen értve, így még évek után is különlegességkánt hat számára.*

Vendég

* Amikor a lány megkérdi, hogy melyik ágy illetve melyik aspektus kié, Jana elkuncogja magát.*
- Bizony. A halál az én köröm, a jövő Arié. A bűnüldözés Susané... elvégre Aurornak készül...jelenleg. A harc, meg a mi kis harcos amazon Britanynké.
* Hangzik a válasz, majd amikor a lány elmondja, hogy honnan is jött, akkor biccent.* - Azt hittem szellemváros 86-óta. De ezek szerint mégsem... ráadásul határozottan csinos szellemek kerülnek ki. Ez a sugárzás mellékhatása... vagy egyszerűen ennyire tökéletesek a génjeid?
* ez bizony Janától erősen dicséretként jön. Majd amikor a lány ráül a kardjára, és megkérdi, hogy mi is a neve, szinte azonnal vágja rá.* - Katana. De ennek a kardnak az a neve, hogy Árnyszirom. Tudod... Japánban úgy tartják, hogy a megkovácsolt kardokat a gazdájuknak el kell nevezniük, különben a penge lelke lassan elhalványul. Minden kardot a megrendelő kezére készítenek, hogy úgy mondjam.
* Magyarázza a lány mosolyogva, lassan lelkesedve, majd a származási kérdésre csak megvonja a vállát.* - Egészen a Vérúrnőig visszavezethető a rokonságom. Magyar vagyok teljes vérig. Csak... a szüleimnek megtetszett ez a név. Apám Báthory, anyám Barkóczy. Két nagy nemesi család magyar honból. *Mondja a lány.* - Kérsz valamit inni? Alkohollal nem tudok itt szolgálni. De van jóféle teám. Forralok gyorsban vizet... aztán mehet is bele a filter. Nem olyan jó mint a teázóban... de azért nem rossz.*

Vendég

*Ahogy mutatják körbe az ágyakat, próbál párosítani az ágyakat. Kettőt sikerül beazonosítania.* -Ha jól sejtem a halál az te vagy, a jós pedig Ariana. A többiek pedig? *Azért elolvasta, hogy kik is laknak a szobában, szóval egy kis fogalma van az emberekről. Arianát pedig még ismeri is, habár csak látásból de akkor is.* -Akkor örülök a találkozásnak, Jana. *Jana és Tasha, még rímel is. Rövid idő alatt azért egy pár információ rászakad a lányra, bár amikor új az ember jó néhány új információt hall.* -Szia Lagmar. *Köszön a daimonnak, hiszen ők értik a beszédet, a macskáról már azért kétli.* -Na igen, mindig van választás, és én most választok. *Ezzel a mozdulattal le is huppan a lány ágyára. Viszont keményet koppan a katanán a feneke. Gyanakodva nyúl a takaró alá a lány és úgy emeli ki a kardot.* -Ez a tied? Hogy is hívják az ilyen kardot? *Tudja, hogy japánból származik a kard, és legendás fegyver, de a név akkor sem ugrik be neki. Na és végül a földi pokol.* -Az én poklomat Pripyatnak hívják, és Ukrajnában van. *Ha a lány elég penge töriből, vagy csak kicsit is ó földrajzból lehet beugrik neki, hogy honnan is jön a lány.* -És hogy van az, hogy szerb név és magyar származás? Bevándoroltak a szüleid? *Érdeklődik, és ha jól veszi észre, mindkettőjük körül van azért furcsaság szép számmal, lesz miről beszélgetniük.*

Vendég

- Tasha... gondolom én Natasha... Kár... a szivi jobban tetszik...
* Mondja vigyorogva. Majd csak körbe fordul a kezét kitárva.* - Hát igen... ez az én...és három másik barátnőm birodalma. Osztozik itt a Halál, a jövő, a harc, és a bűnügyek világa. *Mondja vigyorogva, és szépen minden ágyra rámutat, ahogy kell. Bár az ő ágya feletti nekromanta bot amúgy is erősen árulkodik, hogy a halál mindenképpen jelen van. Elvégre a bot végén egy koponya díszeleg. * - Amúgy Marijana. Báthory Marijana. De hívj csak Janának. A név habár szerb, én magam magyar vagyok. * Mondja biccentve a lány felé, és közben Srődit is az ágyára dobja. Lagmar is lassan előmászik a házikójából.* - Ez a nagyranőtt izé, meg Lagmar. A Daimónom. * Mondja a foltosra bökve a lány. * - Ami meg a választást illeti... mindig van másik választás. Ha menni akaszt... * vonja meg a vállát Jana, majd körbe pillant. Megakad a szeme a katanáján, aminek a markolata most csak félig lóg ki a takaró alól. Ezt ha Tasha észreveszi, akkor bizony felmerülhet benne a kérdés, hogy miért van az a kard az ágyban. Ha viszont a lány azzal alszik, akkor nem lehet százas.* - Azt mondod a Pokolból jöttél... helyileg az merre található a földgolyón?*

Vendég

*Amikor kopogtat, és végre ajtót nyitnak nem az nyit ajtót akire várt. Egy fekete hosszú hajú, gothnak ható csaj. Aztán elég csábító tekintet társaságában berántja a szobába, bár igazából nem kell sokat húzni rajta, megy ő magától is.* -Van egyéb választásom? *Ahogy jobban szétnéz a szobában, nem sokkal különbözik az övétől, szinte csak a személyes tárgyakban, és a díszítésben. Aztán a macskán akad meg a szeme, Igazán különleges egy jószág. Rohad széjjel, de még sincs szaga, és meglepően élettel teli macskáról van szó, ami duplán felkelti az érdeklődését.* -Húú helló. *A húú egy erősen meglepődött húú, ami elhagyja a száját, hiszen nem kicsit lepte meg az egész helyzet.* -Én inkább pokolnak hívnám azt, ahonnan jöttem. Egyébként Tasha, és nem szivi. *Nyújtja ki csak úgy röviden és féloldalasan a nyelvét.* -Na és te ki vagy? Gondolom itt laksz. *Bár elég nyilvánvalónak tűnik a dolog, azért rákérdez.*

Vendég

*Janácska épp az ablakban üldögél, és a kinti tájat nézegeti, ölében a foszlott zombi macskával. A fülét húzgálja ábrándosan, amikor kopogtatni kezdenek. Hirtelen nem biztos benne, hogy valóban jól hallott, így leginkább vár egy kicsit, majd amikor ismét felhangzik a kopogás, akkor megindul kifelé. Mármint az ajtó felé. A macskát a karjában tartja, lógva, jobbra-balra himbálózva, majd magához öleli az állatot, és úgy nyit ajtót. Első blikkre csak pislog párat.*
- Hú... Szervusz Szivi... Téged meg honnan küldtek? A mennyből...vagy a pokolból?
* Kérdi hirtelen, kicsit meg is hőkölve a lány kinézetétől. Az ő ruhája sem épp piskóta az biztos.* - Be...bejössz?
* Kérdi villantva egy mosolyt, majd éppen szabad, macskátlan kezével szimplán behúzza a lányt.*

Vendég

Már ki pakolt a lány, minden cuccát elrendezte a szobában. Ruhái ki vannak akasztva, egyéb cuccai ékszerei pedig el vannak pakolva különböző dobozkákba, amiket igen trükkős lakat véd. Nem mintha féltené a cuccait itt, de azért nehogy valamelyik szobatársa kölcsönvegye őket. Mivel olyan fél nyolc körüli az idő biztosan sokan mozdulnak ki a társalgóba, és lenne lehetősége ismerkedni, csak egyedül nem igazán szeretne elindulni kószálni. Így azt gondolta, hogy átkopog a szomszéd szobába, és a nemrég megismert Susant keresi fel, hátha ráér a lány is egy kis kószálásra. Direkt úgy is öltözött, hogy azért a figyelmet is magára keltse. Közben már egy ideje kopog az ajtón, talán a második nekifutása.* ~Egyáltalán van odabent valaki, vagy ilyenkor már alszanak?~ *Közben szünetet tart a kopogtatással és az ajtóval szembeni fotel karfájára ült.*

Vendég

-Szerintem nyugodtan intézd a dolgaidat én is kipakolgatok, meg pihenek, mert hosszú volt az út. ~Mini hűtő, dobozos kóla.~ *Nincs velük semmi baja, csak szokatlan, hogy az ilyesmiért nem kell kilométereket menni, hanem már az ölükbe van az egész.* -Majd akkor még beszélünk, jó zuhanyzást! *Köszön el, és süllyeszti a zsebébe a kulcsot, majd megy kipakolni és hasonlók.*

Vendég

*Amikor betérnek még a közös részbe csak mosolyogva nézi a lányt.* -Hát, látod jókor voltál jó helyen. *Mondja, miközben játékosan a lányra kacsint, aztán amikor az kulcsot kér természetesen előhúz egyet a zsebéből.*- Tessék, magamnak meg majd hozok fel egyet, de nem most. *Válaszolja, miközben végignyúlik a fotelban. A minihűtő ajtaja pedig szépen kinyílik, majd a lány kilebegtet magának egy dobozos kólát.* - Le kellene fürdenem meg átöltözni. *Mondja a lány, miközben nyújtózik egyet.* - Esetleg érdekel valami, hogy mi merre van? Mert akkor megmondhatom. *Mondja a lány.*

Vendég

*Útközben felvette a bőröndjeit a folyosó elején lévő közös hálókból, mivel a vasútállomásról a srácok oda vitték a cuccait, mivel nem gondolták, hogy már azonnal szobát is kap majd.* -A srácok akik elvitték a cuccaimat azt mondták közös hálóba leszek pár napig. szóval nem is sejtettem, hogy már rendes szobát kapok. Ahogy bejönnek az ajtón ő beviszi a cuccait a szobájába, és ledobja őket az üres ágy elé, majd visszamegy a közös részbe, és lehuppan egy másik fotelba.* -Már csak egy kulcs kellene nekem is. *Néz kérdően a lányra, mert elég cikis lenne folyton befelé kéredzkednie a saját szobájába.*

Vendég

*A lány szavaira csak mosolyogni kezd, majd amikor az a szobákról kérdez, lehörpinti még az utolsó kortyot, és válaszol.* - Hát egy szobában nyolcan laknak összesen és azon belül van egy közös rész, valamint a szoba el van osztva két felé szóval egy jobb meg egy bal oldalra és mindegyikben négyen laknak. *Magyarázza a lány, de user már bele van gabalyodva... Mindenesetre, amikor a lány felteszi a kérdést csak biccent neki.* -Felőőlem. *Mondja vigyorogva, miközben feláll, majd persze kifizeti az italokat, elvégre ő hívta meg a lányt. Aztán ugye szépen átmennek a tükrön, majd onnan pedig a szobákhoz jutnak.* -Na itt is volnánk. Te itt fogsz lakni. *Mondja a lány, miközben ő maga lehuppan a közös részben lévő fotelba.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Csüt. Feb. 03, 2011 1:29 pm

* Tehát leül. De elmosolyodik.* - ja, Mil! Semmi gond! Hiszen, nekem az is elég, hoyg me tudtál boscájtani, hogy ennyi ideig enm tudtalak meglátogatni! Kérlek fogadd el. Te is Ak! * majd mikor Pihit dísérik elmosolyodik.* - Hát igen, elégg nagy cica lett, ahhoz képest, miként kaptam... még szőr sem volt rajta! * nevet, majd Pihi hasát megsimítja.* - Mil, mit szólnál, ha rendbe szednélek? Azután meg ennénk egy kicsit... Látom, nem avgy valami jó passzban... már bocs! Kicsit gyűrött kedvedben látlak, ami enkem nem tetszik! Hol van a jó kedv, a szép ruha, rendezett haj, és bőr? * amjd Mil kézfejét megfogja.* - Olyan száraz, mint a sivatag! * Ezt a láyn enm ellenezheti! Gyorsan átszalad egy neszeszerért, amit Pihi hoz a szájában. Ő meg hoz pár nem kellő ruhát. Egy bőrcsőnadrágot, egy topot, és egy szép magassarkút, aminek közép magas a sarka. Újar bejönnek, és lepakol az ágyra.* - Azt hiszem mindent hoztam... * majd Milt egy székre ülteti...*

// Fagyizunk egyet^^//

Vendég

*Átvette a dobozt, melyben egy nagyon szép tunika rejtőzött.*-Köszönöm.*Majd átnyújtotta Linának.*-Nem akarlak megbántani, de én nem fogadhatom el. Nekem nincs ajándékom számodra.*Lehunyta szemeit, leszegett fejjel egy-egy könnycsepp tolult arcára. Ak is bontogatta, de egy ilyen gyönyörű ajándékot ő sem érdemelne meg, max. valami elhasznált rongydarabot.*-Semmi gond. Én meg öregedtem egy évet, nem ünnepeltem karácsonyt, a szülinapom. Szóval bocsáss meg, kérlek.*Majd újabb ajándékot kap, de csak azért, hogy ne bántsa meg Linát, ezt elfogadta.*-Nagyon szép, köszönöm.*Majd feltette.*-Mondd, szerinted hogy áll? Persze, leülhetsz. Én ágyam, a te ágyad is.*Majd Lina mellé ül, és megsimizi Hópihit.*-Ejj, de nagyra nőttél, te.*Mondja Mil pajkosan Hópihinek, kedvesen.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Csüt. Feb. 03, 2011 1:10 pm

* vállat vont.* - Szia... * amjd átnyújtotta a dobozt, amiben egy kék hosszújú tunika van, amin egy farkas rajzolódik ki. Ezen kívül Aknak egy fehér nyakörv van a dobozban, amiben Ametiszt kövek vannak. Ugyna oylan mint Hópihié, scak Pihinek fekete a nyakörve, és Holdkő van a nyakörvben.* - Bocsánat, hogy ilyen sokáig nyújtottam a karácsonyt, de csak vártam, hogy ygere a bulira, de semmi... Kicsit megijedtem, azt hittem baj van... ma nagy erőt vettem magamon, sé eljöttem. Remélem nem nagy baj. És akkor még itt van még egy másik ajándék. Boldog Szzületésnapot Mil! * amjd egy hosszúkás dobozt vesz elő, amiben egy ezüst nyaklánc van.* - Tessék... Aknak is van ajándék... * amjd leül Mil ágyára.* - Leülhetek? * már mindent megkérdez, mert nem szeretne rosszabb viszonyban lenni Millel. És Akkal sem akar ujjathúzni... Hópihi az ölébe ugrik, és elhelyezkedik az ölében ha leül, vagy ha nem ül le, akkor a karjában, és úgy alszik, mint egy kisbaba...*

Vendég

*Úgy érezte, mintha több hónap kimaradt volna az életéből. Alig érintkezett emberekkel, nem mászkált sehova. Már a kis éjjeli szekrényéről Mich képét is leverte, mert a kapcsolatuk már menthetetlennek tűnt. Mich ott volt, Mil meg itt. Túl sok stressz érte az időkben, és még a 17. születésnapja is lepergett a szeme előtt, semmi ünnepség. Fáradt volt. Váratlanult kopogtattak.*-Igeen.*Nyújtötta el az "e" betűt. Feltápászkodott, majd megsimizte Ak fejét.*-Jajj, te kis huncut.*Majd az ajtóhoz lépdelt. Nagy meglepetésére Lina állt az ajtó előtt. Lesütötte szemeit.*- Szia. Nem érdemlem meg, hogy láthassalak. Nem mentem el az ünnepségedre, és egyebek.*Kezével intett, hogy Lina húzódjön csak beljebb. Mil még csak pizsamában volt.*-Mizujs, Lina?*Kérdi egyhangúan, mert egyáltalán nem érdemli meg Lina barátságát.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Csüt. Feb. 03, 2011 12:50 pm

* Milhez tart. Borzasztóul hiányzik neki. Ma reggel el is sírta magát, hogy lehet ennyire pofátlan, hogy még karácsonykor sem látogatta meg. Így hát nagyon megkésve hoz neki ajándékot is. Egy közepes méretű doboz van a kezében. Amúgy meg egy fehér póló, fekete csófarmer, és egy csizma van rajta(lásd avatarbaba). Az Imádkozó sáska háló ajtaján belép, és a jobb oldali ajtóhoz lép. Ott bekopog.* - Milena Yordanat keresem! * mondta, majd a falnak dől. Lófarokban van összekötve a haja, ami most a bal oldali vállára simul. Hópihi a lábához dörgölőzik, majd őt is felkapja. Közben gondolatai össze-vissza jának.* ~ Hogy felejetethettem el? Hiszn ő is nagyon jó abrátom, a sok között!~ * majd megköszörüli a torkát, mert kissé berekedt. A héten nem volt jó passzban, beteg volt, d emár minden rendben, ska néha bereged..*

Vendég

*Az ablakon berepül egy gyöngybagoly, felhuhog és körbe pislog. Hosszú út van még neki, de hát most mit tegyen? Illik neki, dolgozni és mivel a gazdája ilyenkor szépen, alszik helyette végzi el a piszkos munkát. Na jó nem piszkos, de azért na. Előszőr, Jana ágyát célozza be a bagoly és ledobja egyenesen a párnájára a kiscsomagot, amiben egy cigaretta tartó van.. Nem az a hagyományos amiben egymás mellett vannak a cigik hanem úgy néz ki mint egy cigis doboz. Fekete színű és egy halál fejet ábrázol. A csomag mellett ott van egy kis levélke is ami szép íves betűkkel íródott.*

"Kedves Jana!

Boldog Karácsonyt utólag is, elnézést.. hogy ilyenkor küldöm az ajándékot, de ugye a suli után otthon tartózkodtam csak egyszer jöttem el a romokhoz. Remélem örülsz majd az ajándéknak, és remélem találkozunk majd minél hamarabb.
Brenda"

Ez után a bagoly tovább repül, a szobában huhog kettőt és ledobja a csomagot, Susan ágyára is majd körbe pislog, és leül az ablak párkányra. Ha Susan kinyítja a csomagot talál benne egy ametiszt karkötőt, ezüst alapon lila kövekkel díszitve és egy kis levél papírkát benne.*

"Kedves Susan!

Boldog Karácsonyt utólag is elnézést, hogy most tudtam elküldeni az ajándékodat, de ugye a suli után hogy felrobbant stb stb.. otthon voltam karácsonykor és szinte nem volt lelki erőm sem vissza jönni. De most már itt vagyok! Remélem tetszik majd neked az ajándék, és az, hogy minél hamarabb találkozunk.
Brenda"

Ezután fogja magát a bagoly és egy tollát elhagyva repül tovább, mert még van pár munkája, amit gazdája helyett kell elintézni.*

Susan ajándéka
Jana ajándéka

Vendég

*Ezen az ablakon is berepül egy fehér hóbagoly, kissé méltatlankodva huhogva. Menne már vadászni, de mit tehet, ha egyszer munka van? Ki kéne vennie egy kis szabit. Lényeg a lényeg, leszáll Susan ágyára, ledobja a csomagot, megrázza magát - aminek következtében bepermeteződik az ágy vízcseppekkel - s rögtön tovaszáll. A csomagra egy levél van erősítve, apró, gyöngybetűkkel írták...*

Kedves Susan!
Boldog karácsonyt, utólag is! Sajnálom, hogy csak most sikerült elküldeni az ajándékot, tudod, eltűnt a föld színéről a suli meg minden... Én pedig otthon voltam karácsonykor. Remélem, tetszik az ajándék, bár ne számíts nagy dologra, és azt is, hogy nemsokára találkozunk.
Liliya

*A csomagot pedig ha kibontja, egy gyűrűt talál benne, egy olyat, ami a hangulatának megfelelő színt veszi fel. Na nem úgy, mint a mugliknál divatos hangulatgyűrű, ez annál valamivel megbízhatóbb... Persze valószínűleg ez sem működik tökéletesen, ráadásul csak ötféle színt tud felvenni: lila lesz, ha az illető nyugodt, barna, ha fél, vörös, ha mérges, rózsaszín, ha álmodozik, és kék, ha rideg hangulatban van az illető. Minél erősebb a szín, annál jobban erősödik a szín.*

Vendég

- Senki miatt. *Pislog vissza, majd dacosan megrázza a fejét.* - Nincs igazad. Igenis jól néz ki. *Jelenti ki, majd szépen az ágya fölé erősíti fel a tárgyat. Nem veszi észre, hogy Sebastian keze a kardra csúszik a kopogáskor, de alighanem egyébként se szólna semmit. Csak magában jegyezné meg szomorkásan, mennyire paranoiássá teszi az embert az iskola. Mindenhonnan veszélyt sejt. Aztán ugye belép Gaiaea, Ariana pedig halványan mosolyog.* - Köszi. Mondták már, hogy egész jó a kiejtésem, de... *Jó, igazából nem így mondták, hanem sokkal elfogultabban, dícsérőbben, viszont nem többesszámban... de sebaj. Az erős mondatra csak zavartan mosolyog.* - A maratonra kell edzeni, tudod... Bár az állóképesség már lassan a legkevésbé számító tényező, de azért mégis. *Kicsit sántít a történet, de hátha hihető. Aztán átadja Sebastiannak az ajándékot, ő pedig csókot kap cserébe. Viszonozza persze, de hamar elhúzódik, fülig vörösödve. Mégiscsak itt van Zsuzsi... pontosabban itt volt, mert már el is búcsúzik.* - Várj, még csak most... rendben, szia, boldog karácsonyt! *Adja fel végül, és köszön el, majd felpislog Sebastianra. Kicsit durcásnak látszik, de nem haragszik igazán.* - Most nééézd meg, elüldözted!

//és akkor asszem mi fagyunk, vagy valami hasonló XD//

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Vas. Dec. 26, 2010 4:17 pm

*Ari reakcióján mosolyog,és jókedvűen néz rá, a kezeit összefonja, és kecsesen lép be a szobába.A Chak szerelmére mondaton hangosan felkacag.*-Csak nem te is Supnat rajongó vagy....és egészen szépen ejted a nevem.Van tehetséged a magyarhoz.*Tudja, hogy a Zsé betű az egyik legnehezebben kiejthető hang a más nyelvűeknek.Sebastian bemutatkozásán is egy félmosoly jelenik meg az arcán, udvarias, kedves srácnak találja, és azonnal leveszi, hogy valami nemesi sarj. Az így üvölt róla.Amikor megöleli csak továbbnevetgél.~Kár, hogy otthon három éve nem volt rendes karácsony..~-Szívesen.*Majd amikor a lány megöleli, minden levegő kimegy a tüdejéből, mondani akar valami, de nem tud, majd Ari hirtelen elengedi, Gaiaea a mellkasához kap, de ennél többel nem jelzi, hogy az imént majdnem megfulladt. Ennél jobb színész.*-Uhh csajszi, te aztán erős vagy.*Na igen, feleennyit nem nézett volna ki a törékeny lányból. Szőke, kék szemű, vékony, bájos.És legalább olyan erős, mint egy férfi.~Edzenem kell.~Majd persze a csókjelenet elejét elkapja, és szinte reflexből fordul el, és kezd el rosszul lenni. Nem akar előttük pánikrohamot kapni.Amikor úgysejti, hogy ők ketten abbahagyták, hátrafordul és meghajol.*-Nekem most sajnos mennem kell.Remélem, hamarosan találkozunk.*Az arca olyan fehér, mint egy porcelánbabáé, a szemei szinte fűzöldek.*_Szijjasztiok, és meg egyszer Boldog Karácsonyt és Új Évet.*Mondja kedvesen, és halkan, majd szinte "kiszalad" a szobából.*

Tárgy: Re: Imádkozó sáska háló Vas. Dec. 26, 2010 4:01 pm

*Amikor a lány felsikkant, és visszaszorítja, akkor csak elneveti magát, majd leteszi a leányzót. Finoman emgfogja annak állát, és feljebb vonja, hogy bele tudjon nézni a lány kék szemeibe.* -Mondd meg nekem őszintén.. Ki más miatt rohantam volna el a saját családomtól, te kis csacsi? *kérdezi, kedves, szerelmetes félmosollyal, majd közelebb lép a lányhoz, és egy apróbb csókot lehel annak szájára, majd csak elmosolyodik, csillogó szemekkel. Az ajándék kibontása után, és ltáva, mennyire örül neki, csak mosolyog, majd az ágy és az ablak között vacilál, beletúrva hajába.* -Nem is tudom.. Ez egy védőfonat. A pajzs is a védelmet jelzi, a benne levő motívum pedig kelta. Nem különösebben jól néz ki. *tszi hozzá vállvonva.* -Vagy az ablakhoz.. ahonnan egyből beszökik a fény, vagy az ágyad fölé. Attól függ, megijedsz-e tőle, hogyha hirtelen felriadsz álmodból, és minden csupa fény. Illetve tudsz-e tőle aludni. *teszi hozzá, elgondolkozva, és a kopogást meghallva keze önkéntelenül is a akrdjára siklik. Afféle harci reflex. Amikor megpillantja a belépő lányt, és a két lány között lejátszódó röpke eseménysort, akkor megnyugszik, és elengedi kardját. A lány bemutatkozására csak finoman meghajtja magát.* -Sebastian Colwell, részemről a szerencse. *mondja könynedén, mégis udvariasan, tisztelettudóan, előkelően, nemesien a szavakat, majd csak leül a radiátorra, vagy a falnak támaszkodik, tehát félrevonul, amíg a lányok kiajándékozzák magukat. Arinak nem minden szavát érti, de látja bennük az összefüggést. Az erős roppantásra csak halkan hümmög valamit, majd, amikor felé is léptetnek, és ajándékot kap, akkor mosolyogva veszi át, majd kibontja, és megforgatja a kezében a szobrot, aztán lenéz a lányra, és csak rákacsint, majd egyik, szabad kezével egyszerűen magához húzza a lányt, és kicsit hosszabban, tüzesebben csókolja meg. De nem nagyon hosszan, elvégre mégiscsak társaságban vannak.* -Köszönöm. *súgja még sugárzó szemekkel, majd hagyja, had menjen a lány, márha akar távolabb menni, vagy ilyesmi. Aztán felnéz az érkezettre, nem kis örömmel szorongatva a szobrot, amit frissen kapott.*

Vendég

- A lónak is több lába van, mégis megbotlik. *Vonja meg a vállát. Majd arra, hogy bizony ő sem számít mindenre előre, tökéletes példa, hogy mikor Sebastian felkapja, röviden felsikít a meglepetéstől. Önkéntlenül szorítja meg kicsit erősebben a fiú vállát, majd mikor az leteszi, akkor elvörösödve pislog.* - Ne haragudj, csak... most valahogy nem működik a harmadik szemem... túlságosan... *El van merengve, nem jár itt teljesen lélekben. Nem koncentrál arra, mi fog történni, és mivel a fiú mozdulataiban nincs rossz szándék, a spontán látomások sem jelzik.* - Nem kellett volna úgy elrohannod miattam. *Feddi meg a fiút, de azért titkon örül, hogy az otthagyta miatta az ebédet. Aztán megkapja az ajándékot, amit csillogó szemekkel bont ki, és vidáman szemléli a díszt.* - Ez annyira szééép...! Gyere, segíts kitalálni, hova tegyem fel? *Lelkesen forgolódik a szobában, majd félredönti a fejét, úrja. Egy kisgyerek lelkesedése, kíváncsisága. Ráragadt volna Danától? Vagy csak egyszerűen visszafejlődik, mert rájött, hogy még nincs értelme felnőnie? Elvégre... bőven van ideje. Álmában is azt mondta az a furcsa alak, hogy ő azt tapasztalta, az öröklétűek valahogy sosem nőnek fel igazán.* - Miféle kütyüt? *Aztán kopogtatnak az ajtón. Odaperdül, kinyitja, és az ajándékkal a kezében rámosolyog Gaiaeára.* - Szia Zsuzsi! *Furcsán hangzik az idegen név a szájából. Ezt ő is érzi, s összeráncolja a szemöldökét. A fejében jobban hangzott... De késztetést érez, hogy megtanulja jól mondani.* - Vagyis... hogy is kell ejteni? *Kérdez rá azért, majd beljebb invitálja a lányt.* - Neked is boldog karácsonyt. És boldog születésnapot Mária fiának. *Bár persze sokan vitatják, hogy egyáltalán télen született-e... de Ariana nem. Szóval mosolyog, kicsit szomorkásan ez a születésnapi kívánság után... De aligha érthető, miért. A puszikat viszonozza, és elveszi az ajándékot.* - Köszönöm szépen! *Vidáman kibontja, majd a dolgok láttán elkerekednek a szemei. Elhűlten néz fel a lányra.* - Chuck szerelmére Zsuzsi, ez... ez pokolian drága lehetett, és én... én ezt igazán... *Vissza akarja utasítani az ajándékot, ennyit mégsem érdemel meg... De eszébe jut egy fekete álomfogó, valahol Angliában, egy családi kriptában, egy síron hagyva. Persze közte és Gaiaea között teljesen más a kapcsolat, de... mégis.* - ... nagyon, nagyon tetszik, és imádom. *Ez végülis igaz is, még akkor is, ha eredetileg nem így akarta befejezni a mondatot.* - De... biztos...? *Kérdezi meg azért, felpislogva, aztán a nyaka köré tekeri a sálat.* - És ez a gömb mi is? *Megkapja a magyarázatot, mire kicsit elnyílik az ajka, és a gömbre mered, hosszú, hosszú pillanatokig. Álmaira gondol, a ma éjszakaira, régebbiekre. Elmosolyodik, és zsebreteszi, majd a lány nyakába ugrik.* - Köszönööööm~! *Reflexmozdulat, hirtelenség... és a magyar lánynak egy pillanatra beleroppannak a csontjai. Persze nem törnek el, vagy ilyesmi, de azért eléggé megérzi a szorítást. Ariana szemei elkerekednek, és elhúzódik.* - Ne haragudj, egy kicsit elragadtattam magam... én... van itt neked valami... ugye nem mész már most? *Egy bőröndöt cibál ki az ágy alól, és egy csomag kerül elő belőle. Egy tábla csokoládé, meg egy könyv. Kate Morton: Felszáll a köd.* - Nem tudtam, minek örülnél, úgyhogy végülis erre jutottam... Nekem nagyon tetszett, és talán neked is majd. *Adja át egy szerény félmosollyal, majd újra a ládához perdül, és egy másik csomagot vesz ki, amit Sebastian felé nyújt. Ha a fiú elveszi, érezheti, hogy ami benne van, az bizony még meleg. Mágia... És a tartalma nem más, mint egyrészt egy valódi, ehető sült alma, papírba csomagolva, másrészt egy kézzel készített agyagszobor. Nem tökéletes, látszik, hogy nem profi munka, de azért kivehető. Lángok, belevetve pedig néhány növény, és az alma mása. A szobor aljába csak néhány betű, jel van vésve: S. C. + A. R. A lány pedig reménykedve pislog fel, mindkét diákra, hogy tetszik-e az ajándéka.*