A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

First topic message reminder :

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A Tűz szigete:

Délen terül el a tűz területe. Közepe körül egy vulkán terül el, s pár olyasféle láng-gejzír, mely úgy köp tüzet, akár a forró vizet az igazi gejzír. A táj nem éppen a növényvilágáról híres, de igen gyönyörű a terjengő láva a tűz népeinek városa körül.. Bár lehetne inkább egy hatalmas várnak nevezni, s a lakókat a vár népének is. A kastély belső terméből át lehet menni egy alagúton át a Zlordan, a vulkán gyomrában, pontosabban egy nagyobb terembe. Ott mindig őrjítően meleg van, hisz benne folyik el egy szép kis lávafolyó.
Ez a föld határozottan a ragadozók birodalma. Sivatagi róka, sarki róka, farkasok, s minden egyéb ragadozó állat lakhelye.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Főnix, lávakutya, apróbb láng-kolibrik és egy szfinx.

A Víz szigete:

Nyugaton terül el. Egy hatalmas öböl, a hozzávetőleg kör alakú szigeten egy hatalmas lyuk, melyben apróbb szigetek vannak. A kisebbeken egy-egy ház van, de van egy fő sziget. A szélén egy hatalmas vízesés ömlik az öbölbe, amely a Föld-részből csörgedezik a hegyek közül. A táj gyönyörű, homokos part és kristály tiszta víz, mélyükön korallzátonyokkal.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Sellők, Mélytengeri kappa, Glarúda.(Delfinhez hasonló, de tigriscsíkos bőrfelületű vízi emlős, mely varázserejét legtöbbször emberek életének megkeserítésére használja, ellentétben a varázstalan rokonaival.)

A Levegő szigete:

A levegő birodalma keleten terül el, hol hatalmas fák, s gyönyörű táj leledzik. A fák között hidak, s egy égbe épített város. A leghatalmasabb fa, Cnedjion //Knedzsion//, Az ősök fája, ér csak fel olyan magasra, hogy rá feszített híddal fel lehessen menni a repülő erődítménybe. Odáig a törzs körül csigalépcsőben emelkedik egyre egy fából épített lépcsős út. A város mondhatni a modernség, s a varázslat ötvözése.
A madarak birodalma. Sasoké, keselyűké, rigóké, fecskékké egyaránt.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Egy kósza viharmadár, Ír főnix (Augurey), hippogriffek, és pegazusok is feltűnnek ezen a hatalmas területen.

A Föld szigete:

Az őselemek közül a föld helyezkedik el a sziget északi részén. Csodálatos hegyek s dombok magasodnak, tökéletes terület túrázásra, a természet gyönyörűségének megtekintésére. Az erdő növényekben gazdag, a világon minden megtalálható benne, a pálmafáktól a fenyőerdőkig. Legmagasabb hegyéből, egy folyó csörgedezik, mi egyre bővül, s vízesésben végződik a Víz területén. Erdők, gyönyörű virágok,
Ez a terület a jámbor és csíntalan emlősöké egyaránt, növényevőké és rágcsálóké.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Kentaurokkal, tündérekkel és néha kósza unikornisokkal is lehet találkozni. Ők az igazi lakói a föld birodalmának.

by Aurora Valanthe Mediaris

*A bújócska Quarion jóvoltából nem folytatódik, viszont a pálcás varázsolgatás most nincs ínyére. Nem szereti ezt a harcmodort, persze, akkor miért jár ebbe a suliba. Ez hosszú történet. Úgyhogy erre is csak rázza a fejét. Nagyon "örül" neki, hogy most neki kell megmondani, mi legyen.
Aztán Bella is megérkezik. Quarion tisztelettudóan köszön, aztán csak azt látja, hogy egy plüssmaci repül az orra előtt. Kicsit hátradől hirtelen megijedve. Úgy látszik ma mindenkinek ilyen röpködős napja van. És igen, átékok jelennek meg. Rengeteg játék.*
- Hát... Kérhetnék inkább egy medencét tele műanyaglabdával? Mert az most úgy olyan jól esne! *Nevet, várja az el nem érkező csodát. Megvalósíthatatlan kérés, nem is várja, hogy meg is történik.*
- Most van választás. *Mondja, és nézi ki mit kezd magával. Ő most inkább a felnőttet játsza, és kényelmesen ücsörögve nézi a játszadozó "gyerekeket".*

*Ayla megint csak csalódik picikét...ma úgy látszik nem lesz semmi izgalmas történetmesélés, mert mindenki a dögunalmas hétköznapi életét elé, mint Ayla. Sóhajt egyet és bólint persze Quarinnak, miszerint megértette mi a szitu.*
-Hát igen tényleg szép madárka lett.
*madárka...lehet enyhe kifejezés egy sasra, de valahogy ez jött ki belőle, nem tud mit csinálni. S mivel a bújócskát leszavazták, így nem fog belekezdeni kettesben Marieval, kitalálnak mást. Agyalni is kezdett s Rose ötletelt egyet...*
~De hát nincs is állatom...~
*Valahogy nem ugrott be neki a szitu, hogy lehetne máshogy is... Minden esetre Marie hiperaktívságának köszönhetően egy egész állatkertet üzemeltet. Mosolygott, de nem véleményezett, mert szemei elrévedtek a távolba és egy alak pontosítva két alak körvonalai rajzolódtak ki előtte.*
-Bella! De jóóó Leonidas!
*Mondja Ayla és felpattan és már Bella nyakában is terem. Igen ez a nap ilyen. Olyan ölelgetős nap. De ha valaki örül, hát mit tegyenek ellene? Semmit nem.*
-Jaj ne hülyéskedj már, jóhogy. No csüccsenj le. Éppen az a téma, hogy mit csináljunk. Neked mihez lenne kedved?
*Amint megkérdezte máris megjelentek a játékok és Ayla szemei csak csillogtak. Fel is pattant és mint valami kisgyerek kezdett el kotorászni a játékok között. Felemelt egy görbe zöld színű dolgot.*
-No ez meg mi a fene?

Hozzászólások száma : 156 Kaszt :

*Megannyi játék jelenik meg hirtelenjében szanaszét szórva a búrán belül. Kicsi nehézséget okozva a közlekedés terén, de nem sokáig marad mindez így, mikor is egyszeriben felkapja a szentlélek a tárgyakat és egy kupacba rendezi. Nos lehet válogatni ki mit is szeretne. Mágikus játékok sora foglal helyet a többszemélyestől az egyszemélyesig. Búra mintha egy kicsit kitágulna, hogy legyen hely a játszásra s a 100 m-es körzetből rögtön 300 m-es lett, így vígan szaladgálhatnak is az eramires diákok a búrán belül. Persze ezt a változást mindenki észrevette benn.*

*Bella és daimónja Leondias érkeznek meg az eramir főhadiszállásra. A programra indult, de sajnos közbe jött valami neki, ami jelen esetben user ostobasága és feledékenysége. Mindegy, a lényeg, hogy megérkezik a Föld szigetére. Kezében pálcája, hátán egy táska, gondolta, hogy elhozza gitárját is, ha már egyszer tábortűz, akkor talán énekelnek majd valami szépet... vagy nem. Mindenesetre céltudatosan lépdel a kis fénypont felé, átlépve a burkon, amire csak egy halvány fintort ejt meg, a hópárduc pedig magában morog. Amikor megérkezik akkor körbepillant* - Sziasztok, bocsi a késésért, még becsatlakozhatok? *kérdezi egészen halkan, aztán ha igenlő választ kap, akkor szépen leül valahová a többiek közelébe és a tűzbe bámul. Csendben figyel, nem tudja, hogy miről folyik a beszélgetés, így majd csak később csatlakozik be. Gitárját maga mellé fekteti, aztán végigpillant a többieken és végül Leonidason állapodik meg a tekintete. A hópárduc a tűz közelében fekszik le*

*Marie elmosolyodik és felnevet.* -Hehe! *Csak annyit mondott és meg is idézett egy mókust.* -Nekem jó!
*Mondja majd fütyül egyet és a macskája is ide fut és az égből a hollója is.*
-Nah kérem a szavazatokat! Melyik állat a jobb nálam? Mókus ? Macska? Holló?
*Kérdezte nevetve.*

* Amikor Ayla eléggé könnyedén kezeli, hogy Arnuil elment, akkor kicsit lesüti a tekintetét.Igaz, Arnuil nem sok emberrel pacsizott le, mondhatni, de ő közöttük volt. Közel állt hozzá, bár nem annyira, mint Estella, vagy mint Curtis. De legalább Estella még itt van vele, és ő nem fogja elhagyni... Talán. Amikor Marie betoppan, majdhogynem szívrohamot kap, bár esni semerre se tud, maximum a tűzbe fejelni. Az meg nem lenne kellemes. A nagy lelkesedésen, és a bújócskán még ő maga is teljesen meglepődik, mondhatni megilletődik. Mikor Quarion visszautasítja a játékot, kicsit elbátortalanodik, pedig esetleg lett volna rá esély, hogy játszana velük.*
- Olyat játszunk, amit mindenki akar! Quarion... Mit csináljunk? Állat szépség verseny? Hiszen már tanultunk Élőlényidézést... Vagy... Mondj inkább te valamit!*Mondja a fiúnak, csillogó zöld szemekkel nézve rá, miközben halványan MArie felé pislog.* - Rosetta vagyok, de úgy is mindenki csak Rose-nak hív, szóval eaz épp elég. Örvendek, Marie. *Mondja, egy mosollyal, majd visszafordul a tündevérű fiúhoz.*
- Éljen a nő uralom...

- Hát, igazából tényleg úgy volt, hogy lehet, hogy elmegyek innen végleg. Az előző nyarat nem is a Kúriában töltöttem. Gondolkodtam, pihentem. Átmeneti időszakom volt. És most azért itt vagyok. De eddig a pillanatig nem nagyon mozdultam ki, még a Kúrián belül sem gyakran mászkáltam. Ideje volt. *Mosolyog, aztán Aylára pillant.*
- Pont ezért, mert nem csináltam semmit mostanság, nem is tudok mit mesélni. Maximum, hogy Wanva tollai teljesen kifejlődtek, már igazi felnőtt nagymadár. *Büszkesége madara, Wanva, a fehérfejű rétisas. Igen, örök cimborája még mindig a legnagyobb egészségnek örvend.
Aztán még valaki érkezik.* - Hello. Quarion Galanodel vagyok. *Mutatkozik be ő is. Amikor a lány elkezdi hebegni-habogni a mondandóját, ő csak mosolyog kedvesen.* ~De nem szeretek így megismerni valakit. Ilyenkor visszataszító ez a hiperaktív állapot. ~ *De ő csak vágja a jópofát.* - Nem, kösz, én most nem bújócskázom.

*Igazából várt valami tök jó izgi dolgot, de Rose lehangolta egy csöppet...nagyon semmilyen izgalmas nem történt Aylával mostanság. Várt valami szaftos sztorit azért. Na de később lehet előkerülnek a dolgok. Témához persze hozzáfűz egy kis beszédet. Nem marad szó nélkül. Úgysem bírná ki az biztos.*
-Én nem tudtam. Bár igazából vele nem sokat beszélgettem. Sosem volt közös témánk a csajjal.
*Mondja Ayla, majd körbenéz a hegyesfülűeken. Mosolyog továbbra is, persze, hogy örül a társaságnak.*
-Úgy látszik ez a szó tetszik neked Rose. Hegyesfülűek. Mesélj Quarion, valami izgalmas történet esetleg ért téged mostanában?
*Rövidebben mizu? De csak nem akarja már így elintézni az egészet egy szóval, az olyan snassz. kell villogtatni a szókincsét is egy kicsikét. Aztán egy atyaég hagyja el Ayla száját annyira meglepődik az újonnan érkező lány miatt.*
-Jaj szia, halálra ilyesztettél ezzel a hirtelen bepattanásoddal.
*mondja Ayla, aki persze olyan reakciót vágott le, hogy kezét szívéhez kapta. Nem szívbajos, csak most ez így jött.*
-Mi bújócska? Hát igen tényleg senki sem normális ezen a napon. No fejlődjek vissza az ovis éveimnek megfelelően? Ki van még benne?
*Kérdez körbe, persze azért kétszemélyes bújócska ritkán van, de Aylának aztán tökmindegy moszt mit is csinálnak.*

*Marie teleportálodik a Föld szigetére. Mindha valami suhanc lenne simán oda fut és megöleli Aylát.* -Ayyyyllaaa!! Régen láttalak! *Mondja majd megpuszilja.*
-Marie Molly Serenity! *Mutatkozik be majd leül.* -És ti kik vagytok? *Kérdezi majd felnevet.* -Ma bolond napom van! *Mondja majd körbenéz.* -Tudjátok mit? Bújócskázzunk! *Mondja ,hogy fel élénkítse a hangulatot.* -Nah lécci, lécci! *Mondja ugrándozva mint egy 1-2 éves kis baba. Nah igaz ,hogy az még ugrálni se tud.*
-Nah Aylácska egyezz bele! *Mondta ellenálhatatlan cuki pofácskával.* -Nah gyerekek játszunk! *Mondja kiáltozva.*

*Lassan lehámozza magát Quarionról, nagy csillogó szemekkel néz a hegyesfülűekre, egyszer ide, egyszer oda, aztán egy kicsit biccentve visszaül. A térdére támaszkodik, tehát sarkülésben pislog a többiekre, és folytatja a beszédet.*
- Szóóóval... Semmi érdekes nincs, igazából most, hogy vége a Télnek, és a kalandnak... Most már remekül vagyok! Hétfőn volt óra, átváltoztatástan és szerintem eléggé jól szerepeltem. Szereztem olyan... Olyan fura port is! A másik világból származik, és elpusztult farkasok után maradt. És... Meséljetek inkább ti! Quarion, hol voltál? Igazából én azt hittem... hogy elmentél... Mármint, az iskolából. Tudtátok, hogy Arnuil itt hagyta az iskolát? Pedig megígérte, hogy visszajön... Eggyel csökkent a hegyes fülűek létszáma... *Mondja a lány, szomorkásan, miközben belebámul lassacskán a tűzbe. Bele is nyúlna, hogyha nem érezné a tűz melegét, már a közelébe nyúlva. A fájdalomtól meg fél egy cseppet. Úgy néz ki, hogy nem óhajtanak mások se eljönni. Örülne, hogyha találkozhatna a többi Eramirossal, de ha nem jönnek,hát nem jönnek.*

*Alighogy megérkezik, és éppenhogy felnéz, máris repül felé valami. Egy pillanatra elgondolkodik: 'ki ilyen ideges rám?' Aztán ahogy eljut a tudatáig, hogy nem tárgy a repülő dolog, hanem egy Rosetta, máris elvigyorodik, és megöleli a lányt.*
- Nem csak benned van a baj, én sem kerestelek egy idő után. Régen találkoztunk, bizony. *Mosolyog, majd miután lenyugodott mindenki, leül és beszélgetésbe elegyedik. Azazhogy egyelőre csak hallgat, mert látszólag éppen megtört egy kérdést. Így csak figyel, mint a jógyerek. Közben érződik, ahogy leold a hőmérsékletszabályozó varázsige a testéről, de az erőtér miatt nem fázik.*

*No igen egy méter a különbség kettejük között, de ez nem változtat semmilyen tényen sem. Nagy az öröm pedig csak ketten vannak. Rose kicsattanó boldogságából és Ayla széles vigyorából aztán senki sem mondhatja, hogy álca, sőt ezt nem is veheti el tőlük senki sem. Ayla figyel, miután Rose belekezdett a mondandójába, de Quarion betoppanása vagy ugyrása vagy mi a fenéje megzavarta őket, persze nem negatív értelemben. Mindenkinek örül a lány és Rose is meghatódott. Végignézte, ahogy a fiú nyakába ugrik a pici kobold leányzó. Ayla felkelt a földről és persze egész testével odafordult a két erás felé. Miután persze ők kiörülték magukat egymásnak vagyis inkább Rose Quarionnak Ayla is megszólalt.*
-Hát szia! Rég láttalak kedves Quarion. Örülök, hogy... meugrottál.
*próbálta keresni a megfelelő szót erre.*
-No csüccs le mindenki és kérlek Rose, folytasd, amibe majdnem sikerült belekezdened.
*Mondja mosolyogva s ő maga helyet foglal az egyik padon. Párnát a feneke alá teszi, hogy ne fázzon fel, valamint lábait keresztbe dobja karjait fonja és kész. Figyel és hallgat. Észre sem vette amikor bejött a kupolás részbe, hogy milyen kellemetlen volt, de annyira örült neki, hogy fel sem merült a kellemetlen érzés. Valószínűleg senkinek sem fog túlzottan feltűnni, hiszen ez az este a beszélgetésről szól, a vidámságról és miegymásról. Csak egyelőre kevesen vannak így hárman hozzá, de ki tudja? lehet még jönnek.*

*Mikor meghallja Ayla jövetelét, azonnal kizökken a tűzbámulásból, és a lány nyakába veti magát.* - Ayla! Istenem, de rég találkoztuuunk!*Kislányosak, és sipítoznák, de így a jó. A két vörös hajú hegyes fülű. Csak majdnem egy méternyi méretkülönbség van közöttük. El sem engedi egy ideig a lányt, aztán csak elválnak, és csillogó szemekkel néz a lányra.*
- Háát... Sok minden. Kezdjük ott, hogy... *Kezdene bele, amikor betoppan Quarion, beugorva mögéjük. A lány azonnal a fiú felé bámul, nagy, zöld szemekkel.* - Qua... Quarion? *Meglepődik, letaglózódik, felvirul. Ez a folyamat megy végig a lány arcán, és azonnal talpon is van,hogy a fiú megölelje. Lehet, hogy nem sűrűn ölelgette a srácot, de olyan nagyon rég látta, és azt hitte, hogy itt is hagyta az iskolát... Most muszáj megölelnie. Csüng,mint egy gyerek, de a kobold súlya úy sem lehet vészes.*
- Annyira sjanálom... Annyira rég beszéltünk.. Biztosan az én hibám, hogy nem kerestelek titeket... *Mondja a lány, nagyon csendesen, nagyon szipogós hangon, de nem sírja el magát.*

*Furcsa volt már az ötlet is, hogy ilyenkor piknikezni fognak az eramiresek, ezért feltétlen meg kellett néznie, hogy hozzák ezt össze. Meg amúgyis... régen mozdult már ki a Kúriából. Itt az ideje egy kis társasági életet is élni.
Ígyhát, ha nem is túlságosan időben, de elindult az esemény helyszínére. Remélhetőleg nyugis lesz az estéje, nem akar bonyodalmakat. Mialatt közeledik a Föld szigete felé, egyre zavaróbbnak tartja a magányt. Sötét van. Nem fél, egyszerűen csak nem lát életet.
Egy barna ujjatlan pólóban és kék farmerben flangál, úgyhogy kicsit furcsán néz ki eme téli havas tájon. Természetesen varázslat tartja melegen a fél-tündét. Vállán lévő sasfej alakú tetkó sötétkék színben ékeskedik. Milyen régen is volt, amikor csináltatta.
A fiú, mikor meglátja a messziről jól észrevehető tábortüzet, felugrik egy fára, és a gyakorlásnak, és félig tünde vérének köszönhetően egyik ágról a másikra ugrál, és fut végig a lombokon. Mielőtt még közelebb kerülne, megnézi, ki van itt. Néhányan. Innen nem látja rendesen, de már a hangulat alakulóban van.
Egy utolsó nekifutás, és egy hatalmas ugrás. Kicsit megtolta magát persze varázserővel is. Végre kipróbálhatja edzőtermen kívül is ezt az ugrást. Repül, és miközben repül észleli az erőteret, ahogy átér rajta. Már érti, miért vannak ilyen könnyedén. A tábortűz közelében, az ücsörgő alakok mögött ér földet, nemes egyszerűséggel, mintha semmi probléma nem lett volna. Azért egy kicsit megfájdult a bokája, de hamar elinal a fájdalom.*
- Sziasztok! *Köszön, majd ő is helyet foglal, és hallgatja a beszélgetéseket.*

*Ayla sétálgat szobájából egyenesen a Főhadira és már hopp pillanatok alatt a Föld szigetén találja magát, ami nem meglepő, ugyanis ez volt a célja. program őt is vonzotta, pláne azért is, mert már rég beszélgetett igazándiból bárkivel is. Mostanság saját problémáival és a tanulással foglalkozott főként. Vörös kabátját már messziről ki lehetett szúrni, de ha nem is erről haja hasonlatos színét biztosan. Sétált a fényforrás felé, ahova a program is hírdette. Távolból már kuncogott, azért mágis látott egy kis előadást rég látott barátnőjétől. Szája mosolyra húzódott és elkezdett futni felé. A kis kobold leány annyit vehetett észre, hogy hátulról letámadják egy nagy öleléssel, valamint egy adag vörös hajjal.*
-Roseeeee, Roseee!!
*Mondta Ayla és persze odacsüccsent az ölelés után a lány mellé melegedni, bár igazából nem fázott. Kabátját előtte felakasztotta a fogasra, amik a levegőben lógtak.*
-Hogy vagy? Mesélj jaj!

*Egy koboldlány jelenik meg a Föld szigetén, hiszen a hirdetésekben, amik az Eramir üzenőfalon szórtak szét a vezetőségiek. Nehézkesen mászkál a magas hóban, ami neki talán még a térdéig is érhet. Amikor észreveszi a program fényeit, azonnal arra sétálgat, kicsit nyöszörögve rúgva maga előtt a havat. Ahogy belép a hőburok alá, azonnal fellélegzik, és lerázza magáról az összes havat. Odaugrála tábortűzhöz, és azonnal, vidáman elkezd ugrálni körülötte, de azért nem olyan szinten mint egy őslakos, csak ugrál, körbe a tűz körül. Kicsit őrült a szentem.*
- Juhiiii! *Mondja, mint egy négy éves, majd abbahagyja, kicsit vigyorogva, és lecsüccsen, a tűzhöz dőlve, belebámulva.* - Ooolyan szééép... *Tehát gyakorlatilag ott térdel, odadugva az orrocskáját a tűz melegébe, de nem olyan közel, hogy megégethesse... Úgy se jött még senki.*

Hozzászólások száma : 156 Kaszt :

[Eramir program - Föld szigete]

*Eme hideg és esős napon bizony a diákok többsége nem akaródzik kimozdulni a meleg szobából vagy éppen a paplan alól. Talán csak az eramiros diákok vállalkoznak ilyen "szörnyűségekre". Mai napon egy beszélgetős est várja a kis viharmadarakat. Föld szigete megannyi csodát rejt magában, míg így télen is a hideg ellenére. Ha a kedves diákok rálépnek eme szigetre egy egyszerű téli tájat láthatnak maguk előtt. A fák ágait hó lepi el, az avar kicsit saras és csúszós, így vigyázni kell egymásra. Ha figyelmesen körbetekintenek az eramiresek láthatnak egy fényt kicsit távolabb. Nem árt ha arra veszik útjukat, hiszen oda van berendezkedve a mai program minden egyes kelléke. Fapadok párnákkal ellátva, valamint a fény forrása a tábortűz, mely kellemes meleget sugároz szerte a környéken. Igen mágikus a tűz, nem alszik ki csak bizonyos idő után. Ha közelebb érnek a táborhelyhez olyan 100 m-es körzetbe egyszer csak olyan érzésük támad, mintha egy nyálkás falon mentek volna keresztül. Ez az érzés annak köszönhető, hogy egy nagy búra veszi körbe a helyet, hogy bizonyos idő elteltével se fagyoskodjanak az idelátogatók. Lehet nem mindenki olyan gondos, hogy jól felöltözzön. Közelebbről a táborhely úgy fest, hogy a padok a tűz körül vannak, és lebegő fogasokra lehet akasztani a nemkívánatos ruhaneműket. Meleg van a burokban, olyan szobahőmérséklet, így biztos, hogy nem fagyoskodnak az eramiresek. Egy asztal is található nem messze a tűzfészektől. Ott terülj, terülj asztalkám móndjára sorakoznak az ételek. Tányérok és evőeszközök valamint szalvéták egészítik ki, hogy ne tocsogjon senki se az aznapi vacsorában nyakig.*

*Zoé gondolkodik és rájön a válaszra.Mivel áfonya megmozdította a táskát már egy kis bűbáj kell csak hozzá.* -Elkérhetem a pálcád? * Kérdezi Zoé szerényen. Mikor a lány nyújtja a pálcát Zoé kikapja a kezéből és elkezd varázsolni.*-Invito! *Mondja ki és a táska Zoé kezében landol. Sonjanak vissza adja a pálcát és megköszöni.* -Nah megvagyunk! *Mondja és rámosojog a lányra.*//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 462 Kaszt : Üzenőláda :

*Sonja gondolkozik egy kicsit de semmi sem jut eszébe.*
-Sanja nem jut ezsembe semmien varázslat!
*Mondja elgondolkozva de ekkor eszébe jutott valami.MIvel ő sem igazán szeretne visszamászni így úgydönt mégegyszer felkülti Áfonyát.*
-Áfonya nagyon ügyes mászó és le tudja akasztani arrol a kiszögellésröl a táskádat!
*Mondja miközben óvatosan kiveszi a zsebéböl Áfonyát.Felteszi a legmagasabb kiszögellésre amit elér.A pele ügyesen cikázik felfele.Persze Sonja nagyon agódott hogy le ne pottyanjon a kis szörgombóc.Mikor a pele eléri a táskát kis ujjacskáival megpróbálta felemelni a táska pántját ami felakadsz abban a kiszögellésben.A kis rágcsálónak sikerült arrébb tolnia.Már csak miliméterek hiányoznak ahhoz hogy lepottyanjon a lányokhoz a táska.*

*Zoé mikor meglátja ,hogy szakltársa segítneki egyszerre ő is bemutatkozik.* -Szia! Zoé Love vagyok! Szintén eramir! *Mikor Zoé bemutatkozott egyszerre felmutatott a sziklára.* -Onnan estem le. És még be is akadt ott a táskám. Segítesz? *Kérdezi a lánytól. Ő már nem mer felmenni. Kicsit megijedt az eséstől. Dehát itt a lány. Lehet ,hogy segít. Mért mennyen fel ő? Egyszerü. Mert veszélyes. És Zoé gyáva. Néha igen...néha nem.* -Nah most mi lesz? Felmész vagy talán? Nem tudok semmit mondani segítség képpen! *Mondja folyamatossan Zoé a magáét.* -nah meg persze a pálcám is benne van! Nem tudsz valami segéd varázslatot? Talán..a nyomkövető mókus varázst? megpróbáljuk? Hátha ő lehozza! *Mondja kíváncsian Zoé.*

Diák Hozzászólások száma : 462 Kaszt : Üzenőláda :

[Víz szigete]

*Sonja sétál a teleportáló szoba felé.Egy pink pulcsi és egy farmer van rajta.Haja ki van engedve.Pulcsija természetesen zsebes hogy Áfonya el tudjon bújni ott, mint most is csinálta.Ám ezúttal ott szundít mert Sonja igencsak korán kelt.Amikor odaért a szobába erősen a víz szigetére gondolt ahol másodpercek múlva landolt is.Ekkor hangokat hallot.MIntha valakik beszélgetnének.Ekkor hall valami puffanást.Gyorsan elindul abba az irányba és megpillant egy lányt eszméletnenül.Gyorsan leugrik hozzá mert eddig egy magasabban volt.Leguggol mellé és kitapintja a pulzusát.Szerencsére csak elájult.Ekkor melátja hogy a lány szemei lassan kinyílnak.Felsegíti őt majd úgydönt bemutatkozik.*
-Szia!Sonja Willinger vagyok!Mi történt? Amikor errefele jöttem megláttalak és eszméletlenül feküdtél.
* Szólalt meg a megszokott csendes mégis gyönyörü hangján.Amikor Sonja megszólal a kis pele rögtön kibújik a zsebéböl és reklamálni kezdene de ő csak egy állatka így nem megy neki.Ám elkezd nagyon viccesen "mutogatni" a lábacskáival.Persze a lány rögtön megértette hogy panaszkodik és kiengesztelés képp a zsebébe nyúlt és odaadott a pici macsaiba egy kockacukrot .Áfonya rögtön visszabójt a zsebébe és ott elkezdte majszolni a kedvenc édességét majd ismét elszundított.*
-Bocsánat csak Áfonya nemigazán szereti ha felköltöm!
*Mondta a másik lánynak mert bizonyára nem értette az elöbbi jelenetet.*

[Víz szigete]
*Zoé és Vinni ballag a teleportba. Erősen gondol a víz szigetére ,hogy oda "pottyanjon".Zoén egy pink szoknya és egy hosszú ujjú pulóver van. A haja kettős copfba van kötve. Igazán tündéri az alakja. A kis pinkhajú cuki kislány. Mikor oda teleportált lassan körbenézett és elkezdett ugrálni egy nagy kő felé. Mikor odaért Vinni előmászott Zoé zsebéből és zoé vállára ült.* -Szép hely! *Mondja Vinni. Zoé csak biccent egyet és el kezd mászni a köveken. Hirtelen megcsúszik és leesik. Mikor a földre esett szét terült és eszméletét vesztette. Közben Vinni reméli erre jár valaki és megmenti gazdáját.Vinni elkezdett hangossan kiabálni remélve nagyon erőssen ,hogy jöjjön erre valaki.*

Vendég

[Víz szigete]

*A főhadiszállásról érkezik egy teleporttal, úgy is lehet közlekedni.Szerencsére ez a sziget igazán gazdag mágikusan ami a fantáziát illeti, így most a víz szigetén olyan idő uralkodik, mintha nyár lenne és nem október vége. Kék villanás a teleportból, s egy fekete boszorka ruhás tünde áll itt, aki épp hajából szaggatja a fekete selyem szalagokat. Hiúza beleveti magát a hullámzó tengerbe, mely hamar kimossa bundájából a kormot, amivel feketére pingálta magát. Megrázza bundáját, majd kiül a partra szárítkozni. Arnu kisebb tüzet kuporít a homokban, ami szerencsére jó ideig nem alszik ki és melegít is, majd csak a kelő nappal fog kihunyni. Ő maga is belemászik a vízbe egészen szintte nyakig, így a hullámok néha már el is nyelik, ide oda sodorják. Jó 10 percig biztos így van, majd nagy nehezen kikászálódik az aggódó Arkadionhoz. z láthatóan megnyugszik mikor látja újra társát. Arnuil levetődik a maga varázsolta tűz mellé, s halkan sírni kezd. Arkadion odafekszik mellé, bundája már száraz így a lány abba temeti az arcát. Végül aztán a sírás álomba megy át, s így alszanak el, összebújva a tűz mellett, mely reggelre már csak füstölő hamu lesz.*

https://www.youtube.com/watch?v=VA6T4kM5wKw

Diák Hozzászólások száma : 79 Kaszt :

*Megumit is idegesíti természetesen a dolog, hogy egyszerű magvakat kaptak, de mit lehet tenni. Tualajdonképpen alig csinált bármit is, csak repült meg efféle. ASzt még midnig nemtudja, hogy hol van,d e majd idővel csak kiderül, ha bóklászik. Mindenesetre azonnal megindul a rózsákhoz, hogy gyújtogathasson rajzuke gyet bosszúból, bár erre sor nem kerül, hisz egy féynes alagút tárul eléjük s visszakerül az ázott katonába, ahol is szitkozódik mmég egyet, madj elvonul hogy helyretetesse vágásait s égési sérülését.*

*Úgy tűnik az almás trükk bevált és a kicsit ideges tűzmacskák lehiggadtak tőle és majszolni kezdik az elemózsiát. Eközben a lánynak alkalma nyílik, hogy megszerezze azt a bizonyos valamit, ami ott világít. El is indul felé, de ekkor visszapillant a másik lányra, aki saját butaságának köszönhetően szépen megégett. Hát igen... kinek jutna eszébe felgyújtani egy tűzmacskát? Ugyanekkor megjelenik a kis törpe is, egyenesen a tárgy mellé, amit magához is vesz. Chiyori meglepetten pillant rá, hisz most ugyanolyan hirtelen jelent meg, ahogy korábban eltűnt előlük. Nem tudja a lány, hogy ezt hogy csinálja, de valószínűleg itt nem sokat jár, hisz a fapásztor szerint náluk nincsenek ilyen lények. Miután elvette a manó a tükröt, egy-egy zsákot ad a lányoknak. Amikor Chiyori kinyitja, csak egy csomó magot lát benne, semmi mást.*
-Magok? *kérdi felháborodottan.*
-Egy zsák szotyiért kockáztattuk az életünket? *látszik rajta, hogy most tényleg kiakadt, de mielőtt még bármit is tehetne, a gonosz kis manó ismét felszívódik.*
-Hogy az a ... *kezdi a lány, de ekkor ismét vakító fény lesz, amire megint a szeme elé kapja a kezeit. Amikor kinyitja szemeit már ismét az Ázott katona termében vannak.*
-Hogy én mennyire utálom a manókat. *morgolódik még mindig, majd elindul az ajtó felé. Elege van, vissza akar menni a szobájába. Nem gondolta volna, hogy a végén igaza lesz Gavrilnak és egy ilyen kis jelentéktelen valamit kapnak a segítségükért cserébe.*
-Szia. *köszön el csak gyorsan a lánytól, majd már távozik is.*

//Köszi, nekem tetszett! Smile

//