Az Ázott Katona Barlangja

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Május 12, 2013 7:01 pm

* Egyáltalán nem félek tőle. Miért is kellene? Nem hiszem, hogy bántani tudna, úgyhogy nem emiatt őrzöm meg a titkát. Egyszerűen csak tiszteletben tartom a kérését, és megértem, hogy számára ez egy olyan dolgot jelent, amire az ember nem büszke. Igazából nem tudom elképzelni, hogyan is szerezhette, hogy mi késztetheti arra, hogy így érezzen, azonban tudom, hiába faggatnám, most még úgysem mondana semmit róla. Kikérné magának, és igaza lenne. Nem vagyok a barátnője, jelenleg még senkije sem vagyok, így nem várhatom, hogy a bizalmába fogadjon. De majd idővel úgyis én leszek az, akinek ezt el fogja mondani. És nem csak ezt, hanem mást is! *
- Öhm... nos, de, félek tőle. Épp ezért próbálok falakat emelni eléd, amiket szép sorban le is döntögetsz. Vagy legalább is eddig még szerencsével jártál... * suttogom a fiú szemébe nézve kissé visszafogottan. Nem tudom mit is mondhatnék. Mindenesetre őszinte vagyok vele, bár tudom, ezt sem kellene. Mint ahogy nem kellene magam átadni egyáltalán neki...
A csók édes, én pedig teljesen elgyengülök tőle. Vágytól telve tapadok ajkára, és iszom onnan frissitő leheletét. Nyelvének játékától apró lepkék kezdenek a gyomromban mozgolódni, majd mikor egy másodpercre elválunk, jólesően felsóhajtok. Szinte pilleként emel az ölébe, amin őszintén meglepődök. Oké nem vagyok túl nehéz, talán 50 kg ha lehetek, de mégsem hittem, hogy lesz valaki, aki csak úgy emelget. Mikor az ölébe kerülök a csóknak vége szakad, én pedig kissé reszketve köszönöm meg a csókot, és azt, hogy tanított. Milyen cikis a viselkedésem.... hihetetlen...
Ujjaim apró köröket rajzolnak a fiú mellkasára, majd mikor hozzámszól, és megérzem érintését, máris tudom mire is gondol. Na azt már nem! ÉN rendes lány vagyok, nem olyan, aki csak úgy mások ágyába sétál. Azonban az érintése annyira finom, és szíve is vadul dobog tenyerem alatt, épp úgy, hogy képes vagyok elgyengülni. Ajka a fülemhez ér, szája finoman szívja meg a nyakamat, és én szinte már ragyogok azért, mert viselhetem bélyegét...
Kellemes fürdőzésem hamar a végéhez ér, ugyanis megjegyzi, hogy már totál összevizeztem. Elfordulni sincs időm, egy másodperc alatt szembesít a tényekkel, hogy igen, férfiból van, hogy igen, miattam dudorodik a nadrágja, melyet én naívan észre sem vettem. Vörössé vált arccal nézek másfelé, azonban tudom, a látvány hosszú hetekig a retinámra égett. *
- Köszönöm..... * suttogom, majd már csak arra leszek figyelmes, hogy magamra hagyott.. az ő cicáját....
Úristen! Megcsókolt!

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Május 12, 2013 1:09 pm

-Arra is szükség van, unalmas is lenne, ha mindig csak a visszafogott jó kislány lennél. *Mosolyodom el. Ott van tehát benne a vadmacska, tudtam én, és szükség is van rá, hiszen a nélkül nagyon is unalmas az élet. Nem pazarolnám rá az időmet, ha azt gondoltam volna már az elején is, hogy nincs benne semmi más, csak az a nyugodt kis visszafogottság. A kis megjegyzésére csak megrázom a fejem, tényleg furcsa, hogy van bennünk egy efféle közös pont, bár persze egészen más okból nincsenek barátaink. Végül aztán egyszerűen csak bólintok, el is várom tőle, hogy ne adja ki senkinek, és azért nagyon remélem érzi annyira fenyegetve magát, tart annyira tőlem, hogy nem tenné meg. A válaszát néhány pillanatig csak ízlelgetem, az a mérhetetlen naivság szól belőle, amit már eddig is megismerhettem.* -Akkor hát nem félsz attól, hogy pont én használlak ki? Néha már szimpatikusnak is mondhatnám ezt a mérhetetlen naivitást cicus. *Mosolyodom el, és azért apró piszkálódást most is megejtek, e nélkül nem is nagyon tudok létezni, és ha velem akar lenni, akkor ő is tisztában van vele, hogy ez nem is fog változni. Biztos, hogy nem fog a jellemem soha sem gyökeresen átalakulni, az a mélyen megbúvó jó, nem fogja felülírni a jellememet, már ha létezik. Érzem, ahogy szép lassan teljesen ellazulva adja át magát a csóknak, amit mostmár viszonozni is tud, a maga egyelőre még kezdő módján, de attól még nagyon is ügyesen. Igen, azt hiszem, kifejezetten kellemes az érzés, egyáltalán nem zavar, hogy tapasztalatlan, vagy hogy akad olyan aki többet is adhat. Most valahogy épp elég ennyi... mi a franc van velem? Belül megrázom magam, hogy újra a cél kerüljön a szemem elé, bírom a kiscicát, de azért nem fogok túlzásba esni, no. A kérdésére már nem tudom visszatartani a röviden feltörő nevetést. Nem őt nevetem ki, egyszerűen valahogy a naivitása szórakoztat és jó értelemben véve. Finom kis kezével apró köröket rajzol a mellkasomra, én pedig inkább cselekvéssel adok neki választ elsőre, egyik kezemmel megfogom az övét, a mellkasomhoz szorítom, hogy érezze a szívverésem, másik kezemmel pedig gyengéden, de mégis határozottan simítok végig meztelen combján egészen a térdétől felfelé. Hüvelykujjammal éppen hogy érintem a fürdőruha alsójának a szélét, majd felcsúszom a derekáig.* -Úgy gondolod, hogy egy csók után nem lehet semerre tovább lépni? Ejj... cicus! *Újra előrehajolok, de most nem a száját célzom meg, hanem a füle cimpájára nyomok egy egyszerű puszit, aztán lejjebb csúszva a nyakát célzom meg. Rövid szívóerő, nyomot hagyok rajta... ez jó ideig meg fog maradni, vehetjük úgy, hogy megjelöltem. Ő már az enyém ezzel legyen tisztában mindenki, akivel találkozik. Aztán a másik kezem is a derekára csúszik, óvatosan megemelem, hogy a medence szélre ültessem, majd felállok.* -Teljesen összevizezted a nadrágomat, a végén kénytelen leszek törölközőben visszalejteni a szobámba. *A következő pillanatban pedig már lent is van a nadrágom. Alatta testhezálló boxer, amin nagyon is láthatja, ha nem kapja el a fejét, hogy férfi vagyok, olyan férfi, aki kíván egy nőt. Hiába no, egy hosszabb csók is be tud indítani, miért ne tudna? Körülnézek és végül találok egy fekete fürdőköpenyt. Micsoda mázli! Bár a szárnyamat így kénytelen vagyok letakarni, hiszen ezt nem angyaloknak tervezték. Azt kapom magamra, a ruháimat, pedig a kezembe kapom.* -További kellemes fürdőt cicám! *A cicus helyett immár egyszerűen cicámat mondok, ezzel is jelzem, hogy ha egyszer egy útra lépett velem, akkor már nincs lehetősége meghátrálni. Aztán egyszerűen kinyitom az ajtót és távozom.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 7:51 pm

- A bátyám szerint egy őrült, bekattant nemnormális vagyok olyankor.. * kuncogok fel, mikor eszembe jut a családom. Hát igen, egyszerűen imádom őket, még a mostoha apámat is, hiszen boldoggá teszi anyut, és ezzel együtt mindenkit. *
- Megőrzöm a titkodat... hiszen kinek mondanám el?! Nem vagyok sok baráttal eleresztve, pont mint ahogy te sem... * mondom, majd húzódik az ajkam félmosolyra. Akárhogy is próbálom tagadni, vannak köztünk hasonlóságok, melyek olyanok, mint egy égi jel. Talán ha arról van szó... én is lehetnék neki az egyetlen! A barát, a barátnő, a szerelem.
Kicsit megrázom a fejemet, és elgondolkodom. Milyen választ athatnék? Mondhatnám neki, hogy szeretem, és ez egy kellő indok mindenre, azonban ezt nem fogom mondani... legalább is még nem! Mivel magyarázzam hát meg, hogy miért nem tartok tőle?! Hiszen félek attól hogy ki fog használni, de szeretek adni és számomra már az öröm, hogy vele lehetek, még akkor is az lenne, ha nem viszonozná, ha nem érezném érintését... ha nem csókolna meg. *
- Nem tudom megmagyarázni. Igazából soha nem tettél velem semmi olyat, amitől félnem kellene... bár tény, rettegek attól, hogy kihasználnak, csak jól leplezem. És én azon hülye emberek közé tartozom, akik szeretnek adni, és még viszonzást sem várnak cserébe. Ha nem tennél semmit.. csak úgy lennél, én akkor is kedves lennék, és boldog! * mosolyodom el, és remélem kellő választ adtam a fiú számára.
Ezután ajka az ajkamhoz ér, én pedig hangosan felsóhajtok. Lágyan szétnyitom a számat, majd mikor keze a derekamra téved, majd az ölébe emel teljesen átadom magam mindennek.
Ajka megmozdul az enyémen, majd ezt a lágy mozdulatot nyelve is követi. Először meglepődöm, majd finoman érintem meg nyelvét a sajátommal, és remélve hogy jól csinálom simogatni kezdem. Lágy mozdulatokkal férkőzök minél közelebb hozzá, majd ahogy ezt így folytatjuk, lassan a pillangók is elkezdenek mocorogni valahol a gyomrom tájékán. Soha nem értettem miért is rajonganak olyan sokan az első csókért, hát most már tudom. Apró lepkék rebegtetik szárnyukat, arcom kipirul, szívem pedig hevesen ver. Testem megremeg a hirtelen rámtörő érzelmektől, majd mikor keze a hátamon simít végig a csóknak vége szakad. *
- A kezdet? Minek a kezdete? * kérdezem, és tényleg nem értem mit is akar a fiú még tőlem. Hiszen kapott egy csókot, amit amúgy nem kellett volna kapnia, pláne nem ilyen hamar... és most elvesztettem a fonalat. Kezem eközben a mellkasára csúszik, apró köröket rajzolok mellére, majd szégyenlősen felpillantok. *
- Öhm... köszönöm...

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 7:38 pm

*Ha az kell, hogy egy kicsit életre keltsem és kirángassam a visszafogottságból, hogy az apjáról ejtek szót, akkor ezt fogom tenni, mert igenis valahol ő sem csak ez a visszafogott kislány. Ahogy mondta mindenkinek több oldala van, így hát minden bizonnyal neki is.* -Tetszik, amikor mérges vagy, sokkal több benned az élet, az érzelem. *Jegyzem meg viszonylag halkan, mert akárhogy is nézzük, tényleg így gondolom. Aztán csak kicsit összeszűkítem a szemem, visszahúzódik, láthatóan azért csak megijed egy kicsit arra, amit mondok neki. És ez így is van rendjén.* -Nem akarom, hogy bárki is tudjon erről... remélem érted mire gondolok. *Az iskolában seki sem tudja, csak Nellie és mostmár ő, a keletkezéséről pedig csak Nellie, tehát ha valakihez eljut, akkor tudni fogom, hogy ki által történt. Ez igenis egy nagy gyengeség, tehát nem akarom, hogy véletlenül bárki is tudjon róla. Amikor mégis végigsimít az arcomon talán egy pillanatra meglepődöm. Egyszerűen néha nem is értem pontosan, hogy miért is ragaszkodik ennyire. Persze az anyám és az apám tökéletes kombinációt tett össze személyemben, a legtöbb nőre ez így hat, de amikor látják a sötétebb oldalt, akkor sokan visszaszoktak rettenni, főleg a félénkebb típusok, ő pedig mégsem tett így.* -Furcsa, hogy a mai napig nem félsz igazán, és reménykedsz. Nem tartasz attól, hogy végül csak azt mutatom, amit vársz, hogy aztán kihasználjalak és ennyi? Vagy talán ez sem zavarna? Miért? *Tényleg nem értem, bár az is tény, hogy sok mindent megmutathatok neki, amit még soha nem tapasztalt meg. Amikor azt mondja nem tudja mik azok az élvezetek, csak elmosolyodom és most is visszaszívom a nevetést. Előre hajolok és még a csók előtt, szinte a szájába mondom a választ.* -Én megmutathatom neked... *Csak kérdés, hogy az egyszerű kis lelke kifogja e bírni azt a mélységet, ahova én vihetem le. Végül beteljesítem a csókot, bár ő nem sokat tesz, de idővel majd belejön, ráérez az ízére, és utána már csak erre fog vágyni, semmi másra. Finoman mozgatom az ajkaimat az övén, aztán nem szakadva el tőle óvatosan a hóna alá nyúlok. Azt már eddig is megtapasztaltam, hogy könnyű lány, így nem jelent durva kihívást, hogy egyszerűen feljebb húzzam magamhoz, a lábamra ültessem. Gyengéden simítok végig a hátán, amit eddig nem értem el, mert a medencében ült, és kicsit szétnyitom az ajkait, ha lehet még jobban, hogy a nyelvemmel is megmutassam, mit tudok. Pillanatok telnek el, mire végül elszakadok tőle. Csendesn búgó hangon szólalok meg.* -És ez csak a kezdet cicus...

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 7:22 pm

- 4 éve halt meg, elég sok mindenre emlékszem... *húzom el a számat és igyekszem nem túl morcos arccal rábámulni. *
- Lehet hogy nem tudom, de idővel úgyis kialakul, nem? *nézek rá kérdőn, majd mikor kiakad, csak kérdőn meredek rá. Hiszen honnan kellene nekem tudni, hogy ő hogyan szerezte a sebet a lábán?! Én épp arról próbáltam biztosítani, mennyire nem érdekel, és hogy velem olyan, amilyen, én így fogadom el, én így szeretem, ő azonban ezt nem értékeli. Emeltebb hangszínére kissé megszeppenek, majd hajtom le a fejemet és inkább nem is nézek az arcába. *
- Sajnálom, nem tudhatom hogyan szerezted, én csak elmondtam én mit gondolok a sebekről. * mondom, majd tenyeremet arcára simítom. A mozdulat hatására arcát kissé összevizezem, majd lágyan simítok végig rajta. *
- Bennem bízhatsz... ha egyszer úgy döntesz, hogy szükséged van valakire... * suttogom, és kissé megremegek. Hiszen bőre olyan forró, pillantása annyira mély, hogy egy másodperc alatt magával ragad. Zavartan veszem el ujjaimat arcáról, majd azokat a vízbe merítem. *
- Én nem tudom mik azok... * mondom, majd mikor ajkaimra hajol teljesen meglepődöm. Igazából sok minden nem történik, hiszen hogyan is történhetne. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudom mit kellene tennem. Zavartan távolodom el tőle, majd mosolygós arcát látva kissé megnyugszom. örülök, hogy nem nevetett ki hangosan, és értékelem, hogy segíteni próbál. Önkéntelenül nyalom meg számat, majd mikor ismét felém hajol nyitom ki azt. Ajkát lágyan érintem... olyan puha, olyan finom! Ismét elönt a mentolos íz, és egyszerűen csak hagyom, hogy azt tegyen ajkaimmal amit csak akar. Kezem közben térdére téved, ujjaimmal megtámaszkodok, nehogy az ölébe szédüljek... milyen jó lenne közelebb férkőzni... *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 6:50 pm

*A kis visszavágást nagyon értékelem, hiszen nem nagyon került még sor ilyesmire. Igenis egy kicsit legalább mutassa meg, hogy van vadabb oldala is, mindenkinek van, és a szende szüzikék egy idő után rémesen unalmasak tudnak lenni. A vadmacskákat szeretem jobban, nem a tunya házicicákat.* -Ha régen meghalt, akkor már te sem emlékezhetsz mindenre tisztán, és csak arra építek, amit te mondtál. Az alapján pedig ez szimpla féltés, hogy lehetőleg az ő kicsi lányát senki se vigye bele a rosszba. Azt hiszem egy apa számára legalábbis minden rossz, amit egy férfi adhat a lányának. * persze vannak kivételek, Nellie apja mondjuk soha sem volt ilyen, de ez az ő családjukban egyáltalán nem meglepő.* -És talán még te magad sem tudod, hogy neked mi a jó, cicus. *Teszem hozzá csendesen, hiszen a szavai alapján nagyon tapasztalatlan még, lehetséges, hogy fogalma sincs, mit akar. Eddig is látszott, hogy milyen sokszor hezitált és tétovázott. A sebemet érintő szavaira egy pillanatra felszökik a szemöldököm. Honnan tudhatná hol és hogyan szeretem, így hogyan viszonyuljak hozzá? Visszafogom a hirtelen feltörni próbáló haragot. Ha nem ő lenne itt, és nem lennéne vele terveim és... és nem is tudom igazán, hogy miért, akkor lehetséges, hogy a szavai hatására már a nyaka köré fonódtak volna az ujjaim, hogy végleg elrettentsem magamtól és megmutassam neki, az a jó, amit keres nincs meg bennem. Nagy levegőt veszek és végül lassan mondom ki a szavaimat, érezni a hangomon, hogy ott van mögötte a visszafogott feszültség.* -Nem tudod, hogyan szereztem, egyáltalán nem vagyok rá büszke, és semmi köze sincs a harchoz. Csak gyengeséget mutat, hogy nem tudtam elérni, hogy meg se történjen, és a fájdalom, ami vele jár, minden áldott nap emlékeztet rá, hogy tökéletesen baromság bízni... bárkiben is. *A saját anyám tette, így hát nem csoda, ha véglegesen megrendült a bizalmam mindenben és mindenkiben. Azóta még jobban rettegek a kígyóktól, pedig neki az volt a célja, hogy így gyógyítson ki, nézzek szembe a félelmemmel. Kiállhatatlan egy perszóna! A falak... végülis falaim nekem is vannak, maximum más módon. Én sok mindent beengedek, csak épp tökéletesen eltudok különíteni minden érzelmet, úgy látom ez neki nem megy.* -Kizárod az igazi élvezeteket is cicus. *Enyhül meg kicsit a hangom. Felületes lennék? Kicsit igen, de ez soha sem zavart. Aztán már csak megrázom a fejem, nem vagyok én egyféle, de az a jóság, amit keres, ha van is bennem, annyira mélyen, hogy szinte lehetetlen a felszínre hozni és azt, ami vagyok felülírni már soha sem fogja, az képtelenség lenne. Inkább beléfojtom a szót, ahogy betapasztom a száját. Nem tesz semmit, majd végül elhúzódik. Visszafogom a feltörni készülő apró nevetéscsírát. Attól tuti, hogy kiakadna.* -Látod a felesleges falak... *Jegyzem meg egy pillanatra, aztán megnyalom az alsó ajkam, és az övére pillantok. Előre nyúlok, finoman megtámasztom az ujjammal az állát.* -Egyszerűen csak nyugodj meg, egy leheletnyit nyisd ki a szád, attól sokkal puhábbak lesznek az ajkaid és jönni fog majd. Ez benned van, mindenkiben, nem kell külön órákat venni, hogy megtanuld. *Várok pár pillanatot, amíg feldolgozza az infot, majd újra előre hajolok, finoman emelem meg az állát, és lassan igyekszem elkalauzolni abba a világba, amit még nem ismer.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 3:20 pm

- Honnan tudod, mit mondott az apám? Tudtommal nem ismerted, és már elég régen meghalt... És azt sem tudhatod, hogy nekem mi a jó! Hiszen mindenki maga dönti el, mit is szeretne... * jegyzem meg halkan, majd a vizet kezdem figyelni. Ujjai még mindig a vállamat szántják, én pedig jólesően adom át magam az érintéseknek, még akkor is, ha magamban majd felrobbanok. Hiszen az apámról beszél, akit mindennél jobban szerettem. Imádtam vele lenni, imádtam minden szavát, és csüngtem rajta. Én voltam a kedvence, az örök álmodozó, aki képes csodákat kergetni, még akkor is, ha azok valójában nem léteznek. Talán pont ezért vonzódom Aidan-hoz is. Megfog, elbűvöl! A harcost, a férfit látom benne és hiszem, hogy van benne jóság! Álmodozó lennék, aki fantazmák után szaladgál? Lehet, azonban mégis ettől vagyok boldog.
Csókja után megfordulok, majd a szemébe nézek. Kezem kezére téved, és látom hogyan keményedik meg a tekintete, miután vethettem egy pillantást a lábára. Persze azonnal testhelyzetet vált én pedig nem értem az egészet. Hiszen büszkén kellene viselnie! Pillantásom ellágyul, majd miután közli, hogy nem zavarom véletlenül kicsúszik a számon egy olyan mondat, amit egyáltalán nem terveztem el. *
- Nem, túl hamar halt meg ahhoz, hogy elmondhassa... viszont azt tudom, hogy Ő a sebeket nem szégyellte! Mert azok tesznek azzá amik vagyunk, és a harcosok viselnek ilyet. Ez nem szánni való, erre büszkének kellene lenni... Én legalább is ezt tanultam! Ezért nem érdekel a lábad, még ha azt is hiszed, hogy ... undort vagy épp megvetést kelt bennem... vagy sajnálatot? * nézek a fiúra, majd miután befejeztem a monológomat kissé elpirulok. Nem akartam bunkó lenni, egyszerűen csak.... ha ő így beszél az apukámról, akkor nekem is jogom van kicsit kiállni magamért és egy olyan dolgot mondani, ami számára talán nem tetsző. *
- Falak? Igen, azok vannak, hogy kicsit kevésbé legyen könnyű rajtam átgyalogolni, tudod?! Nem ellened van, mindenki ellen... és ezek nem fognak eltűnni egykönnyen, mert nem akarok bejutást oda ahol eddig még senki nem járt... * mondom határozottan, és ha rám néz, láthatja, hogy komolyan beszélek. Az már más kérdés, hogy tényleg, soha nem volt például barátom, soha nem csókolóztam... vagyis de, egyszer, mert még általános iskolában Matty Rendall megcsókolt, de azt nem nevezném annak, lévén, hogy nagyon nyálas volt, és megijedtem tőle. Nem tetszett, nem éreztem iránta semmit... biztos jobb lehet egy igazi csók attól, akit szeretünk is. *
- Biztos van benned is... szerintem az emberek túl összetettek ahhoz, hogy csak egyfélék legyenek... * vonom meg a vállam, majd kezemet kihúzom keze alól, és megigazítok egy kóbor tincset, ami már egy ideje az arcomat csiklandozza. *
- Hezi.... * kezdem meg a mondatot, azonban befejezni már nincs időm. Vagyis van, ugyanis a "tálni"-t már ajkaiba suttogom. Szívem őrült tempóban kezd vágtatni, a pulzusom 200 felé emelkedik, én pedig csak lehunyom a szememet. Tudom, hogy nem kellene ezt engednem, hogy nem lenne szabad ezt tennem! Hiszen ezzel már pont átléptem azt a határt, amit nem akartam csak úgy egykönnyen... azonban képtelen vagyok nemet mondani. Vonzz engem, mintha mágnes lenne, rá vágytam egész életembe, még akkor is, mikor nem tudtam ki álmaim férfija.
Hangosan felnyögök, majd mikor ajka ajkamhoz ér, ledöbbenek. Nem tudom, mit is kellene tennem, hiszen még sosem voltam ilyen helyzetben. Nem kellett még senkit megcsókolnom... és ez annyira ciki! Legalább gyakoroltam volna valami babán, vagy valakin... de még erre sem volt eszem. Most pedig itt a pillanat! Mentolos ízt érzek a számban... apró borostáját, egy kósza tincsét az arcomon és én ... kissé elhúzódom vérvörös arccal. *
- Ne haragudj, én csak... én még soha... * habogok, és nem tudom, ebből a helyzetből hogyan is jöhetnék ki jól...

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Szomb. Május 11, 2013 11:17 am

*Elmosolyodom a válaszon, hiszen nyilvánvalóan úgysem mondaná el az igazat. Az ember nem szokott csak úgy megborzongani, mindig mindennek oka van, és az eddigi reakciói alapján biztos vagyok benne, hogy most is hozzám van köze.* -Áh, csak megborzongtál. *Akárhogy is, de érezni lehet a hangomon, hogy egyáltalán nem hiszem el, hogy ez csak valami véletlen reakció lett volna. Úgy érzem, minden egyes mozdulat hatására egyre inkább omlanak le a falak, amiket azért állít fel, hogy saját magát védje tőlem. Falak, amiket szíve szerint nem húzna fel, de a józan esze mégis arra inti, hogy ezt tegye. Végülis teljesen érthető, és így még szórakoztatóbb is, van kihívás, ahogy lassacskán bontogatom őket. Mert már repedeznek, ez teljesen egyértelmű. Közelebb hajolok, hogy tovább folytassam a munkát, csak fokozatosan, ahogy eddig is. Akaratlanul is felnevetek a válasza hallatán. Milyen naiv felfogás, főleg az, hogy ilyen mélyen bízik az apja szavaiban, aki nyilvánvalóan csak óvni akarta, nem tippeket adni neki a férfiak lelki világához.* -Őrület, hogy milyen naiv vagy cicus! Az apád szimplán csak nem akarta, hogy egyáltalán bárkibe is belebonyolódj, minél tovább. A férfiak nem azt szeretik, ha valaki kéreti magát, bár abban is van, ami szórakoztató, de a csábító hölgyekkel sincs semmi gond. A nő, az nő...ha kelleti magát, ha nem. *Finoman megrántom a vállam, és mostmár egyszerűen csak mosolygom finoman, az előbbi rövid nevetés után.* -Ha szereted az epret, akkor nem számít, hogy milyen formában kapod meg, csokival, magában vagy lekvárként. *Teszem még hozzá, aztán az utolsó mondatánál már a szemembe néz. Ki van pirulva, és amikor lefelé pillant... tudom, hogy látta a lábam. Addig jó, amíg nem teszi szóvá. Automatikusan keményedik meg a tekintetem, és húzom ki a lábam a vízből, hogy leengedjem a nadrágom és egyszerűen magam elé húzom, féltörökülésben. A másik lábam hagyom a vízben. Egy pillanatra megvillan a tekintetem, hiszen soha, senkinek nem engedem, hogy lássa, a sérülés gyengévé tesz, az ha valaki tud róla, szintén gyengít csak.* -Nem szóltam, hogy megfordulhatsz. *Egy pillanatra lecsukom a szemem, mély levegőt veszek, igyekszem lenyugodni, felesleges lenne most minden eddigi munkámat egy pillanat alatt lerombolni nem, de?* -Hogyan reagálj rám, mit kellene tenned? Hát ezeket nem mondta el apukád pontosan? *Cseppnyi gúny érződik a hangomon, igen, ez a visszafogott állapot. Amikor viszont a térdemre teszi a kezét újra elmosolyodom, végül csak megrázom a fejem.* -Nem zavarsz, szimplán csak nehezen értelek. Azt a mélyen nyugvó jót keresed bennem, mit teszel, ha nem találod meg mégsem? Azért vannak a falak, és próbálsz védekezni, pedig egyszerűen csak következmények nélkül élvezni kell az életet, azért van nem? *Én legalábbis így szoktam tenni, bár persze sokszor rosszul jövök ki belőle, hogy nem foglalkozom a következményekkel. Átszúrt láb, törött szárny, de kit érdekel? Előre nyújtom a kezem, és az övére teszem, arra, amelyik a térdemen pihen.* -Egyszerűen döntsd el, hogy mit akarsz és azt tedd, ne hezitálj folyton. *Végül döntök, szabad kezemmel megtámasztom magam a medence szélén, és előre hajolok. Viszonylag hirtelen cselekszem, hogy ne legyen sok ideje tétovázni, vagy elhúzódni, bár persze így is van rá esély, hogy megteszi, de egyszerűen már nem akarok tovább várni. Ajkaim lágyan az övéire simulnak, és ha nem húzza el magát, akkor nem sietem el a szétválást, megmutatom neki, hogy mi az, amit adni tudok, ha nem is feltétlen szerelem, de a testnek nagyon is finom élvezet.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Május 05, 2013 8:40 pm

- Nem, nem hideg a víz, egyszerűen csak megborzongtam... * próbálom menteni a menthetőt és remélem nem is sejti, vajon miért is rázhatott ki a hideg. Hátat fordítok neki, majd ujjai szinte már örjítően szántanak végig a testemen. Maszírozza a vállamat, nyakamat, néha a lapockámat is, én pedig nem bírom csendben elviselni ezt a gyönyört. Már hogy tudnám, mikor elgyötört testem minden porcikája vágyakozik néhány erőteljesebb érintés után. Kissé hátrahajtom a fejemet, majd szavaira csak bólogatni tudok. Igen, tudom hogy nem kellene annyit görnyednem, de nem tehetek róla. Van mikor minden papírlapom a földön van, én pedig elmélyülten ülök törökülésben és próbálom megrajzolni Őt. Millió rajzom van róla, portrék leginkább, ám valahogy az összeset félig befejezett állapotban félre teszem. Nem tudom befejezni. Felismerhető rajta, ám mégis hiányos. Talán azért ilyen, mert még nem ismerem teljesen, és lehet az is baj, hogy csak emlékezetből teszem. Mondjuk ez zavar legkevésbé, hiszen arcának minden egyes milliméterére emlékszem. Telt ajkára, veszélyesen villogó szemére, egyenes orrára mindig is emlékezni fogok.
Eközben lassan közelebb kerül hozzám, egyszerűen érzem. Érzékeim nem csalnak, túl közel kerül kerül hozzám. Meredt tekintettel nézem a szemben lévő falat, a gomolygó párát, és próbálok nem tudomást venni leheletéről a vállamnál, valamint lágy csókjáról, melyet a nyakamra helyez.
Mit kellene tennem? Taszítsam el magamtól? Vonjam meg létét magamtól? Fosszam meg magamat a gyengédségtől, a szerelemtől és attól, hogy minden figyelme rám irányul? Hogy legyek erre képes? *
- Nem félek, csak megtartom a távolságot! Tudod az apukám mindig azt mondta, mikor már kezdtem nővé válni, hogy kéressem magam. A férfiak azt szeretik, ha valami nem lehet rögtön az övék. És ezt én megfogadtam! Ezen kívül nem tudom hogyan is kellene rád reagálnom... * mondom, majd fordulok vele szembe, és az utolsó mondatot már a szemébe nézve modnom. Arcom vörös, hajam csapzott, szemem csillog, úgy nézek arcába. Lassan, egy pillantással végigsimogatom minden porcikáját, arcát, vállát, mellkasát, sérült lábát... Sebével nem törődöm, hiszen semmi közöm ahhoz, hogyan szerezte, miért van ott. Soha nem fogom sajnálni miatta, hiszen nem az az ember vagyok. Különben is szemének csillogása, hófehér fogainak látványa és telt ajkai jobban lekötnek. *
- Miért, mit kellene tennem? Nem a sötétet keresem, de szeretek veled lenni... Ha idegesítelek, akkor csak szólnod kell... bár eddig mindig a véletlennek köszönhetted a társaságomat! * mondom a fiúnak, majd ismét szemét kezdem szugerálni. Kezem a térdére téved, közelebb hajolok és már-már kétségbeesetten nézek rá. *
- Zavarónak találsz? Mert én tényleg nem arkarlak a terhedre lenni!

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Május 05, 2013 7:21 pm

*Azzal nem vagyok teljesen tisztában, hogy konkrétan szerelmes belém, bár persze valahol sejtem, de igazából lehetséges, hogy ő maga sem tudja, hogy pontosan mit is érez. Elég könnyű belém habarodni, vagy legalábbis azt hinni, hogy ilyesmi történt, hiszen az egyik felem véla, a másik pedig angyal, finoman szóval is erős kisugárzással bírok főleg a hölgyek irányában. Megszoktam már, hogy így fogalmazzak, maximum annyi az újdonság, hogy ez a lány jóval pironkodóbb. Szinte látom a tekintetében, hogy legszívesebben megérintene, de mégis visszafogja magát. Talán fél, hogy ha egyszer megteszi, akkor már nem tudja visszafogni magát, és lehetséges, hogy egyszerűen összetöröm... Végülis azt hiszem tökéletesen jogos a félelme. Amikor látom, hogy a bőre libabőrössé válik elmosolyodom és nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot.* -Szóval mégsem olyan jó meleg az a víz cicus? *Érzem, ahogy a masszírozás hatására szép lassan ellazul a kezeim között, fokozatosan ernyednek el a vállai, és eddigi ellenállása lassacskán teljesen elmúlik. A kellemes szuszogás kényezteti a füleimet, szinte már érzékinek mondhatnám, erősen vissza kell fognom magam, hogy ne lépjek tovább, de tisztában vagyok vele, hogy ha ezt tenném, akkor biztosan elriasztanám. Ő az a típus, akinek csak akkor törhetem át a falait, ha nagyon lassan és fokozatosan haladok, egy erősebb lépés csak erősítene rajta, és akkor az egész eddigi teljességgel feleslegesség is hiábavalóvá válik. Nem szeretem az elpazarolt időt.* -Hát akkor ne görnyedj annyit, a végén még hajlott lesz az a szép hátad, azt te sem akarhatod igaz? *Kicsit kinyújtóztatom a hátam, hiszen alacsonyabb nálam és lejjebb is ül, nem akarok a végén teljesen elgémberedni, de aztán megint előre hajolok, és lágyan suttogok a fülébe.* -Miért félsz tőlem ennyire cicus? Te keresed mindig a sötétet... *Viszont most csak azért sem állok meg itt, bár túlzásba sem esem, csak egyetlen lágy csókot lehelek a nyakára. Az ajkaim csak egy pillanatra, és egészen finoman érnek hozzá a bársonyos bőrhöz, majd vissza is húzódom és folytatom tovább a masszázst.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Május 05, 2013 8:52 am

* Az idő nem létezik. Vagy legalább is megállt abban a pillanatban, mikor Aidan besétált hozzám a fürdőbe. Mondjuk nem mintha mozdulásra késztetném, vagy akarnám, hogy szaladjanak, teljenek a másodpercek! Jó nekem vele, lelkem és szívem boldogságtól sugárzik. Végre értem miről is beszélnek, mikor a szerelmet emlegetik, és én őszintén, beleborzongva átélem ezt az érzést minden egyes pillanatban. Nem csak akkor, mikor azokat vele töltöm, hanem szívem hevesen dobog, lelkem az álomvilágban jár vele, mikor nem vagyunk együtt is. Mikor levetkőzik zavartan meredek mellkasára, feltérképezem izmait, széles vállát, és kellően zavarba jövök. Arcomon pír játszik és sietősen elfordulok, pedig tökéletes külsejét még sokáig nézegetném. Mondjuk nem csak nézegetném, hanem ujjaimmal lágyan fedezném fel kulcscsontját, kezének, háthának izmait egy-egy simítással. Gyorsan fordulok meg, majd a vízbe gázolok. Aidantól lüktető testem kissé lehül, hiszen a víz nincs olyan meleg, mint az érzések melyeket érzek. A hőmérséklet különbségtől kissé megborzongok, kezemet figyelem, ahogy libabőrösen emelkedik ki a vízből, majd inkább ezzel nem is foglalkozva a medence széléhez ülök. Kényelembe helyezem magam és várok. Nem sokat tényleg... még hallom ahogy nadrágjának anyaga suhog, észlelem mellettem elmerülő lábait. Kezemet ökölbe szorítom, hiszen tudom, ez itt ismét egy olyan nehéz feladat lesz, mellyel az ember lánya nem egykönnyen bírkózik meg. Körmeim vadul a kezembe vájnak, pont abban a pillanatban, mikor hozzámér. Ujjai először elrendezik tincseimet, majd utána finoman, ám mégis határozottan kezdik el maszírozni a vállaimat, és nyakamat. Hiába minden ellenállásom pár perc után átadom magam a felemelően fennséges érzésnek, majd lehunyt pillákkal hangosan szuszogok a kényeztetésre. Teljesen ellazít, már-már ég és föld között lebegek. *
- Ugye? Túl sokat görnyedek a rajzaim felett éjszakánként! De ez most nagyon jól esik! * mondom halkan, kissé szaggatottan a szavakat, megvárva minden egyes erősebb nyomást. Közben közelebb hajol hozzám, lehelete csiklandozza a nyakamat, én pedig ismét libabőrös leszek. Szerelmes vagyok, és annyira nehéz az ellenállás. Már nem szorongatom a kezemet, hiszen teljesen értelmetlen, egyszerűen csak próbálok kitartani, és kibírni a közelségét, melytől még a szívverésem is felgyorsul. *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Pént. Május 03, 2013 6:50 pm

*Jót mosolygom rajta, hogy megint csak zavartan reagál a szavaimra. Pedig ha tudná, hogy fél óra sincs már és ki lehet jutni... de jó eséllyel amire ez meglesz, már nem fogja az ajtót figyelni, hogy tudjon róla. Akkor már rám fog fókuszálni, pont annyira, hogy minden mást teljesen kizárjon. Habozik kicsit a masszírozás lehetőségére, pedig annyira kíváncsi vagyok, hogyan fogja lereagálni, amikor hozzáérek. És ha már egyszer megadta az engedélyt, akkor nem fogom vissza magam. Tesztelem a reakcióit, feszegetem a határokat és mindezzel igen jól szórakozom. Végül mégis csak beadja a derekát, amire szélesen elmosolyodom, már csak maga a helyzet a problémás. A víz... ehhez a nadrágomat minimum fel kellene tűrni, de ha háttal van nekem, akkor nem fogja látni a lábam. Nem akarom, hogy lássa a sebet, az a gyengeség jele, és eszem ágában sincs azt látni, hogy megsajnál. Akkor aztán végképp jönne, hogy a lelkem mélyén mennyire jó is vagyok.* -Oh, hát persze, hogy ragaszkodom. *Megvárom hát, amíg bemászik a vízbe, de addig sem hagyom ki a lehetőséget, hogy a testét figyeljem meg, az apróbb rezdüléseket, ahogy finoman körbeöleli a lány esésű víz, ahogy a bőre leheletnyit libabőrös lesz a hirtelen jött hőmérséklet változástól, amit a meleg okozott. Elmosolyodom, amikor láthatóan eltátja a száját a pólóm lekerülésekor. Ezért már megérte bejönni ebbe a fullasztó melegbe. Megvárom tehát, amíg elhelyezkedik előttem, nekem háttal és csak akkor tűröm fel térdig körülbelül a nadrágom, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fogja látni a sebeket. Finoman végigsimítok a nyakán, hiszen néhány apróbb hajszál kibújt azért a felfogott tincsek alól, és nem akarnám meghúzni őket, no meg ez is rendkívül érdekes teszt. Aztán óvatos, de erőteljes mozdulatokkal kezdem el masszírozni a vállát, időnként kicsit áttérve a nyakára, azt is megnyomkodva a csigolyák körül, majd kicsit lejjebb a hátát is megpuhítgatom.* -Elég merev vagy cicus, megértem, ha szükséged volt erre a fürdőre, bár a meleg víz tényét még mindig nem díjazom annyira. És milyen? *Kérdezek rá kicsit közelebb hajolva, vajon mennyire borzong bele az érintésembe, vagy a leheletembe?*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Május 02, 2013 11:14 am

- Egy, vagy két óra? * kérdezem és totálisan zavarba jövök. Nincs bajom az idővel, amit vele töltök, csak valahogy mégis más, ha éppen fel vagyok öltözve. Mondjuk, így legalább megszemlélhetem közelebbről is, és kis szerencsével talán ismét olyan kellemesen fogom érezni magam a társaságában, mint a múltkor. *
- Igen, én itt tudok lazítani. Nem vagyunk egyformák, lehet, te mást szeretsz! Megmasszíroznál… hát nem is tudom… * húzom az időt és arcom ismét vörösbe vált. Most erre mit mondjak? Igen, nagyon szeretném, hogy hozzámérjen, hogy ujjaival vállamat nyomkodja, azonban így is kínok kínját élem át, mikor menekülni próbálok előle… túlságosan óriási kísértést jelent a számomra. Ha a közelemben van, szívem hevesebben kezd el verni, és valahogy a levegő is túl nehéznek tűnik. Kell ez nekem? *
- Végül is… ha ragaszkodsz hozzá… de akkor előtte bemászok a vízbe, és majd ide a párkányhoz dőlök. Így a lábadat a vízbe teheted, és még le is tudsz ülni! * mondom, majd vonom meg a vállamat, és tátom el a számat, ugyanis ő pont ebben a pillanatban kezd el vetkőzni. Pólója hamar lekerül, én pedig immár közvetlen közelről szemlélhetem izmos felsőtestét, hófehér bőrét. Magamban sikítok hisztérikusan, és ha nem lenne ilyen közel, valószínűleg fel is nyögnék… hiszen számomra tökéletes izmai, bőrének tónusa egy kicsit sok az én szűzies lelkemnek. Hiszen férfit, a bátyámon kívül még nem láttam soha félmeztelenül. Na jó, a tv-ben persze, de az más, ott nem tudnál hozzáérni, ha éppen úgy alakulna. Aidan pedig túlzottan is közel van, olyan közel, hogy önkéntelenül is nyelek egy nagyot, majd inkább esélyt sem adva a csábításnak, a vízbe menekülök. Testemet a langyos víz ellazítja, hajam vizessé válik, majd kényelmesen elhelyezkedem a medence pereménél, hogy ha a fiú tényleg komolyan gondolja, akkor hozzám tudjon férni. Közben persze magammal viaskodom, és apámmal, akit szinte látok a lelki szemeim előtt. Félek, hogy túlságosan bátor vagyok, és az ellenállásom mégsem olyan masszív, mint hittem volna!
Úristen… most mit tegyek!? *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Kedd Ápr. 30, 2013 7:04 pm

*A kérdésére csak újra megrántom a vállam finoman szólva is nemtörődöm módon.* -Mondjuk, hogy lehetséges, de azóta nem törte be semmi az ajtót, és úgy hallottam nem is próbálta, tehát lehetséges, hogy vaklárma volt, de biztos csak a halál, úgyhogy... *Az újabb kérdésre csak egy széles mosollyal bólintok.* -Igen, minimum egy óra, talán kettő. *Rezzenéstelen arccal füllentek, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a varázslat maximum fél órán át tart majd ki, aztán fokozatosan oldódik fel, a vége felé már meg lehet szüntetni. De sokkal viccesebb, ha azt hiszi két órán át össze van zárva velem idebent a gőzben, finoman szólva is hiányos öltözetben. Figyelem hát a reakciót, szememmel szinte végigsimítom a nyakát, amikor felfogja a haját a hajgumival. Kecses és vékony, ha vámpír lennék, nem hiszem, hogy ellen tudnék állni neki, igazán szerencsés hogy nem vagyok az.* -Lazítani egy ilyen helyen? Hát különös az ízlésed. És nem találtál senkit egy masszázsra? Mintha lenne abban a giccses palotában valami hely, de az én kezeim is erősek, bár nem vagyok tapasztalt masszőr, annyi szent. *Végülis miért is ne, mindenre kíváncsi vagyok, hogyan reagál, vajon lelkesen engedné, hogy megmasszírozzam a vállát, vagy csak zavarba jön majd és elutasítja gyorsan a lehetőséget? Már a kérdése előtt fújok egyet felfelé a homlokom irányába, ahonnan apró verejték csepp indul el lassan lefelé, és szinte abban a pillanatban nyúlok a pólóm alja felé, amikor megszólal.* -Jól látod, nem hiszem, hogy bírom ezt a hőséget így, de azt hiszem azt nehezen viselnéd, ha teszem azt a nadrágomtól is megszabadulnék... *Röviden felnevetek, majd keresek valami padot, vagy hasonlót, ahol leülhetek. A vízbe nem fogok bemerészkedni, de lekapom a pólót mostmár. A felsőtestem szépen kidolgozott, nem meglepő, rengeteget szoktam mozogni, repülni, az izmaimmal semmi gond sincs. Persze a bőröm színe nem kifejezetten mondható barnának, finoman szóval is elég világos, de ez soha sem zavart. Aztán leveszem a cipőt és a zoknit is, így egy fokkal elviselhetőbb.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Kedd Ápr. 30, 2013 6:45 pm

- Bekukkantottál a csatornába, és onnan kikukkantott valami? Lehetséges lenne, hogy kiengedtél egy szörnyet, mondjuk? Persze csak tételezzük fel! Mint ahogy azt is, hogy az ajtóra olyan bűbájt raktál ami x ideig nem fog minket kiengedni...? * húzom el a számat, majd zavartan topogni kezdek a vízben. Sötét alakja közelebb jön hozzán. Lazán löki el magát a faltól, én pedig egyre nagyobb szemekkel nézem közeledő alakját. Haja ziláltan kunkorodik mindenfelé, ruhája ismét fekete, szárnyait most a hátára simítva "viseli", én pedig újból késztetést érzek arra, hogy ismét megsimogassam tollait, pihéit. Kezemet ismét ökölbe szorítom, küzdök a késztetés ellen és a zavar ellen is, ami akkor ül ki az arcomra, mikor megáll előttem és tekintetével végignéz a testemen. Pillantása éget és simogat, én pedig hiába van körülöttem forróság, én akkor is megborzongok. Csak hogy csináljak valamit, a csuklómon lévő hajgumival felfogom a hajamat, hogy az ne legyen vizes, majd immár csillogó szemekkel mosolygok a fiúra. *
- Ó hát én lazítani jöttem ide. Bírom a meleg vizet, a gőzt.. megnyugtat engem is, és az izmaimat is. Mert hát masszázsra nem vevő a környezetemben senki, én pedig még nem jutottam el ezügyben senkihez sem. * mozgatom meg a vállamat kicsit, majd a fiú ruhájára nézek *
- Viszont nincs meleged? Ha nem is jössz be a vízbe, nem akarsz lejjebb vetkőzni? Meg fogsz gyulladni! * aggodalmaskodom *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Kedd Ápr. 30, 2013 6:25 pm

*Mint mindig, most is elmosolyodom, amikor meglátom mennyire zavarba jött, hogy épp itt lepem meg. Nem túl sok ruha van rajta, bár a gőz miatt nem látni rendesen, ez azért valahogy zavar. Nem csoda, hogy nem járok ilyen helyekre. Kinek jó az, ha a látási viszonyok csökkennek, és az egész annyira... meleg, és idegesítő. Már csak az a gond, hogy konkrétan magamra zártam az ajtót, minimum fél óra, mire a mágia felold. Direkt alkalmaztam ennyire erős zárat, amit én sem tudok feloldani, épp az a lényege, hogy más se tudja, ha netán tényleg kijött valami a csapóajtón, ha esetleg nem zártam vissza elég gyorsan. Legyen ez már mások gondja, nem feltétlenül kell azt bárkinek is tudnia, hogy miattam alakult ki ez az apró probléma. Az a fő, hogy én megúsztam ép bőrrel, az ha másnak baja esik már igazán nem az én dolgom. Az itteni diákok állítólag megtudják védeni magukat, vagy legalábbis erről volt szó.* -Ezt igazán én sem gondoltam volna. *Válaszolok neki egy mosollyal, majd mostmár ellököm magam a faltól. Lopva az ajtóra pillantok, alig láthatóan dereng a zár körül a védőmágia, ha valaki nem tudja, mit keressen, biztosan nem szúrja ki egy könnyen. Láthatóan nem akar semmi sem áttörni a fán, úgyhogy talán minden rendben van odakint.* -Csak benéztem, feltérképezem az iskolát, és bekukkantottam a csatornákba. Lehetséges, hogy valami meg kikukkantott onnan. *Nem hazudok, mi értelme lenne? Finoman megrántom a vállam, amúgy is látszik rajtam, hogy zilált vagyok kicsit és futottam.* -Eszméletlenül meleg van itt, hogy bírod? Mi értelme? *Beljebb lépdelek kicsit, hogy csak azért is jól megtudjam nézni magamnak, leplezetlenül végig is mérem, megállva a lényegesebb részeknél, mint a tényleg nem túl nagy, de formás mellei, a kellemesen karcsú csípője. Egy kicsit lehetne itt-ott teltebb, de nem is rossz.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Kedd Ápr. 30, 2013 6:17 pm

* Ruhámat szépen összehajtogatva fektetem le a padra, majd mikor már csak egy szál semmiben ácsorgok, végre veszem a fáradtságot és a kellemesen meleg víz felé sétálok. Lábam belemerül az átlátszó folyadékba, majd mikor már térdig belegázoltam, akkor leszek figyelmes a mögöttem lévő mozgásra. Ajtó nyitódik, zárul, ismerős szavakat hallok, egy ismerős orgánummal megspékelve. Nem, nem lehetséges hogy itt van, és hogy éppen most! Hiszen nem vagyok felöltözve, a bikinim sem éppen a legszebb, és kettesben, zárt ajtóval védve... vele! Kicsit megrázom a fejemet, és totálisan zavarba jövök! Még jó, hogy a gőz ápol és eltakar, így nem láthatja hogy mennyire is hasonlítok egy rákhoz. Kezemmel belekapaszkodom a korlátba, majd egy lépést felé teszek. *
- Neked is szia! Nem gondoltam volna, hogy már itt is beléd fogok botlani... Mit csinálsz itt? * húzom el a számat. Nem, nincs terhemre, imádom a társaságát, csak most épp nem nézek ki valami jól! Tekintetemmel végignézek magamon, hosszú vékony lábaimon, apró melleimen, formás vállaimon, lapos hasamon. Bordáim most egészségtelenül kilátszódnak, és hát a színem sem az épp megszokott barna, úgyhogy ... ciki.. *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Kedd Ápr. 30, 2013 6:02 pm

*Hiába járok olyan gyakran a labirintusban, valahogy mégsem jutottam még el addig, hogy az egészet feltérképezzem. Elég sok új hely akad, akárhányszor lejövök ide, mert a fenti napsütés elől menekülök. Napközben kifejezetten kellemes a hűvös sötétség, főleg most, hogy bejött a nyár, amit fura módon tavasznak neveznek, de akárhogy is nézzük ez a hőmérséklet már bőven beillik nyárinak. Miután pedig nem vagyok egy nagy strandoló típus, a kinti időjárás nem kimondottan vonzz. Akkor hogyan kerülhetek egy ilyen helyre? Egyetlen oka van csak, mégpedig az a kellemetlen zaj, amit lehetséges, hogy épp nekem sikerült keltenem. Azt hiszem felbolygattam valamit. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a csatornák tiltott terület a diákok számára, de akkor miért nem zárják le olyan módon, hogy biztosan ne lehessen lejutni oda? Ennyire egyszerű lenne a megoldás, ha ez nekik még nem esett le. Szóval mivel a védelem nem volt túl erős, sikerül felnyitnom a lejáratot, de úgy fest, hogy nem volt a nap legokosabb ötlete, mert az a morranó hang és kellemetlen bűz, ami feltört... Szóval elég nagy hirtelenséggel nyitok be az első ajtón, ami nyithatónak bizonyul, majd vágom be magam mögött azt, hogy a hátam a mellette lévő falnak vessem, majd gyors igét mormolva biztosítsam, hogy ott bizony nem jön be semmi egy ideig. Körbepillantok, hogy vajon hova is sikerül bezárnom magam. A meleg és a gőz... elhúzom a szám. Ma nincs éppenséggel túl nagy szerencsém, bezárhattam volna magam mondjuk a konyhába, vagy akár egy raktárba is, nem ide! Aztán kiszúrom az ismerős...tarkót, hiszem nem szemben áll velem, ahogy épp a víz felé tart, majd el is merül benne, bár lehetséges, hogy a zajra pillanatokon belül megfordul majd. Halkan megköszörülöm hát a torkom.* -Micsoda véletlen... megint! *Fejemet lazán a falnak vetem, kisöprök egy kósza tincset, hiszen kissé zilált vagyok, futottam ugyanis.*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Vas. Ápr. 28, 2013 6:14 pm

* Nem vagyok kifejezetten egy fürdőző típus, azonban a minap Merilien rábeszélt arra, hogy legyek bátor és csoszogjak csak el szépen az Ázott Katona Barlangjába. Még nem voltam ott, azonban ő biztosított arról, hogy nem fogom megbánni. Hiszen ő is mindig ide jár rendbetenni a gondolatait és feltöltődni. Na nem mintha mondtam volna neki bármit is Aidan-ről. Senkivel sem beszéltem meg a dolgot, hiszen miért kellene megosztanom másokkal hogyan is érzek aziránt a fiú iránt. Nem kell hogy tudják, mennyire hangosan kalapál a szívem, mikor csak meglátom, és hogy mennyire boldog vagyok hogy hozzáérhettem, hogy kezembe foghattam szárnyát, tollait, pihéit és ezzel is örömet szerezhettem neki.
Magamban mosolyogva csukom be a fürdő ajtaját, majd kezdek el vetkőzni. Leveszem magamról a ruhát, egészen addig míg már csak citromsárga bikinim marad, mely napsárga színével kiemeli hatalmas szemeimet, hajam sötét tónusát. Táskámból előszedem a törülközőmet, a papucsomat, majd mikor már mindent kikészítettem lassan a forró vízbe sétálok. Jólesően felsóhajtok, majd fejemet a támlán pihentetve igyekszek ellazulni. Milyen kellemes a víz... *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:44 pm

to: Kasey

* Magához húz, és átölel. Nem nagyon, kissé kimérten, nekem pedig mégis majd kiugrik a szivem a helyéről. Beszívom bőrének illatát, majd miután felkacag én is elmosolyodom. Igen, eljön velem…*
- De ne felejtsd ám el! * dorgálom, majd próbálom nem hülyén érezni magam azért, mert mennie kell. Vajon elijesztettem… vajon túl sokat adtam ki magamból? Mindenesetre próbálok nem foglalkozni ezzel, és remélem nem fogom napokig rágni magam emiatt is. *
- Remélem nem ijesztettelek el… * mondom, majd miközben kimászik a fürdőből, én is követem. Megtörlöm a hajam, felveszem a fürdőköpenyem, és még az ajtóban visszanézek rá egy pillanatra. Ajkam szólásra nyílik… *
- Köszönöm * majd lehajtott fejjel becsukom a fürdő ajtaját és elindulok a szobám felé, beleveszve a gondolataimba… és magára hagyva Kasey-t a sajátjaival… *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:39 pm

*Érzem, hogy Lilia nem akar többet mondani, vagy már késő van hozzá, minden esetre kiérzem a hangjából, hogy lezártnak tekinti a beszélgetés ezen részét. Csak bólintok egyet,és a vállára teszem a kezemet, kicsit magamhoz ölelem, de nem túl látványosan és épp hogy hozzáérek fehér bőréhez. Tudom, hogy milyen hatással lenne rá ez az egész és valahogy sejtem, hogy rá is hasonlóan. Úgyhogy nem akarom ,hogy elszaladjon velünk a ló, vagy ilyesmi. Mikor visszatér a nyuszis témára elnevetem magam.*
- Igen, tényleg elmegyek veled. Majd beszéljünk meg egy időpontot.Szerintem valamikor hétvégén kellene. Akkor ráérek, és lesz is időnk nézelődni. *ajánlom fel ismét a társaságomat, és örülök, hogy Lilia ennyire örül a dolognak. Mikor ismét az én titkaim felől érdeklődik, elmosolyodom.*
- Azt hiszem, mára elég volt a titkokból. Majd nyuszi-vásárlás közben még mondok néhányat, rendben? *kacsintok rá pajkosan és lassan kimászok a medencéből, jelezve neki ,hogy tényleg késő van,jó lenne már visszatérni a szobáinkba...*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:35 pm

to: Kasey

– Igen, itt jó… * mondom, majd zárom le a beszélgetést és ezt a témát. Vigasztalni akar, de nem várhatom el tőle, hogy teljesen megértsen mindent ami velem kapcsolatos. Ahhoz, hogy ezt az egész világossá váljon, legalább egy másfél órás beszélgetésnek kellene következnie. Ezt pedig nem akarom. Legalább is nem most… *
- Tényleg eljönnél velem nyuszit venni? * kérdezem meg csillogó szemekkel, és fel fordulok, úgy nézek rá. Szemem csillog, és a fájdalom lassan kezd eltűnni. Akarom hogy elmúljon, hogy ne érezzem magam ilyen elveszettnek. És azt gondolom ő a tökéletes gyógyír a sebeimre. *
- Mondasz valamit te is? Mármint hogy ne érezzem magam ilyen idiótának, hogy kifakadtam… meg tudod, emiatt a női rinyálás miatt… *vigyorgom, majd zavartan lesütöm a szemem, és elképedek magamon, hogy vannak olyan percek, mikor még a régi Liliát igenis vissza lehet hozni… *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:27 pm

*Úgy tűnik, hogy sikerült feltennem a legidiótább kérdést. Na, igen, soha nem voltam jó a vigasztalásban, meg igazából úgy semmi ilyen érzelgős dologban. Akkor is leblokkoltam, amikor Gabi először mondta ki, hogy szeret. Mégis mit lehet erre mondani? Merthogy én még nem érzem magam szerelmesnek. Persze, még soha nem voltam az, lehet, hogy ez az érzés, amit iránta érzek, ezt már lehet szerelemnek nevezni. De nem akarok elsietni semmit.
Mikor Lilia szomorkásan elneveti magát, már tudom ,hogy valami rosszat mondtam. Elmeséli, hogy bizony ezerszer próbált már a nyomára bukkanni, de egyszerűen felszívódott azért, mert féltette a lányt és mert nem akarta bajba sodorni. Nem szólok semmit, csak hallgatok a lány szomorkás gondolatmenetét és ahogy az érzelmei a felszínre törnek valahogy már nem érzem magam olyan közel hozzá. Mintha bepofátlankodtam volna valakinek a legféltettebb titkai közé és nem tudok kimászni onnan. A kérdésre ismét leblokkolok és zavartan pislogva nézek a lányra.*
- Öhm... Hát, nem tudom. Felnőtt, érett nő vagy, ráadásul egy ilyen frankó suliban tanulsz, mint a Nezabar. Úgy sejtem, hogy meg tudod védeni magad. De a vérfarkasokkal vigyázni kell! Lehet,hogy a srác csak neked akart jót, így akart megvédeni magától. *próbálok valami értelmeset mondani és elég határozottnak is tűnik. Legalábbis remélem.*
~Vajon mit szólna, hogyha én is elmondanám neki? Azt hiszem, mindkettőnknek jobb, hogyha nem tud rólam és a "kis titkomról".*

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:20 pm

to: Kasey

– Megkeresni? *vigyorodom el, bár nem jókedvűen. Ez amolyan fintor a jelenlegi helyzetre és a viselkedésére. Hiszen hányszor próbáltam. Egyszerűen egyik napról a másikra otthagyott Oroszország közepén, eltűnve a húgával, akinek az élete szintén veszélyben volt. Nem akart feláldozni engem! Nem bízott bennem annyira, hogy tudja, megvédem őt, őket, ha kell az életem árán is! És magamat is, ha kéri! Hiszen hozzá tartoztam, hozzá akartam tartozni… de úgy látszik az akarat kevésnek bizonyult. *
- Milliószor kerestem, de eltűntette a nyomát! Nem találom sehol, és igazából hónapok óta már nem is akarom megtalálni. Tudod nem érdekel mi volt, nem érdekel hogy vérfarkas lett, mert tudom, hogy ezzel ostorozta magát állandóan. Hogy fájdalmat okoz nekem! Kiálltam érte, szerettem! Csak… úgy döntött megóv engem, és ezzel megfosztott a saját akaratomtól, és elhintette bennem azt az érzést, hogy képtelen vagyok arra, hogy megvédjem magam, vagy épp bárki mást. Pedig soha nem voltam rossz párbajozó, és nem adom fel egykönnyen! *komorulok el, majd miután kezét elveszi rólam hiányérzetem támad. Olyan jó a törődése, annyira kedves… és szükségem van arra, hogy teljes értékű nőként kezeljenek! Hogy tudassák velem érek annyit, hogy meghagyják az akaratomat! *
- Szerinted is képtelen vagyok arra, hogy meghozzak egy döntést? Vagy hogy képes vagyok megvédeni magam? * teszem fel a költői kérdést, majd íriszeibe nézek. Csillogó szemében szinte elveszek, magába szippant mélysége, és vágyok arra, hogy arcomat a vállába temessem, hogy hozzábújjak, és hogy érezzem a szívének dobbanását. Nyugalmat akarok, finom rezgéseket, élete motorjának halk moraját… *

Tárgy: Re: Az Ázott Katona Barlangja Csüt. Feb. 14, 2013 1:11 pm

*A csönd egyre csak nyúlik közöttünk, és habár teljesen elbambulok és a gondolataimba meredek, valahol mélyen érzem, hogy Lilia zavartan pislog rám és őt is zavarja ez a hirtelen támadt csend. Talán ez kellett ahhoz, hogy végérvényesen is megbízzunk egymásban, holott én már régebben megbíztam a lányban.Sajnos rossz tulajdonságaim egyike, hogy nagyon könnyen a bizalmamba fogadok embereket, így nekem az a furcsa, amikor valaki bizalmatlanul méregeti a másikat. A csendes végül Lilia töri meg, szinte kiszakad belőle a mondat, a titok, amit ki tudja milyen régóta őrizget magában. Végre elnyertem a bizalmát annyira, hogy elárulja nekem ezt. Az ujjaim megállnak a vállán és hirtelen ébredek rá, hogy mit is csinálok, így nem hirtelen, de gyorsan elveszem a kezemet, és a medence szélére fektetem. A lányra nézek, felé fordulok és mélyen a szemébe nézve hallgatom az őszinte titkát. Mikor közli, hogy vérfarkas volt az illető, a szemem halványan megrebben és elfordulok, ismét a vizet kezdem el fixírozni. *
- Nem próbáltad meg keresni? *fordulok ismét Lilia felé és kíváncsiság csillan a szememben. Érzem, hogy talán most kerültünk a legközelebb egymáshoz, de vigyázni kell, hiszen van egy bizonyos határ, amit nem léphetünk át és most nagyon úgy tűnik, hogy a határvonal élén táncolunk. Bensőségessé fordult a beszélgetés, de ennél tovább nem mehetünk. Így hát igyekszem kihasználni ezt a furcsa érzelmi helyzetet és próbálom jobban megismerni a lányt és azt, mi lakik mélyen benne.*

» Jason Nolan barlangja
» Ergoron Onesimus barlangja