Denor'a Piactér

- A huskyra szavazok. *Választok gyorsan, de igazából nem annyira nehéz. A németjuhászok aranyosak, az ő szemeik is szépek, de valahogy a huskyk közelebb állnak hozzám. Na nem mintha valaha lett volna huskym... vagy németjuhászom. A folyamatos utazgatás és költözés mellett inkább nyűg lett volna valami állat. A vigyort automatikusan viszonzom, valahogy hamar megtaláltuk a közös hangot a sráccal. A nyakláncot nem engedem ki a kezemből, de hagyom, hogy hozzáérjen.*
- Ezt most komolyan kérdezed, vagy automatikusan? *Kérdezek vissza értetlenül, majd megvonom a vállam.* - Életemben nem találkoztam a barátnőddel, fogalmam sincs. Nekem tetszik, azért nyúltam le, de nekem van otthon hatszáz másik és egyébként sem szoktam annyira hordani.
*Megrázom a kezét, megszületik az alku, és hagyom, hogy elrakja a nyakáncot, majd szépen követem a vattacukroshoz... de előtte még azért megjegyzek valamit.*
- Hogyha azt se tudod, mikor van a fordulótok, és ez neki fontos lenne, akkor nem hiszem, hogy hordani fogja csak azért mert tőle kaptad. *Hónapforduló... eleve hülyeség, de ők tudják.*

*Meg megjegyzésére megforgatom a szememet és elvigyorodom.*
- A sasoknak szerintem egész szép színű szeme van. De ha választanom kéne, akkor már egy husky kék szeme. Vagy egy német juhász barna szeme.*gondolkozom hangosan, majd megcsóválom a fejemet. Milyen hülyeségeken gondolkozunk, te jó Isten! El is nevetem magam, szinte egyszerre a lánnyal. Furcsa egy leányzó, az biztos, de tetszik. Csinos és úgy látom, hogy van humora is. Megemlíti, hogy 5 éves kora óta lopkod ezt-azt, én pedig eléggé megdöbbenek. Főleg akkor, amikor megjegyzi, hogy nem csak nyakláncokat, ékszereket lopkod, hanem... Úgy minden mást is.*
- Tyűha! *füttyentek halkan egyet és elismerően nézek rá egy vigyor kíséretében. Nem tehetek róla, nem lehet letörölni a képemről, egészen jól érzem magam a csajjal. Mikor felajánlja, hogy a nyakláncot adjam oda Liliának, lágyan megfogom a lány kezében a medált és végigvezetem az ujjamat a csillogó, kövekkel kirakott csinos formán.*
- Szerinted tetszene neki? *nézek őszintén a lányra és talán egy kis tanácstalanság is csillan a szememben. Honnan tudjam, hogy tetszene-e a barátnőmnek ez az izé? Nincs nekem ehhez ízlésem.*
- Hogy mi? Az én ragacsos kezem? *nevetek fel, majd ismét kézfogásra nyújtom a kezemet.*
- Oké, külön vattacukor. Megegyeztünk? *vigyorgok és várom, hogy kezet rázhassak vele. A kérdésére elgondolkozom.*
- Igazából... Nem tudom Egy fülbevalója van, az tuti. Meg talán egy karperece is. De ha én adom neki, akkor tuti hordja, nem? Amúgy meg fogalmam sincs, mikor van a hónap fordulónk, úgyhogy gondoltam hátha beletrafálok.*vigyorodom el pofátlanul és hálás vagyok, hogy Lilia ezt nem hallja.*

- Eléggé rondán néznél ki állati szemekkel. *Persze rögtön elképzelem a dolgot, de hamar rájövök, hogy igazából annyira nem tudom, hogy néz ki egy sasnak a szeme. Talán sárgák? Kuncogok, majd végül feladom a dolgot, annyira nem is fontos. Tudom, hogy nem a színére vagy az alakjára gondolt, szóval mindegy. Arra nem is gondolok, hogy valamilyen faji, vagy egyéb dolog miatt lenne ennyire erős a szeme, pedig hallottam, hogy sokféle a diákság a Nezabarban.*
- Ki mondta, hogy csak nyakláncokban utazom? *Na ez egyenesen hülyeségnek hangzik. Nyakláncok, karkötők, sütik, cukrok, tarisznyák, apró tükrök... tulajdonképpen bármi, ami egy piacon megtalálható, és éppenséggel megtetszik, vagy egyszerűen könnyű prédának tűnik.* - Egyébként sem mindig tartok meg mindent. Ha gondolod, akár ezt a nyakláncot is odaadhatod a barátnődnek. *Vállat vonok és újra előveszem, megmutatva a fiúnak, de még nem átadva.*
- Mondjuk, hogy egy vattacukor az ára. De külön egy, nem osztozva, vagy valami. Nem akarom a te ragacsos ujjaidat az én ragacsos ujjaim közelében. *Szögezem le az alku rá eső részét, a nyaklánccal játszadozva az ujjaim között, de a körülöttünk lévőknek nem túl feltűnően.* - Szóval a barátnőd sok ékszert hord? Valami alkalomra, vagy csak úgy?

- Hát igen. A szemem mint a sasé. *vigyorodom el, és kimeresztem a szememet egy pillanatra. Na igen... Ha nem is sasé, de farkasé mindenképpen. Valóban nem szándékozom beárulni a csajt, és biztos vagyok benne, hogy lenne olyan ügyes, hogy egyszerűen eldobná a láncot, vagy bármi más és nem tudnák rábizonyítani. Vagy egyszerűen elszaladna. Az is egy megoldás. Elvigyorodom, ahogy elképzelem, hogy elrohan, átverekedve magát a tömegen. A kitűzőt nem veszem észre - még. Egyelőre a mell(kasá)nál lejjebb még nem sikerült mennem, ami hát elég gáz. De nem is érdekel a csípője, vagy éppen az öve.*
- 5 éves korod óta? Jézusom! *döbbenek meg és mosolyogva csóválom meg a fejemet.*
- Akkor elég sok nyakláncod lehet. *nevetem el magam. Mikor rákérdez, hogy mire tudnám elkölteni a pénzem, elgondolkodva nézek körbe.*
- Szereted a vattacukrot? *csillan fel a szemem és vigyorodom el, mint egy kisfiú.*
- Én imádom! *jelentem ki és megállapítom, hogy egy vattacukor a lánynak (és persze magamnak) még mindig olcsóbb lenne, mint egy ékszer Liliának. Egész jó üzlet lenne, nem?*

- Micsoda éles szemed van. *Forgatom a szemem. Nem igazán veszem komolyan a dolgot, már egyértelmű, hogy nem fog beárulni, de egyébként is... mi a legrosszabb, ami történhet? Ebben a tömegben egy pillanat alatt beejtem a nyakláncot egy csatornába, vagy valakinek a zsebébe. Nincs nálam, nincs bizonyíték, ennyi.*
- Vagy csak szerencsém van. *Jelentem ki szemrebbenés nélkül. Ez nálam eléggé mást jelent, mint másoknál... én tudom hogy szerencsém van. Az iskolás kérdést igazából szándékosan engedem el a fülem mellett. Nem látott... persze, hogy nem, új vagyok, és általában egyébként sem tűnök fel annyira senkinek, de a csípőmön az övemre tűzve ott a viharmadaras kitűző, szóval ha annyira jó megfigyelő...*
- Ötéves korom óta csinálom ezt, és gyakorlok magamtól is, ez nem valami csábító. Mi másra tudnád elkölteni a pénzed? *Érdeklődöm tovább, mielőtt beleegyeznék a dologba. Azért ennyire nem adom olcsón magam.*

*Valóban egészen ügyes a csajszi, de valamit mégiscsak rosszul csinált, ha én is láttam. Persze azt nem fogom az orrára kötni, hogy vérfarkasként a látásom sokkal jobb, és a gyorsabb mozdulatokat is jobban meg tudom figyelni, mint más. A kérdésére felnevetek, majd mélyen a szemébe nézek.*
- A kezed mozdulását láttam. *kacsintok rá lazán. Követem a tekintetét az árus felé, de ő el van foglalva az áruk pakolgatásával, és a vevőkkel, így tuti, hogy nem szúr ki minket. Van neki elég dolga.*
- Elég lomha árus lehet... *morgom még mindig őt nézve, majd egy vigyor szökik az arcomra. Hamar letárgyaljuk ezt a kis affért, én pedig rákérdezek, hogy nezás-e, amire nem kapok választ. Nem tudom, hogy figyelmen kívül hagyta-e a kérdést, vagy egyszerűen nem fogta, hogy mit is kérdezek és elsiklott felette. Végül is nem is érdekel, tök mindegy, hogy a suliban, vagy itt Nellondban futunk össze, nemde? Egész csinos hölgyemény, de nekem már van egy "vörösöm", úgyhogy annyira nem is érdekel. De jó party lehet, jó lenne vele bulizni, vagy éppen csak lógni. Elmesélem, hogy ékszer kéne Lil-nek, és hogy igazán segíthetne, hogy kicsit "olcsóbban" jussak hozzá, mint ahogy szeretnék. Kéznyújtva mutatkozom be, és végül a vezeték nevemet választja. Talán a suliban ő az egyetlen, így tutira megfogom jegyezni, hogy neki bizony "Ellswood" vagyok.*
- Gyakorolhatnál.*vonom meg a vállamat vigyorogva.*
- Nem akarlak azzal megfenyegetni, hogy beárullak, ennyire nem vagyok tetű. És pénzem is van, de lehet, hogy másra is el tudnám költeni, hogyha olcsóbban hozzájutnék a cucchoz. *vigyorgok és kicsit lehalkítom a hangomat és olyan "ugye, érted?" pillantással nézek rá.*

*Észreveszem az aprócska lopást, de valahogy humorosnak tartom ezt az egészet. Én nem szoktam lopni, de néha nekem is megdobbant egy-egy lehetőségkor a szívem. Bár igyekszem többé-kevésbé jó életet élni. Azonban a vörös csajszit kiszúrom, és utána sétálva elkapom a karját és megállítom.*
- Bocsi! *vigyorodom el és bocsánatkérő bociszemekkel pislogok a lányra.*
-Konkrétan nem láttam, hogy mit nyúltál le.De ügyes volt. *nézek elismerően a lányra, ahogy lazán nekidőlök az egyik árus polcához. A kezemet én is karba fonom a mellkasom előtt és vigyorogva nézek végig a lányon.*
- Te is Nezás vagy? Még nem láttalak. *jelentem ki, ami azért nagy szó, általában elég sok ember ismerek, már csak látásból is, ha nem is személyesen.*
- Én is valami ékszert akarok venni *hangsúlyozom ki a szót vigyorogva* a barátnőmnek. Nincs valami ötleted, hogy mit is vehetnék neki? Bár lehet, hogy kihasználnám az ügyességedet és olcsóbban is megszerezhetném. Mit szólsz hozzá? *vonom fel a szemöldökömet pofátlanul vigyorogva, majd kezet nyújtok:*
- Kasey Jake Ellswood. Hívj, ahogy jól esik, mindhárom nevemre hallgatok. *mutatkozom be mosolyogva.*

*Még soha nem jártam ezen a piacon. Pedig egész jónak tűnik, hiszen rengeteg mindent lehet itt kapni. Belebotlottam egy mobil pálcakészítőbe, egy mágikus tetoválóba és még olyan árust is láttam, aki mugli play stationokat árul! Hihetetlen, hogy itt mindent megtalál az ember, amit szeretne. Én valami csinos, de olcsó ékszert keresek, hiszen valamikor mostanában lesz Liliával a hónapfordulónk. Valamikor... Nem vagyok jó a dátumokban, úgyhogy csak úgy találomra veszek neki valamit, aztán majd azt mondom, hogy elfelejtettem. Lehet, hogy még bele is trafálok a napba... Hétbe... Elvigyorodom a gondolatra, és feljebb tolom a napszemüvegemet az orromon, ahogy lassan, zsebre tett kézzel haladok az asztalok, az árusok között. Igazából magamnak akarok egy frankó pálcatartót, de ha már itt vagyok, veszek Lilnek is valami szépet. Egy csinos ékszeres asztalhoz érek, ahol rengeteg fülbevaló, nyaklánc,medál és gyűrű található. Elkezdem megnézegetni a gyűrűket, majd le is beszélem magam róla. Még a végén azt hiszi, hogy eljegyzem! Naneem! Oldalra pillantva meglátok egy csinos/dögös vörös leányzót, és látom a gyorsaságát is, majd ahogy tovább áll. Elvigyorodom, és követem, majd elkapom a kezét, amiben ott lapul egy csinos ékszer.*
- Helló! Ejnye, hát ez mi? *vigyorodom el, de elé állok, hogy az árus még véletlenül se lásson minket, bár már jócskán elsétáltunk tőle.*
- De szép! *mondom aritkulálva, de úgy nézek a lányra, hogy értse: nem fogom beköpni.*

// Ruha //