Denor'a Piactér

Vendég

First topic message reminder :

Színes, hangos forgatag - ezek a szavak írják le leghűebben a nellondi piacteret. Különböző árusok hirdetik nagy hanggal portékájukat; asztalok, bódék, vagy akiknél erre nem telik, ott egy egyszerű földre terített pokróc, de olyan bőségesen meg van rakva minden, hogy egy gombostűt is nehezen lehetne beejteni a portékák közé. Különféle gyümölcsök és zöldségek minden mennyiségben; a legtöbb helyen talán ezt láthatja az ember, de ha körülnéz, talál ruhaneműt is, sokkal olcsóbban, mint ahogy egy boltban megkaphatná, de közel ugyanolyan minőségben. Persze nem királyi ruhák, itt inkább a középosztály leli meg az ízlésének megfelelőt.
Naphosszat lehetne sorolni a rengeteg portékát, ezért egyszerűbb, ha annyit mondok, hogy itt az ember megtalálhat szinte mindent, amit keres. (Kivéve persze ha valami különösen sötét dologról van szó; ez esetben az ember jobban teszi, ha a piac "fekete" jelzővel kiegészített részén kóborol - persze csak óvatosan.)
A piacon mindig szól valamiféle zene, de a forrását nehéz megállapítani, főleg a rengeteg kiabáló árus és a többi alapzajt alkotó hanghatás mellett.
Nevét egy Siegfried Denor'a nevű félvér kereskedőről kapta, aki először terítette le pokrócát a tér közepére, és kezdte árulni portékáját; majd később mások követték példáját, és így alakult ki épp ezen a téren a piac.

Vendég

[Kasztküldetés]

*~Ostoba liba...Tessék, most itt az alkalom, hogy el tedd magad láb alól, na jó nem...~*gondolja a lány. Mindenesetre kicsit zihált a külseje. Egy egyszerű szabadidő alsó van rajta. Valamint egy mellény, haj színe pedig egyfojtában változik.*~Én annyira sajnálom..Mit tettem?~*kérdezi magától a lány még mindig nem bírja felfogni. Csak a reakciókból vett le valamit, de abból se túl sok jót. A lány észresem veszi amikor a Piactérhez ér. Csak megtorpan, majd körbenéz. Egyenlőre nem sok ismerőst lát.*-Remek bírnám, ha csak elnéztem volna a dátumot...Oh yeah Susan Watson a Naxeldir szerecsétlen prefektusa...*morogja maga elé a lány, maja haja megállapodik az eredeti szőkésbarnánál. Csak megáll, nem csinál semmit nézi a Nellondban lakó embereket.*~Itt is régen voltam~*gondolja a lány. Keze öntudatlanul is a pálcájára siklik, jobb félni mint megijedni- a mondás is így tartja.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Kedd Márc. 02, 2010 4:15 pm

*A gyôngy-karkôtőt vizsgálgatva, észreveszi, hogy egy egyik tôrôtt. Felsóhajt majd visszateszi a pultra. ~Semmi sem tôkéletes~ Az elmenő Redricknek biccent majd ő is tovább megy a soron.*
//éniskôszi ^^ //

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Ő nem is nagyon nézi meg a nőt, így ha ismerős is, azon sem töpreng el, honnan. Elég sok embert ismer a városban, legalábbis látásból, és őt is sokan ismerik. Már a bőrszíjat veszi a kezébe, a foggal, és azon gondolkozik, megvegye-e. Végül felpillant.* - Ez itt mennyibe kerül? *Kérdezi meg az eladótól, kicsit feljebb emelve az ékszert. Az egy ideig hümmög, majd megmondja az árat.* - Egy arany. *Julian felvonja a szemöldökét, nem igazán hitte, hogy aranyba fog kerülni, még ha egybe is. Mindenesetre zsebreteszi az ékszert, és azzal a lendülettel egy aranyat pöccint a terítőre, az öregasszony pedig mohón kap utána.* ~ Ez is ismer. Mindenki ismer már. ~ *Végül elveszi a medált is, megszemléli. Észreveszi a monogrammot, de hát az övé biztos nem volt, minden bizonnyal öccséé sem... más ilyen monogrammút nagyon nem ismer, így végül visszateszi a helyére. A karkötőre csak egy pillantást vet, majd végül összehúzza magán a kabátot.* - További jó nézelődést. *Köszön el, majd eltűnik a piac forgatagában.*

//Köszi a rövid játékot, eléggé lefáradtam sajnos. ^^" Majd máskor játszunk még. =)//

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Kedd Márc. 02, 2010 3:08 pm

*Amikor a medálért nyúl, a mellette álló férfival a kezük egy pillanatra ôsszeér. Mire mindketten visszakpják a kezüket. Bonnie aztán szemügyreveszi a medált, amit elsőnek átengedett megnézni a férfi, ezt egy biccentéssel meg is kôszôni.Mintha valahonnan ismerős volna neki... talán valamelyik nemesi családból való?* -Még szép, én nem szoktam ócskaságokra pazarolni az időmet. *Mondja egy félmosollyal a medált nézegetve. A hátulján viszont egy monogrammot talál belevésve. J.R. Ekkor elhúzza egy kicsit a száját, és a férfi felé nyújtja.* - Viszont ezt a láncot már valaki viselte. Egy monogram van a hátuljába vésve. Ön is meg akarta nézni. Tessék. *-Nyújtja oda a medált a férfinak. Egy pillanatra elkapja a tekintetét, és ekkor bevillan neki a név. Julian Redrick. ~ De vajon mit kereshet itt, a piacon egy ilyen előkelő ember?~ Kérdi magától, majd megvonja a vállát. Hiszen mindekinek vannak hóbortjai, és kedvtelései, az meg a másik dolog, hogy itt a piacon sok hasznos dolgot meg lehet találni, a negyede áron, mint az üzletetkben hivatalosan. Az meg, hogy előkelő nemnagyon zavarja. Hiszen Bonnie sem az aljanéphez tartozik. Előkelő hôlgyemény. Tovább nézelődik az asztalon, az idős nénit figyelembe se véve. Egy igazgyôngyôkkel kirakott karkôtőt tapogat végig.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Nem is figyel a mellé lépő nőre, csak a dísztőrt forgatja a kezében, amit legutoljára vett fel. Az öregasszonyon látszik, hogy unja már a sok nézelődőt, vásárlót akarna végre, de Julian ráér, és ezt néha egy-egy pillantással, hideg mosollyal közli is a nővel, szavak nélkül. Majd leteszi a tőrt, és a mellette állóra nem is figyelve nyúl éppen ugyanaz a medál felé. A kezük összeütközik, mire Julian visszahúzza a sajátját, és végül felnéz.* - Elnézést. *Mondja kurtán, majd habozik pár pillanatig, aztán teljesen visszahúzza a kezét, átengedve a nőnek a medált.* - Ahogy látom, egészen jó ízlése van. Szép darab. *Jegyzi meg, majd a tekintete újra a tőrre siklik, aztán finoman megrázza a fejét. Visszapillant Bonnie-ra, és a szeme sarkából megpillant egy bőrszíjat, amin egy állati fog lóg. A figyelme végül átfordul arra, Justin-ra gondol.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Kedd Márc. 02, 2010 2:37 pm

*Bonnie sétál a piacon a rengeteg áru kôzôtt. Nézelődik erre arra, de egyelőre semmi használhatót nem talál. Hüvôs arckifejezése, rideg távolságtartása elijeszti mellőle az embereket. Fekete, hosszúszárú csizmájában kopog végig a telipakolt asztalok mellett. Világoskék kígyóbőrmintás bőrnadrágban, és sôtét felsőben. Elegáns fekete ballonkabátban. Tiszteletet parancsolóan kérdezget néhány tárgy felől, amik megtetszettek neki. Elér egy fehér lepedővel terített asztalhoz, ahol mindeféle apró tárgyak, dísztárgyak, kacatok hevernek. Egy férfi áll mellette, aki szintén ezt a pultot nézegeti, de nemkülônôsebben figyel fel rá. Az asztalon egy tigrisszem medált lát meg, és feléje nyúl, hogy jobban megnézze.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Nyugodtan sétál a piacon, és figyeli a különböző portékát. Lát itt mindent, különféle fűszereket, zöldségeket, meg persze ruhák... és mindenféle dísztárgy. Ő most főleg az utóbbiakat figyeli, de azért megakad a szeme néha máson is. Gondolkozik rajta, áttérjen-e a fekete piacra. Nem szokott ott személyesen járni, mindig megvan a kockázat, hogy valaki felismeri, ami nem lenne túl jót a családfőnek... Így inkább különféle emberekkel intézi az ilyen dolgokat. Most mégis megfordul a fejében a személyes jelentét, de végül megcsóválja a fejét. Egy idősebb nő előtt áll meg, aki a fehér lepedővel leterített asztalra főleg mindenféle apró tárgyakat pakolt ki. Elgondolkozva nézegeti őket, egyet-egyet a kezébe véve.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

- Akkor ez lesz. *Bólint lelkesen az eladónak, és egy ezüstpénzt tesz a bódé fából fabrikált pultjára.* - Köszönöm, viszlát! *Köszön el a szótlan eladótól, és a frissen vásárolt anyagot arcához szorítja, mint valami házi macskát. Mugli hajformázótól meredező tincseit lefixálja, és Palmyrára mosolyog.* - Kész is vagyunk, ne aggódj. Akarod, hogy beugorjunk Redrickékhez...? *Kérdezi kicsit finomkodva, és elhúzza a száját. Talán olyasmit mondott, amit nem kellett volna, elég ügyetlen a drága.* - Ö, mindegy. Inkább menjünk haza, elkezdek varrni. Vagy beugorjunk ebédelni valahová? Kezdek éhes lenni, és a helytartó nem örülne, ha megint lecsökkentenénk az erdő vadállományát, tudod. *Legyint, és aprócska balettcipőiben szinte táncikálva indul el, valami ehetőt kutatva.*

Vendég

*Hogy Palmyra nem olyan merész alkat? Nos, ha ezt hallaná, a nő szemöldöke biztosan felszaladna, ugyanis a mostani öltözete se sokat takar ki az amazon testéből, mások meg lehet, hogy röhögőgörcsöt is kapnának ettől a kijelentéstől. De mivel Melaina ezt a gondolatát nem mondja ki hangosan, Palmyra meg gondolatolvasni nem tud, hát a nő csak frusztráltan felsóhajt, és nekidől az ajtónak, vagy a bódé oldalának, vagy akármi is van ott. Lefelé néz, fél kézzel meg int egyet, afféle "azt csinálsz, amit akarsz"-alapon, talán kicsit beletörődve a sorsába. Félévente egyszer el tudja cibálni próbababának a húga, a ruhákat, amiket kap, meg úgyse viseli. Egyszerűen nem képes megtűrni őket magán, úgy véli akadályozzák a mozgásban. A papagájra csak felpillant, sötét szemeivel, majd tekintetét a forgatag felé fordítva, talán kiutat keresve, hogy mire hivatkozva úszhatná meg a ruhavásárlást.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

- Hm. Szerintem ott találok valamit... *Léptei szinte nesztelenek, tündéket megszégyenítő légiességgel közlekedik, és odalibben az árushoz.* - Szép napot, valami jó ruhaanyagot szeretnénk. *Mosolyog a nála kicsit magasabb Palmyrára, ő eléggé alacsony. Töprengve a mutatóujját lebiggyesztett ajkához nyomja, és végignézi az összes anyagot. Finom bőréhez érve mindegyiket végigfogdossa, ugyanis valami rossz minőségű ronggyal nem sokra menne.* - Mi a véleményed, Zeusz? *Pislog a papagájra, aki időközben a vállára reppent. A fél erdőt ismeri, és szinte minden állatot számon tart, el is nevezte őket. A bolgár erdőkben nem olyan elterjedtek a papagájok, sőt, egyáltalán nem, de az állatbolt "kínálatával" is remek kapcsolatot ápol.* - Mi a véleményed? Ez az erdőszínű szerintem szép, jól állna. Tudnék valami nyári ruhát csinálni, köpenyt, valami lengét. *Nővére nem az a merész fajta, aki egy szál topban mászkálna, de egyszer mindent el kell kezdeni.*

Vendég

*Húga mellett sétál, szép vonású arcán kicsit rosszalló arckifejezéssel - egyáltalán nem akar Melaina életnagyságú babája lenni. Egyáltalán nincs kiöltözve, messziről lerí róla, hogy melyik család tagja, dehát istenem. Ő az ilyen ruhákban érzi jól magát. Sötét haja teljesen kiengedve, ugyanilyen színű szemei ide-oda cikáznak, a vásárlókat figyelve, íja, nyilai a hátán, mint szinte mindig. Ő erősebb testalkatú, mint a húga, láthatóan harcosabb termet, főleg a vállai, a karjai erősebbek a nyilak használatától. Melaina szavaira lassan bólint. Igen, várhatnak egy kicsit a családi dolgok, de láthatóan félig-meddig figyel csak oda. Vegyen a húga olyan ruhákat, amilyeneket akar, csak rá ne akarja tukmálni őket, ez egyértelműen látszik az arckifejezéséből. Hiába, mivel néma, kifejlődött nála az, hogy arcjátékával, testbeszédével fejezi ki magát. Ezt a családjában Melaina érti meg legjobban, de családon kívül tökéletesen egyetlen egy személy tudja megérteni...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*A népszerű piactérre az amazonok jelenlegi hercegnője, Melaina érkezik, Palmyra kíséretében. Mindig elfelejti, hogy nővére néma, tulajdonképp szavak nélkül is megértik egymást... Már amikor. Most épp kiélné öltöztetési mániáját, ha találna valami olcsó ruhákat árusító bódét, vagy valami hasonlót. Végre megszabadult egy kicsit a családtól, és itt lehet olyan gyerek, amilyen mindig is akar lenni.* - Valami világosabb ruhára gondoltam, nemsokára úgyis jön a jó idő. Veszek valami jó anyagot, és varrok belőle valami szépet. Amúgy is van rá időm, a családi ügyek várhatnak egy kicsit, nem?

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

- Örülök, hogy találkoztunk, szia!
* Köszön el a lánytól még figyeli merre megy.
Ő pedig elindul az ellenkező irányba a két szatyorral és elindul vissza a kúriába.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 2:24 pm

*Morganenak nagyon tetszik a kép amit a lány választott. Szebbet nem is kaphat az anyukája. A lány ölébe veszi hatalmas kutyáját és Kyokot figyeli. A lány búcsúzik. Ő is eléggé fáradt már, úgyhogy ő is elköszön és menni készül*
- Szia! Örülök, ha segítettem.
*Leteszi kedvencét a földre, majd int egyet és elindul a játszótér felé.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

* A képek tényleg gyönyörűek, és van egy olyan sejtése Kyokonak, hogy nem is olcsóak. Ami azt illeti, már kiszemelt egy képet, ami magas helyeket ábrázolt, melyeket narancsra és vörösre festett a lemenő nap. Azzal az eladóhoz fordult.*
- Azt a képet és ezt a könyvet kérném.
* Mutat a lány a képre és a könyvet leteszi a kis, keskeny pultra a nő elé. Az eladó leveszi a képet és egy nagyobb zacskóba teszi a könyvvel együtt, majd összeszámolja a két tárgy árát. Hát igen, nem éppen a legolcsóbb, de ezek egyediek mindenképp. Kifizeti őket Kyoko, aztán Morgane felé fordult és kissé meghajolt, majd köszönetet mondott. A meghajlásról nem tudott leszokni hiába jött el otthonról.*
- Köszönöm, hogy elkísértél, de lassan vissza kell mennem a kúriába, mert Japánba nem egyszerű elküldeni az ajándékokat és fel akarom adni még ma.
* Mondja a lány, a végére már újra egyenesen áll és figyeli a szőke kislányt.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 2:02 pm

*Morgane meghallgatja a töténetet, majd elgondolkozik a hallottakon. Még nem igazán hallott olyan varázslóról aki jobban kedvelte a mugli életet. De nem az ő dolga, vannak ilyen emberek. Amíg a lány válogat a könyvek között ő előveszi amelyikbe belekezdett és felüti az utolsó pár oldalt. Nem tud mit csinálni amíg Kyoko nézelődik. Amikor a lány végez, Morgane mosolyogva megszemléli választását. Nem tudja mi van benne, még nem volt a kezében. Ekkor a lány a képeket kezdi nézegetni. Morgane kíváncsi az ízlésére. Nem szól semmit, csak figyeli. közben Ronnienak dobálja a rongylabdát.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

- Egy, de... Mielőtt a Nezabarba jött volna Kyo mugliiskolába járt, és Tomoronak - ő a bátyja - az jobban ment, így amikor ide akarták őt is íratni, ő felháborodott az ötleten, ezért Tokióban maradt és most főiskolába jár, vagy hova...
* Shiiro gyorsan felvázolta a helyzetet Morgane-nak, remélhetőleg értette is a lány. Közben egy hosszabb sétát tettek a másik, sokkal kisebb bódé felé, majd mikor odaérnek a japán lány köszön ismét az eladónak és gyorsan beleveti magát a könyvekbe, kíváncsian olvasgatja a címeket el. Lehet, hogy sikerül mégis csak egy nap alatt letudni a vásárlást? Jó lenne. Egyszer-egyszer a kis róka megszólal és véleményt nyilvánít, majd egy vastag könyvet választ ki Kyoko, amire fekete betűkkel van ráírva a címe. Kissé fakó vörös bőrkötésű könyvet a kezébe fogja és a képekhez megy. Valami szép tájképet szeretne az anyjának, ami hasonlít az itteni tájra.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 1:44 pm

*Morgane mosolyogva figyeli, ahogy a lány vásárol. Nagyon meglepődik amikor a daimon megszólal. Hatalmas szemeket mereszt rá. De legalább megtud valamit a lány családjáról. Érdeklődve hallgatja. Neki nem igazán volt része ilyesmiben. Valami megragadja a figyelmét.*
- A bátyád nincs oda a mágiáért? Ezt hogy érted? Hány éves a bátyád?
*Amikor a lány megveszi a kis katonát elindulnak a bódéhoz. Kicsit messzebb van, kell gyalogolni. A bódé fele akkora mint a többi. Egy hatalmas nő áll mögötte, kendők és ékszerek tömkelegével a testén. Előtte a polcokon, festett fényképezett és rajzolt képek sorakoznak. Némelyik embereket ábrázol, mások tájat vagy csendéletet. Nincs két ugyanolyan. Alattuk vastag, ősrégi könyvek díszelegnek. Nincsenek elhasználva, csak a lapjuk sárgult meg egy kicsit. Mindegyik különbözik, de történeteik egytől egyik izgalmasak. Morgane gyakran megfordul itt és olvas egy kicist. Nem szokták érte elzavarni, úgyhogy nem zavartatja magát.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

* Valóban, Kyoko csak egy egész kicsit véla, de a vérvonal még meg van. Remélhetőleg nem is hal ki, amikor a lány porrá lesz egy temetőben a föld alatt. Aztán figyeli mit mond neki Morgane.*
- Örülnék, ha megmutatnád.
* Közben Shiiro fészkelődik a kezében, majd megszólal most hangosan, így a szőke kislány is hallja.*
- Ott tudnál venni apádnak egy könyvet, hiszen szeret olvasni.
* Kyoko csak bólint, majd az figurákat kezdi nézegetni. Köszön az árusnak és egy kis nézelődés után megtalálja, azt amit keres. Egy kis japán katona, aki éppen készen áll arra, hogy támadjon. Örül, hogy nem túl drága, de mégis nagyon szép a fa faragása. Kifizeti a figurát, majd a zacskót a kezébe fogja, és elindulnak Morgane-nel afelé a bódé felé, amit a lány mondott.*
- Hát anya fél-véla, apa ember, ezért én csak egész kis részben örököltem anya vérvonalát. A nagymamám volt tiszta vérű véla, most már több mint 250 éves. És van egy bátyám, ő is negyed-véla, de nem túlzottan rajong a mágiáért.
* Mesélek el pár dolgot a családomról, miközben a hosszú utcán sétálunk.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 1:09 pm

*Morgane mosolyogva figyeli a lányt. Miután megtudja, hogy az anyukája fél véla, jobban szemügyre veszi a lányt. Nagyon szép, de nem véla szerűen. Amikor megtudja, hogy az egyedi darabokat kedveli, már eszébe is jut, hova vezetheti a lányt.*
- Hogyha szereti az egyediséget, akkor van egy bódé, hátrább. Nagyon szép képek, könyvek vannak ott és mind egyedi darab, nincs párjuk. Az árus igyekszik úgy válogatni a holmijait, hogy senki ne fusson össze a testvérével az utcán.
*Amikor a bódéhoz érnek, köszön, majd kezébe vesz egy kis figurát. Jó kemény fából készült és fényesre lakkozták. Kezében kardot tart, testét páncél borítja. Nem igazán tetszik a lánynak, leteszi és tovább megy. Egy másik kelti fel érdeklődését. Ninját formáz. kezében hosszú kard van, szemét két kék kő formázza meg. A lány ámulva veszi a kezébe. Mintha Hieit látná. Gyorsan megnézi az árát. Csodálkozva nézi hogy mennyire olcsó. Pedig tökéletes és gyönyörű. Azonnal előkotorja az árát és kifizeti. Óvatosan becsúsztatja a hógömb mellé. Amint találkozik a férfival, odaadja neki. Majd újdonsült társához fordul.*
- Mesélj többet a családtagjaidról és akkor talán tudok neked segíteni.
*Ronnie szalad feléjük. Valahonnan szerzett egy rongylabdát és azt csóválja szájában. Morgane elvigyorodik mikor meglátja. Kiveszi szájából és messzire dobja az erdőbe. A kutyus utána szalad és keresni kezdi. *

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

* Nem közölte, hogy Shiiro daimon, igazából ha meg akarta volna simogatni biztos figyelmezteti, hogy: ne! De végül is ez nem következett be. A lány kutyája visszatért. Valószínű arra számított gazdája, majd utána rohan, csak nem így lett.*
- Nem zavartok, meg nem is baj. Anyunak nehéz vásárolni, mert nem egyszerű ember...
* Vont vállat, semmiképpen nem egyszerű a szüleinek vásárolni, főleg nem Kyoko anyjának. Egy fél-véla és ez eléggé megnehezíti a dolgot. Lehet, hogy itt nehezebb lesz, mert itt más dolgok vannak, mint odahaza.
Aztán Morgane kiszúr egy bódét, ahol kis figurák és ékszerek vannak. Ékszer? Elgondolkodtató, mert a japán lány anyjának vannak ékszerei, de azok nem ilyenek. Egészen egyedi darabok, nem valószínű, hogy felvenne egy olyan nyakláncot, amiből több is készült... Tényleg nem lesz egyszerű.*
- Kicsit faksznisak a szüleim, anya fél-véla és szereti az egyediséget.
* Mondja Kyoko, majd a figurákra siklik tekintete, a bátyja lehet, hogy örülne, nem igazán szereti a mágiát. Így hát elindul a bódé felé.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 12:33 pm

*Morgane nagyon örül, hogy a lány nem haragszik. Megcsodálja az állatot a kezében, Gyönyörű lény. Eszébe jut, hogy megsimogatná, de amikor a lány bólint, rájön, hogy valószínűleg daimon lehet. Azt pedig nem szabad megérinteni. Ronnie visszaszáguld és Morgane lábára téve, két mellső lábát lihegve nézi az állatot. Gazdája megsimogatja a fejét. Kyokora tanácstalanul néz. Fogalma sincs mit lehetne venni egy szülőnek. Neki soha nem voltak, felnőttel pedig nincs annyira jó barátságban, hogy tudja mire vágyik.*
- Ha nem zavarunk, akkor szívesen elkísérlek, de ötleteim nincsenek.
*Zsebre dugott kézzel fordul körbe, nézve hogy merre mehetnének. A hógömbök nagyon tetszenek neki, de nem tudja, hogy azt egy felnőtt mennyire tudná értékelni. Majd elmosolyodva gondol Hieire. Összesen csak kétszer beszélt a férfival, de nagyon megkedvelte. Elgondolkozik rajta, hogy vajon vegyen-e neki ajándékot. Meglát egy bódét, melyen fából faragott emberkék állnak. Egyik-másik kezében, kardot lát, ez felkelti érdeklődését. Ráadásul vannak ott gyertyák, különböző gyöngysorok.*
- Nézd csak... ott talán lesz valami érdekes..
*Hogyha Kyokonak tetszik az ötlet, elindul arrafelé.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

* A lány kutyája egyszer csak meggondolja magát és Kyoko felé rohan, majd párszor körbe szaladgálja, és megugatja, bár látszik, hogy nem rossz szándékúan. A lány elmosolyodik, de mielőtt megsimogatná a kutyát az elszalad, mikor gazdája rászól.*
- Helló, semmi baj. Én Kyoko.
* Mutatkozik be ő is, majd a kezében lévő hófehér rókát hallgatja a fejében. Shiironak mindig akkor jutnak eszébe dolgok és fecseg róluk, mikor gazdája éppen mással van elfoglalva.*
~ És mit szeretnél venni a szüleidnek? Szerintem valami díszt kéne vagy valamilyen varázstárgyat, annak biztos örülnének. Na, mit szólsz? Nem tudom, még nem találtam ki. Lehet, hogy az lenne a legjobb.
* Bólint a japán lány egyetértően a daimonjának, majd az előtte álló lányra pillant és hallgatja a kérdését.*
- Valami ajándékot szeretnék venni a szüleimnek.
* Válaszol Kyoko egy kis mosollyal, majd végigméri a kislányt. Pár évvel idősebb Morgane-től, de a lány nem az a félős típus, ez látszik rajta.*

Tárgy: Re: Denor'a Piactér Szomb. Dec. 05, 2009 12:10 pm

*Morgane megbabonázva bámulja a gömböt. Ronnie mellette ugrándozva figyeli gazdáját. Mikor rájön, hogy ő nem kapja meg a gömböt rohanni kezd. Körbeszalad egy lányt majd meg is ugatja. Nincs semmi rossz szándéka, játékosan csóválja közben a farkát. Hatalmasat nőtt egy hét alatt, már kis gömböcből, félbehemóttá változott. Amikor a lányka leveszi személt a gömbről és látja, hogy kedvence kit molesztál, közbeveti magát.*
- Ronnie azonnal gyere ide.
*A kutyus nem hallgat rá, elszalad az ellenkező irányba. Morgane közel megy a lányhoz. Valamivel idősebb nála. Nem fél tőle, mosolyogva int neki egyet.*
- Szia! Morgane vagyok, ne haragudj a kutyusomra...éppen lázadó korszakát éli.. nem igazán hallgat rám.Ártalmatlan, nagyon kedves.
*A kutyus visszajut gazdijához és csaholva figyeli a másik lányt.*
- Mit csinálsz te itt? Segítsek valamiben?

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

* Egy kicsit kiszabadult a kúriából és lejött Nellondba. Még valamiért nem jött le eddig soha, úgyhogy csak reménykedett benne, hogy nem keveredik el valamerre, bár ha Tokióban nem tévedt el, akkor talán itt se fog. Rövid, ezüstös fehér, tüsis haja most sincs összefogva, pedig összelehetne. A megszokott elegáns fekete fehér összeállítás van most is rajta, egy fekete csőszabású vászonnadrág és fehér póló van rajta, egy vastag szürke pulcsi és rajta még egy ébenfekete hosszú kabát. Zsebében van a pénztárcája, valamit szeretne venni, mert szüleinek kell valamilyen ajándék és még nem tudja mi legyen. Pálcája is nála van, anélkül nem nagyon mozdul ki sehova. Az a bál egy kicsit megijesztette és azóta nem nagyon van kedve elmenni nélküle.
Ahogy leért a piactérre és körbepillant halovány mosoly jelenik meg az arcán, mert nincs tömeg. Most valahogy nem lett volna kedve hozzá. Egy kislány szaladgál a kutyájával, és végül megállnak egy hógömbárus előtt, hogy a szőke gyerek megvegye az egyiket. Kyoko csak nézelődik egy darabig, s közben az jár a fejében, hogy mit vehetne.*