A Belsirion nagyterme - Társalgó

Hello!!!!Új vagyok még itt*köszön az ajtón félénken belépve*

- Én nem félek az ismeretlentől. Igaz, nem is vagyok elvakult. Például tőled sem féltem, pedig te is lehetnél gonosz boszorka, nem igaz? *mosolyodik el. Igen, szinte látható lenne a változás, ha igaz lenne. De a lány biztosan nem az, legalábbis úgy tűnik. Ha pedig az fel van készülve erre a lehetőségre is.*
- Igen, igazad van. *Fel is áll rögtön. Talán megbánthatta a másikat? Vagy egyszerűen Azariel ilyen udvarias lenne? Mindegy is, úgyis eleget voltak már ketten, hogy valami pletyka elinduljon kettőjükről. A tünde meg a vörös... szinte már látja maga előtt. A lány felé nyújtsa a kezét, és ha az elfogadja megrázza a másikét.*
- Köszönöm, hogy szántál rám némi időt. Igazán tanulságos beszélgetés volt, remélem még összefutunk... ha más nem a kastély bejárásánál. *mosolyodik el és kezet csókol a lánynak. Majd megfordul és lassan elindul a hálója felé, nem törődve a rájuk villanó tekintetetekkel.

//Köszi a játékot!//

*A mosolya megmelengeti a tündét, őszintének érzi. Visszamosolyodik, és felfogja amit a lány mond. Félreértette, de ez nem baj. Ő sem tökéletes természetesen.*
- Igen, ez igaz. Ha nem mersz szembenézni a félelmeiddel, elbuksz. *fejti ki népe egyik bölcsességét, bár nem hiszi, hogy ez csak őnáluk van így. Ez egy egyetemes bölcsesség, mindenki számára.*
- Igen, így is mondhatjuk. Bár nem szeretem tettekkel igazolni a dolgokat, jobb ha azt elfogadja mindenki, ahogy vannak. *a tünde továbbra is nézi a lányt, szavai kellemesen szállnak ki torkából.*
- Nagyon zavaró, de nem lehet ellene tenni. Megértem, hogy ezt csinálják, ezzel nem is nagyon van gond. Más vagyok, mint ők. A gond a tolakodással kezdődik... *fanyalodik el a képe, mikor arra gondol, hogy túlságosan is megbámulják, néha már vérlázító módon. De ez az ő világuk, nem Athanaré, így nem tehet semmit. Maximum elbeszélgethetne az igazgatóval, de nem hinné, hogy bármin is változtatna.Ezt a pár évet pedig kibírja majd úgy is. Maximum keveset keresi a többi faj társaságát.*

- Kérdés, hogy mit jelent, hogy erős? Izmos? Netán jó valamilyen varázslatban? Vagy a harcban? *mosolyodik el, bár ebben a témában ő sem annyira tapasztalt, de tetszik neki, hogy Azariel ennyire bőbeszédű. Jobb, mintha csak nézegetnék egymást, bár a tünde fiúnak ez sem okozna nagy problémát. Akár napestig tudná folytatni, csak szegény lány unatkozna.*
- Miért ne értenéd? Hiszen ha már eddig eljutottál van benned értelem bőven. Én meg nem vagyok a szavak tündéje, az én fegyverem a kardom, nem pedig a szavaim. *feleli kedvesen, és a lány szemeit fürkészi. ~ Milyen szép szemek, biztosan tetszik az embereknek. A szem sok mindent elárul és sok mindent eltakar. De az övé gyönyörűséges.~ Közben sokak jönnek, mennek, megnézik őket, de senki sem szól hozzájuk, amit a tünde kivételesen értékel. A kíváncsi tekintetek persze megmaradnak. Hirtelen nem tud már mit kérdezni a lánytól, persze ezt őt nem zavarja. Csak nézi a másikat, az apró pólusait, a mozdulatait. Egy tündénél ez sosem volt probléma.*

//olvad//

Várja a válaszát a fiúnak és miközben vár jobban megfigyeli őt. Végül kap választ, bár nem teljesen érti, de annyira nem zavarja a dolog, hogy felhozza. Nagyjából megértette, de nem minden egyes szavát.
- Annyi biztos, hogy erős vagy-mondja végül meggondolva amit szól, de nem túlzottan.
Figyeli a tündét aki szintén őt nézi.
~ Vajon mire gondolhat? ~ nézi őt elgondolkodva.
- Énsem csalódtam, hogy úgy mondjam mivel jófejnek ítéltelek meg és elsőre megnyerő a személyiséged, bár fura, ahogy beszélsz, de megértem-mondja a lány és mosolyog hozzá. A rövid idő alattot azért nem teljesen érti mivel a fiú még nem ismerheti annyira, de azért örül annak amit mond. Bár idővel talán jobban megismerik egymást hisz még csak most jöttek ide idejük pedig van rá bőven. Emiatt nem kel aggódni, gy nem érdekes a dolog különösebben. Nem tudja hirtelen mit kérdezzen tőle, így csak nézi őt hátha kérdez a másik valamit amire szívesen válaszol már, ha nem olyan ami számára kellemetlen. De eddig semmi olyat nem tett vagy mondott ami kellemetlenné tette volna a társalgást, így nem aggódik efelől.*
// Fagy //

A tündefiú elgondolkodik a kérdésen. Mi lenne a véleménye? Ő harcos és a harcos házba osztotta be a sorskerék. Mindig is tudta, hogy ezen az úton kell haladnia, mindig is ezen haladt. A sors pedig vagy előre így intézte, vagy nem állított akadályt az útjába.
- Nincs még sok tapasztalatom, de én harcosnak készültem egész életemben. Elvileg jó házban vagyok. *vállat vonva figyeli a vörös hajút, talán megtalálta benne azt, akivel minimum beszélgetni fog többször is. Ha lesz kivel az már főnyeremény, főleg, ha nem a tündelétről folynak a beszélgetések. De a lány eddig másfelől érdeklődött, így minden esély meg van rá, hogy ez így is maradjon.
- Köszönöm, te is megnyerő vagy, eddig nem csalódtam abban, hogy megszólítottalak. Örülök, hogy megismerhettelek, ilyen rövid idő alatt. *mondja mosolyogva, pedig ő is tudja, hogy nagyon keveset tud még róla. De nem baj, majd előbb-utóbb kialakulhat a szorosabb kapcsolat is, ha úgy akarják. Nem kell mindent siettetni. Elgondolkodva nézi a vörös hajszálakat... úgy tűnik neki már ez lesz a végzete. A vörös hajúak előnyben vannak, talán hamarabb nyitja meg nekik a lelkét, mint másoknak.

- Ugyan, nem neheztelek rád, hogy ennyiszer elnézést kérj Azariel. *mosolyodik el újra a tünde fiú. Igazán tetszik neki, hogy ennyire óvatos vele a másik, ami valószínűleg arra irányul, hogy nem akarja megsérteni, vagy megbántani a hercegfit. Valóban jól esik neki, de egy idő után már túlzásnak érzi. Nem különb ő itt senkinél, hiszen ő s csak egy diák a többi között. Persze ez nem teljesen igaz, de szeretné elhinni, hogy ez pontosan így van, próbál úgy is viselkedni. Ha a rangjához méltóan próbálna, szóba se nagyon állhatna senkivel, de szerencséjére ez nem így van.
- Rendben, akkor alkalomadtán felfedezzük együtt a helyet. *fogadja el a felkérést Atahnar. - Ez normális esetben így kellene, hogy legyen, de a legtöbben itt nagyon fiatalok még az én mércém szerint s, és valószínűleg nem is élnek annyit, mint amennyit én már megértem. Ez nem büszkeség, ezek tények. Én tehetek róla, hogy tünde vagyok, te meg arról, hogy ember. *mondja el a rövidre zárt monológot a vörös hajúnak. Kezdi megkedvelni őt, de hosszú az út, hogy bizalmába fogadja a másikat. Azonban a kezdeti lépések már megvannak. Az utolsó megjegyzésre csak egy bólintással reagál, tapintatos marad, nem kérdezősködik olyanról, ami láthatólag rossz emlékeket idéz fel a lányban.
//olvad//

* Nemis tudja mit válaszoljon neki először. Annyira nem vette komolyan.. csak nos hagyjuk. Tényleg hamar megeshet, hogy felhúzzák, de nem pont ezzel.*
- Nem haragszok egyáltalán nem. És nem aggattál rám semmi negatívumot ahogy te mondtad, csak rosszul fogtam fel azthiszem.- mondja és így is gondolja. Lehet félreértette a tünde szavait hisz mégiscsak mást jelenthetnek neki azok a szavak ami neki nem kellemes dolgot. - mondja és mosolyog is hozzá, mivel komolyan gondolja amit mondott. Tényleg hamarabb tesz dolgokat amikkel könnyen meg is bánthatja a másikat, de eddig valószínűleg legalábbis ő azt hiszi,. hogy nem tett semmi olyat amivel ezt előidézte volna.*
-Nagyon hálás lennék ha körbevezetnél már ha mondhatom így is. Nem vagyok az a túl hálás típus, de megpróbálni meglehet.És ha meg is történne, hogy kiközösítenek nem nagyon tudnak érdekelni. csak mert nem vagy ember nem kel a másikat lenézni nem?-*mondja és figyeli őt. Neki ez a véleménye. Lehetnek mások mégis van amiben hasonlítanak rájuk. Például nekik is vannak érzéseik. Van önkritikájuk, csak más mint egy emberé. Bajba kerülni pedig Azy kedvenc szórakozása különben szóval nem igazán kel aggódni miatta. Azért meg tudja védeni magát illetve kihúzni a szorult helyzetből ha a szükség úgy kívánja.*
*Ezután a tünde rátér arra, hogy mitől kel megvédenie magát...érdekes kérdés. Főleg az amikor azt feltételezi ellenségei vannak. Nos nincs egy sem. Hacsak nem annak veszi azt aki miatt ide kellett jönnie. Mindegy a lényeg az, hogy nem akar többé szenvedni miatta. Hisz arról nem tehet, hogy hasonlít az anyjára vagy igen? Nem nem tehet. Mindenki hasonlít valamelyes szinten a családjára és ebben senki sem különbözik a másiktól.*
- Nem szeretnék újra szenvedni....azért amit el sem követtem. És nem én vagyok benne a hibás.-mondja a tündefiúnak, majd csendben maradva figyeli a társalgót.*
//Fagy//

*Szélesen elvigyorodik, mikor a lány magára veszi a dolgot, még ha nem is túl komolyan. Az emberek könnyen kizökkenthetőek a nyugalmukból, erre most kezd rájönni. Erre vigyáznia kell, mert kényesebb szituációban baj is történhet.*
- Igen, érzékelem, és ne haragudj. csak a tapasztalatom osztottam meg veled, nem kívántam rád aggatni semmi negatívumot. * bólint a tünde fiú. Valóban így történt, nem kívánta, hogy a lány így reagáljon, csak még meg kell szokni, hogy ő - ahogy azt említette is - hamarabb válaszol, mint, ahogy gondolkozik. Ezzel nincs baj, csak szokatlan. A tündéknél egy válasz akár több napba is beletelhet, ha elég komoly az indok. Tény, hogy nekik van rá idejük.*
- Persze, szívesen körbevezetlek majd. Nem tudom mennyire ildomos együtt lennünk, talán még kinéznek téged a többiek, hogy egy ilyennel, mint én közösködsz. Vagy tévednék? *a féltékenység haragot szül, azt pedig bajt okozhat a lánynak. Azt nem szeretne semmiképpen, főleg, hogy nem tud ellene tenni semmit sem.*
- Értem. Mitől kell megvédened magad? Talán ellenségeid vannak? vagy csak egyszerűen biztonságban szeretnéd tudni a családod? *kérdezi kíváncsian. hiszen a tündéknél fontos a család, a közösség, feláldozzák magukat a másik iránt. Az embereknél már nem biztos benne, jobb, ha ezt is megtudja.*

*A tünde fiú elgondolkodik a másik szavain. ~ Nem fiatal? pedig még a bőre is nagyon szép. ~ Igen, biztosan fiatal, úgyhogy nem tesz megjegyzést. Nem kéne pedig öregnek éreznie magát. Kissé hátradől és a lányhoz hasonlóan kényelmesen elhelyezkedik.*
- Nem, nem tűnsz félelmetesnek, ez így igaz. De ezt szokták mondani azok is, akik gonoszok és álcázzák magukat. * neveti el magát a tünde, de aztán visszatér a komoly arca. Csilingelő hangja körbeöleli a lányt és kisurran a teremből. Felvonja a szemöldökét, mikor a lány észrevehetően füllent. Nem érti, hogy miért, nincs abba szégyenkezni való. talán túl büszke lenne? Előtte nem kell, ő nem ítélkezik, csak a cselekedetek által. Elfogadja a lány válaszát.*
- Hát rendben Azariel. * mondja találóan a lány felé, hogy érti miről van szó.*
- Te mit szeretnél tanulni itt, vagy mi a célod? * kérdezi, más vizekre tereli a témát.*

*Figyeli a tündét elgondolkodva néhány dolgon ami őt érdekli. Jelenleg fel nem tett kérdésekre gondol. Nem ismeri ezt a fajt és nem is találkozott eddig egyel sem. Sok mindent megkérdezne tőle de nem mondja ki. Nem is ismeri annyira, hogy meg merje tenni. Nem ezeket a kérdéseket inkább magában tartja.*
- Értem- * Mosolyodik el a lány is. Kényelmesen elhelyezkedik mivel egy idő után ugyanúgy ülni fárasztó és kényelmetlenné is válik.*
- Azért annyira nem vagyok ifjú vagyis fiatal azt hiszem. - *mondja egy kis grimasz kíséretében. Tényleg nem annyira fiatal, de egy tündéhez képest biztos az. Inkább nem foglalkozik a dologgal sokat.*
-Rendben akkor maradok az emberi megfogalmazás mellett- mosolyogva mondja ezeket a szavakat mivel viccesnek tartja őket. Például az emberi megfogalmazás részét. A különbözőek szócska miatt a tündefiúra néz. Tényleg nem sokban különbözik tőle ebben biztos. Legalábbis korilag sokban meg valószínű, hogy tapasztalatokban is több dologgal büszkélkedhet. Neki nincs sok tapasztalata az élet terén, csak néhány és a nagyobbik része nem kellemes.*
- Örülök ha nem félsz tőlem, mert nem is vagyok félelmetes legalábbis eddig senki sem mondta. Csupán először cselekszem és utána gondolom át amit teszek. Gyakori hiba és emiatt is tévedek el mindig.........-mondja, majd eszébe jut- Most nem eltévedtem tényleg nem- kezd magyarázkodni pedig az előbb buktatta le magát.
~ Na ebből, hogy fogom kimagyarázni magam..mindegy~ gondolja végül és úgy dönt ráhagyja a fiúra a dolgot.
Amikor azt mondja megjegyzi figyeli őt. tegyen ahogy jónak látja, de tényleg nem szabad felmérgesíteni Azyt olyankor nagyon goromba tud lenni a másikkal akaratlanul is ami persze kellemetlen lehet mindkét fél részéről a továbbiakban.
//Olvaszt// (vagy mit kel írni x"""D)

*Újabb meglepetés, újabb kinyilatkoztatás. A tünde kezd zavarttá válni, az emberlányt illetően. Nem érti miért magyarázkodik előtte, hiszen semmilyen viszonyban nem állnak egymással. Talán köszönőben már igen.*
- Rendben. Nem is gondoltam ilyesmire. *mosolyodik el, hátha a lánynak erre már nem lesz szava. Figyeli, elemzi Azariel mozdulatait, de egyelőre semmi kirívót nem vesz észre. Természetesen nem feltűnően teszi mindezt, nem szeretné ha galibát okozna a harcos felfogással.*
- Bölcs szavak egy fiatal elmétől. *bólint elismerően a tünde.* - Igen, nem mi választjuk... de tehetünk annak érdekében, hogy a sors tudja, hogy hova kell kerülnünk. Legalábbis nálunk, ez így van. Nyugodtan beszélj úgy, mintha egy fajtád bélinek mondanád, ha látszólag nem is, felfogom ajkaid mondanivalóját. Mi sem vagyunk különbek... ebben legalábbis biztosan nem. *veszi el a mondat élét, mert nem áll szándékában senkit sem sértegetni. Az emberek biztos csodabogárnak tartják őket, de ez pontosan így van fordítva is. Ő viszont tanulni jött, megismerni a kultúrát és mindent, ami a rövid élettel jár. Közben a vörös leányzó elmondja, hogy ő is nemrég érkezett. ~Vajon, mennyi időt jelenthet ez? Biztosan csak napokat.~ próbálja kiokoskodni a dolgot.*
- Nem haragszom, nincs miért. - *mosolyodik el ő is, a lány kuncogására, amit ő nem tud hova tenni.*
- Reménykedtem, hogy nem csak ide vagyunk bezárva... majd alkalomadtán mutatsz pár helyet? * csillan fel a szeme Athalarnak. A burkolt meghívást így szabad előadni az illem szerint. Egyébként pedig nem rossz társaság a másik egyelőre, így szívesen tartózkodik majd a közelében.*
- Nem félek tőled. * mondja nyíltan Azariel szemébe. Nem ő nem az a valaki, aki bárkitől is félne, de nem elvakult, nem ostoba. Egyszerűen csak így nevelték, így élt, nem fél senkitől, maximum tart bizonyos dolgoktól.*
- Ezt viszont megjegyzem. Remélem nem fog rá sor kerülni... *bólint komolyan. Nem veszi félvárról a figyelmeztetést, még ha a vörös hajú mosolyogva is adja elő. Tudja, hogy ez csak azért van, mert így nem tűnik fenyegetésnek, viszont a tünde már élt annyit, hogy tudja mikor, mit és hogyan kell érteni.
//fagy//