Füves-kert

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Márc. 18, 2013 6:25 pm

* Az a nagy zacskó jég ott lapul a kalapja alatt, és azt ki nem veszi onnan, az biztos, mert azon nyomban akkora fájdalom hasít a fejébe, hogy azt kibírni nem lehet, csak kín keservesen. Amit nem szeretne, mert kb. jelenlegi lelki állapotával azonnal feladná, és nem sok esély lenne a túlélésre... Jó, nem halna meg egy fejfájástól de hát na, le van gyengülve, nem kicsit. Éppen ezért éri hihetetlenül váratlanul, amikor valaki csak úgy hirtelen a nyakába ugrik. Itt vannak az aurorok! Elakarják kapni! Fuss ha kedves az életed!! A francokat aurorok, hiszen ez David, akinek kifejezetten örül. Végre, ismétlem végre valaki, akinek elmondhatja minden baját, mindent ami nyomja a lelkét. Nem lesz egy rövid találkozás, ez szinte tuti... * - David. * Mondja, majd hátrafordul, és fiú nyakába veti magát, de meg nem mozdul onnan, legalább tíz percig, ami nem lehet túl kényelmes a fiúnak, de hátha kibírja. Cat csendben van, hosszú ideig egy szavát sem hallana, elül zokog, kívül nem mutat semmit, csak mered a semmibe, és kezeivel szorosan átöleli David nyakát. Végül csak rászánja magát, és kinyög néhány szavakhoz hasonlító...hang...foszlányt. * - Beszélnem kell veled. * S tekintetével máris a kertet pásztázza, egy pad tán kutatva. Hamar megpillantja a kényelmesnek nem nevezhető ülőalkalmatosságot, és kézen fogva vezeti oda a fiút, majd lassan leül, és leveszi a kalapját. * - Ezt tegnap szereztem. * Mutat a fején lévő hatalmas púpra, elég csúnya, de majd csak begyógyul...talán. *

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Márc. 18, 2013 6:08 pm

* Kinek ne jutna eszébe erről a névről valami furcsaság? De tény, hogy nem a kedvenc helye, de valahova be kellett térnie, és ez mindegy, hol volt. Ekkor tűnik fel egy kalap a hozzá tartozó lánnyal. 99% esély volt rá, hogy Cat lesz az, hiszen ki hzúzna egy akkora kalapot magára? Persze hogy ő. Szóval odarohan, és majdnem lelöki szerencsétlen lányt a lábáról amikor a háta mögül lesből megöleli. Eléggé ijesztő lehet, de de nem akar ő senkit bántani. Aztán befogja a lány szemét, és megkérdezi: * - Kik vagyok? Ha rosszul válaszolsz kénytelen leszek elmetszeni a torkodat. * Mondja, kiköpött pszichopata formája van komolyan... Az orvosok szerint teljesen normális. *

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Márc. 18, 2013 5:55 pm

* Ha valamikor, akkor most szüksége van a nyugalomra, sőt, talán semmi másra nem vágyik jobban, mint elnyújtózni a fűben, leönteni magát egy jó nagy pohár hideg vízzel és aludni. Aludni, ameddig csak tud, amíg teljesen ki nem heveri az imént történteket. Még mindig nem gondolja úgy, hogy bármi olyat mondott volna, amiért Deyan ennyire fel tudja kapni a vizet, ő pusztán őszinte volt, amit látszólag a fiú nem értékelt túlságosan. Sőt mi több, egyenesen idegbajt kapott tőle, és megtámadta őt egy körömlakkal, mert hát mégis csak Cat szobájáról beszélünk... Azóta is sajog a feje, egész reggel azt jegelte, de valahogy ezt álcázni kell, valami ügyes kis trükkel, no meg el kell rejtőzni, mert tegnap azért elég nagy hangzavart csaptak az éjszaka kellős közepén. Szóval ma valami olyan kollekciót választ, amiben az égvilágon senki nem ismeri fel. De nem veszi rá a lélek, hogy halvány, színtelen vagy sötét - számára egyenesen undorító - ruhákban mászkáljon, ezért valami szolídabbat választ, mondjuk a kék szerelését. Egy tök elegáns női öltöny - hjaj, mostanában mindig ilyeneket hord - aminek egyetlen furcsa tulajdonsága, hogy egy hatalmas kalap jár hozzá. Nem is akármilyen. Ugyan olyan neon kék színű, mint az öltöny, ám karéja minimum másfél méter átmérőjű, és egy bazinagy fekete rózsa díszeleg rajta. Ehhez még felvesz egy elég nagy lencséjű napszemüveget, a kalap alá beteszi a jeget, és elindul a folyosókon, és a Füves-kertig meg sem áll. Fű... lehet hogy csak neki piszkos a fantáziája, de kapásból a drog ugrik be, mindenesetre csendben marad, bár tegnap úgyis kikiabálta az egyik titkát amennyire megfontolt.... Lehajtott fejjel érkezik meg a kertbe, nem néz semerre, kalapja szinte súrolja a térdét. Ha nekiütközik valakinek, nos, így járt... *

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Márc. 18, 2013 5:44 pm

* Elég régen volt aktív részese az iskola
életének, meg amúgy is. Elképesztő sebességgel rohant vissza az iskola
biztonságot nyújtó kapui mögé, ugyanis el lett hívva az utóbbi időben az
apja által különböző helyekre, például bíróságra. Hogy minek azt nem
tudta, aztán rájött, hogy miért. Az apja ki volt éhezve mint a
rohadtélet, és vitte magával a fiát csajozni. Aztán leesett neki, hogy
ezzel csak maga alatt vágja a fát. Akkor meg cipelte a beígért
tárgyalásra, ahol pedig a bírót kellett volna elcsábítania. Mégegy hét
és megöli az apját, ez tuti. Az első hely ahova megy az a füves rkert,
nem akar Cat szobájához menni. Gondolkodnia kell. Hogy őt mindig ki
akarják használni. Borzalmas. A füves kertbenkertben leül és nekiáll
gondolkodni. *

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 11:10 am

*Nem, a kaszt lehet, hogy nem egyértelmű, de már az első találkozásukból is láthatta a fiú hogy a képességei egyértelműen egy druidáé, ráadásul a fiú ma már hívta egyszer druidalánynak. És bizony szívvel-lélekkel annak is tartja magát. Carl és az ő pillantása összefut, néma megegyezés, hogy máskor beszélnek erről, de a kis vörös leányzó bizony elég makacs fajta, tehát a fiú nem remélheti, hogy el fogja felejteni újra felhozni. Igaz nem akarja túlerőltetni sem a dolgot, azzal csak elriasztaná. Már ha el lehet riasztani olyasmivel, hogy túl sokat keresik a társaságát.* - Ó! *Nyög fel, amikor Lilia kezetráz vele, érezni, hogy nem igazán szokott senkivel se kezet fogni, főleg nem vele egykorúakkal.* - Aranyos név, és igazán gondoskodó gazdi vagy, Lilia. *Dicséri meg a lányt, szinte anyaian, igazából olyan, mintha az állatorvos dicsérné meg a gazdit, miután vizitelték, hogy minden rendben van e, szépen gondozzák e. Rosetta biztos, hogy nem fogja elküldeni a lányt, még ha többször is felajánlja, így gyorsan megrázza a fejét, miközben kiegyenesedik, de Carl az, aki szóban válaszol.* - Hogy? Nem, valójában... Nincsen ennek a hölgynek lovagja. És... köszönöm. *Mondja zavartan, természetesen a szép hölgy megszólítás miatt és az, hogy a fiú azt hitte, hogy van lovagja jól esik neki. Kicsit növeli az önbecsülését, ami ilyen témában sosem árt, hiszen nem valami sokan szokták ellátni a bókjaikkal. Mikor beleszimatol a fiú a levegőbe nem veszi észre, csak érdeklődve nézi, hogy miért indul el, aztán néhány lépéssel követi. Mikor meglátja a testet az arca elfintorodik, de nem fordul el, elkezdi végigmérni a testet. Sajnos már nagyon sok holttesttel hozta össze az élet ahhoz, hogy ahelyett, hogy elfordulva elhányja magát, inkább tudni akarja, hogy mi folyik itt.* - Bizonyára azelőtt, hogy célba ért volna az üzenet... De ki tette, és mi lehetett az? *Komolyabb vizsgálatot nem tesz, Carl úgy is megtette, de jóval idegesebb a fiúnál, nem tud teljesen érzéketlenül nézni.* - Hetekkel ezelőtt történhetett, de talán a természet megsúghatja mi történt itt. *Suttogja félhangosan, mintha a test mellett nem akarna kiabálni, mintha csak aludna, pedig már egészen elvesztette az emberi mivoltát. A fiú mellé lép, azon gondolkozva, hogy...* - Képesek lennénk boszorkánykört alkotni és beszél a természettel megidézni a történteket? Távoli a múlt, ki tudja elő lehet e még kutatni. Lilia, értesz a természetmágiához? *Pillant a lány felé, mert Carl neki egyértelmű, de a másik vörös lányról nem sok mindent tud. Minél előbb szeretne túl lenni ezen, hogy aztán szóljon a vadőrnek és temessék el tisztességben a testet miután néhány jós, vagy nekromanta kiderítette, hogy ki is volt. Ő nem ért annyira a holtakhoz, nem tud mit kezdeni a testtel és nézni is nehezen bírja.**

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 10:46 am

*Egy ideig szótlanul figyeli Rosetta arcát, úgy tűnik az egyenes kérdés egyenes visszakérdezést szül. Sötéten mosolyog arra, hogy a lány kijelenti, ő bizony druida, pedig a kasztok sosem egyértelműek, kár ilyeneket megalapozottnak venni. Nagy levegőt vesz, hogy válaszoljon, a hagyaték miatt van itt, vagy sem, végül Lilia megoldja ennek a dilemmáját, így nem kell hazudnia, még csak kitérő választ adni. Kiismerhetetlen pillantással bólint Rosettának, hogy talán majd egy más alkalommal szót ejtenek még róla, és most vissza a nyúlhoz. Az állatkát simogatva hallgatja a druida intelmeit a sárkányfűről, aztán lefagy a mosolya Lilia szavai hallatán.* Miféle testőr? *Gúnyosan méregeti az allidonost vöröst.* Azt gondolod, hogy azért intettelek óva, mert féltelek? A te dolgod, hogy mit teszel. A saját lelkiismeretemmel nem tudtam volna elszámolni. *Végül enyhültebben biccent, nem akar ő bántó lenni, csak úgy sikerül sokszor. A kérdésre, miszerint nem zavart meg semmit, vidáman felnevet.* Dehogy. A szép hölgynek bizonyára van lovagja, mihez kezdene egy ilyen szürke eminenciással, mint én? *Simogatja a borostáját, és feláll a nyúl mellől. Mustrálja egy picit a lábánál kuporgó két vörös hajú szépséget, pedig oly ritka ez a hajszín, és most kettő is ideverődött. Különös iskola. Beleszimatol a levegőbe, mert felé hord valamit a szél. Valamilyen érdekes, komor szagot. A halál szagát. Arébb sétál, amerre a szagot érzi, vélhetően a különös időjárás kimosott valamit. A megfagyott hó talán eddig konzervált valamit, ami a mostani enyhébb idő, és a sok esőzés előásott. Az egyik domb oldalában egy félig kilógó holttestet pillant meg, még málik róla a hús, pár hónapos lehet. Lehajol hozzá, valaki talán a mocsárba akarta bedobni, ami szintén közel van.* Küldöcnek tűnik. Hírvivő. *Picit megvizsgálja, a torkánál varázslat ütötte vágást talál. Ha a két lány közelebb jön, akkor felnéz rájuk.* Meggyilkolták. *Jegyzi meg jeges nyugalommal.*

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 10:31 am

to; Rose & Carl

- Én csak nem szeretném, ha olyan füvet enne, ami problémákat okozhat nála. A nyusziknak érzékeny a gyomra, nem ehetnek meg akármit! * mondom fejcsóválva az egyenlő mindenki mondatra, majd leteszem a földre, és magamban imádkozom azért, hogy ne tömje tele a pocakját semmi ártó dologgal. Zokni persze csak erre vár, hatalmas szökellésekkel ugrándozik a fűben, kapar a kis lábával, majd a fiúhoz megy kíváncsian szaglászva. Tettére, csak felvonom a szemöldököm, és elvigyorodom. *
- Úgy látom, más is meg akar ismerni… vagy csak pont olyan kíváncsi nyulat sikerült beszereznem, mint amilyen én is vagyok! * vigyorgom, majd ha már így beszélgetni kezdünk, a kezemet nyújtom a vörös hajú, apró termetű lány felé. *
- Lilia vagyok, mi még nem ismerjük egymást! * mosolyogva rázok vele kezet, majd Carl kérdésére hevesen bólogatni kezdek. *
- Igen, két hete az enyém, Zokni a neve, és nem, nem mentem be a kalyibába, pedig szerettem volna. De nem volt ott testőr, úgyhogy … * vigyorgom pimaszul a fiúra, bár totálisan biztos vagyok abban, hogy ő aztán nem hogy nem védett volna meg, de még csak el sem kísért volna. Hiszen nem az a típus, aki botor dolgokat csinál. Ő inkább kimért és megfontolt… talán komolyabb a kelleténél, ez pedig furcsa. Hiszen egyik barátom sem volt kifejezetten megfontolt. Lya is inkább fejjel rohant a falnak, és Jake is hasonló típus… valamiért soha nem az ilyen egyenes jellemeket vonzom, szóval ő vagy titokban vágyik a komolytalanságra, vagy nem is tudom… mindenesetre érdekes, hogy nem olyan ember, akik körül szoktak venni és mégis időről időre keresztezzük egymás útját. Vagy ha túlzottan messzemenő kijelentéseket szeretnék tenni, akkor a végén még kiderül hogy vérfarkas, hiszen a körülöttem lévő pasik mindegyike az, vagy épp az volt. Hihetetlen módon tudom őket vonzani, pedig nem akarom! *
- Na akkor, arra majd figyelünk! Ó, köszönöm! Igazán kedves vagy! * mosolygom a lányra, majd elfogadom a nyúlnak kínált füvet. *
- Amúgy milyen kaszt? És remélem nem zavartam meg semmit… nem akartam! * mentegetőzöm és ha kell, akkor már fogom is a nyulam és lelépek.. *

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 10:18 am

*Hát, éppen azért érzi magát kényelmetlenül, mert nem kéne ennyire csapongania. De hát, aki egyszer elementalista volt, az valahol mélyen az is marad, még ha csak szóban is, hiszen tettekben ez nem nyilvánult meg soha. Kicsit meglepődik, mikor a fiú megkérdezi az egyértelműt.* - Persze, hogy tiszteletben tartom... Hiszen druida vagyok. Ez számomra nem is kérdés. És szeretnék tudni mindent, amit lehet a világunkkal kapcsolatban, a természettel kapcsolatban, és te úgy tűnik, sokkalta többet... vagy mást tudsz, mint én. *Feleli, aztán ugye szépen szedi le a tüskéket, végül bezárja a szütyőjét és egy picit tűnődve, picit talán ismét azzal a fájdalommal, amivel a fiú első alkalommal találkozhatott, felé tekint.* - Vannak céljaim. Mindenkinek vannak céljai, hogyha nem lennének, akkor nem lenne értelme semminek a világon. *Mondja, de a szavai félig hiteltelenül szállnak a levegőben. Azon talán már nem is lepődik meg, hogy tényleg egy olyan személy áll előtte, aki idősebb, mint látszik. Habár vérfarkas gyűrűt nem vett észre az ujján, még is ahogy beszél azt sugallja, hogy egyáltalán nem egy korhoz tartoznak. És túl sokat tud...* - Első alkalommal Aredhyllről beszéltél és a sárkány megidézéséről. Neked akkor az a célod, hogy az ő hagyatékát felderítsd, ugye? *A koboldlány figyelemmel várja a válaszokat, de amikor megjelenik Lilia a nyuszijával kissé elvonja a figyelmét. Még soha nem történt vele ilyesmi, de most először úgy érzi, hogy tényleg megzavarták. Fél, hogy nem fog többet már megtudni Carltól, hogy elszalasztott valamit, hogy ez a lány megjelent, ráadásul egyértelmű, hogy most már egy szót se fog mesélni magáról, legalább is a "mélyebb magáról", a felszínről szívesen. Csak a felszín nem mindig ugyanaz. A lényeg, hogy egy kis mosoly kerül az arcára és azzal köszönti az idegent, de Carl azonnal észreveheti, hogy magáról már egyáltalán nem fog beszélni ezután.*
- Szia, Rosetta Waylan, Eramir. Valóban aranyos állat. A sárkányfűből nem lenne ajánlatos ennie, de majd figyelünk rá, hogy arra ne kószáljon, rászólunk könnyedén. *Mondja a lánynak, aztán Carlra pillant, majd Liliára, azon gondolkozik, hogy ez e az a lány, akiről a fiú mesélt, hogy nem bírta, hogy vezetéknéven mutatkozott be.* - Viszont van a kisállatnak olyan, ami jót is tesz. *Toldja hozzá és az egyik erszényébe nyúl, a nyúlhoz lép és kicsi levelekkel etetgeti, míg a másik kettő beszélget valami olyanról, amihez nem igazán tud hozzászólni.*

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 10:04 am

*Furcsa módon Rosetta érzi magát kényelmetlenül, pedig ő az aki ennyire csapong az érzelmeiben. Talán szégyenérzet járja át? Meglehet. Mégis, hihető, hogy békés, nem bántana senkit. Miután arra nem kap választ, hogy segítsen-e a lánynak a gyomlálásban, továbbra is karba font kézzel ácsorog, nézi a tavat, és csak időnként tekint vissza a koboldra, mintegy bólintásul annak összefoglalására.* Igen, olyasmi. Látom azért fontosnak tartod, hogy te is tudj az ilyesmiről. Tehát te is tiszteletben tartod a természet erejét? *Ritka adottság, a legtöbben aurornak mennek, vagy halottkeltőnek. A fájdalmas szavakra már nem csak a válla felett néz vissza, hanem meg is fordul, de nem megy közelebb.* Nem ismerlek, ez így van, mégis érdekelhet az, ami átjár, ami azzá tesz, aki vagy. *Tűnődő mosoly sugárzik róla, aztán fejráz.* Az egész életedet? Mi szükség lenne arra? Csak a most számít, nemigaz? A halálodat? *Erre már érdeklődően feltolja a szemöldökét, nem úgy tűnik, mintha Rosetta valami hulla lenne. Ki tudja, biztosan jó az álcája. Ő még senkit nem hozott vissza a halálból, és nem is halt meg. Most mégis nevetnie kell, ahogyan hátat fordít.* Több időt éltem már, mint azt hinnéd Rosetta. Eszközök? *Szavai furcsán visszhangzanak a kertben.* Ki az, aki nem eszközöket keres? Az eszközök tesznek minket valódi mágusokká, és ne mondd nekem, hogy nincsenek céljaid. Ha ezt mondod, akkor itthagylak, és gyomlálj egyedül. *Ezt tényleg nem tudja elhinni, csak fejcsóvál, aztán mintegy megváltásként társaságuk akad, aki nem más mint a szintén titkait firtató Lilia. A vörös csábító, aki meg szeretné őt ismerni, de hogy puszta kiváncsiság vezérelné? Oly hihetetlen. Nem adott rá okot, hogy bármivel is érdekesnek tűnjön, akkor honnan ez a furcsa kötődés? Legugol a fűbe, és int a vöröskének, hogy engedje csak el az állatkát.* Itt mindenki egyenlő, nem zavarsz hát senkit, engedd csak el őt. *Magához képest egész vidáman tekint a nyuszira, látszik, hogy sokkal jobban kedveli az oktatalan jószágokat, mint a sötét szívű embereket. A nyuszi odaugrál a közelébe, ekkor megsimogatja a füle tövében, és felnéz Liliára.* Kedves kis lény. A múlt alkalom óta lett a tiéd? Remélem nem mentél be a kalyibába. *Fürkészi a lány vonásait.*

Tárgy: Re: Füves-kert Vas. Márc. 17, 2013 9:43 am

to; a kertben beszélgetöknek…

* Zoknit a kezemben tartva sétálok a hatalmas kert füves területén. Nem igazán jártam még erre, és habár szeretem a természetet, őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy vajon a burjánzó növénykék megfelelőek lehetnek – e, az én csodálatos, szívtipró nyulam számára. Nem olyan régen vásároltam Zoknit és az elmúlt 2 hétben igazán hozzám nőtt. Barátok lettünk, és a kis szőrmók előszeretettel vesz le a lábamról. Apró orrával, amikor csak tud, puszikkal áraszt el, én pedig hangosan kacagva szoktam ilyenkor tudomásul venni, hogy talán szeretete nem csak baráti.
Ujjaimmal végigsimítok hosszú, lógó fülén, megcirógatom arcocskáját, majd kissé tehetetlenül nézek körbe. Nem nagyon vannak erre emberek, a diákság szerintem az egész suliban csak úgy lézeng. Ki fogja megmondani hogy vajon bátran letehetem e a nyulamat a földre? Hiszen nem szeretném ha valami olyan növényt tömnek magába, amitől esetleg beteg lehet. Tekintetemmel végigpásztázom a területet, majd kiszúrom a nem éppen jó hangulatban lévő párt.
Ennél már csak az a nagyobb meglepetés, hogy az egyikük a múltkori fiú, akinek oly szép a szeme és aki egyáltalán nem akar másról, csak és kizárólag tanmesékről beszélgetni. A vörös hajú lány számomra ismeretlen, azonban egy nagy sóhajjal, és egy szemforgatás után melléjük sétálok. *
- Bocsi, nem akarom megzavarni a beszélgetést, de nem tudja valamelyikőtök, hogy milyenek ezek a füvek? Mármint letehetem a nyuszim, és nyugodtan ehet belőlük, vagy inkább nem kellene? * érdeklődöm mosolyogva *

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 10:54 am

- Dehogy ütlek meg. *Válaszolja gyorsan, hallatszik a hangján, hogy tényleg nem lenne rá képes.* - Nem ütök meg senkit, főleg nem azért, mert nem mesél nekem arról, amit tudni szeretnék. Nem hiszem, hogyha megütnélek jobb kedved lenne és megeredne a nyelved. *Mondja, alapból a légynek sem árt, csak ha a légy árt neki, akkor is általában csak elaltat vagy megkerüli a csatát, nem árt maradandóan a másiknak. Természetesen biccent arra, hogy tudni akarja, és viselkedtek már ezernyien vele úgy, mintha egy kisgyerek lenne, hát a türelmes apuka hangneme nem zavarja most meg.* - Nem bántanálak... *Ismétli meg még egyszer, halkan, kicsit még ő érzi magát sértve, pedig nem a másik mondta, hogy legszívesebben megütné. Minden esetre még mindig vár és vár, és nem adja fel, hallani akarja. Figyeli a fiú... férfi szavait, ilyen szemléletet még nem annyira hallott, hát persze, hogy kicsit meglepődik. A szél idézésére picit elmosolyodik, jólesően, aztán halkan megszólal.* - Akkor... Ez... egy mindenhol jelenlévő, mindent felépítő energia? Akkor a történetek, amik elmesélik, hogy a sárkány halálával elpusztul a mágia is, erről a sárkányról beszél? *Kérdez újra, további információkat keresve és kérve, aztán kicsit elakad a szava, amikor Carl ilyen személyest kérdez tőle.* - Tényleg nem ismersz és... én se téged. Nem tudom mit mondhatnék. Meséljem el az egész életem? És... halálom?... *Nem nagyon akar róla beszélni magának pedig nem tudja pontról pontra megfogalmazni, hogy mi az, ami miatt néha-néha lerí róla, hogy sokkal megkeseredettebb annál, mint akiként ide érkezett. De valljuk be, tényleg rengeteg halált és árulást élt meg, rengeteg barátját vesztette el, túl sok minden változott a környezetében és ő maga is megváltozott, számtalanszor járta meg a túlvilágot és valahogy képtelen elfogadni azt, hogy megkerülte a természet rendjét. Könnyű belemagyarázni, hogy "ha a természet azt akarja, hogy meghalj, nem lehet téged visszahozni", de... Akkor is furcsa, hogy volt már, hogy készen állt a halálra és még is itt van.* - Honnan kéne tudnom, hogy nem vagy száznál is több éves mágus, aki csak eszközöket keres a céljaihoz itt, az iskolában? Nem vagyok képes... beszélni magamról... *A hangja elhalkul és kicsit megszúrja az ujját, de fel se emeli a kezét, a virágokhoz fordul Carl helyett és a lepattintott töviseket ejti bele a szütyőjébe.*

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 10:32 am

*Elsőként tehát nyugodtan hallgatja a választ, akár még segítene is, ám mint legtöbbször az lenni szokott, pimaszságának ára van, hiszen a békésnek tűnő lányka most már ütéssel is fenyegetőzik.* Miért nem teszed meg? Nem te lennél az első. *Szelídül immár mosolyba a kétkedő nevetés. Követi a másikat a sétán, kissé lemaradva, de mégis abban a távolságban, hogy állja az ütlegeket, ha Rosetta mégis odacsapna.* Semmi baj nincsen a mezei druidasággal, már ahogyan te nevezed. Tudni akarod? *Kérdez vissza konukul, mintha egy türelmes apuka magyarázna a dackorszakos kislányának.* Az erős akarat bizony hol erény, hol átok, de nem ismerlek, ezt nálad megitélni én nem tudom. *Símit végig rövid haján, és összébbhúzza magán a kabátot, végülis még mindig nincsen túl jó idő, a hó sem olvadt el teljesen.* Legutóbb még az énekemet hallgattad, most pedig bántanál, micsoda sorsfordító érzés. *Most már nem mosolyog, látja, hogy a lány vágyja a tudást, amit még ő maga sem ismer pontosan. Így szokott ez lenni. Akarják a tudást, talán csak erre jó, hogy ő legyen a kapocs. Sebaj. Rosetta mellé lép, míg az a virág tüskéivel bajlódik, a környező fákra mutat.* Látod őket? Ők a sárkány pikkelyei. *Dobbant egyet a lábával* Ez a sárkány teste. *Piciny szelet idéz a vörös lány hajába.* A lehellete. *Végül ismét elmosolyodik, és bólint.* Itt van körülüttünk, megfoghatatlanul, mégis egyben tartja a világot. Ám vannak, akik visszélnek tudásával, ekkor sebet kap. Ha meghal, akkor mindennek vége. *Nem a bolygóra érti természetesen a fogalmat, hanem a tudásra, a mágiára, hiszen minden ebből épül fel. A sárkány egy olyan mágikus formula, amelyet bele lehet vonni a hétköznapi mágiákba, ám lehetőség szerint ritkán, mert túl erős, így függővé válhat tőle az ember, ha mindig rábízza az életét.* A múlt alkalommal fájalmat láttam rajtad, most pedig dacot. Miért? Mitől menekülsz ennyire?

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 10:17 am

*Kicsit megvonja a vállát a kérdés hallatán, de azért szóban is felel.* - Csak gyűjtögetek. Anyám kertjében nagyon sok minden megterem, de nem minden, a Füves-kert gazdagabb és néhány növényből kezdek kifogyni. Semmi... semmi fontos. Altatót készítek és illatos növénypárnát, a többivel még nincsen konkrét célom. *Feleli, aztán megrázza a fejét.* - Nem, igazán nem kell, már csak néhány főníxrózsatövist kell lepattintanom a tőről. Velem tartasz? *Igazából nincsen távol, csak egy perc sétával odébb, gyönyörű vörös-arany színekben virágzik a virág. A fiú nevetése egy kicsit feszélyezi, de inkább érdekli, hogy Carl miket tud, minthogy ezzel foglalkozzon.* - Nem tetszenek a kitérő válaszaid, de nem kötelezhetlek arra, hogy beszélj... Attól még, hogy sok ideje vagyok itt a tudásunk mást fed le és nagyon is érdekel, hogy miket tudnál tanítani nekem. Igen is figyelek rád. Igen is tudni akarom mi az a Sárkány, amiről beszélsz és mit tudsz, amit én nem, és szinte sértőnek érzem, hogy azt mondod, hogy a varázstudományom tökéletesen megfelel az igényeimnek, mintha te többet tudnál, te jobbat tudnál, de én csak egy mezei druidának vagyok jó. Legszívesebben... meg... megütnélek! *Bukik ki belőle, de amúgy nem nagyon látszik rajta a hajlandóság, hogy megüsse a fiút, egész egyszerűen az arca kipirult, a szeme csillog, és valahogy olyan tüzesnek tetszik most, mint amennyire a haja a lobogó szélben. Egy ideig Carlt nézi, várakozóan, hogy tényleg meséljen neki, beszéljen, ne csak megkecsegtesse, hogy tud valamit aztán elhallgasson, aztán a virág felé fordul, hogy közelebb lépjen és óvatosan lepattintson néhány tüskét. Igyekszik nem megszúrni magát, de egy védőkesztyű zavarná a kicsi kacsóit a mozgásban, nem tudná megfogni a tüskéket.*

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 10:02 am

*Végigpillant a felegyenesedő lány kezein, úgy tűnik, a félkobold is hasonló földtúró, mint ő. Ez még jó pont is lehetne, már ha a varázsló értékelne bármit is a nőkben. Érdeklődve ráncolja homlokát a lány szavaira, aztán arébb lép, hogy ne öklelje fel a bokrok közül kimászó aranysárkány. Aprót fejráz a kérdésre, de megint nem ad választ.* Mit kerestél itt? *Biccent a vöröske koszos kezeire.* Ne segítsek? *Az ő kezei bár most éppen tiszták, láthatóan erősek a fizikai munkához, hiába szokott olvasgatni, rengeteget tölt a szabadban, nem derogál neki még a gyomlálás sem. A zavart nézést nem igazán érti, hiszen semmiféle csábító vagy a lány nőisességére vonatkozó pillantást nem engedett meg magának. Ezért kelletlenül felnevet, és bólint.* Ahogy akarod. *Elfordul, és ismét a tó felé veti a tekintetét.* Ugyan, mit is taníthaték neked druidalány? Sokkal régebb óta koptatod e földet, mint én magam, bizonyára tisztában vagy a mibenlétével. Ne is figyelj rám. A varázstudományod tökéletesen megfelel az igényeidnek. *Amikor a lány a sárkányról beszélt, mármint a megidézhetőről, a bolgár ragozást illetően mosolygott picit, hiszen a kobold mint élőlényről alkotta a főnevet, pedig egyértelmű, hogy valójában egy mágikus fogalomról van szó, de hát ki ő, hogy bárkit is kioktasson.*

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 9:25 am

*Csendesen el van magában, csak akkor veszi észre a másikat, mikor az már egészen közel jár és egyértelművé nem válik, hogy felé tart. Leporolja a kezét, kicsit ragacsos a növények nedveitől, picit poros a földjeiktől, de nem vészesen maszatos. Felegyenesedik és érdeklődve hallgatja a szavait.* - Mindig is vonzódtam a sárkányokhoz, tisztelem a hatalmukat, a mágia és misztikum örök érvényű megtestesülői, úgy tartják, hogyha a sárkányok kihalnak a földről a mágia is velük hal ki. Nem kérdés hát, hogy érdekel minden, ami velük kapcsolatos, bár őszintén... Nem ismerem azt a történetet, amit múltkor említettél. Miféle sárkányt lehet megidézni? Úgy értem, most is képes vagyok magamhoz hívni egy tündérsárkányt, a nekromanták és a hatalommágiában jártasak pedig másféle sárkányokat, miben különbözik ez a sárkány? *Kérdezi, miközben az egyik bokorból egy közepes kutya méretű aranysárkány sétál elő, a szárnyait kinyújtóztatja, de nem repül fel, látszik rajta, hogy egyrészt aludt egy kicsit, másrészt érezni a vibrálást közte és Rosetta között. Még a familiárisa is egy sárkány. Carl keresztbefont karjai nem zavarják, ám ahogy az egyik kezét az állán tartja és tűnődve nézi néhány pillanat múltán úrrá lesz rajta a zavar, mert ténylegesen olyan, mintha mustrálnák, nem csak az őszinteséget keresnék a szemében, ahogy ő szokta.* - Kérlek, ne nézz így rám. *Szólal meg halkan, és egy kicsit elpillant a fiúról a sárkányra, de aztán visszanéz rá, nem akar zavart kis szűzlányként viselkedni. Nem mintha nem lenne az.*

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 9:13 am

*Az előző beszélgetés tényleg kicsit félbeszakadt, végülis a természet túlságosan rabul ejtette mindkettőjüket, hogy a magvas gondolatokra tudjanak koncentrálni. Most ismét szinte ugyanott fognak találkozni. A kúriához közel, hogy ha bármilyen gond lenne, akkor a druida közel legyen, de éppen elég távol, hogy a felszínes gondolatok már ne üssék meg a fülét. Hiába, hosszú élete során - közel százharminc éves, ami egy embertől szép teljesítmény - igen megfáradt, és szeret inkább a saját gondolatainak élni. Most nem öltönyt visel, hanem egy meleg nagykabátot, alatta pedig egy fekete zekét, gyapju nadrágot, és csizmát. A tegnapi cudar idő miatt nem árt az óvatosság, még egy vérfarkasnak sem. Ahogy haladt el a folyosón, csak hárman szólították le, hogy segítsen ügyes-bajos dolgaikban, ám egy csúnya nézésen kívül mást nem adott nekik. Szálljanak már le róla! Nem számít társaságra a füves kertben, még csak nem is a madarakat jött megetetni, inkább a tó felé indulna el, valamiért vonza a mostanság kissé befagyott vízfelület. Ám a kert irányában meglátja a kissé alacsony, ám kedves arcú lányt, Rosettát. Enyhültebben lép hát feléje, és türelmesen megvárja, míg az felegyenesedik.* Sokat tűnődtem a kérdéseden. Miért is érdekel? A sárkány oly hatalmas, hogy még mibenlétét értelmezni sem egyszerű. Nem tudom, hogy milyen választ vársz. *Dönti oldalra a fejét, miközben karbafonja a kezét, ám egyiket az állán tartva mered tűnődően a csinos teremtésre.*

Tárgy: Re: Füves-kert Szomb. Márc. 16, 2013 8:51 am

*Már nyílnak a kertben a tavaszi gyógynövények, és persze az egyéb növények is, a Füves-kert gondoskodik arról, hogy minden szépen elérhető legyen, még ha az időjárás néha meg is bolondul, hiszen valljuk be ez is előfordul. Rosetta éppen egy illatos tavaszi virág mellett guggol és leszedegeti a leveleit, ugyanis nem a szép virágában van az illatanyag, hanem a levelében. Hogyha kiszárítjuk és összemorzsoljuk, akkor nagyon kellemes illatzacskót lehet csinálni belőle, egészen hasonlatos illatú, mint a levendula. Bokorról bokorra guggolgat, kis erszényekbe gyűjti bele a növénykéket, ilyen levelet, és még sok mást is. Még mindig vajmi kevesen látták az iskolában, főleg azért, mert miután beszéltek Carl-lal hazament, Nellondba, és ott töltötte a napokat, nem az iskolában. Csak akkor jött ide, hogyha a birtokon vágyott sétálni, vagy mint most, szüksége volt valamire, de emberekkel (/egyéb lényekkel) nem találkozott. Az ujján egyébként több gyűrűt is visel, többek között a vérfarkas gyűrűt. Nem adta vissza, habár nincsen már mitől megóvnia a gyűrűnek, hiszen nem változik át teliholdkor, se erős érzelmekkor, ebben a testében nincsen vérfarkas méreg, még is megtartotta, mert érzelmileg kötődik hozzá. Rövid ujjúban van, hogy jobban tudjon mozogni a keze, ne akadjon a ruhája semmibe és gyakorlottan fosztja meg a növényeket értékes darabjaiktól.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 3:43 pm

*Ő azért ennél jóval hirtelenebb típus, nem annyira végtelenségig nyugodt, ezért nem csoda, ha egy bizonyos idő után már a hangsúlyában érezni lehet, amit gondol. A kérdésekre csak megrázza a fejét.* -Nem, de majd idővel ki fogom deríteni és rá fogok jönni, ez a cél. De ez egyáltalán nem a tanárok hibája. *Valahol persze tudja jól, hogy a leányzónak igaza van, de azért mégis csak picit úgy érzi, hogy ez most jelen helyzetben mégis csak bántó, hiszen olyasmiben mondd a lány véleményt, aminek csak kis részével van tisztában. Csendben marad tehát és visszaveszi a poharat.* -Szívesen! *Aztán Mad úgy fest picit helyesbít, vagy valami ilyesmi, mert elkezdi sorolni az iskola pozitívumait, amikből azért lássuk be tényleg elég sok van. Időnként bólint, vagy hümmög.* -Mert... *Szólal meg, de belé folytják a szót, amikor a száján érzi Mad vékony ujját. Azért ezen egy cseppet meglepődik, és egy árva szót se nagyon tud hirtelen kibökni.* -Kyle...Kyle Peters, köszönöm... *Mondja még csendesen, hiszen azért mégis csak kedves dolgokat mondott Mad az iskoláról végül, a kezdeti kis leszólás, vagy valamiféle vitázás után. Nem nagyon tud mit mondani, csak bólint, igen, bizonyára fognak még találkozni.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 2:12 pm

*Talán a szavai igen, de a hangsúlya egyáltalán nem volt idáig bántó, így eléggé meglepődik, mikor Kyle hangsúlyában hirtelen ilyesmit fedez fel. Kicsit összeszűkíti a szemeit, majd újra megrázza a fejét, a haja kibontva száll ide-oda.* - Mert te talán tudod, miért voltál abban a kertben? Tudod, mik voltak ezek a lovagrendek? Tudod, mire jó az a rózsa tetoválás? *Vágja vissza a kérdéseket pergő nyelvvel, hiszen a fiú épp most vallotta be, hogy nem is igazán érti a dolgot, ami történt vele. Nem azt akarta kétségbe vonni, hogy Kyle szereti az iskolát, hiszen a hibáival együtt is lehet szeretni valamit, épp csak arról akarta meggyőzni, hogy igenis vannak hibái, az ő szemében nem is kevés.* - Majd persze biztos én. *Sóhajt fel, talán kicsit ingerülten, és elfordítja a fejét. Kyle-nak van apja, az legalább egy szülő, míg neki anyja se volt soha, az apjával pedig találkozott ugyan, de ez azért jóval kevesebb, mint egy teljes szülő. De persze nem tudja pontosan, milyen Kyle családi állapota, most viszont valahogy kedve sincs visszakérdezni. Inkább visszanyújtja a termosz tetejét.* - Köszönöm a kínálást. *Mondja halkan, oda sem pillantva. Inkább a kertet figyeli, a növényeket, majd ugyanolyan halkan beszélni kezd, anélkül, hogy ránézne a másikra.* - Szép volt a karácsonyi bál. A díszítés, a ruhák... látszott, hogy a diákok jól érezték magukat ezen az estén, mindentől függetlenül. Gyönyörű a birtok. Sok az erdő, a víz, határozottan szebb látvány mikor elrepülök fölöttük, mint a puszta sivatag. Itt van a közelben a város, gazdag mindenben, ami kell, és szabad a lejárás. Tetszik, hogy külön van az elméleti és a gyakorlati óra. Sok olyan tantárgy van, amit máshol nem tanítanak. Az oktatás mindenképpen magas szintű, ez megkérdőjelezhetetlen. Úgy vettem észre, a diákmentorok, a gyakornokok, vagy akárhogyis hívják őket, a feladattal megbízott diákok jól végzik a dolgukat. Ha nem is te magad, de voltak, akik az iskolátokból eljöttek segíteni, pedig nem az ő dolguk volt. Megkínáltál az italodból, és nekem adtad a tetőt, úgyis, hogy üvegből kellett innod. *Ha Kyle megpróbálná félbeszakítani, szinte oda sem nézve a fiú szájára tesz egy ujjat, majd mikor kimondta az utolsó szót, rápillant, és finoman biccent.* - Madeleine Hargreaves. Ha sokat repülsz kint, még biztos találkozunk. *Azzal felkel, lépés közben eligazítja a ruháját és a kardot, és elsétál. Ha Kyle válaszolni akar, elkezd beszélni, akkor talán még megtorpan, talán nem.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 1:49 pm

*Megrázza a fejét. Nem igazán lehet látni rajta, ha a lelkébe gázolnak, nem szokása kimutatni, vagy legalábbis jó ideig nem.* -Lehet, hogy nem kellene, de ez rejt, és aki ide jön az tudja. Aki eleve nem akarja kitenni magát ilyesminek, és beéri kevesebbel az oktatás terén, az választ másik iskolát. Mindenkinek a saját döntése. Nálatok milyen háború volt? Úgy hallottam csak védtetek valamiféle szilánkot. Egyáltalán tudtátok, hogy minek? *Mostmár lehet, hogy azért egy picit bántó a hangsúlya az utolsó kérdésnél. Valahogy úgy érzi, hogy a leányzó inkább meggyőzni akarja mindenáron az igazáról, akkor is, ha ez olyan, mintha valakinek meg akarná magyarázni, hogy te bizony nem szereted a gumicukrot, mert az egészségtelen. Talán tudja a valaki, hogy az, de mégis szereti. Kicsit megrázza a fejét, tényleg nem egy fruska, és elég edzett harcos már, de talán épp azok miatt, amiken átment. Elég veszélyes a világ, aki akar az húzza meg magát valami békés helyen, amíg tudja és akkor nem érheti baj. Ez az iskola közismerten nem ilyen. A válaszra csak kissé morcosan hümmög.* -Értem, akkor nem tudom ki a szerencsésebb. *Jegyzi meg egy leheletnyit kimértebben, mint eddig. Azért lássuk be neki legalább van egy teljes értékű apja, az anyjával viszont sosem találkozott, nem háromszor, egyszer sem, és szivárványt sem hozott neki össze sosem.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 1:41 pm

- A birtok rejt veszélyeket... egy iskolának nem kellene. *Rázza meg újra a fejét.* - Persze, a háború más, amikor idejön valaki és megtámad, de mégis... legalább annyira kellene tartani a védelmi rendszert, hogy ne jusson be mindenféle furcsa lény. Hallottam elég sok történetet arról, hogy csak úgy összefutottak valami oda nem illő lénnyel az erdőben, vagy amit te mondasz, hogy csak úgy elcsábítanak. És nem tűnsz valami gyenge, vagy befolyásolható fruskának, mégis bedőltél neki, szóval ne mondd, hogy nem komolyak a dolgok. *Valóban nem gondolja, hogy Kyle annyira gyenge vagy ostoba lenne, valahogy nem úgy tűnik, bár persze a látszat nem mindig igaz. Nem veszi észre, hogy nagyon a másik lelkébe gázolna, akkor abbahagyná, de egyelőre abban a hitben van, hogy egyszerűen kultúráltan vitáznak a dologról. Aztán vagy sikerül meggyőzniük egymást, vagy nem. Elmosolyodik arra, hogy a fiú még mindig megvan, majd bólint.* - Látom, és örülök neki. De mondd csak, hányan mondhatják el magukról ugyanezt? *Dönti félre a fejét a kérdés közben, majd megvonja a vállát.* - Valami olyasmi. Elég régi vicc. *Aztán a szülőkre terelődik a téma, mire megvonja a vállát.* - Igazából még a másikat sem nagyon. Az apám gondolom rendkívül el van foglalva az angyalos dolgaival, eddigi életemben körülbelül háromszor láttam, néha a születésnapomon összehoz egy szivárványt, vagy ilyesmi.

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 1:17 pm

*Azért ez egy picit így túlzásnak érzi. Végülis a tanáraik, nem pedig a szüleik, akiknek folyton a nyomukban kell járni, főleg egy ilyen mágiával átitatott helyen, ahol sok esetben a diákok felelőtlensége miatt kerülnek bajba, mert nem tudnak megülni a popsijukon nyugodtan.* -Ezt te sem gondolhatod komolyan! Persze, valamennyire figyelni kell nekik, de nem tudjuk mennyire teszik meg. Azért nem hal meg két naponta valaki. Vagy nálatok folyton azzal foglalkoztak a tanárok, hogy titeket felügyeltek. Akárhogy is a birtok nagy és rejt veszélyeket, mindenki tudja jól, hogy hova nem a legjobb merészkedni, mégis megteszik, nem ritka a kihágás, pedig tíz óra után már nem lehetne a folyosókon mászkálni. Akkor ez valahogy nem az ő hibájuk, nem a szüleink, nem is felügyelő tisztek, csak tanárok. *Kicsit most talán ő ereszti bőlére, de azért mégis csak úgy érzi, hogy ez az otthon, fontos hely és a leányzó folyamatosan mondhatni csak szidja, persze nem erősen, nem durván, de azért mégis hibákat keres és talál. Még ha akad, amiben igaza is van, ennyire nem gondolja erőteljesen a problémát.* -Egyébként is itt vagyok mostmár több, mint hat éve, élek, nem szakította le senki a szárnyaimat és nem roppantam össze. *Az más kérdés, hogy azért akad olyan, aki ezt nem vette ennyire jól. A viccre azért elmosolyodik, bár már egy picit felspannolta magát így a kitörő nevetés elmarad.* -Erre mondják, hogy szakállas? *Jegyzi azért meg, hogy tetszetős vicc, csak már tényleg talán kissé régi.* -Akkor ennyi erővel mindig csak azt látná bennünk, ami a fajunk, vagy a külsőnk, én azért igyekszem a dolgok mögé is nézni. *A leányzó szemébe néz picit hosszabban. Lássuk be jól néz ki, hiába hogy Kyle szíve máshoz húz, de mégsem csak azt látja benne, ahogy kinéz, vagy hogy fél-angyal.* -Fél-angyal, úgy értettem, hogy ismered-e mindkét szülődet? *Azért mindkét, mert neki azért evidens, hogy az egyiket ismeri.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 1:02 pm

*Hallgatja ahogy Kyle tovább beszél a tanárokról, majd bólint.* - Persze, de az éles háború mégiscsak más. Becsülendő dolog, hogy akkor mellettetek harcoltak, de mégis... mindig itt kellene lenniük veletek, ha nem is foglalkoznak folyamatosan a diákokkal, legalább valamennyire időt szakítani rá, hogy felmérjék, mi a helyzet a diáksággal. Ez a része egy iskola vezetésének, enélkül csak az órákat adják le, de igazából nem ér különösebben semmit. *Az Akadémiáról eddig nem is igazán beszéltek, azt sem gondolja tökéletes helynek, és volt problémája bőven azzal, hogy tulajdonképpen csak a kő őrzéséért voltak ott, kisebb-nagyobb túlzással. De mégis az otthona volt, talán idővel majd hozzászokik a Nezabarhoz is, ez is az otthona lesz.. megtalálja majd a pozitív dolgokat is, ahogy az Akadémián is, de attól még tudni fogja a negatívat is.* - Hát azért, mert szomjas. *Fejezi be a viccet, de nem nevet rajta, majd Kyle eldönti, mennyire fakasztja mosolyra. Talán neki tetszik.* - Persze, tudom. Csak amíg nem tudsz a dolgok mögé nézni, addig akaratlanul is a külsőből ítélsz. A külső nem minden, de mégis azt ismerik meg rólad először, így mégiscsak figyelned kell arra, hogy milyen. *Mondja el a véleményét erről is, majd a repülésre terelődik a szó, amiben úgy látszik legalább egyetértenek.* - Ilyen? Mármint...? *Kérdez vissza értetlenül, nem nagyon értve, mire céloz a fiú.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 12:51 pm

*Picit elgondolkodik Mad szavaira, de azért tény, hogy ennyire nem lehet könnyen meggyőzni, meg azért egyébként is valamennyire ez is valamiféle háború, csak kicsit más.* -Tudom, de azért valamennyire ez sem az ő hibájuk, támadták már meg az iskolát és igenis akkor meg kellett védeni, és nem egyszer a tanárok ugyanúgy harcoltak mellettünk, védtek minket. Egyszer...Sovalon meg is halt, az éjtünde, a szakom vezetője. Aztán nem is tudom, talán Jericho hozta vissza valahogy. Szóval ha a maguk módján is, de vigyáznak ránk, csak inkább a háttérből. *Hát igen, azért más úgy véleményt mondani, ha csak történeteket hallott és nem pedig része volt ezekben, mert így külső szemlélőként tényleg inkább csak felületes ítéletet tud hozni. Végülis ennyi erővel az Akadémia is kellemetlen hely, hiszen azért voltak ott a diákok, hogy őrizzenek egy tárgyat, nem csak, hogy tanuljanak, azért ez meg valahol kihasználás. De nem mondja ki, meg annyira nem is ismeri az iskola történetét. A kérdésre csak megrázza a fejét, nem ismeri a vicces, igazából elég kevés viccet ismer.* -Nem, miért? *Aztán csak iszogat a kávéból, amíg a leányzó szavaira figyel. Persze, teljesen érthető, amit mondd, nem is vonj kétségbe a dolgot.* -De tudod nem minden fekete és fehér, látni kell azt is, hogy mi van a háttérben. *Mondja ezt egy koromfekete szárnyú fél-angyal a fehér szárnyúnak. Azért jó hallani, hogy más is kedveli annyira a repülést, mint ő. Majd valamikor még Rosettának is beígért egy kört, bár nem tudja, hogy a kobold mennyire fog belemenni, mert tudja hogy eléggé kiakadt legutóbb.* -És úgy egyébként...te ismered azt, aki miatt ilyen vagy? *Nem tudja hogy fogalmazzon, mert szülő, de valahogy mégsem az, ha nincs az emberrel, meg hát nem tudja, hogy apa, vagy anya.*

Tárgy: Re: Füves-kert Hétf. Dec. 31, 2012 12:40 pm

*Persze, nem beszélhet a tanárok nevében, de mégis, ha évek óta itt van talán jobban ismeri őket. Vagy pedig még ő is alig tud róluk valamit, mert annyira elzárkóznak, de az is mond valamit... Madeleine-nak elsősorban azt, hogy hiába nagy a hatalmuk, nem tudnak bánni azokkal akikért felelősek, és nem érdemelnek annyi tiszteletet, mint amennyit ők gondolnak.* - Azok alapján, amiket itt hallottam, az iskola néha jóval durvább, mint az élet, így talán... kicsit túlképez? Kicsit túlságosan összetör, mielőtt kiengedne magába az életbe. Úgy hallottam, sokan meghaltak, eltűntek, pedig még csak nem is háborúban történt mind, mint nálunk. Nem hiszem, hogy ez a jó módszer. *Újra megrázza a fejét. Nem akarja nagyon kiábrándítani Kyle-t, bár ha szereti ezt az iskolát, aligha fog sikerülni, de valljuk be... ő maga nincs oda érte. Az elsődleges indok, amiért még itt van, hogy nincs hová mennie. Nem tudja, hova került a többi túlélő, és itt legalább ismer néhány diákot, olyanokat, akik hozzá hasonlóan tudják, mit élt át. A pöttyös bögre említésére önkéntlenül is felnevet.* - Az biztos, elég furcsán nézne ki a mellkasodon egy pöttyös bögre. Tudod, hogy az indián miért iszik pöttyös bögréből? *Béna vicc, de az igazság az, hogy nem sokat ismer, így abból gazdálkodik, ami van. Arra, hogy miért fontos, megvonja a vállát.* - Egyszerűen nem szeretem azokat, akik nagyra vannak a hatalmukkal, és nem törődnek a gyengébbekkel. *Mondja végül, majd elmosolyodik, amikor Kyle arról beszél, mennyit repül.* - Nos, igen. Reggelente rendszeresen, mindig, egyfajta megszokás... a többi nem annyira rendszeres, de gyakran repülve közelítek meg dolgokat ha van rá lehetőségem, kényelmesebb.