Rejtett tisztás

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 6:52 pm

First topic message reminder :

*Nekidől szépen a kőnek, és kezd éledezni, és ezzel egyetemben a könnyei is hullanak, mint a záporeső. De továbbra sem zokog, nem hangoskodik, csak mintha megnyitottak volna egy csapot, aztán had fájjon. Továbbra is csak azt érzi, hogy szíve úgy fáj, immár fizikailag, mintha kettőt belerúgtak volna. Artemis szavaira nem is reagál, csak ül ott fekszik félig, és sír, mintha egyedül lenne. De hogy miért is hullatja a könnyeit, az még rejtély egyenlőre. Hogy az iskolát siratja, vagy sír valakiért, esetleg valaki helyett, vagy csak a fájdalom miatt... Amíg egyedül van, csak gondolkodik a világ iszonyatos fejreállásán, és azon, hogy vajon ki a csuda ő valójában, és mi a francot vár az élettől, és fogalma nincs mennyi idő telik el a fiú távozása és visszaérkezése között. De a parancs hallatán csak felnéz félhalott tekintetével a fiú arcába, és egy hosszabb pislogással int neki igent. Majd szép lassan felhajtja a gyógyfüves vizet. Az agyában kattogó gondolatokra nem is figyel, nem tud mit kezdeni vele. De a szíve fájdalma is lassan elkerüli a figyelmét, mintha már nem is a saját teste lenne, idegennek érzi magát odabent. A kérdésre elhúzza a száját, és maga elé suttog.*
- Nincs mit meggyógyítani. Ami törött, az törött... *Súgja a levegőbe, és a lassan esteledő táj sem kelti fel a figyelmét, mint máskor...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Márc. 14, 2013 8:35 am

*Rémület... nem, nem szabad. Miért is félne. Ő csak egy diáktársa, és még csak nem is magától repül, hiszen ekkor már észreveszi valóban a szárnyakat, tehát nem magától repült, és minden bizonnyal a botra is megvan a magyarázat... de miért is keres magyarázatot ilyesmire? Gondolatban megrázza a fejét, pláne, hogy Jake nekikezd magyarázni, hogy a hóból sosem elég.* - Szokott lenni hó márciusban, persze, hogy szokott. De most alapól nem volt... eddig. *Mutat körbe, és a vállával nekitámaszkodik a fának, nem megy ki a tisztásra, és bár reggel van, nincs olyan sok árnyék... de azért a meglévő árnyékok közé elbújik, elrejtőzik szinte. Na jó, nem, tisztán lehet látni, hogy ott van, de azért kicsit az árnyak között van.* - Desmond. *Mutatkozik be szintén. A húsvét, és a nyúl említésére megint mintha felállna a tarkóján a szőr egy pillanatra...* - A húsvéti nyúlnak illemtanleckéket kéne vennie. *Szalad ki a száján, maga sem tudja, hogy miért, de mégis.* - Igazából annyira nem izgatnak az évszakok, hogy melyik van. *Mondja, picit vállat vonva.* - Akármilyen is az idő, a nap ugyanúgy lenyugszik minden nap végén, aztán meg felkel.

Vendég

*Elsőre észre sem veszi, hogy társaságot kapott, így elkerüli a figyelmét a rémület is... na persze a szívdobogás változása egyébként sem tűnne fel neki konkrétan, elvégre nem vérfarkas, hogy hallja az ilyen apró jeleket, vagy akármi. Amikor hozzászól valaki, akkor odafordítja a fejét, majd leereszkedik a földre. Amíg fent volt, túl gyorsan mozogtak az apró szárnyak ahhoz, hogy rendesen kivehetőek legyenek, de most akár Desmond el is csípheti ahogy visszahúzódnak a cipőbe.* - Túlzás? A hó sosem túlzás, barátom! Különben is, nem is olyan sok... és nem fog sokáig tartani. Amúgy márciusban még magától is szokott lenni hó. *Jegyzi meg, miközben ledobja a botot a földre és kicsit nyújtózik. Így már látszik, hogy nem azzal varázsolt, pláne hogy rögtön utána elteszi a pálcáját is.* - Jake vagyok. Mi a baj a téllel? Te is a húsvétot várod már, mint a nyúlbarátom?

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Márc. 14, 2013 7:48 am

*Egy ideje már itt van az iskolában, de annyira nem kereste a feltűnést, inkább Nellondban járkált, odalent járta az utcákat, információ után kutatva. Egyelőre még túl sok sikerrel nem járt, de jól tudja, hogy nem adhatja fel, és nem is fogja. Az árnyak is súgtak neki dolgokat, és egyelőre még nem küldték el őt a francba, hogy "hülye vagy, Jill már rég nincs itt" vagy esetleg "add fel, Jill már meghalt". Viszont nagyon úgy fest, hogy a drága kishúga valahogy kijátssza a bátyját (de miért) (és honnan van annyi tudása, hogy elbújjon a sötétség elől) (vagy valaki segít neki esetleg) (de ki és miért), és azért ha már beiratkozott az iskolába akkor itt sem árt bejárni a birtokot ugye. Maga sem tudja, hogy kavarog el ide... nem egy természeti képződmény, de valahogy hamarosan... hóra lép? Megtorpan, csodálkozva lenéz, de igen, határozottan hó van a földön. Ez még annyira nem lenne gáz, elvégre előfordul ez még márciusban, de sehol máshol nem... hát közelít, és az egyik fa mögül kipillant, és a szíve gyakorlatilag kihagy pár dobbanást, majd hirtelen felgyorsul, és csoda, hogy nem kap szívrohamot. Kapásból hátrabillen a hátul lévő lábára, arra helyezi a testsúlyát, és fordulna el, hogy elmenjen, amikor végre elkezd gondolkozni - miért is akarna elfutni? Alighanem ő is egy hasonló diák. Végül aztán megszólal hirtelen.* - Még csak most jöttünk ki a télből, nem túlzás ez egy kicsit?

Vendég

*Egy alak suhan a fák között, repülve, és havat hint a fákra - hogy illúzió vagy elemi mágia, az kérdés, hiszen mindkettőben kiemelkedően jó, de talán nem is lényeg. Egy ideig biztosan meg fog maradni, még így, márciusban is. Kék pulóvert visel, amire szintén jutott valamennyi a hóból, bármiből is van egészen pontosan. Barna nadrág, barna cipők, ráadásul egy nagyobb botot is felkapott a földről. A pálcájával varázsol ugyan, de mennyivel sokkal menőbb, mikor összefogja a kettőt, és úgy tartja a nagy botot mintha puskával lőne, és úgy bűvöli a havat a fákra? Na ugye, hogy ugye. Borzasztóan jól elvan, fülig ér a vigyora. Több okból is remekül érzi magát, az egyik tudatos, a másik pedig főként tudat alatti - nem tudja, miért élvezi ennyire ezt a repkedést, de az biztos, hogy ilyen örömet ritkán érez. Pont az ellentéte az illúziómágiás félelemnek a tónál.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Márc. 10, 2013 12:36 pm

* Amikor a lány beleharapott a szendvicsébe, a fiú nagyon megéhezett. Közelített hozzá, mosollyal a száján. Monk érzékeli, hogy amikor közeledik a lányhoz, a vicces nevű nyúl beleszimatol a levegőbe, hogy a szagból megállapítsa, hogy ki érkezik. A fiúnak nagyon megtetszett, amikor a lány lazán, a haját hátrasimította és kedves beszéddel köszöntötte őt. * - Örülök, hogy megismerhetlek Lilia. * A fiú nagyon megörült, hogy a lány elpirult, mikor a szép bókot mondta neki. * - Hát persze, hogy csatlakozom. Kaphatok én is a szendvicsből? * Kérdezte Monk, aztán helyet foglalt a lány által kijelölt helyen.

/Fagy/

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Márc. 10, 2013 11:35 am

to; Monk

* Óriási falatot harap a szendvicséből, majd teli szájjal mosolyog a nyuszira. Arcát egy idő után a nap felé fordítja, hiszen be akarja szívni annak összes melegét és ragyogását. Elég volt már a télből, a zord időjárásból, ideje , hogy végre ne kelljen annyira felöltözni. Kellemes magányából egy fiú közeledése ragadja ki, aki egyenletesen lépkedve sétál hozzá. A fiú arcán kellemes mosoly bújkál, szemei pedig csillogva gyönyörködnek Lilia arcában. Zokni az idegen érkezésére két lábra ágaskodik, apró orrával beleszimatol a levegőbe, ezzel is megpróbálva beazonosítani, hogy ki az az idegen, aki erre tévedt.
A lány egy laza mozdulattal hátrasimítja a haját, majd a kellemes bemutatkozást ő is viszonozza. *
- Szia! Én Lilia vagyok! * mosolyog, majd mikor meghallja a kellemes bókot apró pír önti el az arcát. Nem szokott hozzá, hogy csak úgy bókolnak neki. Hiszen Lou-val túl sok időt töltött együtt, kellően sokat ahhoz, hogy elszokjon más fiúk közeledésétől. Immunissá vált a szép szavakra, és most kissé nehéz újra hozzászokni, hogy igen, tetszést arathat az erősebbik nemnél. *
- Ó köszönöm, igazán kedves vagy! Csatlakozol? * kérdezi a fiút, majd az apró, elszeparált körre mutat ezzel is hellyel kínálva a fiút. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Márc. 10, 2013 11:26 am

* Monk, a hosszú hideg éjszaka után egy nagyon szép tisztásra érkezik, ahol a nap virít. A fák egy helyben állnak, nem fúj a szél. Erős napsütés éri a jó kinézetű fiút, aki most egy szúk gatyát, és egy kék pólót visel. Erre a nagy melegre, nem is kell annyira felöltözni. Egy fa csoporthoz érkezik, ahol meglát egy gyönyörű szép lányt. Pont az ő ideálja volt: Vörös haj, és laza öltözet. Átnézi a lányt, és nagyon tetszik neki. Látja, amint a lány kihúz az egyik kosárból egy kis nyulat, Zokni Urat. A nyúl hallatán el neveti magát a fiú. A lány rátekint a fiúra és nem sejti, hogy mi ilyen nevetséges számára. A fiú ráköszön a lányra.
- Szia. A nevem Monk.. És a tied? * Kérdezi a fiú, kicsit nevetve. * A fiú leül a lány mellé, és a kezét fogdossa. * - Nagyon tetszel nekem. * Mondja a fiú. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Márc. 10, 2013 9:54 am

to; Monk

* Vidáman, magában dúdolgatva érkezik meg a vörös hajú lány az eldugott tisztásra. Ruhája most éppen nem túl elegáns, inkább amolyan laza, melyhez tökéletesen illik a melegítő nadrág és a sportcipő is, na meg a zöld ujjatlan felső, a vastag pulcsival. Az idő már egészen kellemes, a nap süt és a kezdeti mínuszokat immár felváltotta a húsz körüli hőmérszéklet.
Kezében apró kosarat szorongat, nem csak egyet, mindjárt kettőt is. Mikor a fák szépen körbe állnak, és láthatóvá teszik az aprócska tisztást, Lilia csak kiszúr egy napsütötte részt, majd oda sétál. Leteszi a kezében lévő kosárkákat, majd az egyikből apró, összeszerelhető rácsokat húz ki, majd összeszereli azt. Külső szemlélőként furcsa lehet, hogy kört alkotva pakolja azokat a földre, majd a körbe belemászik, és egy pokrócot kiterítve helyet foglal. Amint kényelembe, és immár biztonságba helyezte magát, a másik kosárért nyúl, és emeli ki onnan legújabb barátját, Zokni Urat, a nyulat! Lágy mozdulattal helyezi a földre a csöppséget, és hangosan bíztatja, szívjon friss levegőt, egyen üde fűszálakat. Míg a kisnyuszi vígan elrohangál az elkerített körben, a lány falatozni kezd. Hiszen nincs is jobb, mint egy friss levegőn eltöltött reggeli... *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 2:12 pm

*Hát igen, talán egy picit kusza az amit mond, mert sokszor ő maga sem érti a saját gondolatait. Így pedig nehéz lenne tovább adnia, még ha nem is szándéka az, hogy szándékosan összezavarja a másikat, pedig lehet, hogy ebből most az lett. A kérdésre meg van a válasza, ám kissé benne forr a szó, ahogy látja, hogy Carl hogyan viszonyul a mókusához. Kicsit elmosolyodik, aztán felel.* - Nem egyszer. Rengetegszer. De mindig visszatértem. *Legyen az Nellond, a kobold faluja, vagy akár a halál.* - Mindig vissza húzott valami, a barátaim, a ragaszkodás, és ezen felül... valami. Egy érzés, hogy már ide tartozom és itt kell kitartanom akármi is történjen. *Hát, ez se a legegyértelműbb, legmagabiztosabb válasz, minden esetre a mókus felfut a vállára és onnan figyel jól megtámaszkodva, hogyha Rosetta mocorog, vagy éppen visszasétál a középső részhez, akkor ne essen le. A Sárkány bizony nincsen a szótárában, pedig valljuk be, hogyha valaki druida és kissé sárkánymániás, akkor az ő. Nem véletlenül - na jó, igazából véletlen - van sárkány familiárisa és nem véletlenül az lenne a legfelsőbb szintje az animágiájának, amit sajnos még nem szerzett meg. Majd egyszer, talán. Na meg a tündérsárkányokhoz fűződő kapcsolata... Mindegy, nem kell részletezni. Majdnem féltékenység is lobban benne, hogy Carl, aki ki tudja, talán csak egy-két hete van itt, többet tud valamiről, mint ő, aki hat éve.* - Mesélsz nekem a Sárkányról? Szándékodban állna megidézni? *Kérdezi, majd amikor a fiú bemegy a tisztás közepére néhány pillanatig csak áll, figyeli, majd néhány lépéssel követi, de nem áll túl közel. Az ének egy pillanat alatt felhevíti a szívét, nem egyértelműen szerelmes hevültséggel, csak izgatott lesz, azonnal dübörögni kezd a szíve. Rég hallott bárkit is énekelni, főleg, hogyha valaki a természetben, a természetnek énekelt. Nem bír megszólalni, csak hallgatja, finom mosollyal az ajkán, nem csatlakozik, fél, hogy elrontaná - nem mintha olyan rossz hangja lenne, de így teljes a varázs. Az őzbakra pillant, majd vissza a fiúra.* - Az előbb azt mondtad, hogy én tekintek rád úgy, mintha mindent tudnék a világról, most még is úgy érzem, hogy tudatlan vagyok hozzád képest. Sötétség... Arról mindig is tudtam. De miért jöttél ide, honnan tudod, hogy mi az, ami a sötétségből rád vár? *Sosem volt jós, maximum a természeti jóslásokat alkalmazta nagy ritkán így ez furcsa neki. Közelebb lép, a srác magasabb, így ültében a dzsinn-kobold lányra nem kell olyan nagyon felnéznie, nem nyaktörően, olyan közel nem is megy hozzá, hogy zavaró legyen.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 1:57 pm

*Ő sem mentalista, csak a sok-sok rossz tapasztalatból szűr le következtetéseket. Elgondolkozva lép el Rosetta mellé, ahogyan az kifejti az érzéseit, amik számára nagyon is kuszák, mégsem szándékozik vitatkozni, kétségbevonni a védekező szavakat. Elsőre azt mondja, az aminek látszik. Most pedig azt, hogy nem lehet igazán látni, csak annak, aki tényleg ismeri. Zavaros mindesetre. Ám már csak azért sem kerekedhet vele értelmezési vitába, mert ő sem szokott semmit elárulni magáról, példának okáért Lilia bármennyire is érdeklődött, nem lett belőle igazi ismeretség. Talán azért nem, mert annak idején Sashának is hagyta, hogy ott ügyködjön körülötte, ezt a kislány már biztatásnak is vette, és most szemrehányást tesz az állítólagos bátorításért.* Ezek szerint felmerült már benned a távozás gondolata? *Hajol le a hívott mókushoz, szeretetteljesebb arcot vágva, mint bármikor amikor emberekkel és egyéb halandókkal beszélget. Furcsa, de talán az ösztönös lények nem tudják becsapni, ezért bízik bennük jobban. Nem fél attól, hogy ha kiadja a titkát egy kisállatnak, akkor az visszaél vele. Olyan ez, mint amikor az embernek macskája van házastárs helyett. Csak az almot kell kitakarítani, és örökösen dögönyözhető kedvenc. Persze társként sem az igazi.* Igen, Aredhyll Alassar vérbeli druida volt, talán egyike a még nagy öregeknek, akik meg tudták idézni a Sárkányt. *Dönti oldalra a fejét, ha Rosetta tudja, hogy mi az, akkor úgysem kell kifejteni, ha pedig nem, akkor úgyis meglepődik.* A döntéseink nem rövid távon fogják igazolni helyességüket, csak az utolsó pillanatban, hiszen addig minden mozgásban van. *Most már nem simogatja az állatkát, hiszen az Rosettára szaladt fel. Érez a lányból valami visszafojtott keserűséget, amit nem tud minek betudni. Faggatózni sem akar, ellenben a madárcsivitelésre füttyentéssel válaszol, aztán odasétál, ahol eredetileg Rosetta ült, és ő is helyet foglal. Nem megyek le meditációba, ám kellemes, bársonyos hangon énekbe kezd, aminek hatására egy őzbak dugva ki fejét a fák közül, válaszul talán a mókus megjelenésére. Óvatos, akár maga a druida, aki most dalol. Végül nem hívja magához, csak int neki, s Rosettára tekint fel.* Én sem tudom, hogy meddig maradok. Amíg csak szükség van rám, de nem tudom, hogy képes lennék e megbírkózni azzal a sötétséggel, ami itt vár rám. Erősebb, mint eredetileg hittem.

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 11:28 am

*Figyeli, de amikor elpillant a másik, talán akkor figyeli a legjobban, hogy vajon mi villanhat a szemében, mi villanhat a fejében, amitől akkor és ott késztetést érzett, hogy elnézzen. Sajnos nem mentalista, nem is látnok, és a mentálmágiái sem az erősségei, csak egy szimpla ember ismerete van, amiből túl sok következtetést ilyen gyorsan nem vonhat le. Nem várt kimondottan bátorítást, még is kicsit meglepi a válasz, csak nem azért, amire a fiú gondolhatna.* - Igen, mindannyian az vagyunk, hiszen maga a hajszín, szemszín és minden, amit örököltünk és változott rajtunk, mutáció. De nem ezért mondtam... Ez csak egy... jelmondat, és nem is rossz jelmondat, egy filmből. *Mondja, visszagondolva arra a bizonyos filmre. Úgy körülbelül annyit ismer az egész mai technikából és a mutációról is ott hallott először. Egy kicsit más világ szülötte. Egy kicsit nagyon.* - Butaság. Tényleg a hivatalos helyeken vezetéknéven hívják be az embert, de ettől még egymás között szerintem ez nem sértő. Sőt, édesanyám egyik barátnője, az egész ismerősi köre egymást vezetéknéven hívják, barátok, a legjobbak, akkor Lilia ezt mivel magyarázná? *Teszi fel a költői kérdést, tekintve, hogy Lilia nincs itt, Carl pedig valószínűleg nem tud a nevében válaszolni. A titkokra kissé elakad a lélegzete, alig érezhetően, de talán egy vérfarkas kiszúrja a hallásával, hogyha nagyon figyel.* - Az vagyok, aminek Látnak. És azok Látnak igazán, akik Ismernek. És akik Ismernek, azok a titkaimmal is tisztában vannak... Te még nem Látsz engem Carl, nem igazán. *Válaszolja, és ebből már egyértelműen lehet következtetni, hogy van nem egy titka és nem egy kalandja, ami azért nem csak egy druidalánnyá teszi a sok közül. Mert azért valljuk be, több, mint aminek látszik. Első látásra valóban egy druida lány, de a múltja... A sok kaland, a halál, a feltámadás, a fia, a farkasság, az átkozott hatos, a harcok, a különleges kalandok, amiknek nem csak az emlékek, a sebek, hanem a tárgyak is a hozományai... Nem minden druidalány éli meg mindezt. És talán nem ő az első, aki úgy érezte, hogy bele is roppanhat. A pillantásra a szemébe emeli a tekintetét és kissé elmosolyodik.* - Állandóság? Itt? Hogyha annyira kedvelném az állandóságot, már rég nem lennék itt. Ami valljuk be, megfordult már a fejemben. *Toldja hozzá az utolsó mondatot, jóval halkabban. Az alapító említésére kissé felvonja a szemöldökét, végigpillant a srácon, de az egyetlen, akire gondolhat...* - Aredhyll? *Keresztnév, pedig vajmi kevés ideig ismerte őt, de mindig is ezen a néven ragadt meg az emlékezetében.* - Nem áll jogomban megítélni, hogy rosszul vagy jól döntöttél, csak azt kívánom, hogy több... örömöt adjon neked, mint fájdalmat az ittléted. *Elpillant a fiú felől, kicsit elszorul a torka ezekre a szavakra. Hogyha a másik druida megérzi az ilyesmit érezheti, hogy a lány egy hívást küldött a természetbe és néhány pillanat múlva egy mókus ugrándozik át a fákon, végül leugrik a fűbe és felszalad a leányzó vállára. Rosetta végigsimít rajta, kicsit ellágyulva, mintha ez a kis állat biztonságot adna neki. Nem mintha egy vörös mókus meg tudná bármitől is védeni.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 10:58 am

*Egy röpke ideig állja Rosetta tekintetét, aztán elszakítja a pillantását. Nem mintha titkolna bármit is - egyébként sok mindent - de nem akarja magát kiadni. Főleg, hogy saját magában sem biztos, miért legyen másra utalva? Az csak fájdalmat okoz, sosem megoldást. Viszont mindenképpen a jó oldalon tette le a voksát, ezért nem hátrál ki túlzottan a nyíltság elől sem. A keserű szavakra pislog egyet, ha bátorítást, vagy vigaszt vár tőle a kicsi lány, csalódni fog, amitől még keserűbb lesz.* Miért lennél mutáns? Vagy ha te az vagy, mind azok vagyunk, kivétel nélkül. *Vonja meg a vállát, nem megy bele ilyen filozófiai kérdésekbe. A nevetésre karba fonja a kezét, és bólint.* Én nem szégyelem a származásomat, mint ahogyan te sem. Ez a Lilia viszont azt duruzsolta, hogy az orvosnál hívják be úgy az embert, hogy Hartigan. Különös szemléletmód. Azoknak szoktam a rám jellemző nevemet mondani, akiket meg akarok ismerni. Ahogyan az anyám elnevezett, az egy bizalmi dolog. *A gondolataiba mélyed, ő végülis tényleg ritkán szokott a gyógyítás tudományával élni, aminek el kell múlnia, azért kár küzdeni. Szoros kapcsolatban áll a természettel, de sosem tanult gyógyítónak.* Se több, se kevesebb? Semmi titok nem övez druidalány? *Kérdezi már most kétkedve. Érzi Rosetta auráján, hogy túl erős egy ilyen kis koboldnak. Hihetetlen állításnak tűnik. Közelebb lép, úgy tekint le a lányra, ahogyan fürkészi. Nem mint egy ragadozó, nem farkasként, inkább amolyan Shawn-os, varázsló tekintettel méri fel, hogy mi is az, ami Rosettává teszi Rosettát.* Olyan régen? Kedveled talán az állandóságot? *Kérdezi picit gunyorosan. Ő ilyen sokáig sosem tudott letelepedni.* Az iskola egyik alapítóját ismertem, a halála megrázott. Úgy döntöttem, hogy bár sok időt vesztegetve, hogy figyelemmel kísérem az eseményeket, amiket hátrahagyott. Rosszul tettem? *Kérdezi hátul összekulcsolt kézzel.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 10:32 am

*A szabadkozásra kicsit megrázza a fejét, vörös hullámos-göndör tincsei lángoló tűzként lobbannak a tavaszi fényben... Vagy ez túl költői Rosettához?* - Nem zavartál meg egyáltalán. *Válaszolja, miközben a fiú tekintetét figyeli, főleg természetesen a szemét, hiszen a szem a lélek tükre. Idegenek általában nem olyan bátran, hogy már első pillanattól a szemébe nézzenek a másiknak, de Rosetta olyan nyíltsághoz szokott - és persze kíváncsisághoz-, hogy azonmód megteszi. Aztán lehet, hogy a másiknak ez kényelmetlen, akkor ha észreveszi, nem bámulja ennyire. A szavaira a büszkeségről kicsit elmosolyodik, de valahogy érződik belőle egy röpke fájdalom, nyomasztónak tűnik, de lassan oldódik ez benne.* - Mutáns, légy büszke. *Bukik ki belőle a körülbelül egyetlen film egyik jelmondata, amit valaha megnézett életében. Majdnem felnevet arra, hogy milyen furcsán asszociált a másik szavairól erre, de minden esetre őszintébb lesz a mosoly.* - Köszönöm, jól esnek a szavaid, hiába nem is ismersz még. *Feleli, önkéntelenül ilyen mondatba illesztve a válaszát. Még. A madárkák elröppennek kicsit odébb, amire felfigyel, néhány pillanatig őket nézi, és nem a bemutatkozó fiút, de persze visszapillant a szavaira.* - Örvendek és attól függ, hogy milyen hangsúllyal mondja az ember. Waylan vagyok, te Hartigan, mi lenne ebben az utálat jele? *Kérdezi, érdeklődve, a hangsúlyai alapján csöppnyi utálatot se lehet beleképzelni, könnyeden mondja, sőt, talán még emelkedettebben is, mint a keresztnevet. Fontos neki a család, fontosabb, mint az egyén, kollektivista életszemlélete van erőteljesen.* - Első kérdésnek ez egy kicsit fogós, Carl. *Mosolyodik el finoman, hiszen nem nagyon tudná megfogalmazni, hogy ki is.* - Azt hiszem az vagyok, aminek mások látnak. Se több, se kevesebb. *Böki ki, aztán a kúria irányába pillant és kicsit biccent.* - Mióta az iskola elkezdődött, itt vagyok, de inkább a birtok az otthonom, mintsem a kúria. Voltak kisebb kihagyások, de... igen, elég sok ideje itt vagyok. Te pedig nem rég érkeztél, különben már ismernélek téged minden bizonnyal. Mi hozott ide? *Valami zsigeri érzés keríti hatalmába, hogy hozzátegye, hogy "Fuss, fuss, fuss, míg teheted, ne akarj ide tartozni!", de nem teszi, csak elpillant a madarak felé.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 10:08 am

*Ő pedig sosem volt igazán magabiztos. Bármennyire is erősnek tartották egykori falkatársai, inkább tanácsadó volt, mint irányadó. Már akkor is, és most is inkább a kétkedő szerepet tölti be a nagyvilágban, főleg saját magát illetően. Nem tudja, hogy kitől mit várhat, egyátalán bárminek is van-e egyátalán elrendelt sorsa? Hátrébb lépett tehát a madaraktól, erre már a lány is ocsódik. Hősünk tekintete kissé sötét, morózus, mégis szabadkozva emeli fel a kezét* Nem akartalak megzavarni. *Közli egyszerűen, és álmélkodva szemléli, hogy Rosetta bár amilyen alacsony, a huri vér annyira kiütközik rajta. Még jó, hogy neki nincsenek ilyen gyarló gondolatai, nem szokta elveszíteni a fejét. Tekintete tehát nem mustráló, csak érdeklődő.* Örvendek. Szintén Eramir. *Bólint, és szemét összehúzva tűnődik el rajta, amit a lány felhoz.* Miért ne számítana, hogy kik is vagyunk? Csak az számít. Különböző vagy, legyél rá hát büszke. *A madarak némelyike körülötte repked, mintha éreznék, hogy még van nála kása. Jól sejtik, ezt már nem szórja bele az etetőbe, hanem csak feldobja a zsebéből, hogy kicsit arébb terelje az állatokat, és közelebb tudjon lépni a másik druidához.* Carl Hartigan. Nem olyan rég megkaptam valakitől, hogy ne csak a családnevem használjam, hiszen az utálat kifejezése, ha így szólít valakit. *Vonja meg a vállát, neki aztán oly mindegy.* És ki az a Rosetta Waylan? Úgy nézel rám, mintha mindent tudnál a világról. Ezek szerint régóta otthonod e kúria? *Int az épület felé.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 9:33 am

*Ó, mikor még Rosetta farkas volt... milyen más volt. Sokkal erősebbnek érezte magát, sokkal magabiztosabbnak. Igaz, hogy néha kissé megriadt attól, hogy ő volt az a farkas, aki legtöbbször őrjöngött, de mindig csak azért, mert a barátai veszélybe kerültek és ez ilyen elemi ösztönt váltott ki belőle. Sosem ártott olyannak, aki nem érdemelte volna meg. Igen, még néha előbukik rémálmaiban egy-két letépett fej... Jó, talán még se volt olyan jó korszak az. Még is, mióta nem az, úgy érzi, hogy valamit elvesztett. Hiába az elméletben egy átok, néha azért hiányozhat a léte.
Mikor a fiú(férfi?) megjelenik a leányzó még jócskán el van varázsolva, szó szerint és képletesen is. Valószínűleg a druida képessége elegyedik a gyógyító képességeivel és a ragyogás bukik ki belőle ilyen formában meditálás közben, ez nem egyedi eset, de azért nem minden alkalommal jön elő. Néhány percig így marad, a haja kissé meglebben, mintha nem is a szél, hanem ezek az energiák emelnék meg, majd vége szakad és kinyitja a szemét. A szeme éber, de az első dolog, amit tesz az, hogy sóhajt egy aprót, lemondót. Mikor körbenéz veszi csak észre Carlt az egyik fánál, a madarak csivitelése mellett. Érdeklődve néz a fiúra, majd talpra áll, nem ismeri és illetlenség lenne talán csak úgy ülve maradni, vagy nem is köszönni. Végül is valaha arról volt híres, hogy milyen nyitott és mennyi embert ismer az iskolában. Talán még viccet is faragtak belőle, hogy akit Rosetta nem ismer, nem is létezik, ki tudja.* - Szia! *Köszön oda, néhány lépést felé téve, a druida botot jobb kezébe fogva. A hangja kellemes, de azért nem érezhető belőle, hogy énekhangja sem olyan rossz. Nem beszél túl hangosan, nem akarja megzavarni a madárkákat, nem mintha nem szokták volna már meg a jelenlétét. Sejti, hogy a fiú is druida, vagy minimum olyan beállítottságú, a madárkák még a kajáért se merészkednének egyébként ilyen könnyedén ilyen közel. Vagy régóta van itt, de hát Rosetta akkor miért nem ismeri?* - Rosetta Waylan, Eramir. Mármint... utóbbi nem számít. Megszokás, régen mindig így mutatkozott be mindenki. Nem mintha annyira számítana, talán akkor büszkék voltunk arra, ami a szakunk és arra, hogy különbözőek vagyunk, nem tudom. *Jár a szája, méghozzá olyanról, amire évek óta nem gondolt. Kicsit bátortalanul elmosolyodik, nem megijed a sráctól, inkább a saját szavainak butasága tántorítja el, de szóban azért nem hülyézi le magát.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 9:22 am

*A tündérkertből végre kiszakad, már borzasztóan unta, hogy az általa birtokba vett kis természeti szigetet fel kell adnia, hiszen Lilia állandóan a nyakára járt mindenféle ismerkedési kifogásokkal. Ő nem akar túlzottan ismerkedni. Legtöbb idejét mégis a szabadban tölti, hiszen végre jön a jóidő, a meleg, már csivitelnek a madarak. A farkas mintha egy másikat érezne a közelben, de aztán az illatot tova sodorja a szél, érzéki csalódásnak tudja be. Nem tudja, hogy Rosetta korábban vérlény volt, de a lelkének lenyomatán még látszik a bélyeg. A druida most nem az öltönyben van, hanem lengébb öltözetben, egy vörös ingben, hozzá pedig egy hamuszín vászonnadrágot húzott, az elmaradhatatlan nagykabát most is ott leng mögötte. A tisztáson reméli, hogy megtalálja azt a békét, amit a tündérkertben maga mögött kellett hagynia. Kevés időt töltött még az iskolában, és amióta visszajött az elutazásból, el kellett viselnie Sasha szemrehányásait, és felkészülnie arra, hogy mi történik, ha más falkatagokkal találkozik. Semmi kedve hozzá, legtöbbjüket úgysem ismeri. Megvan a maga élete. A rejtett tisztáson sem talál magányra, mert egy apróbb termetű, ám igen meditatív teremtésbe botlik. Le kell vetnie arroganciáját, hogy szó nélkül otthagyja, így csak közelebb lép, az egyik fának dől a tisztás szélén, és úgy figyeli a másik druidát. Talál egy madáretetőt, kiborítja belőle az ürüléket, és a zsebéből új eleséget szór bele. A hangra rögtön szárnyverdesés veszi kezdetét, ahogy pár színes tollazatú, máshonnan telepített egzotikus madár érkezik. Hátalép, hagyja őket enni, és inkább a fényt vizsgálgatja, de tudja, nem érdemes felébreszteni a meditálót.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szomb. Márc. 02, 2013 9:08 am

*Mondjuk ki az egyértelműt: Rosetta felettébb eltűnt az elmúlt hónapokban, körülbelül karácsony óta nem tud róla senki semmit, nem találták az iskolába, pedig azért elég sok nyomkövető, kereső varit tanultak a diákok. Ez azért is van, mert egészen egyszerűen nem volt az iskolában. A rengeteg harc, bonyodalom, ármány, gyilkosság annyira összetörte, hogy egyszerűen képtelen volt továbbra is ebben a légtérben maradni, hiába vannak itt a barátai, akkor is kellett neki egy kis levegőváltozás. Vissza a gyökerekhez. De most itt van és szándékában áll a barátait megkeresni délután, vagy a következő napokban, csak még... Csak még élvezi néhány pillanatig a Rejtett tisztás nyugalmát, minden emlékével, amit itt szerzett. És itt általában pozitív emlékeket szerzett, nem halált, vért és pusztulást.
Egyszerű zöld pólót visel, farmernadrágot, lábán könnyű cipőt, osonásra tökéletest, a hullámos haja most teljesen ki van bontva és a hátára omlik, jobban mondva zöldes köpenyére. A druida botja az ölébe van lerakva, többi eszköze a táskájában, legalább is azok, amik nem ékszerek és nincsenek rajta. A tisztás közepén ül, törökülésben, egyik keze a boton és nagyon úgy fest, mintha kissé meditálna, még valami aranyos-zöldes fény is körülveszi... bár lehet, hogy csak a tavaszi fények, ki tudja.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 11:01 am

-Essential a'vertio
*Mondom még egyszer, majd ledugaszolom a fiolás, és leveszem a láncot a nyakamból. Most látható csak, hogy a viasz, ami egyedi módon mintázza meg a szivárvány üveget egy vigyorgó farkaspofát ábrázol. Kicsit olyan Disney szerű vigyor ez, cseppet sem vicsor szerű. Én magam nem tudom hová tenni a képet, sosem kedveltem igazán a farkasokat, meg elég rossz a megítélésük is. Amikor megcsináltam a fiolát, Dárdosi azt mondta, rám jellemző képet fog mintázni a viasz. Elég nagy átverés volt, vagy kínai volt a szivárvány, amiben átmosták a üvegeket. Mindenesetre átnyújtom neki a löttyöt, számomra teljesen természetes, hogy nem egyedül húzom el az irhámat, ha elhúzom.*
-Mielőtt bármit megtapogatnánk, hajtsd fel. ha ránk is omlik, már nem leszünk itt. *Valami igézésről beszél. Vagy kiemelkedően éles a hallása, vagy máris becsavarodott a bezártságtól.* -Nem hát. Egy szót sem. Na jó, komolyan. Mi folyik itt? *Követem a tekintetét a szememmel. Van ott egy vékony repedés, amin keresztül kevésbé poshadt levegő áramlik, de veszélyen lenne úgy csinálni bármit is, hogy előtte nem biztosítják a menekülési útvonalukat. Látszólag Nicolas nagyon tudja a dolgát ahhoz képest, hogy egyetlen bejáratról tud. Mindenesetre követem az útmutatását, és belesek a bőrök alá. Billenő követ nem találok, ellenben itt is valami idegen rúnázat van, amit eddig a bőr jótékonyan elfedett. Nem igazán értem, miféle lehet, hasonlít a falakon lévőkre. Sosem voltam jó rúnamágiából, ezért inkább őt intem magamhoz.*
-Nézd, mit találtam. Hasonló a kintiekhez... Mit ír? *Csak remélni merem, hogy nem robban mondjuk érintésre...*

//fagy//

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 10:47 am

*A vizsgálódás közben persze hogy nem állt le kedélyesen diskurálni, ám természetesen mindent hallott a kérdésekből, más kérdés, hogy nem tartotta úri kedve válaszolni. Érdeklődve nézi, hogy a srác a számítógépet óvja maga helyett. Belőle pedig kitört a védelmező szerep. Na nem mintha jóságos angyalka lenne, mégsem nézte volna tétlenül, hogy a kalapos szénné ég, vagy éppen csontja törik a kenődéstől.* Nem tesz semmit. *Jegyzi meg epésen, és továbbra is a terem szigetelését vizsgálja, merre is lehetne kijutni. A kortyolásra hátrapillant, és elborzadva szemléli, hogy rabtársa máris mentené az irháját, pedig hát ketten estek csapdába. Aztán idegesen felnevet a válaszra.* Dehogyis, mit képzelsz? Te nem hallottad? Valami igézést dobott az alagútba, a démonidézésnek ehhez nincsen köze. *Ingatja a fejét, ostoba következtetésnek véli, a rúnákkal nem járnak varázsszavak. Ha valaki megsérti őket, valóban berobbanhatnak, de itt tényleges mágiahasználat történt. A lábnyomokat már tényleg nem lehet fellelni, ám talán mégis szerencséjük lesz.* Én erről az egyről tudtam, de tévedhetek is. *Sugallja és a légmozgásra igyekszik figyelni. Felfelé nem távozik, akkor oldalsó irányban érdemes vizsgálódni. A falat vizsgálja, üregesnek tűnik, talán rejtekfolyosó van mögötte. Megnyomja a vállával, de túlzott erőt nem akar kifejteni, óvja a saját álcáját.* Ez lesz az, talán súlyérzékelő nyitja. A bőrök alatt? *Veti oda a javaslatot a fiúnak, amíg ő kesztyűs ujjaival kapcsolót keres.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 10:23 am

*Elég sok dolgot elenged a füle mellett, talán nem is olyan egyszerű belőle kihúzni a dolgokat. Kutatni persze sok időm van, de mi lesz szerencsétlen diákokkal, akik talán most is nyúzott kutyaként szenvednek valamiféle elátkozott kamrában. Bármit el tudok képzelni. A bőr nem olyan érdekes, a lábnyomok annál inkább. Már épp nyitnám a számat, hogy megemlítsem a furcsaságot, amikor a nagy hős földre ránt. Azonnal összecsapom a laptopot, és testemmel védelmezem is, hiszen iszonyatosan értékes információkat rejt. Elméletben nem eshet baja, törésálló, de gyakorlatban még nem mertem kipróbálni, mennyire erős a relikvia bűbáj, ami rajta van. Berobban a folyosó. Szemeim még egyszer utoljára kitágulnak, aztán eluralkodik rajtunk a sötétség.*
-Kösz. Ez közel volt. *Nyugtázom kicsit remegő hangon, miközben elteszem a laptopot. A nyakamhoz kapok, és megszorítom a szivárványüvegből fújt fiolát.* -Essential a'vertio.
*Mondom jól tagoltan, majd felhörpintem a kortynyi folyadékot, amivel feltöltődött. Ha meghalnék... mégis túlélem. Egy darabig persze. Hatalmas a por, próbálok minális levegőket venni, s még a meggyújtott fény mellett sem látok túl sokat.* -Odalettek a jó kis lábnyomok. *Mondom csalódottan.* -Pedig igazán érdekelt volna, hogy honnan jöttek, mert nem arról, amerről mi. Hány kijárat van innen? *Hogy én az ő nyakára?? Mit képzel ez. nekem nincsenek ellenségeim, én a jó pajti vagyok a történetben.* -Mit tudom én. Nem én rendeltem tűzgolyót ebédre, azt elhiheted. Lehet, hogy a fura szöveg robbant be.

//Relikviamágia, elsődleges, A végzet esszenciája
Hihetnénk, hogy valamiféle bájitalról van szó, és nem is járnánk messze a megoldástól, de a tároláshoz egy speciális tárgyra van szükség, hiszen az esszencia nem egyszerűen jelenik meg. Egy aprócska, kisujjnyi fiolára van szükségünk, melyet különleges relikviamágiával kell felvérteznünk. Olyan mágikus erővel, mely azután bármilyen a fiolába beleengedett folyadékot A végzet esszenciájává változtat akár egyszerű vízről, vagy éppen halálos méregről van szó. Abban az esetben, ha ezt felhörpintjük, hiszen a fiolába nem fér több egy kortynyinál, afféle D.E.M.-ként működő védelmet kapunk 24 órára. Hogyha életveszélyes sérülést kapunk, vagy éppen valamiféle halálos veszélyben érezzük magunkat, az esszencia afféle katalizátorként aktiválja a mágiát, és elrepít minket oda, ahol elkészítettük a fiolát - a mi esetünkben a Relikviamágia tanterembe. Habár a sebesülésünk megmarad, a helyszínen immár veszély nélkül láthatjuk el magunkat és sérüléseinket. //

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 10:06 am

*A válaszra megvonja a vállát, és hümmög.* Lehetséges. *Nem szokott mindenkit számontartani, nagy az iskola, és tényleg átjáróház. Van pár ismerőse, de másokkal nem gyakran társalog. Tehát a bőrt nézegeti, olyan lehet, mintha levedlette volna valami. Vérmedve? Azok nem vedlenek tudomása szerint. A lábnyomokra fókuszál, amit eddig még nem vizsgált meg tüzetesebben, amikor Sila jóslata valósággá válik. Nem rájuk omlik a kóceráj, rájuk omlasztják. A bejárat felől halk mormolás hallatszik - ő legalább hallja.* Földre! *Üvölti hősünk az Őrült Kalapos felé, és ránt egyet a karján. A bejárat felől apró tüzgömb reppen be, és a lépcső alján érik be a detonáció. A tűzhullám végigsöpör a folyosón, és bár nem éri el őket, de a légnyomás falhoz kenné őket, ha a vámpír nem hallotta volna meg az álnokul mormolt szavakat. A robbanás tökéletesen betemeti a bejáratot, és most már csak reménykedni lehet, hogy Silának igaza lesz, a lábnyomok másik kijárattól erednek. Mindkét fáklya fénye így kihullott, csoda, hogy a terem, ahol vannak, még áll. A sötét viszont még egy vámpírnak is nyomasztó.* Hát aztán nagyszerű. *Tápászkodik fel, és a pálcájával világít, megnézve a flafont, hogy legalább levegőjük legyen. Még kitart egy darabig, de sehol nem látja a másik járatot, ahol esetleg távozni tudnának.* Kit hoztál a nyakamra hékás? *Kérdezi oldalra döntött fejjel, hangja fagyos.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 9:51 am

*Nicolas végre jelzi is, hogy felfigyelt. A kérdése megmosolyogtat, amolyan beszélgetés indítónak nem is olyan rossz. Az pedig, hogy pont ő, pont itt van...*
-So-so. *Mondja halványan elmosolyodva.* -Látom, veszélyesek, mint kb minden ebben az intézményben. Nem úgy hirdették eredetileg, hogy itt vigyáznak a bentlakó diákokra? *Óvatos kérdés ez, mégis, a szövegkörnyezet indokolja a jogosságát. A maró gúnyra inkább nem reagálok, egyszerűbb, ha laza leszek, és higgadtan kezelem a közelségét.* -Ja. Együtt járunk asztrál-mentálra meg jósmágiára. Olyankor nincs rajtam kalap.
*Úgy néz ki, tudja hová indul, velem ellentétben. személyes aura ide vagy oda, ha már idáig eljöttem, nem fogok csak azért visszafordulni, mert nagy a sötét odalent. A fáklya sem rossz, de ha kialudna itt a laptop, amivel suttyomban még fotózni is tudok. Remélem nem dől ránk ez az egész romhalmaz. Nagyon sok időt pazarolnék el azzal, ha ki kellene innen ásnom magam. Az elágazásnál nem is torpan meg, valószínűleg már ezerszer járt itt. Kérdés, hogy mégis mit akar ilyen hirtelen, pont vasárnap délelőtt ettől a helytől? Valami teremhez érünk, ahol... A gyomrom ugrik egy kisebb szaltót, valamiért a boncterem emléke körvonalazódik a fejemben. Neem, nem fogom lerókázni a srácot hátulról... Ő nem hajol le a bőrért, inkább a ritkuló por között megbújó lábnyomokat veszi szemügyre. Nem arról jött, amerről ők is.*
-Van ötleted? *Inkább nem említem meg, hogy mennyire undorító ez az egész helyzet. A laptopomat bányászom elő a hátizsákból, és készítek pár vaku nélküli képet.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 9:39 am

*Dehogy áll ő közel Jerichohoz, sosem volt még prefektus, vagy mostani nevén gyakornok sem. Szeret ő a háttérben marad, onnan mozgatni a szállakat. Egyszerű, mezei diák, legalábbis ezt érdemes mutatnia. Az viszont igaz, hogy talán az egyik legrégebbi, leszámítva persze Jacket és Evangeline-t. De pláne nem üdvöske, a fél brigád utálja, vagy kitér előle. Ahogyan nézelődik, ráébred, hogy tényleg démonidéző rúnákat talált, még jó, hogy nem kezdek fennhangon, londoni tájszólással mormolni, a végén még ki tudja, milyen arcátlan patás jelent volna meg a komor falak között. Mögötte másik fáklya gyúl, érzékeny füle már korábban jelezte, hogy követi valaki. Sosem titkolt gyűlölet övezte lépteit, számtalan ellensége egyike most elég bátorságot gyűjtött, hogy leszámoljon vele. Hátra fordítja a fényt, na nem mintha nem látná szaktársa arcát anélkül is.* Hah, magánszféráról nem hallottál még kishaver? *Kérdezi meg nyugodt hangon, aztán a rúnákhoz tartja a kezében lángoló fényadót.* Érdekes olvasmány, nem ajánlom, hogy mondókázni kezd vele. Egyébként ki a fene vagy? Ismerjük egymást? *Leheli finoman maró gúnnyal a közvetlen stílust méltatván, aztán kurtán biccent egyet, és beljebb lép. Elágazáshoz ér, ahol habozás nélkül jobbra indul, mintha tudná, mit is keres. A falak még állnak, számtalan befalazott, lezárt ajtó mellett halad el, mígnem kiszélesedik a folyosó, és egy kamrában ér véget. A por itt nem látszik annyira, nem olyan régen járt itt valaki. Ezt támasztja alá a véres állatbőr, ami a sarokban hever.* Mi a... *Hajol oda, hogy megvizsgálja. Valami vacoknak tűnik.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 9:17 am

*Remek nap ez egy kis kutatásra. Érzem, hogy ma valami nagyra fogok bukkanni, mérföldkőre az ügyben. Az igazság nem maradhat örökre romok alá ásva, bonctermekbe burkolva. Az de undorító hely volt! Azt hittem elájulok. Mások meg képese arra panaszkodni, hogy nem elég porhanyósak a tetemek. Hozzájuk nem érnék! Talán nem a Naxeldir volt a legjobb választás, de így vagyok a legközelebb Kaen-hez és sötét titkaihoz. A hullák mennyiségéből ítélve nem a boncteremben tartja az eltűnt diákokat, érdemes lenne tehát azon a helyen körbenézni, ahol régebben a sötét főhadiszállás volt felépítve. Kabátot, csizmát, sálat, kesztyűt és kalapot ragadok, hátizsákomban ott lapulnak az álszakállak, a laptop, ami nem csupán egy digitális jegyzettömb, hanem fényképezőgép és elemlámpa is, és a hamis papírok, ha esetleg Nellondban kötnék ki, és pl kínai felügyelőnek kellene kiadnom magam. Sosem gyanakodnának rám! Átvágok a a havas birtokon, ekkor látom meg őt. Így hátulról tuti nem ismerném fel Nicolast, a Naxeldir üdvöskéjét, de közelebb osonva, mintha az ő arcát láttam volna félprofilból, amikor lefelé indult. Tuti ő is meglátott, szóval semmi értelme az alakoskodásnak. Határozott léptekkel sietek a romokhoz, és letekintek a sötétségbe. Fáklyája fénye mutat némi utat, de azért én is gyújtok egyet. Ahogy közelebb érek, egyre jobban felismerem az arcát. Valóban jól sejtettem, ő az. Állítólag közelebb áll Jericho-hoz, mint bárki a diákok között.*
-Hello! *Köszönök rá egyszerűen, mint akinek teljesen természetes, hogy ekkora hóban, teljesen véletlenül, pont ugyan azon a helyen vannak.* -Mit találtál?

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 10, 2013 9:01 am

*Lassacskán teljesen gyógyultnak vehető, ezért vissza is költözött a saját lakrészébe, nellondba, de most még sem ott található, hanem az iskola környékén. Kyle most éppen dolgozik, Oswinnal nem akarnak túl gyakran egymásra mászni, ezért most valami semleges terep kell. Felölti hát kedvenc bőrdzsekijét, és terepszemlét tart a birtokon. Már rengetegszer járt itt, ismer szinte minden fűszálat, ám mégis, mintha a hely folyamatosan változna, bővülne. A rejtett tisztáson köt ki, úgy emlékszik, korábban erre volt a naxeldíresek főhadiszállása, amikor még külön voltak szeparálva a szakok. Az épületet közben beépítették a kúria szárnyához csatolva, ám vannak itt még maradványai. Például valami romos kápolna, ami egykor talán boncterem lehetett. Félig lebontás alatt van már, besüvít a szél is, ám az alsóbb helységek még állnak háborítatlanul. Vámpírként lát a sötétben, ám ha valaki meglepné, kár lenne lelepleződni. Egy fáklyát vesz le a falról, és elindul a lefelé vezető lépcsőn. Kíméletlenül tapos el egy keresztespókot, és a lépcsőfordulóban nyálkás anyagra lesz figyelmes, bizonyára meztelen csigák. A falakon már félig lehámlott rúnákat vesz észre, azokat kezdi el nézegetni, remélhetőleg nem démonidézésre szolgálnak.*