Rejtett tisztás

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 6:52 pm

First topic message reminder :

*Nekidől szépen a kőnek, és kezd éledezni, és ezzel egyetemben a könnyei is hullanak, mint a záporeső. De továbbra sem zokog, nem hangoskodik, csak mintha megnyitottak volna egy csapot, aztán had fájjon. Továbbra is csak azt érzi, hogy szíve úgy fáj, immár fizikailag, mintha kettőt belerúgtak volna. Artemis szavaira nem is reagál, csak ül ott fekszik félig, és sír, mintha egyedül lenne. De hogy miért is hullatja a könnyeit, az még rejtély egyenlőre. Hogy az iskolát siratja, vagy sír valakiért, esetleg valaki helyett, vagy csak a fájdalom miatt... Amíg egyedül van, csak gondolkodik a világ iszonyatos fejreállásán, és azon, hogy vajon ki a csuda ő valójában, és mi a francot vár az élettől, és fogalma nincs mennyi idő telik el a fiú távozása és visszaérkezése között. De a parancs hallatán csak felnéz félhalott tekintetével a fiú arcába, és egy hosszabb pislogással int neki igent. Majd szép lassan felhajtja a gyógyfüves vizet. Az agyában kattogó gondolatokra nem is figyel, nem tud mit kezdeni vele. De a szíve fájdalma is lassan elkerüli a figyelmét, mintha már nem is a saját teste lenne, idegennek érzi magát odabent. A kérdésre elhúzza a száját, és maga elé suttog.*
- Nincs mit meggyógyítani. Ami törött, az törött... *Súgja a levegőbe, és a lassan esteledő táj sem kelti fel a figyelmét, mint máskor...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 12:46 pm

*Igazából most még Gradan sem figyel fel Rosetta közeledésére... Nagyon-nagy baj lenne, ha Sylvia most erre tévedne. A lány ugyan pár nappal ezelőtt megtalálta a pálcáját az asztalán, csak úgy, semmi cetli nem volt mellette, tehát fogalma sincs róla, hogy hogyan került vissza... Rémülten felnyöszörög, amikor Rosetta hozzáér, de amikor meglátja a lányt, valamelyest tisztább lesz a tekintete. Nem nagyon érti, hogy a lány mit akar, de amikor felhangzanak az elméjében Rosetta szavai... Mert igen, a kobold szinte ellenállás nélkül bejut. A lány túlságosan gyenge bármijen védekezéshez... Kikerekedik a szeme a döbbenettől, rémülten, döbbenten bámul Rosettára, de nem szakítja félbe. Gradan szőre felborzolódik, a macska idegesen, vicsorogva néz körül, mert természetesen ő is hallja, mit üzen Rose.*
-De... nekem nincs testvérem... *Ez az első, tétova mondata, miközben továbbra is rémült, kikerekedett szemekkel mered a barátnőjére.* Metamorfmágus? Ráadásul átállt? És.... *Többet nem tud kinyögni, riadtan kapja fel a fejét, és néz körül... Nagyjából olyan, mint egy halálra rémített vadállat. Elhiszi Rose szavait... bár nem nagyon érti. Hogy neki ikertestvére lenne? Az lehetetlen! Arról ő tudna! Se teodore, se Marta, Soha, Senki nem mondott neki ilyet...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 12:35 pm

*Egy kobold érkezik ide, és egy aprócska mókus, aki lemarad, és a fák közé fut, csak úgy, mászkálni. Mikor a koboldlány ideér, azonnal odafut Nikorinához, se szó se beszéd, megöleli, majd a lány halántékára teszi a kezét, majd a sajátjára, jelezve, hogyha vaaki be akar törni az elméjébe, az ő lesz. Nem biztos, hogy Nikorinának elsőre leesik, hogy mit is kar mondani, ezekkel a mozdulatokkal, de aztán a koboldlány bele is kezd a telepátiába, akkor már biztosan összerakja a képet. A fókusztárgyas kezét a saját halántékára emeli, és kiejti az igét, halkan, csak Nikorina hallhatja.*
- Nuntius. *És ahogy összekapcsolódnak, ahogy elkezdődik a dolog, ha a lány beengedi az elméjébe az ismerős betolakodót - jelezte is,csak nem ellenkezik, azonnal belekezd.* - Nikorina. Hallgass végig, és ne szólj semmit. Míg te a betegszobán voltál, és nem találkoztunk, nagyon sok minden történt. A barátod vagyok, kérlek minden szavam Hidd el. Egy lány, aki nagyon hasonlít rád, és ugyanaz a daimonja, szürke macska, neked akarta kiadni magát, de nem ő az. Van egy seb az arcán, egy vágás, de metamorfmágus, eltüntette, és annyi mindent mondtam rólad. Azt hittem hirtelen, hogy te vagy, és kérdeztem James-ről, hogy hogy vagy, már tudja a nevét, de nem tudja, hogy ki ő pontosan. És Krasimir tegnap elmondta... Veszélyes rád nézve ez a lány. A nevét még nem tudom, csak azt, hogy pecsétje van a nagyúrnőtől... Gonosz... És hogy... Nikorina, ő az ikertestvéred, nem lehet más. Olyan magas szintű metamorfmágus egyszerűen nem lehet...*Elengedi a lányt, valószínűleg Gradan is hallott mindent, így a daimon felé néz, majd vissza Nikorinára. Sok lesz ez a lánynak, lehetséges, de ezt nem szabad elhúznia. Kras szavai komolyak voltak... És a koboldlány is látta, hogy ez a lány milyen.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 12:24 pm

*A Rejtett Tisztás szélén egy alak bukkan fel. Olyasvalaki, akit régen lehetett látni a színen… Nikorina. Az igazi Nikorina. A lány ama emlékezetes nap óta, amikor menekülniük kellett, és Gavril kihozta őt a betegszobáról.. Ő azóta nem ment vissza. És ennek következményei vannak ám… Például az, hogy nem kapta tovább a Béke elixírt. Szóval… Most eléggé szörnyű állapotban tántorog ki a Rejtett Tisztásra. Nagyjából arra emlékeztethet az állapota, mint amikor hátán Gaby hullájával visszatért… Űzött, rettegő tekintet, holtsápadt arc. Nagyjából a Tisztás közepén, a kedvenc, kidőlt fája mellett egyszerűen térdre roskad… Nem bír tovább menni, bámul előre, de a tekintetén látszik, hogy nem azt érzékeli igazán, ami előtte van. Gradan eddig mellette vánszorgott, most pedig a társához bújik, halkan nyávog. Persze a lány érzi, hogy nem túl biztonságos neki most errefelé kószálnia… De már nem bírta tovább a négy fal között. Sylviáról pedig még semmit sem tud… Persze, kósza pletykákat hallott egyet-kettőt, de az idegállapota nem volt éppen olyan, hogy fel is fogja.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 9:04 am

*Örül, hogy kitalálta, de hamar lefagy az arcáról a mosoly. ~Tessék .. még azt is találjam ki, hogy kibe. Megkönnyíti a dolgom, mert 600-ból két embert kizárhatok.~ Aztán úgy dönt szűkíti a dolgokat.*
-Allidonos? *Ha igen, akkor ismét megszólal.*
-Na jó mostmár elmondhatod. ... Úgysem tudom kitalálni.*Mondja durcásan.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 9:01 am

* HAllgatja a próbálkozásokat*
- Kérlek az esküvő miatt sírni tudnék...de igen szerelmes vagyok...de nem Janebe...úgyhog tippelges kibe*a gúnyos vigyor továbbra is ott pihen az arcán..*
- Ha kitaládlod eg verset is írok hozzád...ja és nem is te vagy...*visszadől a fának egy kíváncsian várja a tippelgetést*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 8:57 am

*Liz tehát lecsüccsen és érdeklődni próbál, de a fiú nem mondja meg. Liz durcás kisgyerek arcát szedi elő, de ez sem használ. Ekkor tippelgetni kezd.*
-Na lássuk csak. Hmm ... az esküvőnek tuti nem örülsz ennyire...*Ekkor a fiú szemében is meglátja a boldogságot.* ... megvan te szerelmes vagy. .. Kitaláltam? *Kérdi nevetve.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 8:54 am

* Csendessen ül a fának dőlve mikor egy ismerős hang üti meg a fülét*
- Szia Liz! Nem zavarsz*kinyitja a szemét és elvigyorodik mikor a lány érdeklődik...*
- Elmondjam....hmm...nem...*gúnyos mosolyra húzza a száját*~ Szegényemet nem hagyja nyugiodni a kíváncsiság,de nem baj~
- Tippelgess...*lehervaszthatalan a vigyor az arcán...bár valószínű Liz ki fogja találni előbb vagy utóbb...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 8:49 am

*Liz érkezik a tisztásra. Ma nem volt kedve bent lenni, ezért döntött, hogy idejön. Amikor megérkezik, ismerős embert pillant meg. Ám valami furcsa rajta ... boldognak látszik. Odasiet a fiúhoz , többekközt kíváncsisága miatt most gyorsabban lépdel.*
-Szia! Zavarlak? *Kérdi, majd ha nem zavarja, akkor lecsüccsen ő is a fűbe.*
-Furcsa vagy ma nekem ... olyan boldognak látszol ... beavatsz? *Mondja kíváncsian.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 28, 2010 8:43 am

* A távolból halk léptek zaja hallatszik. egy darab David érkezik a tisztásra halványzöld pólóban ás farmerban Aki jól ismeri csak az látja,hog fl van dobva és teljessn másként néz ki...boldogabb...szerelmes...Bár aggódik az esküvő miatt ahol tánolnia kell,de ez nem nagyon látszik rajta.LEdől egy fa tövébe és lehunyja a szemét...*~Nyugalom~*Gondolja elégeddetn*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 8:22 pm

*A végső okfejtésre csak beharapja az ajkát, és bólogat párat, mintha azt mondaná 'igazad van, hülye vagyok'. Kellemes érintés, simogatás, És a lány is szépen elringatja magát, hogy megnyugodjon Artie karjaiban, ahol mondjuk meg is tud. És most nem fogja vissza magát, sír, ahogy tud, mert megteheti. Zokog, és könnyei potyognak. Majd amikor végigsimítanak rajta, és szépen felkapják, kicsit megkapaszkodik, mert mostmár meg is tud. És amíg visszafelé mennek végéig itatja az egereket, de a mondóka tetszik neki, vagy egyszerűen csak a fiú hangja. Közben azon gondolkodik, hogy a fiú másodszorra cipeli vissza az erdőn keresztül a sötétben. Egy ideig nézi a terepet, amit elhagynak, figyel át a fiú válla felett, eszébe jutnak a szép emlékek, mindenféle, egész kiskorától. Amikor még a szüleivel nevetett, amikor elsőnek az iskolába lépett, amikor Rosettát megismerte, és a sok másik barátját, amikor megcsókolta Jacket. Nem azt, ami utána történt, csak a pillanatnyi érzést... Most egyszer igazából elmosolyodik, majd becsukja a szemét, és hagyja az össze emléket elúszni... Amikor visszaérnek a kúriához minden bizonnyal szépen megáll a lábán, és egy kissebb, de immár őszinte mosollyal köszön meg mindent a fiúnak, és immár tekintete is csillog valamelyest, a remény szikrái. Majd elköszön tőle, és inkább pihen...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 8:01 pm

*A szíves metafora továbbivévsére kissé ráncolja a szemöldökét, és erősen dolgoznak az agytekervényei, hogy felfoghassa, mire is gondol pontosan a lány, de végül csak megfejti a dolgokat.* -Az ember sose tanul. *csak ennyit mond, miközben átöleli a lányt. Mikor villámlik, kissé összerezzen, de oda se neki. Érzi, hogy későre jár, felsandít az égre, mikoris Laura bevetődik a nyakába, és halkan szipogni, majd sírni kezd. Szorosan átöleli a lányt, végigsimít a hátán, és halkan mormolni kezd egy nyugtató, druida mondókát, többször ismételve, miközben a lányt tartja, aztán lassan újabb fogástvált rajta, keze lecsúszik a derekára, majd a lábaihoz, és szépen lassan feláll a földről, felkapva a lányt is, finoman emelve, fel az ölébe.* -Ideje lesz bemenni. *súgja a lánynak, miközben kicsit csapkod a farkával, megmozgatja a lábait, majd megindul, lépésben, kényelmesen, ahogyan a múltkor is. Közben tovább mormolja azt a bizonyos mondókát, hátha valamennyire lenyugtatja a lányt. Nem mondja, hogy ne sírjon, mert nem lenne értelme.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 7:54 pm

*Szinte hozzábújik a fiúhoz, mert olyan megnyugtató, hogy van valaki, aki vele van, még ilyenkor is. Jelenleg nem tud mást elképzelni, akinek a karjaiban kisírhatná magát, mert az egyik csak szép álom lenne, a másik pedig csoda. És ez most legalább valóság, és nem csak érzéki csalódás, rémálom, vagy hasonló. Bolond illúziók, eszelős látomások, és egy elcseszett agy hallucinációi... De ez most tényleg megtörténik. Rendes esetben még romantikusnak, szépnek is tartaná a helyzetet, de ma nem. Mert ez nem az a nap... Nem sok esély van rá, hogy ma bármit is szépnek, kellemesnek tartson Artie érintésén kívül. A válaszra csak néz fel rá, eléggé elkeserítő szemeivel, és újabb szerencsétlen félmosoly jelenik meg az arcán.*
- Már rég törött volt, csak tartotta a ragasztó. De azt hiszem most túl sok darabra tört. Fura mi?... Kinyitod a szíved ajtaját annak, akiről tudod, hogy összetöri, és miután megtetted, bezárkózol, hét lakattal zárod le azok előtt, akik megjavíthatnák. *Súgja újra, és továbbra is idegennek érzi magát a saját bőrében, még a hangja sem ismerős... Túl szomorú, és borús, magához képest is. A saját mellkasáról leveszi a kezét, de Artemiséről nem. Majd az égre pillant, ahol egy villám cikázik végig az égen. És végül Laura, úgy hirtelen felindulásból kicsit feljebb kászálódik, és megöleli a fiút, hogy végre a nyakába zokoghasson, mert ha túl sokáig tartja vissza, annak tuti nem lesz jó vége...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 7:26 pm

*Visszacsatolja a tegezére a kupát, és hagyja, hogy a lány nekitámaszkodjon a mellaksának. Erős gyerek ő, a lány pedig egészen könnyű, így bírja tartani, egészen sok ideig. Bár, nem végtelen ideig, de egy darabig még biztosan kényelmesen tartja a lány a karjaiban. Ráadásul így, hogy nekitámaszkodik a mellkasának, egy kis súlyt le is veszi a kezéről. Figyeli a lány tekintetét, és próbál kihámozni belőle valamit. Azért is aggódik főleg, mert a lány cseppet sem olyan, mint amikor eddig látta. Semmi szikra, semmi csillogás, semmi mosoly. Persze, a jelen helyzetben ez nem annyira meglepő, de az, hogy ezeknek árnyékát sem látja, és a lány ráadásul ilyen állapotban van, mintha egy mammutcsorda ment volna rajta végig.. Az aggasztó egy cseppet. A keserű, meg félmosoly neki nem árnyék, neki az semmi, valami, ami nem vall a lányra. A szavak halaltán feltekint az égre, majd értetlenkedve le a lányra, és egyértelműen kérdezné, hogy mi, mégis mi törött el, és ki törte el, mert ez így csak további ködöítés, amikor a puha kéz a mellkasához ér. Lepislog, kissé ráncolja a szemöldökét, majd visszanéz a lányra, ismét annak szemeit fürkészve.* -Nem tud csak szépen csendben eltörni. Magától sosem. *a holdas részre nem is válaszol, nem igen tud mit, mert nem érti. Inkább kicsit jobban magához vonja a lányt, enyheén fogást vált rajta, és finoman végigsimít az egyik vállán.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 7:16 pm

*Igen, Laura szemei nyitva vannak, és semmi más nem csillog benne, csak a könnycseppek. Ami azért ne lehet túl biztató, tekintve, hogy minden alkalommal, hogy találkoztak, Laura kedves volt, barátságos, és aranysárga szemében ott fénylett valami szikra, ami tényleg szívből jött fel a felszínre. Most viszont csak azt a mosolyhoz hasonlító dolgot tudja kipréselni magából, ami egy kicsit sem hasonlítható Laura igazi mosolyához. Amikor Artie teljesen lefekszik mellé, a lány szépen a mellkasának támasztja a fejét, és nagyon örül neki hogy tartják, mert nincs kedve a földön feküdni... Igyekszik kihallani a saját kavargó gondolatai körül a kentaur szívdobogását inkább. Amikor azonban az arcához érnek, lecsukja a szemit, a kérdésre pedig csak újra feltekint a fiúra, és másodszorra már nem hunyja le szemét. Csak egy fájdalmas mosolyfélét ejt, és sóhajt, majd felnéz az égre, ahol a felhők úsznak és takargatni igyekeznek a félholdat.*
- Attól még, hogy a Holdnak csak ugyanazt az oldalát látjuk mindig, nem jelenti, hogy nincs másik... *Mondja csendesen, erősen utalgatva, meg minden, csak ugye a kentaur nem nagyon értheti. De a lány tekintete újra a fiún van, és immár válaszol is a kérdésre.* - Csak eltörött szép csendben... És most sajog. *Mondja , és mintha előre látná, hogy Artie megkérdezi, hogy miről beszél, de a lány egyik kezét a saját mellkasára teszi, a másikat pedig a fiúéra...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 6:58 pm

*Igyekszik vissza a lányhoz, amilyen gyorsan csak tud, és figyeli, ahogyan a lány megissza a röpkén összeállított ndüt. Nem igen érti, hogy mi az a bizonyos valami, ami összetört, vagy eltört, de erről nevelőapja jut eszébe, és csak kelletlenül morrant maga elé valamit. Sose szerette, amikor ilyen rébuszokban beszélnek hozzá. KIcsi ő még ahhoz, hogy megérthesse az efféle szavakat. Egyre inkább érdeklődve figyeli a lány szemeit, márha azok egyáltalán nyitva vannak még, aztán jobb kezével, emrt bal karjával tartja a lányt, véglegesen lefeküdve a lábaira, úgy hajolva a lány felé, letörli a lány könnyeit az arcának egyik feléről.* -Mi történt? *aztán a lány arcának másik feléről is letörli a könnyeket. Egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy az iskolát elfoglalták. Azt tudja, a szakzsargon gyorsan elért hozzá is. Inkább arra kíváncsi, mi törött el a lányban, vagy mi törte el, esetleg kicsoda. Egy csepept aggódik is a lányért, ahogyan figyeli, és csak tartja a karjaiban, és nem ért nagyjából semmit sem. Fürkésző, aggodalmas, kék szemekkel figyeli a lány arcát.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 6:52 pm

*Nekidől szépen a kőnek, és kezd éledezni, és ezzel egyetemben a könnyei is hullanak, mint a záporeső. De továbbra sem zokog, nem hangoskodik, csak mintha megnyitottak volna egy csapot, aztán had fájjon. Továbbra is csak azt érzi, hogy szíve úgy fáj, immár fizikailag, mintha kettőt belerúgtak volna. Artemis szavaira nem is reagál, csak ül ott fekszik félig, és sír, mintha egyedül lenne. De hogy miért is hullatja a könnyeit, az még rejtély egyenlőre. Hogy az iskolát siratja, vagy sír valakiért, esetleg valaki helyett, vagy csak a fájdalom miatt... Amíg egyedül van, csak gondolkodik a világ iszonyatos fejreállásán, és azon, hogy vajon ki a csuda ő valójában, és mi a francot vár az élettől, és fogalma nincs mennyi idő telik el a fiú távozása és visszaérkezése között. De a parancs hallatán csak felnéz félhalott tekintetével a fiú arcába, és egy hosszabb pislogással int neki igent. Majd szép lassan felhajtja a gyógyfüves vizet. Az agyában kattogó gondolatokra nem is figyel, nem tud mit kezdeni vele. De a szíve fájdalma is lassan elkerüli a figyelmét, mintha már nem is a saját teste lenne, idegennek érzi magát odabent. A kérdésre elhúzza a száját, és maga elé suttog.*
- Nincs mit meggyógyítani. Ami törött, az törött... *Súgja a levegőbe, és a lassan esteledő táj sem kelti fel a figyelmét, mint máskor...*