Rejtett tisztás

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 6:52 pm

First topic message reminder :

*Nekidől szépen a kőnek, és kezd éledezni, és ezzel egyetemben a könnyei is hullanak, mint a záporeső. De továbbra sem zokog, nem hangoskodik, csak mintha megnyitottak volna egy csapot, aztán had fájjon. Továbbra is csak azt érzi, hogy szíve úgy fáj, immár fizikailag, mintha kettőt belerúgtak volna. Artemis szavaira nem is reagál, csak ül ott fekszik félig, és sír, mintha egyedül lenne. De hogy miért is hullatja a könnyeit, az még rejtély egyenlőre. Hogy az iskolát siratja, vagy sír valakiért, esetleg valaki helyett, vagy csak a fájdalom miatt... Amíg egyedül van, csak gondolkodik a világ iszonyatos fejreállásán, és azon, hogy vajon ki a csuda ő valójában, és mi a francot vár az élettől, és fogalma nincs mennyi idő telik el a fiú távozása és visszaérkezése között. De a parancs hallatán csak felnéz félhalott tekintetével a fiú arcába, és egy hosszabb pislogással int neki igent. Majd szép lassan felhajtja a gyógyfüves vizet. Az agyában kattogó gondolatokra nem is figyel, nem tud mit kezdeni vele. De a szíve fájdalma is lassan elkerüli a figyelmét, mintha már nem is a saját teste lenne, idegennek érzi magát odabent. A kérdésre elhúzza a száját, és maga elé suttog.*
- Nincs mit meggyógyítani. Ami törött, az törött... *Súgja a levegőbe, és a lassan esteledő táj sem kelti fel a figyelmét, mint máskor...*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 11:20 am

*Még hogy Nikorinának gyors? Hát, nem cska neki, hiszena fiú belső időzött. Ő is épp olyan értetlenül nézi az eseményeket. Mikor Nikorina viszsakerül, de összekuporodva, James is fáradt már, és csak ő van konkrétan talpon és éppségben itt az idő, hogy eseteg ő is cisnáljon valamit. Nem, a fókuszokat még nem adja vissza. *
- Takarodj innen. *Mondja, nyugalmat erőltetve magának, de a keze lendül, ahogy mutatja egész egyszerűen a távolt, hogy menjen. azzal a kézmozdulattal a telekinézise is aktiválódik, és cseppet taszajt Sylvián, de nem úgy, hogy ellökje, vagy pofára essen, csak meglöki, hogy eltántorodjon. *
- A szavamat megtartom, akármennyire is tudom, hogy a helyemben te nem tennéd meg. A tárgyaidat vissza kapot. Két óra múlva a Ködszirten találod őket, az épületben. * Mondja, igazából ellenvetést nem tűrve, hogy ez van és kész, fogadja el. * - És Sylvia... akármit is hiszel, nem úgy van, ahogy látod. Érzem, hogy nem. Rájöttem mi vagy, rájöttem ki vagy, és most azt is érzem, hogy ok nélkül van benned ez a gyűlölet, ez a sötétség. Beszélnünk kell majd. *Mondja, az utóbbiakat már halkabban, közelebb lépve a lányhoz, talán Nikorina nem is hallja, hogyha valóban elsírta magát. Minden esetre kiadja Sylvia útját, és ha a lánynak van esze - márpedig elviekben van - akkor szót is fogad. Csak úgy mehet el sértetlenül, és kaphatja visszaa tárgyat. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 11:10 am

*Ezt egy kicsit elszúrta. Kicsit nagyon. De hiába, most nem éppen az átgondolt cselekvés a jellemző rá. Sylvia kitér előle, ő meg, mielőtt még észbe kaphatna, mögé kerül, aztán kicsavarják a karját. Halkan felsikolt, mert azért eléggé fájdalmas ez... Próbál azért kiszabadulni, de ezzel csak annyit ér el, hogy még jobban fáj a karja.. Igazából nem nagyon fogja fel, hogy James mi a manót művel, csak annyit vesz észre, hogy Sylvia hirtelen elengedi őt, valaki (James) meg felkapja, és lőn, visszakerül nagyjából oda, ahonnan indult. Enyhén megdöbbenve pislog, ez a sok történés kicsikét... sok volt most neki. A harci kedve meg már el is párolgott, inkább nagyon összetörtnek érzi magát.*
-Nem... menj innen, Sylvia.. hagyj minket békén.. *Nyöszörgi, összekuporodva a földön, majd felpislog jamesre.* Kösz... fogalmam sincs, mi ütött belém. *Felsóhajt, fejét a karjára hajtja, enyhén rázkódik a válla. Valószínűleg sírva fakadt... túl sok volt ez neki. Meg úgy... általában túl sok volt.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 10:59 am

*Mikor Nikorina megy, még nem szól bele, illetve szólni szól, a lány nevét mondja, de nem igazán veszi észre se őt. Nem baj... illetve az. Mikor Nikorina elől kilép a nővére, akkor azonnal moccan, a kardot nem veszi fel, nem is kell neki, mer ölni semmiképpen nem akar, és a karddal... túl erős lenne és lehet nem tudná visszafogni magát. * - Elég legyen! *Kiált rájuk, amikor Sylvia újra megszólal. Azonnal afókuszára fut a keze, mivel ő csak a kardot szúrtaa földbe, mert Sylvia úgy láthatta, hogy a kard a fő fegyvere. Pedig nem igazán. Támadna ő gitárral is, feltalálja magát, de még is cska a PSM fókusz a leglogikusabb az esetében. A fókuszos kezét a mellkasához szorítja, miközben gondolatban, koncentrálva kimondja a varázsigét. * ~Intertempus.~ *Mivel vándor a kasztja, és az a harcos-druida átmenete, talán nem is meglepő, hogy ehhez a varázslathoz készült. Nagyon erős, és tudja, hogy ki fog merülni, de nem baj, mert itt vannak a többiek, majd megvédik. Amikor érzi magában a felgyorsulást, akkor azonnal fut, rugalmas léptekkel ott is terem a páros előtt, és Nikorinát úgy arrébb tolja, hogy be tudjon lépni közéjük, Sylvia és Nikorina közé. *
- Claudus! *Halálos ujjalja azt a kezét a lánynak, amelyikkel Nikorina karját fogja, a könyök tájékon, hogy onnantól lefelé szépen lezsibbadjon és ne tudja mozgatni, aztán... * - Claudus. *Mondja újra, és a másikkal a másik kezét zsibbasztja le a lánynak. Mivel a zsibbadás miatt elengedte már Nikorinát, azonnal a kezébe veszi, és hátraugrik vele. Persze, sok cselekvés, így azonnal le is teszi, és le is térdel, a kardjára támaszkodva pihengetni.*
- Elég volt. Nikorina maradj itt. Semmit nem segít, ha verekedtek. *Mondja a lánynak, miközben a kardjára támaszkodva pihen. Sylvia meg szépen le van bénulva... Legalább isa két karja. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 9:37 am

*James mondatára csak elfintorodik, de próbálja megőrizni a hidegvérét. Minek húzza fel ő magát? Persze, lehetne ideges amiatt, hogy Rosetta elvette tőle mindenét, sőt, belül ideges is kicsit emiatt, de nem igazán mutatja ki. Nikorinát figyeli, halványan mosolyogva, eléggé gonosz mosollyal. A lány felsikolt, de erre számított is. James meg hiába csitítja, Rose se lép közbe... Szinte mozdulatlanul figyeli, ahogy Nikorina felé vetődik. Igazából ezt akarta... Tudta, hogy ezzel mit fog elérni. Nem mozdul, csak az utolsó pillanatban lép egyet oldalra, épp csak annyit, hogy Nikorinát a lendület továbbsodorja, anélkül, hogy hozzáérhetne, majd elkapja a lány karját. Nikorina nem harcos, ráadásul az utóbbi időben le is gyengült, de Sylvia ereje teljében van most. És ezt annak köszönheti, hogy Rosetta meggyógyította... Igen, számító lány. nem cselekszik anélkül, hogy minden következményt alaposan át ne gondolna. Ha sikerül, hátracsavarja a lány karját, és próbál úgy fordulni, hogy ne mutassa a hátát Jamesnek meg Rosettának, mert nem bízik bennük.*
-Hogy én gyilkos? Meglehet.. Bár én csak megkértem egy barátomat rá. Csak meg kellett mondanom neki, hogy néz ki Gabyka... Nagyon egyszerű volt. *Mondja mosolyogva, miközben próbál azért kitérni Nikorina hadonászása elől - mert hogy a testvére nem fogja ilyen könnyen feladni, az biztos. Darkness közben fenyegetően lép közelebb a másik két daimonhoz, halkan vicsorogva.*

//Úgy néz ki, újra fagy... hát sosem lesz vége?//

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 9:25 am

- Az, és a te Metamorfmágiád nem ér sokat ez ellen. Nem vagyok túl erős... De így nem tudsz megtámadni, semmivel. *Mondja a lány, próbál tisztán, érthetően és nyugodtan beszélni. Oda-vissza forgolódik Sylvia, James s Nikorina között. Amikor Nikorina elvetődik, akkor nem lép közbe, mert nem tud, és nem is akar. Leblokkol, és olyan mértékű düh önti el, zavarodottság, hogy nem tud cselekedni, és amikor észreveszi, hogy Nikorina Sylviára vetődik, akkor sem nyúl közbe. Szinte remeg, a növények a lábánál ráfonódnak, hozzásimulnak, mintha próbálnák kiszakítani a bambulásból. Cselekedjen. De nem tesz semmit...*
- Gyilkos.. *Suttogja halkan, de ő nem támadhat.. Azt mondta, hogy ő nem fog ártani a fegyver nélküli lánynak, és nem is fog... Az egy más dolog, hogy nem szól közbe, mikor Nikorina kézzel, dühből akarja szétkarmolni. És Nikorina fel tudja erősíteni magát, bármivel.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 9:12 am

*Valahogy nem igazán nyugtatja meg az Nikorinát, hogy Rosetta biztonságba helyezi Sylvia fegyvereit. Ő még... valahogy így is fél a lánytól. A szavak mérges darázsrajként keringenek a fejében, de valahogy nem akar belőlük semmi értelmes sem összeállni. Hiába, tudja, érzi azt, hogy james és Rosetta megvédenék, védik őt... mégis úgy fél, mintha teljesen egyedül lenne az ikertestvérével. Nem szólal meg, nem képes rá, Rosetta kérdésére is csak egy halk nyöszörgés a válasz, meg egy fejrázás. Nem, nem, nem akar semmit sem felidézni abból a rémes éjszakából... De olyan ez, mint amikor azt mondják valakinek, hogy ne gondoljon a fehér elefántra - és onnantól kezdve az emberünk csak fehér elefántokra képes gondolni. Nikorina lelki szemei előtt ha homályosan, elmosódottan is bár, de régi emlékek jelennek meg. Inkább csak villanásszerű képek, mind nagyon-nagyon régi. Na jó, nem mind. Az emlékeinek színes-homályos, rémítő kaleidoszkójában vannak bizony villanások a két évvel ezelőtti támadásról, emellett szinte újra hallja Gaby halálsikolyait... És ekkor jut el a tudatáig Syl utolsó mondata.*
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! *Velőtrázó, fájdalmas, kétségbeesett sikolyban tör ki. Azt, hogy james a nevét mondja, azt már nem is halja igazán.. Az erős sokkhatás felnyomja benne az adrenalint, és bár eddig rettegett Syltől, most pontosan az történik, amire a nővére számít - előrevetődik, és ha csak James vagy Rosetta le nem fogja, akkor bizony tíz körömmel fog nekiugrani Sylviának.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 9:00 am

*A fiú figyel. Sylvia alig válaszol valamire, amit kérdeztek, és ez nagyon is idegesíti. Próbálja a helyzetet elemezni, és nyugton maradni, de amikor nyiltan kimondja a lány, hogy látja, hogy a torkának akar ugrani, akkor kicsit ellazul, és megvonja a vállát.* - Nikorina nővére vagy. És lehet, hogyha eloszlatjuk a méreg ködöt a szemed elől, talán még szerethetnétek egymást. Én nem fosztom meg ettől a lehetőségtől... Az esélyedtől. *Mondja a lánynak, mielőtt még az előadja azt a dolgot, hogy Gaby gyilkosa. *
- Harcos... kobold. Akkor téged hívjunk egyszerűen Hazugnak? *Kérdez vissza, fogcsikorgatva, majd ugye jön, hogy mi is történt Gaby-val. Azonnal megdermed, összevonja a szemöldökét, majd a következő pillanatban Nikorina felé fordul. Nézi a lányt, hogy mit cselekszik... *
- Nikorina... *Próbálja a lány figyelmét maga felé vonni, a szavaival azonnal elcsitítva is, de ez egy olyan fájdalmas seb, egy olyan pillanat, hogy nem biztos, hogy sikerül csak szavakkal megállítania. Még sem cselekszik, nem nyúl elé. Csak a tekintetével figyeli a lányt, majd Sylviát. Bátor, vagy egyszerűen hülye, hogyha ennyire hátrányos helyzetben még ilyeneket mond. Meg kéne lapulnia inkább. De a stílusa nem engedi, és az biztos, hogy ez lesz a veszte. Ha nem is az életét veszik el, de hogy mit tesz most Nikorina, az csak rajta múlik... *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:49 am

*Sylviánál jelenleg semmi sincs, ott van minden fegyvere előtte a földön... Amikor Rosetta furcsa módon magához vonzza őket, és elrakja, Sylvia szeme vészesen megvillan.Eléggé gyilkosan méregeti a koboldot, de már sejti, hogy milyen képessége lehet...*
-Telekinézis? Ügyes. *Csak aprócska megjegyzés, amolyan mellékes, de ezzel jelzi, hogy tisztában van azzal, hogy Rosetta milyen képességgel bír, bár aztnem tudja, hogy milyen erős telekinetista lehet.*
-Én észnél vagyok... Nagyon is. Bár úgy látom, a harcosotok szívesen a torkomnak ugrana... A gyermekkori emlékeim homályosak. Gondolom, ti sem emlékszetek tisztán... *Hideg mosolyt villant James felé. Rosetta szavaira felhorkant, de nem válaszol. Egyébként maga sem tudja, de a nevelőapja hazudott neki, amikor azt mondta, hogy az igazi szülei nem akarták őt. 11 éven át ebben a hazugságban nevelődött... nem csoda, ha ezt hiszi igaznak.*
-Jól tette, hogy menekült. Hiszen nem harcos... semmi esélye sem lett volna. *Most Jamesnek válaszol, kivételesen, de a tekintetét újra Nikorinára szegezi.* Nehogy azt higgyétek, hogy üres szavakat mondok csupán, amikor bosszúról beszélek. vannak kapcsolataim... És már elkezdtem a bosszúmat. Mit gondoltok, mégis ki tetette el láb alól Gabykát? *Halkan felkacag, de most nagyon ügyel a hármasra. Sejti, hogy ezzel az utolsó mondatával milyen reakciókat válthat ki... Szinte biztos, hogy a rémülten lapító Nikorina most majd a torkának akar ugrani.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:35 am

*Mikor Nikorina is beszédbe kezd, Rosetta füle furcsán arra fordul, mint a megrémült vad, akinek a füle követi a hang irányát.* - Emlékszem arra a támadásra... Mesélted... *Fűzi hozzá, csak úgy mellékesen, szinte jelezve, hogy nincs megzavarodva, nem képzelte, tényleg így volt. Viszont Sylvia fenyegető szavai, bosszúról, mindenről... A lány nem bírja tovább, akár a lánynál vannak a fókuszai, akár nincsenek, még is borzasztóan fenyegetőnek érzi a helyzetet. A telekinézisével az összes fókuszát, fegyverét, mindenét magához vonja a lány, egy pillanat alatt, és mindent bedob a tértágított táskájába,*
- Visszaadom, de a szavaid még mindig nem győztek meg arról, hogy a fókuszaid és fegyvereid elég távol vannak. Nem akarunk ártani neked, csak várjuk a válaszokat, és éppenséggel jó lenne, ha észhez térnél. *Mondja a lány, a táskát szorosan magánál tartva, fel is veszi, magához is húzza, jelezve, hogy még nem mehet el. *
- A szülők nem az alapján szeretik a gyereket, hogy ki az idősebb... Az senkit sem érdekel. Nem abban a korban élünk, hogy az elsőszülöttet isteníteni kelljen, a többi gyereket meg elfelejteni. Inkább gondolj vissza ara, hogy milyen voltál akkor, miért érezhetted úgy, hogy kevésbé szerettek. *Ismételten gondolkozós, diplomatikus válaszok, kérdések, aztán Nikorina felé pillant.* - Mire emlékszel? Mi volt az előtt, hogy... Édesanyád meghalt. *Kérdez rá a fájdalmas emléket megemlítve, de talán már könnyebb beszélni róla, ha eddig is szóba került. Jamesre pillant, ők afféle testőrök most, védik, hogy ne ugorjon senki-senkinek. Na de ahogy látja, a fiút is védeni kell, hogy ne ugorjon Sylviának.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:27 am

*Azt észreveszi, hogy szegény James nem sokat ért a dolgokból... Hogyan is érthetne? Sosem mesélt még neki a családjáról.*
-Raya az édesanyám... volt, míg 11 évvel ezelőtt feketemágusok meg nem ölték. Teodore pedig az apám. *Suttogja James-nek, gyors helyzettájékoztatásként, hogy a fiú is kicsit könnyebben át tudja tekinteni, mi is van itt most tulajdonképpen. Bár ő is eléggé meg van zavarodva... ami nem csoda. Próbálja a két évvel ezelőtt történteket felidézni... Csak homályosan megy. Arra emlékszik, hogy az összes támadó fején csuklya volt, és neki a szomszédjukhoz kellett átmenekülnie, hogy az idős boszorkány védelmezze őt. Igen, akkor, menekülés közben kapta a sebét.*
-Két évvel ezelőtt anyám gyilkosai újra ránk támadtak. Ezek szerint Sylvia is köztük volt... És miután engem megsebesített, de sikerült elmenekülnöm, apám rátámadt, és megsebezte az arcát. Hogy ezek után mi történhetett... azt nem tudom. *James második kérdésére inkább ő válaszol, próbál a suttogásnál hangosabban beszélni, hogy Rosetta is, meg az ikertestvére is hallja a szavait.*
-De mégis miért? Tudtommal én sosem adtam okot arra, hogy gyűlölj. Miért akarsz bosszút állni azért, amiről nem én tehetek? *Fordul Syl felé, kissé összeszedve magát. Hát igen, James a szavaktól és Sylvia pillantásaitól nem tudja megvédeni, de Nikorinának megnyugtató a jelenléte, ahogy Rosettáé is. Úgy érzi, nagy baj nem lehet... hiába keltenek benne sylvia szavai borzongást.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:24 am

*Feszülten hallgat. Figyel, Nikorinára főként, hogy ne eshessen semmi baja. Különleges képessége híján ő épp olyan fegyvertelen, mint Nikorina, és mint Sylvia. De a kard egy karnyújtásnyira van, nem véletlenül beleszúrta, és nem eldobta. De úgy látja ezt Sylvia nem vette észre, és nem is ad egy mozdulatával se okot arra, hogy észrevegye. Színész, ő ne tudná megjátszani magát? *
- Azt gondolod, hogy Nikorina hibája, hogy őt jobban szerették? És... Mikor ejtette és ki a sebet? Sajnálom, én nem ismerem az életeteket, de tudni akarom, hogy pontosan mi történt. A szavaidból csak az jön le nekem, hogy egy férfi elrabolt téged, mikor Raya meghalt... *Mondja őszintén a fiú, zavartan, még azt sem tudja, hogy Raya kicsoda. Még erről sem beszélt neki soha Nikorina. *
- Mi volt... két éve? És ha nem tudhatta, hogy te vagy, akkor mit kellett volna tennie? *Nyugalmat erőltet a hangjára, de egyáltalán nem biztató, ahogy Sylvia beszél. Gyűlöli ikertestvérét, biztosan gyűlöli, már csak arra kell rájönni, hogy ezt hogyan tüntethetik el belőle. Mert el lehet csitítani... biztosan ellehet. Lassan csak sikerül kideríteni, hogy hogyan. Addig is, James továbbra is védi a testével Nikorinát, habár a szavaktól, és Sylvia tekintetétől nem tudja megóvni semmiképpen. Kicsit segítséget kérőn pillant a koboldlányra, csináljon valamit, mert ő nem nagyon tud. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:21 am

*Halványan elmosolyodik, amikor James a földbe szúrja a kardot, meg Nikorina a földre ejti a pálcáját... Valahogy úgy érzi, Rosettával vigyáznia kell, mert biztos, hogy van valami a lány tarsolyában... Újra kap rengeteg kérdést. Lassan fel-alá kezd sétálni, alig két méternyire a hármastól, de nem gondolkozik igazán sokat a válaszon.*
-A nevelőapámmal voltam, de... már sokkal régebb óta itt vagyok az iskola környékén, mint hinnétek. Mire nem jó a metamorfmágia...? *Kérdezi elgondolkozva, ez amolyan költői kérdés, nem vár választ. Darkness közben zöld szemeit James és Nikorina daimonjára szegezi. Nem tetszik nekik a vicsorgásuk... így ő is azzal válaszol.* És James, szerintem könnyen kitalálod, kin akarok bosszút állni... Ott áll mögötted. *Egy pillanatra felhagy a járkálással, és Nikorinára szegezi a tekintetét.* Teodore igazán profi munkát végzett. 11 évvel ezelőtt nem csak raya halt meg... De rám talált a nevelőapám, magával vitt, te pedig elveszítetted az emlékeidet rólam. Két évvel ezelőtt viszont találkoztunk, csak nem láthattad az arcom. Viszont azóta hordod a találkozásunk nyomát.... *Úgy tűnik, most csak és kizárólag Nikorinához beszél. Az utolsó mondata közben a lány karja felé biccent, ahol az a bizonyos sebhely van... ha még Rosetta nem tüntette el.* Akkor kaptam én is a sebhelyemet. A drágálátos "apánktól". *Felsóhajt, majd újra járkálni kezd lassan fel-alá, maga elé szegezve a tekintetét, de Darkness éberen figyel.*
-Jöhet a kérdés, hogy miért akarok bosszút állni...? Látom a szemetekben, hogy meg akarjátok kérdezni. Én vagyok az idősebb, fél órával hamarabb születtem. Mégis... a nevelőapám, akit tiszta szívvel nevezhetek apámnak, felnyitotta a szememet. Raya és Teodore sosem akartak engem. Csak téged akartak, Nikorina. Ez pedig így nem fair, hiszen én vagyok az idősebb... ugyan miért jelentenél te többet nekik? *Megáll újra, már sokadszorra, és megint Nikorina felé fordítja az arcát, és türelmesen, némán vár a reakciókra. A fegyverei, pálcája, fókuszai alig fél ugrásnyira vannak tőle... Ha kell, gyorsan elérné őket.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:17 am

*Most sokat kérdeztek a többiek is. Mindenki lefegyverezi magát, habár nem tudhatják a többiek, hogy ő így sem védtelen, hisz ott van neki a telekinézise, amit bármikor bevethet, és már nem is gyenge a drága. Közben természetesen már talpon van, valahol Nikorina-James páros és Sylvia között áll, egy kicsit oldalasan, hogy mind a két oldalt lássa. Nem kell megszólalnia, csak hátracsapja a fülét, mintha egy macska éppen fújni készülne, mivel megint jön a lány a koboldozással.*
- Milyen nagyra vagy, hogy te embernek születtél... *Sziszegi halkan, majd egy pillanatra elfordul, hogy egy sóhajjal lenyugodjon. Sikerül. Már megszokta, hogy olyan, amilyen, nem kell neki egy vézna sötét mágustanonc, aki másodpercenként rosszindulatúan mondogatja, hogy kobold. Hallgat, csak figyel, és konkrétan tartja fen a két oldal kapcsolatát, azért sem beszél, hogy inkább figyeljen. Ha támadás van, azt úgy is leállítaná. Bár max. körömmel tudnak most egymásnak vetődni, hiszen mindenki eltette a fegyverét, vagy letette, ki mit csinált. Sylvia is mondhatni ártalmatlan a fókuszai nélkül.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:13 am

*Rosetta úgy tűnik, nincsen lesokkolva... Nikorina sejti, hogy ő már összefuthatott Sylviával. Ő viszont... most látja először. És igaz, ami igaz... a látvány nagyon lesokkolja őt, bár Syl fenyegető szavai kissé oldják benne most ezt. Meg a tény, hogy Rosetta és James itt vannak mellette...*
-Sajnálom... *Nyöszörgi halkan válaszul Jamesnek, őt is nagyon zavarja, hogy tényleg nincs olyan, amikor nyugodtan tudnának kettesben lenni. Ikertestvérénak szavait hallva halkan felsóhajt, majd előhúzza sötét színű kőrisfa pálcáját, és elég látványosan maga mellé pottyantja. Aztán meg ott kucorog James mögött, vagy áll, fene tudja, hogy van éppen, szóval ott van James mögött, és eléggé rémülten bámulja Sylt, Gradan meg vadul vicsorog Darkness-re, bár a daimont is erősen zavarja a tény, miszerint a másik daimonja majdnem pontosan ugyanolyan, mint ő. Mindenesetre Gradan szépen Deanne mellé oson, egy pillanatra hozzábújik, majd újra Syl daimonjára vicsorog. Persze, milyen egyszerű lenne... Sok mindent megoldana, ha a daimonok egyesült erővel elintéznék Darknesst.*
-A nővérem vagy? Hogyhogy apa sosem mesélt rólad? *Teszi fel értetlenül a kérdéseit, próbálja összeszedni magát, ami jelen lelkiállapotában nem igazán sikerül, de próbálkozik, miközben szinte belekapaszkodik James-be. Egyrészt, hogy visszatartsa nem túl nagy erejével a fiút, ha az támadna, másrészt, mert így egy fokkal nagyobb biztonságban érzi magát. Ők vannak számbeli fölényben, és Syl szavaiból azt veszi ki, hogy a gonosz lány nem szívesen hívná az aurorokat. Mintha... túlságosan bízna magában. Az meg nem nyugtatja meg túlságosan, hogy Rosetta azt mondta az állítólagos testvéréről, hogy mentálmágus... Ő abból rémesen gyenge, úgyhogy eléggé tart syltől.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:10 am

*Az állkapcsa megfeszül a hirtelen dühtől, de amikor Rosetta és Nikorina is csitítja, a kardját lassan a földre ejti, illetve beleszúrja, jelezve, hogy enm támad. Bár miután Sylvia elkezd pattogni az aurorokkal, meg a bélyeggel a kezén, legszívesebben újra felvenné a kardot. Nem teszi. Legalább gyakorolhatja a harcosok önkontrollját, amivel visszafogja a hirtelen tenni vágyást. Nem szólal meg, csak maga mögött tartja Nikorinát, majd hátrafordul hozzá, összeméri a két lányt. Kísérteties a hasonlóság... Bizony az, látszanak a főbb vonások, az arcuk, a hajuk színe, a szemük, de csak a színe, hiszen Sylviáéban ott a gonoszság ő máshogy néz. Látszik a szemén, hogy más. *
- Ó, Nikorina, hogy mi sosem tudunk nyugisan összefutni... *Suttogja halkan, de mindannyian hallhatják csak tényleg suttogó a hanghordozása. Még erősen emészti a dolgokat, és ha ő ennyire le van sokkolva, akkor Nikorina vajon mennyire? Talán ne is firtassuk. *
- Most én is szeretnék kérdezni... *Szépen Rosetta felé pillant, szinte engedélyt kér, de nem vár válasz pillantást, Sylvia felé fordul.*- Hol voltál eddig, és legfőképpen... Kin akarsz bosszút állni? *A hangja tiszta, eltünteti belőle az összes idegességet, nyugodt, de még is védelmező, ahogy az állása is. Még fegyver nélkül is olyan, mint a támadni készülő oroszlán... Nem mintha a daimonja másképp tenne. A dól erőteljesen koncentrál, hogy ne támadjon azonnal neki a macska daimonnak... pedig milyen könnyű lenne, széttépné, és Sylvia el is tűnne. De nem moccan, csak figyel.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:09 am

*Sylviában valami jó? Egy olyan lányban, akit hat éves kora óta feketemágusnak neveltek? Hát, nem sok jót lehet találni. Viszont a gondolkodása cseppet sem lassú, és csak azért hagyja, hogy a kobold meggyógyítsa őt, mert tudja, hogy legyengülve kevesebb esélye lenne a hármas ellen. Kék tekintete idegesen ugrál James, Nikorina és Rosetta között, majd hirtelen elmosolyodik, no nem ám valami kedvesen.*
-Szóval te vagy az a James… Vigyázz a szádra, fiú, ne felejtsd el, ki vagyok. *Mondja higgadtan, felmutatva a csuklóját, amin ott sötétlik az Úrnő jele.* Csak egyetlen szavamba kerül, hogy az aurorok végezzenek veletek… Amit bánnék, nagyon is. *Elgondolkozva néz a hármasra, főleg Rosettára, aki úgy tűnik, a szószóló most. Rövid ideig mérlegeli a szavakat, majd felsóhajt.*
-Rendben, de csak ha ő is leteszi a kardját. Meg ti is elrakjátok a pálcát. *Biccent. Ha ez megtörténik, akkor lerakja maga elé a földre a pálcát, a fókuszait, meg a két dobótőrt is, majd felegyenesedik, összefonja maga előtt a karjait.*
-A nevem Sylvia, Sylvia Grozda. Amint azt a kobold is kitalálta a maga kísértetiesen éles logikájával, Nikorina ikertestvére vagyok. Pontosabban a nővére. És hogy mit akarok…? Nagyon egyszerű. Bosszút. *Mondja hűvösen, főleg Nikorinára nézve. Tudja, hogy ennyi magyarázat nem lesz elég… De minek zúdítson mindent egyszerre a hármasra? Neeem, szép lassan adagolja magáról az infókat, csak hogy szépen húzza az idegeiket.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Hétf. Aug. 09, 2010 8:04 am

*Igen, meggyógyítja, mert a drágalátos koboldlányunk reménykedik abban, hogy ebben a lányban van valami jó. Ugyanis nem lehet valaki csak rossz, vagy csak jó... Neki is van hibája, akkor a lánynak is lehet jó része. Mondjuk, attól még ez a gyógyítás nem életbiztosítás, azt tekintve, hogy talán így nem fog rátámadni, sőt. Mindegy, már megtette, ez van. *
- Nem a legjobb találkozás, de üdv James, Rosetta vagyok. És azt tudjuk már, hogy mi vagy, kiskegyenc... *James felől átfordul ennél mondatnál Sylviára természetesen.* - De azt még nem tudjuk, hogy Ki vagy. Mi a neved? És mit akarsz Nikorinától?... *Teszi fel a kérdéseket, lassan felállva, de amikor látja, hogy a lány kezében ott a pálca, akkor kissé elhúzza a száját.* - Senki sem akar harcolni, de akkor tedd el a pálcád, és a fókuszaidat is. Láttam már hogyan harcolsz, mentálmágus vagy. *A szavai nyugodtak, druidához és gyógyítóhoz illőek, sok a kérdés. Nem is szaporítja tovább őket. De az az egy biztos - Sylvia még nem tudja, hogy ő milyen képességekkel bír, és ha nem rakja el a fókuszait, akkor telekinézissel egy percen belül azonnal leszakítja róla a dolgait, és elveszi a pálcáját is. Nem azért, hogy védtelen legyen. Hanem azért, hogy ők ne legyenek veszélyben.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 2:14 pm

*Rosetta felrántja magával... Azaz, inkább Nikorina kénytelen felállni, ha nem akar bukdácsolni egy jó darabon. Fogalma sincs arról, hogy mi történt, és valahogy... túl gyorsan történnek a dolgok. Rose belöki James mögé, ami ellen nem is tiltakozik, főleg, hogy most már látja, hogy ki a másik. Felnyög a döbbenettől, amikor végre felfogja, hogy mit lát. Egy lányt, aki a megtévesztésig hasonló hozzá, csak rövid a haja, és vágás van az arcán... Rémülten figyeli, hogy Rosetta odamegy Sylviához, és meggyógyítja - pedig épp az előbb mondta, hogy veszélyes a lány! Amikor Syl koboldnak nevezi Rosettát, eléggé becsmérlő hangsúllyal, attól akaratlanul is felmegy bene a pumpa. Syl pillantásától viszont megremeg, ezt érezheti is james. Nikorina fél, de nagyon. Mert hiába mondta el neki azt a barátnője, amit tudott... Ez sem készíthette fel teljesen.*
-James, higgadj le, kérlek... *Súgja rémülten a fiúnak. Határozottan rossz érzése van attól, hogy a fiú felhúzta magát...* Ez a lány... egy átállt. Oylan kegyenctanonc-éle. Legalábbis Rose szerint... Ne bosszantsd fel, kérlek... *Hát, a figyelmeztetés lehet, hogy nagyon elkésett, de talán megelőzheti, hogy nagyobb baj legyen.*

//Fagy -.-//

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 2:04 pm

*Teljesen elfelejtkezik arról, hogy hova is tartott, és amikor a földre esett lány azonnal pálcátránt, és varázsol, nincs ideje pálcát ragadni és ellenvarázslattal védekezni, talál. Csak ez előtt tisztul ki a látása, és kissé összezavarodottan figyeli a Nikorinára úgy hasonlító lányt, csak az a vágás nem stimmel, a hangja, a mentalitása.*
- Nikorina?...*Zavarodott kérdés, felesleges, érzi, hogy nem lehet ő, reméli, hogy akármin esne át a lány, nem támadna rá... Viszont, mivel a sikoly az elmére ható varázslat, a tudatvédő amulettje több-kevésbé megmenti a szenvedéstől. Mivel a tudati dolgokban nincs otthon, és a rúnamágia azon óráján se figyelt túlságosan, két éve, ezért a nyaklánc azonnal kettéreped, eltörik, s fejébe pedig bekúszik a sikoly, de nagyon tompán, inkább csak idegesítő, megzavaró, nem fájdalmas. Megrázza a fejét, és a kardra rámarkol, de nem támad, a jó szíve nem engedi, és a következő pillanatban egy kobold rohan ide, és Nikorina mögé kerül,, a koboldlány jóvoltából.*
- Mi a fene folyik itt? Sajnálom, hogy nem vigyáztam egy Láthatatlan lányra! Máskor nem szaladgálok kivont karddal, nehogy belefussak egy láthatatlan emberbe. Normális vagy te? *Kicsit nagyon felkapja a vizet, mivel a lány átkot bocsájtott rá, úgy, hogy még meg se magyarázhatta, hogy mi történt. James az, aki egyáltalán nem érzi magát felelősnek azért, mert ő beleszaladt egy Észlelhetetlen lányba. Mikor Rosettának elég érdekesen válaszol, a tekintete a koboldra szalad, bal kezével pedig védelmezőn maga mögött tartja az Igazi Nikorinát.*
- Hogy mi?... *Kérdez zavartan, nem hülye, csak perpillanat semmit sem ért. Nem csoda.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 1:48 pm

*Egyáltalán nem gondol arra, hogy közeledhet valaki hátulról. Darkness is csak az utolsó pillanatban néz arra, de akkor már késő... Valami, vagyis valaki beleütközik, ráadásul az oldalába éles fájdalom hasít... Ez azért eléggé váratlanul éri. Egy nagyon halk sikoly hagyja el a torkát, összeesik. Darkness meg vicsorogva ugrik elő a bokorról, a mókusra veti magát, de az biztosan túlságosan fürge. Sylnek automatikusan mozdul a keze az ébenfa pálcája felé, és gondolkozás nélkül James-re szegezi azt, elsziszegve az első igét, ami eszébe jut.*
-Mormius... *Igen, a sikoly. Kissé összeszedi magát, eléggé dühös pillantásokat vetve Jamesre. Nincs jó kedve, egyáltalán nincs... az imént lökték fel, és belevágtak az oldalába egy karddal.*
-Nem tudsz vigyázni?! *Sziszegi dühösen. Amikor Rosetta odarohan, Nikorinát rángatva, rájuk is vet egy dühös pillantást. Főleg Rosettára... Aki, a legnagyobb meglepetésére elkezdi gyógyítani. Az baljával a pálcáját markolja, és azt szegezi Jamesre, a jobbjával meg megfogja a combjához erősített dobótőr markolatát, de inkább hagyja, hogy a kobold meggyógyítsa.*
-Hogy mért vagyok itt? Úgyis kitalálod, kobold. *Mondja, és közben rápillant Nikorinára, nem éppen kedvesen. Amint Rose meggyógyítja, hátrább húzódik, és eléggé fenyegetően méregeti a hármast. Túlerőben vannak, ezt tudja, de mentálmágiából úgyis erős... nem fél. Csak nagyon dühös most.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 1:37 pm

*Hát a koboldlány kissé összerezzen, ő ionkább bunyóra gondol azonnal a kis nyögésből, amit a fiú hallat a kézátfordulás közben, meg ugye a puffanástól, de azonnal felpattan Nikorina mellől, eddig térdelt, és oda fordul. Mikor meghallja a barátnője szájából a nevet, azonnal kézen fogja a lányt, és ha tudja, akkor magával húzza - segíteniük kell.*
- Gyere, ha valakinek baja esett, meg kell gyógyítanom! *Szól Nikorinához, hangosan, a telepátia megszűnt, mikor kizökkent a hangra. * - Ő lenne James? *Kérdezi hangosan, a fiúra nézve, de a meglepőbb inkább Sylvia. Elengedi Nikorina kezét, azonnal James mögé löki, hogy vigyázzon rá, de nem erősen, nem úgy, hogy eleshessen a lány. Azonnal letérdel mellé, akármilyen kegyetlen nőszemély, és gyógyítani kezdi, ez a dolga. És ameddig még nem ártott nekik... Addig nem is fog rátámadni. Azért figyel, hiszen tudja, hogy mit mondott Kras és Marta - veszélyes. Nikorinára veszélyes. De hárman vannak és három emberrel nem tud egy diák elbánni. És megtenné, ha a kobold éppen rajta segít?... Tehát fölé hajol, kezeit ráteszi a sebére, és gyógyítani kezdi azonnal, eközben a mókus lefut a fáról, fel Rosetta vállára. NEm nagy haderő, de sok pici sokra megy. *
- Miért vagy itt? *Szinte sziszegi, gyógyítás közben, egyenesen a lányra nézve. Sötétebbnél sötétebb pillantásokat kapott már ettől a lánytól, de még így is csak egy cseppnyi ellenségeskedés van a hangjában és gyógyítja is, ha hagyja. Ha nem, akkor vérezzen csak el. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 1:30 pm

*Nincs is ereje hangosan beszélni, szóval ő alapból suttog. Kék szemein látszik, hogy fél. Már azis félelemben tartja, hogy a Sötét Nagyúrnő elfoglalta az iskolát. És most még ez is?!*
-Marta? *Leheli szinte a kérdést. Rose újra telepátiával beszél hozzá, kimeredt szemekkel hallgatja. Látszik rajta, hogy megremeg, háromszor is kinyitja a száját, hogy megszólaljon, de végül képtelen rá. Aztán az erdőből, nem is olyan messziről hangok hallatszanak... valaki, vagyis valakik elestek, legalábbis a hangokból erre lehet következtetni. Meg Rose mókusa is erőteljesen jelez... Döbbenten, holtsápadt arccal fordul arra, Gradan automatikusan eléje ugrik, bundáját felborzolva, halkan vicsorogva.*
-James...? *Igen, a fiút még felismeri, de van ott még valaki, akit nem tud rendesen kivenni... Ő nem mer közelebb menni, a hangja meg túl halk ahhoz, hogy james esetlegesen meghallja.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 1:21 pm

*Mire nem jó egy túlbuzgó vándor-palánta? Természetesen az erdőben mászkált eddig is, és mivel természetmágus-harcos az a bizonyos vándor mivolta, nem csoda, hogy erre jár, A kezében ott van a kardja, nem messze innen talált egy szép helyet, ahol gyakorolgatott. A lábán egy lopakodó lábbeli van, tehát teljes mértékben nesztelen, ahogy megjelenik, Sylvia mögött. Mivel ő nem látja a lányt, a daimon meg a mókusra figyel a másik oldalon, a fiú azonnal észreveszi a lányon túl lévő Nikorinát és Rosettát. A kard a kezében, a gitárja a hátára kötve, tokban, biztonságban... De ajvé... Szóval nekilódul, harcoshoz illő gyorsasággal, karddal a kezében, hogy közelebb érjen a pároshoz, amikor... Beleütközik Sylviába, és mivel a kard ott volt a kezében, óvatlanul, de megvágja a lányt. jobb oldalon a derekától egy szép, olyan másfél centi mélyen megvágja a lányt. Nem szándékosan. Mivel ütközik, a lányon szépen átesik, a másik kezével letenyerel, továbbfordul, hogy aztán talpra essen, és ne nyársalja fel a lányt még jobban, ráadásul magát sem. Az esés, tenyerelés, na az már hangos. A mókus azonnal makkokat kezd el a fához vágni, hangot adva, hogy mindenképpen észrevegyék Rosettáék mi van itt.*
- Mi a fa...*Kezdene bele a káromkodásba, amikor a pengéjére nézve vért fedez fel.* - Jézusom, mi volt ez? Jól vagy? *Kérdezi, rögtön visszafordulva a lányhoz, mivel valszeg már nem láthatatlan és nem is észlelhetetlen, sőt a koncentrációja is csappanhatott egy ütközéstől. *

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 1:07 pm

*Már jó tíz perce figyel a fák közül - mire nem jó az érzékelhetetlenség varázsigéje? És Sylvia képes mozdulatlanul állni... Darkness meg szinte egybefolyik a fűvel, lapul az egyik bokor alatt. Egyenlőre figyelnek... Persze sylnek cseppet sem tetszik, hogy már megint itt van az a kobold. És biztosan mond valamit Nikorinának... Az biztos. Legalábbis a mozdulatokból erre következtet. De azt is tudja, hogy hiába próbálná kiolvasni a gondolataikat, ez most úgysem sikerülne, mert túlságosan messze van a két lány. Darkness halkan felmordul, amikor észreveszi a mókust... A szürke, tépett fülű macska farka nagyon lassan megmozdul, jobbra-balra lóbálja, és szemét a mókusra szegezi. Syl egy gyors, parancsoló gondolattal nyugalomra inti a daimont, mert nem akar feltűnést kelteni... Még mindig a rejtekhelyéről, jó tíz méternyire Rosettától és Nikorinától áll, és egyenlőre - figyel.*

Tárgy: Re: Rejtett tisztás Csüt. Aug. 05, 2010 12:59 pm

*Na ez baj. Nagyon nagy baj. Mert ha Rosetta nem érez semmiféle ellenállást, akkor a mentalista Sylvia sem fog túlságosan érezni. Sőt, egyáltalán nem fog érezni. Mikor Nikorina hangosan beszélni kezd, a lány azonnal próbálja csendre inteni, hogy legalább suttogjon, ha már fókusz híján - mert ugye még nem készített fókuszt, asszem - nem telepátiával beszél.*
- Figyelj rám. Marta mondta Krasnak. Marta... Sajnálom, nem tudom, hogy mi történt a múltadban, de ebben biztos vagyok... *Suttogja neki, miközben a öld szemeit nem veszi már le a lányról, végig a szemébe néz, próbálva erőt adni neki. Aztán a kezét a lány sebeire teszi, a hegekre, és természetes gyógyító képességével eltünteti azokat. * - Nem tudom mit akarhat, de azt mondta Kras, hogy veszélyes... És ha átállt, akkor nem lehet egy barátságos lány. Tegnap, programon végig figyelt engem. Ariadné azonnal széttépte volna, de ő is diák, ráadásul kegyencpalánta, hogyha megtámadjuk, mi járunk rosszul. Bár tudnám mit akarhat...* Beszél újra gondolatban, elmondva újra a telepátiát, miközben a fák között River szépen... Hmm... Őrt áll. Mondhatni. Nem nagy fegyver, de kezében makkok, jelezni, zajt csapni, ha gond van. Okos kisállat, szépen idomított.*