Sövénylabirintus

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok megérkeznek a hatalmas sövénylabirintus elé, és amint elüti az óra a kezdet időpontját, minden diák beléphet a szeparált utakra, a sövény azonnal megmozdul, és föléjük tornyosul, elvágva őket egymástól. Láthatóan ez a sövény nem az a tipikus sövénylabirintus, mint amilyennek lennie kellene. Az első "szoba" ahova kerülnek egy zárt valami. A mágia erőteljesen átjártja a helyet, és négy oldalról keríti be a diákokat a fal, ami nem egyszerű sövény, hanem keményebb anyag, sokkal keményebb. Fém. A földet perzsaszőnyeg borítja, végig, ami tompítja a lépések zajait. A falon oldalt egy cirádás betűvel írt szöveg jelenik meg, szépen lassan.*

"Hajdani idők megfakultak régen,
csúcsról jutott négy mágus a mélybe.
Színek, formák, alakzatok,
nektek kell most választanotok!
Az idő múlása nektek most kedvez,
mutató járására figyelmezz!"

*A teremben nincs se ajtó, se semmi. Amint a diák végigolvasta a feladványt, vagy szöveget, a vele szemben levő falon megjelenik egy kép, ami kísértetiesen hasonlít a Sors kerekére, majd a négy égtájnak megfelelően négy állat, még ez is a Sorskerékre hasonlít. Felül a holló, alatta a viharmadár, a bal oldalon egy denevér, vele átellenben, tehát a jobb oldalon pedig egy sas képe látható. Ami nem, az egy belsőbb körön, a középső motívum és a négy állat közötti körön elhelyezkedő 16 darab kő. Mindegyik más és más színű, formájú, alakzatú. Mindegyik követ be lehet nyomni, ha hozzájuk érnek. A feladvány adott, valahogy átjutni a következő terembe/helyiségbe. A köves kör hasonlatos egy tárcsához, ami valamit lezár. Talán magát az ajtót, és a továbbjutás kulcsát..*

Vendég

*Megfogja Lilith a patkányt, vidoran odacaplat Chrishez, aki elveszi, átadja a macskának, aki pedig áthajítja a függönyön. Szegény patkány, rájár a rúd...* Kár érte... *Dorombol a macska, majd ugye csak csapkod a farkával körbe-körbe.* Közeleg az utad vége, kölyök... ott a végén okosan ám, okosan! És kövesd azt, amit a szíved súg. De az még odébb van, van pár csúnyaság, amit előbb el kell intézned. *Dorombol a macska, majd egy utolsó búcsúvigyorral az arcán eltűnik Chris elől, aki átlép a függönyön. Ocsmány egy hely, ahova érkezik, annyi szent. Léptei nem vernek visszhangot, Lilith karmainak kopogása viszont igen. Eléggé büdös van, mit nem mondjanak, pláne Lilithnek a maga érzékeny orrával, de még Chris is fintorog, és köhécsel párat - ugye nem felejtettük el, hogy erős dohányos? Na. És mióta nem gyújtott rá...? Na ugye. De már nem is fog a pálya végéig. Persze nem sokáig captathatnak édeskettesben Lilithel, ugyanis úgy fest, az ezüstpatkány csúnya rokonai begőzöltek amiatt, ami honfitársukkal lett.* - Hooopppá. Randák. *Morog Chris, majd hátrálni kezd, a falhoz, pálcáját végig a falon, majd magán és Lilithen, és kimondja a kaméleontest varázsigéjét.* - Leomorus. *Miután mindketten áttetszőek lettek, és a patkányok megtorpantak egy pillanatra, Chris meglendíti jobbra az asztrál-mentál medálját.* - Astoris. *A teste ugyan nem látszik, de összecsuklik, térdre rogy, és a patkányok előtt megjelenik asztrális valója.* - Hellóóóó fiúúúúk, itt vagyoooook! *Rikkantja, és rohanni kezd, az ellenkező irányba, vissza, a patkányok utána. Miután biztonságos távolba ért a testétől, koncentrálni kezd, és eltűnik az asztrális test, a valódi Chris meg felemeli a fejét.* - Na spuri innen. *Morogja, miközben felpattan, és rohanni kezd tovább. Persze megint nem jut túl messzire... zombikutya, mer mér is ne.* - Na neee... *Suttogja, majd felemeli a kezeit, pókszerű mozgást végezve a kutya felé.* - Osteo digiti. *A csontvázkezek megjelennek a kutya körül, és tépni kezdik rothadt húsát, Chris meg rohan tovább. Nem akarja megvárni a varázslat megszűnését. Odaér az ajtó elé, körbenéz.* - A kezdeti öt szak lenne...? A Holtak őrei... így hívták anno a Naxit, nem? Jaja. Azt a lombik jelképezi, de én és a bájitaltan... Mér a többi illik rád? Netán a fa? *Chris felhorkant. Na persze...* A macska azt mondta, hallgass a szívedre... *Chris egy pillanatra megdermed, majd mostmár határozottan a lombikos ajtóhoz sétál, kezét rátéve.* - So this is the end...? Seems like it... It was fun. If you say so... Yeah, I do. *Vigyorodik el még egyszer daimójára, majd lenyomja a gombot, és ha minden igaz, visszatér az otthonába...*

// Kaméleontest - aurormágia elsődleges 9/15

Egy rejtőzködést illetve lopakodást elősegítő ige. Képes a használóját elrejteni a nem kívánt szemek elől. Ehhez viszont kell a megfelelő környezet is. A varázslat sikerességének kritériuma hogy az adott helyen, hol rejtőzködni szeretnénk, sok legyen az egyforma. Például egy erdő , sivatag , sziklás folyómeder, lényege az egyformaság. A varázslat egészen addig rejti a használót ameddig ilyen helyeken van. Álló helyzetbe teljesen képes bele olvadni a környezetbe, átveszi az adott tárgyak/növények színét, mozgásnál viszont óvatosan kell haladni , hiszen mint minden varázslat ez is kiszúrható. Az ige méretünket nem változtatja meg így például ha valaki a fű színét akarja felvenni és lopakodni , kéntelen lesz kúszni. Tarkabarka sokszínű, változó környezetbe a varázslat nem működik.

Asztrális kivetítés - asztrál-mentál mágia elsődleges 10/15

Közkedvelt varázslat a mentális erő kedvelői számára. Egy velünk tökéletesen megegyező mást hozunk létre, akit irányítani tudunk, az ő "testével" közlekedni. A varázslat azonban nagyon-nagy koncentrációt igényel, és egy meditatív állapotot idéz elő, tehát saját testünket ez esetben nem tudjuk irányítani. Úgymond átkerülünk a klónba, akivel mindent látunk, cselekedhetünk, beszélhetünk, mint az eredeti. Hasznos lehet a kivetülés, ha csapdára számítunk, vagy tőrbe csalásra, területek felderítésére, hiszen ha az asztrál-test megsemmisül nem esik bajunk, azonnal visszakerülünk a saját testünkben.

Csontvázkéz - nekromágia elsődleges 11/15

A másik változat egy igen komoly támadó varázslat. Lebegő csontvázkezek jelennek meg az áldozat közvetlen közelében, és tépni kezdik őt.

Nekem összességében tetszett a sövénylabirintus, köszi szépen^^ Kíváncsian várom a végkifejletet^^//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 3:08 pm

*Sikerült megtalálni az ajtót. Ez nagyon jó, mert már azt hitte, hogy ebben a feladatban nincs megoldás. Az pedig elég idegesítő lett volna. De az a lényeg, hogy ezzel is megvan. A másik dolog az ajtó. igen érdekes, hogy csak egy függöny szinte, legalább is Xiának függönynek tűnik. A macska vigyori képével találja szemben magát ismét. Nem ijeszti meg mostmár, talán valamennyire hozzászokott, ráadásul nem bántotta. És ez a lényeg. Nézi, ahogy az állat a patkányt áthajítja a függönyön. Megsajnálja, de nem tud mit tenni. Ha most megára haragítja a macskát, akkor biztos itt fog kuksolni még egy ideig.*
-Kár érte. Na jól figyelj most, kicsi lány. Szépen átmész az alagúton, utána pedig elérkezel egy választós részhez. Ott a szívedre kell hallgatnod.*Mielőtt még bármit mondhatott volna Xia, a macska már félre is lebbent a fátyol elől. Xia besétált, és kíváncsian megállt. Ekkor egy nagyon sivár, fojtó szagú helyre jut ki. Vízcsepegést hall, és majdnem szívrohamot kap, mikor meglátja a csontvázakat. Miért mindig ilyen helyekre kell kijutnia? Mostmár tényleg azt kívánja, hogy minél hamarabb vissza érjen az iskolába. Ekkor félelmetes patkányokat lát meg felé közeledni. Most már nyagyon fél, és ilyenkor az ember gondolkodni sem tud rendesen. Visszább ment egy kicsit. nagy levegőt vett, és szándékosan nem néz a patkányokra. Megjeleníti a virághadsereget. És ha eltakarították a patkányok nagy részét, akkor elfut a tetemek mellett. Ekkor azonban meglátja a zombikutyát. gyorsan le is fékez. Látja az állat vicsorgását, és az biztos, hogy ezzel nem lehet elcsevegni. Most már felkészültebb, úgyhogy ismét létrehoz egy tigrist. Miután elintézi a kunyát, remélhetőleg, továbbmegy, és beér a terembe az öt ajtó elé. Sorban végignéz rajtuk. Vajon melyikbe kell bemenni? A macska azt mondta, hogy hallgasson a szívére. Nem teketóriázik hát sokat, azt választja, amelyik mellett a fa van. Ez utal szerinte leginkább a természet iránti szeretetére, és ez jellemzi őt legjobban. Lenyomja a kilincset, és belép. Talán visszaérkezik az iskolába. Nagyon örülne neki, ez a három hét jól kifárasztotta.*

//Elsődleges mágiák - Természetmágia, Illúziómágia

Virághadsereg:
Exercitus Floris
Leírás: A természet támadó erejét hívjuk segítségül. Kisebb virágok, növények jönnek létre a varázslat hatására, maximum 10-20 centi méretűek és kezdik el támadni az ellenfelet. Számuk kezdetben 10, de ez a gyakorlással nő, később már akár több 100 apró kis támadót is képesek lehetünk megidézni. Eloszlásuk alapján a létrejött lényeknek a fele mindig repül, másik fele gyalogos had. Ágaikkal, indáikkal támadnak, melyek erősebbek, mint természetes társaiké, szinte úgy vágnak, mint a kard, vagy elrántják az ellenfelet. Később a kis hadseregben mérgező szúrású egyedek is létrejönnek, de csak a teljes létszám max. negyede. Természetesen elpusztíthatók, tehát jó, ha sok van belőlük. A tűz kimondottan nagyon árt nekik, de átkokra immunisak.

Lényalkotás
Animale fictum
Leírás: A név maga sokatmondó, élőlényeket, állatokat, akár képzeletbeli szörnyeket idézhetünk meg a varázslattal. Egy kezdő maximum kutya méretű lényt képet létrehozni, de fejlődve akár egy hatalmas sárkány is megjeleníthető. A létrehozott lény bármekkora területen képes mozogni, tehát nincs a létrehozóhoz láncolva, de minél nagyobb a távolság, annál kevésbé élethű a kép. A létrehozott lényt minél inkább ismerjük, annál hatásosabb lesz épp ezért rá kell koncentrálni a kinézetére, amikor megjelenítjük. Tehát, ha egy majmot akarunk létrehozni, de még soha nem láttunk majmot, akkor az másik fél könnyedél felismerheti azt, főként, ha ő már látott igazi majmot.
Hangja nincs, ezt csak a hangmágiával, vagy hangutánzással vagyunk képesek biztosítani neki.
Sebzésre viszont képes, hiszen ha a másik fél elhiszi, hogy őt megtámadta egy oroszlán, akkor a tudata a sebzést is valósnak véli, érzi a karmolás fájdalmát, látja a sebet. De ha az illúzió eltűnik, tehát fényderül varázslat mivoltára, az okozott seb és fájdalom is megszűnik.
A varázslat tökéletes lehet akár támadásra, akár az ellenfél megijesztésére, vagy feltartóztatására is, ha menekülni kényszerülünk.

Nagyon tetszett az egész verseny, örülök, hogy részese lehettem //

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 4:30 pm

*Isabella eléri az ajtót, vagy legalábbis ha ezt a jelenséget ajtónak lehet nevezni, akkor elérte. Valószínűleg jó helyen van, mert a macska ott úszkál előtte. Az ajtó nagyon leköti Isabella figyelmét. Nem is igazi ajtó, hanem valami vékony ezüstös fátyol, amiben valamilyen alakok, lehet, hogy lelkek kavarognak. Ahogy a lány odaér az ajtóhoz, a macska felkapja az ezüst patkányt, és bedobja az ezüstös fátyolba, amiben a patkány visítva tűnik el.*
- Kár érte. . *mondja a macska, majd a lányhoz fordul, hogy további instrukciókat adjon neki. Gonoszul vigyorogva nyávogja el a mondandóját.*
- Ügyes lányka. Nagyon-nagyon ügyes. És amiért ilyen ügyes voltál kapsz még egy feladatot. Ha ügyes vagy ez az utolsó feladatod. Az ajtó mögött egy alagútrendszer vár, ahol nem éppen kedves és kellemes dolgok várnak, de nem is leküzdhetetlenek. Ha sikerül az alagútrendszer végére jutnod, akkor egy végső választás elé állsz. Választáskor hallgass az eszedre, de egyben a szívedre is. A szíved segíteni fog a döntésben. . *mondja el egyszerre, és nem hagy lehetőséget a lánynak a kérdésre, mert azonnal tova is lebeg, otthagyva a lányt az ezüstös fátyol előtt, hogy továbbmehessen. Isabella nézegeti egy hosszú percig a fátyolt, majd leül a kőre és előveszi a gitárját.*
- Biztos, ami biztos. Ne érjen meglepetés. És valószínűleg gitározgatni nem lesz időm odabent. *mondja és játszani kezd. Hogy mit? Hát a hangszer megbűvölés dalát. Ráérősen játszik, hisz ha igaz, amit a macska mondott, ez az utolsó akadály és végre hazajut, tehát most már nem kell úgy sietnie. Szeretné elegánsan befejezni ezt a versenyt. Hosszú előjáték után végre játszani kezd a hangszerén.*
- Hangnak - hangja,
Dalnak - dallja,
Húrok pendüljenek,
Bőrök peregjenek.
És ha hangom dallamot vált,
Hangszerem meg ne állj.
Dallamod végig játszd,
Visszaút nincsen már.
*énekli el a dalt. A gitárját hátára veszi ugyan, de a tokba nem teszi vissza az a gitár alatt marad. innentől kezdve a gitárt mentálisan tudja irányítani, így elég ha énekel így legalább a kezei szabadok maradnak, és védekezésre tudja használni őket. Mikor megvan ezzel, feláll, és vesz egy mély levegőt, és átlép a fátyolon. Egy rettenetes helyre kerül. Elsőre megcsapja orrát a penész és a doh szaga. a plafonról valami koszos víz is csepeg. Ez Isabellának maga a rémálom. Megint koszos lesz a ruhája.*
- Támadhat rám akármi, bármit elviselek, kivéve ezt az undorító koszt, és mocskot, és büdöset. * fakad ki a lány, és a sírás kerülgeti, de a törékenynek tűnő, bájos lány belül erős, így vesz egy mély levegőt és elindul a vizes és mocskos alagútban. Igyekszik ne túl mélyen lélegezni, hogy ne szívjon sokat ebből a bűzből. A sivár és kihaltnak tűnő alagútrendszerben csontok hevernek szanaszét. ezek szerint páran már itt hagyták a fogukat. A lány gitárja halkan egyszer-egyszer megpendül, ezzel jelezve, hogy varázs alatt áll. A lány folyosóról, folyosóra, csatornáról, csatornára halad. Egyre ocsmányabb környezet veszi körül. Árnyak suhannak el a szeme előtt. A lány egyik kezében a pálcáját szorítja, míg másik kezében a robbanó bájital remeg, hátha szüksége lesz rá. Egyszer csak egy halom patkány jelenik meg előtte, és lassan a lány felé közelítenek. Szemük zölden izzik, és szájukból valami zöld váladék csöpög. Ahova a váladék lecsöppen ott a kő és szétmállik. Isabella megvárja, míg elég közel, de ég biztos távolságban nem lesznek a patkányok és a patkánycsapat közepébe vágja a robbantó bájitalt, ami hatalmasat robban. Ha szerencséje van pár patkányt a robbanás megöl, egy másik csapatot, a lökés a falhoz vág, egy részét elkergeti, és pár marad, akivel semmi nem történik. Isabella felkapja szoknyája alját, az előtte lévő két patkányt átugorja, és tovaszalad. Ha minden igaz a patkányok nem követik őt, így folytatja útját. Nem sokáig van azonban nyugta, mert egy zombi kutya állja útját, aki igen csak nincs jó hangulatban. Isabella szabad kezével a nyakában lógó medálhoz nyúl, és megnyomja annak közepét, majd a varázsigére gondol.*
~Caetion~ *gondol a varázsigére, és erősen koncentrál a zombi kutyára, aki így elveszti a látását. ikor ez sikerül és az állat kellő képen megkeveredik, Isabella az Álom dalát kezdi énekelni, de előtte még gondolatban utasítja hangszerét, hogy azt kezdje el játszani.*
- Mikor napnyugtakor az éj leszáll,
S a szemekre álompor hull alá,
Egy új ajtó megnyílék
S egy határ újra eltűnék.

Új birodalom az hol mostan állsz,
Tégy itt akármit is, csak rajtad áll.
Egyedül vagy nincs választás
És élsz vagy halsz, nem látja más.

A tengerén úszol álmoknak,
Felhőin repülsz álmaidnak.
Ez a világ végtelen,
Kiismerése képtelen.
*Énekli el a dalt, és közben igyekszik mozogni, már amennyire a folyosón ez megy neki, hogy az állat ne tudjon a hangja után rátámadni. Mire végére ér a dalnak a zombi kutya álomba merül, és Isabella folytathatja az útját. Végül egy terembe érkezik, ahol öt ajtó várja és öt jelkép, mindegyik ajtó mellett egy-egy. Egy hárfa, egy lombik, egy számszeríj, egy főnix, és egy fa. Itt az idő hogy döntsön. erről a döntésről beszélhetett a macska. Úgy dönt nem kezd el logikázni, hanem teljes mértékben a szívére hallgat, így odalép az elé az ajtó elé ahol a hárfa, van, de előtte még magára szegezi a pálcáját.*
- Suvickus. *mondja. Nem akar koszosan és büdösen visszaérkezni az iskolába. mikor újra szép és tiszta, benyomja a gombot, kinyitja az ajtót, és átlépi a küszöböt, és reméli az iskola udvarán találja magát.*

// Dalmágia – elsődleges mágiaág, Asztrál mentál mágia – elsődleges mágiaág
Hangszer megbűvölése:
Leírás: A dal segítségével, kizárólag csak a saját hangszeredet tudod megbűvölni. A rövid dal eléneklése után, gondolati telepátiával tudod irányítani a hangszered, hogy melyik dal dallamát játssza, így neked csak énekelned kell. Ez több szempontból is hasznos lehet. El tudsz távolodni a hangszeredtől, így megzavarhatod az ellenséged. Például eldugod egy fa mögé a hangszered, és megbűvölöd. Így nem látszik a hangszer. Amíg az ellenséged rá nem jön mit művelsz, sima utad van, csak arra kell figyelned, hogy téged el ne találjon.

Vakítás:
Leírás: Elég egyértelmű, hogy a varázslat mire is szolgál. Konkrétan nem fizikai szinten veszi el a látást, hanem megakadályozza úgymond a szemtől az agyig az adatok eljutását. A szem ugyan lát, de az agy látó központja blokkolásra kerül, így nem dolgozza fel az információt. Éppen azért semmi féle gyógyítással stb. nem lehet védekezni az efféle vakság ellen. Az illető tökéletesen elveszíti látását, foltokat sem lát, így a harc és a mágia is korlátozódik számára, hiszen nem lesz képes célozni. Az pedig az agynak időbe telik, mire a hallás alapján képes felfogni a környezetét, így nagy előnyhöz juthatunk ezzel a megoldással. Természetesen mentális ellenállás van a varázslat ellen, mint mindig asztrál-mentál mágia ellen.

Álom dala: Ezt a dalt több esetben is használhatjuk. Egyzer ha valakinek az egészségi állapota kívánja meg a tartós nyugodt mély alvást, vagy ha éppen bajban vagyunk. A dalt egyszerre több személyen is lehet alkalmazni így ha többen támadnak rád, akkor is jó fegyver lehet. Persze csakis a tökéletesen előadott dallal érhetsz el megfelelő hatást.
Leírás: Az álom dalához fokozott koncentráció kell. Ne szabad, hogy hangunkon idegesség vagy feszültség érződjön. Lágy megnyugtató hang szükséges hozz. És végig a célpontra kell koncentrálni.

Suvickus - Tisztító-bűbáj: A bűbáj segítségével "elmosogathatunk" vagy "kimoshatunk". (alapvarázslat) //

Köszönöm a játékt, nekem is nagyn tetszett!!

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 5:44 pm

*Ő nem emlegette Alice-t, így nem pisloghat rá értetlenül a macska sem. Végülis sikerül elérni a kijáratot, ahol már ott van a cicuka, még mindig a kissé idegesítő lebegésével. A lelkek kavargásával teli fátyol nem túl bizalomgerjesztő, de azért a macskára pillatn, hogy most akkor hogyan tovább. Közben visítva zuhan be a lelkek közé a patkány. Hát neki gyors vége lett. A cicuska szavaira figyel, és igyekszik megjegyezni az elhangzottakat. Szóval józan ész és szív. Hát ez általában mást szokott diktálni, és összegyeztetni sem igazán egyszerű. Bonyolult feladatnak tűnik tehát a dolog. Mindenesetre bólint a cicának, akik utat is enged neki.* -Erre kéne menni? Ahol a patkány visítva tűnt el? *Szökik fel picit a szemöldöke. Hiába, csapdát sejt, a gyanú mégis csak aktív egy ilyen furcsa lény jelenlétében. Ráncolja a homlokát, úgy néz össze Steperrel, majd végül a macska újra bólint és nincs már átlép a fátyolon. Tényleg nem túl kellemes a hely, ahova kerülni sikerül, sötét, csontvázakkal teli, eléggé hátborzongató, finoman szólva.* ~Remek hely, tisztára piknik hangulatot ad.~ *Húzza el picit a száját, majd egy félmosollyal Steperre pillant.* ~De ez után már mehetünk vissza, nézzük a jó oldalát. Ez is igaz.~ *Bólint egyet, majd elindul előre. Az átsuhanó árnyak nem jelentenek túl jót, kissé tart tőle, hogy valami lidércek jönnek, amikkel többnyire nem tud mit kezdeni, hiszen se a tűzhöz, se a fénymágiához nem ért. De végül „csak” mérgező harapású partkányok kerülnek elő, nem is kevés. Nagyon úgy néz ki, hogy savas méregről van szó, ha egyszer füstöl a dolog, afféle alien-patkányok közelednek. Jó eséllyel itt valami gyors távoli támadás kell, ami nem csak egy főre hatásos. Sok patkány az már bőven túlerőnek minősül, így tehát ilyesmit logikus alkalmazni. Egy határozott rohammal ugrik be a patkányok közé, majd gyors körbefordulással alakalmazza az Energia robbanást, ami ugye 5 kg-os lökést fejt ki minden 2 méteren belül lévőre. Egy patkány 1-2 kiló súlyú lehet, tehát ha 5 kilogrammos lökést kap, akkor finoman szólva is a falhoz kenődik, minimum elájulva, vagy talán inkább kissé összetörve. Ezzel jó eséllyel végezni tud a sokasággal, majd tovább is indulhatnak. Aztán elő is kerül az élőholt kutya. Na ez már érdekesebb, hiszen az élőholtakra nem hatnak mentális varázslatok, mivel nem igazán van érdemben elméjük, nem hatnak rá a szokásos sebzések, mivel nincs fájdalomérzetük sem. Tehát szét kell őket apró darabokra kapni, hogy végezni lehessen velük, ami pedig már nehezebb feladatnak tűnik. A táskájában lévő robbanó bájitalra pillant, de végül elveti az öltet, mert ha a kutyus félreugrik, akkor nem nagyon fog rá hatni a külső támadás. Ellenben, ha valahogy megszabadítja Buksikát a buksijától, akkor nem nagyon fog tudni mozogni tovább, aztán már nyugodtan ott hagyhatja. A kezébe kerül hát az ezüst ostor vége. Az éles szerszám hatásos fegyver, de a fej levágására nem jó, mint egy kard. Itt tépni kell, amihez viszont erőre van szükség. Mutató ujjával megérinti a fókusztárgyat, a karperecet, majd az ige is jöhet.* -Ingens Virtus! *Aztán nincs más hátra, mint maga a harc. Támadásba lendül tehát, könnyed akrobatikus ugrással rohamozza meg a lényt, majd kifeszül a kezében az ostor és lendíti is az állat feje irányába. Amikor sikerült rátekerednie a fegyvernek a fejre, megáll egy méretesebb szikla, vagy egyéb támaszték közepében, leteszi a lábát és egy határozott mozdulattal, a még rajta révő erőkesztyűvel is rásegítve lerántja a dög fejét. Az vagy jó két métert repül az ellenkező irányba, míg a test esetlenül téblábol, majd jó eséllyel egy idő után összecsuklik majd, de már így sem veszélyes, hiszen se nem lát, se nem hall. Tovább lépdelnek tehát immár az utolsó akadálynál járva, ahol öt ajtó tárul eléjük.* ~Nem szeretem a találós kérdéseket, rejtvényeket. Én sem Bia, én sem.~ *Rázza meg a fejét sóhajtva, majd felméri a terepet. Öt ajtó, öt szimbólum. Ha szakokban gondolkodunk, akkor a hárfa az Allidont, a lombik a Naxeldirt, a számszeríj a Belsiriont, míg a Főnix az Eramirt jelképezi. Ám, de akkor a fa? Talán a régi 5 szak lehet, ahol még Sötét druidák is voltak. No, de ész és szív. Az esze alapján a hárfa lehet a jó döntés, hiszen ő Allidonos diák, de amúgy nem sok köze van a zenéhez. Ellenben igazából az íjászathoz sem. Ha még kard lenne, akkor átgondolandó lenne a dolog, de az íjak inkább a vándorokat jellemzik, mint a Harcosokat. Legszívesebben vágnak magának egy hatodik ajtót és arra felé távozna. Igazán egyik jelkép sem illik hozzá a szíve által, így hát inkább hagyatkozik az eszére. A Hárfa mellett dönt, be is nyomja a szimbólumot, majd remélhetőleg az ajtó ki is nyílik.*

//1. Energiamágus 4. szint - Energia robbanás: 13/15
Túlerő esetén energiái koncentrálásával képes körkörös löketet képezni egy körbefordulással. 2 méter sugarú körben minden jelenlévőt ledönt a lábáról 5 kg erejű lökéssel.

2. Herkulesi erő - Ingens Virtus (Pszionikus mágia elsődleges) 14/15
A mágia használó fizikai ereje növekszik. Kezdőknél maximum másfélszeresre, de egy tapasztaltabb mágus esetén sokszorosára is, így már akár hatalmas sziklákat is képes lehet felemelni, vagy könnyedén arrébb hajítani. Támadásnak is megfelelő, hiszen hozzávághatunk valami hatalmas tárgyat az ellenfélhez, vagy esetleg kiszabadíthatjuk társainkat egy rájuk zuhant szikla, rájuk omlott fal alól, netán a csapdába kerüléstől megmentve magunkat képesek vagyunk megtartani egy nehéz vaskaput. Egy kezdő természetesen még csak nagyobb köveket fog tudni megemelni, vagy nehéz vasrudat, melyet amúgy nem lenne képes.

Harci fázis, kis akrobatikázás stb. 15/15

Alapvetően tetszett, köszönöm szépen, többnyire élveztem is. Smile

Egy dolgot hiányoltam nagyon, hogy voltak speciális helyzetek, pl. növények, elemi dolgok, most a végén élőholtak, amiket bizonyos varikkal, bizonyos képességekkel, mágiákkal könnyebb legyőzni, mint más dolgokkal. Viszont ha vannak spec. dolgok, akkor vagy mindenkinek legyen, vagy senkinek ld. Aranypálcában anno azért volt minden szaknak akadálypályája. Egy olyan feladat sem volt, amikor mondjuk nem működött a mágia, és egy harcos, vagy tárgyhasználó karakternek kedvezett volna a helyzet, és másoknak nehezebb megoldani a dolgot, ezt én azért hiányoltam. Egy helyzet volt az egész pályán, amikor harcolni lehetett fizikai harccal, de ott is a-b lehetőség volt, tehát aki akarta, akár el is kerülhette a harcot, vagy megoldotta ugye mágiával. Erre máskor nem árt figyelni. ^^//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 5:48 pm

*A sötétlelkű nekromanta boszorkány besétál a finálé helyszínére. Tudja, hogy még van a tarsolyában, bizonyára itt lesznek a legkomolyabb halálscsapdák. Hát jőjjenek csak, szeretettel várja majd őket. Összehúzza magán ébenszínű köpenyét, és megindul a macska után, a patkány megsemmisülésén csak megvonja a vállát. Bólogat a macskafej végső instrukcióján, és hidegen felnevet. Az ész és az érzelem nála egyek, mindig az aktuális szeszélye alapján dönt, nem számít, hogy logika, vagy vakszenvedély. Lehajtja a fejét, és két marokra fogja a halált osztó pálcát. Vörös szemei szenzorokként pásztáznak végig az alagútrendszer sötétjében, életet keres, amit kiolthat. Nem érez kénszagot, itt bizony nincsenek démonok. Ám csontvázak annál inkább. Valaki már megelőzte. Pedig milyen jól jöttek volna a csontvázak korábbi pályaszakaszain. Nos most már mindegy, lehajol, és szeretteljesen végigpillant a csontokon, amikor cserregő hangot hall. Nos igen, időt vesztett a nézelődéssel, igazi mérgező patkányok közelednek, méregetik a gubbasztó lányt, készülnek a támadásra. Alvery még guggoltában előhúzza tűzgolyó tekercsei egyikét, és gyorsan végigolvassa a varázsigét.* Orbus Ignem! *Majd széttépi a tekercset, mire az éppen odacsoportosuló patkányok között egy lánglabda jelenik meg, és az alig fél centis kis gömb hat méter sugarú körben robban hatalmasat. A lány maga elé kapja a kezét, hogy a pernye ne hulljon a szemébe, ám még éppen látni véli a sikítozó állatokat, mielőtt cafatokra robbannának. Feláll, és átlépdel a még parázsló béldarabokon, amikor hörgést hall a túloldalon. Vélhetően a csatazaj idevonzott valamit. Egy zombikutya. Alvery most már vidáman elmosolyog, pedig tudja, hogy a kutya egyetlen vágya, hogy átharapja az ő torkát, és elvigye az udvarba elásni.* Buksika… marad! *A zombikutya azonban nem ilyen engedelmes, egyből a lány torkának ugrik, aki azonban jól időzítve túlvilági képességére koncentrál, bár az passzívan is működik. Az állati tetem foga lecsúszik a nyakáról, és a dög értetlenkedve kerülgeti őt. Alvery most már hipnotikus tekintettel pillant Buksika szemgödreibe, és suttog.* Ne mozdulj… *És valóban, az egykori kispajtás lemerevedik nyitott pofával. A lány előhalássza az egyik robbanó bájitalát, és jól felrázza, amíg meg nem jelennek a lombikon az első repedések. Begyömöszöli a kitátott pofába, és futásnak ered. Pár pillanattal később a fej szétrobban, szétrohadt agyvelő darabkák terítik be a folyosó falát. Eközben a hölgyemény már elérte a végső kaput. Ott az öt gomb. Alaposan megvizsgálja őket. Szíve szerint a lombikot választaná.* Ez talán az öt eredeti szakot jelöli? Akkor nekem marad a hárfa? A macska azt mondta, hogy az eszem vigyen előre, ne a szívem. Ha a szívem, akkor lombik. De így.. *Vonja meg a vállát, és megnyomja a hárfát. Minden szakra kell egy notórius kivétel. Jőjjön aminek jönnie kell.*

//Varázstekercs: rúnamágia elsődleges, felszereléslistáról, 12/15
A varázstekercs egy igen egyedi varázstárgy, amely rúnamágiával készül. Pergamenre vagy papíruszra írjuk le a megfelelő varázsigéket, amivel később előhívhatunk varázslatot, anélkül hogy a pálcánkat használnánk, illetve olyan általunk nem ismert varázslatot is tudunk így aktiválni, amit még sosem használtunk azelőtt. Bármilyen varázslatot le lehet így másolni tekercsre. Aktiválásához fel kell olvasni a rúnákat, amelyek működésbe lépnek, és eltűnnek a tekercsről. A leírt varázslatot igéjének kimondása után el kell mondani a tekercs varázsszavát (Magi Ventus) majd eltépni a tekercset, hogy a mágikus energiák elszabaduljanak. Így sokkal lassabban aktiválódik a varázslat, mintha pálcával tennénk, ám így erőnket meghaladó varázslatra is képesek vagyunk, és egyéb különlegessége, hogy a varázstekercs által aktivált varázslat ellen nem lehet védekezni, varázspajzsot felhúzni. Nincs szükség pálcamozdulatra sem. A varázslat erőssége egyenlő lesz a tekercs létrehozójának erejével.
+
Tűzgolyó:
Ki az aki nem szeretne a jól ismert tűzgolyóval lövöldözni? Az egyik leghatékonyabb és legkedveltebb varázslat a világon. Előnye, hogy bárki számára igen könnyen elsajátítható, ugyanis hatásfoka már az elején igen pusztító. Egy apró golyócska pattan ki pálcánk végéből, mely elérve célpontját hatalmas detonációval robban szét. Akit nem szakít szét a robbanás ereje, azt az égési sérülések ölik meg. Veszélye, hogy nem tanácsos túl közeli célpontra lőni, mert akkor a varázsló is beleeshet a robbanás sugarába. Nem csak párbajban használatos, hanem pusztításra, ajtóberobbantásra. A lehetőségek adottak.

Halottlátó: 4. szint, elsődleges 13/15
A halottlátóra csak a komolyabb élőholtak tudják már a képességüket használni, zombik, csontvázak már megsebezni sem tudják.

Halottlátó: 2 szint, 14/15
Pillantásával mozdulatlanná tud dermeszteni egy gyenge élőholtat.

Robbantó bájital, bájitaltan elsődleges, felszerelés listáról, 15/15
A muglik egyszerű gránátként ismerik, és a háborúkban szokták alkalmazni ezt a fajta bájitalt. Hatása egyértelmű, viszont veszélyes dolog, elkészítése körültekintést igényel. Ha nem kezelik megfelelően, akár az elkészítő kezében is robbanhat. Mindkét fajta puskapor megtalálható benne, ami még veszélyesebbé teszi, ugyanis ezek nagy nyomásra, vagy egy szikrára máris elégnek, robbannak. Fegyvernek tökéletes, működése mindig garantált, a detonáció előbb-utóbb bekövetkezik, mérete természetesen egyenesen arányos a bájitalból felhasznált mennyiséggel. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy kis mértékben is nagy pusztító ereje van, kifejezetten hatásos.

Nekem is tetszett, köszönöm, hogy dolgoztatok vele. Ami nekem nem annyira jött be, hogy voltak olyan feladatok, aminél nem volt egyértelmű, hogy hol szólhat bele a user, és hol karis a kérdés. Illetőleg a megoldókulcs kapcsán nem volt mindig egyértelmű hogy mi hogyan lett pontozva, de ez most már mindegy, remélem még lesz ilyen, akkor már hátha ezek a gyerekbetegségek kevésbé lesznek. Köszi mégegyszer a munkátokat.//

Vendég

*Megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogy megidézett állatkáját követve a kijárathoz ér – az is kiderül, miért, hiszen a drága cica éppen az őáltala kutatott patkánnyal játszadozik. Valószínűleg tényleg nem ugyan az, mint akivel Alice találkozott, de igencsak hasonlít rá – legalábbis stílusban. Az ajtón viszont nem lép be, nem úgy, mint az ezüst patkány, ami berepül az ezüstösen kavargó lelkek közé.* - Ez meg mi? *Pislog értetlenül a lány, akinek bizony a próbák alatt nemcsak az ügyessége, hanem az idegei is próbára lettek téve, így már legszívesebben ott helyben behajítaná a kapun a macskát is. Viszont ezt nem teheti, mert akkor nem tudná, hova menjen… Meg abban sem biztos, hogy el tudná kapni a furcsa teleportképességekkel megáldott dögöt.*
-Kár érte. *Sóhajtja a mesebeli macska a felelet helyett, majd úgy megbámulja Lilt, mitnha minimum szerelmes lenne belé, mire a lány csak még idegesebb lesz. Na ne már, mindjárt megerőszakolja itt ez a dög, ő meg egyre éhesebb lesz, és egyre jobban fázik, meg egy forró fürdő sem lenne rossz… De elég a nyavajgásból, jobb ötlet lenne végighallgatni miszter cicamicát.*- Eljött hát az utolsó pályaszakasz ideje. A végén a te döntéseden múlik, hogy hogyan fejezed be a versenyt… Egy a lényeg: hallgass a szívedre! Báár, ez még messze van. Előbb át kéne jutnod egy csudijó kis akadálypályán. Hmm... alagútrendszeren. Elárulom *suttogja* hogy bizony nem túl kellemes dolgok várnak ott rád! *Tettet sajnálkozó arckifejezést.* - Nos… Sok sikert, Liliya!
*Egy pillanat! Honnan tudja a nevét?! Ám nincsen ideje rákérdezni, mert az elég hamar ellebeg a szeme elől. Neki pedig nincs más hátra, mint átlépni a fátylat, és belevetni magát az utolsó pályába. Körbenézve egy sivár, kihalt helyen találja magát, tele csontvázakkal, amiktől természetesen a hideg rázza ki. Ráadásul minden olyan nedves, csöpög a víz, még a szag is dohos… De erre is csak fintorog egyet, majd pálcáját megmarkolva elindul a folyosón, csak egyenesen, előre. Lehet, hogy a másik irány jobb lett volna, mert nemsokára valami mutáns patkányfélékkel fut össze – piros a szemük, ráadásul a nyáluk csaknem lyukat éget a padlóba! Már csak ez kellett… Persze, nem esik pánikba, úgy gondolja, őket még könnyen elintézi… Még a szűk folyosó is hasznára lehet.* - Profogus ardon! *Mondja ki nagy koncentráció közepette a futótűz igéjét, a megfelelő pálcamozdulat kíséretében. Mikor a tűz elül, s az összes patkány megpörkölődött, Lil átlépve a hullákat, illetve hamut, továbbindul. Ő már semmin sem lepődne meg!
Tévedett. Ez a zombikutya már tényleg túlzás! Na jó, a villámketrecből talán nem tud kiszabadulni… Legalábbis nagyon reméli!* - Dolus Fulmen! *Kiáltja habozás nélkül szintén a remélhetőleg helyes pálcamozdulattal kísérve, aztán csak simán elsétál a ketercből felé acsarkodó kutyuli mellett, az utolsó akadály: az ajtók felé.
Meg is áll, szép lassan szemügyre véve az összes mintázatot. „Hallgass a szívedre” – ez volt a tanács. Szóval a hozzá legközelebb álló dolgot kell kiválasztania. Hárfa – nem rossz, a zenét eléggé szereti. Talán lehetne ez is. Lombik, számszeríj kilőve, harcban meg bájitaltanban teljesen zokni. Főnix. Nem Elképzelhető. Fa! Azonnal tudja, hogy ez a helyes megoldás, hiszen imádja a természetet, s a fa egyértelműen ehhez köthető. Különösebb gondolkodás nélkül nyomja be az ötödik ajtón található gombot, s lép át a kinyíló ajtón… Reményei szerint egyenesen hazajutva!*

//Elemi Harci Mágia (elsődleges+elementalista)
Futótűz:
Leírás: Szintén egy tűztípusú varázslattal állunk szembe, mely azt a célt szolgálja, hogy ellenfelünket követi. Ezt úgy kell elképzelni, hogy miután kimondtuk a varázsigét és elvégeztük a megfelelő pálcamozdulatot egy hatalmas tűzoszlop jelenik meg a célpontunk mögött és megindul az áldozat felé, akkor a tűz már megállíthatatlan lesz, így ha esetlegesen elfáradt a célszemély, akkor a tűz be fogja borítani. Eléggé veszélyes varázslat. Persze ez sem tart örökké, kezdő varázslók csak kisebb oszlopot maximálisan félméternyit tudnak megidézni, s jóval kevesebb 2-3 percig tart a varázslat, míg a tapasztaltabb varázslóknál ez az időtartam és az oszlop mérete nő annyival, amennyivel fejlettebb a varázslat használója. A varázslat ellen is lehet védekezni, ugyanis egy normális tűz ellen a vízvarázslatok hatásosabbak, persze ez is képzettségtől függő. Egy kezdő a magasabb szintű varázslónak a futótüzét nem képes kioltani, de fordítva igaz. Kezdőknél általában nem perzsel meg annyira a tűz, inkább a ruha szélét kapja meg.

Villámketrec:
Leírás: A mágiahasználó csapda jellegű, rácsos ketrecet tud létrehozni, aminek rácsai láthatóan is mintha villámokból lennének. Ha a bezárt áldozat ki akar szabadulni, vagy hozzáér a ketrechez, kisebb áramütést kap, aminek ereje egyre nő, ahogy egyre többször próbálkozik. Előnye - mármint a létrehozó számára -, hogy nem túl sok mágiaággal lehet megsemmisíteni. A víztől csak erősebb lesz, de hatásos lehet pl. földdel bevonni, hiszen a föld nem vezeti az áramot.
Pálcamozdulat: Két függőleges vonalat kell egymás mellé húzni a célszemély felé, és közben kimondani az igét.

//Nagyon élveztem a versenyt, kíváncsian várom a végeredményt Very Happy

//

Vendég

*Követi a megérzéseit, meg a macskáját, aki az ezüst patkány után ered. Nemsokára megpillantják a másik macskát is, aki a patkánnyal játszik, majd a diákokat megpillantva bedobja a fátyolba. Ariana felszisszen.* - Szegény patkány! Ez most muszáj volt? - Valóban kár érte. *Búgja a macska, de a második kérdésre nem válaszol. Újra Arianára néz, és vigyor terül szét az arcán, amitől a lányt kirázza a hideg.* ~ Egyre jobban idegesít ez a vigyor. - Nyugi, mostmár tényleg mindjárt vége. ~ *Pereus kissé nyűgösen terül el mellette, ő igazából sokkal jobban várja már a végét, mint Ariana. A macska viszont újra beszélni kezd, tehát Ariana a lábán hintázva hallgatja.* - Mindenesetre határozottan ügyes vagy, hogy eddig eljutottál. Az utolsó pályaszakasz jön, a végső dal, mondhatni. Ha a végére értél... na nem mintha ez annyira közel lenne... de ha véletlen mégis eljutsz odáig, választanod kell majd. Hallgass a szívedre és a józan eszedre. *Búgja a macska, majd ellebeg, és eltűnik, Ariana pedig széttárja a karjait.* - A kettőt egyszerre?! Azok kizárják egymást, hé! *A fejét csóválja, majd végül nagy levegőt vesz, és belép a függönyön, fátyolon, ahogy tetszik. A kihalt hely láttán őt magát is kirázza a hideg, a szagra pedig elfintorítja az arcát. Az árnyak sem tetszenek neki, így hát előrelátással figyel, hogy időben tudjon kitérni, ha valamelyik esetleg meg akarná támadni. (1.) Halad előre a folyosón, a csatornában, és előre megérzi, mikor előtte teremnek a patkányok. Pereus idegesen nyávog fel, de amilyen füstölgő váladék csöpög a lényekből, nem vállalja be, hogy elkapja őket. Ariana felszisszen, és már rajzolja is a kis kört a patkányok felé az óramutató járásával egyező irányban.* - Petrificatio! (2.) *Ha minden igaz, több varázslattal szépen le tudja szerelni a patkányokat. Már siet is tovább, mielőtt elmúlik a hatás, és hamarosan belebotlik a zombikutyába.* - Na már csak te hiányoztál... *Morogja, és hátrál egy lépést, majd mivel átváltoztatástan-tára eléggé kifogyott, egy fejre fordított U betűt rajzol a kutya felé, amit egy vízszintes vonallal áthúz.* - Dolus Terrus! (3.) *Földkupolába zárja a kutyát, és már megy is tovább. Elér az öt ajtóhoz, amiket félredöntött fejjel figyel.* - Öt ajtó... öt jelkép... Árnydalnokok, Holtak őrei, Bestiamesterek, Elemi mágusok, Sötét druidák. Kár, hogy akkor még nem voltam itt. De alighanem ez lesz az öt... Nos... Nekem főnixem van, ez tény. Ettől függetlenül... egyrészt naxeldires vagyok... és büszke vagyok rá, szívből az vagyok, még akkor is, ha nem az a tipikus nekromanta. A jósmágia meg az átváltoztatástan is naxeldires, na! *A hajába túr, majd a lombikot szemlélve elmosolyodik.* ~ Jack. Rositsa. És egy időben Jericho Mester tanította... ~ *Kérdés még, merre húz a szíve? Na ugye. Az esze azt mondja, a lombik, mert Naxeldir. A szíve azt mondja.. lombik, mert hozzájuk tartozik. Magabiztosan, határozottan lép a gombhoz, és nyomja be. Majd kinyitja az ajtót, és ha minden igaz, végre hazatér...*

//Látnok 4. szint - elsődleges 9/15
Előrelátás: Megérzi pár másodperccel előre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elől kitérni kellő időben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitől származik a fenyegetés.

Átváltoztatástan - elsődleges 10/15
Válj kővé: A varázslat lényege abban rejlik, hogy kisebb állatokat, kisebb testű rágcsálókat lehet kőv változtatni. Egy kezdő varázsló még csak egy megtermett patkányt tud átváltoztatni, akik azonban mesterfokon űzik ezt a varázslatot, akár egy egész seregnyi ilyen állatot képesek pár mozdulattal lebénítani. A varázslat azonban nem csak egyszerűen megdermeszti az állatokat, hanem úgy, ahogy a Baziliszkusz közvetett, vagy a Medúza közvetlen pillantása, konkrétan kővé változtatja a kiszemelt állatokat.

Elemi harci mágia - másodlagos 11/15
Földkupola: Az ellenfél körül egy földből álló kupola jelenik meg, ami teljesen körbefogja, körbevonja. Kiszabadulni igen nehéz, főleg fizikai erővel lehet kitörni.

Én is köszönöm a versenyt. Smile

Nekem összességében tetszett, bár voltak eléggé húzós részek, meg a végefelé már kicsit hosszúnak éreztem valahogy, de remélem, lesz még ilyen. ^^//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 7:52 pm

*Viszonylag gyorsan elérkezik ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Fáradt már, így az nem is nagyon ötlik az eszébe, hogy a macska azt mondta, hogy ez egy végtelen folyosó, és ő meg most mégis elérkezett valamihez, amire lehet azt mondani, hogy bizony a vége a folyosónak… No mindegy, ebbe talán ne menjünk bele! Szóval Nikorina fáradt már eléggé, és egyszerűen nincsen annyi agykapacitása, hogy ezen gondolkozzon. Csodálkozva látja, hogy az ajtó igazából egy ezüstös fénnyel derengő fátyol, nagyon különös… de a macska ott úszkál előtte a levegőben. Nikorina megáll, és kérdőn néz a fura jószágra; megszólalni nincsen nagyon már ereje. Erőteljesen kívánkozik az ágya után, hogy aztán jó sokáig… de tényleg nagyon sokáig aludhasson. Az itt történtek teljesen elcsigázták. A macska felkapja a rémülten visítozó patkányt, majd könnyed mozdulattal áthajítja a fátylon… amit Nikorina eléggé kikerekedett szemmel, döbbenten néz végig.*
-Ezt most… miért? *Kérdezi zavartan. Egyszerűen nem érti, hogy miért kellett ezt szegény patkánnyal tenni… A macska nem válaszol, csak vigyorog, ami nem túl meglepő tőle. Mindig vigyorog…*
-Kár érte. *Nyávogja kissé vontatottan, nemtörődöm hangon. Nikorina kérdőn vonja fel a szemöldökét.*
-Akkor is… miért..? *Teszi fel fásultan újra a kérdést, majd megrázza a fejét. Látja, hogy erre nem fog választ kapni. A macska vigyorgása, meg ahogy az néz, nos az őt eléggé idegesíti, nagyon is. Inkább a fátyolt nézi, csak hogy ne kelljen a macskára néznie.* ~Milyen furcsa… Mintha lelkek kavarognának benne.~ *Gondolja, nem mondja ki hangosan… De megborzong a gondolattól is. Lelkek… Fogságba esett lelkek. Mi lenne a feladata? És ha elbukik ezen az utolsó próbán… Akkor ő is odakerül? Azoknak a lelkei, akik elbuktak az utolsó próbán? Nehéz, nagyon nehéz kérdések, a választ talán csak a vigyorimacska tudja rá. Vagy ő sem…*
-Figyelj, kislány, most jön az utolsó pályaszakasz. Tetszel nekem, nagyon… Úgyhogy elmondom, amit tudok róla. Át kell lépnem ezen a szép kis fátylon, aztán átjutnod az alagútrendszeren.. nem ijesztgetni akarlak, de nem kellemes dolgokkal fogsz ott találkozni. *Nyávogja vigyorogva. Nikorina egy pillanatra elszakítja a tekintetét a fátyolról, és a macskára pillant.*
-Meg sem lepődöm, hogy nem kellemes dolgokkal fogok ott találkozni. *Mondja kissé keserű mosollyal. Lelki szemei előtt újra felbukkan a démonos pálya, és ahogy az végződött – ettől látványosan kirázza a hideg.*
-Ne aggódj, na… Ha eddig eljutottál, akkor azokat a dögöket is le tudod győzni. Hoppá, kotyogok… Mindegy. Ha átjutottál, újra választanod kell.. Hallgass a szívedre, kicsilány. *Mondja vigyorogva, sejtelmesen. Nikorina fáradtan biccent, pálcáját előhúzza, és felsóhajt. Szóval át kell mennie a fátyolon? Szuper. Bár, ha az a túlvilágra vezet is… Ott ő már járt. Tudja, milyen az. Furcsa, de nem igazán félelmet érez, hanem mintha valami vonzaná belül, nagyon belül. Valami furcsa erő, ami eddig is arra kényszerítette, hogy a fátylat figyelje. Biccent a macskának, halkan elköszön, majd vesz egy nagy levegőt, és átlép… Meg sem lepi, hogy másik helyen találja magát. Sivár, kihalt táj… Csontvázak, penészes, dohos szag. Cseppet sem szívderítő a dolog. Cseppet sem… A szíve összeszorul a csontvázak láttán, de összeszedi magát, és óvatosan elindul előrefelé. Hajtja a vágy, hogy ráleljen a végső kijáratra, hogy végre kijuthasson… Nem fél a választástól. Hiszen ha a szívére kell hallgatnia… Az eddig sem súgott neki rossz dolgokat. Az árnyaktól, a suhanó árnyékoktól először megriadt, a lélegzete kezd felgyorsulni, akárcsak a szívverése, megint kezdi kapkodni a levegőt, ami nála a közeli pánik jele, de még uralkodik magán. A vízcsepegés sem éppen megnyugtató neki jelen helyzetében, mert bár szereti a vizet, ez a hang ebben az ijesztő, visszhangos folyosón nagyon is borzongató. Óvatosan halad, igyekszik nem nagy zajt csapni… Már jó út a háta mögé kerül, amikor nem vesz észre egy, a lába elé kerülő, apró csontvázat, amire bizony rálép, és az halk roppanással széttörik a lába alatt. Halk, fojtott sikollyal ugrik egy lépést hátra, dermedten bámul maga elé… És ekkor kerül elő a nagy csapat, fenyegető patkány. Azt azonnal látja, hogy nem éppen kedvesek… Zölden villogó szemek, valószínűleg savtól csöpögő fogak. És minden bizonnyal rá pályáznának… Dobogó szívvel, egyre jobban pánikba esve figyeli őket. Aztán hirtelen elhatározással a táskájába túr, elővesz utolsó fiolái közül egy robbantó bájitalt, és a patkányok közé hajítja azt. Robbanás rázza meg a csatornaszerű, baljós helyet, a patkányok visítozva vetődnek szét… Nikorina a legjobban azon lepődik meg, hogy a robbanás után viszonylag könnyedén kezeli a helyzetet… Mintha… nem is tudja. Tiszteli az állatokat, tiszteli az életet, de úgy véli, hogy ezeknek a patkányoknak a léte cseppet sem természetes. A pánik hirtelen elmúlik, bár cseppet sem közönyösen nézi a tetemeket. Az egyik patkány, ami a legtávolabb volt eddig, túlélte a robbanást, és most a porfelhőn keresztül a lány felé vetődik. Nikorinának már nincs ideje varázslattal védekezni… A természetből fakadó energiáját pedig tartalékolni szeretné. Így az egyetlen közelharci fegyverét, a tőrét kapja elő hirtelen. Kissé olyan érzése van, mintha lassított filmet látna…. A patkány a bal kezét célozza meg. Sikerül is belemarnia. Nikorinának könnyek szöknek a szemébe a kíntól, és csak remélni meri, hogy nem méreg volt a patkány fogán… A tőrét viszont a mocskos lénybe döfi. Az még nyüszög egy utolsót, de kimúlik… Kissé zihálva térdre rogy, az apró seb eléggé égeti, valószínűleg méreg az… mert mintha úgy érezné, hogy az égő érzés lassan terjed a testében, az apró sebből kiindulva. Forog körülötte kissé a világ, miközben összeszorított fogakkal a táskájába túr, hogy egy ellenméreg bájitalt vegyen elő. Egyre rosszabbul van… Lehet, hogy most rontotta el? Lehet, de nem adja fel. Remegő kézzel emeli az ajkához a bájitalt, és felhajtja. Milyen jó, hogy ilyet is rakott el… behunyja a szemét, a földön kuporogva vár… Alig egy perc elteltével már nem szédül annyira. Sőt, elmúlik a rosszullét, az égető érzés is visszahúzódik… Hatott az ital, és ebből látszik, hogy tényleg méreg volt a patkányok fogán.* ~Ez nem sokon múlott…~ *Gondolja, miközben óvatosan feláll, kissé még szédelegve. Megrázza a fejét, küzd a fáradtság ellen, majd továbbindul. Kisvártatva azonban egy hangos, acsargó hang arra készteti, hogy újra megálljon… Felnyög, amikor meglátja a zombikutyát, amin feléje közeledik.*
-Na ne… *Sóhajtja, majd alőhúzza a pálcáját, és koncentrál, ami nem megy egyszerűen így a végkimerülés határán…*
-Tyrannus procell! *Kiáltja az igét a megfelelő mozdulat keretében. Viharmadarat idéz meg, és azt uszítja a zombikutyának. A madár felkapja azt alaposan megpörgeti, áramütés, minden, ami ezzel jár, aztán a földhöz vágja. Az látszik, hogy a zombikutyának azért még kell más is… Nikorinát már nem a gondolatai irányítják, hanem sokkalta inkább az ösztönei. Az élőholtakat nem bírja, kavarog tőlük a gyomra… Védekező mechanizmusa ezen természetellenes kreatúrák ellen azonban megvan. Ösztönösen emeli fel a balját, és maradék erejét összeszedve druida lángot lövell a zombira. A tüzet pedig az ilyen lények nem jól bírják… Szóval az nyüszítve, lángolva menekül egy szűk mellékfolyosóra, de hamar elhallgat. Nikorina sóhajt, gondolatban utasítja a viharmadarat, hogy maradjon vele… De mire elér az utolsó akadályhoz, a megidézett lény is eltűnik. Öt ajtó… öt szimbólum.* ~Hallgass a szívedre…~ *Idézi eszébe a kövér macska szavait. Szemügyre veszi az ábrákat. Egyértelműen a fa vonzza… a druidák jelképe. Vonzhatná a főnix is, hiszen eramiros, de ő már egyre jobban a druidák tudományába mélyedt bele. Világos hát, mit kell választania… Határozottan lép a fával jelzett ajtóhoz, és benyomja a gombot. Ez az utolsó próba… Az ajtó feltárul, és ha minden igaz, és megfelelően választott… akkor visszajut az iskolába. Most már igaziból. Igaz, így már a végén, ahogy átlép az ajtón, újra ott csillognak a könnyek a szemében… Részben a megkönnyebbülés, részben a fáradtság, az átélt élmények miatt. De, ha minden igaz, akkor túlélte, és képes volt teljesíteni az összes pályát.*

//Felhasznált cselekvések 14/15

Robbanó bájital – felszereléslistáról

Tőr – felszereléslistáról

Ellenméreg bájital – felszereléslistáról

Élőlényidézés – Elsődleges
Tyrannus Procell – Viharmadár: Viharmadár felkapja a célpontot, felrántja a levegőbe, kis áramütést mér rá. Jól megpörgeti, amitől esetenként elájul, elszédül, majd ledobja, földhöz vágja, amitől konkrétan elájulhat, töréseket szenvedhet, vagy magasabb szinten bele is halhat.

Druida képesség 3. szint: Druida láng: hatása hasonló a tűzgolyóéhoz, természetesen páca nélkül.//

//Noshát… nekem nagyon tetszett Smile

Kíváncsian várom az eredményt, gratulálok hozzá, mert bizony nem kis fantázia kell egy ilyen akadálypálya felépítéséhez, szóval gratula nektek! Mégegyszer köszönöm, nagyon-nagyon tetszett! Smile

//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 8:14 pm

*Ha nem Alice, hát nem Alice. Amúgy is Laura. Szóval őt aztán nem zavarja, hogy kérdőn pislognak rá. Akkor még amúgy is durcáskodott. Szóval fel sem nézett a macskára, nem is látta, hogy milyen értetlen arcot vág. Azaz lassan már úgy is fogalmazhatunk, hogy "értetlen vigyort", mert más nem is nagyon van a pofiján. Minden esetre a macskát megleli, hála az irányadó rúnacsontoknak, majd továbbmegy. Sok infót tud meg, hogy merre kéne mennie, meg hogy ez az utolsó, mire Laura fellélegzik. Így hát átlép a függönyön, majd máshol köt ki. Katakombák mélyén, valami csatornában, vagy hol. Minden esetre a csontvázakra tekintve kicsit elmosolyodik, legalább lesz segítsége, ha nagyon kell. A patkányok megjelenésére pedig elhúzza a száját, és azon gondolkodik, hogy mit kezdjen velük. Majd vállat von, és varázsolni kezd. Fordított U-t rajzol a levegőbe, majd kimondja a megfelelő varázsigét.*
- Carnis gleu. *Mire a jég kúszni kezd rajta, majd a szeme is kifehéredik teljesen, haja is, és végül csak a jég marad a bőrén, meg ugye mindenhol. Így minden probléma nélkül sétál végig, jégcsapokat hagyva a patkányokból. Majd a végén, ha már nincsenek patkányok, megszünteti a varázslatot, és visszanéz a jégcsapokra, és küld nekik egy csókot. Némi séta után ismét akadállyal kerül szembe, méghozzá a zombikutyával. Erre csak elmosolyodik, de nem épp a boldog mosollyal, hanem a már megint valami könnyű feladat mosollyal, majd felemeli a kezét, és ráparancsol a kutyára.*
- Marad! *És a kutya engedelmesen megáll, és nem is mozdul. Laura halottlátó képességgel állítja meg természetesen. És meg sem kellett volna szólalnia, de szeret halott állatokkal beszélgetni... Szóval szépen elsétál a mozdulatlan állat mellett, rá sem hederít többet, majd megérkezik az ajtókhoz. Öt ajtó, amin keresztül átléphet az iskolába... Végre visszamehet a saját közegébe, és nem kell itt pusztulnia. Már nem is tudja, hogy miért vágott neki ennek az egésznek. És itt, a végén áthonolva azt mondhatja, hogy végül is majdnem megérte. Új élmény, és gyakorolhatott is valamennyit. Na de ezt gyorsan ki is veri a fejéből, mert ugye most jön az a rész, hogy valahova be kell nyitni. A szívére kell hallgatnia, és az eszére. Eléggé ellentmondásos... Na de itt vannak a szakok az orra előtt. Elvégre egyértelmű, hárfa Alli, lombik Naxi, íj Belsi, főnix Era. És a fa. Na de azzal mit kezdjen? Druidák? Hát lehet. De akkor minek van itt? A sötét druidák más eltűntek a föld színéről. Így aztán az a semleges lehetne. Vagy az is lehet, hogy rosszul gondolkodik, és a feng-shui öt eleméről van szó. Valahogy csak kijönne. Áh, hülyeség, szóval visszatér az eredeti megoldáshoz, miszerint szakok. És ebben az esetben főnix. És ha személyiséget nézünk, akkor is talán oda passzolna... Ja, hát inkább passzolna, minthogy válasszon. De mindegy. Benyomja a főnixes gombot, majd belép az ajtón. Ha az beengedi még egyáltalán...*

// Jégalak - Carnis gleu (EHM elsődleges + vízmágus) 11/15
Jég alapú varázslat, mellyel a varázshasználó teljes testében jéggé képes válni. Ebben az állapotban a víz, jég és a hideg egyáltalán nem sebzi, a tűz viszont komoly sebesüléseket képes okozni. Emellett képes a víz alatti légzésre, eleinte persze csak korlátozott mélységbe juthat, de nagy sebességet képes elérni. Természetesen mivel elemi jégből áll, minden, amihez hozzáér, az megfagy, fagyási sebesüléseket okozhat vele élőlényeken. Ilyenkor nem lehetséges megsebezni egyszerű fegyverekkel, varázstárgy szükséges hozzá, mágikus fegyver. Hátránya, hogy a varázsló vagy boszorkány képtelen a jégalak használata közben mágiát alkalmazni, amibe a képességek is beletartoznak. Természetesen a hatást bármikor megszüntetheti, de maximum fél órán képes fenntartani. (...) Vízmágusok akár 30 m mélységig is képesek leúszni, valamint a tűzalakot képesek fenntartani egy órán keresztül is. Valamint erősebben sebez a fagyasztásuk is.
Halottlátó 2. szint (elsődleges) 12/15
Pillantásával mozdulatlanná tud dermeszteni egy gyenge élőholtat.//

//Hát nagyon köszönöm a versenyt, nekem tetszett nagyon, voltak hibái, de szerintem így is jó volt. Szóval összességében ügyik vagytok, örülök, hogy jelentkeztem, és végig tudtam csinálni. Remélem még lesz hasonló ^^ //

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Pént. Okt. 15, 2010 8:27 pm

*Megtalálja az ezüst patkányt, aki bele is harap az ujjába, de végül még is csak elérkezik a végcélhoz, vagy is ezt hiszi. A macska megint ott van azzal a vigyorgó fejjel.* -Már megint te? Most ugye nem kell patkányt fognom? *A macska mintha kuncogna valamin, de azt nem osztja meg Kattel, hogy még is mi annyira vicces.*
- Igen, én vagyok és nem kell patkányt elfognod újra. *Még jobban vigyorog.* Lám-lám hát megtaláltad? Add csak ide! *Elveszi a lánytól és bevágja az ezüst színű fátyolszerű valamibe. A patkány kétségbeesett visítására nyel egyet a vörös hajú lány. Kár érte... Nekem ugye nem erre kell mennem? De, igen. Az utolsó pálya. Ha nem sikerül, akkor talán örökre itt maradsz. *Kat bólint és már lép is előre a fátyol felé, de a macsek útját állja.* Hé, azért egy jó tanács: Választanod kell majd az józan eszed és a szíved között, de még ez messze van. És mi ebben a tanács? Ez csak egy megállapítás. *Mosolyodik el a lány, kissé kijavítva a fura lényt.* Na ide figyelj kicsi lány itt a tanács: Hallgass arra amelyikre gondolod és ne nyiffanj ki így a végén. *A lány elraktározza magában a macska vigyorát, hiszen ki tudja hova is fog jutni ezután, ahol talán ez vidámságot okoz majd.*
- Szia macsek, te is vigyázz magadra. *Miután megtörténik a "könnyes" búcsú a lány belépked a fátyol szerű izébe és egy sivár helyen találja magát, amitől kirázza a hideg. Véletlenül belerúg egy csontvázba, ettől kicsit felsikkant, majd megy tovább paranoiásan, mindig oldalra, hátulra bámulva. Csöpög valami undorító víz féleség is, de most csak a kijutás számít neki nem a kényelem. Árnyak suhannak el előtte, de nem bírja nyomon követni mik is azok, így tovább megy a folyosókon, amikor egy zöld szemű, mérgezett fogú patkány csoportba botlik.*~Na ne!~*Pálcát ránt és mivel élőhalottnak tűnnek rögötn azt a varázslatot mondja, ami eszébe jut.*
-Lumierien! *Ha sikeresen dolgozik, akkor rohan ahogy bír, egészen addig, amíg a zombi kutyával nem találkozik.* -Nyugi kutyus, nincs semmi baj, nem fogsz bántani ugye? *A vicsorítás és a támadás adja meg a választ.*
-Carcer Glacis! *Már csak rohan ahogy bír, hiszen nem fog sokáig tartani a börtöne. Elérkezik a gombokhoz.*~Erre utalt a macska?~*Nézegeti sorban őket.*~A Főnixet kilőném, mert az a tűzzel hozható kapcsolatba. Nem értek a fegyverekhez, szóval a számszeríj kilőve. A fa biztos hogy nem a helyes. Marad a hárfa és a lombik. Tudok hangszeren játszani, szóval az az esélyes.~*Szíve és esze is egyaránt ezt a választ súgja, de hogy jó-e azt nem tudni. Mindenesetre megnyomja a gombot és belép az ajtón...*

//Illúzió mágia(elsődleges)
Éteri fény

Ez egy olyan erőteljes fénymágia fajta, ami bármilyen élőholtat könnyedén elűz, vagy távol tart. Valamennyit veszítenek mágikus erejükből, de sajnos bele nem halnak, ehhez később kombinálni kell valami mással. Az éteri fény hasonlatos a napfényhez, de pl. egy vámpírt nem porlaszt el, viszont az veszít erejéből, és a fény hatása alatt sebezhetőbbé válik. Minél jobban koncentrálnak annál nagyobb területet tisztíthatnak meg vele. Menekülésre kiválóan alkalmas. Egyszerű állatokat is elvakíthatunk vele egy időre, tehát állatok ellen is alkalmazható, hogy segítse a menekülést. Előrefelé hat, de minél jobban koncentrálnak annál nagyobb területen.
Egy kezdő maximum 1-2 méter átmérőjű területen képes mag elé megidézni az éteri fényt körülbelül 10 percre, ha nem túl erős az ellenfél. Ha erős élőholttal van dolgunk, akkor a fény hamarabb elenyészik a sok negatív túlvilági energiától.

Elemi Harci Mágia(másodlagos):
Jégbörtön: Egy újabb csapdavarázslat, ezúttal jégből. A börtön fala nem jégcsapokból áll, hanem tömör jégből, de áttetsző, tehát minimálisan át lehet látni rajta, de nem tökéletesen. Odabent rettentően hideg van, így a célszemély akár halálra is fagyhat, ha sokáig bent marad. Nagyon erős ütésekkel szét lehet törni fizikailag is, varázslattal pedig a hő hatásos ellene. Az elolvasztja, de csak akkor, ha a hőtermelő varázslatot erősebb mágus hozta létre, mint a jégbörtönt. A térmágia nem hat benne, teleportációval nem lehet kijutni.

Nekem nagyon tetszett a verseny, bár bénáztam eleget egyaránt user és karilag is, de élveztem ^^ Köszönöm, hogy itt lehettem Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Megoldókulcs

1. pálya
Tulajdonképpen egyszerű, szabad asszociációval. El kellett kapni a lényt, vagy megsemmisíteni valamilyen módon, majd a cellából ki kellett jutni. Akár fémhajlítással, akár valami erőlökettel, bármiféle módszerrel.

2. pálya
Első lépésben fény kellett, vagy látásélesítés, amivel lehetett látni a sötétben. Ízlé dolga volt, melyik beugród nézed meg. Ha az elsőt, ahol a festmény van, akkor vagy harcolsz, vagy menekülsz a bácsi elől, mint a nyúl. A másik beugró mögé ha benézel, akkor ott a fiú, ha nem, akkor előbukkan, és int, hogy kövesd. A kombináció a számodra legfontosabb hely dátuma volt, amikor keletkezett, létrejött, építették. Akár a suli, akár az otthonod, akár valami legfontosabb hely. Alternatív megoldások (ajtóberobbantás) is elfogadva.

3. pálya
Egyszerűen le kellett jutni a párkányra a szobában levő dolgok használatával, vagy használata nélkül. A kinti őröket, vagy lényeket, akik az ajtón döngettek harccal le kellett győzni, vagy egyszerűen kint tartani őket. Rájuk robbantani az ajtót, eltorlaszolni a bejutást, valami rúnacsapdát feltenni, úgy lejutni, hogy a mögötted levő ne tudjon jönni szal pl elvágod a kötelet, vagy amin lelengtél, befalazod az ablakot, stb, stb..

4. pálya
Találós kérdés megfejtése: keréknyom. A macska utasításait követve valahogy rá kellett jönni, merre van a kijárat. Irányadó varázsjel, érzékélesítés, valami látnoki, előrenézéses dolog, vagy nyomkövető mókus, stb.

5. pálya
Roppant egyszerű a megoldás, le kell győzni a lényeket. Bármilyen módszerrel el kell pusztítani a patkányokat, vagy átjutni rajtuk, majd végezni kell a zombikutyával, a legutolsó ajtónál pedig minden szak a maga megfelelő szimbólumát kiválasztva juthatott vissza az iskolába. Hárfa=Allidon, lombik=Naxeldir, számszeríj=Belsirion, főnix=Eramir, a fa pedig a megtévesztés volt. A szív ez esetben az otthonosság, stb. érzésére vonatkozott, hogy hova való az illető diák. Ergo melyik szakra osztotta be a Sorskerék a belseje alapján.

Utolsó hét pontjai
Ariana Ravenwood 65
Nikorina Grozda 50
Hua Xiangfeng 61
Kathrine Mary Black 52
Christopher Strife 67
Isabella Wekesa 70
Laury Wylee 67
Liliya Galina 59
Alvery Moreau 72
Bianca Phelps-Blamely 74

A többi a híreknél..