Waylan-ház

Tárgy: Re: Waylan-ház Pént. Júl. 19, 2013 6:59 pm

*Hallgatom, a tőlem telő legnagyobb értelemmel a szememben és figyelemmel, próbálom itt tartani a tudatomat.* - Úgy gondolod tehát, hogy mi hatan... végül is képtelenek vagyunk a halálra? Mármint nem hatan. *Kicsit összezavarodok. Elfordulok megrázom a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.* - Amikor azt mondod mi... még mindig a régi hatos jár a fejemben. A három vámpír és a három vérfarkas. *Vallom be csendesen. Minden össze van zavarodva a fejemben, összekuszálódtak az emlékek, a kalandok, a kiválasztottak, a halálok. Minden zavaros és olyan nehezen értem meg, pedig az én emlékeim, az én gondolataim mind. Mikor a keze a kezemhez ér vibrálás csap végig rajta, vele együtt kiráz a hideg, de a következő pillanatban már kissé nyugodtabb vagyok, az érintéstől való ódzkodás lanyhul.* - És honnan tudod, hogy nem az van elrendelve, hogy szépen, lassan, mindannyian lemorzsolódjunk? Vagy az, hogy csak egy maradjon, aki mindenki halálát végig szenvedi, a legerősebb, és mindenki más csak arra volt jó, hogy olyanra formálja azt az egyet, a legfőbb kiválasztottat, akire szüksége van annak a bizonyos sorsnak? Nem akarom ezt végignézni. Képtelen vagyok ezt végignézni. A lelkem... meghasad... minden halálnál. Annyira fáj, Nicolas. *Suttogom, elcsukló hangon. A testekről az utolsó emlékem, hogy Ariana elgurult fejét egyre csak a nyakához illesztem, ott térdelek, vérben úszok, a szagát még mindig az orromban hordozok. A barátnőm szeme kifordulva, arca sápadt, ahogy a nyakán kicsorgott az összes vére, az erei, inai, csontja, mind feltárulkozik előttem és hiába használnám a képességem a könnyeim között, felizzok, majd el is múlik a varázs, semmi sem történik. Helyére akarom varrni. Meg akarom gyógyítani... Nem halhat meg, nem!* - A vérem.. vérátömlesztés kell! Gyorsan, most azonnal! *A tudatomat elönti az emlék, kirántom a kezemet Nicolas kezéből és zihálva csúszok el a falhoz, a hátamat nekivetve, összegubózva. Összeomlottam. Mindenhol csak vér, a szaga elborít, érzem a számban, mintha csak lenyaltam volna kezemről. Mintha csak én ontottam volna az agyaraimmal ki az életét. A testem remeg, egyre forróbb, átölelem a térdeimet és lassan dülöngélek előre-hátra, a tekintetem elhomályosul, már csöppet sem érzem a külvilágot. James Nephilim... Ariana is lehet angyal... feléledés. Valahol értem, amit Nicolas mond, de az olyan mélyen van, hogy azonnal elnyomja őt a rengeteg szörnyű emlék. Reszketve markolok bele a takaróba, az izmai megfeszülnek, egyre csak húzom szét az anyagot, feszítem szakadásig, szépen lassan idegesen tépve szét. Tennem kell valamit, Ariana itt van a karjaim között, meg fog halni, pedig én vagyok a gyógyító! Engem szánt az ég arra, hogy életeket mentsek akkor miért nem megy, őt miért nem megy?!
Teljesen összeomlott, elzárkózva a falnál, egyre csak motyogva, tépve a rongyot. Druida, de az elméje nem olyan szilárd, mint egy mentalistáé... Az összeroppanás környékezi újra és újra, és ki tudja, hogy mikor ragadja magával véglegesen a fájdalom és mikor kerül örökre az emlékei közé, hogy újra és újra élje kudarcait és fájdalmát. Öntudatlanul pusztítja az ágyat, halkan felmorog és a karmai, szemfogai kissé megnőnek. Erre mióta hazaért nem volt példa, most még is... valami történik vele. Kezdi teljesen elveszteni a kapcsolatot és a kontrollt.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Pént. Júl. 19, 2013 6:25 pm

*Leülök most már mellé, és hagyom, hogy méregessen engem, no meg a szütyő tartalmát. Észreveszem, hogy a fájdalom, búskomorság álarcát apránként váltja fel a kétkedés, kiváncsiság. Ezen belenyugvóan somolygok. Nem volt célom a vidítás, mégis elégtétellel tölt el, hogy jó úton vagyok.* Előttünk... ez tény, de vajon mi is a halál, egy magunkfajtának? *Kérdezem felhúzva a térdemet.* Ha igaz, akkor évezredek óta születünk újjá, csak mi páran. Kiválasztottak vagyunk, és már ebben az életben is számtalanszor voltunk a végső pusztulás közelében, mégis itt vagyunk. *Most hallgatom őt, és megfogom a kezét. Nincsen rajtam a fekete, személytelen bőrkesztyű, az ujjaimba vonom az övét.* Nem mondtál csődöt. Előfordul, hogy a sors ellen tehetetlenek vagyunk, el volt rendelve, hogy az történjen. *Félredöntöm a fejemet, és bólintok. Elég nyakatekert mozdulat.* Te hoztad vissza, ám én intéztem volna a temetésüket. Auror vagyok, sötét varázslat okozta a halálukat, az én feladatom volt. Chris teste azóta is megvan, Nellondban egy kristálykupolában, ahol nem múlik az idő. Ariana teste is ott feküdt, pár nappal ezelőttig. A mai reggelen angyalpor volt csupán. Távozott. *Picit elhallgatok, és sokat sejtetően bólintok.* Vagy ha ez nem volna világos, pont hogy visszajött. Azt hiszem. Elég sokat tudok a mágiaelméletről, lehetséges. A por valóban angyali vonásra utal. Gondoltad volna? *Vonom meg a vállamat.* Végülis James nephilim, Ari angyalságáról eddig nem tudtam. De a nephilimek nem születhetnek újjá. Ahogyan Christopher sem fog. Végleg halott. *Elfordulok a lánytól, és az ablak felé tekintek.* De van egy olyan érzésem, hogy a mi kis szőke Ravenwoodunk egyszer még bereppen azon az ablakon. *A kérdésre beharapom az ajkamat, és elgondolkozva állok fel.* Nos... remélem hogy tényleg visszatér, mert a démon pusztulásával egyre fogyunk. Alig maradt már csak pár jelölt. Felicityéken van ugyan tetoválás, ám sosem voltak olyan erősek, mint mi hatan. Ha ők meghalnak, akkor nem számíthatunk tovább rájuk.

Tárgy: Re: Waylan-ház Csüt. Júl. 18, 2013 7:54 pm

*A hangok lassan elnyomják a gondolataimat, jobban mondva a hatalmas feketeséget az elmémben, ami mindent kitöltött. Képtelen vagyok a valóságba kapaszkodni, hiába egyre jobban értem, felfogom azt, amit Nicolas mond nekem, valahogy úgy érzem, hogy a testem anyagtalan, hogy a lelkem máshol jár és nem akar visszajönni. A mosolyát nem tudom viszonozni. Képtelen vagyok rájönni, hogy miért történik mindez körülöttem, hogy miért kell állandóan mindennek felborulnia, és a legfőbb... Miért érzem magam ilyen furcsán? Én magam is érzem, hogy nem normális, amit teszek, de az erő nem hajlandó visszatérni a tagjaimba. Üvegfal mögött vagyok. Nem vagyok a magam ura.* - Ariana... előttünk halt meg... Előttem halt meg... Láttam, ahogy levágják a fejét Nicolas. Láttam és nem tehettem semmit. Elöntött a düh. Elszabadult a farkas. A Farkas sem tehetett semmit, még csak el se értem őt. A Gyógyító is csődöt mondott. Mindenki... mindenki csődöt mondott. *Suttogom halkan, mintha különböző emberekről beszélnék, pedig a Farkas, a Gyógyító, mind én vagyok. Én mondtam csődöt. Csak akkor pillantok a szütyőbe, amikor meghallom, hogy Nicolas angyalport említ. Fölé hajolok, de lassan megingatom a fejem.* - Nem értem. Miért lenne angyalpor a teste helyén? Én... én hoztam vissza őt. *Ahhoz képest, hogy én vagyok mindig, aki a reményt hozza, aki naiv, most még sem ugrok rá a lehetőségre, hogy bízzak a fiú szavaiban, hogy Ariana nem halt meg. Annyiszor haltam meg. Mindannyian annyiszor haltunk már meg. De ez annyira véglegesnek tűnt, igazinak és valahogy úgy érzem, hogy hamis remény az, hogy életben lehet, valami, ami ha tényleg így van, akkor... Akkor a Halál komolytalan, kikerülhető, sőt, a halálnak nincsen "értéke". És egy olyan lénynek, mint én, aki a természetben látja és érzi, hogy ami megszületik az egyszer meg is hal, nem igazán feldolgozható, hogy a halál csak viccelődik velünk.* - Igazán azt hiszed, hogy él? De hogyan? *Suttogom halkan, visszahúzódva az ágyra begubózva.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Csüt. Júl. 18, 2013 7:26 pm

*Pedig ki tudja, majd egyszer rátalál a koboldra is, végül egészen csinos lányka, és még kedves, gondoskodó jószág, a párja már repesve várja őt valahol. Én magam is nem egyszer voltam már a szakadék szélén, amikor azon tűnődtem, mi értelme a létemnek, pláne ebben a formában, ám valaki mindig visszarántott. Hol Ariana, hol Kyle, hol éppen maga Rosetta. Maurice-t és Anabelt nem sorolhatom ide, a testvéreim ugyan, ám nem sokban különböznek egy idegentől, aki csak látogatóban van vendégként, nem igazán több a született vérségi kapcsolatnál a létük. Hallom, hogy szaglászik a drága, legalább az ösztönei működnek. És még felém is néz, válaszol. Erre már halványan elmosolyodom, és bólintok.* Elhiszem, hogy fáj, gyászolsz, meg is értem. Tőlem nehezen várhatsz ilyesmit, még ha valójában a húgomként kezeltem őt, de sajnálom, velem lehet a gond, de nem tudom elhinni. *Mormolom, és leülök Rosetta mellé az ágyra.* Szinte mindannyiunknál erősebb volt, kételkednem kell benne, hogy meghalt. De amióta ezt látom, azóta már azt kell mondanom, hogy egyenesen cáfolom a halálát. *Nyújtom át az apró koboldkézbe a szütyőt, és megoldom a madzagot. Nem öntöm ki a tartalmát, ám engedek belepillantást nyerni. Aranyló angyalpor.* Érted már? Nincsen meg a teste, ez volt a helyén. *Kacsintok sármosan, bár nem célom a csábítás, valamiért csak úgy alapból pimasz vagyok.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Csüt. Júl. 18, 2013 7:15 pm

*Boldogság, szerelem... Hogy ezek már milyen rég óta elkerülik a lányt! Boldognak nevezte már magát igazán, de a szerelemhez még csak közel sem járt. Most pedig minden érzelem olyan tompa olyan távoli... már amennyit elér a lelkében, és ezek nagyon távol vannak, nagyon mélyen. És amit elér, az is főként csak a gyász, az élet mulandósága az élet és a halál, a természet törvényei és egyéb könnyed témák, mint például mi a franc értelme van a létnek? Amikor ténylegesen éber, nem egy meditatív semmilyen állapotban van, akkor csak ilyesmin kattog. Vérfarkas fülei elméletben gyorsan meghallják Nicolas jöttét, ahogy a szaglása is jelezne, még se rebben meg, nem figyel fel rá, nem fordul felé. Még a szavai is nagyon lassan jutnak el hozzá, eltelik egy perc, mire a zöld tekintetében a pupillája megmoccan, fókuszálni kezd először a falra majd elfordulva lassan Nicolasra is.*- Emésztem? *Rekedt, gyenge hang, hiszen már nagyon rég óta nem használta a hangszálait. Zavart, mintha nem is tudná, hogy hol van, vagy hogy miért mondja azt Nicolas, hogy emészti magát. Lassan tovább fordítja a tekintetét, a por felé, az arcára az értetlenség mellett kíváncsiság kerül, de gyorsan tovarebben és érezni rajta, hogy elég néhány néma másodperc, csak hogy betörjön az elméjébe minden emléke, minden fájdalma, és a tekintete tompul, elveszti a valóságot.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Csüt. Júl. 18, 2013 7:00 pm

*Talán annak köszönhető, hogy boldog vagyok, egyúttal szerelmes is, de valamiért nem maradt időm a gyászra. A hugom halála óta egyébként is megkeményedtem, nem szoktam megsiratni senkit, ráadásul azóta annyi minden történt, hogy másképpen fogom fel a dolgokat. Kyle szerint Rosetta igen maga alatt van, talán fel kéne keresnem. Nem értem, hogy miért pont nekem, hiszen maroknyi csapatunkból én értek legkevésbé a vigasztaláshoz, de ha a többiek is úgy látják, hogy próbáljam meg, rajtam ne múljon. Nagy nehezen elszakadok az alakváltótól, és a Waylan birtok felé veszem az utamat. Az öltözetem még a nyár ellenére is a szokványos sötét, szinte teljesen fekete, valahogy magabiztossá tesz. És bután is éreztem magam, amikor Madisonnal szemben próbáltam hétköznapian viselkedni, az nem is én voltam, kár volt megkisérelni. Kopogtatok, és miután a rokont már látásból ismerem, feltételezhetően bebocsájtást is nyerek. Végiglépdelek a lépcsőn felfelé, tudom, hogy merre van a járás. Amint felértem, balra fordulok, és megkeresem a koboldlány szobáját. Aprót kopogtatok, és be is nyitok. Látom, hogy maga alatt van, szinte alig él, így kár is lenne győzködni bármiről. Inkább a tárgyra térek.* Semmit sem érsz vele, hogy magadat emészted, ugye tudod? *Vonom meg a vállamat kissé makacs kötekedéssel a hangomban, majd előhúzom, amiért idejöttem. Egy ökölnyi méretű szütyő, amiben valami por lehet. Leteszem a hozzá közeli asztalra, és némán fonom karba a kezeimet. Egyenlőre nem szólalok meg, adok időt, hogy magához térjen.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Csüt. Júl. 18, 2013 6:01 pm

*Már lassan egy hónap telt el, mióta visszajöttek és Rosetta nem igazán mutat javulást. Vegetál, akár egy növény, a lelke képtelen feldolgozni Ariana és Chris halálát - persze előbbit gyászolja teljes lelkéből, hiszen utóbbi nem állt közel hozzá, bár így is megérintette a halála. Még egy idegen halálát is meggyászolja, de úgy, hogy pontosan tudja mennyit jelentett Jacknek és Kyle-nak a fiú, pláne. Nem minthogyha most jelét adná annak, hogy mi zajlik le a fejében. A szemei tágra nyílva merednek a fal felé, enni csak akkor eszik, amikor etetik, habár az első napokban még a nyelés is nehezére esett. Nem forgolódik. Nem sétál. Nem reagál semmire. Egyetlen valódi reakciója az volt, amikor Martha, a kicsik és Cassandra is egyszerre látogatta a szobájában és a kezeit a fejéhez szorította, halkan nyögni kezdett, majd hisztérikusan sírni kezdett. Összeomlott és nagyon úgy fest, hogy így is maradt ebben az állapotban. Habár egyre kezesebb amikor etetik, hogyha valaki húzza, akkor már sétál, de magától semmilyen hajlandóságot nem tesz az életre. A haja zilált, a testéhez tapad, a szeme karikás, de a képességeit és vérfarkas mivoltát nem tudja elrontani a mentális állapota, fizikailag rendben van. Fizikailag. Most csak Martha van itthon, főz, de hogyha látogató jön első pillanatra aggódva szól, de ha közeli ismerős felengedi Rosettához természetesen.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 10:37 am

*Dícsér, bókol, ahogyan azt egy fess fiatalembertől illik, aztán hevesen elkezdi a magyarázgatását, és annyira nem is figyel, mennyire érti a másik, belelovallja magát, és csak akkor pislog fel, amikor a vége felé ér. Cassandra szavaira nyel egyet.* -Hát, akkor jó. *a Charlie-s kérdésre eltöpreng, majd mosolyogva biccent.* -Igen, határozottan merem állítani! *biccent rá, majd eltöpreng, beletúrva a hajába.* -Ha nem félsz, hogy összemocskolhatod a szép ruhádat, akkor megpróbálkozhatunk azzal, hogy megtanítalak bütykölni. Aztán meglátjuk, hogyan megy. Nem ígérek én se semmit, de hozzád van türelmem, úgy érzem.. *mondja, egy kissé bársonyosabb hangon, majd belebújik a teásbögrébe, és lassan kortyolgat.* -De majd olyat adok először a kezedbe, amin lehet gyakorolni. És valahogy.. máshogy magyarázok.. csak szólj rám, hogyha nem értesz valamit. Jó? *kérdez vissza, a bögre mögül, lassan hűl a tea, és békésen iszogatja, emrt az is kellemesen finom. Aztán amikor odaérnek, hogy hogyan is vannak ezek az angyalok..* -Régen a legtöbb istennek is véráldozatot mutattak be.. de.. ez meg olyasmi, amihez én nem értek!

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 10:23 am

- Kedves vagy, Jerry. Köszönöm. *Mondja, kissé elpirulva a szavaira, elpillant a srác felől és a sötét szárnyai kissé megrebbennek a hátán. A büszkeséget még ha nem is hajhássza annyira, jól esik neki, nagyon is, hiszen ezzel is táplálja az önbecsülését és oszlatja el a kételyt, hogy mindenki jobb nála és semmihez sem ért. Ez persze nincs így, csak még tündérként is, hogy egyébként eléggé feltűnő, kisebbségi komplexusa van egy csöppet.* - Örülök, hogy ízlik, de ne túlozz, azért szendvicset bárki tud csinálni. *A konyhatündér szófordulatra muszáj kicsit elnevetnie magát, aztán a technokratás előadásra érdeklődve pislog rá. Érdeklődve, de egyértelműen egyre elhomályosulva, egyre butábban, egyre jobban elveszti a fonalat.* - A... Ahha. Úgy nagyjából értem. És akkor Charlie a barátod? Mert gondolom akkor ugyanazok érdekelnek titeket, van miről beszélnetek, és meg is érti, amiről beszélsz. Mármint én is megértettem! Úgy... nagyjából. Úgy szeretnék tanulni tőled, de nem tudom, hogy mennyire lenne türelmed hozzám, vagy nekem mennyire szerencsém. Tudod, amihez nem értek, ahhoz általában nagyon nem. *Vallja be, aztán a főangyalról a vérmágián keresztül meghallgat mindent és elhúzza a száját, még akkor is, mikor a világ megmentve rész megvolt.* - Azért... Azért ez elég durva. Mármint, rég voltam gyakorlati órán, és nem is tudom, hogy akarok e járni. Ez a világmegmentés lehet, hogy nem nekem való. De hogy lehet ekkora vérmágusi ereje egy... angyalnak? Vagy csak azt mondták, hogy angyal, de egyébként valami álcás démon volt? *Kérdezi, a vérmágián kissé fennakadva, ugyanis akármennyire titkolja minden és mindenki elől, egy picit érdeklődik az irányába. De a Waylan családban azért ez erőteljesen tabu, ahogy a legtöbb sötét mágia.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 10:11 am

-Hidd el, hogy az is nagy dolog! *bizonygatja hevesen a lánynak.* -Én az eszemmel, te meg a harmadik szemeddel oldod meg! A lényeg, hogy nem robbantatok fel! Én meg büszke vagyok rád. *mondja kedvesen, mosolyogva, afféle igazi bíztatásképpen, miután legyűri a második szendvicset is.* -Nem azt mondtad, hogy nem vagy konyhatündér..? Mert nem ezt érzem. *kutakodik egy harmadik szendó után, még fér bele, azzal majd jóllakik, megtelik.* -Ez nagyon érdekes, de vannak olyan technokraták, akiknek sikerül ötvözniük a mágiai enrgiákat, a manát, és a sima elektromos áramot, a mugli technológiát. Trténetesen én is ezeken dolgozok. *mondja halvány félmosollyal.* -Charlie számítógépét, vagy laptopját is így tudtam kicsit megbuherálni, illetve a töltőjét, hogy ne merüljön le belőle az áram, meg a többi elektromos dolgát is tudja tölteni, mert megszállot szegénykém egy cseppet. Egy átalakítóval sikerül ötvöznöm a mágiát és az áramot, és együtt olyan keveréket alkotnak, mint mondjuk az olyan mugli autók, amikben hibrid meghajtásos olaj van. Bár lehet, ezzel se hozom közelebb hozzád.. *sóhajt fel, fejet vakarva, aztán még szépen betermeli azt a szendvicset, és csak utána válaszol, jóllakottan hátradőlve.* -Metatron főangyal, akiről nem tudtam, hogy gonosz, de valami véráldozattal idézték meg egy remek kristállyal nyitva dimenziókaput, és utána a megidézőit kezdte el kiszipolyozni, elszívta az életenergiájukat, úgyhogy sajnos páran odavesztek. De én igyekeztem! Kiütöttem a csuhásokat, de sajnos nem tudtam megállítani ezt az egészet, úgyhogy szétrobbantottam a kristályt, ezzel visszaűztem a saját síkjára Metatront. Világ megmentve! *mondja huncut félmosollyal, kópésan, miközben felhúzza egyik lábát, lerúgva cipőjét, teával a kezében, és békésen fújogatja.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 9:55 am

*Azért nem egy féltékenykedő kényes vadmacska, és nem is nyilvánítja ki Jerry-t úgy, hogy ő mostantól az övé, csak hát ha már egyenpulcsi örülne, hogy az egyenbe ne kerüljön más. Eszegeti a szendvicset, miközben néhányat sóhajt, akkor is, amikor a fiú megdicséri. Rág-rág-nyel, aztán rápillant, mikor rajta érzi a kezét. Finom zavar, alig észrevehető.* - Azért... Azt hiszem, hogy inkább a jósságom segített rá és Jackson segítsége, azt se tudom, hogy mit csináltam. Fémeket hegesztettem a varázslattal ide-oda, aztán egyszer csak azt mondta a pasi, hogy innentől már össze tudják rakni és nem robbanunk fel és kész. És vége volt. Azt hiszem az a gép össze volt kötve az egész épülettel, de azt például nem tudom, hogy minek volt az épület. Fogadjunk, hogy ki fog derülni, hogy valami sötét társaság titkos állomását mentettük meg. Na jó, nem tűntek úgy. Igazából muglinak tűntek egy kicsit, de nem voltak azok. *Megered kissé a nyelve, hogy kiadja magából teljesen az élményeket és a gondolatait. Evett már két szendvicset, elég volt, szóval ő is a teáért nyúl, hogy megfújogassa és igyon belőle. Kicsit bólint még, aztán hallgatja a múlt óra történetét. Homlokráncol kicsit értetlenül.* - Egy angyal? Egy főangyal? Az mit tud? Mindig azt hiszem, hogy az angyalok jók és tökéletesek, aztán koppanok hallva, hogy ez meg ez az angyal támadta meg a nezát. Hogy van ez? *Sóhajt, nem kell válaszolni.* - De ugye nem esett senkinek se baja és visszavertétek? Ne bánkódj egy szerkezetért, majd megépíted újra remek alkimistákkal karöltve. Mondjuk velem? *Kérdezi kicsit mosolyogva.* - Bár nem tudom pontosan mi is volt az, remélem nem valami informatikus cucc, bár az nem illene az angyalokhoz.

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 9:42 am

*Meg a legjobb barátnők, de semmi gond, semmi vész, minden kapcsolatot el kell valahol-valahogy kezdeni. Cassnak nem kell ennyit féltékenykednie, nem nagyon fogja a fiú másnak is odaadni a pulóverét, Cassnek se tudja pontosan, hogyan, miért adta oda, de végülis vendégül látták a házban, úgyhogy belefért. De azért tömeggyártásba nem kezd.* -Tényleg ott kellett volna lennem, és nem elsétálni az elméleti rész után. *vallja meg az igazat, aztán csak hallgatja, ahogy a leáyzó mesél, a gépre máris ezer meg egy kérdés támad az agyában, de tudja, hogy Cass úgy se ért hozzá, és úgyse tudna válaszolni, úgyhogy inkább fel se teszi, csak epekedik, és már tényleg nagon bánja, hogy nem lehetett ott. Aztán, amikor hallja, hogy a lány volt az, aki megszerelte, elmosolyodik, és kihúzza magát, majd próbál kortyolni egy kicsit a szendvicsre a teájából, aztán meggondolja magát, mert az elég forró, úgyhogy csak nyel, és kihúzza magát.* -Nagyon ügyes vagy! Nem hittem volna, hogy a vgén ilyen kis ezermester leszel! *mondja, tényleg dícsérő, kedves szavakkal a lányak, még a kezére is ráteszi a kezét, bíztatásképpen, pár pillanat csend, amíg figyeli a másikat, majd elveszi a kezét és szendvicsért nyúl.* -Megértem. Mondjuk nem tudom, kik voltak ott, nem ismerek innen túl sok mindenkit.. De úgy tűnik, hogy nem nagyon megy ez a csapatmunka. Tudod.. ha rossz emberek kerülnek oda, akik inkább a maguk útját keresik, tőlük nem lehet sokat remélni. De tényleg rossz, hogy egyedül maradtál. *ha kicsit harciasabb lenne, már krédezné, hogy kit verjen meg, így azonban nem igen, csak töpreng, meg agyalgat rajta.* -A legutóbbi órán nekem sikerült összhangba kerülnöm egy kellőképpen magánakvaló lánnyal, és vele tudtunk dolgozni. A többiek jószándékúak voltak, de többet ártottak, mint használtak.. és valami durva főangyalt sikerült majdnem elszabadítani, aki embereket ölt, úgyhogy kénytelen voltam elpusztítani egy gyönyörű alkimista-remeket.. *sóhajt fel, nézi a szendvicsét, egy cseppet megkönnyezve ezt a dolgot, majd jön a nagy sóhaj, és tovább eszeget.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 9:26 am

*Az egyen pulcsira végül is biccent, bár a húsz éves házasok szoktak ilyet csinálni, de sebaj, jó ez így is, az a panda-pulcsi cuki és Kellett neki. Bár lehet, hogy megenné a fene, hogyha máson is látná, másnak is kölcsön adná a fiú lemásolásra, de hát ilyenre még nem volt példa. A jóízű falatozásra kicsit megnyugszik, örül, hogyha esznek, ő is, és a mókusa is. Sőt, nagyon nehéz levennie a szemét a kis állatról, aki tolja be a fejébe a salátát, miközben elszántan darálja rágcsáló fogaival... Túl cuki.*
- Ó, semmi baj. *Nyögi ki, és nagyjából komolyan is gondolja, nem ironikus egyáltalán.* - Nem akartam tényleg a szemedre vetni, csak... Valahová bekerültünk, pince, sötét, egy srác azonnal eltűnt és otthagyott minket, egy csaj kilökött egy másikat a támadóknak, hogy ő is elsurranhasson, már itt kicsit ideges lettem, nálam ez... Ez nem így megy. Hogyha ott vagyunk öten nem széledünk szét és hagyjuk hátra azokat, akiket beáldozhatónak tartunk. A lényeg az volt, hogy a Lény kisurrant a srác mellett, a betörő kommandósoknak nem sikerült elkapnia, én meg Ariana átcsúsztunk egy árnyékfalon, mikor mindenki eltűnt és ott megtudtuk, hogy mindent egy számítógép vezérel és azt akarja elpusztítani az... a Lény. Érdekes volt, mert nagyon féltették azt a ki tudja milyen rendszert, de azt elvárták, hogy mi oldjuk meg, és... és valami visszaszámláló beindul, hogyha megrongálják. Sikerült elpusztítani, de a gépnek is baja lett, erre mindenki ott hagyott, hogy evakuáljanak, senki se segített volna a megjavításban, pedig egyáltalán nem értek a gépekhez. Ezért mérgelődtem miattad, mert jó lett volna, hogyha ott vagy és segítesz... De aztán valami Jackson jelent meg, és együtt megoldottuk a dolgot. De a többiek... Én... Kicsit csalódtam. Jó, Ariana evakuálást szervezett, hogyha nem sikerül megjavítani, de a többiek? Varázshasználók vagyunk, vagy mi, nem megoldani kéne a helyzetet? *Sóhaj, harapás, de szinte dühösen eszi már azt a szendvicset. Waylan, ő nem így áll hozzá az élethez, nála csapatmunka kéne, összetartás. Hát, csalódott.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 9:13 am

*Akkor jobb is, hogyha megnyugtatja a leányzót, mert ő bizony nem a vörös hajú lány miatt járogat ide. Tény, hogy jóban van Rosettával, bár már nagyon rég látta, de nem miatta jött ide. A lány szavaira csak mosolyog.* -Én is levettem, de attól még egyenpulcsi. Csak itt kellemesen, otthonosan meleg van, ezért nem kell, hogy hordjam, se te, se én. *mondja, majd jóízűen falatozni kezd, iközben a mókus a salátával küzd, és azt pusztítja heves rágcsálásával. Látja, hogy lefagy a mosoly a lány arcáról, azért ezt nem nehéz kiszúrni, majd vár, nem szólal meg. Vár, vár, és vár, had emésztegesse a lány, emg had egyen ő is. Vesz egy apróbb sóhajt.* -Ne haragudj Cass.. Nem állt szándékomban magadra hagyni. Elmeséled, mi történt pontosan? *kérdezi, és láthatóan enyhe bűnbánó arca van, hogy így hagyta, hogy a lány egyedül küzdjön meg, a nos, maga se tudja mivel, meg azokkal a remek társaival.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 8:56 am

*Kicsit elmosolyodik, főleg a hozzátoldott szavak miatt. Ez kicsit megnyugtatja, ugyanis van egy talán már kissé egészségtelen féltékenysége a vörös hajú lány iránt, a tudása iránt, az elért dolgai iránt, még talán a barátai iránt is. Nem tenne jót az egójának, hogyha már megint Rosettát keresné a fiú. Lecsüccsen a Jerryhez közeli karfájára a kanapénak és kicsit csak figyeli, ahogy a a fiú nevet, vidáman. A kacsintás még mindig kissé zavarba hozza, de nem pillant el.* - Akkor lenne az igazi, hogyha rajtam is rajtam lenne. Pedig még szemeztem is vele reggel, de hát itt bent nincs hideg, hogy csak úgy felvegyem. *A tekintete a karfán álldogáló mókusra fut, kicsit elmosolyodik, érdekli az állatka, de a mosoly lefagy az arcáról az óra említésére.* - Ja... Ja igen. Jó étvágyat! *Mondja inkább és ő is elvesz egy szendvicset, már kezdett korogni a hasa, de nem akart egyedül enni. Időt húz 1-2 harapással, aztán válaszol.* - Te is akkor nem jössz órára, amikor szükség lenne rád, Jerry. A többiek meg önző dögök voltak, körülbelül senki se segített, kicsit... kicsit felidegesített. *Böki ki, egy sóhajjal, aztán újra harap és eszeget.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 8:49 am

*Ahogy a lány odaröppen hozzá, és ajtót nyit, elmosolyodik.* -Virág, Neked, és nem várok cserébe semmit sem. És biztosíthatlak, hogy most nem Rosetta miatt jöttem. *toldja hozzá, majd hagyja, hogy eltereljék, a pulóverét azért leveszi, felakasztja a fogasra, majd átsétál a nappaliba.* -Jó, jó, megyek! *neveti el magát, majd lehuppan az egyik fotelbe.* -Tényleg kényelmesebb, mint a konyha, bár ott se volt rossz. *toldja hozzá, majd a szendvicsekkel kezd el szemezni, a teára csak biccent köszönetképpen, és a hódító Panda-pulcsira csak elneveti magát.* -Hát persze. Felvettem az egyenpulcsnk. *kacsint a lányra, majd kis mókusát leugrazstja maga mellé, az elvan a fotel karfáján, onnan szemez a különböző dolgokkal.* -Nagyon jól néz ki, és biztos nagyon finom is! Hallottam hírét a hétfői órának.. *vált egy kissé témát, miközben a lányra pillant, rédeklődve, miközben ő maga elvesz egy szendvicset, valami zöldséget ad majszolni a mókusnak.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 8:42 am

*Cass a szokásos könnyed pólót és szoknyát vette magára, könnyű esésű darabok. Mikor észreveszi a srácot az ablakon keresztül felröppen, átröpül a konyhán, nappalin, egyenesen az ajtóhoz és ajtót nyit neki.* - Szia Jerry, de ari vagy, virág, nekem? Remélem nem vársz érte fejedelmi reggelit, csak szendvicseket csináltam. Gyere be. *A virággal elröppen az ajtóból, keríteni vázát és valami látható helyre leteszi, vízbe rakva. Visszatér a fiúhoz, a szendvicsek mellé tereli, kihozta őket a nappaliba, itt jobban el lehet férni. Két fotel, egy kanapé, körbe az asztalnál. Tölt teát két bögrébe, jó forró, szóval ha a srác most nem is szomjas, majd biztosan az lesz.* - Hogy vagy? Felvetted a hódító Panda-pulcsid? Még mindig cuki. *Mosolyodik el kicsit, a sajátja fent van a szobában, nap közben ritkán hordja, hiszen kicsit üti az öltözködését.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 8:28 am

*Bizony, ma is megszokottul korán kelt, letusolt még a szobájában, aztán felhúzott valami félelegáns, de hozzá pont passzoló göncöt. Farmer, oldalán lánc, felsője egy mintás, fehér póló, rajta egy kék kockás ing, a mókus pedig máris ott csücsül a fiú vállain, aki minderre ráhúzza a Panda-macis pulóverét, felcsapja a csuklyát, mehet a tarisznya az oldalára, meg a pisztoly az övére, aztán eltöpreng, megcsóválja a fejét.* ~Ha ott is van Rosetta, nem miatta megyek. Báááár...~ *eltöpreng, fejvakar, majd beleteszi a tarisznyába a pisztolyt, és úgy indul meg, út közben még betér egy virágoshoz, vesz pár szál szép, színes virágot, de nem rózsát, mondjuk egy tulipánt, szép, pirosat, és azzal együtt kopogtat be határozottan az ajtón, amikor megérkezik a házhoz. Ha ajtót nyitnak neki, finoman biccent, majd átadja azt a bizonyos virágot, amit hozott.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szer. Jan. 30, 2013 8:21 am

*A hétfői órán picit kibukott a diáktársai miatt, de azért azóta lesett üzenőfalat és mikor meglátta Jerry "reggeli-meghívását", azonnal elmosolyodott és felröppent, hogy haza röpködjön. Ez volt tegnap. Ma olyan fél kilenckor kelt ki az ágyból, túlzás lenne, hogy fitten és üdén, de azért nem olyan vészesen álmosan, fogmosás, felöltözés, aztán gyorsan lement a konyhába, hogy előkészítsen valami kaját. A gyerkőcök már taníttatás-korban vannak (ovi, talán Rumena benézett már egy általános iskolába, tudja a fene) és hétköznap van, szóval a szülők dolgoznak, az egész ház az övé. Jó, igazából mindig az övé, csak hát vannak még itt páran. Nem valami gyakorlott a konyhában, mindig is kiszolgálták, de azért egy párféle szendvicset össze tud hozni. Felvágott, vaj, saláta, paradicsom, paprika, kenyérszeletelés, ezeket még összehozza és szendvics formába rakosgatja. Olyan negyed körül kész is van, szóval letisztítja a konyhapultot és könnyeden lecsüccsen rá, szárnyait néha megrebegtetve, az ajtó felé pillogva...* ~ Átjön... Reggelizni... Értem, nem Rosettáért, véletlenül sem őt keresi... Hanem engem...~ *Pislog kifelé az ajtón, kicsit gondolkozva.*

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Cassandra Waylan' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Waylan-ház Tiz

Result :

Tárgy: Re: Waylan-ház Kedd Jan. 01, 2013 6:47 pm

// És akkor ééén is. ^^

alapesély
1-29: különleges tárgy
30-42: általad választott különleges tárgy
43-63: mágikus felszerelés
64-74: általad választott mágikus felszerelés
75-85: familiáris vagy személyes tárgy
86-96: relikvia
97-00: ereklye//

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 1:20 pm

*Elmosolyodik a szavakra, neki aztán nem jelent problémát akárhány kérdés is van.* -Csak bátran, tényleg! *Szóval figyel és picit el is gondolkodik. Igazából ezt még így nem rágta meg, mert azért jól el van itt, de hiányzik a család.* -Azt hiszem az neme jelenti azt, hogy nem jöhetek ide többet, egyszerűen csak, akkor mehetek haza, de tetszik az iskola is, szóval szerintem visszajönnék. *A látogatás ötletére bólint, persze hogy simán, nem lenne gond egyáltalán.* -Nyugodtan, szerintem örülnének és akkor anyuék is jobban tudnák, hogy akkor most te az elveszett gyerek vagy, vagy sem. Ez így de furin hangzik! Nem jönnek hozzánk mások, mert el van rejtve a falu, de nincs kizárva senki, meg te amúgy is tündér vagy. *Teszi még hozzá, hiszen Cassandra nem más faj. Valószínűleg az öregek azért pl. koboldokat nem látnának szívesen, de egyébként mással nem lenne gondjuk. Aztán picit megrázza a fejét a kérdésre.* -Nem, elég, vigyázni kell a fogainkra, ha sok sütit eszünk, akkor egyszerűen hamar tönkremennek! *Jelenti ki határozottan, aztán felrebben.* -Nem tudod, hol lakik Valentine? Megkeresném! *Kérdi, majd még megvárja a választ, aztán ölelés, kis beszélgetés még, de aztán jó eséllyel elröppen, mert azért nagyon is izgatja a fantáziáját a fél-óriás, vajon érezni fogja a bizsergést?*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 1:12 pm

*Cassandra nem nagyon tudja, hogy mennyi idős lehet, a szülei 100 évesnek tippelték meg, szóval most épp 119-120-ra van tippelve, de valószínűleg a valóságban, hogyha valóban Nimhue testvére, akkor nincsen ilyen nagy különbség, olyan 130-135 éves lehet. De hát az a tízes olyan különbség, amit ránézésre nem lehet eldönteni. Bólint a múltidézésre, amiket eddig próbált, nem ment, de hát az is lehet, hogy ezt is az idő dönti el, és egyszer csak megtörténik, mint ez a dolog, hogy megtalálják a sorsukat a tündérek, amit be kell teljesíteniük.* - Még mindig van kérdésem. *Szólal meg, mert a sok kérdés miatt, meg persze a háború miatt kicsit félszeg már, nem tudja, hogy mennyit kéne kérdezgetni.* - Hogyha találkozol Valentine-nel és bármi is a feladatod, hogy segíts neki, vagy ilyesmi, és beteljesíted akkor... azonnal hazamész? *Kérdezi, hiszen azt mondta a lány, hogy eljönnek, beteljesítik a feladatukat, aztán hazamennek. De mindenki hazamegy? Hogyha már X évet éltek kint, miért mennek haza? * - Vagy csak levelet írsz, és még sokáig itt maradsz? És... akár el is mehetnék, vagy nagyon-nagyon zárt falu? Rosettáék olyan kobold faluba értek, ahova csak bizonyos napokon, évente 3-4-szer jöhettek idegenek, ünnepségekre, és akkor is főleg tündevérűek jöttek, mesélni a világról, a tündékről, a múltjukról, minden féléről. A tiétek is ilyen? *Kérdez, megint, aztán csak-csak abbamaradnak a kérdések. Jól esik neki, hogy Nim örülne, ő is nagyon örülne, habár nagyon fura lenne, még is csak jó érzés minden újabb testvéri szál.* - Fogadott testvérek, tökéletesen elég! *Mosolyodik el, aztán a Ronnie-s dologra kissé felkuncog.* - El is hiszem, ritkán szószátyárkodik, de azért be tud indulni. Kértek még valamit? Inni, enni? *A többesszámnál a kutyusra pislog, miközben elvesz egy sütit és beleeszeget.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 12:56 pm

*Azért lássuk be nem kifejezetten érett egy szerelmi kapcsolatra, a maga 145 évével még elég fiatal, hogy ne legyenek efféle felnőttes érzései. Gondolkodva hallgatja végig Cassandrát. Fene tudja, csak tippelgetnek, az is lehet, hogy ezek más pengék, vagy találta valahol, csak nem emlékszik.* -Persze megértem, lehet hogy majd egyszer előkerül, lehet hogy az a küldetésed, hogy megtaláld ki is vagy valójában, és ha rájössz, akkor már tudni fogod, hogy ez volt a célod. Talán valami előhozza, és nem feltétlenül varázslat. *Tippelget, de hát ezek tényleg csak ötletek, amik nagyon nem viszik előre őket. Igazából ő is többnyire csak hallott a háborúkról, nem folyt olyan mélyen bele, nem egy harcos alkat, mindig is óvták.* -Én nem is tudom, szerintem ez olyan, aminek már szinte senki se tudj az alapját. Lehet, hogy egyszer régen egy kobold és egy tündér összekaptak, lett valami nagy félreértés, és...mostmár nem is számít csak az acsarkodás. Nekem sose volt gondom a koboldokkal. *Teszi még hozzá, szóval egyáltalán nem zavarja, hogy Cassandra itt él, ez a családja. A kérdésre elmosolyodik, miközben egy újabb szendviccsel röppen oda Mo-hoz, aztán vissza a konyhapultra.* -Lehet, de nem tudom, anyáék tudják ezt talán, de nekik meg most körülményes írni. Tudod elvileg nem vehetem fel a kapcsolatot a családdal, amíg nem tettem meg, amit kell, de minél előbb találkozom Valentinnal, annál előbb írhatok nekik, addig meg...én örülnék neki ha kiderülne, de tényleg! *Aztán picit megrántja a vállát arra, hogy Cassandra nem akarja magát beleélni.* -És mi van, ha egyszerűen ha mégsem, akkor fogadott testvérek maradunk. Úgyse ismerek itt más tündért, örülök neki, hogy nem vagyok egyedül, néha picit unalmas, meg tudod mindenki olyan nagy, azt hiszem azért is beszélgettem jót Ronnie-val, attól eltekintve, hogy főleg én beszéltem. *Neveti el magát. Hát lássuk be a vörös kobold fiú elég kevés szóhoz jutott az ő csacsogása közben.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 12:34 pm

*Mikor a lány felnevet a szerelmes dologra ő is felkuncog, mert szépen a fejébe kúszott a páros és azon nem lehet nem nevetni, még ha kimondottan ezen nevetni talán illetlenség. Aztán elhallgat, hiszen a testvéres dolog jócskán elnémítja, felkelti az érdeklődését. Kicsit megrázza a fejét, lemondóan.* - Fogalmam sincs, nem emlékszem, tényleg. Viszont az is lehet, hogy ez az izé... Szóval, lehet, hogy a pengék később kerültek rá, de hát egyáltalán nem tudom. Hatalmas feketeség van a fejemben, eddig minden amivel fel akartuk törni kudarcot vallott. És 19 év emléktörés és fejfájás után már valahogy... Nem is próbálkoztam, hiszen jó volt itt nekem. Nagyon kedvesek, volt néhány zökkenő, de a családom és szeretnek és szeretem őket, nagyon. *Mondja, és nyomatékosítva rábólint a dologra, de elhúzza a száját arra, hogy milyen nagy az ellentét közöttük.* - De ez rémes. Én... A Waylanok kicsit különcök, Desmond mesélt a háborúkról, ő a bátyám, de még mindig nem értem, hogy mi az alapja? Mi a mélye? Mi az az irdatlan nagy ellentét, ami vért követel? *No, talán kicsit gyászos lesz a hangulat, de azért a panda-pulcsi feldobja a hangulatot.* - az biztos, hogy kicsit komikus lenne, de olyan aranyos lenne egy mögöttem vágtázó panda! *Magához ölelgeti az említett ruhadarabot, aztán visszatér a családos dologra, miután visszaült a kanapé karfájára, illetve visszaröppent, hiszen amikor mozgásban van, vagy nem ül, akkor mindig röpülget, bár alacsonyan a ház méreteiből adódóan.* - Akkor akár... Arra is van esély, hogy én vagyok az? Hogy testvérek vagyunk? Vértestvérek? Vagy ősemberesen... vér a véremből? *Elpislog, eddig is hatalmas volt a család, előbukkantak Waylanok, na de Nim... Ő tündér. Ő a múltjából való, lehet, hogy tényleg a testvére, és ez nagyon sok mindent megváltoztat.* - De nem akarom magam beleélni! *Csúszik ki a száján, izgatottan, érződik belőle, hogy igazából örülne még egy testvérnek, Nimnek.*

» Chleopatra Penthesilea vs. Rosetta Waylan