Waylan-ház

Tárgy: Waylan-ház Szomb. Dec. 25, 2010 4:56 pm

First topic message reminder :

A Waylanok bizony sok tekintetben hozhatóak párhuzamba egy bizonyos szintén W-vel kezdődő, vörös hajú, népes családdal, és a házikójuk is tértágított varázsjelekkel van bővítve jócskán, ugyanis összesen öten lakják állandóan, és rengeteg szoba van a többi családtagnak, vendégeknek fenntartva, több, mint amennyit a háztól elvárnánk. A mennyezet alacsony, hiszen koboldokra, fél-koboldokra van szabva, maximum két méteres, ami egy embernek kicsit frusztráló lehet, de nekik tökéletes. A földszinten található a konyha, ebédlő, nappali, egy lejáró a spájzhoz, és persze lépcső fel, a hálószobákhoz és a fürdőszobához. Van hat külön háló, Marthanak és Rodernek, Danának és Rosettának, Krasimirnak, Cassandrának és Penny-nek, Desmondnak és Timothy-nak, és még egy szoba, ahol két ágy van, az a vendégszoba az összes többi Waylan-csemetének, akik már igazán távoli rokonok, és nagyon ritkán kerülnek elő, főként ünnepek alkalmával. Minden a házban régies, középkort idéző, kivéve, hogy rengeteg szerkezet van letéve, örökmozgók, kovácsolt vas csigák és emelők, az Rosetta édesapja kovács, és rengeteg új formájú alkotása van szétszórva a házban. Az anyja gyógyfüvekkel foglalkozik, az egész kert a ház körül teli van növényekkel, ismertekkel és ismeretlenekkel, de a sok gyerkőc mellett és a házimunkák mellett már nincs ideje túl sok mindennel foglalkozni, de azért a kert nagyon szépen rendezett... Mint egy ős-dzsungel, körülbelül.

Waylan-ház - Page 2 Scaled.php?server=687&filename=waylanhaz

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 12:17 pm

*Nevetve rázza meg a fejét, bár valahogy logikus, amit Cassandra mondd, de mégis dehogy szerelem.* -Azért nem, de lehet, hogy valakinek olyan, de neem szerelem! Egyszerűen csak olyan izgalmas érzés, amikor megtalálod, hogy mi végett is vagy a világon, mint egy felfedezés! *Tényleg nagyon furcsa lenne a sárkány-óriás és a tündér, lássuk majdnem kétszer akkora Valentine. A kérdésre, vagy is hát a ki nem mondott kérdésre csak megrázza a fejét. Ő sem tudja miért lehet a kezén az a fegyver.* -Nem tudom, nem kérdeztem sose, és nem is nagyon beszéltünk erről, de ha szeretnéd írok majd anyának és megpróbálok utána járni, hátha beszélnének róla, vagy valami. Az azért fura lenne, ha kiderül, hogy testvérek vagyunk, de akkor hol lehettél? Nem is emlékszel semmire tényleg? Nem lehet valamiféle varázslattal előhozni? Az is lehet, hogy a küldetésedet sem tudod, ha nem tudod ki vagy, addig nem jön elő. *A kobold-tündér háború tényleg kellemetlen téma, de hát vannak minden fajnak agresszívabb képviselői is.* -Azt hiszem nem is örülnének otthon, ha tudnák, hogy koboldokkal barátkozom, de nem tudok valakire csak azért haragudni, mert adott faja van, az nem az ő hibája. *Magyarázza, hiszen nem mindenki egy forma, és pl. Ronnie is teljesen kedves volt, nem tűnt úgy, hogy netán le akarná ölni a szárnyas tündért az ősi ellentétek miatt. A vidámabb felvetésre elmosolyodik, és lelkes bólogatásba kezd. Igazából ő nem kapott semmit, hiszen még nincsenek ismerősei annyira, és a szüleivel amióta eljött nem tartotta a kapcsolatot, hiszen nem is szabad amíg meg nem oldja a feladatát. Jót mosolyog a pulcsin.* -Tök jó, tényleg! De nem hiszem, hogy egy pandát lehet úgy...befogni, azok vadabbak tudod, mint a kutyák. De nem tudom, még sose láttam szabadon pandát, sőt csak képeken. De az biztos, hogy nehezen tartana lépést veled, amikor repülsz. *Teszi még hozzá egy mosollyal, miközben a pulcsit szemléli.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 11:29 am

*Mikor Nim odaröppen hozzá és megöleli kicsit zavartan ölel vissza, először mereven, szokatlanul, aztán végül érezni, hogy belesimul az ölelésbe és visszaölel, de hamar abbahagyja.* - Köszönöm. Ez a bizsergés dolog olyan fura, mintha szerelmes lennél, és amiatt bizseregnél, de gondolom nem mindenkinek az a küldetése, hogy megtalálja élete szerelmét. Meg amúgy is... sárkány-óriás... tündér... Szóval érted! *Nehéz elképzelni őket úgy, mint egy pár, meg is rázza a kobakját, hogy csak a sok bizsergés meg szív mutogatás miatt jutott eszébe. Aztán jön a neccesebb téma, kissé visszahúzódóbbá válik, és hallgatja halkan a lány szavait, a fegyverről mesélve halkan, míg gondolkozik.* - Fegyver, de nem is értem, hogy miért tenne bárki is fegyvert egy kislányra. Hiszen az voltam... meg vagyok. Azaz már nem annyira, de már úgy tértem magamhoz, hogy rajtam volt. A koboldok és a tündérek... Már akkor is háborúban álltak? Ez olyan... elkeserítő. *Nyögi ki, hiszen a koboldok sokkal-sokkal közelebb állnak hozzá, őket ismeri, velük van csak emléke, mégpedig sok jó és elenyésző rossz. Az emlékre a húgról kicsit felfigyel, és meg is fordul benne, hogy talán ő lenne az a testvér, de kimondani nem tudja a dolgot, Mi lehetett közben? Hogyha kicsik voltak, akkor az elrablás volt van 50-60 éve, mi volt az ismeretlen évek alatt? Agyal, erőlteti az emlékezetét, de fekete, szilárd falba ütközik. Semmi. Mikor a lány megint megöleli, visszaölel, aztán hallgatja a szavait.* - Akkor biztosan rátalálsz az iskolában, így kell lennie. Bár tudnám, hogy nekem mi lehet a nagy küldetésem, az talán felrázna, elindulnék most azonnal, vissza se jönnék, míg rá nem találok! *Mondja, kissé lelkesebben, miközben a gondolatai közé kúszik Jerry, de csak mert annyit lett ismételve az a bizsergés dolog, hogy na... Megrázza picit a fejét, és elmosolyodik, hogy valami vidámat is mondjon.* - Megmutassam a kedvenc karácsonyi ajándékomat? *Kérdezi, és elrebben a lánytól, megszakítva a testi kontaktust, majd egy pandás pulcsival tér vissza, nagyon aranyos darab. * - Bár igazából nem is karácsonyra kaptam, csak elkértem az eredetit lemásolásra. A pandák olyan aranyosak! Ha nekem lesz állati társam panda lesz! *Kicsit elneveti magát, ahogy azonnal elveti az ötletet.* - Na jó, az nem valami mozgékony.

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 11:12 am

*A nagy bizonygatásra odaröppen Cassandrához és jól megöleli.* -Persze, tudom én, nem a te hibád, biztosan elfelejtette, vagy valami, majd összefutunk, ha már tudom, hogy itt van, akkor sikerülni fog! *Mondja bátorító mosollyal, hiszen egyáltalán nem hibáztatja a tündért az egyszer biztos.* -Oh, ha megtalálod, tudni fogod. Azt mondták nekem, hogy ha meglátom azt, aki a küldetésem, akkor érezni fogom itt bent, mint valami bizsergést. *A mellkasára teszi a kezét, a szíve táján.* -Jó lesz, boldogságot adó érzés, és ő is egyből tudni fogja, hogy őt kerestem. Szóval tudnád, ha ez lenne a dolgod biztos vagyok benne. *Magyarázza, bár neki is csak mesélték az egészet, és nem tudja pontosan, hogyan is megy ez, de már nagyon várja, hogy érezze azt a bizsergést, hiszen nagyon régóta vár már rá. Nem is röppen el mostmár a leányzó mellől, mert látja hogy nincs valami jól. Megpróbálja megfogni a kezét, mert már egészen elfehéredtek az ujjai.* -Jajj, hát ezt nem is tudtam. *Sajnálkozó pofit vág, miközben a történetet hallgatja, aztán picit oldalra dönti a fejét, miközben a másik karján lévő alkarvédőt nézi.* -Ez olyan...fura. *Mondja ki aztán, kutat az emlékek között, de hát rég volt már, nagyon rég, lássuk be azért száz évnél is idősebb, és vannak régi emlékek, amik már nagyon halványak.* -Azt hiszem anyuék mesélték, hogy nagyon régen volt...volt egy testvérem, egy húgom, de én nem emlékszem rá, azt mondták valami történt, talán koboldok támadtak a falura és ő eltűnt. Elveszett. Sokáig keresték, és neki volt ilyen a karján, de lehet, hogy csak rosszul emlékszem. *Bizonytalanul dörzsöli meg a tarkóját. Annyira régen volt, fogalma sincs, hogy jól emlékszik-e a dologra. Inkább a vidámabb témába kapaszkodik és újra megöleli a másik tündért.* -Nem a te hibád tényleg, és ne aggódj a sors úgy hozza, hogy mindenképpen találkozzak vele, mindennek meg van az oka, ha csak később, akkor csak később. *Apró mosolyt ereszt meg még.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 10:22 am

*A lelkesség ragadós, ő pedig szívesen mesél arra, amire emlékszik természetesen.* - Biztosan elkerültétek egymást, hiszen nagyon-nagyon sokan járnak az iskolába. És én meghívtam, megtettem mindent, igazán mindent. *Bizonygatja, hogy jót akart, mert hát ez így is van, igyekszik tündéresen viselkedni, ami az ő esetében Nim utánzásban merül majd ki, hiszen ő az egyetlen, aki hasonlít rá. Hártyás, alacsony tündér, szóval hasonlítanak, na.* - 100 év! *Nyögi, kicsit megrettenve.* - Talán az enyém az volt, hogy titeket összehozzalak és kész. De úgy tűnik nem jött össze. Na jó, az túl egyszerű lenne meg túl kicsi, egyedül is egymásra találnátok, napok, hetek kérdése csak. Nem száz évé! És nekem nem volt még háziállatom, állat-barátom. És... *Lehet kicsit sok az és, itt meg is akad kicsit.* - Ők a családom. *Böki ki kicsit szűkszavúan, az arcára egy halvány pír kerül, zavarba ejti, hogy nem nagyon tud válaszokat adni. Látszik rajta, hogy hirtelen nagyon feszeng, lesüti a szemét, a szárnyait is összeszorítja és az ujjai is lassan elfehérednek, ahogy szorítja a karjait.*
- Nem tudom... Nem emlékszem semmire. Mármint, 19 évvel ezelőttről nincsen emlékem. Valahol voltam, futottam, futottam, loptam ételt, nem volt semmim, csak egy bőr ruhám és egy karra csatolt... Szóval ez. *Felhúzza kicsit a ruháját, hogy megmutassa a "Farkasos" karmait. Bőr alkarvédő, alatta három pengével, amiket ki tud tolni.* - Rám találtak a fészerben és befogadtak, Penny szülei, és azóta velük élek. Nem volt soha más családom, csak ők, vagy csak nem emlékszem rá, nem tudom. *Fejezi be, hiszen nem tudja pontosan mit mondhatna még. A Valentine-es kérdésre kicsit elgondolkozik, és halkan hümmög, addig is időt nyer.* - Hogy többször is megjelentél neki, és lelket öntöttél belé, és hogy miattad jött el otthonról, mert ott kényszeríteni akarták, meg kívülálló volt, de majd ha ideér, akkor biztosan megbeszélitek. Ha ideér! *Kicsit ábrándosan felsóhajt az ajtó felé pillantva, de egyre jobban eloszlik a remény, nem valószínű, hogy jönni fog a srác.* - Lehet, hogy elkevertem a levelét? Ennyire béna lennék? Sajnálom, Nimhue!

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 10:04 am

*Fene tudja, ő ilyen, de hát biztosan nem minden tündér teljesen egyforma, főleg hogy vannak nagyok is, akiknek nincs is szárnya, meg vannak sötét lelkűek, akik még a természetet sem igazán szeretik, nem hogy a jókedvet és a csínyeket. De már nem nagyon tud másra figyelni, időnként az ajtóra pillant, hátha mégis előkerül a fél-óriás, és csak késik, nem pedig egyáltalán nem jön.* -De ez milyen már, hogy én össze se futottam még vele? Pedig sokat repkedek ide-oda, nagyon sokat! *Lelkesen figyel a válaszokra az ismeretlen ismerősről, hiszen élőben még sosem látta, viszont álmában már nagyon sokszor és még Mo-ra is emlékszik! *Oh, akkor biztosan ő az! De jó lenne, ha tényleg eljönne! *A kérdésekre picit oldalra dönti a fejét, majdnem kibukik belőle, hogy de hát te is tündér vagy, de ez nem lenne igazán ildomos, így hát visszaszívja, mielőtt még kibuggyanna.* -Nem tudom, én csak az enyémet ismerem, nálunk mindenkinek van, ez ilyen hagyomány. De sose tudni előre, hogy mi lesz az, lehet hogy neked is van, csak rá kell jönnöd hogy mi az. Látod én is kerestem és kiderült, hogy tudok róla, sőt itt is van, csak még nem jött az utamba. Olyanról is hallottam már, hogy valaki majdnem 100 évig távol volt, mert nem jött el, amire várt! *Mondja nagy komolyan, bár azért ez a ritkább, általában miután felnőttek lesznek, eljönnek és azért néhány tíz év alatt megtalálják azt a célt, ami miatt elkerültek otthonról. A második kérdésre viszont már nem tudja nem elnevetni magát.* -Nem, ez nem mindenkire jellemző, Mo csak úgy a barátom lett, nem minden embernek van háziállata végülis, ez velünk is így van. De amúgy te...hogyhogy koboldokkal élsz? Hol van a családod? És mondott még valamit Valentine? *Sorolja most ő is a saját kérdéseit. Fel sem merül benne, hogy azért ezzel lehet, hogy kellemetlen pontra tapint majd.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 9:49 am

*Na hát ezt csinálja önkéntelenül, egy kalap alá vesz mindenkit, teljes tudatlanságból, sose volt benne indíttatás arra, hogy mondjuk egy kéregető sorsát megkérdezze, segítsen neki, meg hát nagyon nem is találkozott velük, nem kereste a kapcsolatot.* ~ Szóval egy igazi tündér jótét lélek, nem szereti a bezártságot, pedig nekem teljesen elég a ház, hogyha ebben repkedhetek. ~ *Vonogatja a konklúziókat, persze nem elég pontosan. A bálra a kék hajú macskafülűre kicsit szájtát, és érdeklődve kérdez.* - Kék? De jó! *Bukik ki belőle a lelkendezés hirtelen, még nem futott össze a sráccal. Mikor a lány felül a konyhapultra egy kis nevetés szalad ki Cassandra száján, de nem okolja meg, hogy miért, csak megpróbálja gyorsan elcsitítani.* ~ Hát van legalább valami, amiben hasonlítunk. ~
- Igen! Ő az, biztosan ő. Álmodban láttad, de ő is látott téged, létezik, és keres és segíteni akartam, hogy mindkettőtöket elhívlak. De... úgy tűnik nem kapta meg. Még hátha ideér. Igen, világos a haja is, kedves srác, legalább is amennyire megismertem, és van vagy két méter, de úgy, hogy ő a kerti padon ült, én meg a pad támláján elviselhető volt. Leírt téged, most már akkor biztos, hogy téged, még Mo-ra is emlékezett, bár ő szerintem sokat nőtt azóta. És ez a küldetés... Minden tündérre él, vagy csak a te népedre? Nekem is van ilyen küldetésem, csak nem tudok róla? *Kérdez vissza, a szemében egy kicsi tanácstalansággal, aztán hozzáteszi.* - Nagyon is lehet, hogy ő az. Miattad jött ide, vagy miattad is. És... Minden tündérnek van kutyája, vagy más állatkája? Vagy ez is csak rátok jellemző? *Gáz, de ezeket muszáj megkérdeznie, mert abszolút nem ismeri saját faját. Kicsit megrebbenti a szárnyait, a kezeit összefonja maga előtt, mintha fázna úgy simogatva az alkarját, de a testtartását picit előre dönti, érdeklődve várva a választ, csüng a másik szavain.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 9:36 am

*Ő azért elég jótét lélek, mindig is az volt, és hát eltudja képzelni, hogy valakinek azért nincs otthona, vagy családja, mert valami nagyon rossz történt vele, amiből egyszerűen egyedül nem volt képes kilábalni. Persze sokan vannak, akik csak úgy kéregetnek, mert lusták tenni, de nem lehet mindenkit egy kaptafa alá sorolni.* -Megértem, én is sokat vagyok bent, de muszáj néha. Ha jól megmelegszem, akkor jó ideig bírom kint, megőrülnék a négy fal között folyamatosan! És amúgy a bálban lehet ám beszélgetni is, nem csak tánc van, bár tény, hogy folyton szólt a zene. *Picit elgondolkodik, bár úgy van vele, hogy mindent meg lehet tanulni és ő sem egy nagy táncmester, de hát nem zavartatta magát sosem.* -Hú nem tudom, meg kell őket keresni, szerintem ha kérjük biztosan csinálnak még olyan sütit, bár azt mintja valami kék hajú macskafüles fiú pakolta volna ki. *Ráncolja picit a homlokát gondolkodva, hiszen lássuk be volt a bálon pár gézengúz és már fene tudja, hogy melyik csinálta, melyik csínyt. Őt mondjuk sosem zavarta, ha megnézték a szárnyait, végülis hozzá tartozik a létéhez, biztosan másoknak is van, hogy megtapogatják mondjuk a fülüket, vagy ilyesmi. Az új infora picit elgondolkodik, aztán felgyullad a feje felett a villanykörte.* -Oh tudom már! Azt hiszem! Nem ismerem, vagyis azt hittem nem is létezik, tudod sokszor álmodtam róla. *A konyhapultra röppen és ott ül le, minek szék, az olyan alacsonyan van, ő pedig magasan szeret lenni.* -Tudod nálunk úgy van, hogy akkor jön el egy tündér otthonról, amikor már elég nagy, és akkor mehet vissza, ha megtette azt, amit meg kell tennie. De nem tudjuk sosem, hogy mi az, csak úgy majd...idővel előbukkan. Nagyon sokat álmodtam már róla, nagyon magas, emlékszem, beszélgettünk, és szőke a haja ugye? *Nem, élőben még sose látta, vagy legalábbis nem tud róla, hiszen mindig álomnak hitte a dolgot. Talán az is volt.* -Már pici koromtól kezdve emlékszem rá, lehet, hogy ő a küldetésem? *Lelkesen csillannak meg a szemei, hiszen már mióta itt van és csak vár arra, hogy mit kell tennie.* -Oh, és nem jön? Találkozni akarok vele!

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 9:20 am

*A koldusos dologra kicsit meglepődik, ez eszébe se jutott volna, és valahogy fura is neki, a sajnálkozásra és a forrócsokira is csak nagyokat pislog.* - Adjam neki? Forrócsokit? Ó... Hát persze, majd odaadom. *Hirtelen nem tudja elképzelni, hogy valaki az utcán van télen, és az nem a saját hibájából van, nem neki kéne munkát keresnie, megoldania a sorsát és ezért... Nem igazán szokott semmit venni, vagy adni az utcán kéregetőknek, inkább annak, aki dolgozik és az nem elég, mert ő legalább tesz valamit nem az utcán ücsörög és fagyoskodik. És hol a családja? Mit tett, hogy még a családja se fogadja be? Szóval a tündér-leányzó nem nagyon adakozó típus és nem túl pozitív ebben, de hát majd megismeri ezt is.* - Nem nagyon szoktam amúgy kimenni, féltem a szárnyaim inkább várom bent a melegben a tavaszt. És igen, ez Ronnie-ra vall! Ritkán találkoztunk, mert tényleg elég távoli rokon, de ezzel a pár szóval, hogyha nem is mondtad volna a nevét, akkor is rájövök, hogy vele találkoztál. A hóért nem vagyok oda, de a flitter egészen jól hangzik, és ez két srác volt? *Mosolyodik el kicsit, nem látott még flittereket szóró srácot, de valahogy nagyon rózsaszínnek és természetellenesnek képzelné el.* - Nem, nem mentem, tudod... Nem nagyon tudok táncolni és így kellemetlen nézni, ahogy mindenki táncol. Meg nem szeretem ha bámulnak, és a szárnyak miatt szoktak. Tudom sokféle faj van az iskolában, de ez csak az egyik leglátványosabb. A sütiből szerinted maradt még? Annyira megkóstolnám és a kicsiknek is nagyon tetszene, Martha még nem engedi őket körömlakk közelébe, de egy sütitő nem tilthatja el őket. Nagyon csini! *Figyelgeti a lány mosolygós hadarását, valahogy minden mozdulattal, minden eltelt perccel kicsit egyre jobban letükrözi a testtartását, az izgatottságát.* - Ó, igen! Nem csak téged hívtalak meg, képzeld, találkoztam egy fél-óriás... fél-sárkány fiúval, aki keres egy tündért, és te vagy az egyetlen tündér, akit ismerek, szárnyast keres, és nem engem, szóval kizárásos alapon... Valentine-nak hívják, és már itt kéne lennie. Azt akartam, hogy megismerjétek egymást, tudod. Téged keresett? *Kérdezi, közben kicsi szárnyrebegtetéssel előrehajol a szendvicsekhez és elvesz egyet hogy eszegessen, meg persze int, hogy kezdjenek neki, mert szépen el kell tüntetni.* - Biztos vagyok benne, hogyha ideér mindent eltüntetünk, hiszen sokkal nagyobb nálunk, eltűnik benne a kaja.

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 9:03 am

*Pedig Mo mindig vele van, majdnem olyan mint egy daimon, csak épp nem az. A válaszra akkor hát beengedi a kutyust aztán nevetgél kicsit, mert hallja, hogy a pulcsi nem igazán volt a legjobb megoldás ajándéknak.* -Pedig most is nagyon hideg van kint, bár tény, hogy nem láttam még rajtad sok pulcsit. Add oda valami koldusnak, most is láttam egy fickót az utcán...szegééény, nagyon fázhatott. Azért késtem, mert vettem neki egy forrócsokit. *Magyarázza kissé hadarva, aztán elröppen egy szendvicsért, meg egy másikat letesz a földre Monak, aki naná, hogy csak a feltétet eszi le, aztán utána kezd el küzdeni a kenyérrel is. Ronnie-ra picit kuncog, mert nagyon így látta ő is.* -Jujj igen, folyton csak habogott. A bálon találkoztam vele, úgy nézett, biztosan érdekesek a szárnyak, vagy ilyesmi. Aranyos volt, beszélgettünk, meg elhívtam táncolni, bár bonyolult, mert folyton felszállok, bennem van, ő meg azt hiszem nehezen viseli, ha valaki még magasabban is van nála, vagy nem tudom. *Magyarázza lelkesen. Volt hát a bálon, ki nem hagyta volna, hiszen jó móka volt, de az nem rémlik neki, hogy a másik tündér is ott lett volna.* -Téged nem láttalak, de képzeld volt pár srác, akik folyton mindenféle vicces dolgokat csináltak, az egyik havat bent! A másik meg valami flittereket, meg voltak fura sütik, a körmöm még mindig szivárványszínű és néha villog. *Kuncogva mutatja fel a kezét, ami tényleg eléggé színes, de neki aztán nem gond, amúgy is imádja a színes dolgokat.* -És valaki jön még? Annyi a kaja, hogy ennyit én aztán biztosan nem eszek meg, sőt még Mo sem, pedig ő nagyon sokat tud enni!

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 8:55 am

*A konyhában ücsörög az ajtó felé bámulva, hogy mikor bukkan fel a páros, mert hát két személyt vár, plusz a kutyust, na jó, ő eszébe se jutott, hogy jön. Mikor meglátja Nimhue-t beröppenni, aztán visszaröppenni a kutyához azonnal elrugaszkodik a konyhapultról és átröppenve rajta, majd a nappalin, az előszobához, ajtót nyit. Kíváncsian nézegeti a lányt, mint mindig, nem mindig szokott fapofa lenni, de a fajtársára kimondottan kedvesen mosolyog, nyíltabban, mint más beszélgetőpartnerére.* - Szia! Ú, sok a kérdés, de igyekszem követni. *Mosolyodik el, a puszikat viszonozza, ahhoz egészen hozzá van szokva.* - Gyertek csak be, itt szokott lenni Lotty kutyája is, hogyha nem dönt fel semmit, akkor jöhet. Hát... Végül is jól, kaptam egy csomó hasznos dolgot, mint kötött pulóver és zokni. *Kicsit hallatszik a hangján, hogy egyáltalán nem volt szüksége rájuk, szóval nem olyan hasznosak. Ronnie-ra kissé felvonja a szemöldökét, miközben a nappalihoz tereli őket és ahogy szokott, felül a kanapé puha karfájára.* - Igen, távoli, de rokon. Aranyos, bár mindig zavarban van még velem is, pedig végül is egy család vagyunk, de lehet, hogy a szárnyaim miatt, Miért kérdezed? Találkoztatok? *Pislog, kicsit elfeledve, hogy miért is hívta ide a lányt. Fürkészően figyelgeti a mozdulatait, a szavait, és elgondolkozva talán csöppet el is bambul Mochingra lesve, de azért figyel a válaszra persze.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Vas. Dec. 30, 2012 8:47 am

*Kicsit meglepődött rajta, hogy Cassandra hívta. Lássuk be tündérek mindketten, de a másik lány valahogy mindig olyan iszonyú komoly, amit igen nehezen tud megérteni. A bálon is azzal foglalatoskodott, hogy azt a kis vörös hajú fiút próbálja jókedvre deríteni, mert folyton csak habogott és az istennek se látta rajta, hogy igazán jól érezné magát. Azért talán valamennyire sikerrel járt el az ügyben. Arra viszont emlékszik, mintha ő is Waylan lenne, hát akkor lehet, hogy Cassandra még ismeri is. Szóval az üzikét megkapva lelkesen röppenget végig a fagyos utcákon. Sietős most neki, ugyanis a hártyás szárnyaknak nem igazán tesz jót a fagypont körüli állapot. Mo előtte-mögötte szalad felváltva, ahogy a tempója diktálja. Nemsokára el is ér a célig, ahol lendületesen röppen át a kapu felett, és megszemléli magának az aprócska házikót, ami lássuk be nagyon édi! Az ajtóhoz érve kopogtat, de nem száll le, aztán kis gondolkodás után jut eszébe, hogy a kutyája nem tud repülni, szóval az ajtónyitásra várva szépen visszaröppen beengedni a Mot is. Amikor aztán beengedik őket, azért egy apró mosollyal és két puszival köszön, de Mora pillantva mégis csak illendő feltenni egy kérdést.* -Ugye nem gond? Hogy teltek az ünnepek? Van neked egy Ronnie nevű rokonod? *Gyors kérdéssor, de hát mindig is elég hamari alkat volt.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 9:13 pm

2012. december 30, délelőtt

*Cassandra reggel nyolc előtt már talpon van, bár Martha amúgy is kikeltette volna az ágyból, de most mindenkit elküldött a játszótérre, sétálni, vásárolni, tetszés szerint, hogy egyedül lehessen itthon, kis szendvicseket eszkábálva. Valentine már több, mint egy hónapja volt itt, de a tündér-lány azóta se tudja, hogy összetalálkozott e Nimhuéval, ezért mint a kettőjüknek hagyott az iskolában üzenetet, illetve küldött üzenetet, hogy jöjjenek el hozzá, eredetileg cska beszélgetni, de amúgy az a cél, hogy bemutassa őket egymásnak. Hiszen az óriás fiú egy tündérlányt keres, Cass pedig egyedül Nimet ismeri, hogyha pedig nem is őt keresi, legalább addig is találkozhatott velük. Arról persze nem tud, hogy csak a lányhoz jutott el a levél, de ez a jövő zenéje. Könnyű esésű ruhában van, a nappaliba röppen ki tálcával a kezében, amit lepakol a kávézó asztalra a kanapé elé. Jó... Arra nem gondolt, hogy egy fél-óriás hogyan kucorodik be, mert minden fél-kobold, kisebb termetű ember-méretekre van tervezve. Mindegy, a lényeg, hogy néhány sütit, szendvicset, kancsót pakol le, ahogy Martha mondta neki, és csak vár, sokszor a konyhaablakhoz röppenve, ahonnan látszik, hogyha a külső kapuhoz ér valaki. Nem mintha kaput kéne nyitni egy tündérnek, elég ajtót, hiszen berepül. Kicsit izgatott, Nim testesíti meg a lánynak a tündérséget, amihez ő kellően nem ért, pedig az, meg persze kíváncsi a Valentine-Nim történetre.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 8:59 pm

*Nem is nagyon fogadná el a mentegetőzést, hiszen neki ehhez csak közvetve van köze, pontosan nem tudja, hogy milyen a viszonyuk, mióta nem beszéltek, miazisten, hát nem is tud nagyon mit kezdeni vele, csak bólint. A messzemenő pacifistaságra kicsit elmosolyodik.* - Igen, rózsaillat, egyik kedvence. Bár mesélte, hogy már abból is volt baja, Hamon miatt, nem nagyon tetszett neki, amikor... bedrogozta. Na meg Nicolasnak se. Azt hiszem őt is, múlt évben. Mindegy. *Speciel akkor, amnikor elment meghalni, de olyan részletesen Cass ezeket nem tudja, Rosetta nem szokott dicsekedni a halálaival. Aztán a magasságos dologra egy hatalmas áhááát hallat, aztán hozzáteszi.* - Nekem sose volt ilyen méricskélésem. Legalább is nem emlékszem. De értem, szóval na. És akkor majd találkozunk órán, felajánlanám, hogy aludj itt, de mióta Rumena és néha Lotty is itt alszik, még a vendégszoba is teli. Hallgatok, mint a sír, szia! *Köszön el a lánytól, kikisérés közben, a szeme megakad a fogason lógó két pandás pulcsin.* ~ Jerry. Vissza kéne adni... Mozduljak ki? Majd holnap, délután, délelőttre jön Nim és Valentine, már ha eljönnek. ~ *Fut át rajta ez a röpke gondolat, miközben becsukogatja az ajtókat és a konyhába röppenve pillant csak a csapra. A víz elfelejtődött.*

Vendég

- Majd megpróbálok beszélni a fejével. Nem tudtam, hogy ennyire komoly... tényleg nem láttam egy ideje, mármint azon kívül... áh, nem mentegetőzöm, eléggé máshol járt az agyam az utóbbi időben. *Megcsóválja a fejét, majd hallgatja Cassandra szavait, és kicsit kuncog, mikor a lány kijelenti, hogy ő pofán lőtte volna a nekromantákat.* - Azt elhiszem. Igen, Rosetta messzemenőkig pacifista, pedig itt például nem hiszem, hogy az egyszerű csitítgatás eredménnyel járt volna. A rózsaillat már más kérdés. *De persze Cassandra megint hasonlítgatja magát a másikkal, mire rátér arra, hogy miért mondta a magasság mérését.* - És amikor a szülők ezt csinálják, mindig az adott gyerek előző magasságához mérik a következőt. Nem a testvéréhez, és nem a szomszéd gyerekéhez. Ez a te fejlődésed, te ennyit nőttél, és nem érdekes, hogy a többiekhez képest ez mekkora. Mindenki más ütemben és irányba fejlődik, mások vagytok Rosettával, az is lehet, hogy néha ő csinálja rosszul a túlzott békeszeretettel. *Aztán mikor a lány megkérdezi, mit is vesznek éppen, mosolyog.* - Igen, van mindkettő. Nekem is azok a kedvenceim. Na, akkor viszlát órán, de mostmár megyek, mert illetlenség ennyire későn itt lenni ha nem alszom itt. Majd beszélek Rosettával, addig meg ne szólj senkinek. Szia! *Köszön el gyorsan és a hirtelen felpattanásban kicsit meginog, mert bár nem verte be a fejét, mégis furcsa, hogy ennyire alacsonyan van.* - Szia. *Ismétli kicsit zavartabban, és visszasiet az iskolába.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 8:36 pm

*Hát, hogy miköze egymáshoz a dolgoknak, azt Cassandra nem tudhatja. Mikor Ariana megfogja a kezét bizalmasan, kicsit meglepődve pillant rá, de aztán bólint.* - Rendben, szerintem baja lenne belőle, szóval hallgatok. Majd talán hogyha beszélsz vele hazajön és elmondja az anyjáéknak, hogy mi is van vele, a kicsiknek nem kell, bár kicsit hiányolják, de elég lesz nekik, hogyha újra itt van, biztosan. *Hagyja, hogy a keze a másikéba legyen néhány pillanatig, de a hasonlítgatásra kissé felsóhajt, kihúzza magát és a kezét is.* - A legjobb az volt, amikor random nekromanták szaladgáltak feltámasztott tetemekkel és gyújtogatták az erdőt. Azt hiszem én nem vagyok kompatibilis az ottaniakkal, mert az ilyenért én úgy pofánlövöm őket egy átokkal, ahogy kell, de valahogy ez az iskolai szabályzatba nem illik bele. Persze ő csak csitítana mindenkit, békét teremtene, mindenki happy lenne azonnal, én meg inkább berobbantanám őket. Jó, nincs hasonlítgatás. *Kicsit értetlenül néz a magasság-jelölgetős dologra, még sose volt miatta konfliktus, vagy bármi, ami miatt felhozhatta a lány.* - Igen, de ennek mi köze...? *Nem érti. Pedig általában nem egy buta lány, de lehet későre jár. A nevetésre elmosolyodik, és önkéntelenül is megszólal.* - Hogyha gyorsan összeszedik a maradványaidat úgy is vissza tud hozni. Hallgatok. *Sajnos ezek amik kiszakadnak belőle kissé epések, rosszindulatúak, de aztán azonnal bűnbánó képpel pislog, bár most a szájára nem csap, volt már, hogy olyan lendületesen is észrevette már, hogy hülyeségeket beszél és nem kéne.* - Majd januártül visszamászok órákra. Miket is veszünk éppen? Anyagmágia van már? Mert akkor arra, meg misztikummágiára benézek. Na jó, a többire is, ígérem. *Toldja gyorsan hozzá, megrebegtetve a szárnyacskáit.*

Vendég

- Áh, értem... *Nem érti pontosan, hogy Maurice halála hogyan függ össze Rosetta viselkedésével, Pennyé jóval érthetőbb. Bár persze ő is sajnálja Nicolast és a testvérét, de az erős túlzás lenne, hogy hiányzik neki a fiú, hiszen soha nem voltak valami jó kapcsolatban, és amikor találkoztak, nem is tudta igazán, hogy létezett.* - Majd megpróbálok beszélni vele. *Ígéri meg, hiszen azért aggasztó a viselkedés, mindenképpen rá kellene néznie a barátnőjére, akármennyire is eltávolodtak ez a... lassacskán már egy év alatt.* - Nem az ő hibája volt, tudod jól, hogy mindig mindenféle bajba keveredünk. *Fintorodik el, majd közelebb hajol, megfogva Cassandra kezét.* - De kérlek, ha leszidnák érte, ne szólj a szüleinek. Ahogy hallom, bármi is az, bőven megvan a maga gondja, nem hiányzik neki még ez is. *Kicsit megszorítja a lány kezét, hogy nyugodjon csak meg, majd félredönti a fejét.* - Megértem, hogyha így gondolod, de mégis... az iskola az egy iskola, lógni nem megoldás. Ha vetkőztetni akarnak, húzz be nekik, vagy fordulj el és hagyd ott őket. Sajnos ilyenek mindig lesznek, az utcán is, de akkor sem zárhatod be magad, szükséged van a kortársaidra. És ne hasonlítgasd magad Rosettához! *Szól rá figyelmeztetően, amikor Cassandra megemlíti Rosetta jegyeit.* - Ismered azt, amikor a gyerekek kicsik, és a szülők az ajtófélfán jelölgetik be, hogy mennyit nőttek? *Kérdezi hirtelen, látszólag ide nem illően, majd halkan felnevet.* - Oké, akkor majd megpróbálom levenni. Hátha még nem lesz késő.

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 8:15 pm

- A-ahm. Ühühm. *Előbbi, hogy nem mesélt, utóbbi, hogy ritkán jár le.* - Mióta meghalt Maurice azóta egyre ritkábban, akkor is csak Penny-hez jött. Martha persze aggódik, de hát nem foghatja meg a grabancánál és vallatóátkot se fog rá dobni. Magától pedig nem beszél nekünk, nem tudom miért. *Kicsit megvonja a vállát, igazából Rosettával került legkevésbé közel a családból, de azért őt is bántja, hogyha a rokonának valami baja van. A kulcsos dologra azért elpislog, meredve a másikra rendesen és csikorgatja néhány másodpercig a fogát.* - Hogyha ezt elmondom a szüleinek, hogy nem is az iskolában volt, hanem valahol, egy hónapig, méghozzá... veszélyben, ugye? És erről nem beszélt, hát, meglepődnék, hogyha nem szorulna. Furcsa ezt mondani, hiszen én vagyok a Waylan, a rokona, vagy mi, de mi az isten van ezzel? *A vége eléggé kifakadós, de nem emeli fel a hangját, mert a kicsit már alszanak, sőt, a szülők is csendben vannak, lehet elvonultak, nem kéne sipítozásra lejönni.* - Ez most nagyon rosszul fog hangzani, de nem nagyon köt le. Utálok tanulni. Utálok órákra járni. Utálom, hogy veszélyeket generálnak nekünk minden órára, nem tudom komolyan venni, mert egyértelmű, hogy nem véletlenül jutunk pont olyan helyekre, amiken jól jön az anyag. Meg... Nem is vagyok az ismerkedés bajnoka, körülbelül kifullad abban, hogy bámulják a szárnyaimat, ami még rendben, mert nézzék csak, szerintem is szépek, de voltak akik úgy néztek rám, mintha már vetkőztetnének, brrr... *Picit megrebbennek a szárnyai, igen csak csinos teremtés, mindig szép ruhában, Penny csajos dolgai rajta is megjelennek, smink, néha kis dekoltázs, könnyed ruha, de azért nem egy nagy csábmester, sőt, nagyon nem.* - De oda járok, és a jegyeim is meglesznek, még ha nem is olyan kiemelkedő, mint neki. *Utal ezzel Rosettára.* - Nem tudok sajnos segíteni a tárgyas dologban, hogyha meglátod, hogy öt perc múlva robban, szedd le! *Mosolyodik el kicsit, vagy inkább vigyorodik.*

Vendég

*Persze, hogyha szárnyai lennének, ő is vigyázna rájuk, bár olyankor alighanem megpróbálná rájuk venni a kabátot, vagy ilyesmi, hogy ne érje víz. Aztán hallja, hogy Rosetta mikor sírt, és bólint.* - Igen, akkor jól sejtettem... de nem is mesélte, hogy mi volt? *Ez azért meglepi, hogy tulajdonképpen nem is tudott róla a családja, hogy szinte egész decemberben nem volt itt. Még az ő apjának is feltűnt, hogy nem válaszol a levélre, pedig ő nem a szomszéd városban lakik, ahol igazából naponta meg tudná látogatni.* - Ennyire ritkán szokott benézni? Hiszen majdnem egy hónapig teljesen el voltunk tűnve. Nem is nagyon értem, mi történt, meg hol voltunk, de mindenféle kulcsokat kellett összegyűjtenünk, és a végén.. mindegy, a lényeg, hogy elég sokáig nem voltunk az iskolában. De te hogyhogy ennyire nem vagy az iskolában? Vagy csak most, a szünetben? *Nem tud róla, hogy Cassandra kiiratkozott volna, vagy ilyesmi, de amennyit az utóbbi időben el volt tűnve, nem is lepné meg igazán, hogy csak lemaradt róla.* - Na igen, én is kétlem, de még semmi hatása nem jött ki, szóval ha a pozitív rejtőzködik, akár a negatív is megteheti. De nem érzem úgy, mintha átkozott lenne... persze én látnokként mondom, nem relikviamesterként, az kevésbé pontos ebből a szempontból. De abban már megegyeztünk, hogy tuti varázstárgy. A másik komponens lehet hogy jó ötlet.

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 7:52 pm

*Bólogat, habár hógolyózni is ritkán hógolyózik, a hártyás szárnyaknak nem tesz jót a víz, és az se, hogyha kilyuggatják őket. Az főleg nem. Ücsörög a puha karfán, a lány felé fordulva, a szárnyai néha megrebbennek, ahogy beszélgetnek, vagy éppen csak elgondolkozik. A sírásra bólogat.* - Nemrég, egyhete, talán kicsit több, és igen. Nem mondott körülbelül semmit, csak hogy hiányoztunk neki, aztán vacsoráztunk és körülbelül azonnal el is tűnt, csak szenteste jött, és azóta nem. Akkor egészen úgy tűnt, hogy nincsen semmi baj, de lehet csak eljátszotta, vagy csak beleképzelem a dolgot. Nem mondta, hogy hol volt, gondolom a suliban volt, fogalmam sincs. Vagy...? *Kérdez vissza, egyértelműen azért, mert sejti, hogy sokkal többet tud nála. Legalább is erről a decemberi kalandról. Arról mondjuk éppen tud, hogy Arianával alig beszéltek, és még akkor is csak összerúgták a port ezen a vérfarkas-örökélet dolgon.* - Nem, nem zavarsz, sok a gyerek, ritkán beszélek velem egykorúakkal. Mondjuk lassan kaphatnék egy turistajelet a homlokomra, mert az eltévedt nezásokat mindig én szedem össze. Valami centrum lehet a ház, de havonta többen is erre tekeregnek és vesznek el. És... Az, amelyik a nyakadban van? Hogyha hordod, és semmi bajod, kétlem, hogy elátkozott lenne. *Pillog a varázstárgyra, dehát többet ő sem tud nagyon róla.* - Vagy időzített. Vagy egy másik komponensre vár és akkor aktiválódik. Vagy... Vagy csak örülj neki, mert szép. *Böki ki, megvonva a vállát, majd megigazgatja a vérvörös vállkendőt.*

Vendég

- Teljesen megértelek. Én szeretem a havat, de még jobban szeretném, ha nem lenne ilyen fene hideg mellette. *Feltűnik neki, hogy Cassandra nem indul el a vízért, de csak mosolyog, és nem teszi szóvá. Annyira nem fontos, akkor inkább beszélgessenek. A misztikus mosolyra felnevet, és kicsit felhúzza a lábait, mert elég hülyén érzi magát, hogy sokkal jobban leérnek a kelleténél. Szóval inkább törökülésbe rendeződik, és utána válaszol.* - Oké, oké, értem én. Sejthettem volna. *Arra, hogy Rosetta sírva jött ide és mindenkit végigölelgetett, egy kicsit még meg is ijed, de határozottan meglepődik. Elképzelni nem tudja, miért, aztán...* - Ez mikor is volt pontosan? És... előtte szinte egész decemberben nem volt itt, igaz? Elmondta, hogy az miért volt? *Elvégre egy helyen voltak, akkor is érezte, hogy Rosettával valami nincs rendben, de mióta visszajöttek nem is látta a lányt. Kicsit el is szégyelli magát, hiszen mióta a kilenc hónapról visszajött, már azóta nem nagyon figyelt a barátaira Chrisen kívül, na meg Kyle, akivel volt az a beszélgetésük.* - Áh, nem, ne hívd ide, nem szeretnék akkor már zavarni. Elég későn is jöttem, nem számítottam rá, hogy nem lesz itt... de ha nem zavarok, akkor maradok még, ahogy látom eléggé egyedül vagy. Csak van egy medálom, és nem tudom mit tud, erre szeretnék rájönni, de igazán ráér... azért csak nem átkozott.

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 7:31 pm

*A vidámság egy kis mosolyt csal az arcára, szépen mutatja az utat és felakasztja a kabátot a fogasra, a lenge ruhára pedig biccent egyet.* - Hát, itt bent jó idő van, nem vagyok egy jégtündér típus, nem szeretem annyira a hideget, akármennyire a homlokomra van írva, hogy jégtündér. A ruha és a lila szárny teszi, biztosan. *Mondja, kicsit válvonva, aztán meghallgatja a kérést és biccent, de nem indul el hozni. Megkérdezte, de teljesen elfelejti, hogy akkor hozni is kéne... Na mindegy. Lassan bólint és misztikus mosolyt fabrikál az ajkaira.* - Mi az én nevem? *Kérdezi, utalva arra, hogy jós, de aztán helyesbít.* - Na jó, most tényleg csak a nyilvánvalóság. És Roder elméletben itthon van, Rosetta pedig fogalmam sincs, néhány napja eljött, sírva mindenkinek a nyakába borult és azóta nem láttam... Megnyugtató. És mostanában mindent csípőfogóval lehet csak kihúzni belőle... Nem annyira jó társaság, de mindegy. Hívjam? Mármint Rodert. A kicsiket most fektethetik le. *Az utolsó mondat elgondolkozó, tippelős, maga fölé pillant, hiszen a szobák nagyrésze az emeleten van, most épp mindenki valahol fent van, de meglepően csendben.* - Miért kell relikviamester? *Ő egészen addig ért a tárgyakhoz, hogy ismeri az anyagukat és hogy hogyan lehet manipulálni, elporlasztani, megkeményíteni, cseppfolyóssátenni, de magához a varázstárgyakhoz cseppet se, nem érzi meg, hogy mi is van Arianánál.*

Vendég

- Heló Cassandra. *Köszön vissza vidáman, azért hiába nem beszéltek sokat, a lány neve még megy, volt Waylanéknál többször is. Le kell ugyan hajolnia, hogy kényelmesen beférjen az ajtónál, de bejut, és helyet is foglal a kanapén, amikor hellyel kínálják.* - Tényleg elég lenge ruhában vagy, még jó, hogy itt bent meleg van. *Azért a kabátját meg a csizmáját persze levette belépéskor, így már ő sincs túlöltözve, csak farmernadrág meg egy kék póló, és a nyakában a medál, amiért igazából ide jött.* - Nem, köszi... talán teát, ha van... vagy egy pohár vizet. *Korrigál végül, a nem után mégiscsak elmondja, mit kér, és kicsit körbepillant a házban. Rég volt itt, pedig nagyon szereti a berendezést, olyan érdekes, hogy alig fér el rajtuk, hiszen nem éppen emberre vannak méretezve. Aztán Cassandra rögtön megtippeli, hogy miért jött, mire kicsit zavartan bólint.* - Ennyire nyilvánvaló? Hát, igen, elsősorban. De hogyha bárki más van itthon, aki ért a varázstárgyakhoz, igazából kiegyezek abban is.

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 7:10 pm

*Hideg az idő, Martha kettévágná, hogyha kinyitná az ablakot, de az integetést észreveszi, amikor a szőke szaktársa megjelenik a kapuban. Azonnal leugrik a pultról és ahogy elrugaszkodott a konyhából azonnal szárnyra kapva röpül az ajtóhoz, ki az ajtón, kinyitni a kaput.* - Szia Ariana, gyere be, szétfagyok! *Mondja őszintén, hiszen könnyű ruha van rajta, a vállkendő vajmi keveset melegít. Előre engedi a szőke lányt meg persze a daimónját és becsukogatja mögöttük az ajtókat. Az előszobából azonnal nyílik egy kanapés nappali szerű dolog, oda vezeti, amikor van rá lehetősége röpködve és a kanapé karfájára csüccsen le, érdeklődve nézve a szőke lányra.* - Kérsz valamit... Vagy ilyesmi? *Jut eszébe, hogy házigazda, vagy mi, illene megkínálni, de hihetetlenül rossz házigazda. Egy néhány pillanatig csak várja a választ, aztán mielőtt Ariana megszólalhatna arról, hogy miért is jött, azonnal felemeli a mutatóujját, csendet intve.* - Csitt, ne folytasd, tippelek. Rosettát keresed. *Nem is kérdés, kijelentés, az unokanővére mostanában tehetségesen tűnik el a szemek elől, magányosabb lehet, mint valaha, legalább is nem nagyon találja meg senki, és mindenki végül ide lyukad ki, utolsó lehetőségként megtippelve.*

Vendég

*Mit sem tud Dana lelkesedéséről, meg a többiről, és igazából még Cassandrával sem igazán találkozott, maximum látásból ismerik egymást. Viszont elég régen beszélt Rosettával, és azért már hiányzik neki, na meg van egy medálja, amit csak úgy kapott, és fogalma sincs mire jó. Tudja, hogy ilyenekben Rosetta remekel, így a legjobb, ha megmutatja neki, hiszen Kyle meg ő csak addig jutottak, hogy valami nagy ereje van. Igen ám, de hiába forgatta fel az egész iskolát, Rosettát sehol nem találta. Persze könnyen lehet, hogy csak elkerülték egymást, de aztán arra jutott, fájni csak nem fog hogyha benéz Nellondba, hátha. Szóval végigballag az utcákon, a nyakában a macskabunda mintás sállal, krémszínű kabátban, és szintén macskamintás fülvédőkkel. Sapkája is van, de most valahogy a fülvédőhöz volt hangulata, ez kevésbé lapítja le a haját. A macska, akiről mindez mintázva van, rögtön előre szalad, Ariana pedig mosolyogva integet Cassandrának, hogyha kiszúrja az ablakban. Ha az ablak nyitva van, akkor rá is köszön, ha pedig nem, akkor szimplán bekopog az ajtón, és várja, hogy valaki kinyissa.*

Tárgy: Re: Waylan-ház Szomb. Dec. 29, 2012 7:09 pm

*Cassandra minden toleranciáját felemésztette, hogy a kis Dana ennyire fanatikusan hurcolássza a plüssöt és bizonygatja az igazát, amiért olyannyira nem lehet hibáztatni, hiszen most lett hat éves, még is nagyon-nagyon idegesítő. A tündérlány a konyhapulton üldögél az ablak mellett, az ajtó felé bámul, kicsit talán vágyakozva, hogy megjelenjen valaki... Ő választotta, hogy inkább itt lesz az iskola helyett, amivel az jár, hogy az iskolából speciel sokkal kevesebbeket ismer meg, de valahogy most még is arra vágyik, hogy bárcsak ott lenne, vele egykorúakkal. Rosetta néhányszor hazanéz, meg persze Penny is Lotty-val, de előbbi úgy megváltozott, utóbbi pedig szintén, bár ő csak kimerült és elég sok keserűség is lehet benne a haláleset miatt. A lényeg, hogy kicsit bezárva érzi magát, de miután a napokban még egyszer felgyújtott valamit házi-őrizetre lett ítélve.* ~ Miért nem tudok belenyugodni, hogyha valami nem megy? Nem. Vagyok. Tűzmágus. Sőt, elemi mágus se. Nagyon nem. Hülye tűzmágia, Penny-nek miért megy ilyen jól?! ~ *Idegeskedik magában, miközben a vállkendőjét kissé megigazítja magán. Nem rég lelt rá és mindegyik Waylan letagadta, de elmondta neki Rosetta apja, hogy mire jó. Hiába van elég aljas, Waylan-talan mágiája Cass nem tudta félredobni, nagyon is érdekli, hogy hogyan lehet mást a vérénél irányítani, de nem meri megcsinálni, még kimondani se, még gondolni rá is csak alig... Hiszen ez nem valami elfogadott itt. Szóval csak ruhadarabként hordja a nyakában, a vállára eresztve, ahogy üldögél a pulton, néha megrebegtetve lilaszín szárnyait.*

» Chleopatra Penthesilea vs. Rosetta Waylan