Palentum vidámpark

-Nyugi semmi bajom. De tényleg. *mosolygok ahogy a vidámpark kapuja felé vesszük az irányt. *- Szeretem a tengerpartokat, mert ott nyugodtan tudok gondolkodni. *Mondom és végre kijutunk a tömegből. Nem bírom ezt a rengeteg embert. *- Amúgy te mit szeretsz csinálni? *kérdezem ahogy nyugott helyre értünk. Még mindíg hozzá bújva sétálok mellette.*

*Mosolyogva bólintok mikor megkérdezi hogy szeretnék- e a tengerpartra menni. *- Igen. Már rég jártam tengerparton. *mondom ahogy elkezdtünk kikeveredni a tömegből. *~Remélem ott nem lesznek ennyien. ~*gondolkodom mikor véletlenül majdnem elsodortak. Szerencsére jók a reflexeim és időben megkapaszkodok szerelmem karjában. *- Bocsi. Remélem nem karmoltalak meg. Csak kicsit ügyetlen vagyok. *mosolygok ahogy átkarolom hogy minnél közelebb legyek hozzá. Biztonságban érzem magam mellette.*

-Jó izlésed van. *Mondom mosolyogva. *- Én is a vörösbort kedvelem főleg a Francia Côtes du Rhône vidékéről származót. *mosolygom és már tudom mit fogok adni neki a következő randin. *~Még jó hogy saját borászatom van. Borból nincs hiány.~* Mosolyodom el sokadjára a mai nap. Tényleg elveszi az ember eszét a szerelem. Ahogy sétálunk fel rémlik bennem egy régi emlék. *-Van a közelben tengerpart?*kérdezem kíváncsian és felnézek rá.*

*Kicsit elgondolkodom, és szétnézek. *-Szerintem induljunk el valamerre. * mondom. *-Be kell valjam most vagyok először vidámparkban. * vakarom a tarkóm és kicsit pirulok. *~Mi van velem. Tényleg nagyon elszédített.~*Gondolkodom és rámosolygok. Sétálgatunk és nem bírom letörölni a mosolyom. *- Stev, mond csak. Szereted a borokat? *kérdezem kíváncsian. Próbálok finoman íváncsiskodni. Olyan témákat keresek amik remélem nem érintik majd rosszul.*

*Csak mosolygok a magyarázatán. *- Ilyen is van. *mondom és észre veszem hogy mindjárt vége a körnek. *-Kár hogy mindjárt le kell szálni. *mondom és hozzá bújok. Olyan nyugalmat áraszt hogy képesvagyok minden bajom elfelejteni. *- Innen hova szeretnél menni? *kérdezem mikor ki kell szállni a kabinból. Nem tudtam mit szeretne így kíváncsian várom hogy mit válaszol.*

*Döbbenten nézem ahogy nyomkodja a telefonom és alig egy perc múlva visszaadja. *- Ez gyors volt. *mondom meglepetten majd elmosolyodom mikor meglátom a számát. *- Kész is vagy? *kérdezem kíváncsian. Jóval gyorsabban kezeli a telefont mint én. *- A mai fiatalok miket nem tudnak. *mondom mosolyogva.*-Úgy látszik én leragadtam a monológ korszakban. *teszem hozzá és megint a vállának dőlök.*

-Nem is gondolnád milyen vakmerő vagyok. *mondom halkan nevetve. Élvezem hogy magához ölel és a hajamat piszkálja. Kicsit elkomorulok mikor megemlíti hogy kik lehettek aki bántottak. *- Tudod volt idő amikor elég naiv voltam és azt hittem az a férfi szeret engem de csak kihasznált és majdnem megölt. *sóhajtok de azonnal elfeletetti velem ahogy átölel és megcsókol. Kicsit meglepődök a kérdésén. *- Igen van mobilom. *mondom és előhalászom a kis fekete készüléket. Kiveszi a kezemből és pötyögni kezd rajta. *

-Ne szabadkozz. Nincs semmi baj. *mosolygok rá és megérintem az arcát. *-Igen nagyon jól érzem magam. *mosolygok rá. Tényleg jól érzem magam mellette. *- Nem. Már nem félek.*mondom és egy apró csókot adok a szájára. Azért halványan elpirulok saját vakmerőségemen. *

*Felnéz az órjáskerékre majd Steve-re. *-Igen mehetünk.*mosolygok rá majd mikor megáll a kör elfoglalunk egy kabint. Odabent leülünk és azonnal a vállának dőlök. Régen sose volt alkalmam ilyen nyugodtan tölteni az időmet. Annyira kellemes hogy átölel és én a karjai közt lehetek. *- Mi a baj? Látom hogy valami zavar. *nézek a szemébe és kíváncsian fürkészem.*

*Csendben sétálunk ami nagyon kellemes. Életemben nem éreztem ilyen jól magam. Mikor felpillantok rá látom nagyon elgondolkodik. Mosolyogva figyelem komoly arcát. *~ Vajon min gondolkodhat? Neki még ez a komolyság is jól áll.~* gondolkodom mosolyogva ahogy szemem sarkából figyelem. Egyszer csak az órjáskeréknél megáll, és rám mosolyog.*- Mi az? *kérdezek rá kíváncsian.*

//olvad ismét//
*Kicsit elvörösödöm mikor kisöpöri az arcomba hullot tincset. Jól esik amit mond. Rég vártam rá, és végre megtaláltam.*- Köszönöm Steven. Sokat jelent ez nekem. *mosolygok rá és tovább sétálunk. Csöndben haladunk mert nem tudok mit mondani. Csak átkaroljuk egymást és figyeljük a látogatók forgatagát.*

//olvad//
*Érzem ahogy a hátamat simogatja, majd mikor felnézek rá mélyen a szemembe néz és megcsókol. Először nagyon meglepődök, majd átadom magam az érzésnek és lehunyom a szemem, és nyakaköré fonom a karjaimat. Érzem ahogy szorosabban von magához. *~A szívem majd ki ugrik. A végén valaki más is meghallja.~*gondolkodom és nem érdekel hogy többen minket figyelnek. Nézzenek csak nem érdekel. Most csak Ő létezik számomra. És teszek rá hogy mások mit gondolnak. Mikor megszakítjuk a csókot kicsit zihálva döntöm homlokom mellkasának. *- Azt mondtad szeretsz. Igaz? *nézek mélyen kék szemeibe. *- Tudod kicsit félek. Mert eddig csak átgázoltak rajtam és kihasználtak. És ezt nem szeretném újra átélni.*mondom és lesütöm a szemem.*