Fogadó

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*


Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

-Mindketten olyan dolgokon mentünk keresztül ami egy átlag embernek túl sok lett volna.*mondom és lehunyom a szemem. *-Csoda hogy megtudtuk őrizni az épelménket. *teszem hozzá halkan. Elmosolyodom mikor azt mondja meg akar ismerni.*- Nem egyszerű engem megismerni. Hisz nem ez az én eredeti életem. Nem ilyennek születtem, csak ilyenné formáltak. És én örökre az Árny macska maradok. Még ha az árnyak között is lapulok. * Mondom egy hamiskás mosoly kíséretében. *~ Árnyak közt lapulok és ha eljön az idő lecsapok. Ahogy a ragadozómacska.~*Gondolkodom és a szemébe nézek.*

*Halkan nevetek azon amit mond. *-Lehet más ezt tette volna de én nem. Mikor a teaházban megláttalak már akkor éreztem irántad valamit csak először nem mertem magamnak sem bevallani.* mondom mosolyogva. *-De mikor elkezdtünk beszélgetni akkor tudtam hogy megbízhatok benned. Pedig már vagy kilenc éve senkiben sem bíztam. * mondom és óvatosan nyakamhoz értem majd ismét poharamért nyúlok hogy igyak egy kortyot. Mikor rá nézek továbbra is mosolygok.*

-Tudod örülök hogy végre, megbeszélhetem ezeket a dolgokat valakivel. És örülök hogy te vagy az akivel megbeszélhetem. *mosolygok rá. *~Örülök hogy találkoztam vele a teázóban. És hogy mindent megoszthatok vele.~*mosolygok poharam felett. Nem bírom róla levenni a tekintetem. Azok a kék szemek mindíg rabul ejtenek. Kicsit nehezebben kapok levegőt mikor rám néz. *

//olvad//
*Kicsit felvonom az egyik szemöldököm miközben elgondolkodom. *~Hogy kezdjem. ~*Gondolkodom kicsit. *- A jelenlegi helyzetben, az ''ellenfeleimet'' próbálom ellehetettleníteni. * mondom és belekortyolok a borba. * - Sajnos az utóbbi időben sok a területi viszály és úgy jellemezhetném a helyzetet hogy dúl a hidegháború, a családok között. *mondom kicsit elgondolkodva. Kicstit nehéz elmagyarázzni mert ebben egy ideig élnikell és kitapasztalja az illető. *- Amúgy nem olyan vészes a dolog. Egy kis idő és kitapasztalod. *mosolygok rá.*

*Mosolygom miközben kinyitom a bort és töltök neki is meg magaoak is. Vsszaülök a helyemre miután letettem elé a bort. Szerencsére félig be van húzva a sötétítő függöny de még így is meleg van. *~Tisztára mint Andalúzia.~* gondolkodó majd rá nézek. *- És mit szeretnél tudni? * kérdezem ahogy rámosolygok.*

*Szélesen mosolygok rá majd amikor a csekkekre bök fejével nagyot sóhajtok. *- A borászatból jött. Egy vihar elpusztította a termés nagyrészét. De nem ez az igazi ok amiért ilyen borítékokat kapok. *mondom és megfogom a vállamon pihenő kezét. *- Az intézőim így fedezik a jelentéseket meg a szükséges kiadásokat amik a munkával járnak. *teszem hozzá egy elégedett mosoly kíséretében. *- Nem ülsz le? Kérsz egy kis bort? *kérdezem ahogy felkelek és a palack után nyúlok hogy kinyissam. *

-Nem baj. *mosolygok rá. *- Hát igen, gyerekkorom óta. *válaszolom, majd még elmegy hogy lepakoljon én addig előveszem azt a bort amit mondtam meg két poharat. Még várok rá addig kinyitom az egyik borítékot. Nagyot sóhajtok mikor meglátom a rengeteg csekket amit aká kell írnom. *~Na igen nem minden évben lehet jó a termés. Jó nagy vihar lehetett. ~* gondokodom majd a borítégban lévő utólsó papír ami engem érdekel. *-Hm. *Támasztom meg álám ahogy fotel karfájára könyöklök. *~Mennyivel jobb hogy én vagyok a főnök és nem engem ugráltatnak.~*Gondolkodom ahogy Steven visszaér. Ránézek és elmosolyodok. *-Örülök hogy visszaértél. *mondom mosolyogva.*

*Elmosolyodok a komolyságán. Látom rajta hogy elhatározta magát. *- Értesz az üzleti élethez? *kérdezem és rámosolygok. Meghív hogy egy ital mellett beszéljük meg a dolgot. *-Lent elég sokan vannak. Nem jösz inkább be? Nyugodtabban tudnánk beszélni. És amúgy van még egy elég különleges borom. *mondom és kinyitom az ajtót. Ahogy belépek, talpam alatt furcsa dolgot érzek. Mikor odapillantok három nagy barna borítékot pillantok meg. Biztos az ajtó alatt csúsztatták be. Fdlveszem őket ahogy arrébb állok hogy ha akar Steven is betudjon jönni. *~Á! Már megint a jelentések.~*gondolkodom és leteszem az asztalra a borítékokat.*

*Halkan kuncogok mikor zombikat említ. Majd majdnem hasra esek a meglepetéstől mikor azt mondja társulna velem. *- Komolyan mondod?* Kérdezem ahogy ránézek és majdnem leesik az állam. A szobám ajtaja előtt megállok közben. *- Akkor gondolom nem félsz bepiszkítani a kezed. * mondom és a szemébe nézek. Nem hiszem el hogy szeretne velem társulni, a nem épp tiszta ügyeimben. Mosolyognom kell a tudattól hogy ő ajánlotta fel nekem. *

*Halványan rámosolygok, mikor azt mondja nem rontottam el a napot. *-Igen jól vagyok. Csak erről még soha senkinek sem beszéltem erről. És a saját emlékeim miatt, elvesztettem a kötrolt az érzelmeim felett. Ilyen nagyon rég nem fordult elő. * mondom csendesen. *- És féltem ha elmondom hogy kikkel dolgoztam, megfogsz gyűlölni. *teszdm hozzá halkan ahogy belépünk a fogadóba. Megnyugtat a félhomály ami odabent uralkodik. Lassan lépdelünk felfelé a lépcsőn. Mikor felérünk a folyosóra cipőm sarka hangossan koppan. Fejem még mindíg fáj egy kicsit, ezért leveszem a cipőimet. *- Kisé idegesít a kopogása most.* nézek szerelmemre egy halvány mosoly kíséretében.*

-Igen... jól vagyok.*válaszolom halkan és érzem hogy kezdek megnyugodni, és valami furcsa könnyebbséget érzek a lelkemben. A félelmem lassan elpárolog majd a helyén csak a megkönnyebbülés marad. Lassan összepakolunk és visszaindulunk a fogadóba. *-Annyira sajnálom hogy elrontottam ezt a napot. *mondom halkan ahogy sétálok mellette és lassan elérjük a fogadót. *~Régen volt már hogy így ki buktam. Szégyellem magam miatta.~*gondolkodom és szemem sarkából ránézek.*

*Még vörösebb leszek mikor meghallom a bókját. Gyorsan visszateszem pálcámat a tokjába és hagyom hogy átöleljem. *- Akkor már ketten készültünk. Én is raktam el pokrócot, meg ezt azt. *mondom mosolyogva. Megfogom a kezét és úgy indulunk tovább. Mikor leérünk látom hogy vannak néhányan, de nem foglalkozok másokkal. Csak azzal foglalkozom akit szeretek. Mikor kilépünk az ajtón hunyorognom kel az erős napfénytől. A félhomály után kicsit kellemetlen de hamar hozzá szokom az erős fényhez. *-Van kedvenc helyed a parton? *kérdezem kíváncsian.*