Keleti-szárnyi folyosók

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 3:31 pm

* Kissé furcsa volt számára, hogy Mei arca leharcolt állapotban van. Bár ha jobban belegondol nem is furcsa, ha faltól-falig sikerült száguldoznia. Nem tudja mi tévő legyen, segíteni aligha tud és ő is rászorulna egy kis segítségre. A Könyvtárba is szívesen bemenne, ha tudná hol van. Ahogy a lány előre mutat, Felicity rögtön abba az irányba fordul, majd a távolba néz. Ha arra van a Könyvtár, akkor ő onnan jött. ~ Hát igen... Hamar meg kéne tanulnom mi merre van itt. ~* ismét elmélyedt gondolataiban, ám, mikor Mei közli vele, hogy ő is Allidon, Felicity ismét visszarázódik a valóságba. Ebben a pillanatban harcos leányzó megragadja Felicity kezét és maga után vonszolja. Kicsit sem döbben meg a lány, de hagyja, hogy húzza maga után. *
- Ezek szerint mégis tudod merre van. * jelenti ki a lány és lassú léptekkel halad Mei mellett, aki még mindig nem engedi kezét. Már alig várja, hogy láthassa a Könyvtárat. Mindig is egy nagy könyv moly volt, bár az utóbbi időben nem igazán foglalkozott könyvekkel. A folyosó elég hosszúnak bizonyul vagy csak lassan haladnak és azért tűnik úgy, mintha lassabban telne az idő.*

//fagy.//

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 3:21 pm

*Szinte észre sem veszi, hogy megint flúgosnak nézik. Gyakran előfordul vele, hiszen egy karddal hadonászó, hadováló miniatűr harcoska elég röhejes látvány lehet.Az ismeretlentől érdeklődik merre van a könyvtár, mivel a feje most már tényleg teljesen zavaros. Ez kívülről is látszódhat. Szemei ködösek, mozgása koordinálatlan, beszéde kezd összefüggéstelenné válni.*
- Akkor... Erre... *mutat egyenesen előre, arra még emlékszik merről esett, tehát nyilvánvalóan nem arra. Szeretné, ha az idegen lány vele tartana, mivel egyáltalán nem biztos benne, hogy egyedül néhány lépésnél többet képes megtenni.*
- Mei... szaktárs... *fogja meg a másik kezét, majd úgy dönt inkább el sem engedi. Kérdezősködésre nem a legalkalmasabb személybe ütközött. Mei elindul szépen, magával vonszolva Felicity-t. kezd összeállni neki, hogy hol van és hová tart. Lassú léptekkel haladnak a könyvtár felé, ha az újonnan megismert szaktárs nem ellenkezik.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 3:08 pm

* Felvonja szemöldökét, majd haloványan rámosolyog diáktársára. Most jobban szemügyre veszi a lányt, hiszen nem rég csak egy elmosódott, száguldó, fekete hajtömeget látott. Mély lélegzetet vesz, majd megszólal:*
- Nem igazán tudom, hogy itt mi merre van. Ma érkeztem. * válaszolja hangjában egy cseppnyi csalódottsággal. Szeretne segíteni, ám nem tud erről a folyosóról semmit sem. Még fel kell fedeznie a környéket, mert akárhogy is nézzük nem lesz neki egyszerű a közlekedés. *
- Felicity Artmenson, Allidon diák. * mutatkozik be vidáman a lány, s kezet nyújt. Kíváncsi, hogy diáktársa milyen szakra van beosztva és még sok dolgot kérdezne tőle. Mosolyogva pillant Meire, várva, hogy ő is bemutatkozzon. *

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 3:00 pm

*És ahogy befordul lábai sem bírják tovább. Szédültében elterül a kövezeten. Szerencsére a fejét nem üti be megint, hiszen fel volt rá készülve, hogy előbb-utóbb összeesik. talán soha senkitől nem kapott még akkora pofont, mint attól a goromba tölgyfától. A másik lány ügyesen elugrik előle, amit ő látványos placcsanással köszön meg, miközben tüdejéből egy hangos Huhh kíséretében minden levegő kipréselődik. Tátogva csapkodva fetreng a parton, mint valami nagyra nőtt ponty. Mikor végre levegőhöz jut kicsit morcosabban válaszol, mint ahogy általában szokott.*
- Persze. Vagy nem úgy tűnik? *ironizál egy cseppet, majd lassan feltápászkodik. Megnézi magának a szőkeséget.* - Még nem láttalak erre. Tudod, hol a könyvtár? Elkísérhetnél. *mondja halkan. Nem vallaná be, de most segítségre van szüksége, hogy még többé-kevésbé épségben odaérjen a medikus könyvekhez, amik megoldják minden baját.*
- Új vagy? *teszi fel a kérdést ismét, attól függetlenül, hogy az imént megtudta-e rá a választ.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 2:50 pm

* Nyugodt léptekkel sétál a folyosón elmélyedve gondolataiban. Mai teendőit sorolgatja magában. Imád bámészkodni és gondolkodni, ha épp unatkozik és ez egy olyan pillanat. Nem igazán tud most mit kezdeni magával és nem szeretne csak úgy berontani valahová, mint neveletlen diák. Egyszer csak rohanó léptek zaja ragadja ki gondolataiból. Elkerekedett szemmel néz egyenesen a kanyarra. Egy fekete hajú, vélhetően kínai lány száguldozik felé. Döbbenetében azt sem tudja mi tévő legyen, nem is jut szóhoz, csak próbál kitérni a felé eső Mei elől. Még időben tud elugrani előle. Ilyet se látott még soha. Ekkora sebességgel nem csoda, hogy életveszélyes itt közlekedni. *
- Jól vagy? * kérdi Meire pillantva aggódó tekintettel, még mindig döbbent arccal. Már-már úgy gondolja nem volt jó ötlet erre jönnie. *

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 2:39 pm

*A futás sokkal élvezetesebb elfoglaltság, ha az ember lánya emberfeletti gyorsasággal rendelkezik. Ám hiába van valakinek varázslattal feltuningolt lába és reflexei, ha a szeme csukva van és úgy próbál szlalomozni az erdőben. Márpedig Meimeinek pont ez az idióta ötlet jutott az eszébe. Szerencsére az agya még nem loccsant ki de van egy nagy lila pukli a homlokán és kicsit a szemöldöke is felrepedt. Még szerencse, hogy az egyéb bénaságain kívül az orvosi szoba gondolatától is a hányinger kerülgeti. nem, ő nem fél, hiszen egy igazi harcos semmitől se fél, de hát akkor se szívesen teszi be oda a lábát. Így inkább a könyvtár felé tart, hogy az ott található gyógyászati könyvekből maga lesse ki, mit tegyen.* ~Ha valami trutyi kell... Nem véletlenül tartok én saját boszorkát.~ *gondol Natira, legjobb barátnőjére. Hogy sérüléseit elrejtse nagy, szürke kapucnis felsőjét a fejébe húzza, nem lóg ki belőle más, mint vágott, jégkék szemei és hosszú, fekete haja. Sorra veszi a kanyarokat ám az egyikben igencsak megszédül. lehet, hogy komolyabb a baj, mint gondolta. Ebben a pillanatban fut bele, a kétségbeesett Felicitybe, aki ha ügyes még kitérhet az apró, zuhanó test elől.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 28, 2013 2:28 pm

* Felicity úgy gondolja itt az idő, hogy kicsit jobban körülnézzen új iskolájában. A labirintusba érve a Keleti-szárny folyosóin sétál. Reméli, hogy talál valami érdekes szobát, például a könyvtárat vagy más érdekességet. Lassan halad el az ajtók mellett, majd az egyik elágazásnál lefordul jobbra. Továbbra is kíváncsi tekintettel teszi egyik lábát a másik után. Bella elmondott neki szinte mindent, szóval nem kéne eltévednie. A hosszú és néha-néha kanyargós folyosó szokatlannak bizonyul számára. Nem igazán tud eligazodni ezen a folyosón, de nem esik kétségbe, vesz egy hirtelen fordulatot és megpróbál ugyanazon az útvonalon kijutni innen, ahonnan jött. Nincs nehéz dolga, rögtön lekanyarodik az első elágazásnál. Lassít tempóján, nem igazán szeretne még kijutni a labirintusból. Kíváncsian pillant körbe. *

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Kedd Szept. 25, 2012 11:47 am

*A manót tehát nem igazán kell győzködni, megérzi a kötelesség földes szagát és magukra hagyja a diákokat.* - Szóra sem érdemes. *legyinti a lányka, kiselőadása közben fel sem tűnik neki a srác arckifejezésének esetleges változása, szerencsére nem is gondolatolvasó, így nem kell a falba kapaszkodnia a fiú elméjében felsorakozó súlyos vádak miatt. Csak nyugodtan magyarázza a maga kis dolgait, valamint érdeklődik társa személyazonossága felől, amikor meglepetésére Ilya kiabálni kezd. Hátrál egy-két lépést, felvont szemöldökkel hitetlen pillantásokkal illeti a másikat.* - Sokat dumálok, tudom. De azok a mókusok tényleg annyiiiraaaa... *azonban ezt inkább nem folytatja és mostmár egyhelyben, a fiúval szemben megállapodik.* - Nos örvendek Ilya Drushov, az Eramir szakról. *kapja el puha és meleg tapintású, ám fűtől zöld és sártól barna foltos kezecskéivel Ilya mancsát és határozottan megrázza azt.* - Nem, tényleg nem hívhatsz! Demetria Evangelos a név. Demi, vagy ahogy akarod még cifrázni. És Naxeldir, amúgy. *mutatkozik be ő is közben, el nem engedve a kezet.* - Én is, én is! *vigyorodik el, hisz valóban eltévedt, és mostmár ha említésre került, pofátlanul korogni is kezd a gyomra.* - Elfogadom akkor a meghívást. Ma már nagyon benne vagyok a megmentős spiritben, szóval induljunk. Mit szólnál a... manók konyhájához? Valahol itt van a keleti szárnyban. *bólogat és jelzem, még mindig a srác kezét fogva elindul céltudatosan egy irányba. Úgy tűnik, mi sem természetesebb számára, mint egy alig 15 perce az ismerősének tudható egyén kezét fogdosni.* - Vagy inkább mégsem? Mi lesz ha egy egész csordányi házimanó akarja majd kitisztitani a felsőd, nekem meg a cipőm és a nadrágom? Vállalod a kockázatot egy-két finom falatért cserébe? *pislog közben merészen és játékosan Ilyára, s tovább halad a folyosón kutatva a konyha után.*

//fagy, estig//

Vendég

*A bocsánatkérést ő is felderülő mosollyal fogadja, bár igazság szerint az a "nagy" harag csupán pár másodpercig tartott, amíg kieszközölte a csúnya nézését. Szóval már el is van felejtve a dolog. Helyette magyarázkodik egy sort, hogyan is jutottak el az üvöltözésig a házimanóval, aki továbbra is alázatosan és nagyon állhatatosan nézi azt a foltot rajta. Látszólag megértette a lány a dolgot, sőt máris akcióba lendült. Igazat kell adjon neki, egy kilométernyi sár kontra az ő narancslé foltja, hát nem kérdés, ki a győztes. Úgy látszik, a manó számára sem, mert azonnal meghajol és eliszkol takarítani. Hát ezt megúszta.*
-Köszi. Azt hiszem, magától nem ment volna a dolgára. *Illik meghálálni, ha az ember segítséget kap, még ha a mocskosabbik fajtából is. Szó szerint. Az erdei nimfát láthatóan nem zavarja, hogy dagonyázással vádolta meg, helyette mély eszméjű fejtegetésekbe fog mókusokról, száraz odúról és esetleges disznókról a Nezabar környékén. Ismerjük a gyilkos meme fejet? Ugye, hogy ismerjük? És mit kapunk, ha a természetutáló Ilyát összeadjuk egy cserfes, kedves, természetért rajongó lánykával? Hát a gyilkos meme fejet gondolatban. Kifelé továbbra is hallgatja és hallgatja a csivitelést, befelé forrong a meme fej, na meg mindenféle gondolat.*
~Egy természetbuzi... A természetbuzik általában perverzek is. Hiszen ott voltak a hippik is! Vagy azok csak simán őrültek ÉS természetbuzik voltak? Mi van, ha most készül megerőszakolni? Tessék, már körbe is jár! Ez készül valamire. Ha Noel nem döntött ágynak, hát ez fog.~ ÁÁÁÁÁÁHHHH. *Idegességében felkiált és beletúr a hajába össze-vissza borzolva, mint azokban a vicces filmekben, mikor a komikus szereplő nem tudja eldönteni, hogy sült csirke, vagy grillezett hal.*
-Ilya Drushov, Eramir. Öhh... De téged nem hívhatlak Retkesnek. Kellene egy név inkább. Meg... amúgy eltévedtem... és éhes is vagyok... és megmenthetnél egy eltévedt, éhes, jófej srácot, ha megmutatnád neki, merre van az arra... Sőőőt, jöhetnél te is? Na? Remek ajánlat szerintem.

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Kedd Szept. 25, 2012 10:22 am

- Ne haragudj. *nevetésével nem bántalmazást kívánt kezdeményezni, így jól láthatóan teljesen őszintén kér elnézést a fiútól, aki úgy tűnik, igencsak szívére veszi az efféle narancsleves higiéniai kérdéseket. A csúnya pillantások láttán halvány mosoly simul végig ajkain, orcái pedig erősen rózsásba váltanak. Végighallgatja a magyarázatot, így már minden foszlány és kiáltás összeáll.* - Ééértem. *bólint egyet, majd lepislog a manócskára.* - Figyelj, kispajtás. Nézz meg most jól engem és képzeld el mit hagytam magam után az egész keleti folyosókon ezekkel a cipőkkel. Egy narancsfolt - egy kilóméternyi sáros szakas, ugye érzed a különbséget? Na.*magyarázza el kedvesen a manónak, hogy kopjon mostmár le de tüstént, a végén fejével az ellenkező irányba bök. Ennyi a minimum, amivel ki tudja segíteni a srácot, miután megsértette. Ha a manó eliszkol, de ha nem, akkoris a srác felé pislog ismét.* - Dagonyáztam biza, de nem a disznókkal, hanem a mókusokkal. Tudod, ebben a szakadó esőben nehéz és körülményes volt szegényeknek átcuccolni egyik fáról a másikba. Tegnap fedeztek fel egy új odút, tágasabbat, szárazabbat, oda rendezkedtünk most be! *lelkessége szinte éget, ám nem hadarva, inkább teljes őszinteséggel, körültekintéssel magyaráz. Mosolya még ki is szélesedik.* - Vannak a kúria területén disznók? Hol? *üt közben szöget ez a kérdés fejében, így faggatózn is kezd. Halálosan komolyan.* - Nem vagyok én erdei nimfa, te süsü. Csak egy kicsit retkes. *böki meg a fiú vállát nevetve, majd kiszed egy levelet a hajából. A lány közvetlennek bizonyul, fölöttébb furcsának. Az a kategória amelyikkel nagyon ki tud jönni az ember, de akit könnyen ki is lehet használni.* - Mellesleg nincs semmi baj a sárral, nem esz meg. *von még vállat, aztán karbateszi kezeit.* - Mi a neved? Nem láttalak még a Nezabarban. Melyik szakra jársz? *közben körbesétálja a srácot és így kiváncsiskodik, barátkozik.*

Vendég

*Már csak ez hiányzott. Manapság az erdei nimfák is iskolába járnak, hát persze. El ne felejtsük, ez egy igazán kozmopolita iskola, ahogy eddig látta. Kezdve a szobatársaktól egészen a véla szépségekig, akik boszorkányos csókokat osztogatnak... Na itt minden megtalálható fejtetőtől lábujjhegyig. Szemet forgat és mélyet sóhajt, mert egyrészt a manó végre elengedte a felsője szegélyét, viszont ő is célkeresztbe kerül a kis lény után rögtön.*
-Ne nevess, jó? *Most csúnyán néz, nagyon csúnyán. Nem kell még ki is nevetni ilyen hülyeségekért.*
-Ő itt *Bök a házimanóra.*- nem hagy nyugton. Véletlenül belém szaladt és a narancslevem ráömlött a felsőmre, erre le akarta ráncigálni rólam erőszakkal, hogy elmegy kimosni. Én meg nem akarom. Ennyi az egész dolog. *Még meg is vonja a vállát, mintha valóban ilyen szimpla volna. Pedig de megküzdött még az előbb a saját ruhadarabja birtoklási jogáért, ejh.*
-És te? Úgy nézel ki, mintha dagonyáztál volna a disznókkal. Az erdei nimfáknak nem tanítják, hogy együtt élni a természettel nem ugyanaz, mint nyakig sárosnak lenni? *Ő is csípőre teszi a kezét, így már ketten néznek szigorúan egymásra. Lássuk, ki győz.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Kedd Szept. 25, 2012 9:44 am

*Miss Természet kóvályog immár bő fél órája a keleti-szárnyi folyosókon. Az erdőben könnyen feltalálja magát a kisasszony, de a masszív kőfalak kemény fejtörést okoznak számára, és így lassan hat év távlatában is képes az elveszett bárányt alakítani. Kissé dideregve rója a folyosókat, hisz ezelőtt a szabadban mentőakciózott, egy mókus családnak segédkezett átjutni egyik odúból a másikba - nem mintha a kis állatkák rászorultak volna Demetria ügyeskedésére. Vörös fürtjei közül száraz, ázott falevelek kandikálnak ki, fűzöld pulóvere vizes és piszkos, cipői eredeti színét meg sem lehet állapítani, ugyanis a lány lábait bokáig félig megszáradt sár borítja. Szóval, mint egy menekült járkál a folyosókon, míg a csendet számára közelről jövő civakodás töri meg. Kirázza a hideg és gyorsabb, cuppogó léptekkel megindul a hangok irányába. Egy éles kanyar után, majdnem egy újabb ütközés következik be, ám a lány időben lefékez, csupán pár centit csúszik a folyosón, de szerencsére nem taknyol el.* - Húúúh! *nyeri vissza egyensúlyát, először az idegen fiún állapodnak meg mogyoróbarna szemei, majd a házimanót is észreveszi. Csupán pár szót vett ki a kiabálásból és visításból, így nem igazán érti mi a panasz.* - Cseng az egész folyosó, manócskám vedd vissza a hangot. *a szipogó kis nyamvadt manó már kezd sok lenni a számára, így kénytelen egy kicsit letorkolni a lényt. Ezután a fiúra pislog és végigméri.* - Hát te? Mi dolgod ezzel a házimanóval? *kérdi ezt egy ágról szakadt kis sárkupac. Még csípőre is teszi a kezét, úgy néz Ilyára, a narancsfolt láttán pedig elneveti magát. Ő kérem ide becsöppent és úgy látszik nem szándékszik távozni. Ez viszont nem lehet tudni mennyire fog tetszeni az amúgyis forrongó eramiros srácnak.*

Vendég

-MONDOM NEM, AZ ISTENEDET. Nem! *Már egy ideje kiabálva kommunikál egy makacs házimanóval, aki mindenáron le akarja szedni róla a felsőjét, ugyanis egymásba ütköztek a folyosón. Ő éppen a szokásos felfedező túrái egyikét rótta, mikor deréktájt nekiütődött a kis lény. A probléma ott gyökerezett, hogy volt nála egy üvegnyi narancslé, amiből egy nagy adag löttyent rá a felsőjére. A házimanó azonnal ragaszkodni kezdett hozzá, hogy elviszi kitisztítani... Ő meg ellenezte. Értjük már, miért tart itt a dolog, ahol?*
-Te tényleg nem értesz a szóból? Török vagy? Azok a hülye szomszédaink ilyen faragatlanul kitartóak. Értsd már meg, hogy nem akarom, hogy elvidd kimosni. Nincs kedvem félmeztelenül szaladgálni az egész iskolán keresztül.
-Nö-Na de k-kérem, é-én vagyok a hi-hi-hi-hibás érte, u-u-u-úrfi. E-Engedje hát mö-mö-meg, h-hogy j-jóvá te-tegyem. *dadogja alázatosan, de kitartóan a diák felé.*
-Niiincs szüüükséééégeeeem ráááá. *Jó hosszan elhúzza a szavakat meg hangosan, hogy az bárki fülét kalapáccsal verné ki, ha most meghallaná. Jól felpaprikázta ez a manó, hát még az állhatatossága.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Szer. Ápr. 13, 2011 3:42 pm

*Mikor a lány beszél, hamar válaszol.*-Hát tudod, sohasem szoktam túl gyorsan beszélni. Főleg nem olyannal akit nem ismerek.*Mondta, majd ismét folytatta.*-Nyugodtan mehetnénk, úgyis mindjárt kezdődik. Ugyan felfedező útra már nincs időnk, de oda elmehetnénk együtt.*Beszélte, majd ismét megszólalt.*-Na indulhatunk.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Szer. Ápr. 13, 2011 3:29 pm

*Nem figyel fel szak- és évfolyamtársára, csak amikor már az a közvetlen közelében van, és belefurakszik a személyes aurájába. Közvetlenségén rögtön mosolyra húzódik a szája.* - Én Keezhekoni Ehawee vagyok, de miért beszélsz ilyen lassan? *Vonja fel szépen ívelt szemöldökét.* - Egyébként ő itt Western. *Bök fejével a prérifarkas felé.* - Üdv... *Biccent a lélekdarabka udvariasan.* - Daimon. *Magyarázza a lány.* - Egyébként... órára igyekszel Te is? *Kérdezi felvont szemöldökkel.* - Nincs kedved velem tartani? Nem régóta vagyok itt, és gondoltam felfedezem magamnak a kastélyt, ha már amúgy is olyan hamar odaérnék. *Vonja meg a vállát, és megigazgatja fehér lenvászon blúzát.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Szer. Ápr. 13, 2011 3:22 pm

*Susan is a tanterem felé halad. Miközben megy, a lány megbotlik egy könyvben.*-Na nem! Micsoda trehányság!*Fuvalkodik fel. Miközben meglátja szaktársát. És odaballag hozzá.*-Szia! Susan Wulner. És te?*Kérdi tőle szépen lassan. Majd tekintete a farkason álapodik meg. Nem csodálkozik. Már megszokta, hogy itt mindenki valamiféle állattal jár kel. Ő a macskáját nem nagyon engedi ki. Mert sokkal nagyobb lények is vannak itt. Jobb lesz neki a hálóban.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Szer. Ápr. 13, 2011 3:11 pm

*Keezhekoni, és a prérifarkas, a társa, a kedves lélekdarabkája, Western közeledik a Sötét Hatalmak Elűzése tanterem felé - vagy kápolna, no. A Keleti-szárnyi folyosókra érve az órájára pillant, de úgy tűnik, még bőven van ideje, úgyhogy kisebb felfedezőútra indul... Hiszen a labirintusban még úgy sem nagyon járt, csak a központi termeknél, na meg órán, szóval éppen itt az ideje. A hajába font hosszú, színes tollakat és gyöngyöket piszkálgatja, tekergeti, miközben egyre beljebb és beljebb halad, nem figyelve az utat...*

Vendég

- Értem. *Bólint egy aprót, majd csak követi a lány tekintetét, mely a kinti tájon állapodik meg. Egy ideig csak csendben áll ott, kezeit farzsebeibe dugva. Ekkor viszont meglepetten emel ki a zsebéből valami papír szerűséget és tartja arca elé. Összeszűkült szemekkel forgatja ujjai között.* - Hát ez meg... *Ám a mondatot, mivel értetlenségének jelt adott volna már nem fejezi be, csak halkan felkiált.* - Anya! Francba, elfelejtettem elküldeni a szüleimnek a levelet. *Mondja idegesen és rápillant az órájára. Mindjárt öt.* - Gaea... *Kezdi, és szürke szemeivel bocsánatkérően pillant a lányra.* Ne haragudj, de nekem mennem kéne. Ezt a levelet már kedden el kellet volna küldjem Jane-nek. *Emeli meg a kezében szorongatott papírdarabot.* - Holnap felkereslek jó? Na, de most én megyek, addig is vigyáz magadra. Szia! *Köszön el barátnőjétől és már szalad is az Északi torony felé.*

//Köszönöm a játékot! ^^ //

Vendég

*Igen, az emléknek meg kell hagyni, hogy emlék lehessen. És ez sokszor, nagyon nehéz. Főleg ha az hatással van a jelenre még mindig. De Gaeának ez az emlék igazából nincs semmi hatással az életére. Csak ugye nem szólhatják le, és amúgy is szívének kedves emlékeket őriz arról a lányról. Nemsokára tizennyolc, még pár nap. Aztán jön Gaea szülinapja is, és ő is mugli-kor szerint hivatalosan is felnőtt. Tehát ki sem bújhat az alól, hogy vőlegény és párválasztás. Két nagyon kemény szó ebben a korban, de mit lehet tenni ellene. Még szerencse, hogy őt nem egrecíroztatják ilyennel a családból. Eddig is mindig árva volt az utód, aki tovább vitte a dolgokat, ezután is az lesz. Ha ez pedig valakinek nem tetszik, hát, … az ciki na! De semmi több. Megrándítja a vállát Karen kérdésére, és ő is kinéz a kinti világra. Fák, fák, és fák.* - Valami ékszertartóra gondoltam. *Gondolkodik hangosan.* - Hemy nagyon szereti az ékszereket, és azon belül a gyűrűket. Valami tartó kellene neki hozzá, mert tuti, hogy szanaszét van folyton mindegyik. És valami több tartójú kellene, mert nagyon nem mindegy neki mikor mit vesz fel. *Na nem mintha a lány gazdag lenne, nem. A bizsujai így is rengetek helyet foglalnak, Amikor elváltak, egy bőr erszényben tartotta azt a hatalmas adag gyűrűt. Azóta sem lehet másként, ahogy Gaea ismeri a lányt.*

Vendég

- Áhh! *Világosodik meg a nekromanta leányzó, ám türelmesen végighallgatja Gaeaát, miközben közelebb lép az ablakhoz és a párkányra támaszkodva pillanat a zöld szemekbe. A szavak hallatára kedvesen elmosolyodik és egy nagyon rég nem látott barát kúszik gondolatai közé. Nancy... Vele akkoriban nagyon jóban volt. Bár a lány, nem volt varázsló, ettől függetlenül igazán jól kijöttek egymással. Szép emlékek, de igaz... a múltból nem szabad és nem is lehet élni. Ha mindig az emlékekkel törődsz, akkor nem tudsz tovább lépni és az már nem normális élet... Vélekedik erről így Karen. Csak hát, beszélni könnyű, de így cselekedni már fele se olyan egyszerű.*
- Ez kedves gesztus. *Teszi hozzá az elhangzottakhoz.* - És tudod már, hogy mit adsz neki? Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de én mindig nagyon nehezen tudok dönteni, mikor ajándékról van szó. *És tényleg, Karen képes napokig gondolkozni azon, hogy mit adjon valakinek ajándékba.*

Vendég

*Mivel látja, hogy Karen valóban nem jött ki, és hiába is segítene, a lány nem nagyon engedte előzőleg sem, nem erőlteti a dolog ezen részét. Egyébként is a legutóbbi beszélgetésükkor Karen megígérte, hogy vigyázni fog magára, és nem csinál butaságot. Miért is tenné? A kérdésnek meg őszintén örül a részéről, mert ez fontos dolog. Ha valami érdekli a másikat, annyira nem lehet mélyen a lelki gödörben.* - Egy otthon hagyott jó barát, akivel a konyhán együtt szolgáltunk régebben. Velem egy idős, és tudod, vőlegénye van már meg minden. És bár hiányzik, de az a része az életemnek, valóban szó szerint értendő, és múltként. De meg szoktunk emlékezni a másik szülinapjáról, méghozzá saját készítésű tárgy adásával. Amióta felkerültem a konyháról mert a Néni felkarolt, ez maradt az egyetlen érintkezési forma szinte. Évente egyszer egy ajándék. *Na igen, hiányzik neki mindaz, mi otthon maradt, de nem akar hátra nézni. Édes emlékek, de minél hátrább néz, az emlékek annál keserűbben ki. Kifele a gödörből. Mindig csak kifele. Egy az irány, és az nem változhat, bármerre is lökdösse a lányt kard vagy pálca.*

Vendég

*A naxeldires lány észleli valamennyire szaktársán a változást... legalább is úgy tűnik, igen jó kedve van a lánynak. Gaea sem volt mindig ilyen, de úgy tűnik, ő érős volt és sikerült túltennie magát a történteken. Bárcsak Karen is elmondhatná ezt magáról. Ő tényleg próbálkozik, de néha úgy érzi, hogy nem bírja már tovább és csak napok kérdése, hogy újból, most már véglegesen összeroppanjon. Hasonló érzéssel járt, a nem rég történő eset is, mikor keze ügyébe került egy bizonyos rózsát formáló gyűrű. És már megint jött a baj... Pislog kettőt, nem szeretne visszagondolni az auror fiúval folytatott beszélgetésre. Már ha a magas hangon a másik képébe vágott szavakat annak lehet nevezni.* - Ajándékot? *Néz rá meglepetten. Összeráncolt szemöldökkel gondolkozik és keres fejében egy dátumot és egy hozzá tartozó nevet, de hiába töri az agyát, senki nem jut eszébe akinek esetleg születésnapja lenne, vagy hasonló ünnepe.* Ne haragudj, hogy meg kérdem, de kinek akarsz ajándékot készíteni? *Kíváncsiskodik, ám ha barátnője válaszol, esetleg még segíteni is tudna neki.*

Vendég

*Na igen, van és lenne is mit mesélni az tuti. Főleg mivel eddig Gaea is folyton ruhákban járt, de most valahogy ez nem jellemző erre az öltözetre, ami rajta található. Meg amúgy is. Soha nem hitte volna, hogy a nyári események után ő még fogja újra úgy érezni magát, amint a nyár elején, szinte lebegve. És erre az állapotra ez a pontos kifejezés. Szinte lebeg. Az elméletijei jók, és az antiszoc állapotból is nagyon népen lábal kifele. Bár ezt úgy tűnik, Karen nem mondhatja el annyira magáról, hiszen csak egy halvány mosolyt kap Gaea, de az is valami. Valóban valami, hiszen ismerte a lányt előző lelki állapotaiban, és ahhoz képest ez hatalmas javulás.* - Áh, csak ajándékot kellene gyorsan valamit készítenem, de ez nekem nagyon nem megy, és már így is el vagyok késve kissé. *Szabadkozik, és közben azon kattog az agya, hogy mit is adhatna, ami eléggé maradandó, és mégis szép ajándék egy lánynak.*

Vendég

*Már épp fordulna is el az ablaktól, a kinti tájban már eléggé kigyönyörködte magát, mikor valaki igen erőteljesen beleszalad. Egyensúlyát elvesztve tántorodik hátra, de még idejében sikerül megkapaszkodnia az ablakpárkányban így elkerülve egy fájdalmas találkozást a földel. Zilálva pillant rá a kipirult lányra, ki alig győz elnézést kérni kissé heves viselkedéséért. Amint felismeri a vörös hajú leányzót egy halvány mosoly kúszik fel arcára.*
- Nincs semmi baj. Persze jól vagyok. *Nyugtatja a lányt. Igaz keze kicsit lehorzsolódott, de az semmiség.* - Hová ez a nagy sietség? *Kérdi sejtelmesen és most végignéz a lányon. Elég rég beszélt már vele, úgy Isten igazából. Biztos lenne mindkettőjüknek mit mesélni, de ez most nem az a pillanat.*

Vendég

*És ekkor hírtelen ki rohan ki a folyosóra a könyvtárból? Naná hogy egy vörös hajú lány, Gaea. De most meglepő módon hiába a nadrág, az nem edzésre való, ami rajta van. És kicsit valahogy fura is a lány. Kényelmes farmer, és egy vérvörös garbó van rajta, amire egy mélyzöld kardigánt kapott fel. Kissé kipirult arccal rohan kifelé, mint akit zavarba hoztak. Pedig nem. … Vagy … Vagy mégis? A fene tudja. Ha zavarba tudta Vilen hozni, az két dolgot jelenthet. Hogy túl van az első szerelem véget érését követő sokknak, és hogy magát csapja éppen be a lány. Vagy mindkettő, vagy az egyik, vagy egyik sem. Na mindegy, ezt jól kifilózta, de tény, hogy egy könyvtári könyvvel a hóna alatt éppen rohanna valamerre, ha nem esne majdnem át a barátnőjén.* - Jaj bocsi! *Szisszen fel fájdalmas arccal, és hátrébb ugrik szinte egyet, hogy ne okozzon még nagyobb sérülést a tankszerű mozgásával a lánynak.* - Nem ütöttelek meg nagyon? Annyira sajnálom. Jól vagy? *Kérdezi aggódva, miközben a lány arcát fürkészi.*