Keleti-szárnyi folyosók

Tárgy: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 13, 2007 5:18 pm

First topic message reminder :

A Labirintusban négy főág van, melyek a labirintus középpontjától indulnak ki. A folyosók fő ágaiból kisebb folyosók nyílnak, melyek újabbakba ágaznak el egy idő után. Eltévedni nagyon könnyű, de ha a sarkoknál pálcáddal hozzáérsz a falhoz, az utad kifelé ismerté válik. A labirintus folyosóira tehát a központból juthatsz el, azaz a Társalgóból, oda pedig az Amfiteátrumon át vezet az út.

A Keleti-szárny folyosói sem szégyenlősködhetnek, ha arról kérdezik őket, hány diák tévedt már el bennük. Ahogyan a központi részlegből belépsz a keleti szárnyba, szembe találkozol egy kisebb raktárral, seprűket, tisztítószereket tartanak itt. Jobbra, és balra is indulhatsz, majd egy kanyar, és mind a kettő egy irányba visz tovább. Jobbra sorra találhatók a lakosztályok, az út végén a könyvtárral, jobbra pedig a többi szoba. Persze ide is kisebb elágazásokon keresztül érdemes menni, mert az egyenes úton érdekes illúziókba botolhatsz, ami a sietős építés mellékhatása. Sok sikert, találd meg célod! És ne feledd, legyen nálad pálca, értesd a falhoz!
írta Timothy Waylan

Vendég

*Pedig Eric az tud bíztató lenni ám, méghozzá nagyonis. Ez a génjeiben van, csak jól titkolja. Igazán nem tud mit kezdeni azzal, hogy Lanából kitörtek a könnyek, csak nyugtatni tudja*
-Hééé, ne sírj. Semmi baj nincs. Itt nem bántanak. És... Mellesleg itt vagyok én is *igen, szép zárómondat. Miért is zárómondat? Mert hirtelen rángani kezd egész lényében. Gyorsan elnegedi a lányt ahogy van, az egyik falhoz támojog, térdre rogyik. A felsőjén át érdekes, hmm... mintafélék rajzolódnak ki, melyek kusza vonalak elsősorban, de vörösen izzanak át a felsőn keresztül és középen egy pentagram rajzolódik ki.
Vér tör elő vékony csíkban a szájából, de erre már odakapja a kezét. Nyögne, ha tudna fájdalmában, de hang se hagyja el a torkát. Már régóta nem jelentkeztek a tünetei és már kezdte azt hinni, megszabadult tőle, de nem... Az átka sosem fog elmúlni és egy szép nap végez vele*

Vendég

*Nahát, bíztató szavakat sem kapott még soha e téren, s nem főképp egy ilyen alaktól. Valljuk be, ez elég meglepő. Valóban, semmit sem tud a hétköznapi életről. Csupán egy-két évet élt muglik között, onnan kitaszították, a mágusok pedig csak némán félnek tőle. De félnek, és ezt a lány pontosan érzi. Persze, vannak még emberek, akiknek nem számít a kinézete... például Eric. De első körben, amikor meglátta, ő is csak egy volt a többi közül: lenézte, mélyen, és kigúnyolta a génhiányossága miatt: ez pedig akarva-akaratlanul is eszébejut most.
Bár egyik monológra sem felelt, az utolsó két mondatnál mégis tesz valamit: kicsit, mintha rázkódni kezdene, hirtelen kapkodja a levegőt - elsírja magát. Egész furcsán pityereg. Szinte hangtalanul, visszafogottan, még könnyek is alig folynak le formás arcán: de ez nem adottság.
Ezt is belénevelték. Hogy hogy sírjon.
Kitörő bőgésbe kezdhetne, de nem mer, már így is mekkora megaláztatás egy fiú előtt ily módon kinyilvánítania az érzéseit. Az egész világ körülötte olyan szilárd, és ő olyan törékeny... mint valami cseppkő, aki fél, hogy hozzáérnek, mert akkor rövid idő alatt elpusztul. Pengeélen táncol az egész lelke, s ha ilyen problémás marad, talán az árnydalnok is ráun: akkor viszont bizonyosan meghal ez a fele, s rideg intelligencia lesz az albínóból. Svet szilárd; s ha minden elveszett, talpraáll egymaga.*

Vendég

-Még változtathatsz rajta Lana... És biztos Svet is segítene benne a maga módján. Ne hagyd magad elveszni *még talán soha senkit nem bíztatott ennyire, mint most a fehér bőrű leányzót*
-De rajtatok áll... Igenis rajtatok áll. A ti sorsotok és... *nem az ő dolga? Valóban, de ha szereti a lányt, nem tehet úgy, mintha nem az ő dolga lenne. Ez amolyan ösztönös cselekvés*
-Igazad van abban, hogy nem az én dolgom, de... kötődöm hozzád és nem tudom elnézni, hogy felőrlödsz lassacskán... Értsd meg *van neki szíve, csak jól titkolja... veszett jól.
A vállához simuló hajzuhatagból áradó illat még jobban élesíti elméjét, hogy Lana itt van, vele van. Egy hosszú öleléssel tudja csupán viszonozni a lány közelségét, bár ez messze nem olyan sok, mint amennyit adhatna... de nincs még felkészülve semmire, egyikük sincs talán*
-Ne beszélj így. Mégis mit tudsz a sima, hétköznapi életről? Honnan veszed, hogy nem fogadnának el úgy, ahogy vagy? Ne azt vedd alapul, hogy milyen helyen nőttél fel... Vannak még emberek, nem is kevesen, akiknek nem számít, hogy milyen vagy, mivel születtél együtt *a túlzott bíztatás nem az ő asztala, de megteszi, amit csak tud*
-De egyvalamit nem adtak meg soha. Nem szerettek eléggé vagy sehigysem *talán a lehető legmélyebbre döfő szavakat mondta most ki, de meg kellett tegye*

Vendég

*Félrepillant egy kis időre.* - Nem folyton az eszembe jut... hanem belémivódott. Minden porickámban ott van.
*Mikor a fiú maga felé fordítja, természetesen rá figyel, s úgy merül el abban a gyönyörű tekintetben. Jól esik igen is a közelsége... Svet pedig szokatlanul csendben van. Talán alszik... vagy némán egyetért.*
- Az, hogy mik leszünk, nem rajtunk áll. *Szól, enyhe kétségbeesés csillan vörös szemeiben.* De ez nem a te gondod. *Valami furcsa mosoly telepszik arcára: mintha már réges-régen belenyugodott volna a dologba. Átkarolja a fiút, s hiába fogja amaz az albínó állát, a lány mégis az árnydalnok vállára hajtja fejét. Hófehér haja kellemes illatú, s mintha enyhén csillogna is: nem véletlen, hisz ma reggel mosta. Halkan szuszog... de a feszültség még mindig érezhető benne. Mostmár nem Eric miatt, sokkal inkább a felemlegetett mibenlétét illetően. Ellenben a sráccal, ő mindig is bábú volt, sosem jutott eszébe kitörni.*
- ...és valljuk be, sokkal jobb volt az arisztokraták álomvilágában élni. Ahol nem néztek le a génhiányos korcsságom miatt... ahol mindent megkaptam, s csupán illemet kértek cserébe, most pedig annyit, hogy tanuljak jól. A szüleim tényleg mindent megadtak... szobalányok, dadus, komornyik, szakács, kiváló környezet, könyvek százai, óriási kúria... *Csak a tiszta szeretetet nem kapta meg vérszerinti őseitől, ez ébreszthetett most a szerelemben gátlásokat Lanában.*

Vendég

*Arnuillal? Ó, különösebb baja csak annyi van a lánnyal, hogy a suliban rontja a levegőt, no meg, hogy volt összetűzése is a hölgyeménnyel- ohh, ha csak annyi lett volna, hogy találkoznak a folyósón... Max beszól neki, de neeem. Arnuil leátkozta és ezt nem fogja soha megbocsátani. A férfiúi önbecsülését zúzta majdnem össze akkor*
-Nem kellene folyton eszedbe jusson, honnan jössz *egy szempillantás alatt megragadja a derekánál a lányt és testközelbe vonja magához*
-Gondolj arra, hova tartassz *jobb keze közé veszi a lány formás kis állát és úgy mered a szemébe.
Volt szerencséje a felső 10000-hez és örül, hogy bizonyos mértékben szakított velük. Nem akarna megint csak egy alantas bábú lenni az apja kezében, aki úgy táncol, ahogy a vénember fütyül*
-Gondolom Svet sem akarna egy arkisztokrata talpnyaló lenni csupán és te sem... Be lehet teljesíteni az ígéreted úgy is, hogy közben éled a magad életét... Pardon, a magatokét *egy halovány mosoly jelenik meg sápadt arcán*

Vendég

*Már-már megjelenik az a tipikus csöpp-szindróma: elég gyengére sikerült ez a füllentés-manőver, nem is csoda, hogy észrevették.*
~ Vajon mi baja lehet Arnuillal? ~ *Gondolkozik el egy pillanatra. Bár csak egyszer-kétszer látta saját főprefektusát, nem hinné, hogy bármi zavaró is lenne benne Eric szemében. Bár, az is meglehet, hogy egy nap csupán szembejött az árnydalnokkal... akkor pedig nem is kérdés. Ám elmélkedésre sok idő nincs. A végigmérést nem díjazza, jóformán bunkóságnak találja, de egy szót sem szól. Jópárszor nézték már át tetőtől talpig, de az inkább az albínósága miatt lehetett. Megborzong a fiú érintésétől, de ez már láthatóan a jólesettséget fejezi ki.*
~ Nem vagyok tisztában önmagammal. ~ *Nyilal hirtelen fejébe eme mondat, és ez szörnyíti el leginkább. Az a fránya olvasottság! Jól tudja, hogy ha valaki minnél bizonytalanabb önmagával, annál jobban befolyásolható - mind szavakkal, mind varázslattal: és ezen változtatni kell. Hozzádörgölődzik a fiú kezének - ez már tényleg érthetetlen. Ugyanolyan kettősen viselkedik vele, ahogy az énje is meg van bontva.*
- Nyugi... *szólal meg egész halkan, szinte suttogva.* Csupán nem vagyok képes kezelni a... szeretetet. Idő, amíg leküzdöm az arisztokrata láncaimat. *Ki tudja, mire utalhatott utolsó megjegyzésével... de arról nem szól többet. Ha Eric ismeri a Legfelsőbb réteget, akkor tudhatja, milyen környezetben nőtt fel. Ha nem... akkor ki kell derítenie: vagy egyszerűen rákérdeznie.*

Vendég

//olvadunk//

*Hjaaaa, volt valaha ő szőke is, de inkább megmaradt a normál hajszínénél végül*
-Arnuil? Csak vele, ne, kérlek ~A végén még képes lennék beléd rúgni, amikor Arnuil vagy éppen ~ *Erictől kitelik, az szent és nem lenne szép vége a dolognak.
Dréga Dalnokunk meg még azt hitte, hogy Lana hidegen viseltetik iránta. Képes lett volna megbolodnítani ezt az Angyalt? Nohát nohát... Pedig ő eléggé ember, legfőképpen nőgyűlölő és ez... hmmm... furcsa, hogy loholjon így egy lány után. Ha ezt a drága jó apja látná...*
-Vajon miért nem hiszek neked? *az a mosoly déja vu érzést vált ki belőle.... Látta már és pontosan, mikor hölgyünk zavarban volt*
-Lássuk csak *oldalra döntött fejjel méri végig a lányt tetőtől talpig*
-Nem akarsz a közelemben lenni láthatóan *kissé közelebb vonja magához az albínót, s végigsimít az arcán, hogy lássa, valóban azért kerüli a lány, mert nem akarja látni többé, vagy más oka van*
-Gondolom azt sem akarod, hogy hozzád érjek *morogja maga elé*

Vendég

*A Szőke Herceg már nem alkalmas becenév, így ez maradt.*
- Persze, kell. Azt majd találok, de még azt sem tudom, hogy kivel csináljam ezt meg. Gondolkoztam talán az egyik lány szaktársammal: mondjuk Arnuillal vagy Anával. Ők biztos benne lennének a dologban. *Beszél, beszél, csak hogy rejtse idegességét. Az, hogy így ontja magából a szavakat, nem szokatlan. Ha csak nem önemészti magát, rengeteget beszél. Igazából egy nagyon illedelmes kislány, de ha egy ilyen fiúval hozza össze a sors, nincs agya ahhoz, hogy választékosan fejezze ki magát. Aztán hm-hm meg lett a figyelmetlenség ára. Pontosan a Könyvtár zájt ajtaja előtt ér hozzá Eric. Örül is, és átkozza is magát, hogy miért nem rövidujjút vett fel. Már megint az a kettős érzés.*
~ Tudom, Svet, hogy ez miattad van... nyugalom... vigyázni fogok vele. Megígéred? Igen, megígérem... nem tántorít el a céltól. Azért figyelek rád. ~
*Ez utóbbi válasz nem tetszik neki... nem szereti, hogy figyeli őket. De hát ő figyeli saját magát!... Ez mindig fogós kérdés. A skizofrénje is ő, mégis, sokszor más egyénnek kezeli a benne lakó másikat. Hosszas csönd keletkezik fejében, sehol sincsenek a Komolyabb szavai, intelmei, egész megbékéltek egymással. Bár ez erős túlzás... mondjuk azt, hogy nem életveszélyesek egymásra. Eric kérdésén pedig meglepődik - legalábbis isteni színjátszással ezt teszi. Ő, kerülni?! Ugyan! - sugározza egész lénye.*
- Nem kerüllek. *Fordul felé, mosoly pihen az arcán. De jajj, a fiú biztosan belát emögé. Az a négy napja látott zavart-kínos ajakgörbület is ott lappang mögötte.* Csak tanulnom kell, már megmondtam én is, Svet is. Ha nem pótolom be az anyagot, lehet, csak jeles leszek év végén az pedig nem lenne jó. *Szünetet tart. Ez bizony nem hazugság.* Miből is gondoltad, hogy nem akarok veled találkozni? *Félredönti a fejét, s úgy vár a válaszra.*
~ Nem veszi észre, nem veszi észre... ~ *Igaz ami igaz. Kerülte... de csak hogy összeszedje magát a mostani félév folytatására. Talán már soha nem lesz képes normálisan viselkedni vele? Már nem kap olyan beszólásokat, hogy egy éjszakán át sír rajtuk, pillanatnyi sértéseket mibenlétére. Hanem egyszerű... szeretetet. És ez sokkal, sokkal kínzóbb, de ez is egy ok miatt van: a lány nem képes kezelni azt, hogy egy igazán helyes fiú viszonozza érzelmeit. Talán soha nem is fogja tudni.*

[A játék megy a fridzsibe, fagyás]

Vendég

*A Rettegett? Ez lesz az új beceneve? Széééép*
-Üdvözletem *ha már a formális köszönéseknél tartanak. A rándulás azért nem hagyta el a kicsi figyelmét*
-Aham... Százfűlé főzet? Ha jól tudom, ahoz kell valakinek egy darabkája is *mellesleg megjegyzés csak... nem céloz ő semmire, már miért tenné? Áhh....*
-Miért kerülsz? *keze fonódik az albínó karjára... nem bilincsként, csupán csak, hogy választ kapjon*

Vendég

*Már befordul a célegyenesbe, mikor hát... megjelenik... a Rettegett.*
- Szervusz. *Meg is rándul, mikor meghallja az árnydalnok hangját, a fene vigye el, még mindig megijed tőle. Hátra se fordul, igyekszik a Könyvtár felé, hiszen tele van akarattal, hogy ő most tanulni fog!... ki hinné ezt el. Nem akarja, hogy lássa Eric, hogy füle hegyéig bevörösödött.*
- Igyekszek néhány könyvet kivenni, hogy pótoljam a lemaradásomat és hogy előkeressem a százfűléfőzet receptjét. *Válaszol, esze ágában sem volt kérdését semmibe venni... bár már így is semmibe vette azzal, hogy nem nézett rá.
Jól meggondolta? Ericre nem figyelni?!...*

Vendég

*Tömeg? Hol látni itt tömeget? Csak néhány ember meg egy pofátlan szellem volt itt és az a néhány csak kettőből áll, amiből egy nem látja a másikat, aki épp átváltozik/változott*
-Szebbet *az érkező Lee nevű egyén felé ment ez a cseppet sem szivéjes köszönés. A névelharsogás túl nagy luxus lenne már, ellenben a halk macskanyévogásra hátraforul... Jééé, egy Lana*
-Macskának, nőnek bent a helye... mondjuk a szobában. De te kismacska mit csinálsz itt? *igen, képes volt a lány háta mögé menni, bár valószinű, Lana meghallotta már. A továbbiakban köszöni szépen, más társaságábüól nagyon nem kér*

Vendég

*Lee a szobájából érkezik a folyósóra.Elég szép tömeget vett észre.A pálcái és a szablyája most is vele van hátha használatba kell venni.Odamegy a tömeghez majd köszön*
-Sziasztok!Lee Hansang vagyok!*Mutatkozik be mindnekinek mert eléggé sok ismeretlen arcot lát.Majd kicsit jobban szétnéz és meglátja azt a szellemet akivel múltkor találkozott.Elmosolyodik majd odaszól hozzá*
-Na hogy ment a Tölgyesben az ilyeszgetés?*Kérdezi mosolyogva majd tovább méregeti a többieket madj látja hogy a szellem már el is távozott*
-Úgylátszik egy kicsit lemaradtam.
*Majd hátat fordít a többieknek és távozik*
-Na jó én léptem.Sziaszotk!*Köszön el az ott maradóktól*

Vendég

- Nyaúúú... *Halkan nyávog egyet, miközben nyújtózkodik: de közben sem áll meg, megy, mint egy robot.*
~ Rettenetesen le vagyok maradva az anyagban... be kell pótolnom! ~
*Eminens elszántsággal tör egyre előre a szinte üres folyosókon. Ma egy kék farmer és egy hosszúujjú fehér női ing van rajta. Ez utóbbi kissé fiússá teszi, de sebaj, mert tipikus jótanuló imidzset kölcsönöz neki. Hófehér, vállig érő haja egyszerűen ki van engedve, látszik, hogy frissen mosott: mintha enyhén csillogna is. Bőre szokásosan hullafakó és jéghideg, tekintetében se híre-se hamva pupillájának, csupán nagy, vérvörös szembogarak. Magában halkan dudorászva rója a cseppet sem rövid utat a könyvek birodalmába.*

Vendég

*Igazán utálja az olyan szellemeket, akik még csak meg sem szólalnak, rá se hederítenek az emberre, szóval most leg szívesebben rúgna egyet most a szellemlányba, de a test hiányában ez bajos nagyonis*
-Remélem a pokolban kötsz ki *hát igen, másodszorra is sikeresen átment rajta kis perszóna*
-Gebbedj meg *megmaszírozza mellkasát a hidegtől*

Nem Játékos Karakter Hozzászólások száma : 18

*Rá sem hederít a felbőszült fiúra, neki ugyan szellemként nincs mitől tartania. Mikor felhozzák az anyját, arca rezzenéstelen marad. Nem is ismerte azt a nőt, aki elvileg az anyja lenne, mert már kiskorában sem kellett neki, ott hagyta az utcán. De ezek a dolgok sehogy sem tudják felzaklatni az árva lánykát, hiszen egy hidgvérű gyilkos. Azok pedig semmi ilyesmivel nem foglalkoznak. Alessandro-t és Clare-t azonnal észreveszi, és már el is megy a kedve az ijesztgetéstől. Be kell látnia, amikor még világos van nem olyan jó móka. Úgy dönt távozik, s majd csak este bukkan fel újra, akkor van a sikítós időszak. Még egyszer csak a vicc kedvéért átmegy Ericen, már ha az nem ugrik el előle, majd szó nélkül átszáll a falon.*

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Csüt. Jan. 31, 2008 3:21 pm

*Egy karcsú lány jelenik meg a folyosón, haja kissé szemébe lóg. Meglátja a fiút és a szellemet, de nem törődik velük, hanem továbbmegy sietős léptekkel a folyosókon, de rájön, hogy rossz irányba halad.
Visszafordul és elindul a kúria felé.*

Vendég

*Mondaná, hogy köszöni, ha nem lenne egy köcsög. Mondaná, hogy he4lyes, ha nem ment volna át rajta a kis göcsört lány. De ezt most megkapta Eric úrfi. Egy: ki nem állhatja a jeget. Kettő: épp most ment át rajta egy szellem. Három: utálja a szellemeket. Mi következik ebből? Gwen talált magának egy dühös dühíthető egyént ^^*
-Kislány... Ismered az indexel és előz módszert? Ha nem, egyszer igazán megtanulhatnád... VAgy anyád nem mondta, mikor még éltél? *nyílegyenes szúrás lehet ez a kislány lelkébe.
A közeledő... (ott van a közelben egyáltalán a srác?) egyénről meg nincs hogy tudomást vegyen, amikor az köszöni szépen, bújócskát játszik velük*

Vendég

*Egy csuklyás alak lépdel a folyosókon. Már fordulna be és venné elő a kis üvegcsét, amikor zajokra lesz figyelmes.* ~Ez nagyon nem jó így.Na de mindegy.~*gondolja és mivel látja, hogy a sulistársa épp nem felé tart, így megbújik egy sötét helyen és az üvegcsét, valamint a zacskóját előveszi. Valami hajszálfélét húz ki a kis zacskóból és az üveget óvatosan, halkan kinyitva belelógatja, majd belehullajtja a hajszálat. Nem nézi, mi történik az üvegben, hanem inkább figyeli a zajló eseményeket. Eric nevű iskolatársa egy szellemmel beszélget. Alessandro az immár üres zacskót belecsúsztatja belső zsebébe és körbenézve, hogy senki nem látja-e, hamar lehúzza az üveg tartalmát. Ekkor hirtelen borzasztó érzés fogja el, de csak csöndben kínlódik magában, ugyanis hányingere van és épp átváltozik. Látja, hogy senki nem látja őt, így borzasztó pofákat vág, majd hirtelen meglátja, hogy kezei vékonyabbak, teste karcsúbb és összement.*

Nem Játékos Karakter Hozzászólások száma : 18

*És igaza is lesz, Eric valóban pont arra téved ahol ő van. Viszont, talán egy kicsit túl korán érkezett, még nem volt ideje felkészülni, és kigondolni a mai ijesztgető-tervet. Nem baj, rögtönzéssel megoldja, bár így az ijesztgetés huhogós része elmarad.. Pedig az a kedvence. Úgy tesz mint aki meg sem hallja a csípős megjegyzést, aranyos arcát Eric felé fordítja és mereven átnéz rajta. Aztán, mintha csak engedelmeskedne a kérésnek odébb libben, csak közben mintegy véletlenül Ericen is átmegy. Olyan érzés lehet ez, mint mikor valaki egy vödör hideg vizet zúdít rád, vagy legalábbis hasonló. Az bizos, hogy nem kellemes*

Vendég

*Következő áldozat? A kis "bárány", aki lehetséges, hogy majdan Gwennek esik áldozatul éppen most botorkál errefelé. Néha egy-egy sóhaj hagyja el pengevékony ajkait, hiszen még mindig benne van a gyomorideg Lana miatt.
Csak egyet kell fordulnia a sarkon és egy áttetsző lényen szemlélődhet tovább. Felettébb kellemes érzés és persze azt ne felejtsük el megemlíteni, hogy ifjúnk nem a jómodoráról nevezetes és ezt be is fogja mutatni*
-Nem lebegnél egy lyukkal arrébb? Eléggé zavaró rajtad át néznem a folyósót *íme egy hamisítatlan Eric-féle beszólás*

Nem Játékos Karakter Hozzászólások száma : 18

*A félhomályban fürdő folyosón megjelenik Gwen, egy falon átlebegve. Fehér ruhája van rajta, mint mindig, amit apró virágok díszítenek. Körülötte két pillangó lebeg, olyan gyöngyházfényűek akár a lány, mint ha ők is szellemek lennének. A kislány jeges tekintettel pásztázza a folyosókat, hátha megpillant valahol egy ijesztgetésre váró diákot. Igaz, még elég korán van az ilyesmihez, de már nem bírt tovább várni. Mikor már jó ideje senkit sem lát megáll, és a falhoz lebeg. Átlátszó mutatóujját felemeli majd úgy tesz mintha különös jeleket írna a falra. Nem tartja fontosnak a keresés folytatását, ha jól sejti, következő áldozata egyébként is a saját lábán fog ide jönni.*

Hozzászólások száma : 508 Kaszt :

*Hevesen bólogat, mikor Fruntoszról van szó.* -Igen, igen, csodás hely lehetett, de eddig még nem találták meg, gondoltam hátha az apukád. Kár, hogy nem. *Az ajtóra pillant újra, majd inkább válaszol.* -Szép hely a Roxfort, bár itt is jó, a mozgó lépcsők néha kicsit félelmetesek voltak. *Aztán újra az ajtóra pillant.* -Nem is tudom, szerinted Tons? *Pillant a kik kék madárra.* -Használd az eszed, és a pálcád. *Előveszi a pálcát.* -Hát nem tudom. Csodálkoznék, ha egy egyszerű varázslat megtenné. Alohomora. *Mutat a zárra mire az kattan egyet.* -Hát ezek szerint mégis. Mész előre? *Pillant a fiúra.*

Diák Hozzászólások száma : 49 Kaszt :

*Megan nyomában halad egészen a konyháig. De azért el lehetne róla gondolkozni, hogy ha titkos, akkor hogyan fogják őket beengedni. Alkalmasint sehogy. No sebaj, nem volt egy stréber sosem, bár a büntetést meg kéne úszni. Megáll az ajtó előtt, és hallgatja a lányt.* Fruntoszi? *húzódik mosolyra a szája* Ja nem, ahol apu dolgozott, ott török vendégmunkások voltak, ők is elég érdekes lények. * De jó neked, te járhattál a Roxfortba, én meg egy ilyen hülye címváltozás miatt csúsztam le róla, és valami névtelen lyukban voltam elásva három évig, remélem ez a mostani már elfogadhatóbb lesz. *Az ajtóra vet egy pillantást* De, biztos, hogy ez az. Hogy megyünk be?

Hozzászólások száma : 508 Kaszt :

*A.J-vel érkezik le a folyosókra, természetesen a Társalgón vágtak át hozzá, de a titkos konyhát keresik, hogy ne haljanak éhen, mivel újként az ebédidőről erősen lemaradtak.* -Oh, csak nem a híres Fruntoszi romokat fedezte fel, és azon ásott? Hallottam róluk, kentaurok és griffek lakták régen, és még sok érdekes lény, nem azt? *Jön elő megint a furcsaságaival. De hát sok mindent hallott, és szeritne az valóság is, ez van.* -Én...hát nekünk el kellett jönni otthonról egy fél éve körülbelül. *Válaszol kicsit óvatosan, hisz azért ők mégis csak elmenekültek onnan.* -Én jártam is a Roxfortba, de csak 3 évig, aztán mivel ide költözünk, beadták anyáék a jelentkezésemet, hogy mégis csak tanuljak tovább, és ne maradjak tanulás nélkül. *Válaszol. Lassna elérnek egy ajtóhoz, ami már egész messze van a kanyargós folyosón a Társalgótól.* -Szerinted ez nem az? Bentről mintha motoszkálást is lehetne hallani.

Tárgy: Re: Keleti-szárnyi folyosók Hétf. Jan. 14, 2008 2:01 pm

*Seler érkezik a keleti zárnyba.A csuklya még mindig fején van,így a többi diák csak azt gondolhatja,hogy egy kecsesen lépkedő,úri ember sétál itt,akinek szép erdőzöld szemei vannak,pedig ez a diák egy tünde.Lassan odaérkezik a könyvtárhoz.Kezét felemeli,és lenyomja a kilincset.Az ajtó kitárul,és Seler beljebb merészkedik*-Megérkeztünk!-*mondja suttogva,és elmosolyodik*~Ki volt az a zseni aki föld alá tette a csodás köynveket?~*fut át végig agyán egy gondolat,ami már párszor megfordult a fejében,de ezt gyrosan elhessegeti*