Komor erdő

Tárgy: Komor erdő Pént. Júl. 15, 2011 1:42 pm

First topic message reminder :

*A tölgyessel párhuzamos sötét erdő. Leírás majd egyszer csak. Itt fog majd zajlani a klános mese, már most is lehet írni.*

Tárgy: Re: Komor erdő Pént. Nov. 04, 2011 6:18 pm

*Alf kijött erre a megnyugtató helyre ahol neki tud dőlni egy fának és kicsit kitudja kapcsolni az agyát egy szál fekete ingeben és fekete farmerben táskája maga mellett a földön benne kicsit fázó kaméleonja aki most csak azért nem szólal meg mert tudja hogy Alf pihen és ilyenkor nem érdemes zavarni.Inkább ő is hallgatja a szél zúgását és és a még megmaradt néha-néha lehulló levelek zaját a teljes csöndben ebben az időszakban már az állatok is vissza húzódnak így sötétedés után és köd is elég nagy a megszokotthoz képest.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 3:16 pm

*Szerencsére a lány magához tér, és értelemszerű az első kérdése. Laura csendesen áll felette, és amikor Aysa felül, följebb segíti, hogy tudjon járni. Valószínűleg azért még erősen fáj a háta ha lábra áll, de Laura tartja szépen, mint amikor részeget támogat az ember, miközben felel.* - Vérfarkasok. Nem szép teremtmények, főleg, ha nem tudod mit csinálj velük... Neked viszont... *Itt tart egy kis szünetet, miközben elindul az iskola felé.* - ...jobb lesz, ha gyengélkedőre viszlek. A vérfarkasok karmolása nem jó móka. Veszélyes tud lenni. Gyere. *Támogatja a lányt, aki valószínűleg fájdalmakkal küzd, mert a seb mély volt, ráadásul vérfarkas okozta. Hiába az elsődleges gyógyító mágia.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 3:04 pm

* Magához tér. A hátából a fájdalom eltűnik, mi történt? Hogy került földre? Kik voltak ezek? Az alapvető kérdésekre még csal válaszolni sem tud önmagának, lassan felül, megköszöni Laurának a segítséget, majd halkan motyogva megkérdezi.* -Mi volt ez?*

// sa..sa sajnááálóóóóóóóóóóóóóóm :'( //

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 2:57 pm

*A mágiája sikerül, a farkas pedig megfutamodik, így ő maga szabadul, és a futó vérlényekkel nem igen törődve Aysa felé vetődik, és már kezdi is a lány gyógyítását, miközben az orra alatt morgolódik valamit.* - Bolond lány, hogy nem tudsz vigyázni magadra... Ha nem jössz rendbe most azonnal, még meg is haraplak... *Közben orra elé veszi a kezét, csábítja a lány vére, ahogy folyik, csörgedez szépen a hátán. Fújtat, és nézi, hogy sikerül a gyógyítása, és ha kell, megismétli még egyszer, hogy szaktársa magához térjen. Elég csak a varázsigére gondolnia, hogy a seb szépen összeforrjon.*

// Gyógyítás (AMM elsődleges)
Leírás: Mint, ahogyan az asztrál-mentál mágia arra is képes, hogy sebzést okozzon, olyannyira elhitetve az ellenféllel, hogy sérült, hogy az be is következik, eképpen gyógyításra is alkalmas. Gyógyíthatjuk saját magunkat, vagy mást is, egész egyszerűen olyan szinten hitetjük el az elmével a sebek összeforradását, hogy a test alkalmazkodik ehhez és ténylegesen beforrnak a sebek, eltűnnek a sérülések.
Pálcamozdulat: Markoljuk meg jobb kezünkkel az medált, miközben erőteljesen a gyógyulásra koncentrálunk, és persze a célpontra, ha azok nem mi vagyunk, és elsuttogjuk az igét. Magasabb (ötödiktől) évfolyamon már suttogni sem szükséges, csak koncentrálni rá.
Hatás: Azonnali és maradandó. A gyógyítás azonnal létrejön, tehát beforrnak a sebek, eltűnik a mérgezés stb. Természetesen maradandó, tehát nem fordul vissza a folyamat. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hát úgy tűnik a lány beájul, Laura viszont felveszi a harcot. A vérmérgezés tökéletesen sikerül, a farkas vonítva tántorodik el a vámpírtól, a többiek pedig döbbenten nézik a jelenetet, és megfutamodnak. Nem gondolták volna, hogy egy vámpír még boszorkány képességekkel is rendelkezik. Túl erős, inkább futás. Hátat fordítanak, és bevetik magukat az erdőbe.*

//Aysa: na de mi különbség van egy sima játék, és egy ilyen játék között. Semmi. Szóval én csak egy kis játékszínesítést gondoltam, de ha nem kell, akkor nem.//

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 2:40 pm

* És Elduka hasznavehetetlenül elájult*

// léptem én még így nem tudok játszani >.

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 2:32 pm

*Amikor a szaktárslányt támadás éri, Laura érezhetően küzd a fiú szorítása ellen, de nem sok esélye van, hiába erősebb egy átlag embernél, még így is gyengébb egy vérfarkasnál. amikor látja, hogy nem igen tud mit tenni Aysa testi épségéért, inkább abbahagyja a küzdelmet, és örül, hogy a lány legalább nem igen van magánál, így nem valószínű, hogy emlékezni fog a dolgokra. A tincse tépésére azért felszisszen, szemeit becsukja egy pillanatra, majd fújtat egy keveset, mint egy ideges macska.* - Vedd le rólam a mocskos kezed! *Sziszegi újra, és vérmágus képességgel célozza a farkit, aki lefogja. Mindenképp van vére, és a 6. szint talán elég erős lesz...*

// Vérmágus 6. szint
Vérmérgezés: Célszemély vérét képes távolról manipulálni, de látnia kell hozzá a célt. Az illetőt rettentő kínok fogják gyötörni, mert a vére szinte támadja saját szervezetét. A folyamat addig tart, amíg a vérmágus koncentrál és látja a célt. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Miután Eldunary tökéletesen figyelmen kívül hagyja a vérfarkasokat, a hármasból az egyik előreugrik, és figyelmeztetésképpen végigszánt a hátat fordító lányon. A diákképviselő égető kínt érez a lapockájánál, és a levegő után kapkod. A Laurát fának szorító farki kiszakít a vámpír tincseiből egy szép nagyot, és szagolgatja.* Nem vagy alkupozicióban vámpírcicus. *A társaira röhög, és bólint, vélhetően azt tárgyalják le, hogy melyikük fogja megharapni a főprefektust, kié legyen a dicsőség.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 2:18 pm

[color=orange]* - Erőszakos, igen. De engem is így edzettek, így csak erősebb lesz, s közben a fájdalom küszöbe is kitolódik, igaz Miri?* Kérdezi a csodálatos teremtést és gyengéden megsimogatja mire Miriem gazdája csípőjének dörgöli pofáját.* - Minél kegyetlenebb egy edzés annál jobb.* Jegyzi meg Elduka keserűen, majd végig hallgatja Laura elmélkedését.* Na az tényleg gyönyörű én kivételesen nagyon szeretek éjszaka sétálni amikor hullik a hó annyira gyönyörű.* Lelkesedik Aysa majd hamar el is komorodik hiszen már napok óta nem hallott Alfonsról.* Értettem, tehát te sem láttad, Komolyan mondom az a kölyök kerül engem!* Majd nagyot dobbantva elindul az erdőben, majd vissza fordul és vár hogy Laura követi-e vagy sem. Vagyis inkább csak szeretett volna tovább menni de ekkor egy "suhanc" ugrott Laura mellé, Aysát pedig csak egy könnyed mozdulattal férre lökte..mint ha csak egy zsák lenne ami útban van, Miri gyorsan reagál és Gazdája mellé lép* - Ki vagy te és mit akarsz?* Intézi szavait az idegen felé.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 2:17 pm

*A visszaköszönésre kicsit elmosolyodik, majd amikor a lány belé kapaszkodik, érezheti, hogy Laura ugyan alig mozdul, mégis olyan szilárdan áll, mintha csak odaöntötték volna, mégis olyan könnyedén mozog, mint egy pillangó a levegőben. Majd furcsállkodva hallgatja végig a lány szidását, és csodálkozó hangnemben teszi fel a kérdést.* - Magadon edzeted a daimonod? Nem gondolod, hogy ez kissé erőszakos? Ha megharapna, vagy megkarmolna téged, azt ő is érezné. Nem csoda, hogy nem ad bele mindent, ha olyan, mintha magát tépné... *Mondjuk a lány valószínűleg hallja, hogy mit is motyoghatott a vadmacska, hiszen mint tudjuk, erősen jó a füle. De vegyük úgy, hogy nem is nagyon foglalkozik éppen vele. Az időjárásra irányuló kérdésre gy cseppet elmosolyodik, feltűnt neki, hogy a lány nincsen éppen a hőmérőhöz öltözve.* - Valóban, a hó nagyon szép tud lenni. Szerintem mindenkinek jól áll, ahogy a kabátjára hullik egy pehely. Gyönyörűen szikráznak a holdfényben... *Teszi hozzá kicsit elgondolkodva, miközben egy pillanatra felfelé néz, az ég felé, még ha nem is feltétlen látja egészen a fák miatt. Ő maga sem épp az a fázós jellem, először is vízmágus, ami jégmágust is jelent, na meg aztán vámpír, szóval nem igazán zavarja a hideg.* - Alt? Nem, nem láttam. *Becézi le a fiút ismeretlen okokból, majd folytatja is.* - Gondolom vacsorázhat, vagy ilyesmi... Szóval gyakorolni vagytok itt? *Kérdezi, és a daimonra pillant, hátha az felel neki. Majd mielőtt a lány válaszolhatna neki, pillanatok alatt egy fához lesz szorítva. Kicsit meg van lepődve, nem mondom, főleg a szavakra, amik elhagyják a fiú száját.* - Kit nevezel Te vérszívónak?! *Sziszegi a lány, fogai között, és tovább folytatja, miközben Aysa felé int a fejével finoman.* - Hagyjátok a lányt szabadon elmenni, és tárgyalhatunk, kutya... *Na igen, szeretné eltávolítani a láynt a képből, hogy szabadabban mozoghasson...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Egy hatalmas termetű fiú ugrik Laura mellé az egyik fáról. Mozgásában emlékeztet egy ragadozóra. Igen helyes, de annál vadabb külsejű. Eldunaryt a földre löki durván, majd Laurát egy fához szorítja.* Mit keresel a területünkön vérszívó. Azt gondoltad, hogy nem fogunk kiszagolni? *Ha a lány körbenéz, még három igen termetes alakot pillant meg, akit bár fel vannak öltözve, szinte biztosan vérfarkasok. Hát igen... ez bizony ciki...*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 1:51 pm

* A földre került, nagyszerű! Ezek szerint sikerült kicsit formába hoznia Mirit, bár ez még nem elég, jó esetben már nem kellene ilyen vidáman mozognia, persze az se lenne jó ha már nem mozogna, ezt Aysa is jól tudja. Ahogy padlót fogott Laura megjelent az őt jellemző nesztelenségével.* Üdv neked is Laura* Fogadja el a segítő kezet és nyomban Miriemre förmed, bár hangjában nyoma sincs haragnak.*- Miri, ezt nevezed te támadásnak? Már nem szabadna mozognom! Persze... csak ha valódi ellenség lennék...na de mindegy, majd alakítunk még ezen.* Miriem motyog maga elé valamit de nem igazán lehet hallani így inkább Laurára veti a figyelmét.*-Szép időnk van, nem de? Bár ha havazna még jobb lenne* Aysa igazából nem tudja mégis mit mondhatna Laurának, így hát mit tehet, mit nem, össze vissza csacsog, mint azt általában*- Ő...izé.. amúgy idefele nem láttad valamerre Alfonst?* Egyébként Alfonst már régóta vadássza, de úgy tűnik a fiú kerüli.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 1:34 pm

*Néma léptekkel halad az iskola egyik főprefektusa a komor erdőben. Ismeretlen ösvényeket ismerve, és sosem látott helyeken járva. Mégis bárki eltalálhat ide, hiszen nem rejtett ez a hely. Szokásos öltözetébe van most is, fekete farmernadrághoz vajszínű felsőt vett fel, amire fekete hosszú ujjú dzsekit húzott, végül egy szintén vajszínű sálat, mintha fogna rajta a hideg. Nyakában egy ezüst láncon egy pár dögcédula fityeg, amik hang nélkül ütődnek egymáshoz, lábán egy pár fekete cipő van, valószínűleg csizma, de a nadrág jól takarja, míg derekán egy fekete bőr öv található, amin egy szütyő, valamint pár kitűző sorakozik. Egy, ami az Eramir szakját, és egy, ami a föprefektusi rangját jelzi, valamint egy, ami fekete, és csak egy féloldalasan mosolygó száj van rajta, aminek kivillannak vámpítfogacskái. Haja szabadon leng, egészen derekáig érve, míg elülső rövidebb tincsei arcába lógnak, félig-meddig takarva aranysárga tekintetét, ami kedvtelenül, közönyösen néz előre. Lehelete látszik a levegőben, hiszen már erősen hideg van. Jó távolról hallja meg szaktársa hangját, hiszen füle sokkal élesebb, mint az átlag embereké, így felé veszi az irányt. Léptei továbbra is teljesen hangtalanok, bár megjelenése egy cseppet sem feltűnésmentes. Fehér tincsek között egy sápatag arc, amelyről aranysárga macskaszemek figyelik a szürke világot. Hangja kicsit érdektelenül csendülhet elsőre, de gyorsan élet kerül bele.* - Üdv Aysa. *Köszön a lánynak, hiszen tudja, hogy szaktársak, és azt is, hogy a lány szintén poszttal rendelkezik, majd odalép hozzá, ki tudja, hogy a lány már felkászálódott-e már a földről. Ha nem, akkor bal kezét nyújtja neki, hogy felsegítse. Nem nagyon esik pánikba, hogy mi lehetett az, ami a földre küldte a lány. Egyik indoka erre, hogy hallotta a szavakat, amiket daimonjának mondott, a másik pedig, hogy nem hiszi, hogy az erdei lények bármelyike meg tudná ezt csinálni vele is.*

Tárgy: Re: Komor erdő Kedd Okt. 18, 2011 12:53 pm

* Már jó pár órája kint lehetnek Miriemmel Miriemnek. Egy nyíltabb terepen álldogál most Elduka lassan forog körbe hiszen Miriem a lesből támadás híve, hirtelen csap le áldozatára. Aysán ma is a jól meg szokott kopott farmer és a világos színű ujjatlan felső van, hiába a nagy hideg. Hirtelen ág reccsenésére lesz figyelmes, felszegi állát és elmosolyodik* - Miriem, ennél óvatosabb is lehetnél. Naaa gyere cicuskám! Cicc, cicc, cicc...* Nem is kell sok Miriem azonnal támad hatalmas mellső mancsával oldalba vágja Aysát, vagy csak szeretné, mert az még időben elugrik, de úgy látszik így is elkésett s most egy fatörzsnek csapódott.*

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Aug. 11, 2011 2:44 pm

*Hát, minden esetre Darius nem fogja megtudni. Mert ez olyan téma, amit Rosetta olyan mélyen őriz, hogyha valaki rájönne, akkor jönne a tipikus: Túl sokat tudsz, ezért meg kell öljelek" téma, és hát az nem lenne a szíve csücske. A viccre erőtlenül elmosolyodik, aztán lassan lassan megrázza a fejét, egészen lassan, mert az kell még csak, hogy bele is szédüljön.* - Ne vigyél el, csak... csak egy olyan területre, ami nem sérült. *Kicsit nyög, fájdalmasan és erőtlenül, aztán lassan megint megszólal.* - Rejtett tisztás... *Kicsit elhaló, sisegő hangon fejezi be, ugyanis a következő pillanatban már lendületesen le is hanyatlik a feje, amennyiben Darius megtartja, akkor a karjaiba, ha meg nem, akkor gyönyörűen ájultan dől el. Elsötétedik minden. Hogy miért a rejtett tisztásra? Az a hely rengeteg energiát rejt, és mivel ott tölti életének nagy részét, megszokta a környezetet, és mindig rendben is vannak ott a mana-szálak, onnan erőt tud gyűjteni, nincsen felfordulás, senki sem nyúlt bele úgy, mint itt ez a mérhetetlenül erős elemi mágia. Minden esetre a kis vörös leányzó ismételten nincs eszméleténél.*

Vendég

*Igen, teljesen átlagos... Bár Darius ebből az egyik részt nem ismeri, na vajon melyiket? Nem mintha számítana bármit is, vagy mégis? Elvégre, annyira nem bírja a vérfarkasokat per vámpírokat, viszont, az előítéletekben sem túl járatos. Hogy mi lenne, ha megtudná? Meglepődne, de, azon felül semmi. A viccen halkan elneveti magát.* - Na jó, lebuktam... Akkor ugye nem gond, ha bevonszollak az erdő mélyére, és megsütlek nyárson? *Viccelődik még mindig vigyorogva.* - Azt hiszem, kicsit túllőttél a célon, nemde? *Csóválja a fejét immár komolyabban.* - Bevigyelek a betegszobára? *Közben, ha már eleget ivott, rácsavarja az üvegre a kupakot, és elteszi. Végigfut az agyán, hogy Seldrit nem örülne ennek... Egy másik lánnyal gyógyítgatják az erdőt, majd ebben a cseppet talán félreérthető testhelyzetben próbálja magához téríteni... Természetesen egy pillanatig sem gondolt rosszra, csak hát, pasiból van, törvényszerű, hogy ilyen gondolatokon is rágódjon. De perpillanat jobban izgatja, hogy ne ájuljon el megint a mellette fekvő lány...* - Vagy valahova?... *Teszi még hozzá, valahogy érzi, hogy a betegszoba nem a leghívogatóbb hely egy druida gyógyító számára...*

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Aug. 11, 2011 2:09 pm

*Hát igen, néha hasznos megfigyelni a természetet, hogy hogyan viselkednek, miben jobbak, miben lehetnek rosszabbak, mint az emberek. Bár túl sok rosszat nem találunk, az ösztönlénységen felül. Ájultan esik össze, elvesztve az eszméletét, de úgy tűnik, hogy Darius időben elkapja, még mielőtt koppanna a földön. A súlya igen csak apró, lévén, hogy koboldlányról van szó, és így ájultan még jócskán törékenynek is tűnik. Mikor a fiú a falhoz ölteti, a hátát a törzsnek fektetve akkor lassan felnyitja a szemét, de látszik rajta, hogy még ez is nehezére esik. Az arcába a szín nem kerül vissza azonnal, de mikor meglátja az italt a szájánál, akkor erőtlenül inni kezd belőle. Igazából eléggé itatni kell, mert a kezeit nincs ereje felemelni. Így is megdöbbentő, hogy mennyit varázsolt, és az a mutatvány is, amit a fával csinált. Szóval... Vagy nagyon nagy a mágikus hatalma, vagy beleadott egy kicsit a természetes gyógyító mivolta is, és azzal tartotta fenn magát és pótolta az energiáit. Valószínűleg az utóbbi persze, hiszen ő is csak egy átlagos kobold-vérfarkas-druida-természetesgyógyító druida lány. Tök átlagos, nemde? *
- Köszönöm... *Mondja pihegve, amikor néhány korty után lassan felemeli a kezét és eltolja az üveget. A feje hasogat, és teljesen erőtlennek érzi magát, ahogy felpislog Darra.* - Ne most áruld el, hogy igazából velejéig romlott vagy és a véremet akarod. *Kicsit nyög egyet, valami viccféle akart ez lenni, de végül is az érződik belőle, hogy milyen gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát hirtelen.*

Vendég

*Tekintetével elgondolkozva követi a farkast, aki a zsákmányt elhurcolja a társainak. Falkában él, nem csak magára gondol, a társai éppolyan fontosak neki, mint önmaga. Jobban belegondolva, többet ér némely embernél.* - Talán nem gondolt bele... *Fordítja a fejét ismét Rosetta felé. A lány láthatóan fárad, ahogy ő is, mivel nem egy druida fajta, neki egy a kétszer tíz méter átmérőjű kör is elég sokat kivett az erejéből. Viszont az erdő egyre zöldebb, már úgy néz ki, mint a leégetés után egy évvel lenne - apró facsemeték, bokrok, fűszálak növekednek, sőt, a koboldnak köszönhetően néhány fa is újraéledt. Dar viszont ismét leül, a térdére támasztja remegő kezét, mély levegőket véve próbálja összeszedni az erejét.* - Nos, igen, talán túl elhamarkodottan támadtunk rájuk... Ha láttuk volna őket, ez nem történik meg. *Rázza a fejét.* - Neked pedig ideje lenne pihe... *Ekkor Darius csak azt látja, hogy a fa hirtelen kizöldell, a lány viszont összecsuklik... Két lépés alatt ott terem, és mielőtt az földet érne, elkapja.* - ...pihenned kéne. *Csóválja a fejét, majd az ölébe kapja a lányt, odébb viszi, és lefekteti egy sikeresen újraélesztett terület közepére, a puha fűre, a hátát egy farönknek támasztva. Majd a dzsekije zsebéből előkap egy műanyag palackot, vizet varázsol bele (mivel már kifogyott az üvegből), és a lány szájához tartja, miközben ugye leül mellé és úgy tartja félig ülő helyzetben.* - Gyerünk, igyál... *Biztatja halkan. Már ha az nincs elájulva... Ha el van, akkor próbálja felébreszteni.*

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Aug. 11, 2011 1:29 pm

*A farkas már csak egy oldalpillantást vet a fiúra, aztán evett már eleget, de még is az őz lábára lendületesen ráharap és szépen elhúzza. Rosetta csak az állat felé fordul, biccent neki egyet kedvesen, köszönésképpen. Szépen elviszi a vadat, távolabbra, a társainak. Aztán persze Darius felé néz, és lassan bólint.* - Igen, druida. És Nicolas ezt jól tudja, és még is a tűzet választotta. Jó, eléggé hatásos fegyver, de az erdőben?... *Kicsit felsóhajt, bosszúsan, de aztán folytatja a dolgot. Persze ő is fárad, a mágia sose volt és sose lesz végtelen erő, még egy ilyen koboldlánynak sem, aki ízig vérig a természet része és a mágia gyermeke. De még is, számára is hatalmas ez a terület, szóval amikor Darius válaszol a kérdésére, akkor ár a homlokán egy fáradt izzadtságcsepp gyöngyözik.*
- Csak nem szeretik az idegeneket, és hogyha felgyújtják az otthonukat. *A hangja eddig erős volt, és barátságos, de most sokkal inkább elhaló. De folytatja, élesztgeti a természetet, egészen addig, ameddig egy hatalmas tölgy törzsére illeszti a kezét, és annak szinte elszenesedett részét gyógyítgatja... Mert abban a percben a keze felvillan, az arca és a bőre elsápad, és mintha az összes életereje vándorolna ki belőle, a fény átmászik a fára... Az újra színpompás lesz, élettel teli, még új rügyeket is kap... de a kis koboldlány olyan szinten elveszti az erejét, hogy a következő pillanatban már a földön végzi. Túl sok energiát akart megosztani, elvesztette az uralmát felette, és kicsúszott a kezéből...*

Vendég

*Vet egy oldalpillantást a mellette falatozó farkasra, mikor az fenyegetően rámorog.* - Nyugi, nem szeretem a véres húst... *Vigyorog rá, majd mikor az újra falatozni kezd, ismét a koboldlány felé fordul.* - Csak nem gondolod, hogy így itthagyom ezt a helyet? *Mosolyog a lányra halványan.* - Látom, neked jobban megy a dolog. Druida vagy, ha jól nézem?... *Mondja félig kijelentve, félig kérdezve a dolgot. Elvégre elég egyértelműen látszik a lányon, hogy profi a dolgában. Őt minden esetre igen leszívta ez a tíz méternyi kör is, szóval egyelőre csak ül, és próbál erőt gyűjteni. Érzi, hogy nemsokára összeszedi magát, de inkább vár, minthogy elszúrjon valamit. Addig is válaszol a felé intézett kérdésre.* - Sétáltam a birtokon, és feltűnt, hogy erre még nem jártam, hát gondoltam, megnézem... De ahogy észrevettem, nem egy barátságos környék. *Nevet fel halkan. Rosettára nézve hirtelen eszébe jut, hogy jóban lennének Seldrittel... Közös témájuk tuti lenne - a természetimádat. Abban megegyeznek. Dar is lassan feláll, és egy újabb kört rajzolva megismétli a műveletet. Lassan kivirul a környék. Lassan, de biztosan.* - Haladunk. *Mosolyodik el, végigfuttatva tekintetét az újabb cserjéken, amiket növesztett, meg a néhány magányos fűcsomón.*

//Jégszekrény Razz

//

Tárgy: Re: Komor erdő Szer. Aug. 10, 2011 3:59 pm

*Mikor Darius bemutatkozik, akkor felemeli a pillantásait a koncentrációból, a koboldlány keze nyomán újra kiserken a fű, minden életre kelthető növény talpra áll, és azok, amik véglegesen a pusztításba elvesztek, szépen beszívja magába a természet, hogy táplálja a kiserkenő új hajtásokat. Látszik ügyes mozdulatain, hogy nagyon gyakorlott druida.*
- Rosetta. *Mutatkozik be ő is, röviden, miközben végigméri a fiút, hiszen nem nagyon futtatta végig a tekintetét amíg oltottak, meg hullák pottyantak a fejükre.* - Köszönöm. *Mondja egyszerűen a fiúra pislogva, amikor látja, hogy ő is természetvarázslatokba kezd, hogy segítsen neki. A koboldlány nagyon szépen halad, de hát eléggé sok dolguk van, annyi szent. Minden esetre úgy is kifulladásig csinálja, szóval amikor Darius leáll, ő nem teszi.*
- Semmi baj, a szándék a fontos. Igazán köszönöm. *Mondja újra a koboldlány, egy kedves mosollyal, miközben a farkas akit idehívott azért idegesen morog fel, mikor Darius leül, mert igen közel van hozzá. Hogy azért mordul fel, mert ennyire vad és csak a druida lányt tiszteli, vagy azért, mert félti a kapott zsákmányt, hát azt Darius igazán nem tudhatja. Aztán az állat újra falatozik, nem szép látvány, ahogy acsarkodó pofájával tépi szét az őzgidát... DE hát a természet rendje, mint tudjuk.* - Miért is keveredtél ide? *Kérdez rá a lány, mintha csak valami természetszellem lenne, és az ő ittlétét nem kéne semmivel se magyarázni, hiszen az erdőhöz tartozik. *

Vendég

*Sikerül eloltani a tüzet, és össze sem nyomják őket az égve repkedő fatörzsek, majd végül Rosetta magyarázatot ad rá, hogy miért is történt meg mindez, pontosabban, elismétli, amit hallott.* - Ó, remek... *Morog az orra alatt, nem találja a dolgot túl viccesnek, humorosnak, esetleg irónikusnak, inkább roppant módon idegesítőnek. Nem örül, hogy a fél erdő felgyulladt és leégett, bár nem egy nagy természetbarát, de a rombolás hívei közé sem tartozik. Egyetért benne, hogy helyre kéne állítani, amit elrontottak, pontosabban, Nicolas rontott el, s látja, hogy a koboldlány is így van ezzel, szóval úgy dönt marad, és segít. Lesöpri a dzsekijéről a hamut és a port, megállapítja, hogy átitatódott füstszaggal az egész, majd egy rövid káromkodás után a lányhoz lép.* - Amúgy Darius vagyok. *Biccent feléjük, majd kifejezéstelen tekintetét végighordozza a leégetett területen. Nem mindig ilyen, csakhát, nem könnyen oldódik fel idegen társaságban.* - Azt hiszem, segítek rendet rakni. *Sóhajt, vetve egy futó pillantást Nicolasra. Ő nem ítéli el, elvégre csak magukat akarta megvédeni. Majd a pálcáját a földre téve, egy nagy kört kezd rajzolni... Nem az egész területet rajzolja körbe, hiszen nem a legjobb természetmágiából, félő, hogy túl nagy területen nem sikerülne a dolog. Így hát egy kábé tíz méter átmérőjűvel kezd, a közepére áll, és kimondva a varázsigét reménykedik, hogy legalább a fű kinő.* - Naturas! *Majd figyeli, ahogy néhány apró bokor kihajt a területen, meg néhány fűcsomó megjelenik, sőt, még négy-öt facsemete is kicsírázik. Persze ez nem túlságosan csodálatos teljesítmény. Sajnálkozva csóválja meg a fejét.* - Bocs... én ehhez nagyon béna vagyok. *De legalább megpróbálta. És ez is valami... Egy idő elteltével majd megnőnek a fák és a bokrok, és a magvaikból újak nőnek ki... Dar viszont letelepszik egy épen maradt farönkre. Fárasztó varázslat, mielőtt újra próbálkozik, muszáj pihennie.*

Tárgy: Re: Komor erdő Szer. Aug. 10, 2011 3:25 pm

*Végül csak eloltják és amikor meghallja, hogy miről és kik is beszélnek, akkor döbbenten ugrik le a fáról, légmágiával tompítva az esését, puhán guggolásba érkezve. Döbbenten mondja el a többieknek, hogy mi is volt ez az egész.*
- Azt hiszem... Hú. Nem tudom ez mi volt. *Szólal meg a lány, de aztán mindent amit hallott elismétel, hogy mindenki vonja le a konklúziót. Az állat tetemével még csak-csak tud mit kezdeni, de a hullával nem, így eléggé könyörgő szemmel néz Nicolas felé, hogy csináljon vele valamit.* - Hogy jutott eszedbe tüzet gyújtani... egy erdőben? *Kérdezi, de nem akar nagyon megrovó lenni, csak Nicolas adott neki egy kis munkát. Ugyanis Rosetta addig tuti nem távozik, ameddig rendbe nem tette a helyet, különféle druida és természetmágia varázslatokkal. Csak az a hulla nem kéne... Mivel a vad nem természetes halált halt, hanem még tökéletes étel vadállatoknak, csendesen megáll, és Druida energiáit elengedve hív magához egy farkast. Nem szelíd, vad, teljes mértékben, de a druida nyugodt kisugárzása megfékezi minden támadásban, csak az őzért jött, és azonnal neki is esik. *

// Köszi a kis színesítő mesit Jackie Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas és Rosetta avrázslatai sikeresek, a tűz csillapodni kezd, és Darius is sikeresen kezdi el terelgetni a feléjük suhanó fákat. Újabb földrengés, és Rosetta hallja, ahogyan valakik beszélgetnek. A pontos beszélgetés eléggé zavart és primitíven folyik, de annyi a lényege, hogy két, hatalmas lény beszélget, hogy őket vajon miért bántják, mikor csak itt eszegettek, meg jött valami ember, az is csak bántotta őket, csak azért, mert olyan nagyok, aztán még meg is bökdösik őket, meg rájuk gyújtanak itt mindent, és veszekednek, hogy ki és miért ejtett el valamit, vagy a másik miért ejtette el a gidát, mert azt ették volna meg, de mostmár az is szénné égett, és így semmi értelme itt lenniük, inkább visszahúzódnak a Lélekölő-hegységbe. És valóban.. Ahogy a dübörgés, meg a rengés egyre távolabb kerül, úgy kerül egyre távolabb a két tréfálkozó lény is, akik azon viccelődnek, hogy még jó, hogy senki nem látja őket a múltkor megivott lötty miatt.. És az erdőbe visszaáll az átmeneti béke. Csak a lángok ropognak még.*

Vendég

- Jesszus anyám... *Morogja, ahogy tekintetével követi a lángoszlopot, ami nyomán kigyullad az erdő. Nem megy ő sehova, viszont felpislog Rosera, ha az még a fán van, odaszól neki.* - Szerintem onnan le kéne mászni, ha nem akarsz megégni. *Kiált fel, de lehet hogy user hülye és Róz már rég lennvan, na mindegy, Dariust inkább a feléjük repülő lángoló fák idegesítik, így egy ostorcsapás szerű mozdulatot végez el feléjük.* - Ecto Bravia! *Mondja ki halkan a varázsigét is, remélhetőleg eltéríti a közvetlenül feléjük repülő dolgokat. Reméli, addigra a lángokat sikerült eloltaniuk, s ha ez megtörtént, követi Nicolast a feltételezett jó irányba.*

//Lökéshullám (AMM elsődleges):
Veszélyes varázslat, a taroló átokhoz hasonló ám, erősebb, „halálosabb” átok. Hatására képesek vagyunk olyan elemien erős lökéshullámokat idézni amely akár 10-20 méterre is hajíthatja az ellenfelet. A varázslat veszélyessége viszont nem csak ebbe rejlik. A varázslat nem egyszerű lökés. Fájdalommal jár. Olyan mintha egy ló rúgta volna meg a célszemélyt. Ezért előfordulhat, a támadás végre hajtásával hogy ellenfelünk, benső vérzést szenved, a csontjai széttörhetnek, hirtelen oxigén hiány léphet fel, illetve a becsapódással járó fájdalommal is számolni kell ami a földet éréssel jár.. Egy varázsló aki már rutinos ez ige használatába képes könnyedén ölni is vele hiszen a lökés hullám ereje könnyedén beszakíthat bármilyen szervet a testben.//