Udvar

Vendég

- Hm... igazad van. Vajon hogy alszanak? Majd egyszer meg kell kérdezni. De azért már biztosan hozzászoktak, nem? *Utána hallgatja tovább a kincsvadászatos sztorit. Érdekesnek tűnik, az egyszer biztos, de ő nagy eséllyel nem is indult volna el ezen az egészen. A falkával remekül megvannak, magántulajdon nélkül, egyetértésben, nem nagyon van szüksége a plusz pénzre.* - Hát jó távoliak lehetnek. Meg amúgyis, sosem találkoztam velük, szóval... nyugodtan lehetnek a te rokonaid, nekem megvan a családom. *Veregeti vállon Hamont, megnyugtatva, hogy nem fognak összeveszni a dolgon.* - Eustace, Sadie... rendben, majd megjegyzem, és ha összefutok velük, tudni fogom hogy ismered őket. És igen, ebben bízom, hogy ha Jeremyt érdekelné, már feltűnt volna neki. Valami csak lesz. Olyan még nem volt, hogy semmi nem lett volna. *Jelenti ki bizakodóan, majd bólogat.* - Persze, szívesen! Jeremyhez akartam menni, de vele évekig együtt voltam, téged meg régebben láttalak, biztos megérti. *Bizonygatja, és alighanem tényleg elsétálnak körülnézni, sok megbeszélnivaló van még mindig.*

-------

http://www.nezabar.net/viewtopic.forum?t=2110

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 3:31 pm

-Hát jó, menő, de marha kényelmetlen lehet aludni benne. Imádok kiterülni háton és ha szárnyam lenne, folyton nyomna, kikészülnék! *Neveti el magát. Jó a kedve, rendben vannak a dolgok, Meld sem akadt ki a kincsvadászat miatt és amúgy is itt van, szép az élet!* -Még tart. Valahogy a név alapján találhattak meg, fogalmam sincs, eléggé távoli rokonság lehet, nem kérdeztem nagyon, amúgy is csak valami ügyvédféle közvetítő volt ott. Végülis menni kell az úton, nyomok, keresgélés. Izgi az egész! És lett két új ismerősöm is, jófejek, csak vaksik. Ezek szerint a távoli rokonaid. *Fejtegeti tovább a kérdés.* -Eustance és Sadie, oda vannak egymásért, csak persze nem mondják ki nyíltan. *Mosoly. Mostanában ilyen kerítő szerepe van, vannak itt párok, akiket össze kell passzintania.* -Te tudod, nem szólok bele, de neked drukkolok. Ez a Jeremy is érezheti akkor, de hát mégse lép, akkor bizonyára neki nem jön be a csaj, akkor a tiéd, csak idő kérdése! *Kacsint egyet. A haj kérdésen jót nevet, ki tudja lehet akár még így is. Aztán végül eszébe ötlik, hogy itt álldogálnak már mióta az udvaron, meg kéne moccanni.* -Nézzünk kicsit körül, asszem van hely a szobámban, nem költözöl be? *Invitálja magával barátját, majd irány a kúria, van még bőven miről beszélniük.*

Vendég

- De azért valljuk be, a szárny menőbb is. Azzal legalább tudsz repülni, a fehér hajjal mit csinálsz? *Láthatóan csak piszkálja Hamont, nem akarja komolyan megsérteni ezzel.* - Milyen kincsvadászat? *Pislog értetlenül, és a következő mondatra csak még értetlenebb lesz.* - Mivaaan? *Csúszik ki a száján az első reakció, majd megpróbálja visszajátszani magában, hogy mit mondott a másik, és értelmezni. Mikor megvan, hevesen megrázza a fejét.* - Figyelj, ez mostmár a te neved, meg minden, mármint... én is így támadtalak le az előbb, de rá kell majd szoknom, hogy Hamonnek hívjalak, évek óta így ismer mindenki. De egyáltalán hogy találtak meg? Úgy értem, engem csecsemőként lepasszoltak az árvaházba, honnan tudták hogy rokon vagyok? Vagy. *Értetlenkedik, és elsőre nem is gondol arra, hogy Hamon neki akarná adni a jutalmat, hiszen ő küzdött érte idáig.* - És ki nyert? Vagy hogy van ez, még mindig megy a verseny? Most is, vagy néha van valami nagy összecsapás? *Utána megint a szerelemre terelődik a szó, mire keserűen legyint.* - Fülig bele van esve Jeremybe. Abban bízom, hogy Jeremy majd összejön valakivel, vagy nem tudom, és akkor talán megvigasztalhatom, és végre észrevesz... eljön még az én időm! Csak... az egyelőre nem most van. Tudod, az a gond, hogy a vérfarkasok úgymond... ki tudják szagolni, hogy a másik hogyan érzi magát, vagy ilyesmi, szóval ha eddig nem szólt, akkor vagy nem érdeklem és nem akart megsérteni, vagy annyira bele van bolondulva Jeremybe, hogy észre sem vesz mást. *Megvonja a vállát, és bólogat.* - Persze, illúzióval is könnyen lehet színes hajat. De ki tudja, lehet, hogy a lila hajúak is a te fajodhoz tartoznak. Valami... extra hajszínű faj.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 2:54 pm

-Jól van nem megszokott, de hát mégis kevésbé furcsa, mint két bazi nagy tollas szárny. *Vigyorodik el szélesen. Nem, nem zavarja, hogy mások külsőleg furábbak nála, hiszen egész életében arra vágyott, hogy ne lógjon ki látványosan a sorból, az kifejezetten nehezen viselte. Aztán észbe kap, hogy igen...van még valami, ami azóta történt vele, és ez már nehezebb dió lesz, hiszen végeredményében ez nem is vele történt igazából, hanem Hamonnel.* -Oh igen, a kincsvadászat! Figyu, nem sértődöm meg, ha azt mondod, hogy e téren nem fer, hogy a neved használom, tényleg! Úgy néz ki, hogy volt valami bazi gazdag felmenőd, durva nagybácsi, ilyesmi. Hirdetett egy versenyt, vagy örökség, vagy sok kutatás és harc és nagy jutalom. Felvettem a kesztyűt. *Meséli el röviden a kincsvadászos sztorit, de hát lássuk be tény, hogy ez nem róla szól, hanem a felvett nevéről, szóval egyáltalán nem akadna ki, ha Meldnek kellene a jutalom, vagy akár meg is oszthatják, régen is mindent megosztottak egymással. Aztán felcsillan a szeme, érdeklődve hallgatja a sztorit, hogy mégis csak van valaki.* -Áh, tudtam én! És akkor lépj barátom! Lehet, hogy az a másik csak valami plátói marhaság, és ha tudná, hogy vagy te...érted! *Ez mostanában ilyen, folyton szerelmi tanácsokat oszt, Eunak, és most Meld, már kezd belejönni. Kéne valami tanácsadó irodát nyitnia, egész jól megélhetne belőle.* -És a lány, ő is a falka tagja? *Kérdez rá, ha egyszer Meld idejött, nem lepődne meg az az említett Sasháról lenne szó, vagy épp pont azért jött el, hogy ne fájjon a szíve és ott hagyta a többiekkel a hölgyeményt?* -Fehér hajúakkal? Még nem igazán, és nehéz is eldönteni ki festi, van akinek mondjuk lila, nem hiszem, hogy születéstől olyan nekik. *Finoman megrántja a vállát. Majd idővel, talán találkozik valakivel, aki olyan mint ő, és mindenről lehull a lepel, addig maradnak a megválaszolatlan kérdések.*

Vendég

*Bizony, neki éppenséggel majdhogynem premier plánban volt szerencséje megfigyelni Peter veszélyességét, de szerencsére nem ellene, hanem a védelmére irányult. Arra, hogy ne izéljen, csak tovább vigyorog.* - Mert a fehér haj megszokott? Ugyanmár. Mindent? Mármint a cserét is, meg... mit meséltél meg? *Arról ugye nem tud, hogy Hamon konkrétan tolvaj lett, és hogyan szerzett pénzt miután elkerült az árvaházból, pontosabban megszökött. Mikor Hamon felhozza a vámpírdolgot, prüszkölve felnevet.* - Az ég szerelmére, dehogy! Az durva lenne. A vérfarkas és a vámpír szerelme. Neeem. *Megcsóválja a fejét.* - Hát... iiigazából van valaki. *Böki ki végül, és beharapja az ajkát, gondolkozva, hogy kezdjen neki.* - De nem vagyok olyan szerencsés mint te. Valaki másért van oda, szóval... igaz, hogy az illető egyelőre nem mutatta, hogy viszonozná a leányzó érzéseit, de így engem mondhatni észre sem vesz. *Magyarázza, a neveket ezúttal kihagyva. Utána viszont érdeklődve hallgatja a fura szerzeteket.* - Wow, akkor tényleg nem fog egyikőnk sem kilógni a sorból. És ki tudja, ha ennyiféle dolog van itt, a végén még rájössz, ki vagy te. Fehér hajúakkal nem találkoztál még? És ahhoz tudom, hogy van tehetséged. De legalább rendben vagy.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 2:37 pm

*Kicsit visszavesz a hangerőből, tény hogy ledöbbent, amitől nem nagyon kontrollálta magát és egyébként is Meld mellett amúgy sem szokta meg, hogy kéne.* -Jól van na, azért ez nem egyértelmű és megszokott, ne izélj már! *Nyafog kicsit rájátszva a a helyzetre. Azért ez a Peter biztosan veszélyes valaki lehet, mégha békés is, szóval logikusan nem fogja tovább kotyogni a titkot, menni fog neki, elég titka volt már élete során, egy plusz már nem számít.* -Oh igen, bonyolult Baker klán, meg minden, de már elmeséltem neki mindent...tényleg mindent magamról és elfogadta! *Ez nagy szó és kifejezetten oda és vissza van miatt, nem ember, plusz tolvaj és ilyesmik, és a szőkeség mindent jól fogadott. Azért persze naná, hogy visszadobja a kérdést, maximum hagyott egy kis felkészülési időt, meg saját magával volt elsőre elfoglalva. Oldalba böki kicsit Meldet, plusz egy kacsintás is belefér.* -Na és veled mi a helyzet? Lássuk be pasiból vagyunk, hormonok, hogy állsz a csajokkal? Van valami cuki farkas lány, vagy...vámpír? *Neveti el magát a végén. Tudja, hogy a farkasok és a vámpírok nincsenek jóban, de hát ki tudja milyen körökben forog a srác, ezek után ez sem lepné meg.* -Hát majd akkor megismered őket! Bemutatok minden jó arcot a suliból, annyi történet van, hogy ihaj! És sok fura szerzet, képzeld vannak fél-angyalok, meg apró kobold népek, tündérek, sőt még olyat is láttam, akinek sárkány szárnya van! Szóval innen tényleg nem lógok ki, sőt már-már unalmas csak fehér hajúnak lenni, aki nem tudja kicsoda. *Szélesen elvigyorodik, a kérdésre pedig csak finoman rántja meg a vállát. Annyi minden történt, hogy képtelen lenne elmesélni az egészet.* -Részben itt, pár évig meg erre-arra...van pár rosszaság a számlámon, de valamiből élni kellett ez idő alatt is, nekem nem volt falkám. *Picit megrántja a vállát újra, igazából mélyen nincs lelkiismeretfurdalása, olyanoktól lopott, akiknek amúgy is sok volt.*

Vendég

*Önkéntlenül nevet, ahogy szinte látja, mennyire dolgoznak Hamon agyában a fogaskerekek.* - És Ön megnyerte a főnyereményt! Igen! Gratulálok, Sherlock. Vérfarkas. Farkasfalka. De ha lehet, kicsit halkabban, asszem, még itt sem publikus... Sasha meg Jeremy nem is tudom, örülnének-e, hogy csak így elmondtam. Peter biztos leszedné érte a fejem... *Megvakarja a fejét. De hát sosem volt az az ijesztő, őrjöngő vérfarkas, maga a falka is egy eléggé békés, családias dolog. Nevetve ölel vissza, ő egyébként is ehhez van szokva, nulla infimszféra igazából, farkashegyek, meg ilyenek.* - Na, akkor gratulálok. Örülök, hogy ennyire haladtok. Druidatón? Az nem semmi! *Füttyent is egyet röviden, és örül, hogy Hamon egyelőre nem dobta vissza a kérdést az ő szerelmi életére vonatkozóan. A buli említésére felcsillan a szeme.* - Hát naná! Bár nem nagyon ismerem a te ismerőseidet, a meghívásban nem tudok segíteni, de minden másban simán. *Aztán csak legyintget, mintha olyan jelentéktelen dolog lenne.* - Nem lényeg, tényleg. Mostmár minden rendben van. Szóval te itt voltál azóta? Nem történt valami más?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 2:16 pm

*Figyelmesen jegyzetel fejben, hogy ki kicsoda Meld új ismerősei közül. Azért még mindig nem vágja miféle alfáról van szó, aztán lassan, ahogy folytatódik a sztori csak leesik neki, hogy miféle farkasfalkáról beszél.* -Aham...értem... *Bólogat, információ feldolgoz, pörögnek a kerekek.* ...igen...hogy micsoda? *Akad fenn, amikor végülis leesik neki a vérfarkasság.* -Akkor te most vérfarkas lettél? *Szó se róla majdnem kiabál, szóval esélyes, hogy kicsit le kell majd halkítani, hogy ne hallják meg egyből a Nellondi temetőben is a hullák az infot. De hát na, ez a fordulat még új és finoman szóval is fene gondolta volna.* -Akkor ők a családod, a falkád, értem, és örülök, hogy rájuk leltél. Igen, elveszett testvér, úgy örülök, hogy itt vagy! *Újra megöleli. Nagyon hiányzott egy barát, lássuk be valami úton-módon itt inkább lányokkal lett jóban, és a pasis csevegés is nagyon hiányzott már. Amikor Aerynre terelődik a szó már majdhogynem el is pirul, de azért azt végül is nem, de nagyon lelkes.* -Igen, Aeryn, lassan két éve is már, nagyon kedves, druida, csak kicsit bonyolult, mert egy neves druida család leszármazottja, ahol őt akarják valami trónra ültetni és nem tudom beleférek-e ebbe. De...meg akarom kérni a kezét! *Lelkesen magyaráz, a házat is felvázolja nagyjából, de azt majd amúgy is élőben jó megmutatni.* -Palota negyed, örököltem, valami állati nagy, de fantasztikus! Akarok szervezni valami bulit, segítesz majd? *Együtt frenetikus dolgokat tudnak alkotni, szóval nagy ereszdelahajam sülhet ki belőle. A vérfarkassá válás hallatán elszorul a szíve és csak elkomorodik.* -Jesszus! Nem hittem...nem gondoltam...de mégis valahogy tartottam tőlük. Annyira sajnálom Meld! *Újra megöleli, ez már csak ilyen nap, nem tud betelni vele és most még kiderül, hogy bántották is.* -De jóra fordultak a dolgok, ez a lényeg, minden rendben, ott a falka és itt vagy, és én is. Szuper lesz minden!

Vendég

*Látja, hogy Hamonnek sok az új név, így türelmesen kezdi el magyarázni.* - Peter az egyik Alfa, Ella a másik, ő most terhes, ezért maradunk Nellondban. Pontosabban ők. Jeremy már egy ideje ide jár, hetek óta, Sasha és én pedig kiharcoltuk, hogy eljöhessünk utána. Szóval annyira nem régóta vannak itt, majd bemutatlak mindenkinek, meg te is a te ismerőseidnek. Ismerősöket cserélünk! És igen, tudod, farkasfalka, társaslények vagyunk. Ők az új családom. *Bólogat a kérdésre, majd oldalba böki Hamont.* - De azért te még mindig a testvérem vagy. Rég elveszett testvér, mint a filmekben. És akkor végre sikerült átlagosnak lenned, ennek örülök. *Mosolyog, hiszen tudja jól, hogy ez volt Hamon vágya, ezért is nem ment el a gazdag családdal. Aztán hirtelen megtorpan, megragadja Hamon kezét.* - Lááány? Na mesélj szépen! Együtt vagytok? Mióta? *Érdeklődik rögtön az esetleges szerelem iránt, majd vigyorog.* - Meg se lepődöm, komolyan. Egy egész ház? Azt muszáj megmutatnod. Melyik negyedben? *Aztán megint a családra terelődik a szó, mire megint elkomorodik, és vállvonogat.* - Hát... különleges voltam. Voltál. Tudod, a fehér hajjal, meg minden. Gondolták, hogy ha eleve különleges emberen kezdenek, akkor... még különlegesebb ultravérfarkast kapnak aki majd fegyver lehet a kezükben. *Egészen elhalkul a végére, majd erősebben rántja meg a vállát, mintha csak le akarná rázni az emlékeket.* - Nem lényeg. Valahogy megszöktem, nem emlékszem hogy, belémnyomtak valami szert, zavaros a dolog... üldöztek, de Peter megmentett, és elvitt a falkához.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 1:56 pm

*Hát igen eltart egy ideig, mire a másikat nem Hamonnek fogja szólítani, hiszen ezt szokta meg annyi év alatt, annak ellenére, hogy már őt hívják így. A falka szón elsőre fenn sem akad, végülis nem tűnik fel neki, mert most annyira nem erre figyel, hogy ihaj.* -Ennyi név hirtelen! Peter, Jeremy, Sasha, az utóbbi kettő is ide jár már? Nem találkoztam még velük, te hol, mikor...és milyen falka? *Esik mostmár le neki, hogy másodszor is ezt a szót használja régi barátja. A kérdésre elmosolyodik, hát annyit minden történt, hogy igazán nehéz lenne röviden összefoglalni. Örül neki, hogy a családot imádja, aztán kiderül, hogy ez egy másik család.* -Új család, kik, ezek akiket mondtál? Én már évek óta ide járok, nagyon jó suli, kissé kalandos, de rém izgalmas, és szerencsére nem nagyon bonyolódnak bele ki, kicsoda, itt nem vagyok csodabogár! *Széles mosoly, hiszen nagyon jól tudhatja Meld, hogy mindig is nehezen viselte a fehér haj és miegymás miatt, hogy annyira különlegesnek nézte őt mindenki, sőt kifejezetten bosszantotta egy idő után.* -Van egy lány is...annyira kedves, te is bírni fogod, Aeryn...nagyon szeretem! *Végre valakinek e téren is kiöntheti a lelkét, lássuk be igazán nagy barátja pasiban nem volt amióta ide került és ez mindig is hiányzott neki. Amikor Meld a szökést említi egyszerűen nem bírja ki és elneveti magát, na persze ha tudná az okot...de nem tudja.* -Igen a suliban, bár most lett egy házam Nellondban, bonyolult história. És nem fogadtak...ez úgy látom megmaradt bennünk közös pontnak, pár hétre, hogy elmentél én is leléptem. *Átkarolja Meld vállát és finoman hajat borzol, annyira örülneki, hogy nehéz kifejezni szavakkal.* -Nem volt az igazi nélküled, nem akartam maradni, inkább kerestem valami célt az életemnek. De mesélj, mi volt a családdal? Annyira akartak, hogy már-már félelmetes volt!

Vendég

*Hiába él már évek óta ezzel a névvel ő maga, valahogy mikor meglátta barátját, azonnal így jött az ajkaira, hiszen... ahhoz nem volt elég ideje hozzászokni, hogy őt máshogy hívja, hamar elváltak a csere után. Elsőre csak lóg a másik nyakában, és nevet a kérdésen.* - Hát... jöttem. Innen, Nellondból, itt lakunk a falkával, Peterékkel. *Na puff, ennyit a nagy titoktartásról, de hát... azért másoknak csak nem fog azzal nyitni, hogy vérfarkas, "Hamon" viszont kivételt képez, vele sosem voltak titkai, és úgyis annyi mindent kell elmondaniuk egymásnak. Így észre sem veszi, hogy falkának nevezte a családját.* - Vagyis most költözünk ide, és ide jár Jeremy meg Sasha, utánuk jöttem. Fogalmam sem volt róla, hogy te is itt vagy... mióta jársz ide? A család... a család remek, imádom őket! *Mondja rögtön, hiszen már a falkát tartja annak, aztán leesik neki, hogy Hamon viszont nem róluk beszél, mire kicsit elkomorodik.* - Ja, hogy ők... hát... megszöktem. Látod, már a hajamat se festem. Nem szeretek beszélni róluk, bár végül a falka miatt mégiscsak hálás lehetek nekik, de mégis... *Megborzong egy kicsit, és inkább belekarol Hamonbe.* - Te merre laksz a suliban? Mesélj először te, mi volt veled? Örökbefogadtak végül?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 1:40 pm

*Hát neki nincs semmiféle durva szaglása, de talán a képességeinek köszönhető valahol mélyen, hogy mostanában ennyit járt az eszébe a régi jóbarát, majdnemhogy testvér. Arról végképp nem tudhatott, hogy meg fog érkezni, sőt egy ideje már vannak itt mások is, akik ismerik Hamont. Enyhén szóval is meglepődik, amikor ismerős hangot hall meg, aztán a nyakába vetődik egy ismerős arc. Arcára döbbenet jelei fagynak, és csak néhány pillanatig nézi a másikat, majd az ő keze is nagy ölelésre vágódik ki, és jól megszorongatja, na persze emberi erő mércéjével.* -Hamon! Hogy a jó fenébe kerültél ide és...? *Hirtelen fogalma sincs, hogy mit is mondjon, mit kérdezzen, ennyi idő után annyira sok lenne, ami dőlne belőle és persze olyan fura, hogy pont most jelent meg a másik, amikor már nem tudta magában tartani a titkát, és elmondta Aerynnek is, Rosettának is.* -Nem hiszem el! *Újra jól megöleli, és csak néz...néz, nagyon nehéz ilyenkor nekikezdeni, legszívesebben nekiállna darálni, de mégis a mindig szószátyár tolvaj, aki pontosan tudja hogy mit mondjon a legtöbb helyzetben, most mégsem találja a megfelelő szavakat.* -Ide fogsz járni, vagy csak miattam, vagy...hol voltál eddig? Milyen a család, velük vagy még? Akartalak keresni, de nem tudtam, nem zavarnék-e, és...nem tudom, érted... *Mosolyodik el mostmár kifejtve magát az ölelésből és csak rázza a fejét, nem értve, örülve, zavarában, úgy minden együtt, megannyi kérdés, amit nehéz egybegyúrva lekezelni.*

Vendég

*Persze, hogy elkésett. Persze, hogy mikor Ella megkérte, hogy maradjon még néhány napot és segítsen beilleszkedni, akkor engedett a jó szívének, és maradt. Így egyedül érkezett az iskolába, Sasha már napok óta itt van, és már biztos megtalálta Jeremyt, és... szinte nyüszít a tehetetlenségtől, hogy ki van hagyva mindenből. Bőszen szimatol, hogy megtalálja a többieket, de bár Jeremy szobáját sikerült bemérnie (egyelőre ott is hagyta a cuccait, ledobálva Jeremy ágyára, majd valaki úgyis szól neki, hogy ott nem maradhat, és kell neki egy saját szoba), a fiú nem volt ott. Így továbbindult, és le is ért a földszintre, ahol az orrát megütötte egy illat... nem, nem Jeremy, és nem Sasha illata. Valami más, valami... ismerős, de mégsem teljesen ugyanaz, rengeteg okból. Sok év telt el, az emlék elhalványodott, na meg akkor nem is volt még ennyire jó a szaglása... Így hiába próbálja beazonosítani a foszlányt, ami egy pillanatra emlékeket ébresztett, nem sikerül. Kinyitja az ajtót, hogy kilessen az udvarra, és meg is pillantja az elhaladó alakot. Fehér haj. Szélesen elvigyorodik, elrugaszkodik, mintha rakétából lőtték volna ki (vérfarkas gyorsaság, ugyebár) és a következő pillanatban már "Hamon" nyakában lóg.* - Meldesoooooon~

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 04, 2012 1:26 pm

*Hát igen attól, hogy van egy háza Nellondban, még nem költözött ki oda teljesen, nem lenne értelme, amúgy is itt vannak a barátai, na meg csomó érdekes eseményből maradna ki, aminek megint csak nem lenne semmi értelme. Szóval most is itt sétálgat az udvaron, a tőle megszokott jó megjelenéssel, bíborvörös hosszanti csíkos ing, sötét farmer, zárt, bőr cipő a kissé szutykos talaj miatt. A csillám cinege lelkesen repkedi körbe, hiszen nem régiben elég jó szolgálatot tett a familiáris, rászolgált a gazdi bizalmára. Halkan fütyörészget, egész jól van, sikerült megbeszélnie mindent Aerynnel, tegnap megmentett egy csapat diákot fifikás cselekedetivel, és még Eu-val is megtudták beszélni a dolgaikat. Már csak egy dolog böki a csőrét, de ezen sajnos nem tud változtatni és nem sok mindent kezdhet vele. Nem tudja megkeresni Hamont és az a helyzet, hogy nem is feltétlenül akarja, hiszen talán totál nem is kíváncsi rá, éli életét, ahogy Aeryn is mondta. Vannak dolgok, amiket nem biztos, hogy érdemes erőltetni.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 28, 2012 3:18 pm

-Értem már. *Bólint a válaszra, végülis igen rémlik neki valami erről az auror vonalról. Lady jónéven veszi, hogy végre megkapja a maga terét, és nem fröcskölnek véletlenül sem vizet a szép bundájára.* -Ez igaz, végülis... *Rántja meg a vállát, miközben lassan elérik a bejáratot, szóval belöki a nagy ajtót és betessékeli maga előtt a leányzót.* -Szobát nem adhatok neked, de keresünk valakit, Aeryn biztosan segít. *Javasolja, szóval a lépcsők felé indul, bár fogalma sincs, hogy a húga vajon fent van-e a szobájában, de ha más nem, akkor csak találnak valami vezetőfélét.* -No igen, azért neked így jóval könnyebb. *Mosolyodik el a leányzó szavaira, hiszen ténylegesen nem kell ellenkeznie a berögződések ellen, míg ő meg kénytelen, túlságosan a druida vonalat követi mindenki náluk.*

Vendég

- Apának kellett a munkája miatt utaznia, tudod, helyszíni tudósító, és végülis most mentünk vele. *Bizony, az ő ága eléggé eltért a druida tanoktól, az anyja is auror pályára lépett. Nem is nagyon érdekli a druida trón, ő biztos nem lesz ellenfél Patricknak, legalábbis magától nem lenne, de hát ugyebár lány... így önkéntlenül is előrébb van mint a fiú, pedig ennek nem feltétlenül örül. Moran azért kicsit távolabb kezd el ugrálni Ladytől, mikor a másik daimón láthatóan nem bírja, de nem töri le a lelkesedését.* - Végülis ha belegondolsz, az embereknek is szükségük van valamire ami lefoglalja őket, szóval nem feltétlenül állati, vagy házikedvenci sajátosság ez. Mi is tovább játsszuk a játékainkat felnőtt korban is, csak akkor máshogy hívjuk őket. *Megvonja a vállát, és látja, hogy Patrick nem nagyon értékeli a poént, úgyhogy elkönyveli magában, hogy karácsonyra megveszi neki a Sherlock Holmes könyveket, ez ugyanis ugye elsősorban könyv, és csak a számtalan feldolgozás film.* - Ahogy elnéztem a tanmenetet, körülbelül első évben letudják, amit a Roxfortban hét évig tanítanak. Itt jóval színesebb a paletta. Megőrültél volna a Beauxbatonsban. *Önkéntlenül mosolyog ahogy elképzeli ott a fiút.* - Aurornak készülök, igen. Főleg nyomozónak, nem annyira az akció vonz, bár így sem fogok tudni teljesen kimaradni belőle. Mindenesetre örülök, hogy nekem nem kell lázadnom a család ellen, a szüleim megteszik helyettem, én meg megyek velük. *Lassan beérnek az iskolába, és alighanem még folytatják a beszélgetést, hiszen elég régen találkoztak.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 28, 2012 2:55 pm

*Csendesen bólint Irene szavaira, hogy külföldön voltak. Meg kell vallani, hogy nem sokat levelezik az otthoniakkal, úgyhogy rokoni dolgok terén sincs a toppon, inkább csak a nagyobb családi banzájokon vesz részt, ott látta Polette új élénk piros haját is, eléggé kirítt a druidák visszafogott sokasága közül.* -És merre voltatok, világot látni, vagy...valami ügyben? *Fűzi tovább a témát, ha már felmerült és persze nem nagy titok. Mindig is kíváncsi fajta volt, úgyhogy nem csoda, ha mindenfélére rákérdez. Sőt a tetejében most nincs kimondottan rossz passzban sem, nem rágódhat folyton az öröklési mizérián, csak...időnként. Lady macskásan fúj egyet a kisebbre, és peckes léptekkel suhan, keresve a föld azon részeit, ami viszonylag a legszárazabbnak mondható.* -Minő magasztos humor! *Kissé még a szemét is összehúzza, nehezen viseli az örökmozgó daimont, eléggé elütnek egymástól, az tény.* -Új játék? Mint valami házikedvenc, bár úgy látom tényleg eléggé erőteljesen izgága, őrületbe kergetne, ha nem adnál neki valamit, amivel lefoglalja magát, gondolom. *Filmek terén nincs otthon, szóal nem nagyon tudja hova tenni a mesterlövészes poént, de úgy fest ők megértik egymást, ez a fő.* -Mondjuk megértem, eléggé konzervatív banda, átkok és bűbájok, alig van ezen kívül valami. Én is okkal választottam a Nezabart, jóval magasabb szintre lehet fejleszteni itt az illúziókkal kapcsolatos tudást, mint a legtöbb helyen, a Bauxbetons meg túl puccos nekem. *Elhúzza kicsit a száját, főleg mert pasiként bizonyára nehezen viselte volt annyi véla között a francia iskolában.* -Ez érdekes, mármint az auror gyakornokság, azt tervezed ezek szerint, hogy a törvény szolgája leszel? Érdekes hivatás. *Hümmög kicsit, mennyire eltérnek, pedig rokonok. A bűvész a trükkök mestere, kifejezetten nem a törvény az, amit minden pontjában be szokott tartani, de persze erről nem kell mindenkinek tudni. Eszébe jut közben, hogy Oswin dolgai nem nyílt titkok, sőt még ő se sokat tud a leányzóról.* -Valami ilyesmi, igen, de inkább csak lelépett. Tudod nem mindenki viseli el azt a kalitkát, amibe a szüleink akarnak zsúfolni. Én így lázadok, finoman...ő meg úgy. *Mutat végig saját magán, látványosan eltér az öltözete, hozzáállása, kígyófejes pálcája a druidáktól.*

Vendég

*Különbözőek a rokonok, hiszen Irene meg éppen, hogy farmerban, kényelmes cuccokban jár, bár talán azért, mert auror... nyomozás közben nem az a lényeg, hogy csinos legyen, hiszen lehet hogy csúnya helyekre kell bemásznia, és nem árt, ha jól tud mozogni ha kitör a balhé. Bár ezen még egyébként is dolgoznia kell. Elmosolyodik, mikor Patrick a karját nyújtja, de végülis elfogadja, kicsit sután karol a másikba.* - Élénkpiros? Erről nem hallottam. Őt sem láttam már egy ideje, külföldön voltunk anyáékkal. *Magyarázza, miközben megint megigazgatja saját haját, ami meg zöld, az sem valami megszokott ugyebár... de eredetileg valóban szőkésbarna volt, bár inkább a barna, mint a szőke irányába hajolva.* - Mi bajod a vízzel? Úszni én sem szeretek, de ez... alig vizes! *Az alig vizes azért túlzás, de a nagyobb pocsolyákat vidáman ugorja át a daimón, Irene pedig csak megrázza a fejét.* - Semmi gond, lehetetlen letörni, tegnap kapott egy új játékot és azóta pörög. Le se lehet lőni. - Lelőni! Mesterlövészekkel! *Irene a szemeit forgatja a kommentre.* - Persze, persze, Sebastian Moran, mesterlövész, tudjuk, nagyon vicces volt. *Azért egy mosolyt mégiscsak megenged magának, ő is kellően Sherlock Holmes rajongó, nem csak a daimón.* - Hát az utóbbi két évben magántanuló voltam, előtte a Roxfortba, de anyáéknak valahogy nem jött be az ottani oktatás... itt meg közvetlenül a városban van az aurorközpont, és ajánlottak egy afféle programot, ami abból áll, hogy rajtam tartják a szemüket amíg a Nezabarban vagyok, hogy érdemes vagyok-e gyakornoknak náluk. Oswin? *Látszik, hogy azért gondolkoznia kell a dolgon, de végül sikerül előkaparnia az emlékeiből.* - Ő... nem eltűnt, vagy ilyesmi? Nagyon rég hallottam róla.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 28, 2012 2:34 pm

*Biztos a kisebb testű macskák jobban bírják a játékos dolgokat, de hát Lady kifejezetten kényes, végülis érthető, hogy a gazdája is úriasabb fajta, talán soha életében nem vett még fel sima pólót, vagy farmert. A kérdésre csak finoman megrántja a vállát, majd a karját nyújtja a leányzónak, hogy karoljon belé. Bizonyára neki ez nem feltétlenül megszokott, hiszen jóval lazább, maibb a hozzáállása a világhoz így külső ránézésre.* -Csak hallottam, hogy jönni fog egy Baker, és fogalmam sem volt ki, úgyhogy akár lehettél volna Polette is, bár ha jól tudom ő nem régiben valami élénk piros hajra váltott. *Kicsit forgatja a szemét, mert nem kifejezetten van oda az extravagáns dolgokért. Végülis a családban a szőke a gyakori, pasiknál nem ritka a fekete, valahogy a nemek még a hajszínben is eltérnek egymástól, nem csak öröklési tekintetben. El is indulnak szépen a bejárat irányába, hiszen tényleg pocsék az időjárás.* -Normális vagy Moran? Tiszta víz minden! *Morran rá Lady a kistestű daimonra, hiszen fel sem tudja fogni, hogy valaki hogy örülhet macska létére ennyire a víznek.* -Lady...kedvesebben! Bocs, kicsit morcos, nehezen bírja az időjárást. *Fordul Moran felé, félig Irene-nek is mondja, hiszen az ő daimonjáról van szó, végülis a része. A sértegetés valószínűleg mindkettejüket kellemetlenül érinti.* -És mi járatban, nem volt jó az előző suli vagy...hova is jártál? *Csap hozzá egy kérdést, majd a nőuralomra halkan sóhajt egyet.* -Valahogy úgy, igen. Oswin is pár hete megérkezett, bár a többiek még nem is tudnak róla, azt hiszem lesz nagy meglepetés. *Fogalma sincs, hogy Irene, mint unokatestsó tud-e egyáltalán a különc sötét druidáról, hiszen nem kifejezetten gyakran forog szájon a neve.*

Vendég

*Az esőről ő szerencsére lemaradt, bentről figyelte, de annyi esze volt, hogy olyan cipőt vegyen fel, ami nem ázik be azonnal a tócsákban. Moran is mellette lépdel, a kodkod, foltos macskaszármazék, de ahelyett hogy panaszkodna a vízre, lelkesen pofozgatja a vizes fűszálakat, macska létére. Azért a legnagyobb pocsolyákba nem mászik bele, de jóval kevésbé viseli meg, mint Patrick daimónját. Irene a környezetét figyeli, de itt kint még nem sok dolog van, amiről leszűrhetne bármi érdekeset, úgy látszik, nem történt az udvaron izgalmas dolog az utóbbi időben. A közeledő Patrickot kiszúrja, és kicsit megtörli a szemüvegét, utána teszi vissza, és köszönti a másikat.* - Szia Patrick! *Láthatóan neki nincs gondja a névmemóriával.* - Tehát én? Miért, kit vártál? Ennyire meglepetés vagyok? Menjünk be légyszi, olyan ronda nyirkos az idő, nem tudom, Moran hogy bírja, elvégre macska. Fejezd már be! *Szól rá a daimónra is, aki végül otthagyja a fűszálakat, és inkább a másik nagymacskát köszönti.* - Kik is vannak még itt? A te testvéreid, ugye? Aeryn, Lyra, Ginnie? Folytatódik fölötted a nőuralom, nem irigyellek.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 28, 2012 2:17 pm

*Nem olyan régen érkezett az iskolába Oswin, aki jól meg is tréfálta a maga macska alakjával, viszont valami olyan szóbeszéd és pletyka ütötte meg a fülét a minap, amikor a titkári szoba előtt haladt el, hogy egy újabb Baker fog érkezni az iskolába. Számba vette, agyalgatott, és nem sok ötlete maradt, jöhet Candy, esetleg Polette, vagy Irene. Aztán persze ki tudja, hogy nem akad-e más, aki eszébe sem jut hirtelen, unokatesók akadnak, a druida klán nem kicsi, de hát annyira nincs otthon a családfában. Ezért is döntött úgy, hogy a pocsék idő ellenére időnként az udvar felé veszi az irányt, és így ki is szúrja messziről az épp leszálló hintót, amivel a vadőr szokott járni. Arra fel indul hát, szokásos nemesi, sötét öltözetében, az oldalán a magasztos fekete párduc lépdel, sétapálcája időnként nagyot toccsan egy kisebb tócsában, hiszen fél délelőtt szakadt az eső.* -Most komolyan ebben az időben itt? Elázik a bundám... Akkor majd megszárad, ne nyafogj! *Pirít rá kicsit a nagymacskára, akinek végülis érhető az aggodalma, nem húzhat bőrcsizmát, mint egy ember. Eléri végül a leányzót, egy félmosollyal lépdel közelebb.* -Áh, tehát te, szia...Irene? *A mondat vége kicsit emelkedő, nem a névmemóriája úgy arccal párosítva nem a legjobb. Általában azoknak a nevét tudja jobban, akik az öröklési listán feljebb állnak, Irene unokatesó, hátrébb van, bár még mindig előrébb, mint ő...pech.*

Vendég

*Már néhány napja lepakolta a cuccait az iskolában, de igazából akkor még nem is nagyon nézett körül. Az utóbbi napokat Nellondban töltötte, az aurorparancsnokságon, valamint egy ottani alkalmazottnál. Afféle gyorstalpalót kapott, na meg elintézte a papírmunkát, hogy bekerülhessen a "megfigyeltek" csoportjába. Nem áll hivatalosan a parancsnokság alkalmazásában, még gyakornokként sem, de azért a körmére néznek, és néha kap kisebb feladatokat, hogy bebizonyítsa, a Nezabar után érdemes lesz arra, hogy csatlakozzon közéjük. Így hát mondhatjuk, hogy hivatalosan csak most érkezik meg az udvarra Jozeffel. Egy halványrózsaszín, erősen kopott hátizsákkal mászik le a hintóról, valamennyire megigazítja mélyzöld haját, bár az ígyis össze-vissza áll, ezért is húzta a fejébe a piros baseball sapkát, hogy legalább ne látszódjon. Az ajkait harapdálja, és rózsaszín szemüvege mögül figyelgeti a kúriát, majd befelé kezd lépdelni az udvaron. A rokonain gondolkozik, akiket nem látott már egy ideje... hiszen ő maga egyke, így egyikük sem volt mellette testvérként végig.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 23, 2012 3:14 pm

- Teljességgel esélytelen. *Hagyja rá Jared. Ő nem igazán folyt bele soha az iskola problémáiba, neki túl hamar adatott meg másmilyen probléma, mint az, hogy nekiálljon csatározni az iskoláért. Nos, ő sosem volt, aki első sorban harcoljon, ő semleges, inkább tanul, mint hogy a jó célért álljon ki. Persze, ha oldalt kéne választania, alighanem nem állna a testvérével szemben. Kevés emberhez, vagy más lényhez kötődik, és azért az ikertestvére azok közé tartozik, még akkor is, ha egyikük általában a fény, másikuk meg a sötétség gyermekének van definiálva, hiszen egyikük se hagyta, hogy ez határozza meg az útját. Jared a fény és az árnyék között sétál, Jazz pedig egyértelműen a fény felé fordult. Megmosolyogja, hogy Jazz nem hozta ki a táskáit, hát igen, ezek szerint a testvére figyelmét elvonta az új hely. Mintha nem láttak volna elég új helyet életükben.* - Igen, így van. És nem tudom miért nem jött előre senki. Vagy tényleg úgy veszik, hogy én már visszaeső Nezabarba járó vagyok, hát el tudlak vezetni. *Vonja meg kicsit a vállát, miközben elindul a kúria felé.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 23, 2012 3:01 pm

*Áhh, ő ráér, nyugodtan dörzsölheti a kezeit, addig sem a szarait fogdossa. Persze mindeközben elemi mágus, szóval bármelyik pillanatban hőburkot is keríthetne magára, de jó egy kis varázstalanságban maradni még.* - Persze, tudom, mással volt a baj. Kíváncsi vagyok, hogy most, hogy ideértünk még mindig annyi baj lesz e erre, vagy sikerül megtisztítani a környéket. Persze, tudom, esélytelen. *Kicsit lemondóan sóhajt, inkvizítor, gyengék védelmezőis, de azért nem kiálthatja ki magát a világ megmentőjének, mert akkora teher alatt minden ember megpusztulna. Sőt, még a fél-démon is. A megnyugtatásra kissé elmosolyodik, felsóhajt és kicsit gonoszkodva akad fenn a kecske dolgon.* - Ne nyugtalankodjak, miközben a saját testvérem már is kecskékhez hasonlít? *Kérdezi, de a szemében inkább vidámság van, és persze az ajkán is, igazán nem sértés mindez. A másik meg persze az, hogy Jared is valamiért itt hagyta az iskolát, még ha hozzá hasonló tényleg nem nagyon akad, Jazzhez hasonló pedig igen, ez még is csak eléggé kétségbeejtő. Ő se rendelkezik sok cuccal, de miután nem hozta ki a kocsiból Jozef kissé morózusan nézve felé továbbra is vár, hogy indulhasson.* - Opsz, bocsesz. *Nyúl be a cuccaiért, nem sok, de így is kétszer annyi, még ha tértágítottak is. De ezt a táskát is szereti, meg azt a táskát is, hurcolja ő szívesen.* - Rendben, akkor irány fel. Te második, én meg a harmadik, ugye? Azért kicsit gáz, hogy nem jöttek elénk... Vagy úgy gondolták, hogy te már úgy is ismered a járást és majd elkalauzolsz engem? *Pillant rá, miközben kicsit megdobja a cuccait a vállán, hogy kényelmesebben tartsa. Nem akar rosszindulatú lenni, istenbizony, csak úgy tudta, hogy új diák elé azért valaki ki szokott jönni, még ha év közben is esik be.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 23, 2012 2:46 pm

*Megrázza egy kicsit a fejét, és kivesz a zsebéből egy pár kesztyűt, és felhúzza a saját kezeire, ő nem foglalkozik a dörzsöléssel.* - Nem a tanulással van gondom egyáltalán. A tanárok nagyon jók voltak akkor is, gondolom ez azóta változott. A tanítás színvonala magas, de hát kell is, az ilyen környezetbe. *Vonja meg kicsit a vállát, és ezúttal a háta mögött fonja össze a kezeit, arra is nyújtózkodva, megmozgatva végtagjait a hosszú utazás után. Amikor Jazz végigfuttatja a kezét a szarvain, csak felsóhajt.* - Ne nyugtalankodj már. Már akkor is elég vegyes volt a közeg, amikor én itt voltam, nem lennék meglepve, ha tovább keveredtek volna. Elég sokan vannak. Már akkoriból is emlékszem egy szarvas kislányra... tény, ő inkább kecske volt, mint más. De akkor is, kötve hiszem, hogy nagyon kilógnál a sorból. *Próbálja nyugtatni a testvérét, majd elindul lassan a kúria felé. Nincs sok holmija, egy hátizsákot visz magával.* - Sajnos nem hiszem. Fiúk és lányok külön szinten, nem hiszem, hogy kivételt tennének bárkiért.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar