Kékfátyol-vízesés

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Ápr. 25, 2011 9:23 am

First topic message reminder :

Szia * Mondja elbűvölő mosollyal Emett, és azzal a hirtelen vidámsággal pattan fel, amellyel annyi mindenkit le tud venni a lábáról.* Szép Daimon *mondja mosolyogva* Mi szél fújt erre? * Kérdezi vidáman*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Kedd Aug. 02, 2011 10:26 am

*Ezen a szép nyári napsütéses napon Lorraine úgy érezte muszáj kimennie a friss levegőre. A napsugarak gyönyörűen szikráztak a Kékfátyol vízesésen. A lány fejében össze vissza kavarognak a gondolatok ezért jött ki a firss levegőre, hogy kiszellőztesse. Ma egy lila ruhát visel Lorraine a haja pedig felvan tűzve. Magával hozta a furulyáját és a csobogó vízesés mellett egy dalt kezdett játszani. Miután befejezte leült egy padra és elővette egy őszibarackot a táskájából. Már épp beleharapott volna amikor egy érdekes dolgott pillantott meg a fűben. Először nem látta rendesen miaz. Majd amikor közelebb ment egy ezüst láncot látott aminek a végén egy kinyitható óra volt, de az óra visszafelé járt. Ezután felvette az érdekes darabot, visszaüllt a padra majd az őszibarack majszolgatása közben kezdte el tanulmányozni*

Vendég

//fagy, mert mennem kell//

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Júl. 29, 2011 9:39 am

*A lány csak hallgatja a fiú szavait, nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre tényleg haltak már meg az iskolában, és ezer borzalom történt már.* - Semmi gond, mindenkivel előfordul néha. *Válaszolja egy mosollyal, aztán eszébe jut, hogy a nyuszijaira jó ideje rá se nézett, de azok még mindig ott vannak mellette.* - Egyébként ők az enyémek. A nevük Vicky és Nicky. *Mutat a két fehér szőrmókra, akik teljesen hozzá vannak simulva gazdájukhoz.* - Érdekes, hogy mindkettőjüket itt az iskolában szereztem. Vickyt bájitaltan lecke közben, Nickyt pedig Aurormágia órán. *Mosolyog, miközben beszél, örül neki, hogy vannak állatkái, szóval lehajol, és megsimogatja mindkettőnek a hátát.*

Vendég

Hát az úgy volt hogy nem tudom, sokat költöztünk, emiatt nem nagyon érdekel, amikor elindultam, megint költözni akart anya, úgyhogy nem tudom hol van, de ami a legrosszabb, hogy nem is írt, tudja, hogy itt vagyok, de azt mondta, nem menjek ide, mert sok a sötét mágus, meg azt hogy sokan haltak már meg, nem értem, mi a jó ebben?*Kérdezi, de talán inkább magától, nem a lánytól.*Bocsi, asszem megpróbáltam rád erőszakolni a saját képzeletemet, ezért bocsánatot kérek.*Lehorgasztja a fejét, ezzel jelezve, hogy sajnálja, vár a lány válaszára.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Júl. 29, 2011 9:27 am

- Azt hiszem félreértesz. Én szeretek naxeldires lenni, és büszke vagyok erre *Mutat a kitűzőjére.*, csak egyszerűen nem értem, hogy mit keresek itt. Én szeretek pálcával varázsolni, bár néha tényleg nem az a legjobb módja a dolgoknak. *Mondja, majd a múltkori találkozására gondol a cápával, és hirtelen fájdalom nyilal a combján rég begyógyult sebbe, aztán nem sokkal később el is múlik.* - Egyébként honnan származol? Én angol vagyok. *Amint kimondja, hirtelen megbánja, mivel elkezd neki hiányozni a családja, hiszen több mint egy éve nem látta őket. Talán ideje lenne hazautazni, csak nem nagyon szeretne lemaradni az iskolai eseményekről.*

Vendég

Nyugi, néha én is azon gondolkodok, mi lett volna, ha belsirionos, vagy eramiros leszek, de ennek ellenére örülök ennek a szaknak, a naxeldirben a legjobb az, hogy sok olyan mágiát részesít előnyben, amihez nem kell pálca, én néha utálok varázsolgatni.*Mondja, de ahogy elnézi a lányt ő nem is azért került oda, talán azért, hogy szokja a sötét mágusokat?*
~Furcsa dolgok történnek ebben az iskolában, de jobb mint az előzők, legalább talán rendesek lesznek a varázslatok.~
*Ezen gondolkozik, közben a lány válaszát várja.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Júl. 29, 2011 9:08 am

*Wanda szerint a fiú egyáltalán nem volt bunkó, elvégre vannak olyan emberek, akik nem szeretik, ha becézik őket, és ezt illik tiszteletben tartani. Na meg azt sem vette zokon, hogy sötét mágusnak nézte, inkább csak mulatságosnak találta.* - Igen, szerintem is. Én már elég régóta itt vagyok, úgyhogy bejártam a suli minden zeg-zugát, bár talán van még hely, ahol nem voltam, de kötve hiszem, hogy sok lenne. A tanév kezdetét meg én is várom. *Mondja egy mosollyal, aztán amikor a fiú megjegyzi, hogy mennyire fura a lány, akkor csak legyint egyet.* - Nem te vagy az első, akitől ezt hallom. Még a muglik világában is igencsak furcsa emberkének találtak. Tudod félvér vagyok, és muglik között nevelkedtem. *Mosolyog miközben beszél, de azért jobban örült volna, ha a varázsvilágban nő fel.* - Hát igen, a sorskerék... Néha azt érzem, hogy engem rossz helyre dobott, de ha itt vagyok, annak biztos van valami oka. *Hallható a szavaiból, hogy egy kicsit elgondolkodik ezen, hiszen maga sem érti, hogy miért került oda, ahová.*

Vendég

Szóval nem vagy sötét mágus, az én nevem Sebastian Peorosz, ne becézzen senki.*E pillanatban kicsit bunkónak érzi magát, de ennek ellenére mégis nyugodtan vesz a gumicukorból, de jelzi, hogy nem kart ilyen lenni.*~Nem sötét m águs, én meg letámadtam a hülye kérdésemmel, hogy lehettem ilyen ostoba.~Szép ez a vízesés, az iskola is, ilyet szerintem még senki nem hallott tőlem, várom a tanév kezdetét.*Itt elneveti magát, majd megjegyzi:*Fura vagy egy kicsit, de jó értelemben, van jellemed, nem sötét-sötét-sötét, de nem is fény-fény-fény vagy, én kicsit természetmániás vagyok, de ennek ellenére szeretem az illúziókat is, a sorskerék nem tette rosszul, hogy az allidonba tett.*Mosolyodik el.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Júl. 29, 2011 8:50 am

*A lány elmélyülve énekelget, amikor egyszer csak megszólítja egy fiú. Kicsit olyan érzése van, mintha bealudt volna, és valaki felébresztené, aztán amint végighallgatja a fiút elneveti magát.* - Szia. Rengeteg naxeldires van, aki nem sötét mágus, például én se. *Mosolyog, miközben beszél, aztán kezet nyújt a fiúnak.* - Wanda Dorcas Gloria vagyok. *Mutatkozik be, aztán a következő kérdésre felhúzza a szemöldökét, majd elkezd szakadni a nevetéstől.* - Úgy nézek én ki, mint aki egy légynek is tudna ártani? *Kérdezi nevetve, aztán megrázza a fejét.* ~Komolyan sötét mágusnak gondol, hát nem hiszem el.~ *Gondolja, aztán fejcsóválva és nevetve a fiú felé nyújtja a gumicukros zacskót, jelezvén, hogy vehet belőle, ha akar.*

Vendég

*Sebastian megérkezik a vízeséshez, amiről azt mondták, hogy milyen szép és jó, de most már végre láthatja élőben is, hátranéz, ahol lát egy nagy rétet, a vízesés és a rózsaszín ruhába öltözött Naxeldires lány feltünőbb, igen Sebastian kiszúrta a lány denevéres kitűzőjét, ennél csak az furcsább, hogy gumimacikat eszik.*
~Jobb lesz vigyázni vele, lehet hogy egy veszélytelen kis lánynak tűnik, de...~Szia hogy vagy, a Naxeldiresek nem mind borongós tekintetű sötét mágusok?*Kérdi a lányt, de ahogy jobban megnézi, valami rejtélyes energia szerűséget lát a lányban.*Remélem nem nekromanta vagy, mert azoktól félek, remélem nem akarsz bántani amiért a szakodról kérdeztem.*Mondja, mondja és csak mondja, talán mert fél, vagy talán mert a választól fél?*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Júl. 29, 2011 8:33 am

- When the night falls down, I wait for you, and you come around... *Hangzik valahonnan énekelgetés, majd a Kékfátyol-vízesésnél feltűnik a hanghoz tartozó lány. Elég érdekes jelenség; nagyon hosszú, derékig érő fekete haja van, amelyet most nem fogott össze, hanem szabadon lengedezik, mivel éneklés közben szökkenget, és azzal halad egyre közelebb a vízesés felé. Nem csak ez a furcsa rajta, hanem az is, hogy tetőtől talpig rózsaszínbe van öltözve, kezében pedig egy csomag gumicukor található. Mögötte két fehér nyuszi ugrál. Ez mind szép és jó, és nem lenne annyira érdekes, hogyha a lány bal melle felett nem díszelegne a denevéres kitűző. Ez a kissé furcsa, de sokak számára megszokott jelenség megáll a vízeséssel szemben, és nézi azt, miközben folyamatosan énekel.*

Vendég

*Rászegezik a pálcát, de nem törődik vele, telekinézissel egy percébe sem telne, hogy kicsavarja vagy valami. Csikizi is a fiút, de annak a daimonja a kezébe harap, mire felszisszen a lány. Hát ezt megkapta, könnyek gyűlnek a szemében de nem mond semmit Connornak. Elfordul és ő meg megindul a másik irányba... Hát ez van, bár ami néha ebben az iskolában zajlik, lehet simán kipurcan a lány, aztán akkor Connor végre őrülhet.* - Hagyd rá...Hülye, hogy ilyen veled. *Mondja Darwin, de a lány oda sem figyel rá, mintha csak a falnak pofázna a daimon, bár lehet hogy még az is előbb megértené. Léptei egyébként valahova az erdőbe vezetnek...*

Vendég

- Igen, biztosan segít, ha megkérem. Majd előkerítem valahonnan, és kifestjük... Úgyis rég csináltunk valamit együtt, pedig mégiscsak a fogadott nővérem. Doriannel is régen csináltunk valamit igazán együtt... *Elgondolkozva, kicsit halkabban beszélve nézegeti a köveket a kezében. Meg kellene keresnie a bátyját, és lemehetnének Nellondba, vagy ilyesmi. Mikor viszont Susan hirtelen felé indul, pillanatok alatt a kezében terem a pálcája, hátralép, és kis híján reflexből beleátkoz a lányba, csak Keira újabb apró harapása akadályozza meg ebben. Aztán a lány csikizni kezdi, ő pedig kapálózva igyekszik szabadulni.* - Na, hagyjál már békén! Hé! *Keira átugrik Susan kezére, és a fogait ezúttal a lány ujjába mélyeszti bele, majd villámgyorsan visszaugrik a gazdájára. Ha Connor kiszabadul, felkapja a földről az elejtett pálcáját, és leporolja magát.* - Nem velem jársz, nem velem kell foglalkoznod. Csak hagyjuk egymást békén végre, jó? *Mélyeket lélegzik, hogy kicsit lenyugodjon a szívdobogása, majd gyors léptekkel távozik, néha még hátrapillantva, hogy a lány követi-e.*

Vendég

*Miss Watsonnak nem szokása elképedni, de hát most mit mondjon... Mindenesetre a kérdésére nem válaszolna, mire felvonja a szemöldökét. Hát ha nem, akkor nem. Nem is figyel már a köves dologra, vagyis persze hallja, amit mondanak a többiek, de ő nem fűz hozzá semmit. Gondolatai pörögnek a fejében, gondolkodik... Connor felé intézett szavaira lehunyja a szemeit, de nem mond semmit. Aztán Al távozik, mire a lány int neki egyet, még egy apró mosoly is átszalad az arcán.* -Tudod mit Connor... Ezt neked. *Mondja a lány, miközben felpattan és a fiú felé megy, nem túl barátságos léptekkel. Gyorsan elkapja kicsit megemeli és már indul is a csikizőroham, és nem érdekli a lányt ha most Connor kiakad ő akkor is csak csikizi. Smaragdzöld szemei pajkosan csillognak, Drawin meg leheveredik a fűbe és inkább oda sem néz.*~Azt hittem már lelököd...~*Jegyzi meg telepatikusan a lánynak, no persze hangja kicsit sem cinikus, áááh dehogy.*

Vendég

*Susan mondataira meg elképedéseire nem reagál, tudja hogy ö ilyen, bár nemsokat találkoztak meg beszélgettek, és amúgy is csak azért mondta ezeket el hogy mégiscsak ne üljön itt kukán.* -Valóban szépek... *nézi a köveket Al a fiú kezében, majd hallgatja tovább ahogy a két fiatal ismét kicsit torzsalkodik, majd feláll és igy bucsuzik.* -No, én eléggé megéheztem, meg dolgaim is vannak még, úgyhogy sziasztok. Szerintem Ariana biztos segít majd hogy szépen befesti vagy rajzolgat majd a köveidre, és kívánom hogy hosszú-hosszú évekig még boldogok legyetek a kedveseddel. További szép napot nektek, sziasztok. *búcsúzik Al el, majd lépteit lassan, komotosan az étkezde felé folytatja, oldalán daimonjával.*

//köszi lányok a játékot//

Vendég

*Rámosolyog Alanoisra, és kicsit megvonja a vállát, mikor az arról beszél, hogy érti a helyzetét, aztán kicsit lehervad az arcáról a mosoly a következő mondat hallatára, de nem szól semmit. Enyhén szivárog a vér az ujjából ott, ahol Keira az éles kis fogaival belemart, így beveszi a szájába.* - A bátyád miért nem jár ide? *Kérdezi értetlenül a lánytól, majd megvonja a vállát.* - Nem tudom még. Lehet hogy csak befestem mindenféle színekre... Vagy majd kitalálom. Pálcaikaembernél többet nem nagyon tudok, én nem értek a rajzhoz. Mikor hónapokig dolgoztunk Dorian születésnapi ajándékán, akkor is Ariana rajzolta, én meg írtam. De szerintem nagyon jó lett, és ő is örült neki. *Meséli lelkesen, majd Susanhez fordul.* - Ha békénhagynál, akkor sem bántanál, és nem okoznál fájdalmat Doriannek. És neki nem mondom, hogy utállak. Ha békénhagynál, neked sem tűnne fel. *Mikor Susan a kövekért nyúl, visszahúzza a kezét, de megfogni Alanoisnak sem engedi őket, csak a kezében mutogatja.*

Vendég

*Látja, hogy elvörösödik a másik, mire nem tudja, hogy mit higgyen... Zavarában vagy mérgében teszi a kis kölök?! Bár user szerint mindkettőből van egy kicsi, na mindegy. Aztán jön az ujjharapás, amiből Susan csak annyit érzékel, hogy Connor felszisszen. Inkább nem is mond semmit, szépen leül az egyik kőre arcát a tenyerébe veti és úgy hallgatja a többiek, de leginkább Connor szóáradatát. Arra, hogy jópofizik csak felvonja a szemöldökét, miközben szépen lassan felemeli a fejét és zöld szemeit a másik arcára veti.* -Connor valamit nagyon félreértettél... Én nem jópofizok veled, egyszerűen csak... Én nem akarok azzal fájdalmat okozni Doriannek, hogy bántalak. Tudom, hogy fontos vagy neki, de nem csak ezért nem akarok neked ártani. Szerinted neki, milyen érzés, hogy utálsz engem ok nélkül...? *Kérdezi a lány, jó Dorian biztos nem fog sírva fakadni ez miatt, de hát na... *Mondja halkan, nyugodt hangon a lány. Érezni rajta, hogy őszinte nem trükközik, semmi hátsó szándék nincs ezekben a szavakban. Viszont Al szavaira fapofával fordul a lány felé, az amúgy is fehér bőre még inkább falfehér lesz.* - Már most hosszabb, mint pár hónap. *Mondja a lány, egyébként pont a napokban lesz egy éve, hogy öhm...Igen. Bár user nem tudja pontosan, mikor de az tuti, hogy mostanában lesz egy éves a dolog. Al szavaira félrebillenti a fejét még talán azt a kevés színét is kezdi visszanyerni a lány.* - És volt rá okod, hogy piszkáltad? *Kérdezi Al-tól a lány, ugyanis nem érti, hogy minek kell ok nélkül szekálni a tesók párját... Na mindegy Connor köveire csak odanyújtja a kezét, hááátha megengedi a másik, hogy megnézze őket.* - Elég sok féle kő van itt a birtokon... *Mondja a lány, jó nem ért ő annyira ehhez, de azért ő is talált már hegyikristályt is...*

Vendég

-Ne szívd mellre, csak ugrattalak.... *mondja mosolyogva a lány a fiúnak, majd folytatja.* -Ertem a helyzeted, nekem is van egy bátyám aki amikor járt egy lánnyal akit utáltam, mindig piszkálgattam, meg semmi nem tetszett, de szerencsére az a kapcsolat csak pár hónapig tartott. *mondja Al csak úgy, és ezt nem célozgatásként érti hogy a fiú piszkálja folyton Susant, meg hát ö is anyáskodik felette, csak hát arra hogy ez nem egyszerü viszony.* -Azért remélem a ti kapcsolatotok sokkal hosszabb ideig tart majd,.... *mondja Susannek* -Nekem hiányzik a bátyám nagyon, kicsit forditva, de ö mindig anyáskodik felettem, de hát érthetö, testvérek vagyunk, bár a ti kapcsolatotok megértem hogy más egy kicsit. *majd amikor Connor megmutatja a köveket, Al megnézi öket majd megkérdi.* -Es mit rajzolsz majd rá? *kérdi töle, hisz jópofának tartja a kissrácot, és érdeklödik is a dolog iránt. O eddig még csak azt tudta hogy különleges köveket lehet rúnaként megbüvölni, meg hát csinálni, lásd a családjukban is van egy-két ilyen emberke, dehát amiröl Connor beszél biztos hogy teljesen más...*

Vendég

*Alanois szavaira fülig elvörösödik, és hevesen megrázza a fejét.* - Épp most mondtam, hogy nem az anyám! Nem is kell, hogy az legyen. Van nekem anyukám, köszönöm szépen. Testvérem is van, szóval se kell, hogy legyen, és... - Connor csak arra akart célozni, hogy nem egészen olyan a kapcsolatuk. *Vág közbe Keira, megakadályozva, hogy a fiú folytassa a szóáradatot. Bele is harap a kisfiú ujjába, mire az felszisszen, de legalább innentől csendben marad, és Susanre is csak mértékkel vet gyanakvó pillantásokat.* - Engem nem kell félteni. Nem vagy Dorian, félt majd ő helyetted is. Attól, hogy vele jársz, velem még nem kell jópofiznod. Különben meg mondtam, hogy nem esek le. Csak megijesztettek a madarak, de ez egyszeri alkalom volt. És találtam néhány szép követ az üregben! *Az utolsó mondatot utólag teszi hozzá, és a szemei is felcsillannak, miközben a zsebébe túr, és néhány egészen szép követ vesz elő. Színesek, fényesek, meg minden. Főleg Alanoisnak mutogatja őket, büszkén kitéve a tenyerére.* - Még nem tudom, mit csinálok velük. Ez a nagy szép sima, erre lehet, hogy majd festek valamit...

Vendég

*Hát Connornak nem jön be a dolog, ugyanis elkapja a lány, de a másik meg reflexszerűen veszi el a kezét. Nem lepődik meg mert tudja, hogy nem bírja a másik, de... Most sehol a mézes - mázos hang, nincsen merev kőszobor sem, csak egy lány aki aggódik a pasija öccse miatt. Na, jó persze Susan sem egy szende szűz, dehát na... Amikor a másik durcásan mered rá egy kisebb fajta sóhajt ereszt meg. Mondjuk a lány se sokkal nagyobb mert ő meg van százhatvanhárom centi szóóóval, csak 13 centi a különbség. Arra, hogy tud magára vigyázni felvonja a szemöldökét, aztán megszólal.* -Látom, azért akartál leesni. Valóban nem vagyok az anyád...sem a bátyád, de attól még félthetlek. *Mondja halkan a lány, majd Zsáklin kérdésére a lány felé fordul.* -A kedvesem öccse. *Mondja, miközben picit megvonja a vállait, tekintete lassacskán visszavándorol Conorra.* - Bár az úriember nem igazán kedvel engem, jól mondom? *Teszi fel a kérdést, bár még mindig rejtély számára, hogy Connor miért nem kedveli.*

Vendég

*Alanois szóval alig hall valamit a kisfiú és Susan párbeszédéböl, amin csak kicsit elmosolyodik, hisz tudja milyen az ha vigyáznak rá, hisz neki van egy bátyja aki hasonlóképpen félti öt, akárcsak Susan Connort.* -Akkor látom nincs semmi gond. *reagálja le a dolgot végleg, majd leül a vizeséshez közel egy sziklára és nézi ahogy a két fiatal még társalog, vagy mi lesz szóval ebböl. Közben daimonja is oda ül közel lábához, és gondolatban diskurálnak, miközben fel-fel néznek rájuk.* -Olyanok vagytok mint anyuka és a kisfia? Honnan ismeritek egymást? *kérdi meg végül, hisz kíváncsi*

Vendég

~ Széépen... Laassan... Cseeendben... Nem, nem lassan, az rossz ötlet... ~ *Igyekszik elosonni, ekkor Susan elkapja, és maga felé fordítja. Reflexből rántja el a karját, és megrántja a vállát.* - Jah, jól vagyok. Csak majdnem leestem, de sikerült visszanyernem az egyensúlyom, szóval minden oké. Királyul vagyok. Laza volt. Sziasztok. *Ezeket a szavakat alighanem már Alanois is hallhatja, legalább a második felüket, ugyanis a lány ugye közben megérkezik. A fiú összefonja maga előtt a karjait a mellkasán, és durcásan néz fel Susanre. A maga százötven centijével alighanem mindkét lány jóval magasabb nála.* - Tudok vigyázni magamra egyedül is, köszönöm. És Keirára is. Nem vagy az anyám.

Vendég

*Épp a hajában lévő virágokat igazítja meg amikor is meghallja a kiáltást, mire összerezzen és rögtön ülőhelyzetbe támogatja magát. A fossza is felpattan majd úgy néz körbe, azért a daimonnak élesebb a látása meg van szaglása is, na mindegy a lényeg, hogy kiszúrja a sziklán lévő Connor-t mire a szemeit forgatja meg.* - Darwin. Ne legyél ilyen. *Mondja a lány, miközben az ő tekintete is lassan a fiúra téved. A lány egy pillanat erejéig hezitál, majd szépen megindul Connor felé, nem túlzottan zavarja, hogy a másik épp próbál feltűnés nélkül elmenni.* - Connor... jól...jól vagy? *Kérdezi a lány, miközben "elkapja" és maga felé fordítja. Azért mégis csak aggódik a gyerek miatt... Szemein látszik, hogy "megijedt" a lány, egyébként előbb ér oda, mint Al, hiszen a hangot is előbb hallottam meg így evidens, hogy a lány már ment is... Persze az érkezőnek is biccent egyet, de most inkább Conorral törődik.* - Ilyet... Vigyázhatnál magadra jobban is! *Mondja, miközben félrebiccenti a fejét Darwin meg csak áll és a szemeit forgatja.*

Vendég

*Al is erreveszi szokásos sétá körútjának célját, oldalán daimonjával. Most csak egy sima egyszerü farmer, polo és edzöcipö van rajta, haját magasan kontyba tüzte, és igy közelíti meg lassan e területet, amikor is meghallja a hangot ami talán fiú hangnak vél, de már nem látta hogy mi történt, nem nagyon izgatja most semmi, meg hát igen messze is volt. Azonban most kicsit szaporábban lépdel amikor is észrevesz egy fiút, s egy lányt is aki nem oly messze vizes ruhájában fekszik, napozik, élvezi a természetet.* -Szia, Alanois vagyok, te kiáltottál? Nincs bajod? *kérdi a fiúra nézve, majd ha a fekvö lány észreveszi ahogy ök igy beszélgetnek, köszön Susan-nek is, ha meg nem veszi észre akkor meg ugye nem.*

Vendég

- Áááááá! *Kiáltás hasít bele a csendbe a vízesésnél. Madarak reppennek fel, egy kisfiú pedig elesik a sziklákon, mire a mókus lebucskázik a válláról, és kis híján a szikláról is. Ami nem lenne szerencsés, mivel ez a szikla azért igen magasan van, így még szerencse, hogy Connor épp időben kap utána. Hosszú ideig csak nagy szemekkel merednek egymásra, zakatoló szívvel, leküzdve az ijedtséget. Aztán a fiú kicsit megköszörüli a torkát, feláll a sziklán, és onnan, a jó magasról körülnéz. Kiáltásával alighanem eléggé a frászt hozta a békésen relaxáló Susanre, aki eddig biztos nem látta, mert bebújt egy kisebb üregbe a sziklákon. Elég jól befért, méretének hála. Ő viszont észreveszi a lányt, így nyakát behúzva lemászik a sziklákról, óvatosan, és igyekszik feltűnés nélkül távozni.*