Kékfátyol-vízesés

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Ápr. 25, 2011 9:23 am

First topic message reminder :

Szia * Mondja elbűvölő mosollyal Emett, és azzal a hirtelen vidámsággal pattan fel, amellyel annyi mindenkit le tud venni a lábáról.* Szép Daimon *mondja mosolyogva* Mi szél fújt erre? * Kérdezi vidáman*

Vendég

~Szegény Lina... Olyan fura volt, nem?~*Teszi fel a kérdést, miközben félig még a gazdájára is pillant a daimon, aki nem mellesleg egy fossza és, hogy akkor már pontosak legyünk neve is van. Mindenesetre a lány megvonja a vállát, őt valahogy nem izgatja a másik, mint már tegnap is említve Lina baja az Lina baja marad...* -Tudod hogy nem szokásom ilyenekkel foglalkozni. *Mondja azért, majd mondata végén még egy apró mosolyt is megejt. Hófehér kezét végigfuttatja a barlangfalán, igen bent van a vízesés mögötti barlangban. Haja szokás szerint, hullámosan majdhogynem göndören omlik le egészen a csípőjéig, testén pedig egy homokszínű pánt nélküli ruha feszül, mely kiemeli a lány kellemesen karcsú alakját. Na, persze itt a barlangban senki sem nézi, mondhatni egyedül van a szőkeség, most nem is bánja a dolgot. Néha nem árt egy kis magány az embernek, olyankor tud csak igazán elgondolkodni a dolgain. Halkan még dúdolgat is valamit, de nem lehet rendesen érteni a szöveget, mert elnyomja a víz csobogása a másik meg, hogy amúgy sem énekel hangosan. Léptei egyébként kifelé vezetnek, szépen besétál a vízesés alá, mire először végigfut rajta a hideg, de utána egész kellemesnek érzi a vizet. Nem sokáig ácsorog ott csak pár pillanat az egész, majd szépen megindul a vízben. Nem túlzottan érdekli, hogy vizes lesz a ruhája, elég meleg van ahhoz, hogy megszáradjon. Rá is tapad a testére, így még jobban kiemeli a lány domborulatait ehm... Végül a partra sétál, ahol leheveredik a puha selymes fűbe szemeit lehunyja és így relaxál...*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Csüt. Júl. 14, 2011 12:24 pm

*Ria elgondolkodva hallgatja,de látja,valami nem oké.Elhúzza száját,és ránéz a lányra.Valami sebesülést vagy hasonlót keres,de úgy tűnik,ez nem külső probléma.Válaszol is persze.*-igen,nem voltam itt.De én se vagyok az a gyenge lélek...*sóhajt egyet,és sejtelmes mosolyra húzódik szája.*-Ha tudnád,miket éltem meg.Személy szerint előttem rokon halt meg.De gondolom ez téged nem érdekel.*lehajtja fejét,és ekkor áll fel Karen.Utánamegy és beáll a víz alá.Először a hátát,majd haját meríti a víz alá.Aztán lefekszik a vízbe,kicsit messzebb a vízeséstől.Egy elégedett sóhaj hallatszik felőle.Majd feláll,és kérdez egyet.*-Valami baj van?Mert olyan furának tűnsz.Valami nem okés?*aggódó tekintettel néz a lányra,és ha akarja,elmondja,ha nem,akkor nem.Nem erőlteti.*
//fagyi//

Vendég

*A lány kérdésén csak tűnődve mered előre. Őszintén? Már fogalma sincs... régen nem foglalkozott másokkal, azzal hogy mint mondanak. Elég köpönyeg forgató volt, gyakran nézte a saját javát... ám a barátait soha sem hagyta cserben. De most. Vannak egyáltalán még barátai? Minden megváltozott... már saját magát sem ismeri. Merengéséből a lány kérdő tekintete szakítja ki. Megcsóválja fejét, és közelebb lép a vízhez.* - Nem, nem érdekel. *Feleli egész halkan, látszik rajta, hogy valami nem okés. Leveszi szandálját, és leülve egy nagyobb szikla darabra lábait belelógatja a vízbe. A következő kérdésre pedig csak sejtelmesen elmosolyodik.* - Őszintén? Én a legkevésbé sem aggódom. Ennél már sokkal rosszabbat is megéltünk már. Nem rég kb. a semmiről kellett vissza építsék az iskolát. És sikerült... most is sikerülni fog. Csak ne az legyen mint akkor. Hogy a szemünk előtt halnak meg a barátaink és mi nem tudunk ellene tenni semmit. *Mondja, majd csak rápillant a lányra.* - Bár ha minden igaz akkor te még nem voltál akkor itt. Hidd el, szerencsésnek mondhatod magad... És neked, mi a véleményed? Nem egy elveszett léleknek tűnsz. *Jegyzi meg, - és ezt így is gondolja - aztán feláll és pár óvatos lépéssel a vízesés előtt terem. Kérdőn a lányra néz, majd vagy Mariaval, vagy nélküle de beáll a nehéz víz alá...*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Csüt. Júl. 14, 2011 11:53 am

*Ria élvezi a vizet,és az se érdekli,ha Karen teljesen hülyének nézné.Őt nem érdekli,mit gondolnak róla.Teljesen mindegy aurorunknak.*-Márciusban érkeztem.De téged sem láttalak túl gyakran.Nem jössz a vízbe?Vagy téged is csak az érdekel,amit mások mondanak?*kérdezi érdeklődve,nem gúnyos,inkább kérdő hangsúllyal.Nem akar összeveszni a lánnyal.Semmi kedve hozzá.Így csak nyugisan sétálgat a vízben,majd eszébejut valami.*-Amúgy mit gondolsz a mostani helyzetről?Az életünket visszakaptuk,de mi lesz a romosodással?Remélem nemsokára helyreáll a suli.*elmosolyodik,és kezét belemeríti a vízbe.Végre újabb lehetséges szövetséges.És erősnek is tűnik Karen.Azért ő is végigpillant a lányon,és szeme megakad a kitűzőkön.Felvonja szemöldökét.Nem sok prefektussal találkozott mostanában.*

Vendég

*Meglepetten vonja fel egyik szépen ívelt szemöldökét mikor megszólítja valaki. Nem számított társaságra. Mindenesetre oda fordul az illetőhöz, és viszonozza a köszöntést.* - Heló! Csak próbálom valahogy elviselni ezt a kánikulát. *Feleli halvány mosollyal szája szélén és a vízesésre pillant, majd a lányra aki épp ekkor mártja bele kezét a vízbe.* - Karen Dimitrova. *Mutatkozik be tömören, és míg Maria a szandálját dobja le magáról, ő nem túl feltűnően végig néz a lányon. Még nem igazán látta erre fele. És ezt szóvá is teszi.* - Most érkeztél valamikor az iskolába, vagy csak egyszerűen elkerültük eddig egymást? *Mondjuk az utóbbi sem kizárt, hisz hiába járnak ugyan azokra az órákra, a nekromantának akkor kisebb gondja is nagyobb annál minthogy a társaságot kémlelje. Aztán három percen belül már másodjára szalad fel meglepődöttségében szemöldöke. Iskolatársa ugyanis teljesen nyugodtan lépdel bele a vízbe... ő maga meg itt habozott, hogy biztosan hülyének néznék ha ilyesmit csinálna.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Csüt. Júl. 14, 2011 11:28 am

*Ria sétál erre,mostanában sokat van kint. Igazából nem akart odabent kuksolni,így inkább kijött. Erre már járt egyszer-kétszer,de a vízesés mindig is kedvencei közé tartozott. Körülnéz kicsit, majd megpillant egy lányt. Elmosolyodik,és odasétál hozzá.*-Szia! Miújság?*bemártja kezét a vízbe,és egy kicsit benne tartja csuklóját.*-Maria Thekla vagyok.És te?*újabb mosoly,majd leül a forrás vize mellé.Amúgy egy kis top van rajta,ami körülbelül a hasa tetejéig ér,és egy kis fekete miniszoknya.Na meg egy szép gladiátorszandi.Leveszi szandiját,és belelép a vízbe.Elégedett sóhaj szakad fel tüdejéből,és lépked pár lépést.Lehet,hogy a lány hülyének nézi,de nem érdekli.Amúgy sem jár erre senki.*

Vendég

*Lassan a hőmérséklet a negyven celziuszt is megüti, és ő nem tudja mit kezdjen magával. Talán legjobb lenne, ha a kastélyban ülne, hisz valószínűleg most ott van a leghűvösebb, ám képtelen odabent kuksolni. Szüksége van a friss levegőre... A nekromanta egyébként egy farmer shortot és egy bézs színű atlétát visel. Lábán barna szandál. Hosszú haja befonva ereszkedik bal vállára. Türelmetlenül lépked oda a vízeséshez, és mártja bele kezeit a hűvös vízbe. Arcát is lefröcsköli kissé, talán még életében nem esett ilyen jól neki a hideg víz jótékony hatása... Sőt, már azon gondolkozik, hogy mi lenne ha ruhástól beállna a vízesés alá.* ~ Mondjuk teljesen hülyének néznének?~

Vendég

//Fagyi,mert Lorrnak mennie kellett. : ( //

Vendég

*Panni cseppet sem bánja hogy Gis több mint 10 cm hajtól megfosztja, ö szereti a változást, és ez most kifejezetten látványos is, meg minden. Persze azért rájött hogy ez a ruhaszin nem nagyon áll neki jól, föleg nem a cipö, de semmi baj, majd elviszi egy lányhoz aki megvarrja, meg ilyenek, esetleg meg is büvöli kicsit a színét, kitudja? Viszont a lábbelivel jóban van, pár centis sarok, az még rendben, most majd vesz egy kicsit magasabbat, és meglátja abban hogyan fog menni, ezt meg kidobja, vagy tovább ad rajta. Hülyeség talán, de ilyen kis dolgok járnak a fejében mikozben Gis vágja a haját, majd amikor az kész van, azért elrakja tasijába azt és eldonti hogy majd hazaküldi a szüleinek. Persze majd jönnek a rivallók hogy hogyan képzeli ezt meg ilyesmi, de hát az ö haja, az ö élete, végre él, remél, szóval minden rendben van. Majd azért még megfésüli a haját, majd mindent visszarak a táskájába és hallgatja ahogy mint megtudta Lorr kezd játszani a hegedün.* -Igen, nem is játszol olyan rosszul. *mondja kicsit nevetve, de ez csak öröm kacaj, bár kicsit furcsálja hogy ha olyan drága az a hangszer akkor ö biztos hogy nem engedte volna meg egy idegennek hogy kipróbálja. Bár, lehet hogy Panniban még mindig néha elötör az arisztokrata csakis az enyémség, de majd lassan remélhetöleg ez is kiveszik belöle. Mindenesetre örül hogy ezzel a két lánnyal is simán el tud diskurálni, és most a lányokat és a hajukat, a szemüket, az esetleges sminküket, ruhájukat kezdi el picit nézni, de nem tátott szájjal vagy ilyesmi, neki minden új, úgyhogy pröbálja nézegetve rájönni a dolgokra, amitöl nö egy nö vagy mi a fene.*

Vendég

*Kecsesen odalibben Panna mellé.* -Rendben. Szóval Lorraine és Panna. Ahogyan már említettem én Giselle vagyok. A holló, aki az előbb itt volt az pedig az én postásom, Edgar Allan Poe. *Mutat a távolodó fekete pontra, majd átveszi az ollót. Nyissz, nyissz. Hallatszik, ahogy Giselle vágja Panna haját. Barna tincsek hullanak a fűbe.* -Kész. Egész jó lett hozzám képest. *Mosolyog a fél-véla, majd szépen visszaadja az ollót Pannának.* -Nagyon szépen köszönöm. Volt időm gyakorolni. Igazából gitáron, hegedűn és hárfán játszom. *Ártatlanul arckifejezéssel fordul Lorraine felé.* -Én a Belsirion szakot erősítem. *Majd mikor Lorr feltesz egy kérdés kicsit rémülten pillant le a hegedűtokra.* - Persze nyugodtan, de kérlek tedd vissza úgy ahogy volt. Nagyon értékes egy darab.*A francia származású lány eléggé félti a hangszereit, pedig nem is Allidonos. Egyébként Panna cserfessége nem zavarja. Lorrnak hagyja, hogy elvegye tőle a hegedűt.* ~ Csak óvatosan. *Kicsit féltve néz a hangszere után a fél-véla.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Kedd Júl. 12, 2011 3:52 pm

*Lorraine a lány hajára néz majd az arcára.-Értem, bocsáss meg csak annyira szép hajad van.Én Lorraine vagyok eramiros. Én már 4 hónapja itt vagyok de sajnos még nincs sok barátom.*Lorraine most egy hegedülő lányra lesz figyelmes, imádja a hegedűt régebben játszott is elég profi szinten. És most, hogy újra találkozik a hangszerrel, nem tudja megállni, hogy ne kérdezze meg.*-Nem próbálhatnám ki persze csak ha nem túl nagy gond.Amúgy, hogy hívnak az én nevem Lorraine eramiros vagyok.*

Vendég

*Panni feláll ollóval meg fésüvel a kezében ahogy egy lány odamegy hozzá.* -Szia, ne izgulj, csak levágok egy kicsit, mert már túl hosszú. Ideje változtatni.... Amúgy meg Panni vagyok, naxis diák, alig pár hete vagyok itt..... és te? *kérdi, majd visszaül a fübe, ismét megfésüli az arcába picit a haját, majd szép lépcsözetesre levágja elöl, hogy az állától föntebb kicsivel kezd el lépcsözetes lenni. Majd egy újabb lány bukkan fel, s mikor az pedig a segítségét ajánlja fel, Panni ennyit mond.* -Tényleg megtennéd hogy segítesz? Ugy a hátam közepéig nyugodtan szépen, egyenletesen levághatnád, a végeit majd én szépen megigazitom kicsit tépettre. *mondja nagy mosolyogva, majd eszébe jut hogy be sem mutatkozott.* -Amúgy Panni vagyok, lehet hogy az imént hallottad is, amikor ö idejött. *mondja Lorra intve fejével, majd odaadja Gis kezébe az ollót meg a fésüt, hogy hát akkor el is kezdheti szépen.* -Amúgy szépen hegedülsz, én is néha játszom, de föleg a zongorán meg gitáron vagyok jó. *mondja cserfesen, mert hátha van kivel beszélgetnie, megered a nyelve, hisz élvezi hogy nem szakítják félve félpercenként.*

Vendég

*Épp a vízesés előtt áll, és hegedül. Egy szép talán kissé szomorkás darabot játszik Giselle. A hegedű bágyadt hangja és a vízesés dübörgő morajlása remekül kiegészítik egymást. Hófehér szoknyát visel, homokszínű szandállal. A bal válla bekötözve. Igen, még mindig nem gyógyította meg tegnap óta. Mellette az egyik bokorban egy holló rikácsol.* -Sohamár! Sohamár! Jaj, marad csendben Edgar. Nem bocsájtottam meg neked a tegnapit. *Néz rám a fekete madárra a gyönyörű kék szemeivel. Eleinte fel sem tűnik neki a két másik lány. Mikor Lorr megszólal odanéz. Látja, hogy Panna épp a haját készül levágni.* -Nem akarok udvariatlan lenni, de ha levágatod akkor inkább menj fodrászhoz, mert ebből baj lesz. *Szólal meg halkan miközben leereszti a hegedűt.* -Giselle Marceau-nak hívnak. Ha gondolod én is megcsinálhatom, bár nem vagyok profi, így nem tudnám garantálni, hogy tökéletes lesz. *Ajánlja fel a Naxisnak, miközben felveszi a földről a hegedű tokját. Szépen elpakol, majd a kezébe veszi a tokot.* ~ Pedig milyen nyugodt hely volt ez. *Sóhajt egy nagyot, majd odalép Pannához. A bokorból kirepül a madár, és a lány rápillant.* -Nem Edgar. Ne is álmodj róla. *Beszél a madárhoz. Közben szépen rásandít a kötésre, amit a hajával igyekszik letakargatni.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Kedd Júl. 12, 2011 3:16 pm

*Hosszú délutáni sétája után Lorraine a Kékfátyol-vízesésnél tart pihenőt. Egy bézs színű szellős ruhát visel, amelyet egy világos szalag díszít, hozzáillő hoszú fehér gyöngysorral.Haja pedig kieresztve van és hullámos.Cipője egy kényelmes virágos kis topánka. Lorraine leül egy kőre majd a vízesést nézi. A lágy szellő simogatja arcát. Miután kigyönyörködte magát és már nem olyan fáradt észrevesz egy lányt a földön. Gyönyörű derékig érő barna haja van. Mikor Lorraine meglátja, hogy egy ollóval közelít a hajához azonnal felpattam és így szól.-Jajj ne tedd, azt a szép hajat ne.*

Vendég

*Egy lány sétálgat a vízesésnél, majd leül a föbe, csak úgy van, és nézi a vizet ahogy zubog le. Kicsit elgondolkodik, szétnéz közben, emlékeibe és a jövöbe temetkezik, alig van itt pár hete, és már mennyi minden történt vele, ez hihetetlen. Egy szép világos zöld és aranydiszes ruha van rajta, lábán egy szép
cipövel. Eletében most kezdett elöször ilyesmikben járni, úgyhogy kicsit esetlenke, a ruha is úgy áll rajta, meg hát folyton fészkelödik benne, de hát ezt is kiakarja probálni hogy milyen, elvégre itt annyi lány hord sima utcai göncöt, meg lábbelit, neki is menni fog, csak idö kérdése. Vállán pedig neki is ott van egy sima egyszerü táska, csak épp a szükséges notesszel meg tollal, mert szereti mostanában megörökíteni a dolgokat. Most pedig leült ugyebár a földre, elövesz egy tükröt, egy ollót meg fésült, és elöször csak fésülkódni kezd. Derékig érö hajától akar szemmel láthatóan megválni, úgyhogy elöszór is szépen megfésüli, meg beméri hogy mennyit akar lenyisszantani.*

Vendég

*Csak néz mint szamár a ködben amikor hozzá beszélnek. Szája szélén vigyorog szinte szemét alak eddig is tudott róla. Már miért ne tudna?* - Hányszor mondod még ezt el?*Úgy kérdezi mintha tudná rá a választ, de hát tudja is. Szemeivel játszadozik amikor lány zöld szemei megvillannak és csak úgy jönnek ki belőle a dűhös szavak. * - Meghaltál? Mikor? Én erről nem tudtam..*Szemei kikerekedtek mint a gumilabda és fel szeretná rántani kisebb akadállyal, de nem jön össze. Az ütésnél megfogja Susan kezét egy laza mozdulattal, és mélyen a szemébe nézz. - Ha te sem tudod mit akarsz, akkor mi értelme felelnem nekem bármire is? - Kérdezi tőle miközben megköszörüli a torkát miközben fel állt. Arc vonásai nem rezzentek meg, hangja olyan hűvös de még is megnyugtató. Szürke szemei csalódást és választ mutat, kíváncsi Susanra mit reagál.*

//Fagylalt//

Vendég

*A lány, mintha olvasna a fiú gondolataiban, de nem szól semmit... Mindenesetre, amikor a fiú felteszi a kérdést a lány szemei összeszűkülnek és úgy pislant a másikra.* - És, ha ide jársz? Attól még nem kéne mindig ott lenned, ahol én vagyok. *Sziszegi a lány mérgesen, miközben kezeit is ökölbe szorítja. Miss Watson nem a türelméről híres az is biztos... Aztán jön a fiú következő válasza, mire felpattan és odamegy hozzá, vagyis jobban mondva... Mindegy a lényeg, hogy ököllel mellkason vágja a másikat.* -Egy szemét alak vagy, tudd meg! *Villannak a lány szemei dühödten, hisztisen de ha akarjuk még azt is mondhatjuk, hogy egészen vonzóan...* -Nem mindegy neked mióta vagyok itt?! *Kérdezi meg a lány, látszik rajta, hogy még a szívvesére is felgyorsult a levegőt is gyorsabban veszi.* - Legyünk barátok, mi?! Látom...Nagyon akarod, azért akartál a múltkor is megcsókolni... Tényleg egy kis baráti szex, hát nagyszerű... Oh, téged az sem érdekel, hogy a múltkor éppenséggel meghaltam, hát hagyj engem békén! *Mondja a lány, miközben megpróbálja felrántani a másikat. Van benne erő, meg még ott a telekinézis is, szóóval... Mindenesetre ő csak ököllel üti a fiú kezét mellkasát... Hát öhm kicsit bepöccent. Darwin is csak elkerekedett szemekkel nézi a gazdit.* - Susy nyugodj már meg... *Szólal meg hangosan a daimon, de a lány nem túlzottan törődik vele...*

Vendég

*A fiú a lány kérdésére szemöldökét felvonja. Már miért lenne itt? Elvégre ő is ide jár és mi több erre a szakra.* ~ Ez d ebuta kérdés volt..~*Gondolataiteljesen összekuszálódtak a tisztes távolság meg van közöttük.* - Elvégre ide járok nem tudtad?*Hangja rekedt és szinte nyugtalanná válik aki beszél vele.* - Csak szeretnéd, hogy fel falljon nincs olyan szerencséd...*Közli oly hidegen és hűvösen, látszik nem heverte ki az utolsó találkozásukat. daimónra vet egy némi pillantást majd elfekszik a törölközőjén és bámulja az eget és úgy felel a prefektus lány kérdésére.* - Oh, igen ott vannak.. és szép látvány a barlang. Mióta vagy itt?*Kérdezi meg Alexander eltűnődve, majd a lábával dobolni kezd a törülközőjén.*

Vendég

*A lány észre sem vette, hogy valakinek itt van a ruhája, úgy látszik túlságosan is el van merengve. Fene sem tudja, mindenesetre ő békésen el van a parton... Legalábbis addig el van, amég meg nem zavarja egy fiú. Annak kérdésére felpattannak a szemei és fel is ül, úgy pislant vizes fejjel a másikra.* - Te már megint itt vagy? *Kérdezi a lány, miközben tekintetével követi a másikat.* -Azt hittem felfalt valami Krokodil a Nílusban. *Mondja a lány, ám mondata végén mintha egy nagyon apró mosoly szaladna át az arcán.*~Ez buta volt...~*Jegyzi meg a fossza, de a lány rá se ránt. Mindenesetre eltekint a vízesés irányába, majd vissza a fiúra.* -Még mindig ott vannak azok a csillogó kis kövek? *Kérdezi a vízesés mögött lévő kis barlangra utalva. Hangja nem tükröz érzelmeket, ahogyan arca sem rég lehetett látni ezt a márványszobrot a Nezabarban...*

Vendég

*A vízesés mögül jön ki egy fiú aki egy ideje itt úszkál ilyen időben. Nyílván való, hogy nem fázik élvezi a lágy hűvös szellő és a vizet együtt.. Természetesen Hawaii úszónadrágban van a fiú ruhája valahol a parton van ahol éppen a szőke hajú prefektus van a daimónjával. Éppen a part felé indult Alexander, amikor meglátja azokat a vonásokat amiket Egyiptomban látot. Nos Egyiptom isteni volt és kipihente magát, de pont nem vágyik egy újabb balhéra. El menekülne, vagy csak állna megkukulva? Mindenesetre határozottan lép ki a vízből és a törölközőjéhez nyúlik mielőtt megszólítaná a lányt..* - Soha viszont nem látásra mi..?*Úgy érdezi mintha bántudata lenne és tényleg az van ő neki. Nem fog elmenni, lehuppan a törölközőjére, tisztes távolságot tart Susannal.*

Vendég

-Darwiiin....Darwiiin várj meg. *Rikkantja kacagva egy szőke hajú leányzó, miközben kifut a fák közül a kis tisztásra. A fossza hátrapillant a gazdájára, bevárja ám amikor az már épp el tudná kapni akkor újra felgyorsít. Hogy kiről van szó? Természetesen a szőke hajú Naxeldires prefektusról, hosszú szőke haja hullámosan omlik le a feneke alá, sápatag bőre pedig szépen mutat a rajta feszülő vörös ruhán. Szépen emeli ki a lány alakját a selyemszerű anyag, a ruha egyébként a földig ér, így a lánynak kicsit meg kell emelnie, miközben fut. Végül a fossza a víz felé veszi az irányt mire a lány csillogó zöld szemekkel követi, végül beleugrik a vízbe a fossza után. Egy ideig lent marad a vízben, de aztán felbukik és úgy vigyorog.* - Huuh... *Mondja a lány, miközben kimászik a vízből majd elterül a parton. A ruha egyébként ujjatlan még jó, hogy nem fehérben van a lány, bár különösebben az sem érdekelné, azért ez a darab is elég rendesen rátapad most a lányra. Kiemelve így a domborulatait.... A fossza az békésen elfekszik a lány mellett és úgy pihenget. Elvannak, mint azt látni lehet a szőkeség lehunyja a szemeit majd úgy hallgatja a víz csobogását... A zsebóra természetesen nála van, mióta visszatért a halálból, azóta mindig nála van... Mintha csak az számolná a hátralévő idejét és voltaképp így is van...*

Vendég

*A sajnálomra csak visszamosolyog. Azért jó tudni, hogy vannak, akik mellette állnak ilyenkor is. Segít, ha nem is túllépni, de túlélni a dolgokat. Szólni nem szól semmit, csak a tekintetéből olvasható ki némi hálaféle. A mondatra pedig elneveti magát.* - Igenis, főnök! *Igen. Karennel nagyon rég nem találkozott, Ashelyvel még régebben... Hiányoznak neki a barátnői.* - Aha. Hát remélem, már meleg is marad. Nekem sincsenek, csak ha rendelni kell valamit, iszonyú lassan ér át némelyik... Az ajánlatra csak megcsóválja a fejét.* - Köszi, Brenda, tényleg, nagyon rendes vagy, de nem mehetek. Most azt hiszem jobb, ha itt maradok... Tudod, év vége, sok a meló... *És Yant sem hagyná itt a hétvégén történtek után. Nameg... Ha történik valami, innen egész gyorsan oda lehet érni Gaeáékhoz. Gyorsabban, mint Egyiptomból.* - Tényleg... Már szinte el is felejtettem! *Mosolyodik el.* - Mi is annak a játéknak a neve, amit játszottunk?.. *Valami golyókat kellett dobálni, és ő ráejtette a lábára, ennyi rémlik. Aztán megjelenik a hárpia, Lil pedig előbb a pálcájáért nyúlna, amikor meglátja a csomagot. Valahogy sejti, hogy ki lehet az, aki egy hárpiával küld ajándékot... Egy darabig még néz a távolodó lény után, majd felkapja a csomagot és kibontja.* - Susan. Gondoltam. *Mosolyodik el, a levelet olvasva, majd kibontja a kis csomagot is.* - De édes... *Vigyorog a Mickey egérre, majd Brenda felé mutatja. Aztán lassan rájön, hogy fázik... Így feláll, és maga köré csavarja a törülközőt.* - Brenda, azt hiszem, én visszamegyek. Örülök, hogy összefutottunk, de ruhát nem hoztam és kezd hideg lenni. Jössz te is? *Majd, a lánnyal, vagy anélkül elindul. Ha az nem jön, még ott megöleli búcsúzásként, ha jön, akkor később köszön el. A szobájában pedig keres valami helyet az ajándéknak...*

Vendég

*Csak egy halovány mosoly a tünde lány arcán szemei meg csillognak, mint a gyémánt.* - Sajnálom..*Mondja együttérzően mert tudja milyen, hogyha elveszít valakit. Hiszen Brenda a nagyiját, az anyját elvesztette.. egyedül aki megmaradt ő neki apja és Alex na meg ugye Chase akihez ragaszkodik. Liliyát hiába nem kell sajnálni, de Brenda ilyen. Ő mindig ha vmi rossz hírt hall azért még is együtt érezz vele..* - Jól van. De elvárom, hogy valami van szólj mert ha nem a prefektus lábaimmal fogom a kis hátsódat megrugdosni.*Mondja, vigyorogva a másiknak és a Scoop lány nem viccel ilyen helyzetekben. Mindenki eltűnik, körülötte és már így is elgondolkozik miért.. Ashleyt is ezer éve látta, Karent is...* - Na igen tényleg kevesen jönnek ide, és csalóka az idő ugyan, de hát legalább ma meleg van. Monszun idő bár szerencse néha nem érzem, hogy fázok.*Mondja bólintva a lánynak, majd a vizesésre pillant.* - Hát ja.. Nellond -Neza tényleg lassú még szerencse, hogy nem tudok róla lennének itt rokonaim.*Kuncog Alexen kívül persze hiszen Nellondban senki nem tartózkodik. A farkast meg megsimogatja aki farokcsóválással jelzi, barátságos mosolyt küld elé cuki jószág.* - Oh, köszönöm szívesen látunk hogyha van kedved jönni úgy is van szabad jegy.*Kaccsint a lány felé, és kicsit becsukja a szemét és már érzi a forró homokot a lába alatt ahogy lépdel a sivatagban.* - Az emberek sokasága itt tölti a nyarat a Nezában, habár azt nézzük van miért csak kéne megint programokat szervezni. A tavalyi Naxis program jó volt, kint a Tó és Tóparton. Amennyire emlékszem..*Régi időkre emlékszik vissza megjegyezve és kicsit nosztalgiázik amikor egy hárpia jelenik meg és egy kis csomag röppen Lil kezébe.* - Látom enm csak én feledkeztem meg rólad. Ki küldhette az ajándékot?*Kérdezi meg barátnőjét vigyorogva és kíváncsi a tárgyra a lány.*

Tárgy: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jún. 12, 2011 4:20 pm

*A lányok észrevehetik, hogy egy hatalmas hárpia közeledik feléjük, nem túl barátságosan. No, persze ha ismerik a szőke prefektus lányt, akkor tudják, hogy a madár nem árthat nekik. Lényeg a lényeg, hogy leszáll Liliya mellé és egy csomagot ejt a lány ölébe, amire egy levél és egy virág van rögzítve. Egyébként a dobozban egy kis tárgy, valamint egy levél található, amin egy liliom díszeleg.*

Drága Liliyám,

Ez úton is szeretnék boldog születésnapot kívánni, az ajándék, nos remélem tetszeni fog.

UI:
Ha gondolod valamikor összefuthatnánk.
Ölel, Susy

Vendég

- Igen, te. *Mosolyog le a lányra. Féloldalasan helyezkedett el, lábait kinyújtva, kezeit hátrarakva élvezi a nap egyre gyengülő, de még melegítő sugarát. A kérdésre csak pislog párat. Hazudhatna. De minek?* - Csak eszembe jutottak az előző szülinapjaim. Apu mindig sütött tortát, a barátnőm pedig mindig készített valamit... *Sóhajt.* - De már nem fog... Nemrég...meghalt. *Pislog hirtelen a másik irányba. Azt hitte, már túllépett rajta, de úgy tűnik, ezen nem lehet felülemelkedni. A gyász megmarad, csak elbújik jó mélyre.* - De semmi gond. Tényleg. *Mosolyog ismét a lányra. Nem kell, hogy sajnálják.* - Aha, tényleg aranyos. Igazi egyéniség... *Vakargatja meg farkasa fülét, aki amúgy Brenda simogatására heves farokcsóválásba kezd.* - Evával először nem jöttek ki, de már olyanok, mint a testvérek. Na igen, egy bagoly tényleg áldás, néha már elegem van, hogy némely iskolai bagolynak fél nap egy Neza-Nellond út...* - Na... tényleg csak úszkáltam. *Pislog.* - Szeretem ezt az időt... Itt jó, mert kevesen járnak erre. Bár a víz elég hideg. *Von vállat. Elviselhető, a táj érdekében.* - Oh... Jó szórakozást! Egyiptom nagyon szép lehet. Még nem jártam ott. *A kérdésre csak vállat von.* - Valószínűleg. De leginkább itt leszek. Még nem tudom, apa mikor kap szabadságot, akkor majd valószínűleg kirándulunk a hegyekben, talán lemegyünk a tengerhez is. Máshova nem terveztem, hogy megyek. *Aztán, ki tudja. Yanékhoz tuti nem. Egyszer is elég volt. Elég...sok is! Na persze Yant sem engedi el, ha rajta múlik.*