Föld alatti titkos forrás

Tárgy: Föld alatti titkos forrás Szer. Jún. 08, 2011 12:39 pm

First topic message reminder :

[justify]Zegzugos alagutak és járatok között ide is eltalálhatsz, ha szemfüles vagy. A labirintus dél-nyugati szárnyában van a kis forrás. Természetesen alakult ki, a járatokkal pedig inkább nem kerülték ki, hiszen még jól is mutat. A folyton csobogó friss víz hangja megnyugtathatja a lelkedet egy nehezebb óra után, bár kérdés, hogy míg ide eljutsz a sötét járatokon keresztül nem lesz-e csak rosszabb...ezt már te döntöd el. A vízből bármikor ihatsz, a forrás még talán egészségesebb is, mint ami a kúriában van. Meríts egy poharat, vagy a két kezedet a vízbe, vagy tartsd a folyóvíz alá, és menten onthatod a szomjadat, akár egy nehéz óra után is, ha erre visz az utad.

A barlang méretein elámulsz szinte minden alkalommal. A labirintushoz képest egész nagy ez a terület, több sziklával, és kiszögelléssel, ahova leülhetsz. De az is lehet, hogy csak egy hatásos illúziónak köszönhető a látvány. A fények csak még szebbé teszik a vizet. Mesés, ahogy a felszínén cikáznak a szikrák, meg-megcsillannak a hullámokon, ha kicsit felkavarod a vizet. A fényviszonyok itt bent a kintit tükrözik. Nem-nem olyan, mintha sütne a nap, de már-már hasonlatos a természetes fényhez, bár látszik, hogy mágia szülte. Éjjelente csak az itteni fáklyák adnak halvány derengést...bár ilyenkor jobban jársz, ha nem sétálgatsz erre felé.

Ülj le a kis forrás sziklás partjára, és pillants a vízbe...mintha csak vonzaná a tekinteted. Jól látod? Apró arany ragyogás az alján. Mi lehet vajon? Talán arany? Akár még az is, de lehet, hogy csak leprikón arany, azért meg nem érdemes összevizezned magad. Viszont akár még az is lehet, hogy valamilyen éhes vad áll lesben a mélyben, és ez csak az óvatlanok csalogatására van. Nem tudhatod...de ki mernéd próbálni? Az is lehet, hogy minden alkalommal mást rejt a mély, vagy csak nem mindig ugyanazt zavarod fel, rajtad áll, hogy kimered-e próbálni többször is...

*Elisabeth a kőpárkányon ülve belemeríti kezét a hideg vízbe, amjd a csobogó forrásra tekint. Ekkor felel neki Demian, hogy nem zavarja őt a lány, amin kicsit fönnakad a szemöldöke az eramiros lánynak és tekintetét Demianra függeszti.* Na, ezt se sokszor mondták még nekem. *Állapítja meg a lány. Az az igazság, hogy valóban elkényeztetett, talán kicsit gőgös lány, de az a különbség közte és hasonló kaliberű társai közt, hogy ennek Elisabeth teljes tudatában van és nem is tagadja. Ez annak köszönhető, hoyg amúgy nagyon ravasz, szemfüles lány.* Mondd csak, te meg szoktad játszani magad a világ előtt, hogy elkerülj bizonyos kellemetlenségeket, vagy pedig őszinte vagy? *Szegez rögtön Demiannak egy kérdést a lány, ugyanis a fiú érdektelensége az ő cinikus, kibírhatatlan viselkedésével szemben beindította a csinso pofika mögött lévő agyát és fantáziáját. Egyelőre ugyanolyan selejtterméknek tartja a belsirionos srácot, mint sokmindenki mást, mindazonáltal kíváncsi a fiúra, ami jó jel, mert ha végképp nem érdeklődne Demian személyisége felől, akkor lehet, hogy már egyedül üldögélne itt Elisabeth, hisz ő képes a legnyugodtabb embert is kihozni a sodrából.* Egyébként megjegyzem enyhe modortalanság nem bemutatkozni egy hölgynek, de hát mindegy... nem várok sokat a magadfajtáktól. *Jegyzi meg kissé gorombán, mégis derűs hangon a lány.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 21, 2011 5:23 pm

* Szemei kidüllednek az érkező fiú szavain aki Kyngert is úgy köszönti mint ha nő nemű lenne. Rettenetesen fel tudja kapni ilyeneken a vizet. Már épp állna fel hogy megmondja neki a magáét de a víz, vagy a vízben lévő dolog kezdi el ráncigálni. Teljes test tömegét beveti hogy kiszabadítsa magát de hiába... Gyorsan a többik felé fordul és segítséget kér... már amennyit el tud mondani az erőlködés közepette. * - Hé.. Jó lenne.. légyszíves.. * Látja hogy ők sem valami szabadok éppen. Pálcáját nem tudja kihúzni zsebéből ezért tűz mágiát használ. Kezeit felforrósítja a maximumra és reméli hogy az a micsoda nem szereti a meleget. *

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 21, 2011 5:10 pm

*Lianne csak áll. Mi mást csinálhatna? Hozzá nem nyúlna a vízhez. Mit gondolnának róla! Tehát meg nem mozdul. Aztán előbukkan Kynger. Mire Lianne fintorog egyet.*~Milyen öltözéke van már ennek a tökkelütöttnek?~*Kérdezi magától.*-Mondja maga nem tanult illemet? Először köszönünk. Így: Lianne Luoris Allidon.*Mondja egy lenéző vigyorral.*-Utána mondjuk amit akarunk!*Mind ezt nyugodtan mozdulatlanul mondja.*-Egyébként csak úgy itt vagyok, nem muszáj megmondanom.*Feleli, majd feltűnik a másik fiú is.*~Látom ez meg nem tanult meg normálisan bemutatkozni~*Jegyzi meg magának és végig méri.*-Egy! Mi az, hogy hölgyeim?*Kérdezi és szavait láthatóan Alexandernek szánja.*-Kettő! Mi az, hogy csók?*Kérezi Lianne szemrebbenés nélkül, de azért hangosabban.*-Három...*De ezt már nem tudja befejezni mert megtörténnek a bajok. Egy kő csaknem agyon csapja, úgy látszik Lianne ide se jön többet. Már ha ezt túl éli.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 21, 2011 4:54 pm

*Ahogy Kynger a vízbe érinti a kezét, először nem történik semmi, simán tud inni, viszont mikor a homlokát akarná megmosni, valami megragadja a kezét... És csak húzza, húzza lefelé. Ha két kézzel nyúlt bele - ha jól értelmeztem, igen - akkor mindkét kezét megragadta az a nyálkás, ragadós valami. Mikor pedig Alex ellöki magát a faltól, az megreped - ezt még valószínűleg nem is nagyon veszik észre, viszont - talán éppen akkor, mikor odafordulnak Kyngerhez - egy hatalmas kőtömb zuhan le a falról, és mögüle ömleni kezd a víz, szó szerint. Igen gyorsan bokáig állnak a vízben. Kyngert pedig egyre csak húzza lefelé az a valami, láthatóan nem fogja feladni. Bár, úgyis mindegy, mert hamarosan az egész barlang víz alatt lesz... Liannet csaknem agyonnyomja egy kőtömb, ami mellé esik, s ekkor a bejáratot is eltorlaszolja egy kőomlás. Ez valószínűleg azért van, mert ugye dől össze a kúria, a robbanásnak köszönhetően. De mi lehet az, ami Kyngert szeretné megfolytani annyira elszántan?*

Vendég

*Ahogy a hüvős és a hideg beköszönt úgy lép ki az éterből a fiú aki elég sokat tölti az udvaron, a tölgyesben az idejét gondolkozással ám inkább csak gondolkozik a tettein és zsebre tett kézzel unottan sétál végig a föld alatti titkos forráshoz érkezik. Meg áll a forrás falánál neki dől és nézi a két ismeretlent, kezeit maga előtt fonja össze és csak csóvélja a fejét. Öltözete egy fekete ing és sötét farmer.* - Csók hölgyeim, mi járatban itt?*Hangja érdes és vigyorog a fiú felé majd közelebb lép egy laza mozdulattal.* - Alexander Naxeldir.*Mutatkozik be majd a hölgyre pillant és felvonja a szemöldökét a ruhája miatt.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 21, 2011 4:36 pm

*Kynger ficcen le a föld alá kalandot keresve ezen az unalmas nyári délutánon. Egy fehér trikó és egy farmer a mai öltözéke. Épp mikor leérne a forráshoz, egy diáklányt pillant meg.* ~ Elég furcsa szerzet lehet.... Vajon farsangozni készül? ~ * Lepődik meg Kynger a lány úgymond " felszerelésén " . Közelebb sétál majd megszólítja . *
- Szia. Mi szél hozott errefelé? * Zsebre tett kézzel, mosolyogva érdeklődik, majd közelebb sétál a forráshoz, jobb kezét belemeríti és bele kortyol párat.*
~ Annyit iszom ma mint egy kaktusz aki napok óta nem kapott vizet. ~
* Ivás után a homlokát is megmossa a forrásban. *

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 21, 2011 4:16 pm

*Ki más járna itt ha nem a mi "kedves" fél-vélánk. Lianne Luoris. A francia szőkeségen egy fekete elegáns, pont az alakjához illő ruha látható. Egy méreg drága fekete magassarkúval párosítva. És egy londoni táskával izesítve. A nyaka a keze és a füle és tömve van ékszerekkel. Ez viszont csak egy hétköznapi öltözet. Gondoljunk csak bele egy ünnepi megjelenésére. Lianne járkál miközben azon gondolkozik, hogy mit csináljon azzal a sráccal aki a virágot küldte neki.*~Olyan hétköznapi. Virágcsokor! Jó, hogy nem bonbon. Az emberek megbolondultak.~*Gondolkozik. Ám az arcáról nem hiányozhat az a lenéző önimádó mosolya.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 8:55 pm

*A sok kérdés nem igazán zavarja, most beszélgetnek. Ismét elmosolyodik, ismét fájdalmas mosoly. És válaszol, újra visszaemlékszik, szinte látszik a tekintetében a homokos tengerpart, a kastély, ami el van fátyolozva a mugli szemek elől, és mindenki más elől is, aki nem egy lakóval jön. Magas, karcsú tornyok, egyetlen toronyszobával, és néha egy-egy köztes kis résszel, ahol a csigalépcső megszakad, és az ablakból gyönyörű a kilátás.* - Csak az kapott, aki kért. És ezt nem pénznek értsd. Egészen más volt. Remek hely volt. Itt akarna felnőni mindenki. Az anyjával... Az apjával... Az a hajó... Megígérte, hogy elvisz egyszer... Nem volt rá ideje... Hm... *Zárja le egy kis hümmögéssel a dolgot, és csak öleli a fiút, kicsit szorosan, mint aki kapaszkodik is, hogy úgy érezze nincsen egyedül. Végül hallgatja a srác szavait, az ő történetéről. Mindketten egyedül vannak hát. Azaz nem egészen, de a szüleik nincsenek velük. Semmi rokon. Ahogy kell...* - Itt voltam... Itt, a közelben... Akkor, amikor... Amikor meghaltam... Nem elsőnek. Nem is másodiknak... Sokadszorra haltam meg itt... Elvéreztem... És hagytam, hogy elvérezzen az is, akit sosem hagytam volna meghalni. 20 másodperc. Ennyi ideje van annak, akinek megáll a szíve. 20 másodperc alatt bármit megtehetsz... De én nem tettem. Csak végiggondoltam, hogy mit tehettem volna meg... *Súgja Ethan fülébe, csendesen, lehelve a szavakat, olyan némán, hogy biztosan csak ők hallják.*

Vendég

- Egyedül nem izgalmas egy kastély. Mármint... *Kicsit az ajkába harap, és nem folytatja, hogy mennyire magányos lehet egyedül egy akkora épületben, vagy akár még ketten is. Sejti, hogy Laurának ígyis eléggé rossz lehet.* - De a manókat nem sértette a fizetés? Mármint... hallottam már ilyenről. De biztos nagyon izgalmasak lehettek a tárgyak... *Elmereng, elnéz a semmibe kicsit ő is, majd átöleli a lányt. Csendben hagyja, hogy az szuszogjon a nyakába, meg hogy a tollak köré rendeződjenek, amíg ő elvan a maga gondolataival kicsit.* - Én Amerikában nőttem fel. Apát soha nem ismertem, egyéjszakás kaland lehetett... anya belehalt a szülésbe, ez... nem is meglepő. Ezzel a kalanddal megcsalta a férjét, aki mégis felnevelt. Anya francia volt, a férje olasz... Már volt egy gyerekük, a bátyám. Gondolom nem lepődsz meg, hogy a nevelőapámmal sosem jöttünk ki jól, nem igazán szeretett. Nem az övé vagyok, ráadásul elvettem tőle a feleségét. Aztán Wyatt eljött Bulgáriába, én meg jöttem utána, ennyi.

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 8:14 pm

*Ha nem is az egészet, biztos, hogy egy jó szeletet meghallgat belőle.És persze kissé hiányos a sztori, sok minden kimaradt belőle, de azért mégis átfogó. A válaszokra felnéz, és elmosolyodik. Kicsit mintha fájdalmas mosoly lenne, de mégis őszinte, és nagyon Ethannak szól.* - Hát igen, nagyon szép hely. A ház az enyém, de most üres. És igen, volt "személyzet". Több házimanó is nekünk dolgozott, de szerettük őket. Fizetést is kaptak. Szóval önszántukból maradtak. Dadusom is volt egy kicsi időre, de nem sokáig. Igazából engem mindig lefoglaltak a szobák, amik tele voltak azokkal a tárgyakkal, amiket apu hozott nekünk a kalandokról. Tuti, hogy a két harmada varázstárgy. Csak akkor még nem értettem ehhez... Fényes volt, és csillogott. Világított vagy gőzt eregetett. Persze, hogy az ilyenek tetszenek egy nyolc éves gyereknek. *Édesen mesél, nem nagyon szokott ilyet csinálni. Mondhatni egyáltalán nem...* - Nos nem egészen tudom. Itt Bulgáriában, valahol arra, ahol a nagyi háza is van. És nem tudom, nagyon megváltoztam amióta nem látott... Ő nem tudja, hogy boszorkány vagyok... *Nem is mondta, hogy a nagymamája sem él már. Nem is akarja. Had higgye a fiú, hogy nem ő az örökös. Vagy hogy nem az övé minden pénz... Amúgy nem is feltétlen az iskola volt az, ami így kiforgatta magából... Ő maga volt. Átöleli a fiút. Szuszog a nyakába, és ölel. Kicsit békés minden... Kicsit minden jól van... Szárnyak pattannak ki a fekete ruhák alól, és puha tollak is ölelik a fiút.*

Vendég

*Hirtelen azon kapja magát, hogy Laura elmeséli neki az életét, mire csak értelmesen néz, és igyekszik felvenni a fonalat. Egyszerűen hirtelen jött a dolog, de végülis követni tudja a dolgokat.* - Biztosan gyönyörű hely volt. De egy egész kastélyban éltetek ketten? Gondolom volt személyzet, meg ilyesmi, vagy... *Félredönti a fejét, nyitvahagyva a kérdést.* ~ Ennyire gazdagok? ~ - Tudod, hol lakik most Veronica? Ha visszajutunk innen, meglátogathatnád. Biztosan örülne, ha viszontlátna. *Mikor Laura leírja, milyen volt, mikor belépett ide, önkéntlenül is megszólal a fejében a vészcsengő. Kicsit átöleli magát, megdörzsöli a saját karját, és nem szól semmit. Ennyire kiforgatna magából mindenkit ez az iskola? Közelebb lép a lányhoz, és fél karral magához öleli, csak finoman. Juliette már nem válaszol, csak "én megmondtam" tekintettel néz fel Ethanre, aki a szemeit forgatja. Láthatóan nem ért egyet.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 7:34 pm

- Ó, akkor gyerekkori barát. Na nekem olyan nem volt... Egyke vagyok. Kiskoromban anyuval éltem egy kastélyban a Kelta-tenger partján. Kerry megye, elég szép hely. Apu ritkán járt haza. Tudod ő amolyan kalandor volt. Kalandosan is halt meg... Anyával együtt... Nem is fontos ez. A nagyihoz költöztem, ide Bulgáriába. Na itt ismerkedtem meg az első barátommal. Veronica... Mugli volt. Rég nem láttam. Hm... Ez mind régen volt, és már nem igen számít. *Itt felpillant a fiúra, eddig inkább a daimonnal szemezett, vagy a semmivel, mint amikor valaki visszaemlékszik, és peregnek a képek a szeme előtt. Kicsit elmosolyodik, és derűsebb hangon folytatja.* - Gondolnád, hogy fel sem ismernél, ha most abban az állapotomban állnék itt, ahogy beléptem ebbe az iskolába? Alacsony, szőke, csillogó szemek, élénk színű ruhák, valaki aki csacsog, és mindenkinek keresi a társaságát. Valaki, aki a légynek sem ártana, és rettegve gyökerezne földbe a lába, ha látna egy élőholtat. És itt vagyok most... *Egy pillanatra elhallgat, felsóhajt, és mintha végignézne magán, de igazából nem is, csak a földre pillant.* - Hófehér tincsek, fekete ruhák, kasza, halálszag... Valaki, aki tényleg ölt, és tényleg túlélte a halált. Tényleg az igazgató gyilkosával ment bálba, és tényleg volt a Nagyúrnő kedvence... Furcsa... Mennyi változás... *Gondolkodik el, miközben a daimonra néz, de már nem az ördögöt látja, hanem egy vidrát. Majd megrázza a fejét, és kiveri belőle ezt az egészet. Inkább válaszol Juliette szavaira.* - Nos, nem hiszem, hogy ez valóban gyávaság lenne. Inkább meggondoltság. Az jó. Kell valaki, aki vigyáz a hirtelenkedőkre. *Mosolyodik el, persze csak viccel, ez olyan csipkelődés.*

Vendég

- Ugyanmár, Wanda, semmiség volt. Szia. *Köszön el a lánytól mosolyogva, sőt, még tiszteleg is neki viccesen, majd Laurára pillant.* - Wyatt? Nem.. csak egy bátyám van. Wyatt a szomszédom körülbelül hétéves korunk óta. *Juliette felpillant a gazdájára, de láthatóan az most hiába szemforgat, meghagyja neki a válaszlehetőséget, ha már hozzá kerülnek.* - Azt nem mondta, hogy pukkancs vagyok. Szerencséjére. És azért tart gyávának, mert ami szerinte izgalmas, és vágjunk bele, arról én felismerem, hogy életveszélyes hülyeség, és semmi értelme. *Juliette kissé félredönti a fejét, elolvasva a szöveget, és megint felpillant Ethanre, persze gondolatban közölve vele a dolgot. A második idézetet megértik fejből is, az elsőt viszont csak megjegyzik, hátha rátalálnak valahol, könyvtárban, vagy ilyesmi. Bár lehet, hogy utána sem néznek - minek?*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:55 pm

*Kicsit furcsa, ahogy elmagyarázza Wandának, erre megmondja neki, hogy értette ő. A történet így igaz. Annyi, hogy nem mondott neveket. És közben mégis folyton a szeme előtt lebeg az a bizonyos sápadt arc, a fekete tincsek, a szürkés-kékes szemek... A vörös szemek... Lehunyja a szemét, majd az új névre összeráncolja a szemöldökét.* - Wyatt? A testvéred talán? *Mondja ki az első dolgot, ami az eszébe jut. Végül inkább a daimonnal foglalkozik.* - Nos rendben Juliette. Miért mondja rólad Ethan azt, hogy pukkancs vagy, és gyáva? Nem tűnsz annak. *Majd a leányzó távozni készül, és erre Laura hátrafordul, hogy elköszönjön tőle.* - Szia, és semmiség. Majd még találkozunk. Talán... *Teszi hozzá nagyon halkan. Mindeközben az ördög abból a szögből, ahol van láthatja, hogy a dögcédulára van valami írva, a kettőre két különböző dolog. Memento Mori. "Emlékezz a halandóságra" latinul. Ha máshogy fordítod "emlékezz a halottra". Odi et amo. "Gyűlölök és szeretek" szintén latinul. Végül visszafordul a fiúhoz, és a daimonhoz, és rájuk figyel.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:31 pm

*Laura magyarzatára bólint egyet.* - Igen, ezt értettem eddig is, legalábbis nagyjából. *mondja, de nem kérdez semmit, nem akarja, hogy a lány úgy érezze faggatózik. Végignézi a jelenetet, ahogy a fehér hajú lány leguggol a daimonhoz, és ahogy az meg nem éppen szívélyesen fogadja ezt, de nem foglalkozik a dologgal. Inkább csak elgondolkodik.* - Jó volt veletek beszélgetni, és még egyszer köszönöm, hogy megmentettetek, de most már mennem kell, megetetni a nyulaimat, mert jó ideje nem kaptak enni. Szóval sziasztok. *Köszön el, majd elindul a szobája felé.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Vendég

*Halványan elmosolyodik Wanda szavaira - igazából azt nem nehéz kitalálni, hogy két személy, akik közül az egyik reménytelenül szerelmes a másikba... És az egyik Laura. Márpedig aligha a sötétség lenne a lány. Ezeket a gondolatokat hamarosan Laura is megerősíti, mire Ethan azon kezd gondolkozni, ki lehet a férfi - fiú, vagy valahol a kettő között -, de végül arra jut: nincs még elég információja ahhoz, hogy ezt megtudja, aligha ismeri. Pedig ismeri... csak hát nem gondol rá, na. Aztán Wanda értetlenségén felnevet, és legyint.* - Semmi, nem érdekes. ~ Nem tudod, mi marad ki az életedből, te lány. ~ *Nagyokat vigyorog magában, de nem magyarázza meg a dolgot.* - Jaj, ugyanmár, a saját szobámban raknám ki. Vagy hazaküldeném Wyattnek, ő szereti az ilyesmit. *Juliette először hátrébb lép, amikor Laura hirtelen leguggol elé, és nagy szemekkel pislog fel rá. Igazából barátságos ő, kivéve a gazdájával... csak elég ritkán fecseg szívesen másokkal. Viszont gazdája bízik Laurában, így neki sincs oka az ellenkezőjére.* - Azt a kishavert felejtsük el, légyszi... Juliette.

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:19 pm

*Wanda szavaira, miszerint nem érti annyira, csak vállat ránt, és hozzáad még egy kis információt.* - A fény egy nő. A sötét egy férfi. Egy nő, akinek torzult a személyisége, hogy közelebb kerülhessen a férfihoz, de a folyamat mára visszafordíthatatlanná vált. A férfi pedig... A férfi lassan eltűnik a sötétségben... És tényleg elvész, örökre... Így aztán már fölösleges harcolni érte. *Magyarázza meg gyorsan, és amikor a fiú megdicséri a költői képeit, halványan elmosolyodik.* - Szép lenne, ha megfestenéd. Szép kép lenne... Csak ne az én szobámba nézzen vissza rám. *Mosolydik el kicsit szélesebben, mintha viccet akarna csinálni a dologból, de látszik a szemében, hogy egy cseppet sem tartja viccesnek. Egy pillanat múlva elereszti a fiút, és leguggol mellette, méghozzá egyenesen a daimonhoz. Rápislog a sárgás szemeivel, és elmosolyodik, miközben finoman felé nyújtja a kezét.* - Hé kishaver... Nem igen beszeltünk még... *Próbálkozik barátkozni nem túl barátságos ördöggel. Hát igen, ez olyan Laurás. Ahogy az a látvány is, ahol guggol a fekete göncében, fehér hajával, és állatokkal beszélget.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:02 pm

- Szépek ezek a metaforák, de mivel nem ismerem a történetet, nem igazán tudom, mit takarhatnak. *mondja Laurának, és ezekből a szavakból érzi, hogy a lány nem akarja elmondani, vagy legalábbis nem most, úgyhogy nem is erőlteti tovább a témát. Ethan szavaira pedig csak felhúzza a szemöldökét, fogalma sincs, hogy miről beszél.* - Az új négyzetek, körök, mi? *Kérdezi teljesen kétségbeesve, mert eléggé elvesztette a fonalat, aztán egy kicsit elvigyorodik a saját butaságán.*

Vendég

- Hm. És azt sem tudod, mi az a camool? Meg hogy a körök az új négyzetek? Nem tudod, mi marad ki az életedből. *Közli Wandával pókerarccal. Aztán Laurához fordul.* - Hidd el, neked már valami nagyon durva sztorival kell ahhoz előállnod, hogy én utáljalak. Ha eddig nem menekültem el sikítva, a tölgyeses eset után, akkor mostmár nem hiszem, hogy lenne ilyen a tarsolyodban. *Az pedig tény, hogy ha Juliette tudná, hogy Wanda arra gondolt, hogy Laura és Ethan járnak, sírna a röhögéstől, úgy fetrengene a földön. Ethan sokkal könnyedebben, egy halvány mosollyal világosítaná fel a tévedéséről, de hát ez a daimón már csak ilyen. Laura szavait némán hallgatja, kicsit hunyorogva.* - Ez képileg azért határozottan gyönyörű. Elmehetnél költőnek. Nekem meg festőnek kéne lennem, hogy lefesthessem... na mindegy. A felfényésre megint nem reagál semmit, mintha észre sem venné, pedig ez korántsem így van.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:53 pm

*Öleli a fiút, és élvezi, hogy az kellemesen meleg, elütve az ő hideg testétől. Lassan bontakozik ki ebből a helyzetből, de mikor érzi, hogy Ethan nem akarja elengedni, nem is megy távolabb. Ott marad mellette, félig ölelve. Így tud beszélni, válaszolni Wandának, de nem távolodik el.* - Az igazság? Egyszer, egy nagyon bölcs személy azt mondta nekem, hogy az igazság, és a boldogság két párhuzamos sín, amik sosem találkoznak. Mert mindenki összeveszik azon, hogy mi az igaz, és azon, hogy mi teszi boldoggá. Igen, bölcs személy volt... De ha érdekel a történetem, akkor elmondom egyszer... Hosszú, és nem tündérmese, ahol a királyfi kiszabadítja a sárkánytól a királylányt. Nem... Itt egy fényfolt beleszeret a sötétségbe. A legszomorúbb szerelem a világom. Mert a fény bárhova megy, a sötét ott vár rá. De azonnal elillan, mikor megölelhetné... Így a fény lassan kihuny, hogy a sötétségbe olvadva együtt lehessenek... Mégsem tud egészen megszűnni ragyogása, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de csókjuk lehetetlen. Napfogyatkozás kéne... *Fejezi be a sztorit, ami valóban a saját története, csak egy metaforába fűzve. A bocsánatkérő pillantásra, és a szavakra, hogy nem bántani akarta vele, csak elmosolyodik, játszott rosszallással ingatja meg egy kicsit a fejét, mintha csak azt mondaná: "Bolond, tudom, hogy nem azért volt..." Mondjuk a puszira egy cseppet meglepődik, és furcsán felfénylik. Kb mint a Csillagporban a lány, amikor jól érezte magát.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:35 pm

- Nem az, hogy nem szerethetik, csak kissé furcsa. Én egy fiúról sem hallottam eddig, aki szeretné őket, és fogalmam sincs ki az a Jon Walker. *Vallja be a fejét rázva. Eléggé le van maradva ezekkel a dolgokkal a híres emberek körül. A derengésre a lány kissé megijed, és hátrahőköl, aztán mikor az eltűnik, megnyugszik egy kicsit. Találkozott már fél-angyallal, de fogalma sincs róla, hogy Laura az.* - Engem érdekel az igazság, de nem muszáj elmondani, hogyha nem szeretnéd. Nem valószínű, hogy meg foglak utálni, én senkit nem tudok utálni, úgyhogy igazából ebből a szempontból mindegy, hogy én tudom-e vagy sem. *Magyarázza, és amikor látja, hogy Ethan és Laura között milyen jó viszony van, meglepődik egy kicsit. Persze nem ők az első pár itt, de azért tegnap valahogy a lánynak nem tűnt fel, hogy ők együtt járnak.*

Vendég

- He? Mi ez a hülyeség, hogy a fiúk nem szerethetik a macskákat? Tudod te hány fiút ismerek, akinek macskája van? *Kicsit megakad, elgondolkozik, majd megvonja a vállát.* - Jó, nem sokat, de ott van például Jon Walker! Jó, mondjuk Jon Walker egy külön történet, de... a lényeg, hogy ő menő, és ő is imááádja a macskákat. Igazából nem is tudom, imád-e valamit a macskáknál jobban. Talán csak a camoolt. *Magyaráz, és biztos benne, hogy Wanda semmit nem fog érteni ebből... De nem baj. Mikor Laura megfogja a kezét, akkor közelebb húzza magához a lányt, és fél karral átöleli, miközben a másik kezét csípőre teszi. Csak somolyog a derengésre, de nem szól semmit, és nem is nagyon jelzi, hogy észrevette volna. Aztán Laura elhúzódna, de Ethan láthatóan nem nagyon akarja levenni a derekáról a kezét. Persze ha Laura nagyon menni akar, nem szorítja magához, de finoman jelzi, hogy maradjon csak úgy nyugodtan mellette, átkarolva. Aztán behúzza a nyakát, mikor Laura visszaidézi a Chrisnek intézett szavakat - az az igazság, hogy volt egy igen erős tippje, hogy a lány hallani fogja.* - Nem bántóan értettem. *Közli ártatlan, bocsánatkérő pislogással. A flörtölésre csak kicsit felnevet, rákacsint a lányra, majd rövid puszit nyom az arcára, vagy legalábbis megkísérli.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:19 pm

*Inkább Wanda beszél hozzá, így rá figyelmez, de amikor a fiú kinyújtja felé a kezét, akkor egy pillanatra ránéz, majd a sajátját arra nyújtva lép közelebb, és meg is fogja, és ugyanazzal a mozdulattal át is öleli Ethant. Fehér szárnyak derengésszerűen jelennek meg a háta mögött, félig szétnyitva, amolyan óvó, vigyázó állapotban, majd a jelenés el is tűnik. Két pillanatra csak szuszog a srác nyakába, aki hallhatja is, hogy dobog a lány szíve, bár a bőre hideg. Majd elereszti, és válaszolni kezd a gumicukorfalónak.* - Nem, semmi baj. De ha kellenek a pletykák rólam, akkor elmesélhetem azt a felét, ami igaz is... És akkor lesz miért elítélni. De mondhatom azt is, ami nem igaz. Esetleg a kettőt keverve, és mindenki döntse el maga... *Itt egy pillanatra átfut az arcán egy mosoly, válaszul Wanda hasonló gesztusára. Halványan kedves. Elvesz egy gumicukrot, és kedvesebb hangon folytatja.* - A mentés pedig semmiség. Csak én láttam, hogy arra mész. Nem hagytam volna, hogy otthagyd a fogad. Ethan pedig rám vigyázott, mert szerinte önveszélyes vagyok. *Idézi a szavait egy pajkosabb vigyorral. Esélytelen volt, hogy ne hallja meg, hiszen vámpírból van, háromszor jobb a füle, mint bármelyik embernek.* - Bár édes, hogy aggódsz értem. *Igen, flörtöl. Igen, miért ne? Bár maga sem érti, de vannak ilyen pillanatok. Pillanatnyi elmezavar?*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:03 pm

- Hát lehet... de ki tudja. *Legyint egyet, hiszen ez már annyira nem lényeg. Most már ez van, és nem tud változtatni.* - Én is szeretem őket, de nem sok fiútól hallottam még ilyet, szóval egy kicsit megleptél. *mondja egy mosollyal.* - Hát nem tudom, én annyira nem ismerem őt, én csak ennyit hallottam róla, és nem többet. *Megrázza a fejét, nem akar senkit sem megsérteni, az nem célja, szóval inkább ejti is a témát, fogalma sincs róla, hogy Laura mindent hall.* - Pedig vannak igazán sötét alakok, csak jó helyen kell őket keresni. Mondjuk valamennyi kedvesség azért mindenkibe szorul, ez igaz. *Néhány emberre gondol, akik neki nagyon hűvösnek tűntek.* - Nem baj, én ebből szívesen adok, nekem úgy is nagyon sok van, de így több marad nekem. *Nevet, nem gondolja komolyan, nem önző ő, csak próbál viccelődni.* - Szia Laura. *köszön, amikor meghallja a lány hangját. Felismeri őt, anélkül, hogy látná. Na meg persze ez sokszor van így, hogy akit emlegetnek, az megjelenik.*- Köszönöm, hogy megmentettél. *Tényleg hálás érte, látszik az arcán.* - Egyébként én nem akartalak megbántani, és én semmiképpen nem ítéllek meg, anélkül, hogy ismernélek, én csak azt mondtam el Ethannek, amit hallottam rólad. Persze, tudom, hogy pletykálni rossz dolog, és most nem is arról volt szó, csak valahogy szóba kerültél. Ha megbántottalak valamivel, akkor azért elnézést kérek. *Halványan elmosolyodik, úgy néz Laurára, aztán őt is megkínálja gumicukorral.*

Vendég

- A menekülés nem mindig a legjobb megoldás. Ha mindhárman elmenekültünk volna, akkor nem találjuk meg a testet, nem tudjuk eltemetni, sose lesz vége a rémuralomnak, és lehet, hogy sosem jutunk haza. *Na persze ez nem teljesen így igaz, hiszen visszamenekülhettek volna a kastélyba, és Vaszilijék felől is megtalálhatták volna a testet, de ezt nem említi meg. A menekülés akkor sem mindig a legjobb megoldást.* - Pedig a cicák aranyosak, szeretem őket. *Nevet, mikor Wanda úgy tesz, mintha valami nagyon sokkoló információt közölne, majd kicsit felvonja a szemöldökét.* - Rideg? Laura? Hát nem tudom, én nem ezt a szót használnám rá. Kicsit tényleg olyan sápadt, hideg, mint... mint valami porcelánbaba, vagy ilyesmi, de a rideg annyira negatív szó, szerintem nem illik rá. Egyébként tény, hogy nem illesz bele a naxeldiresek sztereotípiájába, de én sem vagyok az a sötét nekromanta, sőt, ahogy eddig láttam, nem is olyan sok igazán sötét alak van a Naxeldiren. *Magyarázza a saját véleményét, bár még nem nagyon van ítélési alapja, de... azért ő ítél.* - Hát, nálam sajnos most nincs semmi, pedig megkínálnálak. De köszi, nem kérek többet. És persze, hogy nem bűn, csak egy kis idő után eléggé bosszantó tud lenni, pláne, hogy állandóan elkeserít... vagy legalábbis megpróbálja. *Félredönti a fejét, majd bólint.* - Jahm.. el. Általában belehalsz, ha meghal a daimónod, de... *Eddig jut a magyarázatban - mondaná ő még tovább is, még akkor is, ha nem szakértője a témának, de ekkor egy másik hang csendül fel mellettük. Végighallgatja Laura szavait, elraktározva ezeket a pletykákat... majd egyszer megkérdezi, melyik igaz belőle. Aztán finoman kinyújtja a kezét Laura felé, hogy lépjen nyugodtan közelebb, hadd karolja át. Persze a lány döntése, elfogadja-e.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 4:40 pm

- Igen, a daimonokat el lehet veszíteni... *Szól egy csendes, de mégis visszhangzó, enyhén búgó hang a semmiből, azaz valahonnan, de a terem akusztikája miatt nem egészen lehet kivenni, hogy honnan. Majd egy csörrenés hallatszik, és az egyik árnyékból kilép egy fekete ruhás lány, hófehér hajjal, és aranysárga szemekkel. Sima, fekete póló, fekete szoknya, öv, ami csak dísznek van ott, és egy pár fekete csizma, amivel olyan némán tud járni, mint egy szellem, vagy egy vámpír... Nyakában a tárgy, ami a fémes csörgést okozta, egy pár dögcédula, ezüstösen villan meg, ahogy a forrás fényei ráesnek. Kétségtelen, hogy szavai tapasztalatból szóltak. És folytatja is.* - Ha szerencséd van belehalsz. Ha nincsen... Túléled... *Duruzsolja azon a búgó hangon, és arcán most nincsen mosoly, és tekintete sem egészen látszik, hála kósza tincseinek, amik arcába hullottak. Szép lassan közeledik a párocskához, és közben még folytatja mondandóját.* - És hogy én a Naxeldilre kerüljek? Neem, nem vagyok én oda való. A jellemem nem rideg. Közel sem az. Tudom mi, az a barátság. Mi az a szeretet. Mi az a szerelem... Jobban is, mint mások. Mégis úgy emlegetnek, mint a sötét lány, aki a Nagyúrnő kiskedvence volt. A lány, aki az igazgató gyilkosával jár el a bálokra. A lány, aki többször is túlélte a halált... Aki embert ölt... Igazságos ez?... *És elhallgat, nem szól, és nem megy közelebb. Egy pillanat csend után felnéz Wandára, a lélekbe látó borostyán tekintettel.* - Azt, hogy nem vagyok szívtelen neked kellene jobban tudni. Ha az lennék, nem megyek utánad, hanem hagylak meghalni. *