Föld alatti titkos forrás

Tárgy: Föld alatti titkos forrás Szer. Jún. 08, 2011 12:39 pm

First topic message reminder :

[justify]Zegzugos alagutak és járatok között ide is eltalálhatsz, ha szemfüles vagy. A labirintus dél-nyugati szárnyában van a kis forrás. Természetesen alakult ki, a járatokkal pedig inkább nem kerülték ki, hiszen még jól is mutat. A folyton csobogó friss víz hangja megnyugtathatja a lelkedet egy nehezebb óra után, bár kérdés, hogy míg ide eljutsz a sötét járatokon keresztül nem lesz-e csak rosszabb...ezt már te döntöd el. A vízből bármikor ihatsz, a forrás még talán egészségesebb is, mint ami a kúriában van. Meríts egy poharat, vagy a két kezedet a vízbe, vagy tartsd a folyóvíz alá, és menten onthatod a szomjadat, akár egy nehéz óra után is, ha erre visz az utad.

A barlang méretein elámulsz szinte minden alkalommal. A labirintushoz képest egész nagy ez a terület, több sziklával, és kiszögelléssel, ahova leülhetsz. De az is lehet, hogy csak egy hatásos illúziónak köszönhető a látvány. A fények csak még szebbé teszik a vizet. Mesés, ahogy a felszínén cikáznak a szikrák, meg-megcsillannak a hullámokon, ha kicsit felkavarod a vizet. A fényviszonyok itt bent a kintit tükrözik. Nem-nem olyan, mintha sütne a nap, de már-már hasonlatos a természetes fényhez, bár látszik, hogy mágia szülte. Éjjelente csak az itteni fáklyák adnak halvány derengést...bár ilyenkor jobban jársz, ha nem sétálgatsz erre felé.

Ülj le a kis forrás sziklás partjára, és pillants a vízbe...mintha csak vonzaná a tekinteted. Jól látod? Apró arany ragyogás az alján. Mi lehet vajon? Talán arany? Akár még az is, de lehet, hogy csak leprikón arany, azért meg nem érdemes összevizezned magad. Viszont akár még az is lehet, hogy valamilyen éhes vad áll lesben a mélyben, és ez csak az óvatlanok csalogatására van. Nem tudhatod...de ki mernéd próbálni? Az is lehet, hogy minden alkalommal mást rejt a mély, vagy csak nem mindig ugyanazt zavarod fel, rajtad áll, hogy kimered-e próbálni többször is...

*Elisabeth a kőpárkányon ülve belemeríti kezét a hideg vízbe, amjd a csobogó forrásra tekint. Ekkor felel neki Demian, hogy nem zavarja őt a lány, amin kicsit fönnakad a szemöldöke az eramiros lánynak és tekintetét Demianra függeszti.* Na, ezt se sokszor mondták még nekem. *Állapítja meg a lány. Az az igazság, hogy valóban elkényeztetett, talán kicsit gőgös lány, de az a különbség közte és hasonló kaliberű társai közt, hogy ennek Elisabeth teljes tudatában van és nem is tagadja. Ez annak köszönhető, hoyg amúgy nagyon ravasz, szemfüles lány.* Mondd csak, te meg szoktad játszani magad a világ előtt, hogy elkerülj bizonyos kellemetlenségeket, vagy pedig őszinte vagy? *Szegez rögtön Demiannak egy kérdést a lány, ugyanis a fiú érdektelensége az ő cinikus, kibírhatatlan viselkedésével szemben beindította a csinso pofika mögött lévő agyát és fantáziáját. Egyelőre ugyanolyan selejtterméknek tartja a belsirionos srácot, mint sokmindenki mást, mindazonáltal kíváncsi a fiúra, ami jó jel, mert ha végképp nem érdeklődne Demian személyisége felől, akkor lehet, hogy már egyedül üldögélne itt Elisabeth, hisz ő képes a legnyugodtabb embert is kihozni a sodrából.* Egyébként megjegyzem enyhe modortalanság nem bemutatkozni egy hölgynek, de hát mindegy... nem várok sokat a magadfajtáktól. *Jegyzi meg kissé gorombán, mégis derűs hangon a lány.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 4:22 pm

- Hát értem, azért nekem se ártana ha lenne a fejemben egy kis ész. Na meg, lehet el sem kellett volna menekülnöm, amikor meglátom azt a nem tudom micsodát. *Válaszol a fejét rázva, elvégre már teljesen mindegy, ami volt, az elmúlt, és a múlton nem nagyon lehet változtatni.* - Az jó, én sem vagyok belőle béna, csak nem megy a legjobban. *Tudatosítja még egyszer a fiúban, bár fogalma sincs minek, csak próbál a témához igazodni, és mindenre válaszolgatni.* - Egy macska van rajta, bár tényleg nem annyira kivehető, de van ilyen. Eddig senkinek nem tűnt fel, hogy ez egy cica, úgyhogy ne aggódj nem te vagy az egyetlen. *mondja a fiú vállára rakva az egyik kezét, és a szemeibe nézve, mintha valami nagyon lesokkoló hírt közölne, aztán elkezd nevetni a saját színészkedésén.* - Hát... olyan dolgokat, hogy senki nem érti, hogy miért nem a naxeldirre került, mert eléggé rideg a jelleme, szóval idevaló lenne. Mondjuk, ha már itt tartunk engem elsőre, ha valaki nem látja a jelvényem, akkor allidonosnak tippel, de nem csodálkozom rajta. Elvégre melyik naxeldires diáklány rohangál rózsaszínbe öltözve, néha két nyuszival, és egy csomag gumicukorral a kezében? *Nevet fel, mert elképzeli a saját hasonmását, és megrázza a fejét.* - Most elképzeltem, hogy kívülről mennyire furcsának, és bolondnak tűnhetek, de nem zavar. Legalább egyedi darab vagyok. *Jelenti ki. Szeret különbözni a többiektől, örül neki, hogy nem mondhatja rá senki, hogy olyan típusból, mint ő, rengeteg van, vagy ilyesmi.* - Én leginkább a gumicukrot szeretem, de a csokit sem vetem meg, és egy nyalókát is elfogadnék. Eléggé édesszájú vagyok, szóval bármilyen édességet szívesen megeszek. *Mondja, majd ismét szavak nélkül megkínálja gumicukrából a fiút, aztán ő is kivesz egy darabot, megrágja, és lenyeli.* - A pesszimizmus nem bűn. Elvégre ha a legrosszabbra számítasz, akkor már csak kellemeset tudsz csalódni. Meg néha a gyávaság is hasznodra válhat. Mondjuk én tegnap ennek bebizonyítottam az ellenkezőjét, de nem lényeg. Túléltem. *Felrakja a kezeit, mintha ezzel akarná jelezni, hogy 'igen, itt vagyok, élek'.* - A daimont el lehet veszíteni? Erről nem is tudtam. *Kerekednek kicsit nagyobbra kék szemei, melyekkel hol a fiút, hol a daimont vizsgálja.*

Vendég

- Ugyanmár. Mi sem jöttünk rá azonnal, hogy mire indul be az erdő, és csak találgattunk, hogy melyik varázslatot szabadna használni. Nekem szerencsém volt, legtöbbször beletrafáltam, pedig nem mindig voltam benne biztos, hogy működni fog. *Magyarázza, enyhén gesztikulálva a kezeivel.* - Áh, értem. Hát, én eléggé jó vagyok belőle, és gyakran is használom, kész szerencse, hogy az használható volt. *Lepillant a medálra, mikor megkapja a dícséretet, majd mosolyog.* - Köszi! A tied is szépen van megmunkálva. Mi a mintája...? Nem látom pontosan. *Pislog Wanda nyakába, hiszen az asztrál-mentál medált ugye mindenki elkészítette másodikban. Felvonja a szemöldökét arra a néhány dologra, majd együtt nevet a lánnyal.* - Na és mégis miféle dolgokat? *Kérdezi mosolyogva, sejtve, hogy nem gondolta komolyan a lány. Bár fene tudja.* - Hm. Én azért ennyire nem vagyok oda a gumicukorért, de nem rossz édesség. Bár inkább a csokit preferálom, esetleg a nyalókát. *Lenéz a daimónra a szavak hallatára, és kicsit megvonja a vállát.* - Hát, kössz, de amúgy korántsem ennyire aranyos. Pesszimista és gyáva egy dög. *Rutinosan húzza el a lábát Juliette elől, aki felé csap karmos mancsával, és csak vigyorog, ahogy a daimón duzzogva visszatelepszik a lába mögé.* - Igen, daimónnal néha elég nehéz az élet, de ha megszokod, akkor utána már elég rossz elveszíteni. Nem hiszem, hogy kibírnám nélküle.

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 3:25 pm

- Hát éppen ez az, hogy én se. Lehettem volna egy kicsit okosabb és óvatosabb is, de most már mindegy. *válaszol Ethan mondatának az első felére.* - Asztrál-mentál? Hát... végül is egész jól. Nem a legjobban, de nem is rosszul. *válaszol a kérdésre, aztán figyeli, ahogy a fiú a medállal játszik.* - Szép az a medál, tetszik. *mondja mosolyogva.* - Én Laurát igazából csak látásból ismerem. Szerintem még egyszer sem beszéltem vele, vagy talán egyszer, ennek ellenére tudok róla néhány dolgot. *Kicsit próbál sejtelmes hangon beszélni, de ez neki annyira nem megy, hogy felszakad belőle a nevetés. Saját magán nevet, de ő élvezi, és reménykedik benne, hogy a srác nem nézi teljesen bolondnak.* - Mindig van nálam legalább két zacskóval, úgy tíz éves korom óta. Nem tudom miért, de nagyon szeretem, és mivel többször mosok fogat, mint az átlagos emberek, nem romlanak tőle annyira a fogaim. Persze, ennek ellenére is tudom, hogy nem egészséges, talán éppen ezért jó enni. *Beszél a kedvenc édességéről, és próbál saját magában logikát keresni, de sehogy sem talál.* - Egyébként aranyosnak tűnik a daimonod. Én is akarok egyet! *Mondja nevetve, aztán megrázza a fejét.* - Dehogy akarok, elég nekem a két nyulam, néha velük sem bírok el, nem hogy egy olyan állattal, aki még beszélni is tud hozzám, ráadásul bajt tud keverni.*

Vendég

- Ugyan, semmiség, csak nem hagyunk ott meghalni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz vége lesz, ha gyógyítani akarod magad... De ezek szerint a mentálmágia szerencsésebb megoldásnak bizonyult. Ahhoz mennyire értessz? *Röviden megpörgeti a nyakában az asztrál-mentál medált, csak úgy, mert épp olyan kedve van... vagy mert épp arról beszél. Igazából nincs különösebb jelentősége a mozdulatnak.* - Ethan vagyok, Ethan Young. Tényleg, Laurát te régóta ismered? Én csak nemrég találkoztam vele. *Felnevet, és bólint a lány szavaira.* - Na, ha jól vagy, akkor minden oké. Eléggé aggódtam, hogy bajod lesz, de végülis csak kiheverted akkor. Gumicukor? Köszi, kérek! *Vidáman vesz az édességből néhány szemet.* - Gyakran van nálad ilyesmi?

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 3:07 pm

*A lány meghallja a hangokat, és az egyik elég ismerős is neki, de nem tudja honnan, viszont amikor a fiú belép, akkor világossá válik neki, és el is mosolyodik egy kicsit.* - Szia. Igen, én vagyok. Köszönöm szépen, hogy megmentettetek, nélkületek már nem élnék. *mondja, és látszik rajta, hogy tényleg nagyon hálás, amiért kihúzták a bajból.* - Fú, tényleg, a nagy kavarodásban be sem tudtam mutatkozni. Engem Wandának hívnak, és téged? *kérdezi egy mosollyal az arcán, miközben kezet fog a fiúval.* - Igen, jól vagyok már. Természetes gyógyító képességem van, és jó sokat aludtam, úgyhogy jobban érzem magam. *válaszol a kérdésre, és még mindig mosolyog, aztán elővesz a zsebéből egy csomag gumicukrot, felbontja, és szavak nélkül megkínálja a fiút.*

Vendég

- Akkor is merő piszokság, hogy nem engedett fel az ágyára... brr. Teljesen elfeküdtem a nyakamat. - Ne panaszkodj már. Az állatnak tényleg a földön van a helye. - Frászt, a macskák is állandóan a gazdák lábánál alszanak. - De azok a macskák. - Hát és a kutyák miért nem?! *Ez a beszélgetés verődik vissza a falakról, enyhe visszhangot verve. Egy fiatal fiú és egy lány beszélgetése, legalábbis a hangok alapján, viszont mikor beérnek, világossá válik, hogy egy fiatal fiúról és annak daimónjáról van szó. Beérve egy leányzót vesz észre, méghozzá ismerőset, ami nála kész csoda.* - Szervusz! *Köszön rá a lányra.* - Te vagy az, akivel tegnap az erdőbe mentünk Laurával, ugye? Hogy is hívnak? Jobban vagy már? Eléggé csúnyán néztél ki tegnap. *Halvány mosollyal nyújt kezet a lánynak, miközben az erszényes ördög elbújik a lábai mögé.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 2:51 pm

*A lány jól kipihente a tegnapi kalandokat, így eléggé sokáig aludt, szóval körülbelül fél órája ébredt fel. Megfésülködött, összeszedte magát, magára kapott egy rózsaszín egybe ruhát, és eldöntötte, hogy elindul sétálni. Aki őt ismeri, az tudja, hogy ebből a sétálgatásból szökkengetés lett, és valahogy végül a föld alatti titkos forrásnál kötött ki. Óvatosan felmászik egy sziklára, leül a tetejére, és elkezd egy olyan dalt dúdolni, melyet senki nem ismer, talán csak most találja ki.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:53 pm

*Morcosan piszkálgatja a nyakában lévő medált, míg Rosetta beszél. Persze, az is kész csoda, hogy a kobold képes volt őt meghallgatni. Nagyon nagy csoda, tekintve azt, hogy mennyire ellenségek. De úgy tűnik, a nagy baj akár az ellenségekből is kovácsolhat szövetségest... talán. Rosetta és Sylvia egyelőre nincsenek így. Mire a kobold befejezi a monológot, addigra keserű mosoly húzódik Syl arcán.*
- Barát? *Kérdezi, szinte elmélázva. Nem, neki sosem voltak barátai. Voltak szövetségesei, de azok csak addig érdekelték, míg az érdeke úgy diktálta. De barátja sosem volt.* Szóval visszahozták... de így is, ehhez kellett az, hogy ő maga ne akarjon a halálban ragadni. Ő maga is vissza akart térni, ebben biztos vagyok. *Amikor a kobold távozik, nem szól arra semmit sem. Tekintetét mereven maga elé szegezi, és a forrást bámulja, a ragyogó fényjátékot, amit a víz vet a falra.*
- Talán igaza van. Nem ártana egy barát. *Dorombolja mellette Darkness. Syl kissé megütközve néz rá.*
- Mikor beszéltél te utoljára hangosan? Régen. De a Koboldnak igaza van. Ha nem szerzel sürgősen minimum egy szövetségest, akkor nincs esélyünk. Az ikerhúgod egyszer visszatért. Ő talán... Fejezd be, Ness! Nem vagyok hajlandó vele szövetkezni. *Syl ingerülten rúg bele a vízbe egy kavicsot, majd elindul a foylosón.* Hát, pedig lehet, hogy hasznodra válna... *Dünnyögi még a daimon, de mivel Syl nagyon csúnyán néz rá, inkább befogja, és a páros szép lassan elhagyja a forrást.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:43 pm

*Végighallgatja, nem túl nagy kedvvel, de smaragdszín szeme még is a lányra néz, és meghallgatja őt, a kételyeit. Ennél többet nem képes tenni érte, azok után, ahogy bánt vele és mindenkivel. Még nem. Hogyha még néhányszor nyit felé, segít neki, akkor talán igen, de most biztosan nem.*
- Figyelj rám. Nézd, annyit tudok, amennyit te, érted? Nem tehetsz mást, minthogy sosem maradsz egyedül, szerzel egy barátot, aki tud bízni benned és akiben te is tudsz bízni, és hogyha eljön a pillanat, amikor új dolgot tudunk meg, akkor te ott vagy, együttműködsz és a tömeggel tartasz. Nikorina mellesleg teljesen máshogy tért vissza, őt visszahozták. Nekünk magunktól kell megküzdenünk az életünkért. Igyekezz és reménykedj, hogy az utolsó pillanatban senkinek sem jut eszébe hátrahagyni. *A monológ után a koboldlány nem tud tovább egy légtérben maradni. Igyekezett kedves lenni, a hangja még is inkább tényközlő maradt. De még is csak elmondta, hogy mi a helyzet és mit kell tenni, szóba állt vele, pedig igazán... Nem érdemli meg. Most viszont Rosetta néhány másodperc alatt eltűnik a szeme elől egy fordulóban a folyosón.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:28 pm

*Rosetta eltúlozza a hitetlenkedést, mire Syl felvonja a szemöldökét, Darkness pedig idegesen toporog mellette. Igen, a lánymost eléggé meg van szeppenve, vagy valami olyasmi. Talán most lehetne értelmesen beszélgetni vele, és megpróbálni "megszelidíteni", vagy valami hasonló...*
- Igen, hozzászóltam a Koboldhoz. Ez probléma? *Kérdezi, hűvösséget erőltetve magára, de a rémülete még ott csillog a szeme mélyén. Igen, így sokkal inkább hasonlít a testvérére. Igen, nincsenek barátai. Csak Darkness van neki, meg a nevelőapja, de mostanság őt sem látja túlzottan gyakran. Darkness meg mindig ott van vele, de őt meg "megnevelte".* ~Pimaszkodjon csak, mindjárt emlékeztetem rá, hogy ki is vagyok én... Syl, tedd magad takarékra. Meghaltunk, tehát nem ölheted meg. Egyébként is... van valami furcsa az illatában. Én nem húznék vele ujjat~
- És mégis mit tegyünk? Nem vagyunk muglik, persze, visszatérhetünk a halálból. De hogyan? A húgomnak sikerült, oké, de mi a garancia arra, hogy mi is megtaláljuk a visszavezető utat? *Sorolja a kérdéseit; próbálaj még erőltetni a hideg hangnemet, de a hangja árulkodóan megremeg. Igen, fél attól, hogy mi lesz, ha nem találnak visszavezető utat.* ~Összefogni? Pont vele? A húgom szövetségesével? Muszáj lesz, ha újra élni akarunk. Képzeld, Ness, rájöttem.~ *Syl kék szemei kissé összeszűkülnek, és Rosettát figyeli. Nem tudja, mi legyen most. Az, hogy jelenleg milyen állapotban vannak, nem túl szívderítő.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:18 pm

*Sóhaj, naaagy sóhaj. Még nem nagyon megy a dolgok felfogása, de elkönyveli, hogy mik is történtek ma, aztán ha már jár az agya, akkor újra előveszi. Aeryntől és Byancától külön elköszönget, aztán maga is távozna, de Sylvai éppen felé néz és láthatólag akar is valamit. Összevonja a szemöldökét, miközben figyeli, ahogy a lány elteszi a pálcát. ű
- Sylvia, te most komolyan hozzászóltál egy Koboldhoz? *Kérdezi, hitetlenkedését természetesen eltúlozva. Látja a lányon, hogy most jócskán meg van szeppenve, de azért tudja ő, hogy nem egy ártalmatlan kislány, és emlékszik, hogy miket tett és akart tenni. Azért még is csak, így, hogy látja rajta a zavarodott félelmet, kiszolgáltatottabb és valamivel jobban hasonlít Nikorinára. Már nem azért, mert hogy a lány nyuszi lenne, vagy ilyesmi, csak így... emberibb. - Sylvia, nyugodj meg, jó? Én sem értem, hogy mi van, csak hogy valamit tennünk kell, mert nem ott vagyunk, ahol kellene, lassan elpusztul a Neza és minden körülötte... Szóval... ~ Nincs kivel beszéljen, nincsenek barátai, nem csoda, hogy hozzám kell idejönnie, engem legalább ismer... Még ha nem is a szimpátia ismertetett meg minket egymással. ~ Meg kell találnunk valamit, amitől visszatérünk az állítólagos halálunkból. A halál csak a muglik világában végleges. *Mondja, ezzel próbálva valahogy lelket önteni belé, pedig azért a koboldlány is eléggé el van veszve ezekben a hirtelen kiderült dolgokban.*

Vendég

*A kutya felrobban, Lil meg feltápászkodik. Próbálja feldolgozni, amit hallott. Szóval ők mind...halottak. Talán ez egy másik dimenzió? Vagy egy átok a sulin? Hol vannak ők most? Kik ők?! Végigtapogatja magát, minden testrésze megvan. Eva és Lily pedig ott ülnek mellette, halkan nyüsszögnek. Lil Yanra pillant, majd némán, elkeseredetten megrázza a fejét, és kézenfogva a fiút, elindul felfelé, a szobájába... Összepakolja a cuccait, bár azt még nem tudja, mit tegyen velük, de... a biztonságért. Yan elkíséri, legalábbis remélhetőleg, mert Lil most nagyon nem szívesen lenne egyedül, habár, beszélni nem sok ereje és kedve van. Zuhany, aztán majd csak fekszik/fekszenek az ágyon. Mert amíg együtt vannak, minden rendben lesz...*

Vendég

//Bocsánat, nem írok zárót, elég tompa az agyam ><" Viszont tök jó volt a mese, és izgatottan várom a folytatást *-*//

Vendég

*Angi nagyot sóhajt mikor Tylinet megtalálja s semmi baja, majd a kutya elkezd mondani valamit, majd ö is megsemmisül egy nagy robajjal. Ma valahogy az óriás robajok délutánja van, így nincs mit tenni, viszont hatalmas szomorúság és a bizonytalanság érzése mindannyiukra rátelepszik. Vélhetöen valahogy reméli Angi hogy megtalálják a titok nyitját és minden ugyanolyan lesz mint régen, azonban most nincs mit tenni, neki legalábbis napokra van szüksége és egyedüllétre hogy kitalálja, feldolgozza a történéseket. Persze barinöjét azért még elviseli, lehet hogy együtt majd jutnak valami kis fejtegetésre, de most ennyi.*

//izgis volt a mese, köszi szépen, bár béna voltam, de hát ez volt az elsö, majd igyekszem jobban//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:28 pm

*Na jó, ettől még Syl is lesokkolódik egy kicsit. A motyogásokból azt kivette, hogy a kút semmit sem mutat. Cakes szavai meg egyenesen ledöbbentik.*
- Ez azt jelenti... hogy halottak lennénk? *Szavai furcsán tompán csengenek. A haláltól nem fél, ha ő idézi azt elő, de hogy őt érje... nos, z a lehetőség összeborzasztja.* ~A francba! Ha ez igaz, már megint nem én nyírtam ki a húgomat.~ *Gondolja bosszúsan. Amikor Cakes "felrobban", Syl nekitántorodik a sziklafalnak, és összeesik. Mindkét karjára, meg a hátára is szerez pár horzsolást, de összeszorított szájjal tűr, nem sikolt fel. Csak a gyengék sikoltoznak, és Syl nem akar gyengének tűnni. A lány lassan feltápászkodik a falnak támaszkodva, és a tekintetével furcsa módon Rosettát keresi. Ez tényleg fura, hiszen sosem keres önszántából kapcsolatt a kobold lánnyal... Ha Rosetta észreveszi, hogy őt figyeli, akkor a pálcáját elrakja, és lassan a kobold lány felé indul. Igyekszik nem fenyegetően viselkedni.*
- Akkor... most mi van? Mind meghaltunk? Mi történik? Mit tehetünk? *Kérdezi a koboldtól, kissé riadt hangnemben. Ahán, megvan, hogy a démonok mellett mivel lehet sakkban tartani Nikorina ikernővérét: szembesíteni kell azzal a lehetőséggel, hogy meghalhat. A saját halálától is retteg, hiszen tíz körömmel kapaszkodik az életbe. A mostani viselkedése kissé furcsa lehet, de csak hatalmába kerítette a félsz valamennyire.*

//Kösz a mesét, szuper volt^^//

Vendég

*User sejtette, hogy Ariana nem fog látni semmit, a kari viszont megdöbben ezen, és óvatosan megkapaszkodik, miközben lesápad. Kicsit megrázza a fejét, de nem válaszol sem Rosettának, sem másnak, aki kérdezősködik. Nem szereti, hogy ő a "nyilvános látnok". Felemeli a fejét, hogy a kutyára figyeljen, és némán hallgatja a szavait.* - De ha meghaltunk, akkor a daimónok...? *Halkan, motyogásként teszi fel a kérdést, nem is fejezi be, így aligha hallja meg valaki. A kutya viszont eltűnik, épp mielőtt elmondhatná a lényeget.* - Moffat-féle cliffhanger. *Suttogja maga elé - ebből aligha ért bárki is valamit, még azok se, akik hallják, de nem is nekik mondja. Aztán térdrerogy a robbanástól, és döbbenten néz a kutya után.* ~ Cakes... meghalt...? - Mi is meghaltunk. - De... ha számára már nincs remény, ha ő nem jöhet vissza velünk... ~ *Feltápászkodik a földről, és már azon kattog az agya, hogy megkeresi a szobájában Cirelin medálját. Így hát a többiekkel visszasétál az omladozó kúriába.* ~ Le kellene költözni Nellondba, mielőtt ránk hullik az egész... Bár... Ha a nellondi emberek nem haltak meg, akkor velük mi van? ~ *Elkönyveli magában, hogy majd utánanéznek a lányokkal, de egyelőre ezt kell feldolgozni.*

//Köszi a mesét ^^ Huhúú, na vajon mi lesz a többiben? Very Happy

//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:26 pm

*Bia nehezen viseli el a valóságot, de most Aeryn mint druida egyszerűen érzi, hogy a kútnak igaza lehet. Viszont ha még nem teljesen halottak, lehet visszút a kutya szerint? Na de akkor mi a teendő? Talán a zsebében nyugvó tiara lesz a válasz? Most nem igazán van kedve senkivel beszélgetni, nehéz a szellemlét nyomása. Inkább kedvetlenül hárít minden közeledést, és elsiet, bár nem a szobájába, az biztos, hiszen az épület már csak egy szellemkastélynak felel meg, ott nem sok nyugalomra lelne.*

//Én is nagyon köszi, szuperül mesélsz, szegény baba miatt nem volt felhőtlen a dolog, de ez nem a te hibád. Mindenkinek további szép estét!//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:25 pm

*Szóval nem lát semmit. Emiatt nagyon elhalványodik. Hát nincs jövője? Aztán a kutya elmondja, hogy van remény. Hát őszintén reméli, hogy megtalálják azt. Mert ez az illúzió világ, nem nagyon van az innyére. Különösen úgy, hogy nem jó illúzió mágiából. Aztán a kutya eltűnik egy vonyítással. Ezután Susan a hálója felé veszi az irányt, hogy elgondolkozzon az elmúlt dolgokon. És már most elhatározta, hogy sokat fogja nézegetni a romos kúriát, hátha talál valamit.*
//Köszi a mesét jó volt nagyon!^^//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:21 pm

*Rosetta kérdésére értetlenkedve rázza meg a fejét.* -Nem tudom, furcsa. Talán ez a kút rossz... *Mondja, de a kutya szavai is arra adnak tanúságot, hogy tényleg nincsenek rendben a dolgok. Egyelőre még mindig nem hiszi el teljesen, mégis hogy történhetett ez, és ki bocsátott rájuk ilyen kegyetlen illúziót, hogy azt higgyék még mindig élnek? Tehetetlenül megrázza a fejét, majd elteszi a pálcát, arra már nem lesz szükség. Főleg, ha meghaltak, még jobban nem halhatnak meg, nem de? Bár a lelküket óvni kell.* -Ennek utána kell járni, nagyon nem értem az egészet. *Súgja úgy maga elé a többiek számára is hallhatóan persze, aztán irány a kúria, valamerre a romok közé.*

//Köszi a mesét, jó volt, ügyi vagy! Smile

Csak Lilla hasfájása miatt nem tudtam magam úgy igazán beleélni. Sad

//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:21 pm

//Hirtelen nagyon rosszul lettem. Ryan mostantól NJK : SS sajnálom, hogy nem fejezhettem be a mesét, nagyon élveztem//

Vendég

*Ezt is ép bőrrel megúszta. A belsis lány eléggé szerencsés lehet mostanában, hogy eddig még nem esett komolyabb baja.* - Bérelt hely a halálban. Jó vicc. Mintha nem halnánk meg úgyis. *Morgolódik a lány. A kutas kijelentésre nem reagál. Nem akar hallani róla. Utálja a kutas dolgokat. Mikor Angi odamegy hozzá a kérdésére csak bólint. Aztán berobban a kutya.* -Előbb a macskák, most kutya. Lassan állatkert lesz ebből a helyből. *Némán hallgatja a kutyát, aki állítólag ismét a régi szakvezetők ebe. Homlok ráncolva figyeli az állatot, majd ránéz Angire.* -Most mi legyen?*És ismét történik valami. A kuyta, azaz Cakes eltűnik. Pontosabban felrobban, amitől a szőke lány térdre rogy. * -Van remény... Mindig a remény hal meg utoljára. *Motyogja miközben feltápászkodik, ha kell akkor Anginek is segít felállni. Aztán ha lehetséges, ha nem a szőkeség visszavonul a szobájába átgondolni a dolgokat. Azaz listát készíteni, és a legtöbb dolgát haza küldeni amilyen gyorsan csak lehet. Előtte persze mindenkitől elköszön. De napokig nem fog kimozdulni a szobájából.*
//Bocsánat a késésért.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ariana nem lát semmit. Nincs mit lásson, jelen helyzetükben nincsj övőjük. A jövőbe csak élő ember pillanthat. Mivel Cakes nem akar érzéketlen lenni, mégiscsak az ő tiszte tisztázni a dolgokat, habár a diákok eddig már összetehették, hát megpróbál finoman fogalmazni.* A kút csak az élő emberek jövőjét mutathatja meg.... *Mondja a fekete kutya kissé zavartan.* Az illúziók világa pedig egy borzasztó mágia eredménye. De van remény, mindig van remény... csak meg kell találnotok... *Kezd bele egy mondatba, majd elkezd az egész teste remegni, mintha éles fájdalmai lennének.* ...csak el kell érjétek... *Folytatja, de ahogy a régi bájitaltan tanerő, így a kutya sem tudja befejezni, hogy mit kell elérjen. Egy pillanat múlva kikerekedik a szeme és felvonyít, miközben apró fénypontokra robban szét. A robbanás ereje minimum térdre taszítja a diákokat és a többmilliárd fénypont pedig szerte a teremben és az egész kúriában beleivódik az építményekbe. Cakes volt az utolsó erő, amely fenntartotta a mindent átitató illúziót, amit az erőforrás kimúlása hívott életre., viszont az eb szavai reményre adhatnak okot. Hogy vajon hogy, azt egyelőre nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy Caitria és Cakes, valamint Kuchen feltűnése is valamilyen szinten jelzi, hogy a másik oldal keresi a kapcsolatot a diákokkal, így bár fény derült az igazságra, újra a bizonytalanság napjai következnek...*

//A kúria folyamatosan egyre romosabbá válik, azonban nem fog összedőlni, vagy ilyesmi. Nyugodtan lehet játszani ezentúl is bárhol, csak éppen minden terem, minden helyszín egyre lepusztultabb lesz. Azért nem dől össze teljesen, mert Cakes testének varázsa egyben tartja, pontosabban lelassítja a kúria pusztulását! További jó játékot és sok sikert az elkövetkezendő mesékben!//

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:16 pm

*Végül megoldódik a helyzet, de jön egy újabb kutya, amit a lány már nem tud hova tenni. Most már képtelen lenne benne bízni, de azért figyel minden szavára, és látja, hogy a többiek is legalább annyira összezavarodtak mint ő, ez legalább egy kicsit megnyugtatja.* - És most mit csináljunk? Vagy mit kellene csinálnunk? *kérdezi, mert addig oké neki, hogy meg kell menteni a sulit, de hogy hogyan arra még nem kapott választ.* - Szóval, hogyan tovább? *Tesz fel egyszerre rengeteg buta kérdést, elvégre eléggé össze van már így is zavarodva. Azért belenéz a kútba futólag, de nem lát semmit.*

Vendég

*Bianca végül megoldja a helyzetüket, a nő elveszti erejét. Lil leengedi a pálcáját, hirtelen megfordul, ahogy beront a kutya. Nem nézi végig, ahogy kinyírja a nőt, Yan felé fordul.* - Jól vagy? *Kérdi halkan. Agyában a nő szavai járnak. A jövő kútja. Nézzenek bele. Nincs jövőjük... Halál. A lány agyán átfut, hogy belenéz a kútba, de nem viszi rá a lélek. Nem akarja tudni, nem akarja látni, ami benne van - vagy nincs. Csak távolról nézi, majd ismét a kutyára emeli a tekintetét.* - És most...hogyan tovább? Az iskola leomlott. *Teszi fel az egyértelmű kérdést, persze, ha valaki előtte megkérdezi, akkor csöndben marad. Amúgy sincs túl beszédes kedvében. Ki volt ez? És... hol van ilyenkor Deneira? Elvégre az ő suliját rombolták le. És hogy ez a kutya az igazi-e? Hát...kinyírta az előzőt, szóval... Nameg, úgy tűnik, a régebbiek hisznek neki, úgy tűnik, ők már találkoztak vele, szóval... Nincs más lehetőség.*

Tárgy: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 5:06 pm

*Ugye megoldják a dolgot, senki sem sérül meg, ami eléggé jó hír. Még is határozottan nem nyugszik meg, még akkor sem, amikor az állatban felismeri az igazi kutyát. Köpni nyelni nem tud már lassan, annyira össze van zavarodva, talán már csak a harc megy. Mondják, hogy kit és hogyan, de ennyi téma a halálról, meg hogy már halottnak kéne lenniük, ez már sok neki. Kihúzza magát, megszüntetve ezzel azt a kis harcbeállást, amivel a pajzsot próbálta fenntartani és védeni a többieket. Már nem szól semmit, csak zöld szemeit a kutyuson tartja, miközben a lépteivel Biancát követi. Csak akkor veszi le róla a szemét, amikor ő maga is belenéz a kútba.* - Ez hogyan lehetséges?... *Kérdezi halkan, miközben Bia és Ari felé pillant, hátha többet lát.* - Hogy lehet, hogy nincsen számunkra jövő? *Kérdez újra de inkább csak költői kérdés. Mondjuk, hogyha kap választ, annak azért örülne.Ellép a kúthoz, és Cakes-hez fordul.* - De akkor most... Mit is kéne csinálnunk?