Föld alatti titkos forrás

First topic message reminder :

[justify]Zegzugos alagutak és járatok között ide is eltalálhatsz, ha szemfüles vagy. A labirintus dél-nyugati szárnyában van a kis forrás. Természetesen alakult ki, a járatokkal pedig inkább nem kerülték ki, hiszen még jól is mutat. A folyton csobogó friss víz hangja megnyugtathatja a lelkedet egy nehezebb óra után, bár kérdés, hogy míg ide eljutsz a sötét járatokon keresztül nem lesz-e csak rosszabb...ezt már te döntöd el. A vízből bármikor ihatsz, a forrás még talán egészségesebb is, mint ami a kúriában van. Meríts egy poharat, vagy a két kezedet a vízbe, vagy tartsd a folyóvíz alá, és menten onthatod a szomjadat, akár egy nehéz óra után is, ha erre visz az utad.

A barlang méretein elámulsz szinte minden alkalommal. A labirintushoz képest egész nagy ez a terület, több sziklával, és kiszögelléssel, ahova leülhetsz. De az is lehet, hogy csak egy hatásos illúziónak köszönhető a látvány. A fények csak még szebbé teszik a vizet. Mesés, ahogy a felszínén cikáznak a szikrák, meg-megcsillannak a hullámokon, ha kicsit felkavarod a vizet. A fényviszonyok itt bent a kintit tükrözik. Nem-nem olyan, mintha sütne a nap, de már-már hasonlatos a természetes fényhez, bár látszik, hogy mágia szülte. Éjjelente csak az itteni fáklyák adnak halvány derengést...bár ilyenkor jobban jársz, ha nem sétálgatsz erre felé.

Ülj le a kis forrás sziklás partjára, és pillants a vízbe...mintha csak vonzaná a tekinteted. Jól látod? Apró arany ragyogás az alján. Mi lehet vajon? Talán arany? Akár még az is, de lehet, hogy csak leprikón arany, azért meg nem érdemes összevizezned magad. Viszont akár még az is lehet, hogy valamilyen éhes vad áll lesben a mélyben, és ez csak az óvatlanok csalogatására van. Nem tudhatod...de ki mernéd próbálni? Az is lehet, hogy minden alkalommal mást rejt a mély, vagy csak nem mindig ugyanazt zavarod fel, rajtad áll, hogy kimered-e próbálni többször is...

*Elisabeth a kőpárkányon ülve belemeríti kezét a hideg vízbe, amjd a csobogó forrásra tekint. Ekkor felel neki Demian, hogy nem zavarja őt a lány, amin kicsit fönnakad a szemöldöke az eramiros lánynak és tekintetét Demianra függeszti.* Na, ezt se sokszor mondták még nekem. *Állapítja meg a lány. Az az igazság, hogy valóban elkényeztetett, talán kicsit gőgös lány, de az a különbség közte és hasonló kaliberű társai közt, hogy ennek Elisabeth teljes tudatában van és nem is tagadja. Ez annak köszönhető, hoyg amúgy nagyon ravasz, szemfüles lány.* Mondd csak, te meg szoktad játszani magad a világ előtt, hogy elkerülj bizonyos kellemetlenségeket, vagy pedig őszinte vagy? *Szegez rögtön Demiannak egy kérdést a lány, ugyanis a fiú érdektelensége az ő cinikus, kibírhatatlan viselkedésével szemben beindította a csinso pofika mögött lévő agyát és fantáziáját. Egyelőre ugyanolyan selejtterméknek tartja a belsirionos srácot, mint sokmindenki mást, mindazonáltal kíváncsi a fiúra, ami jó jel, mert ha végképp nem érdeklődne Demian személyisége felől, akkor lehet, hogy már egyedül üldögélne itt Elisabeth, hisz ő képes a legnyugodtabb embert is kihozni a sodrából.* Egyébként megjegyzem enyhe modortalanság nem bemutatkozni egy hölgynek, de hát mindegy... nem várok sokat a magadfajtáktól. *Jegyzi meg kissé gorombán, mégis derűs hangon a lány.*

*Éberen figyeli a reakciókat és a beszélgetést. Amikor Anita arra kéri őket, hogy intézzenek el néhány fickót, rögtön rábólint Felicityvel együtt. A részletek pedig most nem számítanak, hisz később egy bagollyal küldött levélben úgy is kiderül minden. Végül a lány bejelentei, hogy most elmegy. Haku utána kiált egy "sziát", majd barátnője felé fordul. Megkönnyebbült mosoly ül ki arcára. Ahogy hallotta, 3. társuk látszólag elfogadta a bocsánatkérést és a srácok lerendezésével rendbe is tehetik a dolgokat. Hakut még az se zavarná, ha ő maga súlyos sérüléseket szerezne, amíg Anita és Felicity egyben vannak. Inkább hárít magára minden támadást, minthogy ők megsérüljenek. Ami meg Anitat illeti. Hirtelen úgy nézve olyan, mintha egy hűvös természetű hárpia lenne, pedig biztos, hogy a rideg természet alatt egy érző szív rejtőzik, csak sok minden érhette. Belegondolva Ő sokszor találkozott olyan emberekkel, akik mások, de csak amiatt, mert olyasmi történt velük, ami mély nyomott hagyott lelkükben. Szóval ez nem újdonság számára.*

*Haku megerősíti Felicity állítását, miszerint nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és hogy új volt nekik meg minden. A maga részéről elég furcsának tartja ezt a dolgot, hisz a neza előtt elég valószínű, hogy egy másik varázslóképzőt is kijártak, és ott is bőven találkozhattak volna hasonló dolgokkal. De végül is nem az ő dolga ezt eldönteni, hogy ki mond igazat, és hogy milyen volt az előző élete... Mikor mindketten bocsánatot kérnek tőle, szembefordul velük, és úgy mondja ki hangosan a véleményét.* -Tegyük fel, hogy hiszek nektek, és valóban új volt nektek a helyzet. Habár szerintem felnőtt huszonéves varázslók vagyunk, és ezért kellett volna szembesülnötök hasonló dolgokkal korábban is, de ti tudjátok. A bocsánat kérés elfogadva. *Mondja első sorban Hakunak, majd Felicity még kiegészíti egy ajánlat tevéssel, hogy kérhet tőlük valamit. Az ő szemébe néz, és úgy válaszol.* -Hm... érdekes ajánlat. Van pár fickó, aki tartozik nekem, és szeretnék rajtuk bosszút állni. Ha gondoljátok, segíthettek nekem. A biztonságotokat nem tudom garantálni, és azt sem, hogy sérülésmentesen jöttök haza. Az viszont biztos, hogy egyedül kevés vagyok hozzá, ezért jól jön a segítség. Nos, mit gondoltok? Segítettek nekem? Vagy ez is "új" helyzet? *A két kezével mutatja az idéző jeleket, gúnyosan kacarászva. Igazából rég történt a dolog, és megvan a bosszúállás nélkül is, ezért nem túlzottan érdekli, ha nemet mondanának a lányok. Minden esetre szerinte jogos lenne és megérdemelnék, úgyhogy ha benne vannak, annál jobb.*

*Az igazság az, hogy Anita senkihez sem szokott kedves szóval szólni, hacsak nem behízelegni akar neki, hogy teljesítsék az akaratát, vagy épp azon ritka esetekben, amikor pasizós kedvében van. Valószínűleg nem lesznek egyhamar barátok Felicityvel, hacsak nem vágja nagy fába a fejszéjét, és elhatározza, hogy márpedig ő megpuhítja. Ez azonban csak rajta fog múlni, és habár nehéz, de nem lehetetlen feladat. Arra a megjegyzésre, hogy "új volt, egy gúnyos kuncogást hallat.* -Óh, valóban? Mi volt új? A vámpír? Vagy szembenézni a halállal? Tudtátok, mire számíthattok, mikor ebbe a suliba jöttetek. És tenni is tudtatok volna ellene. Ha gyengék lennétek, nem vettek volna fel. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy mindannyian életben maradtunk, és a varázsom elég erős volt a vámpír kinyírásához. De semmi baj, már megszoktam. Sosem számítottam senkinek. Ugyan, ti miért lennétek mások? *Kérdi egy vállvonással elintézve a dolgot.*