Tanács-szikla

-Nyugi. Nem fognak. Amúgy az osztagom azért van hogy a gyengéket védje. Megkegyelmeznek a gyengébb ellenfélnek. És innentől lesz egy második árnyékunk, ha kimegyünk a suli területéről. * mondom és egy rizspapírra lefirkantottam néhány jelet. És a kék szallagot vörösre cseréltem. Útnak indítottam a postasólymot majd elraktam a tekercset. * - El kell kezdeni kidolgozni, egy tervet. Hogy mi léphessünk elsőnek. Mindenesetre bázisunk már lesz. * mosolygok és felkaptam a táskát. Muszáj a könyvtárba menni. *

*Kíváncsian kezdem olvasni a tekercset. *- Kékszalaggos üzenet, akkor érkezett ha jelentést kaptam. *mondom, és mikor elolvasom, mosolykezdemény játszik a szám sarkában. *- A Jégsárkány alakulat üzenete. Ök még mindíg hűségesek hozzám. Azt írják hogy segítenek hazajutni. És egy térkép a jelenleg felállított, őrjáratokkal. * mondom és látom Haku próbálja kivenni az írás jeleket. Kicsit elmosolyodom.*- Nem elég hogy kínaiul írták, de titkosított. Tükör írás. *mondom mosolyogva. *- Azt írják hogy eddig nem akadtak a nyomomra ezért nem tudtak üzenetett sem küldeni. * teszem hozzá.*

-Nem akartam ezt. Csak elrontottam köztetek mindent. Sajnálom. * hajtom le a fejem. Nem akartam hogy mégjobban össze vesszenek. *- Ilyen állapotban jobb lenne ha mégse jönnél velem. * mondom neki és elengedem.*- Veszélyes lenne... de tudom vagy olyan makacs mint én. És gondolom mindenképp velem jönnél. *vakarom a fejem. Látom az arcán hogy nem tántorítom el sehogy az úttól. Nagyot sóhajtok mikor egy sólyom ereszkedik alá és a hátán lévő kis tartóban egy tekercs van. A tartót egy kék szalaggal jelölték meg. *

*Miután Feki elment Haku bevetette magát a fák közé. *~ Mi van ma? Mi volt a regeliükben hogy így meggajdultak? ~* morgok magamban és felveszem hátamra a táskát, és fellendülök egy fára. A lombok között, követem. Gyors de nem eléggé. Nem csinálok semmit csak követem. Nem szeretném ha butaságot csinálna, de szeretném hogy megnyugodjon. Keservesen sír. *~ Bár megtehettem volna én is hogy elfutok a gondjaim elől. De nem tehettem, mert nem volt rá lehetőségem. És mikor elmenekültem mi történt? A fivérem halott. Miattam. És ezen nem változtathatok. ~* gondolkodok majd leugrok és szorosan megölelem. Nekem a fivéremen kívül senkim nem volt akinek megmutathattam ki is vagyok. De miután ide jöttem barátokra leltem. És nem hagyom őket cserben. * - Nyugndj meg Haku. Nem lesz semmi baj. * mondom halkan, és már most érzem hogy a Kínából csak ő fog visszatérni. *

*Feli mennikészül. Meglendítettem a jobb karom és egy dobócsillag indul meg a lány felé. A fegyver magaután vont egy vékony acélhuzalt, ami megkötözte a lányt. *- Itt maradsz. Mint már mondtam én másodjára is elkövettem azt a hibát amit most ti készültök. 13 éves voltam mikor az egyetlen barátommal öszekülönböztünk. Ezután kapott egy feladatot. Bocsánatot akartam kérni tőle de mire megtehettem volna azt a hírt kaptam hogy meghalt. A második hibám meg néhány napja történt. Emlékszel az üzenetre? Már soha többé nem kérhetek bocsánatot Fenghuától, és nem köszönhetem meg a fivéremnek azt amit értem tett, mert meghalt. * magyarázom és érzem hogy könnyek folynak le az arcomon. Nem érdekel mit gondolnak de nagyon dühös vagyok. *- És hogy miért mondom ezt el? Azért mert Haku és én egy hét mulva Kínába megyünk a fivérem temetésére. És ha ott leszünk lehet megtámadnak minket, nem biztos hogy visszatérünk. Mert csak ketten leszünk tizenkét gyilkolásra és kínzásra kiképzett katona ellen. * mondom és lazítok a huzalon majd elengedem a döbbent lányt. *- Csak azt akartam hogy ezt tudd. *teszem hozzá.*

*Érzem a köztük lévő feszültséget. Egy ideig csak hallgatom őket. Felicity válaszára felhúzom egyik szemöldökömet. *~ Tér? Na ez vicces. ~* nevetek magamban de csak keserűséget érzek. *- Esküszöm nehezebb eset vagytok mint egy csapdába esett tigris. Még is mi ütött belétek? Tudtommal a legjobb barátok vagytok. De most a lehető kegostobábban viselkedtek.* emelem meg a hangom, és dühösen pillantok rájuk. Sikeresen előtudják hozni a legmélyebb érzésemet, ami nagyon fáj számomra. *- Hihetetlenek vagytok. A legnagyobb hibát követitek el. Pont mint én. És ezt jelenleg másodjára is elkövettem. És ezt már soha nem javíthatom ki. * magyarázom, de még mindíg tombol bennem a düh.*

*Egyik sem hajlandó mondani semmit. Megsznktam a nehéz eseteket, de ez most más. Ők a barátaim és nem bűnözők. Nagyot sóhajtok, de továbbra is szúrósan nézek rájuk. * - Haljam! Nem így szoktatok viselkedni. És hazudni úgy sem tudtok nekem. Felicity? * nézek rá de makacsul elfordítja a fejét. *~ Nem hagyom annyiban. Nem viselkedhetnek így a barátok egymással. Hisz van hogy nincs más akire tápaszkodhatunk. ~* Gondolkodom és most Hakura nézek. *- Haku ne feledd, nem tudtok nekem hazudni és nem is szeretném.* mondom és kicsit lehajtom a fejem mert eszembe jutott egy dolog amit próbálok a legmélyebben eltemetni magamban. *

//Olvad//
* Haku utánnam jön. Már majdnem ott vagyunk, mikor Felicity megszólal. *- Felicity a frászt hoztad rám, már azt hittem már megint megtápadtak minket.* mondom ahogy elteszem a fegyveremet. Látom hogy a két lány egymásra se néz, ami nem vall rájuk. *- Mi a baj lányok? Gyertek a sziklához ott nyugodtan beszélhetünk. *mondom de mikor egyikőjük sem reagál megragadom a karjukat, és a szikláig húzom őket. *- Kivele mi bajotok egymással? Ez nem val rátok. * ráncolom a szemöldököm. Leülök a földre és karjaimat összefonom mellem alatt és várom a válaszukat.*

*Haku öt perc alatt, meg gyógyítja a karom, és mikor megmozgatom, nem érzem a fájdalmat. *- Köszönö Haku jobb mint újkorában. * vigyorgok és elkezdem visszakötözni a karom. *- Valaki a közelben figyel minket. * pattanok fel és előkapom a sai tőröket. Mivel nem kötöztem be rendesen a kezem a fásli leesett rólam. Ahogy meglendüku a szél nagyon élesen sajdult meg az égés. * - Megyek megnézem ki az. * mondom és elindulok az ösvényen.*

-Nyugi semmi baj. Csak tréfáltam. * mosolygok és elrakom a tűt. Utánna elkezdem levenni a karvédőt és a billogot takaró kötést. A kezemet tenyérrel felfelé tartom, hogy ne az égést lássa hanem inkább a tetoválást és a hegeket. Egy pont körbefut a csuklómon és több is belerondít a tigris tetoválásba. *~ Na igen. A régi szép idők, mikor csak a harc létezett. Csak a parancs volt a fontos és hogy elvégezzük a feladatott.~* gondolkodok. Régen nem ilyen voltam mint most. Akkor az se számított ha vért kellett ontani. *- Bocs tudom egyik se szép látvány. De sajnos teli vagyok hasonlókkal meg persze ennél rosszabbakkal is. * húzom el a szám és a hegeket figyelem. Ezek emlékeztettnek, arra aki nem akarok már lenni.*