Varázslatos Titkok Erdeje

*A fintorgásra csak megvonom a vállam.*
- Ahogy gondolod, akkor ücsörögj egyedül a szobádban.*öltöm ki a nyelvemet vigyorogva a lányra, bár sejtem, hogy most olyan mély melankóliába kerül, amiből egy hamar nem lehet majd kihúzni. Megkínálom a leányzót egy cigivel, amit el is fogad, én pedig tökéletes kilátásban részesülök. Magamhoz húzom, hogy kicsit melengessem a leányzót, majd Liliről kezdek mesélni neki. Hát igen, érdekes a mi kapcsolatunk és mikor a lány megjegyzi, hogy "Barátság extrákkal", felvonom a szemöldökömet.*
- Igen... Lehet, hogy valami olyasmi... *motyogom. Gyakran gondolkozom ezen, hogy milyen is a mi kapcsolatunk. Hogy talán szerelmes vagyok a csajsziba, vagy tényleg csak az a bizonyos kémiaivágy vonzz hozzá olyan nagyon? Egy fél pillantást vetek Emilyre és elgondolkozom rajta, hogy vajon ha vele lennék, eszembe jutna-e Lilia. Egy apró, gonoszkás vigyor jelenik meg az arcomon és követem a lány tekintetét.*
- GYere, menjünk vissza! *segítem fel a leányzót, hogyha hagyja.*
- Kezdek kajás lenni. Vacsorázol velem? *nevetem el magam, hiszen elég hülyén hangzik a dolog, de csak arra gondolok ,hogy jöjjön le velemaz Étkezőbe. Hogyha a lány elfogadja a meghívásomat, akkor együtt lovagolunk vissza a Lovardába, leszereljük a lovakat és együtt megyünk a kúriába, hogy aztán megvacsizzunk. Ha nem, akkor - kissé szomorkásan ugyan, de - egyedül vágok neki az étkező felé vezető útnak.*

- Mondjuk igen, az elég vicces lenne. * vonom meg a vállamat Emily megjegyzésére. A kifogásra csak halkan ciccentek egyet.*
- Ugyan, engem se sűrűn szoktak hívni bulizni. De ha bármikor lemész a Jeniliáb, tuti, hogy találsz ott emberkéket. Ha nem is Nezásokat, de Nellondiakat mindenképpen. Azért én úgy ismertem meg az itteni embereket, hogy szeretnek ismerkedni és elég nyitottak a társaságra.*fejtem ki a véleményemet ezzel kapcsolatban. Mikor Emily kijelenti, hogy elfelejtett cigit hozni, elvigyorodom és előhúzok a zsebemből egy dobozzal.*
- Nem akartam rágyújtani, mert nem tudtam, hogy mennyire utálod... *vigyorodom el és kihajtom a doboz tetejét Emily felé nyújtva.*
- Van benne mókás cigi is, de múltkor is megszívtam, hogy elszívtam egyet, úgyhogy azzal maximum az iskola területén kívül tudlak megkínálni. *fintorgok egyet, majd én is kiveszek egy szálat és rágyújtok, tartva a lángot Emily-nek is, aki hogyha odahajol, mélyen a szemébe nézek és elvigyorodom, ahogy vetek egy pillantást a dekoltázsára. Igazán szép látvány, az biztos, de hamar el is hajol onnan,nehogy a lány észrevegye, hogy mit is csinál. Átölelem, amikor kijelenti, hogy fázik, és kellemesen elücsörgünk egymás mellett. Amikor az egyik ló felnyerít, én is hátra nézek, és látom, hogy a két ló egymás mellet ácsorog. Biztos jót tesz nekik ez a kis szabadság.*
- Lilia? Mi van vele? Nagyon jóban vagyunk. *jelentem ki és elnézek a távolba. Megremeg a testem, ahogy a lányra nézek és sóhajtok egyet. Beletúrok a hajamba és zavartan elvigyorodom.*
- Azt hiszem, van közöttünk valami... Kémiai vonzás, vagy nem is tudom. Igazából miatta szakítottam Gabival. Hazamentünk két hétre és hát lefeküdtünk. És állati jó volt. Az a sok vágy, amia hónapok alatt felgyált bennünk, akkor robbant és... *mesélem el a dolgot és szinte érzem, hogyan gyűlik bennem megint a vágy, hogyan leszek ismét egyre forróbb tőle, és hogyan kezd el hevesen dobogni a szívem.*
- Uh... Állati volt. Bárcsak lehetne mégegy olyan éjszakám. Ahh... *túrok bele ismét a hajamba és vigyorogva nézek Emily-re.*

- Nem, tényleg nem tudom. *nevetek fel, de mikor látom, hogy a lány elszontyolodik, kérdőn nézek rá. Valahogy nem áll össze a kép, hogy mi is a gondja a csajszinak, de hogyha nem mondja el,akkor nem is firtatom tovább. Baromira nincs közöm hozzá és annyira igazából nem is érdekel. Biztosan nagyon titkos cucc, hogyha nem árulja el, innentől kezdve pedig nincs miért rágni magamat rajta, hogyha úgysem tudom meg. Komolyan, mélyen a szemébe nézve mondom el a lánynak, hogy ő igen is nagyon csinos lány, és a pasik vakok, hogyha ezt nem veszik észre.*
- Igen, lehet, hogy ez csak az én véleményem. *vonom meg a vállamat lazán.*
- De én is pasiból vagyok és biztos vagyok benne, hogyha 5 csávót megkérdeznél, akkor minimum 3 azt mondaná, hogy bejössz neki. *kacsintok a leányzóra mosolyogva.*
- Lehet, hogy többet kéne társaságba járnod, elmenni bulizni és nem a szobádban ücsörögni és depizni. Az biztosan segítene. *kacsintok a lányra. Mikor közli ,hogy hideg van, elmosolyodom,kicsit közelebb ülök melléés átkarolom a vállát, kicsit dörzsölni kezdem, hogy felmelegítsem és ott is maradok mellette, átölelve őt.*
- Visszamenjünk a kúriába? *nézek le rá, hiszenmég így ülve is magasabb vagyok, mint a lány.*

- Haha. Majd egyszer kipróbáljuk. *jelentem ki kihívóan és mélyen a leányzó szemébe nézek. Hallom, ahogy felsőbb rendűség csöpög a hangjából,de ez most nem érdekel, hiszen sejtem, hogy csak a játék kedvéért hangsúlyozza ki azt, hogy ő mekkora hatalmas klánból származik és de jó neki. Hát, köszönöm szépen, én elvagyok a kis családommal és ahogy ezt Liliáéknál is megtapasztaltam, sokkal jobb egy kisebb, szerető család, mint egy bazi nagy villa, meg kúria, meg hatalmas, híres család, hogyha csak bunkók vannak ott.*
- Bonyolult? Jézusom, mi ebben a bonyolult? Van pasid, vagy nincs? *teszem fel ismét a kérdést és kíváncsiság csillan a szememben. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet e mögött, hogy ennyire bonyolultnak tűnik ez az egész.*
- Aha... *vigyorgok a határozottabb nemre.*
- Hát, egy csinos, talpra esett, dögös nő vagy. Aki ezt nem veszi észre, annak nincs szeme. Márpedig azért elég sok csávó van a suliban. Nem hiszem el, hogy senki nem vett még észre másfél év alatt. Nekem sikerült... Hányszor is találkoztunk? Háromszor? *nevetem el magam és megvonom a vállam. Elég lazán kezelem ezt a "vallomás"-szerű dolgot, minek is izgulnék? Nem szerelmet vallok Emily-nek, csak közlöm vele, hogy csinos csaj és nekem bejön. És ennyi. Ebben nincs semmi extra. Mikor a leányzó elszontyolodik, én is elkomorulok. Kicsit közelebb hajolok a lányhoz, és az állánál fogva emelem fel a fejét, hogy a szemebe nézzen.*
- Nem vagy csúnya. sőt! Nagyon csinos csajszi vagy! *döntöm kicsit oldalra a fejemet, és lágyan elmosolyodom, majd elengedem Emily állát és hátradőlök.*

- Nocsak, ezt vegyem kihívásnak? *vigyorodom el arra, hogy vajon ki az okosabb. Csakegy laza ütést kapok a vállamba, majd el is veszem a kezemet, mert Em közli, hogy nem akar megverni. Hál'isten, pedig nem biztos, hogy tüléltem volna! A leányzó arca még vörösebb lesz - már ha lehet ennél vörösebb - és kicsit határozatlanul válaszol.*
- Azt hiszed? *nevetem el magam és megvonom a vállam.*
- Hát... Én is voltam olyan "azt hiszem" szingli. Amikor nem volt nőm, de azért mindig találtam valakit, akivel eltölthettem az időmet. *vigyorodom el és nem is veszem észre, hogy kezdek átmenni afféle szoknyapecér-feelingbe. Már pedig az olyan pasikról nem sok nőnek van jó véleménye. Azért nagyon remélem, hogy Emily nem ismeri Liliát és ne mfog beszámolni neki a kalandjaimról. Nem vetne rám jó benyomást.*
- Hát, így. Azért furcsállom, hogy neked, Pont neked nincs párod, vagy alkami partnered másfél éve. Az baromi hosszú idő! *kerekedik ki a szemem és a lány arcát vizslatva döntöm kicsit oldalra a fejemet és úgy gondolkozom el rajta, hogy hova tették az itteni pasik a szemüket. Persze közl sem biztos, hogy alkalmi pasijai nincsenek a lánynak.*

- Aha, hát elhiszem. *vonom meg a vállamat. Annyira nem érdekel egy vérszopó sem, szóval felőlem aztán olyan állatot tart a srác, amit akar.*
- Viccet csinál belőle? Omg! Ez hülye... *morgom magamban, és kisebb düh feszül a mellkasomban, hiszen hogy lehet egy kórságból viccet csinálni? Igen, néha én is élvezem ,de azért többször nem. Undorító... Na mindegy, nem is foglalkozom vele, még jó, hogy nem ismerem a csávót. Az átokra felkapom a fejemet és rákérdezek, de úgy tűnik, hogy Emily nem sokat tud a dologról. Érdekes, hiszen őt érinti, de hát ez van, nem mindenki tudhat mindet.*
- Ja, hogy szőke vagy. Nincs több kérdésem. *vágok egy gonosz képet és pofátlanul a lányra vigyorgok.*
- Majd akkor lassabban beszélek, jó? *mondom tényleg lassabban a mondatot, és vigyorogva a fejem elé teszem a kezemet, hogy lehetőleg ne bántson a lány, vagy ha meg akar ütni, akkor a kezemet üsse, neafejemet. Lefekszem a fűbe, majd a lány kérdésére felülök és úgy nézek a szemébe, majd elmesélem, hogy mire is gondoltam a teli holddal kapcsolatban. (többet között, persze...).*
- Nocsak... *vonom fel a szemöldökömet és pofátlanul vigyorogva meredek Emily képébe.*
- Tehát Te telihold nélkül is tüzes vagy? És kivel szoktál tüzet oltani? Van barátod? *teszek fel egy pofátlan kérdést, és eszembe sem jut, hogy néhány perce említette Emily, hogy mennyire hiányzik neki a párja. Bunkó!!*

- Igen, olyan sablonos. *vigyorgok és teszek még rá egy lapáttal, hogy a csávót szivassam és lenézem. Aztán mikor Emily elmeséli, hogy mindig történik vele valami ilyesmi, halkan hümmögök. Hát igen, a Nezabar már csak ilyen. Tényleg mindig történik valami ilyesmi, és nem lennék meglepve, hogyha most is megjelenne valami gólem, vagy egy vámpírfalka, vagy akármi más.Kiráz a hideg a gondolatra, hiszen a múltkori vámpíros szitunál is elég durván fostam - be kell vallanom, nincs mese. Emily megemlíti a Beawer-átkot és kérdőn nézek rá.*
- Hogy micsoda? Csalái átkotok volt? Jézusom, mesélj! *vigyorodom el, majd hamarosan megérkezünk a tisztásra, és megjegyzem, hogy a vérfarkasoktól nem kell félni, ugyanis már elmúlt telihold. Elég régen, hiszen már a csontjaim és az izületeim sem fájnak, köszönöm szépen, egész jól vagyok, csak a kedvem kicsit fos. De örülök, hogy ma legalább találkoztam Emilyvel. Egy ilyen csinos lány mellett öröm eltölteni a délutánt. Lassan elhelyezkedem a fűben és Emily is leül mellém, majd rákérdez az aprócska megjegyzésemre. Elnevetem magam és felülök, felhúzva az egyik térdemet, és arra támaszkodva.*
- Teliholdkor általában csajok közelében vagyok megtalálható. *jegyzem meg titokzatosan mosolyogva és mélyen a lány szemébe nézek.*
- Akkor kanos vagyok. De úgy hallottam, hogy ez a lányokra is hat. Vagy Te nem szoktad érezni? *kérdezek rá kerek-perec a dologra. Kicsit intimebb témához érkeztünk, az biztos, de engem soha nem zavartak az ilyen témák. Ha meg Emily-t igen, akkor meg úgyis hamar lekoptat, vagy témát vált.*

- Szerintem meg pont hogy poén. Egy vérszopó és egy denevér. Tiszta menő! *röhögök fel és konkrétan kiröhögöm a csávót, aki vámpír létére ilyen pitiáner állatot tart, mint egy denevér. Mennyire sablonos, te jó isten!*
- Mit keresnél a sötétben, a sikátorban? *nevetek fel most már kicsit kedvesebben, és úgy pislogok a lányra.*
- Habár a múltkor képzeld meg volt hirdetve valami előadás a cirkuszban, aztán kiderül, hogy átvágtak bennünket. És végül a sikátoron keresztül indultunk vissza a suliba, mert eleredt az eső és arra rövidebb volt, és csak úgy random a semmiből előkerült három vámpír. Kicsit befostam. *mesélem el a lánynak a múltkori kis kalandot.*
~Na ja, mert ha valamlyik foga hozzám ért volna, kinyiffanok. Tényleg elég veszélyes volt...~*morgom magamban és tovább lovagolunk egymás mellett az ösvényen, az erdőben. Rákérdezek, hogy Emily hogy is került ilyen közelbe a lovaglással és a lovakkal és hamar kiderül, hogy megvolt rá a lehetősége, lóverseny pályával, meg mindennel.*
- Uhh, részvétem anyukád miatt. *hajtom le kicsit a fejemet, ezzel jelezve a részvétemet, majd tovább hallgatom a sztorit.-
- Egy egész pálya? Wow, az király! Hát akkor nem csodálom, hogy ilyen profi lettél. *vigyorodom el, és igen hamar tovatűnik az előbbi kellemetlen, gyászolós hangulat.*
- Na igen, egy tisztás igen veszélyes lehet nappal. *vigyorodom el gonoszul, majd még hozzáteszem:*
- Vérfarkasok aligha, nemrég volt telihold. Akkor kanosabb szoktam lenni. *teszem hozzá halkabban, vigyorogva, és Emilyre kacsintok. Hamarosan megérkezünk a tisztásra, leugrok a lóról, és kikötöm az egyik fához,had legelésszen egy kicsit, én magam pedig lefekszem a puha fűbe és élvezem, hogy a nap sugarai simogatják az arcomat. Egyik lábamat felhúzom, a kezeimet pedig a tarkóm alá teszem.*
- Gyere, feküdj le te is!

-Aphrodité. Hát persze, mi más? *vigyorodom el és megcsóválom a fejemet. Sejthetem volna, hogy Emilynek vannak állatkái, és mindegyiknek valami görög neve van. Kicsit nevetek is a dolgon, köszönöm szépen, én elvagyok az ilyen egyszerű nevekkel is, mint a Max. De persze Lilia Zoknija sem semmi...*
- Fehér denevér, Jézusom. Ez poén! *vigyorodom el és megcsóválom a fejemet. Mik nem vannak. Én kutyapárti vagyok, mindig is az voltam, és ez a kórságommal együtt csak erősödött.*
- Oh, hát akkor van egy kisebb előnyöd velem szemben! *nevetem el magam és elgondolkozom.*
- Én talán 14 éves koromban kezdtem el lovagolni. Igen, azt hiszem. *erősítem meg magamat.*
- De akkor sem olyan sokat. Csak úgy néha, hétvégente kimentünk egy lovardába, és lovagoltunk. Már a hugom is jár lovagolni, pedig még csak 5 éves. Lehet, hogy ő is olyan király lesz majd, mint te. *nevetem el magam, végül felülök a lóra, és megindulok, bejáratom az izmaimat egy kicsit, és megismerem a lovat is. Hamarosan látom, hogy Emily megindul, és természetesen követjük őket Harmóniával, befelé az erdő felé. Én is erre szoktam lovagolni, így már biztos vagyok az útban. Követem a leányzót, és mikor lépésre vált, lassan mellé lovaglok, és így indulunk befelé az erdőben egy kisebb ösvényen haladva. Kiráz a hideg az erdő gondolatára, hiszen itt szoktam átváltozni, de igyekszem erre nem gondolni.*
- Nem, segítettek, persze. A város mellett volt egy kisebb lovarda, és apám ismerősének voltak ott lovai. És végül is ő tanított meg. De mondom, azért nem vagyok olyan profi. Tudok vágtázni, meg irányítani a lovat és kb. ennyi. *nevetek fel és csóválom meg a fejemet. Tiszta kínosnak meg bénának érzem itt Emily mellett magamat. Kellemetlen...*
- Na és neked hogy jött a lovaglás? Talán a szüleid is lovagolnak, vagy mi? *kérdezek rá a dologra, majd előre felé nézek.*
- Arra jobbra van egy frankó kis tisztás. Ott szoktam pihenni, amikor kijövök lovagolni.*mutatom az irányt, és hogyha Emily benne van, akkor arrafelé indulunk meg.*