Varázslatos Titkok Erdeje

Vendég

First topic message reminder :

*Rég járt már itt Al, úgyhogy eléggé ráfér igy az SHE óra utáni kikapcsolódás, meg lazítás. Még mindig nem öltözött át, a megszokott sima kedvenc elasztikus farmerja van rajta, egy fehér tunika és egy csini nem t)l magas bokacsizma. Keresztbe vetve ott van rajta tértágított táskája benne mindennel ami csak kellhet, és daimon pumájával folytat épp nagy szócsatát, miközben az erdöben hallgatják a neszeket és nézik a gyönyörü holdfényt. Néha egy-egy kis állat zajára lesznek figyelmesek, így szürkület, vagy már inkább sötét alkalmáva, úgyhogy Al elöveszi pálcáját és alkalmazza a fénycsináló Lumos varázslatot, amivel egy kis derengést ébreszt a sötétben. Most legalább kevesebb esélye lesz hogy bármiben is elbotoljan, vagy épp elessen.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd Ápr. 23, 2013 5:39 pm

*Örömmel látja, hogy Felicity nem haragszik amiatt, hogy önkényesen a lány vállára küldte. Habár furcsálná is, ha ilyenért haragudna elvégre a vak is láthatta, hogy szereti az állatokat. Persze, egy full darkos diákra biztosan nem küldte volna a mókust. Azonban Felicity korántsem ilyen. Nagyon életvidámnak és kedvesnek tűnik, sőt az is. Alise nem először találkozik vele, annyira már ismeri, hogy ezt tudja róla. Amikor szaktársa megkérdezi tőle, hogy az idézés nagy mestere lenne-e kicsit zavartan vakarja a fejét, és ezzel együtt büszkén húzza ki magát és boldogan mosolyog.*-Hát igen egész jól megy. Meg nagyon szeretem is. Olyan jó, hogy vannak ők olyanok, mintha a társaim lennének.*A társ szóra a mókus váratlanul, magától visszaugrik Alise vállára. Egy kicsit nevetni kezd, és fél mondatot a mókus felé intéz.*-No mi történt, hiányoztam?* Kicsit megsimogatja az állatka fejét, aztán Felicity további kérdésére válaszol.*-Á igen Illúzionista vagyok.*Mondja büszkén, miközben jól kihúzza magát, látszik rajta, hogy nem csak büszke erre, hanem szereti is.*-Egyébként hogy vagy? Hallottam, hogy történt egy kis baleset veled az egyik gyakorlati órán. Valami vámpír azt hiszem? Mi történt? Vigyázz az órákon néha kicsit dúrvábbak.*-Kérdezi szaktársától láthatóan aggodalom ül ki az arcára.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd Ápr. 23, 2013 5:20 pm

//Olvad!//
* Milyen kis aranyos ez az állat, úgy tűnik egy jó ideig ő fogja lekötni Felicity figyelmét.*
- Komolyan? * nevet fel halkan, amikor Alise megemlíti, hogy ő is simán el tud tévedni. *- Megkönnyebbülés, hogy ezzel nem vagyok egyedül. * kuncog tovább, majd megsimogatja a barátságos kis jószágot, aki időközbe a vállára ugrik. Még mindig meglepett arcot vág, ám kezd hozzászokni a hirtelen történt eseményekhez. Normál esetben össze-vissza szeretgetné a mókust, talán meg bugyuta nevekkel is bombázná szegényt, de talán Alise egy kicsit lököttnek nézné, ezért nem teszi, bár most, hogy belegondol, valóban egy hülyeség lenne.*
- Ugyan, semmi baj. Szeretem az állatokat. * mosolyog Alisre, aki bocsánatot kér, persze Felicity egyáltalán nem haragszik emiatt, sőt még örül is, hogy a végén a vállán kötött ki a mókus.*
- Akkor az idézések nagy mestere lehetsz. * kacsint a lányra bohókásan. * - Illuzionista vagy, igaz? * kérdi kíváncsian, bár azért illene tudnia, hogy a szaktársa milyen kasztú.*
- Legutóbb, mármint a tónál, egy kis sors démonnal láttalak. * gondolkodik el és bevillan a kis sorsdémon alakja.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 6:22 pm

*Alise nagyon szereti az állatokat ezért kicsit sem érzi tolakodónak, hogy ennyire érdekli Felicity-t.*-Ó az eltévedésben én is nagy bajnok vagyok.*Mondja nevetve a lánynak, kicsit örül, hogy nem csak ő ilyen "kóvájgós".*-Nos igen általában, ha azon töröm a fejemet, hogy a Kúriában vagy itt kint mászkáljak szinte mindig kint kötök ki. *Biccent a mókusnak és ő azonnal Felicity vállára ugrál, ezen a lány meg is lepődik.*-Ne haragudj, ne haragudj, de láttam, hogy mennyire érdeklődsz iránta. Nos nem háziállat. Mókus egyébként sem a leg ideálisabb állat egy házba, mert ők nagyon szabadszelleműek, ezért csak szenvedne egy házban vagy egy szobában. Szaladgáltam pár mókus után, de nem kaptam el egyet sem.*Magyarázza nevetve.*-Idáztem őt. Szeretek állatokat, lényeket idézni, mindig is jól ment szerencsére.
//Fagy//

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 5:52 pm

* Szemmel láthatóan leköti figyelmét a kis mókus, aki most egy helyben üldögél Alise vállán. Hogy mégis mi olyan nagyon aranyos benne azt nem tudja, de a hozzá hasonlóan kisebb állatok is így lekötnék figyelmét.*
- Csak nem fogok, bár az én tájékozódóképességemet minden felülmúlja. * neveti el magát ő is Alis-szel, majd mikor ő is válaszol, hogy mit keres itt elmosolyodik.*
- Egyetértek, bár inkább a Kúrián kívül téblábolok. * biccent egyet. Kicsit hirtelen ugrott a vállára a mókus, de ez nem igazán zavarja. Elmosolyodik, majd óvatosan megsimogatja az állatkát, azért nem fogja dögönyözni, hisz ő még sem egy macska, akit úgy lehet nyúzni, hogy még élvezi is. Korábban még sosem volt hozzá ilyen közel egy mókus és eléggé látszik is rajta, hogy meglepődött, ugyanakkor vidáman simogatja a fejét.*
- Ő amolyan házi állat nekd, vagy csak idézett? * teszi fel kérdését, miközben Alisre néz*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 5:43 pm

*Alise kíváncsian várja a lány válaszát, aki jl láthatóan vívodik a válaszon. Azonban Alise nem tudja mondani a lánynak semmit talán jobb is így, legalább át tudja gondolni a válaszát, ugyanis a mókuska olyan kis hiperaktív, hogy le föl szaladgál.*-Á értem, csak nehogy eltévedj.*-kicsit felnevet, próbál poénkodni.*Amikor Felicity visszadobja a kérdést, Alise rászól a mókusra, kissé suttogó hangon.*-Jól van mostmár elég.*Nagyon szófogadó a kis állatka, nyomban felszalad a lány vállára.*-Hát én, csak úgy...kijöttem. Nem nagyon szeretek a négy fal között punnyadni. Habár a Kúriában is érdekes helyek vannak ám.*Válasza közben észreveszi, hogy Felicity-t nagyon érdekli a mókus, aki már viszonylag nyugodtan, de azért nyüzsögve telepszik meg bal vállán. Egy aprót biccent a mókusnak, és azonnal a másik lány vállára ugrik. Alise nem szól semmit csak mosolyog a lányra és a mókusra.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 5:19 pm

* Hogy mit keres itt?! Lényegében még Ő sem tudja igazán, talán csak friss levegőre vágyott. Be kell vallania, hogy az iskola négy fala közt való punnyadás, pontosabban semmittevés, kicsit sem hasznos. Mikor Alise felteszi ezt a bizonyos kérdést, melyre még mindig nem találja a megfelelő választ, kissé elbizonytalanodik. *
- Először csak levegőzni indultam, de ebből egy hosszú séta lett. * magyarázza elgondolkodva, majd inkább nem foglalkozik tovább ezzel a válasszal. * - Na és Te mit keresel errefelé? * kérdi, miközben jobban szemügyre veszi a mókust. Meg kell, hogy mondja nagyon cukinak tartja, persze mindigis annak tartotta az ilyen apró, szaladgáló állatokat. Kezeit összekulcsolja háta mögött és mosolyogva várja Alise válaszát. Kíváncsi, hogy Ő vajon mit csinál itt. Elsősorban társulni szeretne hozzá, hátha valami jót csinál, vagy csak a mókussal foglalkozni, hisz az is remek móka volna.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 5:09 pm

*Miután megidézte a mókust az felszaladta a vállára, de szinte egy pillanatra sem állt meg, egyik válláról a másikra szaladgált, néha a fején is átszaladt, pihe puha lábacskáiva. Egy kicsit lement a lányról, hogy körbe szaglásson egy kicsit, de két méternél messzebb nem megy az állat. Amikor úgy érezte, hogy eleget nézelődött, visszaszalad Alise kezei közé, és a lány simogatni kezdi a mókus hátát, ezt szemmel láthatóan élvezi mindkét fél. Nem is nagyon figyel a környezetére, ezért nem hallja amikor Felicity közeledik felé. Akkor veszi csak észre, amikor megszólítja, furcsa is lenne, ha nem hallaná, elvégre nem süket. Meglepetten néz a lányra, hiszen elég rég találkoztak utoljára a Palotanegyedben.*-Nahát szia Felicity. Hát Te? Mi szél hozott erre?

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 4:49 pm

* Ismételten a Kúria környékére vetődik és lassan ballag az egyik kitaposott ösvényen. Élvezi a mai időt, hisz végre elszállt az a csúnya, rossz idő, mely miatt mindig fázott. A tájat fürkészi lilás-kék tekintetével, melyet egy idő után a fákra emel. Madarak. Igen, határozottan úgy látja, hogy madarak szökkennek egik ágról a másikra, néhol még mókusokat is megpillant. Nagy állatbarát, szóval mosolyogva figyelgeti tovább őket. Lassít léptein, majd ismét az elé terülő utat kémleli. A távolban egy alakot vél felfedezni, kicsit hunyorog is, hátha ki tudja venni ilyen távolságból az "idegen" arcát, de próbálkozása kudarcba fullad, mert csak annyit lát, hogy egy barna hajú lány az. Lassacskán közelebb iparkodik, mert hát már igazán fúrja oldalát a kíváncsiság, hogy ki lehet ő. Egy apró állatféleséget is lát a lány vállán, mely egy mókusra hasonlít, pontosabban az is. Ahogy elnézi a természet szereti őt, vagy csak egy idézett állatkáról van szó? Mindenesetre aranyos, ahogy szaladgál a karján. Mikor már elég közel ér azonnal felismeri Alise-t.*
- Szia! * lép mellé mosollyal az arcán. Legutóbb - ahogy emlékszik-, a Holdfény sétánynál futott vele össze.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Pént. Ápr. 19, 2013 4:40 pm

*Szépen lassan halad Alise a Kúria környékén. Csak úgy össze vissza mendegél, jelenleg nem is tudja pontosan, hogy hol van, de ez egy cseppet sem zavarja. Figyeli a tájat, hiszen minden gyönyörű, tombol a természet nem is csoda, hiszen már rég itt van a tavasz. Hallgatja a madarakat, és néha még elcsíp egy-kát mókust, akiket egy ideig, amíg tudja követi őket, de azok nagyon gyorsak. Ezt megelégelve kapja elő pálcáját, és egy nagyon aranyos mókust idéz meg. A karját nyújtja neki, és az állatocska felugrándozik, egyenesen a lány vállára.

Éléőlényidézés I

Nyomkövető mókus
Mozdulata: Olyan ívet kell rajzolni, mintha a mókus farkának ívét szeretnénk utánozni.
Leírás: A varázslat hatására egy mókus jelenik meg előttünk, aki az adott tárgyat, amit meg szeretnénk keresni, megkeresi. Előreszalad, és ahhoz a bizonyos keresett tárgyhoz vagy személyhez vezet minket, miközben apró jeleket hagy maga után. Ezek a jelek apró makkok, amik akkor tűnnek el, amikor a varázsló elhalad mellettük. Amint varázsló, aki megidézte, odaér hozzá és a keresett tárgyhoz, akkor a mókus az utolsó makkal együtt a semmibe vész. Hogyha cél nélkül idézik meg, akkor egy nagyon kellemes és aranyos társ tud lenni, de fél óra múlva a semmibe vész. Hogyha céllal, akkor az 5 km-en belül található tárgyakat találja meg, és egy órán át létezik, aztán eltűnik a makkokkal együtt, akkor is, hogyha a mágus nem találta meg a keresett tárgyat, lényt, személyt.

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 8:08 pm

- Kezdő bűvész. Bűvészlelkű. A lelkesedés megvan, a trükkök nincsenek. *Ajánl egy afféle alkut, majd felnevet, mikor Szevér bevallja, hogy nem annyira jó benne.* - Akkor nem aggódok, Sev. Valami csak kell, hogy maradjon nekem is, nem? *Céloz a szavaira, majd megvonja a vállát.* - Mikor kitört a balhé, én eljöttem az első menekülő osztaggal. Úgy tudom, vannak itt olyanok, akik szintén akkor szabadultak, csak én nem rögtön ide jöttem. Más irányba indultam, más helyeket próbáltam ki, majd nemrég hallottam, hogy van itt néhány ismerős, meg az iskola is tetszett, szóval miért ne. *Magáról a balhéról nem beszél, ha Sev tájékozott, úgyis van róla valami fogalma, amúgy meg nem kellemes. Háború volt, csúnya vége lett, ennyi.* - Áh, értem. Majd lehet, hogy belenézek néha. És mire... rád? *Kérdezi nevetve, majd megrázza a fejét.* - Akkor talán ideje is mennem. Azért gondolom majd találkozunk. *Igazából korog a gyomra, és ideje lenne valóban bekapni még valamit, hogy ne így menjen majd lefeküdni.* - Tiszta éjszakát. *Köszön el, majd távozik is, méghozzá angyalszárnyon.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 7:51 pm

-Lehet. De a bűvész általában sok trükköt tud. Én meg csak azt, ami jön. Úgy mondanám, szeretek játszani és felvidítani másokat. Ha ettől máris bűvész leszek, vállalom! *húzza ki magát elégedett somolygással, aztán a fiú szavaira csak biccent, és lehuppan az egyik nagyobb, kiálló gyökérre, miközben elsandít az egyik irányba, amerre a kutat sejti.* -Igazad van. De kíváncsi természet vagyok, mint minden ember, és szeretem figyelni, hol tér el a szavad és a szemed. De ne aggódj, nem vagyok benne olyan jó! *toldja hozzá gyorsan, felemelve kezeit maga elé, majd a sivatagos dologra elégedetten biccent.* -Hallottam róla, találkoztam más diákokkal, akik onnan jöttek, és akkor jól kötöttelek össze. Hogyhogy elkerültél onnan? Már, ha rám tartozik. *nem akar tolakodni, inkább kíváncsi, rédeklődő, és csevegve beszélget a másikkal. Ő itt tanult mindig is, nem utazgatott sok országban, nincs ennyi mesélnivalója, de másokat szívesen hallgat mindig is. Már, ha mesélnek. A kutas szóviccet nem érti, csak pislog párat, majd megköszörüli a torkát.* -Képeket, amik a múltat, jlent vagy lehetésges jövőt mutatják, de persze nem mindig és nem mindenkinek. Ahogy ez a varázskutaknál lenni szokott. És óvatosan a felfedezésekkel.. nehogy valami olyanra akadj, amire nem keleltt volna.. *hangja kissé lehalkul, sejtelmessé válik, hajába is belekap valami szél-szerűség, pedig szélcsend van.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 7:41 pm

- Impozáns, szórakoztató jelenség, aki tud egy-két trükköt. Pont, mint a bűvészek. *Mutat rá kicsit kötözködő mosollyal, majd megvonja a vállát.* - Nem mondtam, hogy tisztán bűvész vagy, de valld be, hogy vannak ilyesmi hajlamaid! *Mondja nevetve, majd megrántja a vállát.* - Talán pont ezért nem akarom, hogy a szemembe nézz. Fene tudja. Amit a szavaimmal nem akarok neked elmondani, ahhoz nincs közöd. Mármint nem sértésként, meg ne vedd személyeskedésnek, egyszerűen így gondolom. Ha rád tartozik, úgyis el fogom mondani. *Más kérdés, hogy ő is belemászik gátlástalanul mindenkinek a dolgaiba, de hát... ez már csak ilyen.* - Mondjuk, hogy voltam ott egy darabig. Voltam azóta máshol, szóval nem mondhatnám, hogy éppen onnan jövök, de... igen, voltam ott. *Biccent, és azért jól esik neki, hogy a fiú legalább hallott a dologról. Végig is méri, hátha ismerős, csak elsőre nem kapcsolt, de nem, még mindig nem rémlik. Arra, hogy már mondta egyszer, elmosolyodik.* - Tudom, de most a kutat is mondtam utána. *Angol szóvicc, de a teljes neve nem valami gyakori, meg nem is angolul beszélgetnek, szóval fene tudja, Szevér megérti-e.* - És mit varázsol? *Érdeklődik tovább, majd megvonja a vállát.* - Felderítek, egyelőre. Nem olyan rég érkeztem.

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 7:15 pm

*Hangosan nevet fel, amikor megkrédezik, bűvész-e.* -Inkább egy impozáns, szórakoztató jelenség. És tudok egy-két trükköt. *a további szavakra, miszerint nem kell ránéznie, a fiú ismét haloványan elmosolyodik.* -Ha inkább nézed, nem is teremtek szemkontaktust. De jó magam szeretem nézni az embereket, miközben beszélek hozzájuk. *megvonogatja a vállait.* -Mondj régimódinak, de a szemed többet mond, mint a szavaid! Van egy ilyen hobbym. *újabb vállvonás, majd hagyja, had lengjen a pulcsija, nem fázik, most így jól érzi magát. A sivatagra felkapja a fejét, és azonnal a különös, éjtünde leányzó jut eszébe, emg az egész, furcsa banda.* -Fellahból jöttél? Vagy csak a sivatag mélyéről? *érdeklődik, majd, amikor másodjára hallja a fiú nevét, elmosolyodik.* -Már mondtad egyszer, de így biztos nem felejtem el. *a kútra felcsillanbnak mogyoróbarna szemei.* -Az a kút nagyon is jól működik! Az az erdő lelke, ott történnek a legnagyobb csodák. És persze az az egyik kedvenc helyem is. Néha egészen furcsa dolgokat mutat, és a forrásvize is nagyon kellemes. De semmi trükk, az egy, varázskút. *mondja, árttlan félmosollyal, miközben nekiveti hátát a fának.* -Azt tudjuk, én mivel foglalatoskodok, de Te? Felombokat takarítasz, vagy rejtőzködsz? *félsanda, játékos mosoly villant.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 7:06 pm

*Mikor a fegyver eltűnik a levegőben, újra tapsol, szándékosan eltúlozva, mint egy lelkes kisgyerek.* - Valamiféle bűvész vagy? *Először harcosra gondolt, a gyakorlatokból az lett volna logikus, de hogyha azt mondja, a trükkök a munkája... harcos-bűvész? Végülis a mai világban már nem árt sokoldalúnak lenni, sok lábon állni, ki tudja mikor melyik alól húzzák ki a talajt. Elismerésre méltó gondolkodás.* - Nem mondtam, hogy muszáj rám nézned. A szemkontaktus, a nevek... formaságok, nem értem, miért ragaszkodnak hozzá ennyien... *Más kérdés, hogy ő is Szevért méregeti, és eddig is őt figyelte, de ugyanúgy tudna beszélgetni, hogyha közben a fa törzsét bámulná.* - Aham, hallottam. Itt is voltak durva dolgok, mint nálunk, a sivatagban... Sehol sincs béke mostanában? Áh, fene tudja, annyira nem folyok bele az itteni zűrökbe se. *A kézre csak megrázza a fejét, de azért a nevét elmondja, ha már a másik is, hiába nevezte az előbb formaságnak.* - Max. Főként téged figyeltelek, egyébként mást nem nagyon. De láttam egy kutat kicsit távolabb fentről, az rendesen működik, vagy az is valami trükk?

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 6:47 pm

*Az elismerésre, majd a kérdésre, hogy vannak-e még ilyen trükkjei, csak megvillantja a szemeit, majd feldobja a fegyvert néhány pörgetés után, majd a fegyver elenyészik a semmiben, ahogy éppen elkapná.* -Számtalan. Ez a munkám. *kacsint a fiúra, és persze, a látvány meg a látszat. Szevér pontosan tudja, milyen az, hiszen még mindig tartja magát ahhoz, hogy bizony, ő itt a helyi jófiú, és nem nagyon mutatja meg, milyen is igazából. Bár, annyira az sem más. Egyszerű, szőke, segítőkész fiúcska. Csak nem olyan esetlen, hanem.. Max szavaira csak elmosolyodik, majd a fejét csóválja.* -Nem mondtam, hogy gyere le, csak krédeztem. Így kényelmesebb beszélgetni, minthogy folyton felfelé nézzek. Nem tesz jót a nyakamnak. *simít végig rajta, miközben békésen sétál el ahhoz a fához, ahová a cuccait aggatta fel, és egy laza mozdulattal kapja le onnan a pólóját, amit fel is húz.* -Csak edzek. Pihentet, nyugtat, és formában tart, ami errefelé elkél. Kicsit veszedelmes a környék, furcsa a mágikus felépítése, és gyakran törnek be mindenféle jöttmentek, és jobb, hogyha formában tartom magam. De semmi komoly. *toldja hozzá, majd a fiú felé nyújtja jobbját.* -Sev. És te, találtál valami izgalmasat a fák tetején? *kérdezi, kissé féloldalas mosollyal, kezeit zsebrevágva.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 4:16 pm

*Amikor megszólítja Szevért, a másik rögtön reagál. A lángba borult fegyverre még füttyent is egy kicsit, és elismerően biccent.* - Nem rossz, nem rossz. Vannak még ilyen trükkjeid? *Kíváncsiskodik, majd szépen lemászik a fáról. Nem egy mozdulattal ugrik le, inkább a fa törzsébe kapaszkodik, és "körbemegy", a végén egy kisebb ugrással landolva a földön, a szárnyait ezúttal nem használva.* - Miért akarja mostanában mindenki, hogy lejöjjek? A múltkor a lugason lógtam, és a srác már rögtön azzal kezdett, hogy lejöjjek, vagy leszedjen. Csak próbálta volna meg... *Derűsen csóválja a fejét, nem úgy néz ki, mint aki szét tudta volna kapni azt aki le akarja szedni, de a látszat néha csal. Néha meg nem. Fene tudja. A látszat mindenesetre egy barna hajú, középmagas, fekete szárnyakkal rendelkező fiú egy hosszú, fekete dzsekiben és edzőcipőben.* - Max vagyok. Formában akarsz maradni, vagy edzel valamire? *Nem tud róla, hogy lennének itt ilyen fizikai versenyek, de talán csak elkerülték a figyelmét.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 4:09 pm

*Ahogy valaki köröz felette, nem érzékeli annyira, inkább csak van egy furcsa érzés, hogy valaki nézi, és mintha valaki közelítene, aztán, amikor meghallja a tapsot, akkor hirtelen villan a kezében az angyalfegyver, és rögtön arra fordul. Ebben az erdőben sosem lehet tudni. Ez csak annyit jlent, hogy a kezében tartott bot hirtelen lángol fel, és angyali tűzzel kezd el izzani, mígnem porrá hamvad és csak az égő bot van a fiú kezében. Amikor azonban meglátja, ki is ül a fán, akkor kihúzza magát és leengedi a fegyvert, oldalra.* -Nocsak, ki jár erre? Csak nem valami műkedvelő, sportnézőt küldött erre az ég? Nem hallottam, amikor érkeztél, nem is rossz. *mondja, egyelőre barátságos mosollyal, de azért figyeli a fiút, aki számára tulajdonképpen csak itt termett.* -Lejjebb jössz, vagy csak nézelődsz? *érdeklődik, miközben félig rátámaszkodik az angyalfegyverre, hiszen őt nem égeti, és neki ez élő valóság, és onnan pislog fel a fán ücsörgő alakra.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 4:05 pm

*Először csak távolabbról figyelte a gyakorló fiút, felette körözve, de fokozatosan egyre közelebb merészkedik. Mint egy ragadozó, közelebb és közelebb osonva a prédához... na jó, nem, hiszen a céljai nem ilyenek, szimplán csak érdekli a harcos. Ő maga... nos, angyal, van angyali fegyvere is, de nem épp a megszokott, és a harc valahogy nem az elsődleges vonala. A pszionikus mágiát is inkább segítségre, trükközésre használja, nem nyílt támadásra. Egy idő után már az egyik közeli fán ücsörög, nem is fent köröz, a szárnyait is behúzza, és lógatja a lábait. Egy jobb ugrás után pedig tapsolni kezd.* - Bravó! *Szól le nevetve, vidáman. Persze nem kineveti, inkább csak szimplán vidám az alapvető hangulata, amíg nem rontja el semmi. Hiába vannak behúzva a szárnyai, azért mégiscsak látszani fognak, mikor lejön, de így, a fán ülve elsőre talán nem lehet őket észrevenni.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Szer. Ápr. 03, 2013 3:50 pm

*Mi mást csinálna egy harcos angyal, mintsem, hogy meditál, és gyakorol? Felfut a fára, kihasználja akrobatikus képességeit, majd ügyesen megpördül, és szárnyaival finoman tompítva az esési szöget, leérkezik a földre, guggolásba, majd újra nekifut, átfordul, ugrik, és tigrisbukfencben vetődik, kigurul, majd megáll félig térdelve, félig guggolva. Mindezt persze félmeztelenül, gyakorlóruhában, ami egy hosszabb nadrágot sejtet, meg egy edzőcipőt, a nadrág a bokájánál össze van fogva, két csuklója, meg a kezei be vannak bandázsolva, a pólója meg a pulcsija epdig ott lóg az egyik fán. Ébenfekete szárnyaival pedig ügyesen manőverezik, hol kitárja őket, hol összehúzza őket, hol csak az egyiket tárja ki, féloldalasra véve a figurát. Egyszóval elvan ő, békésen, miközben össze-vissza ugrál, komolyabb harcmozdulatokkal, és egyelőre egy sima bottal a kezében, amivel néha lefújt az egyik tölgyfára, persze megállítva a mozdulatot, közvetlenül a fa törzse előtt, mert nem akarja igazán bántani,l csak gyakorol, ugyanazt az egy fát "táncolva" körül, egy kisebb tisztáson.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 8:10 pm

*Megsimogatja a kezéhez bújó Miroslavot, de nem igazán veszi komolyan Mila megtorpanását. Empátiája a nulla környékén mozog, hiszen egyáltalán nem érzékeli, hogy a lány esetleg megdöbben azon, amit mesél, vagy bántja, hogy nem "úgy" gondoltak rá, ahogyan azt egy emberi kultúrában nevelkedett élőlény tenné. Mondjuk így legalább nem készült róla facebookos kép, és nem írta alá, hogy "Két napja eltűnt, osszátok meg!!! Halálra aggódjuk magunkat érte! Holnap 18-tól "Gyere haza, drága Mila!" partyt tartunk, legalább 2 üveg piát hozzatok magatokkal! (Mindenről a rohadt dementorok tehetnek, ki kellene már toloncolni őket az országból!)" Biztos, hogy Mila így járt jobban. Figyelmesen hallgatja az egész történetet, bár neki még kevesebbet mond az egész sztori, konkrétan szinte semmit nem ért belőkle, egyedül azt, hogy a lányt nagyon frusztrálta az egész helyzet. Örül, hogy a könyv végre segít Milának, hogy a kirakós darabjai mind a helyükre kerüljenek, ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna neki.*
-Örülök, hogy újra itt vagy. *Mondja mosolyogva.* -De ha legközelebb ilyen helyre készülsz, mindenképpen szólj, és elkísérlek. Nem kell egyedül járnod a világot, ha nem akarod. Együtt minden vidámabb.
*Az utolsó hólabdát is segít felgöngyölni, együtt teszik fel a hóember fejét. Ezek után körbe tapogat némi lehullott avar után, s egy-egy levelet töm a hófejbe, mint szemek. Egész furcsa hóember ez, de az övék, és ez a lényeg. Az ő keze teljesen átfagyott, mintha még kicsit kékülne is a bőre. Ideje beszaladni a kastélyba, és egy jó meleg tea mellett süteményt majszolni.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 7:46 pm

*Ahogy lassan elindulnak az erdőben egy rövidke sétára, Clína rákérdez, hogy hol is volt Mila, mert hogy fel sem tűnt neki a dolog. A lányt ez igencsak rosszul érinti és még a daimón is egy apró morranással fejezi ki nem tetszését, habár imádja Clínát, csak úgy, mint lélektársa. A tündelány is megtorpan, nem engedve el a vámpír kezét, ami azért igen furcsa érzés lehet, hiszen Mila keze hideg, de nem azért, mert hideg van, hanem alapjáraton elég hűvös a bőre. Kivéve persze, mikor a friss vér átjárja a szervezetét, de ma délelőtt evett, így annyira már nem kering friss vér a testében. A tünde lány vidáman ecseteli, hogy ugyan nem szoktak búcsúzkodni otthon, soha nem foglalkoznak azzal, hogy ki megy el és ki jön, egyszerűen örülnek annak, hogyha valaki visszaérkezik hozzájuk, közben pedig habár sokat gondolnak az eltűnt illetőre, nem szomorkodnak miatta.*
~Érdekes felfogás, de érthető a dolog, ne légy rá mérges!~*jelenti ki Miroslav és lágyan a lány kézfejéhez simul, afféle simogatást várva. A vörös hajú leányzó egyelőre nem nagyon tud mit szólni, hiszen ő sokszor gondolt Clínára, próbált vele kapcsolatba is lépni esténként, de nem nagyon sikerült, habár úgy tűnik, hogy azért Clína sejtette, hogy nincs bajban.*
- Nem éppen volt vidám utazás... *szólal meg Mila halk, félelmetes hangon, majd figyeli, ahogy a lányka elkezdi a hóember építését. Megcsóválja a fejét, ajkain egy apró mosoly játszik és nem foglalkozva a hó hidegével - hiszen miért is? - ő is gyúrni kezdi a hóember középső testét, amire majd rámegy a feje, az alja pedig az lesz, amit Clína éppen formázgat.*
- Egy furcsa, különös kertbe kerültünk, ahol volt egy angyal szobor, amihez öt darab kulcs kellett. Furcsa kapuk nyíltak meg bizonyos időközönként és átkerültünk mindenféle különleges dimenzióba... *kezdi a mesét Mila és miközben elmeséli, hogy élték újra és írták újra a Nezabar történetét, a furcsa gonosz éjtünde sorsát és Jack sorsát, a hóember lassan formát ölt. Miroslav az egyik fa tövében fekszik le és figyeli az épülő műremeket, míg Mila egy percet sem áll meg, mindenről beszámol a tündének. Talán most adja ki magából a kaland okozta stresszt és izgalmakat.*
- Ezért is kívántam ezt a könyvet, hogy végre tisztában legyek ezzel az egésszel és megértsem, hogy mi miért történt. *fejezi be a sztorit komoly hangon, és egy lendületes mozdulattal teszi fel a saját golyóját Clína golyójára. Már csak a feje hiányzik...*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 7:36 pm

*A története megmosolyogtatja barátait, tehát ismét adott nekik egy ajándékot. Meleg öröm tölti el, és vidáman fogja meg a lány kezét, és még akkor sem engedi el, amikor a lány elkomorul és megtorpan.*
-Persze, hogy nem tűnt fel. *Mondja nevetve, mintha egy apróságról beszélne.* -Teljesen megszokott, hogy fel-alá jársz a világban saját örömödre. A mi népünk sokat utazik, van, hogy egyik-másik családtagunk hónapokra, sőt évekre eltűnik, s egy szót sem hallunk felőle. Nem is várunk rájuk, de mindig nagyon örülünk, amikor megérkezik, és ritka állatokból és növényekből készítünk lakomát, és hóembert építünk, és virágokat fűzünk a hajába. Meghallgatjuk a történeteit, és elmeséljük neki, velünk mi történt. Mi nem szoktunk búcsúzni, mert a búcsú szomorú, bármennyire is erőltetik a vidámságot. Még a halottainktól sem búcsúzunk el, kidobjuk őket az erdőbe, és az állatok boldogan fogyasztják el őket. Én sem búcsúztam el, amikor elindultam, a fődruida útközben talált rá, akkor adta a növényruhácskát és pár jó tanácsot a városokról. Szóval ne aggódj, nem tűnt fel, amikor eltűntél, és nem is voltam szomorú miatta. Minden nap sokat gondoltam rád, hogy mindig légy jól, és érezd magad a lehető legjobban. Remélem vidám kis utazás volt. Elmeséled, hol jártatok? Közben építhetnénk hóembert, és hómacskát!
*A szemei csillognak a kíváncsiságtól. Ha már úgyis megálltak, ő elkezdi alattuk öszeseperni a nagy havat, hogy megformázza belőle Miroslavot.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 7:17 pm

*A daimón próbálja ésszerűen elmagyarázni az ajándékozás "szabályait", de úgy tűnik, hogy Clína nem nagyon érti meg, de minimum félre értette. A fekete párduc megvonná a vállát - ha tudná, de mivel nem nagyon tudja, így csak bólint egyet. Kíváncsian hallgatják a tünde meséjét, hogy ők mit csinálnak, hogy ők nem szoktak ajándékozni, hiszen mindenük közös. A vámpírlány elmosolyodik.*
- Hát igen, a meglepetés is egy ajándéknak fogható be. Az ajándék nem feltétlenül megfogható tárgy. Lehet egy ölelés is. *jelenti ki mosolyogva a leányzó. Érzi, hogyan lesz jobb kedve, hogyan melegszik fel a szíve a tünde társaságától. Mintha... Mintha élne! Végül mégiscsak leírja a tündelány, hogy mit is szeretne, Mila pedig megígéri neki egy ölelés kíséretében, hogy megpróbálja megszerezni a legszebb és legaranyosabb szárnyas pónit.*
~Totál hülyének fognak minket nézni.~*gondolja kuncogva Miroslav és ő is elindul a két lány mellett, lágyan, hangtalanul sétálva az erdőben.*
~Nem baj, Clínáért megéri! Imádom ezt a lányt, annyira életvidám, élettel teli és ártatlan!~*gondolja Mila, és szeretetteljes pillantást vet a lányra. Lágyan megfogja a tünde kezét és kellemesen megszorítja, ám a mosoly lehervad az arcáról és megtorpan.*
- Fel sem tűnt? *csak ennyit kérdez. Ez a kérdés igencsak fájdalommal érinti már nem dobogószívét, hiszen azt hitte, hogy Clína keresni fogja őt, és feltűnik neki, hogy majdnem egy hónapig nem volt az iskolában.*
- Én sokat gondoltam rád... De ezek szerint Te nem. *szomorodik el Mila, és Miroslav gyomrából egy halk, csalódott morgás tör fel.*

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 6:35 pm

*Miroslav kérdésétől kicsit elbizonytalanodik.*
-Miért, nem így van? Valami olyasmit mondtak, hogy adni jó, nem kapni, ebből következtettem. Rosszul? Nálunk sosem volt karácsony, sem ajándékozás, mert mi mindig szeretjük egymást, és mindenünk közös, szóval nincs olyan, ami ne lenne mindenkié. Így meg nem lehet ajándékozni senkinek semmit, mert mindenkinek mindene van. Persze meglepni mi is megszoktuk egymást. Főzni szoktunk különleges állatok húsából, és gombákat eszünk, amiktől szivárványok folynak szét az égen, és sokat éneklünk, amivel vidámságot adunk egymásnak. Azt hiszem ezeket talán ajándéknak nevezhetnénk, ha tudnánk, mi az az ajándék.
*A tökéletes ajándék leírása elég érzékletesre sikerül, Milának leginkább egy plüssállat juthat róla eszébe. Egy nagy, plüss pegazus, vagy én kicsi pónim, vagy bármi hasonló. Rengeteg dolgot tudna mesélni, de valami szöget ütött a fejében, amire mindenképpen rá akar kérdezni előtte.*
-Nem voltál a Kúriában? Hol voltál? mi történt veled?

Tárgy: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Csüt. Jan. 10, 2013 6:22 pm

*Az már nem feltétlenül biztos, hogy Sila kedvelni fogja a vámpírlányt, hiszen lehet, hogy Clínával igen közlékeny, közvetlen és érzelmes, de másokkal nem igazán annyira nyitott, mint amennyire elvárnák tőle. De persze reménykedni lehet, és még az is lehet, hogy ez a Sila jó fej srác.*
~Na ja, neki is meglesz a véleménye rólunk.~*morogja gondolatban Miroslav, hiszen az utóbbi "kirándulásuk" - fogságuk -is elég rosszul sült el, nem nagyon sikerült új barátokat szerezniük és még a híres Waylan-lánnyal is sikerült elég csúnyán összerúgni a port. Elég kellemetlen, de hát majd megnyugszik Rosetta is - remélhetőleg.*
~Ameddig nem lát harcolni minket, addig lehet, hogy bírni fog. ~*vigyorodik el Mila. Közben Clína az ajándékozásról kezd el makogni valamit, a lány pedig felvont szemöldökkel pislog rá. Nem igazán érti, hogy mit is mond, vagy mit is akar mondani a tünde, de végül kinyögi a dolgokat és elég büszke magára, hogy sikerült így megértenie magát. A vámpírlány és daimónja összenéznek, és ismét Miroslav szólal meg - ami elég ritkaságnak számít, talán csak Clína közelében hajlandó hangosan beszélni és nem gazdáján keresztül üzengetni:*
- Valóban az is nagy ajándék, hogyha az illető örül annak, amit kapott. De ezeket a szabályokat honnan vetted? Igen érdekesek.A lényeg, hogy karácsonykor mindenki megajándékozza egymást, ezáltal mindenki kap is ajándékot. Így Te sem maradhatsz ki! *jelenti ki határozottan Miroslav, Mila pedig rákérdez, hogy mit is szeretne a lány. Clína végül lelkesen belemegy a játékba és közli, hogy egy műanyag szárnyas pónit szeretne. A vámpírlány elneveti magát és magához öleli a lánykát.*
- Rendben. Megígérem, hogy egész Nellondot átkutatom a legszebb műanyag, szárnyas póniért! *tesz büszkén ígéretet a lánynak, Miroslavra pedig rákacsint, aki dorombolva bújik Clína lábához.*
- Na és mesélj, mi történt, amíg nem voltam itt? Tényleg hiányoztál. *néz mosolyogva a lányra, miközben lassan sétára invitálja a tündét a havas erdőben.*