Fürge patak

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 10:02 pm

*Őszintén bízott benne, hogy a lány nem bámulásnak érzi majd, hogy csodálja, ugyanakkor tényleg nem lehet felróni Stevennek, hisz életében nem látott még angyalt. Se félangyalt. Egyáltalán olyat, aki emberi, de mégis szárnyai vannak. Mindenesetre nehezen, de elszakítja a tekintetét, és előbb a lány szemébe néz, majd mellette el, a távolba. Szemében mintha szomorúság csillanna meg.*
- Nocsak, ha elmondod, nem biztos hogy teljesül! *jegyzi meg egy szende félmosollyal, de gondolatai már távol járnak. Nem is kérdés, mit kívánna, ha kívánhatna. De már rég nem hisz a gyerekmesékben, a csodákban. Tény, hogy egy angyal jelenléte sok mindenre rácáfol, ettől függetlenül ő a hitét már régesrég elvesztette. Aki árvaházban nő fel, nos egyszerűen nem bízhat a csodákban...*
*Egy pillanatra rácsodálkozik a repülésre szóló ajánlatra, hirtelen rántotta vissza ez a kijelentés a jelenbe. A lány szemébe néz, és látja, hogy az komolyan gondolja.*
- Öhm, hát izé... A helyzet az, hogy khm, egy picivel biztonságosabban érzem magam a szilárd talajon, meg hát nem is tudom... Elbírsz kettőnket?
*Ám ahogy jobban belegondol, felvillanyozódik a gondolattól, és elfogadja a felé nyújtott kezet. Kate erre magához szorítja, ajd ahogy testük összesimul, elrugaszkodik. Stevent először a lány hajából áradó illat varázsolja el, ám a következő piullanatban egy számára addig idegen érzés keríti hatalmába. Repül!!! Gyorsan átkarloja a lányt, tenyere alatt érzi, ahogy a testén minden egyes szárnycsapásra hullámok szaladnak végig, érzi minden egyes izma remegését, miközben tekintetéből nyugalom, és vidámság árad. Egyre feljebb repülnek, és a kezdeti szokatlan érzést a kíváncsiság váltja fel. Nagy nehezen elszakítja a tekintetét a lányétól, és elnéz a válla fölött. Felhők suhannak el, és ahogy elforulnak, megpillantja az erdő fáinak lombkoronáját, a patak csillogó tükrét.*
- Csodálatos! *nevet fel, és egyik kezével kisimítja az arcából a lány selmyes hajszálait. Enyhül a szorítás, egy pillanatra megbillen, és a szíve hatalmasat dobban. Kate azonban megnyugtatóan mosolyog rá, ő pedig még az előbbinél is jobban hozzásimul az angyal testéhez.*
- Köszönöm ezt az élményt! *szólal meg, tekintetéből hála sugárzik.*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 9:33 pm

*Látom, ahogy néz a fiú és igazából kicsit zavarba is jövök tőle. Persze, tudom, hogy a angyalságomnak van egy fajta kisugárzása, de ennyire azért nem szoktam nyíltan megbámulni. Ezért inkább csak fecsegek és jól érezem magam, nem is foglalkozva azzal, hogy Steven le nem veszi rólam a szemét. Látom, hogy a szárnyaimra is vet egy pillantást és lágyan megrezegtetem a tollaimat. *
- Ó! *szomorodom el, mikor a fiú kijelenti,hogy ő nem kívánt.*
- Pedig hátha teljesült volna. Tényleg gyerekes dolog ezekben hinni? Én azt kívántam, hogy a barátom itt legyen és találkozhassunk. *mosolyodom el és egy kis szomorúság csillan meg a szememben, de nem sokáig. Steven egy igen érdekes kérdést tesz fel, amire felnevetek, majd lágyan elmosolyodom.*
- Inkább megmutatom. Gyere! *állok fel megrezegtetve a szárnyaimat és a kezemet nyújtom a fiúnak. Hogyha elfogadja, akkor egyszerűen szorosan magamhoz ölelem, majd lassan emelkedni kezdek a földtől, hogy végül a fák fölött nézzünk a birtokra.*
- Na, milyen érzés? *nézek mélyen a fiú szemébe mosolyogva. Egészen közel vagyunk egymáshoz, és szorosan tartom, és remélem, hogy ő is szorosan ölel, különben félő, hogy leesik.*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 9:24 pm

*Bólint az aggódó megjegyzésre, és megnyugodva konstatálja, hogy a keze szinte teljesen megszáradt, ahogyan az arca is. Közben a pulzusa lassan visszamászik a normális határok közé, szíve sem zakatol már annyira. Most már hallja, amit egyszerűen imád az éjszakákban. A Csendet. A csendet, amit ugyan megtör a patak csobogás, néhol egy bagoly huhogása, ahogy ráveti magát a levelek alatt mozduló áldozatára, egy-egy tücsök, ahogy muzsikájával társaságot próbál találni magának, egy koncert erejéig. No igen, egy csilingelő hang is megtöri ám ezt a csodás csendet. Az angyal leröppen a szikláról, amin eddig ücsörgött, hogy Stevennel szemben foglaljon helyet. A fiú megbabonázva csodálja a hatalmas, hófehér szárnyakat, ahogy a tollak meg-meg rezzennek a fuvallatra.*
- Nem, nem kívántam *rázza meg a fejét a kérdésre, hisz akár akarna, akár nem, most igazából képtelen elszakítania a gondolatait a vele szemben ülő lánytól. Próbálva leplezni, hogy mennyire csodálattal tölti el a látvány, inkább felteszi az első kérdést, ami az eszébe jut:*
- Milyen érzés repülni? Tudod, egy olyan földhöz ragadt embernek, mint nekem, csak a képzeleteiben van helye a repülésnek. És csak gyanítani tudom, hogy még attól is igencsak távol áll. Meséld el kérlek!
*Azt inkább megtartja magának, hogy a kérdés talán azért is egy igencsak tág, és elbeszélést igénylő dologra vonatkozik, hogy újra hallhassa, hallgathassa azt az varázslatos hangot...*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 9:09 pm

- Hát én a helyedben azért mégiscsak vigyáznék. Ilyenkor a legkönnyebb megfázni. *mosolyodom el bátorítóan. Nem akarom kioktatni a srácot, vagy ilyesmi, de tényleg így gondolom és aggódom érte, hogy legközelebb a gyengélkedőn fogom viszont látni őt. Figyelem, ahogy leül a fűbe és lenézek rá, majd egy egyszerű mozdulattal pattanok le a szikláról és ülök le vele szemben a sarkaimra.*
- Én is imádom ezt az időt. Habár a napsütést jobban szeretem, ilyenkor mégis annyira nyugodt és csendes minden. Az előbb épp azon gondolkoztam, hogy le kellett volna hoznom a hegedűmet és hegedülni egy kicsit. Mennyire jó lehet... *lelkendezem egy sort és elgondolkodva, lágyan mosolyogva pillantok el a patak felé, majd fel az égre. Pont akkor, amikor Steven is, így én is látom a hulló csillagot.*
- Oh, nézd! Láttad? Egy hulló csillag! *nézek a fiúra lelkes, kislányos mosollyal és felcsillan a szemem.*
- Ilyenkor kívánni kell, nem? *hajtom kicsit oldalra a fejemet mosolyogva és megcsóválom a fejem.*
- Gyerekes dolog, nem? De kit érdekel! *nevetek fel csengőn, dallamosan és lehunyom a szememet, majd kívánok. Azt kívánom, hogy a párom itt legyen. Hogy végre lássam és találkozzak vele. Hiányzik. Nagyon is. Kinyitom csillogó szememet és a fiúra nézek.*
- Na? Te kívántál? *kíváncsiskodom nevetve.*
- De azért a kívánságosat ne áruld el. Bár, ha szeretnéd... *vigyorodom el szélesen, játékosan. A kérdésére elmosolyodom.*
- Olaszországból jöttem. Csak félig vagyok angyal.*jelentem ki és ismét dallamosan felnevetek. Jó kedvem van, ez nem vitás. És ez látszik is rajtam.*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 9:02 pm

*Még mindig csillagok táncolnak a szeme előtt, és mintha a lány mosolyától a vérnyomása is 30-at csökkent volna. Ahogy az angyal megemlíti, ránéz a kezére, majd mosolyogva válaszol:
-Nincs azért olyan hideg szerencsére, hogy ez a veszély fennálljon! *Azért a szellő lassan nekiáll felszárítani a vízcseppeket a kezéről. Lassan leül ő is a fűbe, élvezi, ahogy forrú combjait, vádlijait körbeölelik a selymes fűszálak. Tekintetét ismét a lányra emeli, és úgy válaszol:*
- Valóban futni voltam, nem gondoltam, hogy ilyen nyilvánvaló! *szúr oda egyet mosolyogva.* - Nagyon szeretek ilyenkor kiszabadulni a kastályból. Amikor lehet, inkább kinn vagyok, sokkal inkább otthon érzem magam! Futni meg szeretek, és ilyenkor már nem sül le rólam a ruhám.
*Felnézve a sok-sok apró, ám annál fényesebb csillagra, egy hullócsillag tűnik fel az égen. Csillogó tekintettel figyeli, ahogy semmivé porlik el, majd összeszedi a bátorságát, és bár tart tőle, hogy a kérdés udvariatlan, tolakodó, sőt mi több, szemtelen, de azért felteszi.*
-Hogy pottyantál közénk?

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 8:04 pm

*Halkan dúdolgatom a lágy dallamot, és eszembe jut, hogy milyen jól jönne hozzá most egy hegedű. Szeretek hegedülni és azt hiszem, hogy tudok is, de persze nem hordok magamnál mindig hegedűt. Otthon elég sokszor hegedültem fent a tetőn csak úgy, magamnak, vagy éppen a páromnak. Imádtam! De most eszembe sem jutott, pedig milyen jó is lenne. Elmosolyodom, ahogy az utolsó dallamot is eldúdolom, és vízcsobogásra leszek figyelmes. Kíváncsian fordítom a fejemet oda, ahonnan a hang jön és egy fiút pillantok meg. Elmosolyodom, és csillogó szemmel figyelem, ahogy lassan ő is észrevesz és végigmér. Nocsak! Látom az ámulatot a szemében és kicsit elpirulok, hiszen biztos vagyok benne, hogy a kisugárzásom és persze a szárnyaim teszik ezt vele. Halkan, elég sután köszön, mire szélesen elmosolyodom. Kicsit oldalra döntöm a fejemet és csillogó szemmel a szemébe nézek.*
- Szia! Futottál? *kérdezek rá az egyértelmű dologra és végigmérem a fiút, izzadt pólóját, sportcipőjét és a nadrágját, valamint vizes kezeit.*
- Meg fogsz fázni, hogyha izzadtan hideg vízzel locsolod magad. *szólalok meg és a hangomban aggodalom csendül. Pedig nem ismerem...*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 7:53 pm

*Megremeg a levegő. A nyári esték oly csodálatosan dallamos fuvallatai söpörnek végig gyengéden a fák levelein, hallani is csak lélegzetvisszafojtva lehet. A nap már lebukott a látóhatár szélén, a hold azonban furamód nem látszik. Viszont csillagok miriádja pöttyözi az eget, valami fenséges módon, megadva a hangulatot egy esti beszélgetéshez. Noha Steven nem ezért jött most ki. Suhannak mellett a fák, ahogy sprintel. Körülbelül kétszár méter után újra lelassít, és kocogva folytatja. Nagyon élvezi, hogy végre kiszabadulhat a kastély falai és a fülledt szobák közül, élvezi, ahogy a friss éjszakai levegő eltölti a tüdejét. Egy halovány mosoly is kiül az arcára, miközben újabb sprintbe kezd, és csak akkor lassít le, mikor a patak csobogása üti meg a fülét. Előlép a fák közül, és térdeire támaszkodva, mély lélegzetvételekkel próbálja hevesen dobogó szívét lecsillapítani. Ahogy a lüktetés a fülében elhalkul, egy halk dallamra lesz figyelmes. Felnéz, és egy pillanatra elakad a lélegzete. Egy hófehér szárnyú lányt pillant meg, kétségtelenül az egyik leggyönyörűbbet, aki valaha látott. Még kettőt pislog, majd úgy dönt, hogy csak a szeme káprázik. Odasétál a patakhoz, letérdel, két tenyerét telemeríti a patak hullámzó, kristálytiszta vizével, és megmossa az arcát. Újra felnéz, de a lány még mindig ott van. Steven egyszerű, fehér pólója mellkasára tapad, fekete rövidnadrágja is amolyan sportnadrág, cseppet sem elegáns. De valahogy mindez nem tűnik fel neki, ahogy megszólítja a kétségtelenl angyalnak tűnő lényt:*
-Szia! *fog hozzá, de valahogy nehezére esik a folytatás...*

Tárgy: Re: Fürge patak Kedd Júl. 02, 2013 7:05 pm

*Szeretem ezt az időszakot. Amikor éppen sötétedik, de még nincs annyira sötét. Amikor a csillagok lassan fénylenek fel az éjszakai égbolton. Nincs még hideg,de annyira meleg sem. Imádom a nyarat! Hosszú, fehér szárnyaimat kitárva repülök az égen. Tettem egy kört az erdő felett, és most a patakot követve, melyen megcsillan a csillagok fénye lassan ereszkedni kezdek. Eszembe jut a Daviddel töltött estém és elmosolyodom. Talán ma este is belebotlok valakibe idekint. Úgy tűnik, hogy elég sok diák szereti kint tölteni az estéjét. De hát miért is ne tenné? Kellemes idő van, csodálatos a táj és a környezet. Imádom a természetet és azt hiszem ,hogy az is imád engem. Lágyan huppanok le a fűbe, mely selymesen simogatja bőrömet. Egy egyszerű fekete nadrág van rajtam, egy fekete topánka, valamint egy citromsárga top, hajamban egy szintén sárga rózsa. Csak figyelem a patak gyors folyását és halkan dúdolgatni kezdek egy dalt. Szárnyaim lágyan rezegnek az ütemre, én vidám vagyok. Miért is ne lennék az?*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 6:18 pm

* Kirtel szavai ismétlődnek a fejemben. Nem kéne elrejtenem előtte azt, hogy félek. Igen félek, de most először érzem azt igazán, hogy félek. Eddig sose éreztem így, talán épp ezért hiszem azt, hogy most tényleg... Még fájna is kimondanom, hogy félek. Félek attól, hogy mi történhet a Nezával, a diákokkal, mindennel... Arianát már elvesztettük és fene tudja hány diákra vár még ez a sors, remélném, hogy egyre sem, de sajnos már magamnak sem tudok hinni.*
~ Én itt leszek, úgyhogy együtt megyünk tovább...~ * Kirtel biztató szavaira sírva fakadnék, csakhogy akkor az nem én lennék. Most így átgondolva az egészet sose sírtam mások miatt, ami szörnyű, hisz nem vagyok egy érzelemmentes robot.*
- Igen bajban vagyunk, de az nem tudom, hogy meg fogunk-e halni... * motyogom, majd felállok. Talán túl sok volt nekem ez az egész így egyhuzamban. Kirtel is feláll, majd még vet egy pillantást Oliverre.*
- Most mennem kell, örülök, hogy megismertelek.Szia. * köszönök el Tyarától, végül elsietek Kirtellel az oldalamon.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 6:11 pm

*Valóban kicsit hangosan csattan a hangom, és látom, hogy Felicityt kicsit rosszul érinti ez a dolog, de nem tudom felfogni, hogy néhány felnőtt mágiahasználó miért nem tudta megmenteni Arianát. Biztos vagyok benne, hogy nem tettek meg mindent. Hogyha én ott lettem volna...*
~Akkor lehet, hogy Te haltál volna meg!~*csattan Oliver hangja, majd lassan ismét a vállamra mászik, hosszú farkát kétszer átcsavarva a nyakamon.*
~Ugyan, dehogy haltam volna meg. Én tudok harcolni!~válaszolok dühösen, majd Felicity arcát nézem. A falakra kérdezek rá, mert Rosettából csak ennyit tudtam kivenni és persze láttam az üzenőfalon is azt a furcsa bejegyzést.*
- Bajban vagyunk, igaz? A gonosz belopta magát a Nezába is. Meg fogunk halni, ugye? *suttogom elkerekedett szemmel és úgy nézek a lányra. Sejtettem én, hogy ilyen nagy titka van a Nezabar iskolának, és sejtettem, hogy a diákok talán csak valami pajzsként szolgálnak, hogy a gonosz ne juthasson ki innen. Csak a mi testünk árán...

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 6:04 pm

* Tyara hangja derült égből villámcsapásként sújt le rám. Igaza van... Ha mind ott voltunk tehettünk volna valamit, de nem tudtunk... Gyengék voltunk talán? Féltünk? Mégis mitől féltünk volna... Eszembe jut minden, ami akkor és ott történt. Nem tudom pontosan, hogy ők mit érezhettek, akik közel álltak hozzá. Mindig eltöprengek ezen, de valamiért sose tudom, hogy milyen lehet nekik. Egész biztos rosszabb és borzalmasabb átélni számukra, mint számomra. És bármennyire is próbálom, nem sikerül átélnem azt az érzést. Nem csoda, ha Rosetta magába fordul, hisz ahogy elnéztem a kalandok során mindig jóban voltak, segítették egymást. Ezek után fogalmam sincs mi lesz velük, azért aggódok is, habár őket sem ismerem eléggé ahhoz, hogy bármi miatt is kellene aggódnom miattuk. Kirtel óvatosan bökdösi kezemet, ezért valamennyire feljebb emelem fejemet és egy halovány mosolyt küldök felé.*
~ Ne aggódj, most én vagyok jól ~ * nyugtatgatom daimonomat, majd a földre tenyerelek és úgy támasztom meg magamat. Úgy látszik Kirtel megelégszik szavaimmal, emiatt örülök is, nem szeretném, ha aggódnia kellene.
~ Ne játszd az ártatlant! Ez így nagyon nem jó. ~* Mégis kit akarok átverni?! A daimonomat biztosan nem, hisz mindig tudja, ha van valami baj.A falak... A titok, hát persze, hogy is felejthetném el. Tyarára nézek egy kicsit szomorkásan.*
- A Neza falai... Nem tudom, hogy elmondhatnám-e. * hát igen, valóban nem tudom és ez aggaszt. Persze mindent elmondanék neki, ha lehetne, de nem akarom megijeszteni vagy valami, hisz ez elég komoly.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:58 pm

*Feszült figyelemmel nézem a lányt, és kezdek el mesélni unokanővéremről, aki teljesen összeomlott a "kaland" hatására. Vajon milyen titokra derülhetett fény, ami ennyire megviselte Rosettát? Rákérdezek arra a bizonyos halál esetre is, és mikor Felicity erőtlen "igen"-jét hallom, lehajtom a fejemet. Egy darabig nem szólalok meg, nem mozdulok, néma imát mormolok Arianáért, majd felemelem a fejemet.*
- Miért nem mentettétek meg? Mennyien ott voltatok. Azt hittem, hogy vagyunk olyan képzettek, hogy elkerüljük a halált! *csattan a hangon és összehúzott szemekkel meredek a lányra. Nem rá vagyok dühös - mindenkire. Egy társunk elvesztése mindig is fájó pont és Rosetta már annyi mindent átélt.*
- Rosetta.. Suttogott valamit a falakról is. De azt nem értettem... *vonom össze kérdőn a szemöldökömet.*
~Muszáj szegény lányt faggatni? Nem látod rajta, hogy mennyire megviselte őt is ez az egész?~*morran Oliver és nem veszi le a szemét Kirtelről.*
~Igen! Tudni akarom, hogy mi történt, és Rosettából nem lehet kiszedni semmit. Lehet, hogy veszélyben vagyunk. Mindenki! És Ariana csak a kezdet volt...~*csattan gondolatban a hangom.*
~A kezdet? Tyara, már számos diák halt meg.~
~Igen... A fenébe is!~

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:49 pm

* Villámló szemekkel nézek Kirtelre a hajam ügye miatt, de végül csak hátracsapom a lófarokba fogott hajtömeget, melytől immáron a pólóm lesz vizes. Elmosolyodok és visszafolytok egy nevetést, amikor a vizes Oliver Tyara nyakába csavarja magát. Vajon neki milyen lehet egy ázott állatkával a nyakán? *
- Elhiszem, ha valami ilyen történne Kirtellel semmi sem jutna az eszembe, csak azon lennék, hogy megmentsem. * pillantok hűséges daimonomra, aki fejét a combomra fekteti, miközben valamelyest megpróbál kényelmes pozíciót felvenni.Gondolataim ménesként cikáznak a fejemben, főképp a "kalandról". Ami nevezhető kalandnak, hát persze, csak mégis... Történtek olyan dolgok, amelyeket nem fogok egykönnyen elfelejteni. Sőt, az se biztos, hogy elfelejtek minden, ami ott történt. Kiráz a hideg és nyelek egyet, amikor felhozza azt a témát, amiről nem szerettem volna beszélni. Kirtel is halkan nyüszög egyet, majd karom alá fúrja orrát. Nem ismertem igazából Arianát, csak látásból, beszélni nem beszéltem vele sose és kezdem megbánni...*
- Igen... * motyogom és lesütöm tekintetem. Hogy lehetne ezt elfelejteni? A szemem előtt történt minden és semmit sem tudtam, tudtunk tenni. Szörnyű volt.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:41 pm

*Mikor Felicity a hajából csavarja ki a vizet, elvigyorodom. Na igen, én is hasonlóan érzem magam, főleg, hogy Oliver a nyakamba liheg, és a nyakamra csavarja vizes farkát. Érzem, ahogy a hátamon folynak le a vízcseppek, és felnyögök, amikor elképzelem a sárga felsőmet. Tuti, hogy meglátszanak rajta a vízcseppek.*
~Igen, tényleg van kéthosszú folt. Bocsi.~*szüttyög a majomka, mire csak megforgatom a szememet.*
~Sebaj, majd megszárad. Még van ennyi ereje a napnak.~*válaszolom megértően, majd figyelem, ahogy Oliver a maga furcsa módján köszönetet mond Kirtel-nek.*
- Igen, még szerencse. *ismétlem meg a lány szavait, Oliver pedig csak behúzza a nyakát, majd lassan az ölembe fészkeli magát.
- Folyton kíváncsiak vagyunk és szeretjük mindenbe beleütni az orrunkat. Valahogy biztos kimentettem volna, de annyira megijedtem, hogy egy varázslat sem jutott az eszembe. *csóválom meg a fejemet. Persze, ne reklámozd a hülyeséged, de most tényleg megijedtem. Mikor rákérdezek a kalandra és Felicity helyesel, felcsillan a szemem.*
- Az unokanővérem is volt, de belőle egy szót nem lehet kihúzni. Olyan, mintha totál megzakkant volna, és teljesen magába fordult. *szólalok meg szomorkásan, hiszen tényleg aggódom Rosetta miatt. Teljesen megváltozott és alig beszéltünk néhány szót.*
- Tényleg igaz, hogy... *nyelek egyet, majd lehalkítom a hangomat:*
- ...hogy valaki meghalt? *suttogom és érzem, hogy Olivert is kirázza a hideg.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:34 pm

* Kirtel jól van, áll mind a négy lábán, az ázott bundáján kívül nincs komolyabb baja, ennek örülök, mondjuk ha lenne is azt már rég éreztem volna. A kis pimasz most jól eláztatott, főképp a hajamat, abból csak úgy csavarni lehet a vizet. Most is azt babrálom, próbálom azt a vízmennyiséget kitekerni a hajamból.*
~ Majd megszárad ~ * szólal meg Kirtel gondolataimban, és még szép, hogy cukkolva mondja. Jó, rendben, jogos, megszárad majd, de igazán nem hiányzott a daimonomtól egy ilyen csíny. De inkább nem ezzel foglalkozok. Kirtel egyben van és nekem ez a legfontosabb, ha eltűnne én elvesznék. Oliver barátságos pillantását egy mosollyal nyugtázom, s Kirtel sem makacs, úgyhogy lelkesen fogadja simogatást. Orrával megböki a majmot, feltételezem kíváncsi arra, hogy jól van-e megmentettje.*
- A lényeg, hogy jól van, vagyis vannak. Még szerencse, hogy erre jártunk. * mondom megkönnyebbülve. Tényleg... Mi lett volna szegény Oliverrel, ha nem vagyunk itt? Tyara biztos kimentette volna valamilyen módon, de így mégiscsak jobb volt. Ha én képzelném magam a helyébe totál kétségbeestem volna.*
- Igen, valahogy úgy, a kalandon. * bólogatok és akarva vagy akaratlanul is, de megjelenik előttem az a bizonyos térkapu, majd végigpörögnek a helyszínek. Valamelyest örülök, hogy vége, de csalódott is vagyok emiatt. Követem Tyara példáját és én is lecsüccsenek a fűbe. Kirtel eközben mancsával piszkálja Olivert, emiatt halkan felnevetek.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:27 pm

*Mikor már végre kint vannak a parton, Oliver kezd megnyugodni, és kíváncsian fürkészi megmentőjét. Megmentőit, hiszen a lányt is megnézi nagy szemeivel, miközben farkát még mindig a nyakamra csavarva foglal helyet a vállamon.*
- Igen, nagyon ügyes volt. Oliver szeret fürdőzni, de mindig mondom neki, hogy csak a szélén. Csak hhát rettentően kíváncsi... *dorgálom meg a majmot, aki csak vidáma trüttyög. Most már nincs annyira megijedve. Leugrik a vállamról, majd lassan, félősen odasétál a rókához, és hogyha engedi, akkor lágyan megsimogatja a róka nedves bundáját afféle köszönet képpen. Vigyorogva figyelem az akciót, és Felicityre nézek.*
- Láttalak már órákon. De mostanában nem. Te is részt vettél a kalandban? Vagy csak hazautaztál? *nézek rá nagy szemekkel, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszerűen lehuppanok a fábe és onnan nézek fel rá. Oliver közben belemászik az ölembe és összetekeredve figyel.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:18 pm

* Mondjuk lényegesen könnyebb lett volna, ha Felicity ugrik a vízbe, hisz valljuk be, nincs olyan hideg ahhoz, hogy csak úgy fürödjön a vízben. Viszont az is igaz, hogy nem is olyan rég nagy esőzés volt, ami miatt igencsak lehűlt a levegő. Szerencsére a mai nap az ég tiszta volt, egyetlen viharfelhő sem tarkította a kék eget. Az hiányzott volna csak igazán. Senki sem szeretne egy ilyen gyönyörű nap után dörgést, villámlást, mondjuk egész biztos vannak kivételek. Visszatérve a mentőakcióhoz. Kirtel hősiesen küzd a hullámok ellen hátán a daimonnal. Fel kezd egyre jobban aggódni, ám egyáltalán nem szükséges, mert miután daimonja ráharap a lány által nyújtott botra már kint is vannak a parton. Felicity rögvest leguggol mellé és az ázott szőrű rókáját kezdi vizsgálgatni, hogy nem esett-e komolyabb baja az ázáson kívül.*
~ Jól vagyok~* rázza meg magát a daimon jelzésképp és még szép, hogy az az irdatlan nagy víztömeg a bundájáról Felicityt csapja arcon.*
~ Azt látom ~ * üzeni vissza a lány, végül letörli arcáról a vizet és elismerően pillant le a kis rókára, aki lábához kuporodva hallgatja a vörös hajú lány köszönését.*
- Felicity, ő pedig Kirtel. * mosolyog a szőkeség. * - A köszönet igazából csak őt illeti. * néz daimonjára, aki szégyenlősen szeme elé emeli mancsát.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:09 pm

*Oliver hangosan trüttyög a víz sodrása miatt, és igyekszik belekapaszkodni valamibe, de minduntalan kicsúsznak mancsai közül a faágak. Én pedig mint valami őrült rohanok és lóbászom a botot, de kis lábaim lassabbak, mint a patak sodrása.*
~Boszorkány vagy, az istenért!~*visítja Oliver a fejembe, de csak hangos kiáltások hagyják el a számat igék helyett. A lány daimónja végül gyorsan beúszik, én pedig hamarosan lihegve érek oda a leányzóhoz.-
- Uramisten! *kapom a kezemet a szám elé, és mikor a róka odaér Oliverhez, az hangosan szüttyögve mászik a róka hátára és markol bele a nyakába és szőrébe. A róka megindul kifelé, én pedig gyorsan odanyújtom a botot.*
- Harapj rá! *kiáltom, és hogyha a róka ráharap a botra, akkor megpróbálom kihúzni őket a patakból. Hamarosan mind a ketten ott pihennek a patak parton, Oliver pedig riadtan - és persze csurom vizesen - veti rám magát, ölel magához, farkát a nyakamra tekerve és riadtan szüttyög.*
- Jól van, most már kint vagytok, semmi baj. *nyutatom, csitítgatom a daimónt, majd a lányra és a rókájára nézek.*
- Nagyon szépen köszönjük nektek a segítséget. Főleg neked! *mosolygok kedvesen a rókára.*
- Tyara vagyok, ez a kis béna meg Oliver. *mutatkozunk be, habár a lány arca ismerős, de úgy emlékszem, még nem találkoztunk.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 5:03 pm

* Kirtel olyan hirtelen vált csendessé, hogy Felicity hirtelen azt sem tudja mi ütött belé. Az előbb aggódott érte most meg úgy látszik a patak érdekesebb, mint ő. Halványan elmosolyodik, miközben a mellette baktató daimont figyeli. Megint sóhaj hagyja el száját és még magában döbbent arcot is vág, amiért ennyire sóhajtozik. Megrázza fejét, majd csak tovább élvezi a sétát a napfényben. Lassan battyog a patak mellett, ám rögtön megtorpan, amikor valami csobbanást hall a távolból, melyet egy ijedt kiáltás követ. Végezetül csak annyit lát, hogy egy lány szalad ággal a kezében és feléjük kiált. Felicity azonnal észreveszi a patakban sodródó daimont. Kirtel habozás nélkül veti magát a habokba, igyekszik gyorsan kalimpálni lábaival, hogy sikeresen oda tudjon úszni a daimonhoz. A sarki róka gazdája egy pillanatra sem esik kétségbe, bízik daimonja úszóképességeiben, majd mikor Kirtel ügyesen odaevickélt Oliverhez Felicity megkönnyebbülve sóhajt egyet. Igen megint sóhajt, de most van is oka rá. Daimonja a hátára küzdi a makit, aztán amilyen gyorsan csak tud kiúszik a parthoz.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 4:53 pm

*Csodálatos idő van! Tényleg. Kellemesen süt a nap és habár hamarosan lebukik a láthatár alá, még kiélvezem az utolsó sugarakat, melyek átmelegítik a bőrömet. A fürge pataknál ücsörgök az egyik sziklán - vagy inkábbheverészek, talán ez jobb szó arra, amit csinálok éppen. Lustán fürdőzök a napfényben, és lehunyt szemmel élvezem a napsugarak simogatását az arcomon. Egy egyszerű, zöld, pántos rövidnadrág van rajtam, csinos bőr saru, valamint egy sárga rövidujjú. Nem szoktam kiöltözni, nem vagyok az a magamutogatós fajta, éppen amihez kedvem van, azt kapom ki a szekrényből. Meg hát nincsenek is olyan divatos ruháim, de ez soha nem érdeket különösképpen. Bjorennek így is tetszem, és csak ez számít. A gondolataim lustán csaponganak ide-oda, a kalandozó diákoktól Bjorenig, amikor egy nagy csobbanást hallok és kiráz a hideg.*
- Oliver! *ülök fel a sziklán és ijedten keresem tekintetemmel a daimónt, aki eddig a vízben játszadozot, de úgy tűnik, hogy sikerült letörnie egy faágat, és most hevesen trüttyögve sodródik a patakban. Meglátom a lányt, aki éppen most ér oda a patakhoz és integetve felé kiáltok:*
- Hé! Fogjátok meg! *kiáltom, majd lepattanok a szikláról, felkapok egy hosszú ágat, és rohanni kezdek a patak mellett, szememmel követve Olivert, aki hangosan jajveszékel.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szer. Jún. 26, 2013 4:46 pm

* Az elmúlt pár napban számára természetessé vált a szabadban lét. Így egy kicsit el tud szakadni a benti poshadástól és friss levegővel töltheti meg tüdejét. A patakparton sétál, tekintetét a lassan csobogó vízen járatja, s közben a sikátoros kaland körül forognak gondolatai, majd mélyet sóhajt, amikor daimonja a lábához csavarodva megállásra készteti a lányt. *
- Mi az? * kérdi Felicity és az apró állat felé pillant, aki hűségesen leül mellé, s nagy szemekkel fürkészi arcát.*
~Olyan fura vagy az elmúlt pár nap óta~ * jegyzi meg és aggódó pillantásokkal méregeti gazdáját, aki csak nagyot sóhajt.*
- Pedig nincs semmi baj. * mosolyog le daimonjára és megpróbál tovább sétálni, amennyiben Kirtel tovább engedi útjára. Valójában tényleg nincs semmi baj, csak fárastó napokon van túl és még nem pihente ki magát kellőképp, szóval ilyen állapotban a bambulás és némaság nála természetes.*
~Pedig nagyon úgy néz ki~ *áll félre az útból a daimon, végül Felicity mellett kocogva a csobogó vízre vezeti barna szemeit.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szomb. Jún. 22, 2013 7:12 pm

*Én nagyon szeretem őket, persze néha azért sok az a paranoia, ami van bennük és hogy túlféltenek, vesztem már össze párszor Chesterrel is, volt nem egy vitánk, és igen nehezen értem el, hogy szálljon le rólam legalább néha, de azért csak sikerült kiharcolnom és ez a lényeg. Viszont ettől még ugyanúgy mögöttem áll egy szerető család, akiknek mindig is fontos leszek.* -Szerintem inkább ők húznak vissza. *Mosolyodom el. Valahogy úgy képzelem el a barátait, hogy ők inkább jó típusúak, nem sötétek, főleg miután azt mondja, hogy közéjük illek és beszélt is már rólam.* -Ez azért... olyan fura, hogy fontos vagyok valakinek, pedig nem is ismersz, sőt már a barátaidnak is meséltél rólam... én azt sem tudom, hogy kik ők. *De majd talán lesz lehetőségem megismerni őket. Azért nem olyan mély a víz, de nem húzom el a kezem, amikor megfogja. Bő térdig ér, és nem olyan erős a sodrás. A felvetésére elnevetem magam kicsit.* -Nem...bár ez elég bonyolult, majd mesélek róla valamikor jó? Sőt szívesen mesélek róluk és a fajtámról is, ha van kedved. *Kimászunk végül a vízből, és a barlangot elvetjük, majd valamikor tényleg megpróbálunk rájönni, hogy lehet oda bejutni. Finoman bólintok neki, hogy így is jó, nem rohanunk sehova. Aztán lehuppanunk a fűbe, de hamarosan fel is áll, és távozni készül.* -Hát tudod majd kialakul idővel, és egyébként is helyes fiú vagy... *Mosolyodom el egy picit talán zavartan, hiszen ő már annyit bókolt nekem, úgy éreztem, hogy nekem is illene, csak hát nehezen jött ez is a számra, lévén alig ismerem még. De végül csak bólintok.* -Jól van, szívesen meglátogatlak majd, és mesélek a fajomról, meg a mentálokról. Szia Nicolas! *Nézek még utána pár pillanatig és csak magamban mosolygok. Akkor is aranyos fiú.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szomb. Jún. 22, 2013 6:48 pm

*Nem ismerem a családját, de valahol szimpatikus, hogy ennyire mellette állnak, valahol viszont nagyon irritál, hogy ennyire meg akarják kötni a kezét. A nevetésére azért én is egészen felvidulok, és ajakbiggyesztéssel reagálok.* A sötétség azért nem zárja ki a barátokat, viszont elképzelheted, hogy milyenek is ők. Ha rosszra gondolsz, akkor nálam is sötétebbnek hiszed őket, ha egy kicsit is optimista vagyok, akkor pedig rájöhetsz, hogy mindig ők húznak vissza a nyafogásból. *Picit megrántom a vállamat, és végigfuttatom tekintetemet szépséges vörös tincsein.* Igazából nagyon is közéjük illesz, már beszélgettem rólad... többükkel. *Most már bent állunk a vízben, és miután nem húzza el a kezét, bátorságot gyűjtve megfogom azt, hogy tényleg ne fulladjon itt bele, ha az ember karjai között egy macska múlik ki, az nem szép látvány. Reméltem én is, hogy kissé azért hasonlítunk, egy teljesen ellentétes jellem nagyon zavaró lenne.* Nem igazán ismerem a kulturátokat, de ki is vadászik rátok? Valami kutyabarát szekta? *Kérdezem kissé tapintatlanul, némi Nicolasos kötekedő félmosolyt most már tudok csempészni a mondatba, hogy ne legyen teljesen bántó a hangsúly. Viszont valóban érdekel, a tekintetem komolyan csillog, hogy mondja csak. Lepillantok a vízre, és tűnődöm rajta.* Nem, a kürtő túl magasan van a barlanghoz képest. Bár a macskák talpra esnek, de szétzúznád magad. Azt hiszem, inkább hagyjuk ki, majd máskor, még átgondolom. Gyere! *Invitálom ki a partra, ahova lehuppanok, és ellenőrzöm, hogy megvan-e még a csokra.* Azért jó, hogy figyelemre méltattál, de tudod fogalmam sincsen, hogy most mi a halál legyen. Nyilván a vonzalmat nem lehet erőltetni, már az is jó, hogy megismertelek. *Amikor feljebb tolja az államat, akkor meglepetten nevetek rá* Hát ezt mondom, nem akarlak zavarba hozni, mégis.. nehéz elvonatkoztatni. Most kicsit hadd ujjongjam ki magam egyedül, jó? *Kérdezek vissza, és most már talpra is kecmergek.* Az iskolában is van egy szobám, ha van kedved még beszélgetni. Szia! *Intek neki még kissé bizonytalankodva, aztán mosolyogva sietek vissza az épületbe.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szomb. Jún. 22, 2013 1:33 pm

*Lehet, hogy burokban nevelkedtem, de ismerem a világ negatív oldalát is, hiszen menekültünk eleget mentálok elől és engem is kaptak már el, nem csoda, hogy Chester folyton csak óvni akar, de egyszer tényleg muszáj önállóan is szembeszállnom a világ veszélyeivel. Tudom, hogy vannak, csak nem feltétlenül akarom őket elfogadni, hogy annyira sok, igenis látom a pozitívat is, mindenkiben van egy cseppnyi jó és kész. Megrázom a fejem és mostmár elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy megpróbálja elhinni.* -De ha vannak barátaid, akkor már nem lehetsz annyira sötét és szeretetre nem méltó, mint ahogy beállítod magad igaz? *Rántom meg picit a vállam, hiszen tényleg butaság azt bizonygatnia, hogy mennyire nagyon sötét alak, ha egyszer vannak barátai, akik fontosak neki.* -No látod, akkor úgy fest, hogy még hasonlóság is van bennünk. *Mosolyodom el finoman, hiszen a szüleink határozottan hasonlóan gondolkodnak, bár azért az enyémet ha jól sejtem jobban szeretnek, mint őt az apja, ezek alapján legalábbis, amit mondd. Egy biztos, idővel elfogadnák, ha másképp döntök, mint amit akarnak, csak valószínűleg nem túl könnyen. Az tuti, hogy bármilyen pasit is mutatok majd be nekik valamikor, állatira górcső alá fogják venni, és azért a legtöbbekben meg tud állni az ütő, ha 4-5 nagymacska sétál körülöttük vesébe látó pillantással figyelve.* -Pedig tényleg nem, nincs okom hazudni. *Döntöm picit oldalra a fejem, hiszen így van.* -Az iskola előtt tudod elég sokat utaztunk, nem igazán volt lehetőségem mélyebb kapcsolatokat kiépíteni. A szüleim kissé paranoiásak. *Én ezt akkor is annak veszem, mert bár meséltek már mentál támadásokról, de én nem éltem meg közvetlenül egyet sem, így nem tudom annyira átérezni a félelmeiket. Kíváncsian figyelek a szavaira a kincsekről, majd a víz alatti barlangot említi. Oké, nem félek a víztől, mint egy macska, de azért annyira nem vagyok híve a fulladásos halálnak sem.* -Hm... és van valami ötleted, hogy juthatunk le oda, ha én kénytelen vagyok lélegezni? Víz alatt ugyan nem tudok hosszan úszni, de nagyot ugrani igen, ha tényleg van akkora kürtő, ahova beférek. *Vetem fel a lehetőséget, és finoman mosolygok, hogy a számnak beszél. Óvatosan előre nyúlok, az álla alá és kicsit megemelem a tekintetét, jelezve, hogy egy leheletnyit feljebb. Na nem azért, mert bántónak érzem a dolgot, csak szeretek a szemébe nézni annak, akivel beszélek.*

Tárgy: Re: Fürge patak Szomb. Jún. 22, 2013 1:16 pm

*Amennyire negatív vagyok én, ő olyan pozitív. Nem tehetek róla, de számomra a világ nem rózsaszín tündérfelhőkből áll. Róla sem gondolnám, hogy egy naív, és buta fruska, de mégis úgy tűnik, hogy kevés negatív benyomás érte, leginkább a szülei óvó burkában nevelkedett. Karbafont kézzel bólintok, mégis, ajkain szélén ott bújkál a mosoly, ő sem a modern kor gyermeke, értékeli a romantikát, amihez túlzottan nem is értek.* Örülök, hogy tetszik. Megpróbálom elhinni. *Adom meg magamat, és végigsimítok most már borostás államon. Az elmúlt hónapokban már nem foglalkoztam azzal, hogy mindig rövid legyen a hajam, vagy sima az arcom, bár Kyle szerint így is modell alkat vagyok. Női szemmel nem tudom méltatni magamat. * Valamit biztosan, ám ha nem figyeltél volna, végig barátok voltunk inkább, nem szerelmespár. Tehát olyan igazán mélyet nem tudott lelni. *Vágok vissza visszafogottan, nem akarom kioktatni. Ha nem hagyja magát lebeszélni rólam, nem erőltetem. ennyi boldogságot akár meg is érdemelhetek. Kissé előrelépek, mielőtt a vízbe gázolnék, és hihetlenkedve szűkítem össze a szememet.* Ezt ismerem. Apám is elvárná, hogy aranyvérű lányt vigyek haza. Különös módon még örült is neki, amikor megtudta, hogy a drága fia örökké fog élni, mert így a család neve fennmarad. Érdekes elgondolás. *Nagyon nyelek, és legyintek.* Azt gondolnám, hogy az öreg inkább az utódokban látta volna a Demerest név jövőjét. *Sóhajtok, és most már mellé lépek, hogy aztán behívjam őt a vízbe. Megvárom, míg mellémér, valamiért már nem is tudom kikapcsolni a rajongó pillantást. Mintha ő lenne a vámpír, aki engem hipnotizál.* Én szörnyű, te meg édesen gyönyörű. Tényleg nincsen senkid? Nehezen hiszem. *A kezemet nyújtom, nehogy elessen a kavicsok között, ha már mezitláb van, és lepillantok ahova a tekintete fut.* A kincsek sosem a föld alatt vannak. Amik el vannak ásva, azok csak kacatok. *Nevetek fel, huri anyám biztosan itt döntené el, hogy meg kellett volna szakítania velem a terhességet, hiszen dzsinnként nem gondolkozhatnék így. Vágyom a relikviák után, hatalmat is adnak, mégis... nagyobb hatással volt már rám, amit tapasztaltam, mint amit a vérem hordoz.* Csak egy víz alatti barlangot, de nekem könnyű, nem kell visszatartanom a lélegzetemet, mert percekig tart az úszás odáig. Azt hiszem a vízesés alá visz. Lehet valami kürtő, ami a vízfelszín fölé ér, mert jár ott a levegő. *Picit elhallgatok, mert észbe kapok, hogy nem is a szemébe nézek, hanem az ajkait, ami kissé zavarbaejtő lehet. De legalább nem a mellét, ez enyhítő körülmény.*