Fürge patak

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Dec. 23, 2011 11:52 am

First topic message reminder :

* Martina egy kék kabátban, fekete farmerben és kék tűsarkúban topog a hóban. Haja leengedve, egy fehér masni van a feje oldalán. Kezében egy kék kis táska,amiből pálcája, és smink készlete lóg ki. Martina a többiekhez képest nem készülődik a karácsonyra, még mézeskalácsot sem sütött, fát sem vett. Utálja a karácsonyt, mert ő mindig valami jó dolgot vesz a másiknak, a barátnői meg valami kis hülyeséget.*~ Fenéket veszek most Viviennenek valamit is! A postaköltség drága!~ *mondogatja magában Martina, ,majd megpillantja a szőke fiút. Megtartja a megfelelő távolságot, csak leül egy hóban gazdag padra, amit lesöpör előtte. Látja a fiú arckifejezésén, micsoda sürgés forgásban bolyong.* - Miért szeretitek ennyire megajándékozni a másikat?

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Jún. 21, 2013 7:42 pm

*Elmosolyodom kicsit, hiszen ez azért bonyolult, így inkább csak megrántom a vállam. Majd meg fogom indokolni, hogy miért nem lenne nekik senki sem igazán megfelelő, egyszerűen csak a szüleimnek az a fő mániája, hogy a magunkfajták magunkfajtákkal ismerkedjenek meg és kész. Inkább csak csendben figyelek, hogy miket magyaráz. Hát meglepetősen sok problémája van és finoman szólva is pesszimista fickónak tűnik nekem egyre inkább.* -Világos, szóval neked ez új, hidd el nekem is, csak ne legyél már ennyire nagyon negatív Nicolas! *Ráncolom picit a homlokomat, hiszen tényleg így látom, hogy valahogy semmit se lát pozitívan. Persze nem ismerem eléggé, nem tudom, hogy milyen élte volt eddigi, ami miatt kialakult benne.* -Én nem szoktam bulizni, és nagyon tetszik a virág. *Teszem még hozzá. Egy kicsit azért már lassan komolyan kezd idegesíteni ezzel a nagy negativizmussal, de egyelőre még nem teszem szóvá, mondjuk, hogy türelmes igyekszem lenni.* -Igen, megpróbálni, de tényleg hagyd ezt abba. Mintha minimum valami alja nép lennél, akivel nem áll senki szóba. Ha volt egy menyasszonyod, akkor csak ő is látott benned valamit igaz? Szóval van benned pozitívum és kész passz! *Aztán elpirul, ami megint csak határozottan aranyos, én pedig megmutatom, hogy pontosan mi is vagyok.* -Na látod ezért nem tolerálják a szüleim a pasikat, nekik az a véleményük, hogy csak magunkfajtával szabad... keveredni. De ez annyira bekorlátoz nem? Totál nem fair! *Nem is ismerek túl sok macskafélét, pár ismerős család, de egyszerűen nekem az nem fekszik, hogy ki van választva pár fiú, akik közül dönthetek és kész. Én akarok választani!* -Szörnyű vagy! *Nevetem el magam erre a szívrohadós dumára, aztán végül csak elindul a víz felé. Én eleve mezítláb voltam, szóval nincs gondom papucsra, begázolok mellé, aztán csak megállok vele szemben.* -Érzed a sodrást? *Pillantok lefelé a lábunk irányába. Hűvös a víz itt, hiszen a hegyekből érkezik.* -Állítólag itt a patak mélyén sok mindent lehet találni, kincseket is a homok alatt, amiket a hegyekből sodor le a víz. Te találtál már valaha valamit? *Valahogy úgy érzem, hogy ő már régóta ide jár, én meg azért még viszonylag új vagyok.*

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Jún. 21, 2013 7:25 pm

*A csipőmre teszem a kezemet, és érdeklődve kérdezek vissza, miközben méregetem őt. Tényleg különleges lány, na de ez azért túlzás.* Senkit? Ez komoly? Miért gondolják, hogy neked senki nem lenne jó? Azt megértem, hogy én miért nem, és mások...? *Tűnődöm, kissé vaskalapos felfogásnak tűnik, hogy a csinos kiscsajt mindenkitől tiltják. Mondjuk sosem fogom megtudni, hogy milyen érzés, lévén soha többé nem lehet gyerekem. Eleve sanyarú sors, hiszen még Madisont is túlélhetem, ha vigyázok magamra. Vagyis pár éven belül úgyis karót döf a szívembe, szóval tökmindegy. Időnként őt nézem, néha pedig a vízet, ahova invitál.* Én sem tudom Madison, nehéz. Magam előtt is zavarban vagyok, mert egyszerűen nem hiszek az ilyen mély dolgokban, fura, hogy velem esik meg. *Foglalom össze tárgyilagosnak szánt, de nagyon is esendő stílusban.* Virágot hoztam, mert reméltem, hogy tetszik, de őszintén szólva azt hittem, hogy kinevetsz, elküldesz a francba, amit meg is értettem volna, manapság már inkább buliban ismerkednek, nem így. *Megvonom a vállamat, és felugrik a szemöldököm a válaszra.* Aranyosnak...? Atyaég, én és az aranyosság. *Csóválom a fejemet, de azért valahol jól esik, el is mosolyodom ezt hallva.* Minden voltam már, sötét szemétládától kezdve, vérszomjas fenevadig, csak aranyos nem. Kösz azért... *Látom rajta, hogy nagyon is megértő, tehát nem csak cuki és bohó, hanem még át is érzi, hogy miről is van szó. Hitetlenkedve hallgatom őt.* Megpróbálni? De hát... nem ismersz... Biztos álmodom. *Ingatom ismét a fejemet, bár nem célom, hogy a sok negatívumot hallva meggondolja magát.* Nem is tudom, hogy kell udvarolni, kell-e egyátalán. Volt már valakim, akivel azt hittem, hogy majd összeházasodunk, de kiderült, hogy csak túlerőltettük a barátságot, és nem is szerelem. Sosem éreztem olyasmit iránta, mint amikor rád nézek, vagy hozzám érsz. *Vallom be talán egy kicsit ijesztően őszintén, de mindegy, mindent félre kell söpörnöm, ha már ilyen nyitott a butaságaimra. Aztán mennék is, de a kezébe fogja az arcomat, erre már nagyon is meglepődöm, és mivel a vámpírság pozitívuma, hogy van még vérkeringésem, fülig elpirulok, amit ha bárki látna, el sem hinné, hogy én vagyok. A bőröm szinte ég.* Affene, most már biztosan nem fellángolás. *Susogom számára, tuti, hogy szerelmes vagyok. Ciki, de ez van.* Sosem bántanálak. *Az átváltozáson nem ingok meg, az lett volna a csoda, hogy tisztavérű ember.* Mindig is láttam rajtad, hogy van benned... valami cica. Cicusos, na! *Felsóhajtok, és bólintok.* Ha dobogna a szívem, akkor csak érted, így csak érted rohad, vagy mi. *Mosolyodom el végül kissé szarkasztikusan, és intek neki, kitérve az útjából.* Rendben, akkor fürdőzzünk, más úgysem jut eszembe. *Fel sem kell tűrnöm a halászgatyát, hiszen térdig ér, belegázolok a vízbe, ahogy vagyok papucsban. Várakozóan tekintek vissza.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 8:17 pm

*Akkor legalább nem tévedtem, hogy sötét alaknak tűnik, de most kedves és kellemes vele a beszélgetés is, annak ellenére, hogy egyben kissé zavarba ejtő is az egész helyzet. A szavai hallatán viszont egyszerűen elnevetem magam. Nem akarom én bántani és kinevetni sem, de hát a szüleim...* -A szüleim senkit se néznének jó szemmel, úgyhogy e téren nem vagy hátrányban senkihez képest sem, és... nem is értelek. Virágot hoztál, most meg úgy beszélsz, mintha le akarnád magad beszélni rólam. *Ráncolom kicsit a homlokomat, hiszen tényleg nem nagyon értem ezt az egész helyzetet, majd az újabb szavak, amikre csak erőteljesen nagyokat pislogok.* -Nem vigasztallak, tényleg aranyosnak tartalak... tényleg! *Erősítem meg újra, és ha kell akkor akár még szótagolok is neki szívesen. Aztán lényegében szerelmet vall a maga módján, és ez annyira fura, hiszen nem ismer, csak látott néhányszor, bár azt hiszem többször, mint ahogy én arról tudtam. Azért ez egy picit tényleg ijesztő, de ezt most legyűröm, hiszen látom, mennyire kínlódik és e miatt pedig nagyon is sajnálom.* -De hát... miért kéne elfelejtened? Megismerkedhetnénk és... majd meglátjuk, hogy mi lesz, vagy ilyesmi. *Bököm ki kicsit megint zavarban, majd megpróbálok kötetlenebbre váltani, de úgy látom nem jön be a dolog. A vallomása kicsit meglep, de sok mindent hallottam már, és amíg nem azt böki ki, hogy mentál, addig nem fogok pánikszerűen sikítozva elrohanni előle. Azért nyelek egyet, majd egy pillanatra lehunyom a szemem, de gyorsan pillantok fel és hirtelen az arca után nyúlok, hogy visszafordítsam magam elé. Egy pillanatra el is felejtem elengedni, a tenyeremet az arcánál felejtem, majd el is kapom a kezem.* -Nem a te hibád, hogy vámpír vagy, és ha félnem kéne tőled, akkor már bántottál volna... nem? És egyébként is... *Lehunyom a szemem egy pillanatra, koncentrálok, hiszen a részleges átváltozás nem épp egyszerű feladat, általában véletlenszerűen szokott megtörténni. Lassacskán nő ki a fülem, majd amikor kinyitom a szemem, az eddigi kék rész már sárga és a pupillám is macskaszerűen hosszúkás.* -Ha pedig bántani akarnál, nagyon gyorsan tudok futni. *Mosolyodon el, apró nevetőgödrök jelennek meg a szám szélén, bár most nem nevetek hanggal együtt.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 8:00 pm

*Pedig én tényleg az vagyok, igazi sötét alak, de ahogyan rá nézek, már tudom, hogy ez egy fal, egy felvett szerep, amit olyan szépen űzök már Maurice-szal évek óta, hogy tökéletesen a részemmé vált, még csak koncentrálnom sem kell rá. Ám Madisonnal olyan vagyok mint egy esetleg gida, aki éppen járni tanul, és áhitattal nézi a nagy és tapasztalt Bambi-mamát, ez lenne az alakváltó szépség.* Ne... ne legyél velem ilyen... édes. Én nem vagyok olyan, akit a szüleidnek bemutatnál, igazából nem is tudom, hogy miért jöttem ide. *Rázom a fejemet, magamtól próbálom védeni.* Nem az az ember vagyok, akivel jól járnál, szóval mindegy is. *Rebegem, de a tekintetem mást mond, sugárzik róla a rajongás, csak ugye érvelni próbálok a hideg logika alapján.* Aranyosnak? Kedves, hogy próbálsz vigasztalni. *Mormolom, és a mellemhez kapok, mintha dobogna a szívem. Bár nem szorul össze, de az érzést megélem, fájdalmasan.* Hát nagyon remélem, hogy nem... és csak fellángolás, mert állandóan téged leslek, figyelem, hogy másokkal beszélgetsz, hogy milyen ruha van rajtad, hogyan tűzöd fel a hajadat... Beteges. *Most már nem akarok elmenekülni, itt kell letisztáznom a dolgot.* Két hónapig távol voltam a társaimmal, fontos küldetésben, és tényleg... tényleg próbáltalak elfelejteni. De... csak jobban vágyom rád, mint előtte. Szóval...igen, azt hiszem igen. *Behunyom a szememet, és kinyitva ismét megpróbálok józanul gondolkozni* Igen, sejtem én, hogy új, te annyira ártatlan vagy, így nem is akartalak ezzel letámadni. Majd sokat gondolkozom rajta, hogyan is felejtselek el, jó? *Amikor közelebb lép, és próbálja eloszlatni a zavaromat, megköszörülöm a torkomat.* Bárcsak ilyen egyszerű lenne Madison. Bárcsak... *Sóhajtok fel, és kimondom.* Különben is, félned kéne tőlem. Vámpír vagyok. Ocsmány élőholt. *Nézek félre, nem akarom látni a döbbenetét.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 7:48 pm

*Nekem pedig ugye nem is voltak első kapcsolataim, szóval érthető, ha erősen meglep ez a srác, ahogy így közeledik, esetlenül és akadozva, pedig egyébként ránézésre tényleg határozott alaknak tűnik, és mintha eddig akárhányszor láttam volna a folyosókon, vagy órán olyan... nem is tudom, sötét alaknak tűnt. Annak a fajtának akitől Chester mindenáron óvna, mondjuk úgy, hogy bezár a szobámba és lenyeli a kulcsot. Megpróbál szegénykém megint kinyögni pár szót, én pedig már komolyan kezdem sajnálni, ahogy kínlódik. Igyekszem biztatóan mosolyogni, hátha az segít valamit. A kezébe temeti az arcát, én pedig csak ácsorgok előtt és fogalmam sincs, hogyan kezeljem a helyzetet.* -Nem... dehogy. Igazából aranyosnak találom az egészet, csak megleptél, mert hát nekem ez új. *A kérdésére megrázom a fejem, dehogy akarnám, hogy belefojtsa magát, de mintha mosoly bujkálna az arcán, szóval remélem, csak viccel.* -Dehogy fojtsd, csak gondoltam meleg van, és jó most belegázolni a patakba. Jó hát... valamit kérdezni akartam és csak ez jutott eszembe. *Mosolyodom el, zavartan vakarva meg a tarkómat. Aztán kicsit oldalra döntöm a fejem zavarban vagyok.* -Te szerelmes vagy... belém? De hát nem is ismersz. *Bököm ki hirtelen, hiszen tényleg nem értem a dolgot. Nem szoktak utánam futni, bár persze nem is volt lehetősége rá eddig senkinek, hiszen a családommal éltem elzárva, és nem nagyon került hozzám senki közel.* -Nem igazán vannak semmiféle ajánlatok. *Rántom meg a vállam kicsit, aztán kicsit ráncolom a homlokom, majd gondolok egyet, és kicsit megköszörülöm a torkom, majd kihúzom magam és egy fél milliméternyivel közelebb lépek, mintha csak most találkoznánk.* -Szia, Madison Naceri vagyok! Még nem találkoztunk, de szimpatikusnak talállak. Van kedved velem szórakozni kicsit a patakban?

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 7:29 pm

*Mint ahogyan én sem szoktam udvarolni, totálisan nem az én stílusom, sőt, manapság már senki nem szokott ilyen lovagiasan, legalábbis nem tudom elképzelni, de szimplán ismerkedni vele, vagy beszélgetni... nem is tudtam volna, hogyan is kell indítani az ilyesmit. Az előző kapcsolataim mindig válsághelyzetkből születtek, egyszerűen csak megtörténtek. Talán Arianával is lehetett volna valami, ha... Elhesegetem magamban ezeket a gondolatokat. Indulnék is, amikor megérinti a vállamat, amire be is fagyok, és lassan visszanézek rá.* Én csak... *Próbálok mélyebben beszélni, mert nagyon elcsuklik a hangom.* Ha fura így, vagy nem tetszik, akkor vágd a szemétbe. Nem volt más ötletem. *A kezembe temetem az arcomat, majd megrázom a fejemet.* Hülyén érzem magam... nagyon. Nem szoktam ilyet csinálni, baromság az egész. *Visszatekintek rá, és megacélozom magam, legyen bármi is.* Ennél sokkal erősebb tudok lenni, de amióta megláttalak... *Kerekedik el a szemem, és nyelek egy nagyot, pedig olyan szép monológot írtam, majdnem ódába foglaltam a haját, a szemét, és most semmi nem jut eszembe.* És nem csak a külső... Biztos megijesztelek. *Zárom rövidre, úgyhogy nem is mondok többet.* Szeretem. Fojtsam magam bele, hogy végre ne zavarjalak? *Kérdezem immár egy kicsit oldottabb félmosollyal. Annyira kötetlen tud lenni, én meg itt feszengek, pedig a dumálás nagymestere vagyok. Én, aki a híres az elméje erejéről, most elbuktam. Elém surran, én pedig nem tudok betelni vele.* Sosem hittem az ilyesmiben, és ez... *Rázom megint a fejem* Félre ne érts, biztos minden bombáz téged tuti ajánlatokkkal, de én nem vagyok szerelmes típus.

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 7:00 pm

*Nem vagyok én buta, csak egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ismeretlenül virágot hoz nekem, mert hát miért is tenné. Igazság szerint soha nem udvarolt még nekem senki, eddigi életemet a családommal töltöttem, hónapok alatt sikerült kiharcolnom, hogy beiratkozhassak ebbe az iskolába, hogy Nellondba költözzünk. Állandóan költöztünk, mert bárhol előkerült akár csak egy mentál is, a szüleim azonnal felvették a nyúlcipőt. De mostmár itt akarok maradni és igenis egy kis önállóságra vágyom. Mások ezt már sokkal korábban megkapják, én pedig lassan húsz leszek és még csak nem is randiztam soha. Végül átadja a virágot én pedig elkerekedett szemmel csodálkozom. Határozottan helyes srác, sőt van valami plusz kisugárzása is, amit nem tudok semmivel sem megmagyarázni.* -Oh... hát akkor igazán köszönöm, nagyon szép! *Mosolyodom el, majd kiderül a neve is, de előtte még elkapja a tekintetét. Igazán nem értem az egészet. Ráncolom kicsit a homlokom, úgy nézek rá.* -Madison. *Mutatkozom be mostmár én is neki, aztán hirtelen elköszön, hátat fordít, én pedig értetlenül pislogok, hogy miért is kellene kidobnom ezt a csodás virágot. Utána lépek néhány pillanat habozás után, és a kezemet finoman a vállára teszem. Nem szorítom meg, csak ráhelyezem, megvárom, amíg magától megfordul, ha pedig nem, akkor kecsesen surranok elé én.* -Nem dobom ki, hiszen nagyon szép! És ne menj el. Nem értem ezt az egészet, de.. *Elakadok, hiszen fogalmam sincs, hogy mit is mondjak még neki.* -Szereted a vizet? *Döntöm kicsit oldalra a fejem, a patak felé pillantva. Valami kell, ami megtöri a zavart kettőnk között és most ez jutott eszembe hirtelen.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 6:43 pm

*Mielőtt még odaérnék, ugrabugrálva pancsol, ezen kissé idétlenül vigyorgok, még jó, hogy annyira nem is látja. Amikor tehát közelebb érek, megszólalni sem tudok, de remélem, hogy a rózsák majd beszélnek helyettem. Mégsem ez történik. Zavartan nyelek egyet, ebből látszik, hogy nem szabad csak a külső és a kisugárzás alapján rajongani, de a fene essen bele, én asszem szerelmes vagyok, minden mozdulatába, amely mégiscsak belülről fakad. Ha nem romantikus tipus, akkor mindegy, én sem vagyok az. Megpróbálom összedni magam, és miután totális félre lettem értve, nagyon megalázónak érzem. A nagy Nicolas Demerest itt kuncsorog egy ismeretlen hercegnő kegyeiért. Sosem kellett senkiért megküzdenem, ismeretlen érzés. Az energiáimat mindig tudtam más dolgokra kamatoztatni, de most ide kell összpontosítani, ami nehéz az ázott ruha láttán. Erősködve nyújtom át ismét a csokrot.* Nem. Ezt neked hoztam. *A hangom még mindig nem az igazi, de legalább már valami. Belefúrom acélkék tekintetemet az övébe, aztán ismét sikerül félrekapni. Basszus.* Nicolas. *Köpöm még ki az utolsót szót, aztán távozni készülök, ez így... nagyon gáz. Már Kyle-nál is rosszabb vagyok.* Mindegy, dobd csak ki, szia. *Fordítok hátat, de még nem tudok tőle megválni, legalább pár pillanatig fürdök az aurájában.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 6:32 pm

*Ücsörgök a sziklán és lógázom a lábam a vízbe. Fel sem merül bennem, hogy valaki a távolból figyel, miért is fordulna meg ilyesmi a fejemben? Az már valamilyen szinten paranoia lenne nem? Szóval úgy vagyok vele, hogy teljesen egyedül vagyok itt, gondolok egyet és feltornászom magam a sziklára, aztán magasra szökkenve vetődöm le a vízbe, hogy nagyot csobbanva érkezzek két lábra. A víz felszáll és szétloccsan, engem és a környezetemet is beterítve. Ha most Chester látna, azt hiszem erősen húzná a számat, hiszen nem rég magyaráztam neki, hogy már felnőtt vagyok és nem kell folyton a nyomomban járnia, de most úgy viselkedem akár egy öt éves, pancsolva és ugrálva egy patakban. Hát... ez van, az a fő, hogy nem lát és kész. A közeledő léptek zajára viszont felfigyelek, aztán egy srác tűnik elő a bokrok mögül, akit láttam már a folyosókon, és mintha... hát nem tudom, sokszor úgy tűnt, mintha nagyon nézne, volt már, hogy elgondolkodtam rajta, nincs-e rajtam valami zavaró dolog, vagy nem kenődött-e el a sminkem, ilyesmi. Azért erősen meglepődöm, hogy egy csokor rózsa van nála, és mintha csak meg sem bírna szólalni. Kikászálódok a vízből, bár elég rendesen sikerült eláztatnom a ruhámat és úgy kb. mindent magamon, de azért nem a testhez tapadós módon.* -Öhm... szia, keresel esetleg valakit azzal a csokorral? A legtöbb diák azt hiszem bent van az épületben a meleg miatt, vagy a tóparton, esetleg a barlangban láttam még viszonylag sokakat. *Magyarázom neki, mert hát... miért jött volna ide épp hozzám azzal az adag virággal? Nem is ismerem.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 6:17 pm

*Magamtól teljesen eltérő módon egy fehér pólóban vagyok, alulról pedig egy halászgatya, és papucs. Mivel most fogok vele először beszélni, nem is biztos, hogy tudni fogja, mennyire is sötét alak vagyok, hiszen rendszerint sötét az öltözékem, általában valami ing, bőrdzseki, de most ebben a hőségben ez esélytelen. Így úgy nézek ki, mint valami romantikus hülyegyerek. Ariana halálát még nem sikerült felfognom, tegnap történt, de elsőre csak rálegyintettem, hogy vérfarkas, úgyis renegerálódik. Hiába jelezte Róz, hogy ezüsttel csapták le a fejét, a nezában semmi sem lehetetlen. Valahogy... majd visszautazunk az időben, vagy valami, megváltoztatjuk a történteket. De már olyan régóta készülök rá, hogy beszéljek a macskával, hogy nem is tudok a gyászra koncentrálni, félreteszem, és majd éjjel átgondolok mindent. Lesétálok tehát hozzá, miután jó sokáig figyeltem őt az ablakból, de több bátorságom nem lett a dologhoz, így kénytelen voltam rászánni magamat. Lassan közeledem, hogy ne ijesszem meg, direkt csapok egy kis zajt, hiszen vámpírként hangtalanul suhannék. Megvárom, amíg odapillant, de ettől nem lesz jobb, mert visszafojtom a lélegzetemet, mintha szükségem lenne a dologra. Most kéne megszólalnom, de az áthatóan gyönyörűséges pillantás miatt még a térdem is elgyengül. Kinyitom a számat, hogy belekezdjek, aztán be is csukom. Nem megy... Sután a földre kapom a tekintetemet, és átnyújtom a kezemben hozott hármas rózsacsokrot.*

http://fiftyshadesofgreyfanclub.com/wp-content/uploads/Ian-Somerhalder-043.jpg

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 20, 2013 11:45 am

*Lehet, hogy mondhatni macskaféle vagyok, de attól még az emberi oldalamnak nincs gondja a vízzel és brutálisan meleg van. Bent lehet, hogy jobb az idő, de akkor pedig nincs levegő és egyébként is szeretek kint lenni. Végre hetek alatt sikerült eljutnom oda, hogy Chester megértse a tényt... szálljon le rólam. Iskolában vagyunk, nem fognak mindenféle mentálok elrabolni, sőt akik itt vannak, elég békésnek tűnnek. Persze attól még zsigeri szinten tartok tőlük, de igyekszem az emberi oldalammal valamelyest visszafogni ezt és lehetőség szerint nem lekushadni egy oszlop mögé, amikor meglátom valamelyiket a folyosón. Térd alatt érő, vékony nyári ruha van rajtam, halvány piros, apró fehér pöttyökkel. A válla pántos, az a cél, hogy valami legyen rajtam, de lehetőség szerint minél kevesebb felesleges anyag borítsa a testem. A papucsom a patak partján a fűben pihen, árnyékba tettem, hogy ne égjen bele a lábam, amikor majd visszabújok belé, bár lehet hogy nem fogok és mezítláb megyek vissza a kúriába, mert úgy sokkal kényelmesebb. A patak vize nem túl mély, így gond nélkül bele tudok gázolni, a térdemig ér, kellemesen hűvös hullámok nyalogatják a lábam, bár azért óvatosan lépkedek, hiszen ki tudja, mi van az alján. Végül középen egy kisebb sziklát célzok meg, oda huppanok le. Árnyas fák lógnak be a víz fölé, kicsit le is locsolom magam, a mellkasomat, az arcomat, a hajamat. A szél lengedez, így azért egészen elviselhető az idő.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 8:01 pm

- Fogalmam sincs. Még anyuval akarok értekezni ezügyben, de nem tudom. A bor viszont jó ötlet! * mosolyodom el kedvesen és hagyom, hogy egy tincset a fülem mögé illesszen. Valahogy megnyugtat ez a lány, és akármennyire is divatbolond és menő, az egyik legkedvesebb teremtés, akivel valaha is találkoztam. Mikor megemlítem, hogy talán fehérnemű kellene azonban nem teljesen úgy reagál, ahogy vártam. Mondjuk lehet az én ötletemmel van a baj és meg is magyarázza miért. Először kissé megdöbbenek és egy hangos Ó-n kívül nem is tudok mit mondani. Valahogy ebbe nem igazán gondoltam bele, és lehet hogy Aidan-nak sem tetszene a dolog? Lehet hogy nem is szereti ezeket a dolgokat? *
- Szerinted ha vennék egy fekete csipkésebb darabot, az már túlzottan… nem én lennék? Pedig szeretnék neki tetszeni, de most egy pamut bugyiban álljak elé? Nem túl egyszerű az már? * kérdezem teljesen őszintén. Tanácstalan vagyok, hiszen éppen ezért is ódzkodtam ettől az egésztől. Nem akartam eltervezni, mert így csak rástresszelek, ez pedig nem normális. Mire eljön a vacsora pillanata, annyira ideges leszek, hogy be fogok gőzölni. *
- Ó, dejó! Bárcsak az enyém is jól sikerülni! És mi van azzal a fiúval? És mi van veled mostanában? Olyan furcsának tűnsz és mintha valami … valami baj történt volna! Nekem elmondhatod!

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 7:16 pm

*Mikor a leányzó lelkendezni kezd a fiúról, elmosolyodom és lágy tekintettel nézek a lányra. Tudom, hogy mennyire kis naiv, és tapasztalatlan az ilyen helyzetekben. *
- Vacsorázni? Na, az tök jó! És tudod már, hogy mit főzöl neki? Amúgy meg a vacsorához egy kis bor... Hmm! *cuppantok egyet jelezve, hogy mennyire isteni lenne az egész és el is képzelem.*
- Csini fehérnemű? Na igen, az lehet, hogy nem árt. De szerintem nem kell konkrétan nagyon dögösre venni a figurát, mert az nem Te vagy. Mármint, ne haragudj meg, de néha olyan kis naiv vagy ilyen téren. *simítom meg a kezét és tűrök hátra egy tincset a hajából és anyai szeretettel, lágyan nézek rá.*
- Ne akarj megfelelni neki. Hogyha téged így szeret, ahogy vagy, és így kellesz neki, ahogy vagy, akkor ne akarj megfelelni neki, mert azzal csak megjátszod magad. *magyarázom el Irisnek azt, amit én gondolok erről az egészről, majd rákérdez az én elsőmre. Lágyan elmosolyodom, és ábrándozva nézek a patak irányába.*
- Oh, tökéletes volt! Kb. 2 hónapja voltunk együtt a barátommal. Gyönyörű kék szeme volt, csinos szőkés barna szélfútta haja. Nagyon dögös volt. Aztán egyszer elmentünk bulizni és hát iszogattunk. Hazakísért, és hangtalanul belopóztunk a szobámba. És ott történt meg gyertyafénynél.Szóval romantikus volt, és gyengéd. Nem egy vágytól őrjöngő vadállat, aki alig tudta tartóztatni magát. *elevenítem fel az emléket és elmosolyodom.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 7:05 pm

- Szerelmes vagyok belé, nagyon! Soha senki iránt nem éreztem így, ő a tökéletes… * mondom ábrándos tekintettel, majd vörösen a lányra nézek. *
- Elvileg vacsorázni fogunk és én főzök. Tudom hogy kedvel, hogy érez irántam valamit, csak nehezen mutatja ki… és inkább százszor, ezerszer adnám neki magam, mint bárki másnak! * jelentem ki határozottan és kicsit talán hevesebben mint kellene. Kezem ökölbe szorul és már-már menetelek is egyet, hogy megmutassam mennyire komolyan gondolom. *
- A tiéd milyen volt az első? * érdeklődöm, hiszen anyámat csak nem kérdezhetem meg erről, és hát kihez fordulhatnék? Ő egy gyönyörű lány, akinek a lábai előtt hever az egész világ, biztos tökéletes volt valaki számára, és az a valaki is neki. *
- Nem igazán bírom az alkoholt.. De most vegyek valami csini fehérneműt?

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 7:01 pm

*Valóban nem vagyok egy haragtartó típus, inkább kihasználom, kiélvezem a helyzetet, hogy végre ismét itt van és velem foglalkozik egy kicsit. Szorosan magamhoz ölelem, majd egy sziklához húz, ahova le is csüccsenünk. A pasi kérdésre elpirul, így tuti, hogy beletrafáltam a dologba. Elvigyorodom és felcsillan a szemem, majd kíváncsian pislogok Iris-re, hiszen remélem, hogy mesélni fog. Azonban ahelyett, hogy konkrétan mesélne, beavat a piszkos részletekbe, és kicsit kétségbeesetten pislog rám és kapja el a kezemet.*
- Oh. Hát igen, ez elég nagy probléma... De figyelj, Drágám! Szereted ezt a fiút, vagy csak úgy elvagytok? Mert az elsőt meg kell ám tervezni. Nem adhatod oda magad akárkinek. *mosolyodom el és lágyan megsimítom a kezét. Mélyen a szemébe nézek és kellemes mosoly szalad át az arcomon.*
- De hogyha kicsit félsz és úgy érzed, hogy ő az igazi és neki odaadnád magad, akkor... * köszörülöm meg a torkomat, majd kuncogni kezdek.*
- Tudom, hülyén fog hangzani, de az alkohol mindig segít. Kicsit ellazulsz tőle és bátrabb is leszel. És akkor nem fogsz annyira félni, hogyha úgy érzed, hogy eljött az idő.

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 6:55 pm

* Mintha semmi nem történt volna közöttünk, úgy mered rám, és borul a nyakamba. A mai napig nem bírom megszokni ezt a kényszeres ölelkezés mániáját, azonban már én is idomultam annyira hozzá és a helyzethez, hogy nem lefagyok, hanem csak hagyom, hogy öleljen, hogy a hajam simogassa, sőt még kicsit át is karolom. Lágyan megveregetem a vállát, majd eltolom és egy nagyobb kőhöz húzom. Kérdéseit hallva elmosolyodom, eszembe jut az én sötét angyalom, majd arcomat azonnal elönti a pír és a szememet is lesütöm. *
- Nos hát valami alakul. Igazából van egy kis problémám, és nem tudom kivel kellene megbeszélnem. * mondom, majd feltűnően tördelni kezdem a kezemet. Arcom vörösebbé válik, majd kétségbeesett tekintettel nézek Mer arcába. *
- Azt… akarja! De én… én még soha…. Most mit csináljak? Mit kell ilyenkor csinálni? Mármint hogy neki jó legyen? Szóval … érted… * bököm ki majd megszorítom a lány kezét *
- Kérlek! Nem tudok kihez fordulni!

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 6:16 pm

*Lágyan dobálgatom a tüzes labdát, majd a labdát lágy lánccáformálos, tüzes szalaggá és azzal kezdek el játszani, amikor is egy ismerős, oly' vágyott hangot hallok a hátam mögül. Hirtelen fordulok meg és amikor meglátom Iris-t, felcsillan a szemem. Egy mozdulattal csapom össze a tenyeremet és eltűnik a tüzes szalag, majd felpattanok és a lányhoz sietek, majd átölelem őt, és egy cuppanóst adok az arcára. Valahol az agyam rejtettebb zugában eszembe jut, hogy közel sem olyan kellemes ez az ölés, illetve nem olyan felkorbácsoló, mint amilyen Kitty-vel volt, de ezzel most nem foglalkozom.*
- Iris, szia! Mennyire örülök neked! *simítok végig a lány haján, és ismét megölelgetem. Szerető francoska lévén ez halál természetes - nekem. Irisnek már nem biztos.*
- Gyere, ülj le bátran. Vagy sétálni szeretnél? Jaj, úgy hiányzol mostanában! Tuti, hogy pasi van a dologban, ugye?

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 6:12 pm

* Mostanában valahogy nem sikerül túl sokat foglalkoznom a külvilággal. Igazából már napok óta nem láttam Merilient és mikor láttam is tapasztaltam, hogy mennyire le van eresztve. Mivel Aidan túl sok időmet leköti, vagyis inkább a rajta való gondolkodás, eléggé keveset töltök a szobában. Jobban érzem magam a friss levegőn, amikor csak magamban vagyok, és rajzolni is jobban tudom most a természet dolgait. Persze ettől függetlenül eléggé lelkiismeret furdalásom van, hiszen mégis csak Mer volt az aki kicsit felkarolt, és akinek köszönhetek egy csomó mindent. Hogy nyitottabb lettem, hogy megmutatta másoknak a ruháimat, és hogy a szenvedélyemnek élhetek. Mikor nem találom a szobában, a keresésére indulok. Jól jönne most egy barátnő, és a hervatag kilétét tekintve neki is. Nem tudom, mennyire tudok jó tanácsot adni, azonban veszítenivalóm egyáltalán nincsen. Az egész birtokot és kastélyt bejárom utána, mikor is rábukkanok a pataknál. Sötét színekbe van öltözve, ami egyáltalán nem rá jellemző, és a képe is kellően fancsali. Kissé elkomorulok, majd összevont szemöldökkel lépkedek mellé, és csodálom meg hihetetlen képességét és hófehér bőrét. *
- Szia! Téged kerestelek! Nem zavarok? * kérdezem miközben a kezemet összefonom. Ha nem kíváncsi rám, megértem, hiszen elhanyagoltam mostanság, de… nekem is idő kellett… remélem megérti! *

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Jún. 10, 2013 5:59 pm

*Habár ma is nagyobb esőzések voltak, így estére igen csak kellemes lesz a hőmérséklet, így nem csoda, hogy kimegyek a levegőre. Hiányzik a friss levegő és imádom az eső illatát is, habár magát anedves, hideg dolgokat annyira nem bírom. Egy piros andrágot húztam fel, egy fekete sportcipőt, egy fekete felsőt, valamint egy fekete bőrdzsekit. Hosszú, vörös hajamat most lófarokba fogtam össze. A fürge patak szélénél ücsörgök és figyelem a vizet, valamint a tűzmágusi képességemet gyakorlom. Nem régen kaptam meg a 2. szintet, így már kicsit többet is tudok. A csinos tűzkesztyűmet használva egyszerű tűzlabdát idézek meg, ami kb. akkora, mint egy teniszlabda, és lágyan dobálgatom egyik kezemből a másikba. Legalább kicsit melegít... Kicsit magányosnak érzem magam és egész sokat gondolok Kitty-re. Nem tudom, hogy mi történt közöttünk, de azóta nem nagyon találkoztam a lánnyal. Talán elutazott valahova? Haza biztosan nem, hiszen még mindig nem jöttünk rá, hogy hogyan és mikor is fogunk hazajutni. A szobatársam, Iris is el van foglalva az új pasijával. Legalábbis gondolom, hogy új pasi, mert úgy ragyog, mint ahogy még soha nem láttam és alig van a szobájában. Pedig előtte igen sokat gubbasztott ott és rajzolgatta a terveit. Azóta már csak inkább este találkozunk, de akkor sem sokat beszélgetünk. Kellemetlen...*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 8:11 am

*A beszélgetés közben egy sólyom repül el alacsonyan a fák között. Enrathol sóhajt egy nagyot, ahogy a madarat meglátja.*
-A bolond komolyan gondolja.*motyogja, és már mintha mindig is megszokta volna Logan-t úgy kezeli.*
-Kösz, de most nem. *Nézi, ahogy a sólyom egyre távolodik és közeledik az iskola felé.*
-Csak egy olyan hülye, mint ő küld sólymot a baglyok közé...*Jegyzi meg, és már tudja, hogy lassan ideje menni, mert minden egyes késedelemmel csak neki lesz rosszabb. Loganra néz.*
-Van egy pár idióta rokonom, akik szeretnek elhallgatni dolgokat, és az egyik most küldött egy üzenetet. De hála az égnek új a sólyma, így nem ismer meg.*Mutat a madár felé.* - Meg szerintem olyan hülye, mint a gazdája.*Feltápászkodik a fa mellől.*
-Sajnos mennem kell, mert még a végén túl hamar ér ide az a bolond.*Nyújt kezet a Fél-sárkánynak.* -További jó étvágyat!*Mondja a köszönés közben, majd sarkon fordul és sietve távozik a Kúria felé.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 7:45 am

*Enrathol tényleg megnyugodhat, a kinézete ellenére Logan egy finom angol úriember... túrabakancsban. Elkezdenek beszélgetni és Logant legfőképp az érdekli miért néz rá a srác úgy mint egy ufóra. A választ hamar meg is kapja.*
- Magyarország... Szép ország, bár csak átutazóban jártam arra. *elmélkedik el egy pillanatra. A muglilakta területeket általában kerüli, de a fővárosokat meg szokta nézni, ha máshogy nem is, de álcázva felülről. Nincs olyan mugli műszer ami átlátna egy ügyes varázsló álcáján. megtudja, hogy Enratholt senki nem tájékoztatta a varázsvilágról kellő részletességgel.*
- Szóval a tündék, koboldog, trollok, és a mindenféle fél-lények kimaradtak? Nagy hiba. Nálam furcsább szerzetekkel is fogsz még találkozni errefelé. Az éjtündék nem ilyen nagyok, de ijesztőbbek. És van egy gyík-lány, ő még rosszindulatú is, amellett, hogy itt-ott pikkelyes. *kezd el mesélni. Ez részben a varázsvilág, részben az iskola bemutatása. A különböző lelki bajoktól szenvedő emberi lényekről meg már említést sem tesz. Ahogy az előbb elnézte, a fiú sem épp a legboldogabb. Miközben magyaráz szépen feldarabolja a szalámit és bőségesen megtömi vele a zsemléket.*
- Kérsz? *nyújtja az egyiket Enratholnak mosolyogva. Talán végre felfogta a srác is, hogy őt nem fogja senki megenni.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 7:27 am

*Megnyugszik, amikor tudatosul benne, hogy a srác kulturált és el is fogadja a felé nyújtott kezet, reméli, hogy a fizikai erő alkalmazását, a kézszorításnál nem saját magához méretezi Logan.*
-Vidanból. *nyögi ki még mindig megrökönyödve.* - Előtte meg Magyarországról, és ott muglik között éltem. Igazából a varázsvilággal teljesen csak másfél - két éve ismerkedem. *Már újra maga elé néz, rájött, hogy nincs félnivalója. A döbbenete kezd eltűnni, és úgy látszik merevsége is feloldódik*
-Amúgy nem igen mesélt senki sem a lényekről, inkább csak a varázslókról és átkokról, meg vámpírok, vérfarkasok, és a többi ilyenekről.*Kezdi magyarázni az ismereteit, amelyeket még ő maga sem szokott meg, hála az égnek gyorsan tanul...*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 7:18 am

*Logan kecsesen érkezik a patak menti füves területre és rögtön megörül a társaságnak. Látta már az új srácot, de bemutatkozni még nem tudtak egymásnak. nem sürgeti, nem szeretné ha a fiú úgy érezné, hogy ő a csodabogár, csak mert most jött. Az már meg se fordul a fejében, hogy netán az ő kinézete lenne furcsa. Megszokta, hogy itt már mindenki megszokta. Legutóbb akkor nézték meg, mikor átkísérte Dianát Valdonba, pedig a szárnyai nem is látszottak... De ők muglik voltak, akik minden megámulnak ami nem mugli. Így hát letelepszik a fa alá és előpakolja uzsonnáját, meg egy bicskát. Ekkor érzi magán először a másik srác tekintetét. Ránéz és azonnal felismeri a nézést. Oldalra fordítja fejét és mosolyog.*
- Logan. *mutatkozik be és ő is nyújtja lapátkezeit. * Szintén. Csak ne nézz annyira kérlek, mert attól leesik a szárnyam. *közben felhasítja a zsemléket és szépen kiteregeti őket maga elé.*
- Honnan jöttél? *kezd el kérdezősködni, majd kis idő múlva felteszi a kérdést, ami tényleg érdekli.*
- Muglik között éltél? *csak ez lehet a magyarázat arra, hogy így megnézi. Értelmes varázsló nem bámészkodik, mert tisztában van vele, hogy nagyon sokfélék vagyunk.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 7:01 am

*Fel sem néz, az elsuhanó árnyékra, észre sem veszi, csak a lehuppanást.*
-Persze, nyugodtan. *mondja még mindig maga elé bámulva, és a gondolataiba mélyedve.* - A bolond...*suttogja maga elé, elrévedve, majd észbe kap, hogy be kellene mutatkoznia az érkezett idegennek, így oldalra néz, ahova az letelepedett reggeli céljából. Kövé dermed. Az álla leesik, de már tanult a dolgokból és gyorsan becsukja a száját, de szemei árulkodnak a megdöbbenéséről. Sok dologról hallott már, de még ilyenről nem. És még nem is látott ilyet. Sárkányszárnyas félóriás. Hirtelen azt sem tudja, hogy a pálcáját vegye elő, vagy bemutatkozzon. Viszont úgy érzi, gyorsan kell eldöntenie*
-En... En... Enrathol vagyok. *böki ki két próbálkozás után.* -Örvendek.* Hadarja.
*Szemei kitágulva a teljes meglepetéstől, és úgy érzi, hogy itt aztán kisebbségi érzése csak neki lehet.*

Tárgy: Re: Fürge patak Csüt. Május 23, 2013 6:52 am

*Már korán reggel kinyílt a Dól háló ablaka. Logan ma egyszerűen nyughatatlan. Már csak pár napig marad, aztán hazamegy. De képtelen megülni a fenekén. Már hajnalban felöltözött és sokáig járkált fel-alá a szobában, persze hangtalanul. A kis asztal hónapok óta megnyikordul ha a közelébe megy, szóval inkább nem ül le mellé, minek ijesztgetné. A zsebébe töm két zsemlét meg egy fél rúd szalámit és kitárja az ablakot és kiveti magát. Rögtön elfogja a bűntudat. Nem, határozottan nem illik kiugrálni az ablakon. De most már mindegy, szárnyait kitárva repül a birtok felett egy alkalmas, nyugalmas helyet keresve. A Fürge patak partján mozgásra lesz figyelmes, kicsit lejjebb száll, de a fáktól nem látja Enratholt, betudja valamilyen kisállatnak. Néhány kör után a part mellett huppan le. Lehet, hogy a másik fiúnak már hamarabb feltűnt a nagy, repülő lény közeledése. Logan egy igen ritka fél-sárkány. Emberi kinézete van, csak magasabb, nagyjából két méter és 30 centi, a füle hegyes, mint a tündéknek és a hátából nagy, bőrös szárnyak nőnek ki. Körülnéz és észreveszi a másik fiút.*
- Helló! Nem bánod, ha csatlakozom hozzád egy reggeli erejéig? *kérdez rá rögtön a lényegre és igazából választ se várva ő is letelepszik a fák árnyékában.*