Fürge patak

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Dec. 23, 2011 11:52 am

First topic message reminder :

* Martina egy kék kabátban, fekete farmerben és kék tűsarkúban topog a hóban. Haja leengedve, egy fehér masni van a feje oldalán. Kezében egy kék kis táska,amiből pálcája, és smink készlete lóg ki. Martina a többiekhez képest nem készülődik a karácsonyra, még mézeskalácsot sem sütött, fát sem vett. Utálja a karácsonyt, mert ő mindig valami jó dolgot vesz a másiknak, a barátnői meg valami kis hülyeséget.*~ Fenéket veszek most Viviennenek valamit is! A postaköltség drága!~ *mondogatja magában Martina, ,majd megpillantja a szőke fiút. Megtartja a megfelelő távolságot, csak leül egy hóban gazdag padra, amit lesöpör előtte. Látja a fiú arckifejezésén, micsoda sürgés forgásban bolyong.* - Miért szeretitek ennyire megajándékozni a másikat?

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 7:47 pm

*Evangeline már az elején sejtette hogy valami olyasmibe csöppent amihez semmi köze, de mégis drasztikusan ront a helyzeten. Mivel ezen javítani nem tud, rontani nem akar, így szép lassan indul el a kastély felé. Nem is köszön Evandrusnak csak megfordul és jóval nyugodtabban és békésebben indul el. Akkor se ijed meg mikor maga mögött hallja a lépteket. ~Ez valahogy annyira... Kiszámítható volt. ~ Gondolta, és már hallotta is azokat a szavakat, amik cseppet ordítva hagyták el Evan száját. Ev egyáltalán nem akarta ezt látni. Sőt inkább megállt tisztes távolságban hogy még véletlenül se kelljen egyikükhöz se szólnia. Nem az ő dolga. Mikor a „párocska” eltűnik, annyit várakozik, hogy elkerülje őket távozáskor is, s elindul hogy nyugodtabb helyen kössön ki.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 7:41 pm

*Amikor meghallja, hogy hozzá szóltak, visszafordul.*- Nem, nem tudom, hogy mi történt, de nekem is van két szemem, és nem vagyok vak. És amíg együtt voltunk, addig én sem voltam féltékeny, és most sem vagyok az. Egyszerűen nincsen miért, vagy kire féltékenynek lennem. *Mondja, de neki nincsen idegesség a hangjában. Teljesen nyugodtnak tűnik, csak egy kis keserűséget hallani.* - Nekem már fogalmam sincs, hogy mi történik itt, és nem is érdekel. Csak legyetek boldogok. *Ennyit mondd, de érezhetően undorral a hangjában, majd tovább sétál.*

Vendég

*egy invitoval kiszedi a gyűrűt, majd remegve a dühtől lépked a lányok után. Az előbbi szúrós pillantása Wandának szólt, amiért hazugnak nevezte, nem pedig Evának. Szóval amint utoléri a lányikat, az idegtől remegő hangon beszél Wandához* -Ha tudnád, hogy mi történt, akkor nem gyanúsítanál meg senkit! Ja, de bocsi, honnan is tudhattad volna! Természetesen akkor sem voltál sehol! Csak ha jól emlékszem, én nem voltam féltékeny senkire, amíg együtt voltunk, sőt, nem is néztem másra! Dehát ez az élet rendje! A kutya is azt harapja meg először, akitől az ételt kapja! ezt jegyezd meg! Csak még egy kérés! Vigyázz az állatokra! ők nem tehetnek semmiről!* mondja, majd a lány elé dobja a gyűrűt, és elindul cigivel a szájában a kastély felé*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 7:26 pm

* Megleppeten pillant hol a fiúra, hol a lányra. Evandrus cseppet sem szívmelengető tekintetét egyértelműen viszonozza. Nem ő csinált "rosszat" ezért sem jár neki most bünti. A kabát szépen visszajut a jogos tulajdonosához ahogy annak lennie kellett, sőt Eva már távozna is ami aztjelenti csak súlyos vádak érik. Felvonja az egyik szemöldökét a számára ismeretlen leányzó viselkedésén. Ezen egy kicsit felháborodik, mivel semmiféle szándéka nincs Evandrussal. *
-Már bocsánat de tudod mi történt? - Fordul az elviharzó szépség után - A legkevésbé sem vagyok az Ő áldozata.
* Valamiért különösen bosszantja az hogy mással akarják hírba hozni, nem azért mert lenne alapja. Pont azért mert másvalakire gondol közben. *

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 7:17 pm

*A lány csak hallgat, nem felel. Nem fog válaszolni, nem fogja még jobban felidegesíteni, így is eleget bántotta a fiút. Majd amikor megjelenik Evangeline, először elkerekednek a szemei, aztán feláll a földről, és lenéző mosolyra húzza a száját.* - Na... *Kezd bele a mondanivalójába, majd a lányra pillant megvetéssel.* - Látom meg is van a következő áldozatod. *Mondja, aztán leszedi magáról a jegygyűrűjét, felmutatja, majd belehajítja a patakba.* - Azt hiszem, itt rám már semmi szükség. *Közli, majd elindul vissza a szobájába.*l

Vendég

-Na szép! Az őszinteségről szövegelsz nekem? hányszor hazudtam? Azt pedig nem váratod el tőlem, hogy pár hónap ismertség után kiteregessem a múltam! Ezt én se kértem tőled soha, mert nem érdekel4 Nem abba szerettem bele, aki voltál, hanem abba, akiként megismertelek! de látom te nem tudsz elfogadni ilyennek, innentől kezdve nincs miről beszélni! *vágja a lány fejéhez a szavakat, a velőjébe vágott a lány, amikor hazugnak nevezte. Majd Evangeline felé fordul, amikor az nem kis meglepetésére megjelenik kapott talárt, úgyis hideg van, majd rágyújt egy újabb cigire. Arca izzik a dühtől, Evangeline már látta ilyen állapotba Evandrust, és Ev reméli, hogy a lány tesz valamit, mert nem akar semmi hülyeséget csinálni, de ha elborul az agya, akkor gáz van.

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 7:02 pm

* Bosszankodott a tegnapeste folyamán, hogy távozás előtt nem adta vissza a fiúnak a bőrkabátot. Most jól felöltözött, köpenyét alaposan összehúzta, sötétszínű combközépig felhasított szoknyát, fekete harisnyát és csizmát viselt, felsőnek egy vastagabb vérpiros inget. Evangeline szőke hajába belekapott a szél ahogy a fürge patak felé igyekezett. Pár elsőstől hallotta hogy akit keres az erre olálkodik. Karján a bőrkabáttal közelített a két alak felé. Mikor körülbelül öt méterre volt tőlük lassan tett pár lépés feléjük.*
-Üdv - Kicsit távolságtartóan köszön.-Nem akarok zavarni, csak vissza szeretném adni a kabátodat Evandrus.
* Nem volt tisztában azzal hogy mi is folyik itt, de az arcok semmi jóról nem árulkodtak. Közelebb ment a fiúhoz várva a reakcióját. A lányt csak egy pillantásra figyelte meg.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 6:54 pm

~Mit is vártam? Persze, hogy a szokásos érzelemmentes arckifejezés...~ *Gondolja magában, látván a fiú arcát, aztán csak hallgatja őt, amit mond, és nem bírja ki, hogy ne vágjon vissza.* - Mintha te olyan őszinte lettél volna velem. *Feleli, és valamiféle apró él érződik a hangjában, de az is keserűséggel keverve. Karjait leengedi maga mellé, és szív egy nagy levegőt, a kérdésre csak az után válaszol.* - Nem rontottunk el semmit. Egyszerűen így alakult. *Feleli, majd kiveszi a lábait a patakból, és béka-pózba vágja magát a földön.* - Talán hogyha nem most találkoztunk volna, hanem korábban, vagy esetleg később... akkor lehetett volna belőle valami.

Vendég

*Rezzenéstelen baltaarccal állja a lán pillantását, nem sok érzelem ül ki az arcára* -Ha itt csak érzelmekről lenne szó, akkor nem itt tartanánk! *mondja ki a valóságot, hiszen lánynak is be kell látni, z már régen ne érzelem kérdés!* -Csak tudod sokkal más lett volna a helyzet, hogyha jelzel, hogy bocsi, szarul vagyok, vagy valami, nem pedig eltűnsz se szó se beszéd! Én kerestelek! Nagyon sokszor kerestelek mindenhol! Csak egy idő után nem stoppol az ember, ha nincs értelme! Csak azt nem értem, hogy hol rontottuk el? *szándékosan beszél többesszámba, ugyanis valahol ő is hibás4 talán túlságosan is beleélte magát, hogy egyszer ő is lehet boldog, és ráfázott*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 6:37 pm

*A lány csak hallgatja, amit a fiú mond. Arcán nem jelenik meg semmi. Sem szomorúság, sem öröm, egyszerűen olyan, mint akinek hirtelen eltűntek az érzései. Tudja, érzi, hogy most elég éles kritikát kapott, de nem fog megtörni. Már nem az a lány, aki korábban volt, aki egy ilyenre elsírta volna magát, és elrohant volna, nem, az már nem ő. Megváltozott, ez alatt a pár hónap alatt, és hogy pozitív vagy negatív-e a változás? Nos, ezt mindenki eldöntheti maga.* - Az érzelmeknek sosincs értelme. *Feleli, saját magát is meglepve a válaszával, majd belenéz a fiú szemébe, és próbál valamit, akármit, kiolvasni belőle, hátha sikerül neki.*

Vendég

-Hát igen! Könnyebb az álomvilágba menekülni, mint elfogadni a valóságot! *mondja maga lé a vízbe a mondatait.* -Könnyebb bezárkózni, mint szembe nézni a gondokkal, és esetleg segítséget kérni! *mondja, majd két hang veszekszik a fejébe. Szakíts vele! Ennek így nincs értelme! De ha ott hagyod, összetörik! De az már nm a te dolgod! És a hasonló mondatok kavarognak a fejében, majd végre rászánja magát, és felteszi a kérdést* -Most őszintén? Szerinted van még értelme ennek az egésznek? Van még értelme fölöslegesen húzni egymás idejét? *teszi fel a kérdéseket, talán egy kicsit durvábban is ,mint ahogy szerette volna*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 6:20 pm

*A lány csak ücsörög, és a patakba lógatja a lábait. Nem érdekli, hogy hideg a víz, vagy hogy átázik a cipője, vagy bármi más, amikor egyszer csak lépteket hall, és hátra fordul. Meglátja Evandrust, majd visszafordul, és a vizet nézi továbbra is, úgy válaszol a kérdésre.* - Szia. Örülök, hogy látlak... Tudod, néha a saját világom sokkal jobb hely, mint ez a világ. Ott sokkal könnyebb élni az életemet, csak az a baj vele, hogy az nem a valóság. *Mondja ki a gondolatait, és tudja, hogy ennyi volt, ennek a kapcsolatnak már talán azelőtt vége volt, hogy elkezdődött volna. Természetesen ő is szereti még a fiút, de érzi, és tudja, hogy ez így semmiképpen nem mehet tovább. A kérdés már csak az, hogy ő mondja ki a végét, vagy a másik.*

Vendég

*céltalanul és magányosan kóborol a birtokon, nem találja sehol sem a helyét. Mérlegeli az életét, s a felismerés lesújtja. Az apja halott, az anyja kitagadta, továbbá van egy menyasszonya, akivel jobb esetbe havonta egyszer találkozik Már-már a szakítás gondolata is felvillan a fejében, csak még nem tudja, hogy közölje a lánnyal. Ő nem egy tárgy, vagy egy háziállat, nem is egy növény, akire ránéznek havonta egyszer, azt jó napot! Szereti a lányt, csak itt már a szeretet lehet, hogy kevés. Úgyhogy gondolkodik, hogy hogy ossza meg a lánnyal, hogy ne is legyen bunkó, a lány se boruljon ki nagyon, és korrekt is maradjon. Épp a levél mellett dönt, amikor meglátja a lányt a patakparton. Odalép hozzá, s furcsamód semmivel sem lett jobb kedve. Majd végül arra a következtetésre jut, ha rideg és utálatos lesz, a lány talán kiszeret belőle, és akkor nem kell szakítania, ugyanis gyűlöli a párkapcsolat ezen részét. Szóval csak leül a lány mellé, és köszön neki* -Szia! Nocsak, téged is lehet látni?

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Márc. 05, 2012 5:55 pm

*A lány kissé elfáradt, így most nem szökkenget, hanem csak lassan sétálgatva közeledik a patak fel, majd amikor odaér, leül a szélére. A mai napon egy lila színű miniszoknyát vett fel, rózsaszín pulcsival. Így lábain néhol libabőr jelenik meg, jelezve, hogy nincs melege.* ~Talán nem kéne elzárkoznom mostanság a világ elől... de hiába van vőlegényem, még is annyira egyedül érzem magam, hiszen...~ *Gondolja magában, majd könnycseppek jelennek meg a szemeiben, de nem sír, csak nézi a vizet, és visszafojtja a könnyeit.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 4:15 pm

*Egész szép kis társaság gyúlt össze és ennek Jess csak örült. Nem szerette a magányt ő tipikusan az a fajta lány volt akinek kellett a pörgés és az, hogy foglalkozzanak vele.*
- Annyira tetszik a koboldok füle. *mutatott rá a lány hegyes hallókészülékeire. Imádta. Olyan édesek voltak szerinte. Persze lehet, hogy ez a túl őszinte megnyilvánulás nem fog neki tetszeni de ő ilyen volt. Ami a szívén az a száján is.
Ekkor Szandra egy másik lánynak kezdett el integetni s úgy látszott nem bánja a másik, hogy neki sem kell egyedül lennie. Kedvesen bemutatkozik s a kis vörös nevére kíváncsi.*
- Óh bocsánat milyen tiszteletlen vagyok. Jessica vagyok és én is abból a házból amelyikből ti. A kedves kis daimónom meg Mex. *mutatok rá a farkasra, s egy újabb hang zavarja meg a beszélgetést. Most egy fiúval találja szembe magát aki talpig fehérben van.*
- Persze gyere csak. Azt hiszem sokakat vonzott a kis produkcióm. *nevetgélt édesen önmagán és lelke másik felén.*

//FAGYUNK.//

Vendég

*Szokásával ellentétben most először nem feketében jelentkezik. Egy fehér farmer van rajta, egy fehér ing, egy fehér szövetkabáttal védi magát a szél ellen, lábán pedig egy hófehér Westend csizma. Szóval talpig fehérben ténfereg az udvaron, majd egyszer csak a patak felé veszi az irányt. Amikor meglát egy kisebb társaságot, odalép és köszön.* -Sziasztok! Csatlakozhatok?

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 4:05 pm

*Szofi örül, hogy társaságba hívják, ezúttal nincs semmi rejtegetni valója.*
- Helló! Szofi vagyok. Belsirionos, ahogy te is.*szóla, majd helyet foglal közöttük.*
- A te személyedben kit tisztelhetünk?*kérdi a farkas gazdájától.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 3:43 pm

*Az ismeretlen lány végül győzelmet arat a daimónján, mivel a meglepettségtől elejti a farkas a ruhadarabot.*
-Semmi baj, a lényeg, hogy visszakaptad a pulcsidat. Egyébként Szandra vagyok, belsis, és igen, kobold. *mutatkozik be nevetgélve, láthatóan nagyon meglepte őket a nem túl szokványos kinézete. Közben egy szöszi is besettenkedik, őt is odahívja hozzájuk.*
-Szió. Gyere, csatlakozz hozzánk. Csináljunk csajos traccspartit. *invitálja integetve Szofit.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 3:33 pm

*A farkas össze-vissza ugrált, kicselezve lelkének másik felét: sikeresen. Jess már kezdett fáradni így megállt s farkas szemet nézett az állattal mikor hirtelen egy hangra lett figyelmes. Rögtön annak irányába kapja vörös kobakját és Mex is elámul a kis kobold láttán. Épp kapóra jön a dolog. Nagy ámulatában Mex elejti a ruhadarabot így Jess egy gyors mozdulattal veti be magát a négylábú mellé s kapja el előle a pulóvert. Igaz, hogy a földön fekszik de legalább vissza kapta azt ami az övé.*
- Nyertem Mex. Megint… háhá! *dicsekedett s talán még nyelvet is öltött miközben felállt s porolni kezdte nadrágját.*
- Azt hiszem ez nem volt a legjobb bemutatkozás a részemről. *nevettem fel az ismeretlen lányra tekintve. *

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 3:26 pm

*Szofi, mint általában, most is gondolataiba mélyülve sétál a patak mentén, amikor valami furcsa nesz üti meg a fülét. Jobban szemügyre véve a partot megpillant egy farkast, egy ruhadarabbal, minden valószínűség szerint egy pulóverrel a szájában rohanni. A farkas mögött egy ismeretlen lány érkezik sietve.*
~ Mi az ördög?! Ilyet se látni mindennap.~* mosolyodik el, majd észre vesz még valakit. Ismét csak egy lányról van szó, akinek láthatóan nagyon tetszik a történések ilyentén való alakulása. Szebb szó nincs rá, Szofi közelebb settenkedik a furcsa társasághoz.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 3:13 pm

*Szandra épp az egyik közeli padon üldögél láblógatva, amikor az előbb ecsetelt jelenet játszódik le, és magában kuncog rajta.*
-Ejnye, Mex, elrablod a gazdád pulóverét? És ha megfázik? *mondja nevetgélve és rákacsint az egyébként eddig ismeretlen lányra.*

Tárgy: Re: Fürge patak Hétf. Feb. 27, 2012 3:07 pm

- Mex az isten áldjon meg! *bosszankodott a farkast nézve. Mex – mint általában mindig – ma is nagyon aktív sőt talán hiperaktív volt. Jess egyik kedvenc pulóverével a szájában rohangált fel s alá a szobában s mikor a kis vörös el akarta venni tőle a négylábú egy egyszerű mozdulattal iszkolt ki az ajtón.*
~ Még egyszer… esküszöm, hogy megölöm ezt a kis dögöt. * rohant utána ahogy csak bírta. Kabát sem volt rajta így szinte biztos volt a megfázás.
Amint a patakhoz értek Mex pimaszul állt meg gazdájával szemben s farkát csóválva várta Jess reakcióját.*
- Tedd le azt szépen! * valószínűleg most mindenki hülyének nézte…*

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Feb. 24, 2012 2:30 pm

//Azt hiszem fagy...//

Tárgy: Re: Fürge patak Pént. Feb. 24, 2012 2:19 pm

*Kobold-véla papnőnk sétálgat a patak mellet. Macskája éppen ott lépked mellette. Van, hogy elkóborol, szóval nem olyan ő, mint egy daimon, csak egy egyszerű házicica, aki nagyon sokat jelentett a leány számára. Egyszer aztán leült a fűben. Mellékesen megjegyzem, hogy hőburok védte, melyet nemrégiben idézett meg, mikor fázni kezdett. Haja most is ki van engedve, ruhája egy egyszerű kis zöldszín egybe ruha, ez az a darab, amit legtöbbször visel. Lábán hasonló színű, egyszerű vászoncipő díszeleg. Egyre csak erősödött benne az érzés, hogy istennője itt van vele. Meditálni kezdett, amit oly sokszor elkövetett már életében, hiszen megtanulta a templomba, hogyha ilyet érez, akkor ez a helyes cselekedet. Csakhamar be is fejezte, ekkor már csak a tájat bámulta, miközben a patak hangját hallva igazán megnyugodott. Szerette a csobogását és ahogy a lány szellő a hajába kap... Fényűző.*

Vendég

*Ciara talán kicsit mosolygós, picit megszállott tekintettel nézi a hörgő, majd csontvázba átmenő testet, majd kis tűzrobbanásra lesz figyelmes, immáron a bácsiból csak por és hamu lesz, ő pedig próbál megnyugodni és lelkét igaz mederbe visszacsobogtatni, hogy újra visszaváltozzon. Miután ez megtörténik, hamarosan a manó is megjelenik, majd egy öleléssel elbúcsúzik a családtól, hisz bár egy életet megmentettek, azért egybe bele is került sajnos, amiért nagyon kár és szomorú is, de aztán visszatérnek a csarnokba ahonnan elindultak. Ahol a kis manó elmagyarázza ennek az egész történetnek a miértjét, mire Ciara csak szomorúan megkérdi.* -Es semmiképp nem lehetett volna megmenteni az öreget? Annyira gonosz volt és hiú, és egoista, hogy csakis ő akart lenni a legnagyobb? Sajnálom hogy ilyen sorsra jutott....de aki a saját unokáját képes eltennni láb alól...annak csak ez juthat....*válaszol szinte azonnal, valahogy szíve kicsit tele van fájdalommal, azért is talán, mert életében először alkalmazta úgy a tüzet mint erőt, ami igazából önnönmagából fakadóan ennyire irányítható. EGyszóval jó sok tanulnia valója van még, ez biztos, majd egy mosolyt intéz a manóhoz, aki a kezébe helyezi a medált, miközben elmondja az instrukciókat, és Ciara hirtelen nem is tud mit felelni a felkérésre, ezért úgy dönt hogy lesz még addig is legalább 2 vagy 4 éve, hogy elvállalja-e ezt az állást vagy sem. De azért illedelmesen megköszöni.* -Köszönöm szépen előre is a bizalmat, majd meglátjuk hogy mit hoz a jövő, és a sorskereke....*int a manónak, majd beleugrik a már előkészített képbe, és daimonja is amint megérkezik, a kép eltűnik* -Jó hogy valakinek segítettünk hogy élhessen, bár akkor se feltétlenül kellett volna hogy az öreget megöljük....mindenesetre ezt a medáliont megőrizzük, hozhat még bármit a sors....szóval majd kiderül...*csusszantja a medáliont tértágított táskája legmélyére, majd indiánszökdécselve a jókedvtől, elindulnak a Kúria irányába*

//Köszi a mesét, nagyon élveztem, remélem nem voltam annyira bénaság!!//