Folyosók, összekötő lépcsők

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Kaen el Jericho' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Folyosók, összekötő lépcsők Tiz

Result :

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 5:01 pm

//Én is dobok, opál karpis relikviamester.//

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Amalthea Evans' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Folyosók, összekötő lépcsők Tiz

Result :

Vendég

*Nem túl sok ideje van írni bármit is, hiszen belefutnak az úrnőbe, és örül, hogy Calassein figyelmeztette, mert magától nem jutott volna eszébe védelmet felhúzni. Behúzza a nyakát, és elég megszeppenten pislog, majd először megkönnyebbül, mikor a sárkány elrepül, de a halálhörgések nem sejtetnek sok jót. Be is fogja a füleit, és inkább csak besiet a várba, hátha ott kevésbé hallatszik. Igyekszik kizárni az egészet, nem gondolni arra, hogy emberek halnak meg, hiszen hiába keres kalandot, és hiába nem látott még soha sárkányt élőben, annyi realitásérzet van benne, hogy egyrészt nem érne oda időben, másrészt esélye sem lenne. Hüppög is egy kicsit, eléggé csúnya vége lett a dolognak, pláne, hogy ugyebár szándékosan küldték fel őket áldozatnak. Igyekszik azzal éltetni magát, hogy ebből mennyire jó sztorit fog írni, és élénken képzeli el saját karaktereit, akik körbeveszik és vigasztalják. Végiggondolja, mit mondanának neki, és ezzel deríti jobb kedvre magát, aztán hirtelen megakad a szeme egy tárgyon, amiről tudja jól, hogy Fru gondolkodás nélkül eltenné. Körbepillant, de ezzel az érzettel kutya kötelessége megszerezni, hogy tanulmányozza, és bele tudja foglalni egy sztoriba. Meg hát egy tömeggyilkos szivárványlénytől való lopás nem kelt benne akkora bűntudatot, mintha valami ártatlan ember lenne. Még épp van ideje megkaparintani a tárgyat, majd visszakerülnek.*

//Köszi a mesééét ^^ Szerintem érdekes volt hogy mennyire máshogy gondolkozott a két karakter az egésszel kapcsolatban, és tetszett a végkifejlet... na nem a tömegmészárlás, csak a csavar O-O

alapesély
1-29: sima varázstárgy
30-42: általad választott sima varásztárgy
43-63: ritka varázstárgy
64-74: általad választott ritka varázstárgy
75-85: familiáris
86-96: szett tárgy
97-00: egyedi tárgy//

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Calassein el Sirentys' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Folyosók, összekötő lépcsők Tiz

Result :

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 4:53 pm

*Sikerül elérni a célt, és hát nagyon jól logikáztak. Ama lelkesedésén azért mosolyog egy sort, de aztán valószínűleg ez is lecsökken majd, amikor a tomboló rém felfedi igazi arcát. Az átverésre csak szomorúan szóhajt, majd amikor a sárkány tombolni indul már-már mozdulna, hogy segítsen, ami persze totál esélytelen, hiszen a durva lény sokkal hamarabb kiiktatna mindenkit, mint hogy ő odaérne, de egyébként is esélytelen lenne bármit tennie.* -Emberek... *Mondja végül lemondó hangon, ezek a történetek, amiktől mindig is óvták az övéi, a sok vérontás, átverés, csalfa szövetségek.* ...soha sem fogom megérteni kicsinyes létük apró indokait. *Suttogja mintegy maga elé, majd egyszerűen random lenyúl az ereklyék közé. Nem azért jött, hogy jutalmat szerezzen, igazából majdhogynem csak a kezébe kerül valami, nem direktben válogat, vagy ilyesmi. Irány vissza a célállomás.*

//Köszönöm a mesét, tetszett, és jobb, hogy Calasseint hoztam, nem Hamont, ő itt pénzéheskedne. Very Happy

1-27: sima varázstárgy
28-40: általad választott sima varásztárgy
41-60: ritka varázstárgy
61-71: általad választott ritka varázstárgy
72-82: familiáris
83-95: szett tárgy
96-00: egyedi tárgy//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Felhúzzák a varikat, és sétálnak felfelé. Jól tették, mert amint felérnek, ugyan összefutnak az úrnővel, aki egy csodaszép szárnyas teremtmény, ám amint közelebbről megnézik, lefoszlik az álca. Már éppen fenné rájuk a fogát egy szivárványdémon, aki erőteljesen hátrahőköl a védőmágiáktól.* Hogy lehet ez? *Mennydörgi.* Az ostobák a vérükkel fogadták, hogy minden hónapban legalább egy önként jelentkező véráldozatot kapok. Most kettő, aki ellenáll? Arcátlanok! *Hát úgy tűnik, az egész város egy mocskos nagy átverés. Vélhetően a jóemberek pár száz évvel ezelőtt elszabadítottak valamit, aminek időnként áldozni kell, méghozzá önként. A saját soraikból nem szívesen küldenek, ezért odacsalnak kalandozókat, akiket elrablós, tombolás mesékkel felküldenek. Eddig működött is, de a duó túl komoly falatnak bizonyul. A szivárványdémon nem tud velük mit kezdeni, de mivel a város megszegte a vérátok szerződését, ködsárkány alakot vesz fel, és lereppen hozzájuk. A többit ki lehet találni a halálsikolyokból, hörgésekből. Viszont a szivárványdémon korábbi áldozatai nem csekély varázstárgyat "hagytak" fent, ebből most némit lehet csemegézni, aztán visszaszippantja őket a csodák palotája.*

//Kaen&Cir meséi

alapesély
1-29: sima varázstárgy
30-42: általad választott sima varásztárgy
43-63: ritka varázstárgy
64-74: általad választott ritka varázstárgy
75-85: familiáris
86-96: szett tárgy
97-00: egyedi tárgy

opál karpereccel
1-27: sima varázstárgy
28-40: általad választott sima varásztárgy
41-60: ritka varázstárgy
61-71: általad választott ritka varázstárgy
72-82: familiáris
83-95: szett tárgy
96-00: egyedi tárgy

relikviamester opál karperec nélkül
1-26: sima varázstárgy
27-39: általad választott sima varásztárgy
40-59: ritka varázstárgy
60-70: általad választott ritka varázstárgy
71-81: familiáris
82-94: szett tárgy
95-00: egyedi tárgy

relikviamester opál karpereccel
1-24: sima varázstárgy
25-37: általad választott sima varásztárgy
38-57: ritka varázstárgy
58-68: általad választott ritka varázstárgy
69-79: familiáris
80-93: szett tárgy
94-00: egyedi tárgy
//

Vendég

*Izgatottan várja az eredményt, és kicsit a levegőbe boxol, amikor az öregúr száma jön ki nyertesként. Azok átveszik a jutalmat, ő pedig fülig érően vigyorog. Itt viszont már egyezik a véleményük Calasseinnel, a saját jutalmuk őt sem igazán hajtja, pláne, hogy csalással érték el... A fellegvár viszont már egy másik dolog.* - Hadd nézzük meg a várat, léégyszi! Egyszerűen muszáj látnom, mielőtt visszamegyünk! Különben is, látsz hazavezető utat? Melyik ajtón jöttünk be egyáltalán? *Körbenéz, de a vár mindenképpen vonzza, és szeretné megnézni, így elindul arrafelé, az ótündével együtt. A figyelmeztetésre biccent, viszont mivel ő az elméjét helyezi előtérbe, és azt becsüli jobban, természetes neki, hogy inkább azt helyezi védelem alá, megdörzsöli a halántékát.* - Atis Adamantum! *Így lépdel tovább a vár felé, befolyásolásokra felkészülve, miközben a démoni társat persze elbocsátja, és inkább a jegyzetfüzetét készíti, hogy leírja, mégis milyen belülről a palota.*

//Acélos akarat, Lélekszimpátia, Elsődleges
A varázslat erőteljes mentális védelemmel ruházza fel használóját, vagy egy általa választott célszemélyt, idővel akár többeket is. Mindenféle mentális mágia, lélekszimpátiával kapcsolatos támadás alól védelmet ad, legyen az meggyőző beszéd, támadólag ható mágia, vagy egy mentális lény képessége pl. vámpír delejező pillantása, vagy mentálpók altató ereje. Képesek lehetünk így védelmet nyerni álmok behatása alól is, tehát pl. ha rémálomban vagyunk, vagy álomban ezzel a varázslattal jó esetben akár ki is törhetünk onnan, vagy legalábbis bizonyosságot nyerhetünk, hogy ez csak álom, néhány esetben irányítást kaphatunk hatására a történések felett.//

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 4:31 pm

*Nem tud úgy vélekedni, mint a kecske-lány, annyira a jó felé hajlik nála a mérleg, hogy akkor sem hajlandó a rosszra, akkor sem ha az "csak" csalás, ha ezzel tényleg csak az esélyeket egyenlítik ki. Végül a démontárs elindul, erre inkább nem is nagyon figyel, talán jobb ha kizárja és saját magával szemben is kellemesebb, ha nincs tisztában azzal, ami történik. Végül az öreg nyer, mindenki nagyon meg van rökönyödve, már minimum valami lázadást vár, vagy hogy nekik esnek, de végül nem kerül sor effélére. Az öreg elköszön.* -Csodás életet! *Int még utánuk, néhány pillanatig elidőzve a boldog befejezés láttán, majd a rózsaszín papírosra pillant és az útra, amit még meg kell tenniük. Igazából nem érzi azt, hogy szüksége lenne erre a jutalomra, és nem is gondolja, hogy jogos lenne, végülis csalással érték el, de ha Ama elindul, akkor mindenképpen követi.* -Azért csak óvatosan, ki tudja mit rejt ez a csodás palota...nem mindig minden az, aminek látszik. *Szólal meg csendesen, miközben úgy dönt csendesen igét mormol el. Valahogy mindig jó, ha az ember nem megy mindenféle palotákba csak úgy védtelenül.* -Phasma Crusta! A tündérek úgy tudom felettébb kiszámíthatatlanok... *Súgja még társának, majd mostmár tényleg az épület felé indul. Vajon mi lesz a jutalom, vagy éppenséggel mit rejt a csapda?*

//Nekromágia elsődleges - Lélekpáncél: (+nekromanta, vérmágus, ótünde)
Leírás: A nekromancia nem a tárgykészítés tudománya, így a halottkeltők méltán érezhetik úgy, hogy társaikhoz képest nem állnak túl jól, ami a relikviákat illeti. Ezt ellensúlyozza ez a frappáns varázslat. A célja, hogy ha úgy véljük, nagy csatába indulunk, érdemes magunkra bűvölni a lélekpáncélt, hiszen bár korlátozott ideig megvéd minket mind a fizikai, mind a varázs csapásoktól. A páncél egy szépen kidolgozott fémvért alakját ölti magára, tökéletesen alkalmazkodik a testünk vonalához, sőt, még a stílusunk tekintetében is változó, hogy kin hogy néz ki.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az öreg kissé összetörve szorongatja az aranykártyáját, ez így eléggé fifti-fifti esély.* Áh, semmi baj, a hölgyek már így is segítettek, akkor bízunk a jószerencsében. *Pillant le a reménykedő kislányra. A kecske leányzó láthatatlan démontársa vette a parancsot, és elszelel. Hatalmas harsonaszó kiséretében felkonferálják a tombolát. Néhány kisebb jutalom után nekipörgetik a kereket, és az egyik sarokban a piros ruhások önelégülten vigyorogva várják az eredményt, majd kellemesen meghökkennek, amikor a Calassein mellett álló bácsi száma jön ki. A sorsoló szőke nő is meglepődik, ő is le lett fizetve, és már előre retteg a maffia bosszújától. De hát nincsen mit tenni, fizetni kell. A öregúr, és a lánya egymás kezét tapsikolja, a két megmentő vállait veregetik, aztán kivonulnak a jutalomért. Egy nem túl nagy, de azért súlyosnak tűnő erszényt vesznek át, és egy rózsaszín papírost, amin a díjazás másik fele áll. Az öreg kéri, hogy a saját nevét a két hős nevére javítsák ki, aztán a kezükbe nyomja.* Bátor hősök! Nem tudom eléggé meghállálni, de kérlek fogadjátok el. Mi Dorothyval elmegyünk, új életet tudunk kezdeni. A tiétek pedig a megtiszteltetés, kalandorként bizonyára tudjátok majd használni az úrnő nagybecsű relikviáit. *Bólint nekik, és elindulnak, míg a porondmester neveket javít, és megmutatja a két lánynak a lépcsőfeljárót, ami a város melletti hegyre vezet fel egy csodaszép tündérszerű fellegvárhoz. Ebből lehet látni, hogy az úrnő valami angyali, tündéri lény lehet.*

Vendég

*A varázslót végülis elhurcolják, mire határozottan megkönnyebbülten tünteti el az ostort, ami már egyébként is a végét járta, és nem túl sokáig tudta volna fenntartani. Kicsit mintha a térde is remegne, és egy pillanatra megkapaszkodik Calasseinben, majd összeszedi magát, és felkísérik a kislányt az apjához. Calassein kijelenti, hogy nem fog segíteni csalni, de neki más gondolatai vannak erről. Először is, a másik fél is csalt, így tulajdonképpen csak egálba kerülnének... na meg szegény férfit megzsarolták, el akarták tenni láb alól, megérdemelné, hogy eltűnhessenek a lányával.* - Tudjuk pontosan, hogy ki fizette le az ellenfelet? *Teszi fel a kérdést, tekintete a férfi és Calassein között jár.* - Tényleg az a legjobb. Keressük meg és befolyásoljuk őket. *Mondja végül. Nem valami jól hazudik, de reménykedik, hogy ez nem fog feltűnni senkinek, és szépen el is oldalog amikor megtudják, hogy kik a célpontok, akiket befolyásolni kellene. Amikor sikerül kikerülnie valahogy Calassein látószögéből, hiszen a másik is alighanem a saját dolgával foglalkozik, megidézi a démontársat.* - A feladatod a következő: a játék közben válj láthatatlanná, és ha szükséges, billentsd át a mutatót az öregúr számára. Megértetted? *Miután kiadja a parancsot, el is hessegeti a társat, és igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna... de ez aligha sikerül, mivel elég észrevehetően próbál titkolni valamit.*

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 4:06 pm

*Ama kérdésére határozottan bólint, hiszen igen ő is úgy tudta, hogy varázstalan népség, ennek ellenére ez nagyon megcáfolódni látszik. Végül azonban sikeres az akció, megjön a felmentő sereg, és elkapják a gonoszokat. Elvileg akkor hát teljesítették a küldetés. A férfi után pillant, akit épp elhurcolnak, hát igen rengeteget olvasott már az emberek hatalomvágyáról, ez volt az egyik olyan dolog, ami miatt sokat hezitált, hogy eljöjjön-e ebbe a kinti világba és ne maradjon inkább a saját népe mellett, ahol nincs efféle ármány és cselszövés. Ám mégis húzta a szíve az új dolgok felé, és persze reméli, hogy ha csak kicsit is, talán jobbá teheti a világot. A megérkező öregre pillant, mosoly suhan át az arcán az apa-lánya összetalálkozás láttán, egy pillanatra elmereng saját szüleire gondolva, de hamar eloszlatja ezt, hiszen soha nem láthatja már őket többé. A férfi kérdésére viszont nem legesen megrázza a fejét, tehát ha csak Ama nem éhesebb a jutalomra, akkor itt bizony nehéz menet lesz.* -Nem tehetem uram. Nem éltet a jutalom, nem éltet hatalomvágy, és a csalás a legtávolabb áll tőlem, még akkor is, ha mások is eképp cselekednek. *Megrázza újra a fejét, nem lenne képes arra, hogy befolyásoljon egy versenyt, még akkor sem, ha ezzel igazából jót szolgál. Esetleg az ellenfél esélyeinek csökkentése...* -Végső esetben, ha van rá mód, akkor az ellenfél által lefizetett egyéneket tudom befolyásolni, hogy ténylegesen a szerencse döntse el a játékot. *Pillant újra a férfire.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A sötét mágus ellen az ótünde kupolát húz fel, a kecskelány pedig szét is oszlatja a komoly savas felhőt. Bár hatástalanítani nem tudják a varázslót, aki úgy tűnik, itt komoly hatalommal bír a varázstalan emberek körében, ám mágiája neki sem korlátlan. A csatazajban fehér címeres őrök sietnek oda, és lefogják a fickót. A másik kettőt is életre pofozzák. Némi vallatás után kiderül, hogy valóban az egyik ármánykodó család zsarolta szegény alkimistát, az ő találmányából használta a "varázsló" ezt a savas felhőt. Lefogják, és el is vezetik a hármast, az apuka pedig visszakapja a lányát. Hálálkodva lép melléjük, és mutatja be a kislányt. Aztán a jutalomra tér.* Ahogyan említettem, megosztom veletek az arany kártyámat. A Fortius családé volt az egyik, akik most ezzel kiestek a versenyből, tehát már csak a Kalpionok az ellenfeleink. Sajnos ők is lefizettek akit lehet, ezért borítékolható, hogy ők nyernek. Nem tudtok valamit tenni, hogy felénk billenjen a mérleg? *Kérdezi, hátha ezzel még mindenki jól járhat.*

//És fagy, mert megőrülünk a gyerektől...//

Vendég

*Tehát igazából nem garantált, hogy a férfi nyeri meg a sorsolást. Ez nem hangzik jól, hiszen három kártya nem olyan sok, de azért mégis erősen a szerencsén múlik a dolog... még megkérdezné, pontosan mikor kezdődik a sorsolás, de helyette inkább siet az ótünde után az alagsorba. Két banditát könnyedén kidöntenek, ettől egészen megkönnyebbül, önbizalma is lesz... aztán jön a kénfelhő.* - Nem úgy volt, hogy varázstudatlanok? *Csúszik ki a száján első reakcióként, Calasseinnek címezve. A kérdésre csak bólint. Nem, egyáltalán nem gondolja, hogy bírni fogja, de a lánynak több szüksége van a védelemre, ő majd... megoldja valahogy. Szerencsére ha valami, akkor a sötét lények elleni harc elég jól megy neki, és ez miatt megtanult egy varázslatot, ami itt is hasznos lehet... nyitott jobb tenyerét a szája elé tartja, és a kénfelhő irányába fúj.* ~ Dimission! ~ *Először feltett szándéka eltüntetni a ködöt, aztán majd esetleg, ha marad ideje, a még mindig meglévő démonostorral elkapja a harmadik alakot is.*

//Sötét Hatalmak Elűzése, elsődleges, Szétoszlatás
Füstlények ellen hatásos védekezés, de akár egy méregfelhő, vagy köd szétoszlatására is hatásos lehet, tehát mindennemű füstös, ködös terület megtisztítására.//

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 1:45 pm

*Örömmel konstatálja, hogy Ama is vele tart, így hát nem kell egyedül szembeszállnia az ellenséggel. Az öregnek biccent, hát a szerencsejáték nem az ő asztala, nem egy manipulátor féle, szóval csak remélheti, hogy végül a mázli majd az öreg mellé áll, ha már volt ennyire botor. Bár, ha a lányát visszaszerzik, akkor már talán maga a jutalom sem fogja érdekelni, és elmehet békében. A fickókat sikerül szétrebbenteni, csak egy marad és a fiatal lányt is megtalálja. Az érkező kénsav nem tűnik túl kellemesnek, de nem hátrál meg. A kecske-lányra pillant.* -Bírni fogod? *Ezzel arra céloz, hogy menne a lányt védeni, nehogy itt a harcolásban még meg is sérüljön, főleg hogy egyáltalán nem tudja megkötözve védeni saját magát.* -Az egyensúly felborítása és a hatalom egy kézben való összpontosítása soha sem megfelelő megoldás! *Szólal meg csendesen egyértelműen a fickónak irányítva szavait, majd gyors léptekkel igykeszik eljutni a lányig, hogy védelmező kupolát emelhessen kettejük fölé. Addig pedig megpróbálja kiszabadítani, remélhetőleg a kecske-lány elég ügyes ahhoz, hogy ez idő alatt képes legyen a másik fickót legyőzni valami ügyes módszerre.*

//Földmágus 6. szint:
Földkupola: Képes létrehozni egy kívülrõl átláthatlan földkupolát létrehozni maga és maximum 3 társa körül. A kupolán belülrõl tökéletesen át lehet látni kifelé és véd fizikai támadások ellen, minimálisan mágia ellen is, de rejtõzködésre is kiváló, mintha egy földhányás lenne csak.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az öregúr hálásan néz rájuk, úgy tűnik végre valami jól sikerül neki.* Az egyeszség arról szólt, hogy ha átadom nekik a találmányomat, a robbanó port, akkor visszaadják az én kicsikémet. Ám én inkább az aranykártyát vettem meg a hozzávalók helyett. Remélem nyerek, mert köztudott, hogy a három aranyszám egyikét pörgeti ki a kerék, de hát sajnos attól félek, hogy a két másik induló túlságosan befolyásos ahhoz, hogy megmanipulálja a sorsolást. De majd kitaláljuk! Köszönöm előre is, hálás vagyok bátor hősök! *A két lány tehát le tud sétálni az alagsorba, ahol valóban ott van a három fickó, tényleg csak hárman. Különös módon az egyik nemesi családnak a címerét viselik, jól álcázva, de az ótünde a durva látásával kiszúrja. Úgy tűnik az egyik család uralkodni akar, ezért zsarolta meg az öregurat a robban por miatt. Calassein a vérgőzt nyomja, Amalthea pedig a démonostort, mire a fickók szétrebbennek, ketten neki is kenődnek a falnak, ám a harmadik ellenáll a dolgoknak, és sötét felhőt idéz meg a lányokra. Tartalma nem más, mint kénsav. Az kezdi hurrikánként bombázni őket. Nem messze a rablóktól ott fekszik a megkötözött, és betapasztott szájú szőke kislány.*

Vendég

*Végighallgatja a történetet, és nyel egyet.* - Szóval... egészen pontosan mit is vár tőlünk? A banditákat kellene... kiiktatnunk? Elhozták magukkal a lányát, vagy... hol kellene átvennie, ha megvan a bomba? Hogy szólt az egész egyezség? És miből gondolja ennyire biztosra, hogy meg fogja nyerni a sorsolást? Hiszen az aranykártya csak a nevezésre jogosít. *Elég esetlenül próbálja valahova elrakni a könyvét, de nem nagyon van olyan hely, ahová tudná. Feltett szándéka segíteni, csak épp még fogalma sincs, hogyan. Az sem biztos, hogy szegény férfi nyerni fog majd a sorsoláson, és elviheti magával a pénzt... bár azt nem érti, hogy ha varázstalan emberek, akkor miért sorsolnak varázstárgyakat, de nem kérdez rá, helyette inkább siet Calassein után, remélhetőleg már a férfi válaszainak ismeretében. Mielőtt belépnének, megidézi a kezébe a démonostort, de nem csap vele azonnal a banditák felé, inkább csak afféle megfélemlítés, tekintélyt szolgáltat, vagy valami ilyesmi. Kivéve persze ha támadnak, mert akkor alighanem reflexből odacsap pánikolva.*

//Démonostor: Képes megidézni egy szöges, háromágú ostort, mellyek csapdába ejtheti ellenségeit, vagy akár végezhet is velük, egy helyre koncentrálva az erõt, egyszerûen kettécsapva õket, ugyanígy falakat zúzhat be, ajtókat törhet ki.//

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 1:20 pm

*Ama szavaira elmosolyodik, olyan mint egy nagyon fiatal lány, még ahhoz képest is, hogy általában a 20-hoz közeli diákok is számára nagyon fiatalok, de a kecskécske még ehhez képest is naivának hat. A párhuzamos világok hallatán hümmög kicsit.* -Lehetséges, hogy ilyesmiről van szó, de azért ne ítéljünk elhamarkodottan. *Körbepillantva a színeket ugyan nem látja, így a közeledő keréken se az aranyat, ezüstöt, inkább csak az árnyalatokat, ám azzal tisztában van, hogy az itteni urak, mint minden úr hatalomra törekednek. Ez nem meglepő, hiszen az emberi szív a legkönnyebben megkísérhető akár legyen szó hatalomról, pénzről, egyéb vágyakról. Egy pillanatra elhúzza picit a száját, majd végül újra a férfire pillant. Óvatosan a vállára teszi a kezét és csendesen, megnyugtató hangon szólal meg.* -Segítünk, amennyire tőlünk telik. *Azzal a kecske-lányra pillant, vele tart, netán itt marad a sorsolást figyelni? Nem ismeri még, nem tudja, hogy mennyire megy neki a veszélynek, de a maga részéről kétség sem fér hozzá, hogy vállalja az esetleges harcot. Így hát a három illető irányába, lefelé indul, valami lépcsőt, hasonlót keresve. Tünde fülét hegyezi, hogy mielőbb kiszúrja vajon ténylegesen hárman vannak-e. Amennyiben eléri a célt, akkor nem mutatkozik még. Járása csendes, szinte egyáltalán nem hallható. Kisebb tőr kerül a kezébe, majd a fal mellett, vagy ajtó mögött guggol le, és ott vágja meg óvatosan a tenyerét, aztán a kicsepegtetett vértócsába nyúl. Ha sikerül a bentieket kicsit lefegyverezni már előre, akkor lépdel csak be lassan, óvatosan.* -Hol van a lány?

//Vérmágus 4. szint:
Vérgõz: Vértócsából (akár a saját véredet is kifolyathatod) egy bíbor gõzfelhõ száll fel és 10 m sugarú körben mindenki azonnal rosszul lesz, hányingere támad, nem képes varázsolni, vagy harcolni.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Calassein azt veheti észre, hogy több különböző jellemű nemes van, legtöbbjük borzasztó hatalomvágyó, mintha várnának egy bizonyos eseményt. Az öregúr a kezeit tördelve válaszol.* Nos, ők még nincsenek itt, lent kell találkoznom velük az alagsorban. Azt mondták, hogy üssek össze egy olyan robbanó főzetet, amivel az egész birodalmat tudják zsarolni. Elrabolták a lányomat, és azt mondták, hogy ma visszakapom, ha megvan a bomba. *Megrázza a fejét, és picit sirdogál.* De én az összes megtakarított pénzemet aranykártyára költöttem, mert az úrnő megsegít majd sanyarú helyzetemben, ha szerencsés leszek. Az aranykártyával részt vehetünk a megtisztelő sorsoláson, és ha nyerünk, rátok ruházom a varázslatos tárgyakat, nekem csak a pénz kell, és akkor Dorothyval messzeföldre elköltözünk. Kérlek titeket, segítsetek. A banditák a palota alagsorában várnak, hárman vannak, és nekem nincsen senkim, aki segítene. *Rázza a fejét, és kérlelően néz rájuk. Közben a teremben további táncokra kerül sor, és közben behoznak egy hatalmas sorskereket, amin sok-sok szelet van, közülük kettő ezüsttel, egy pedig arannyal, a többi pedig fehérrel. A szeleteken számsorok vannak, mintha egy tombola lenne.*

Vendég

*Hamarosan fel is tűnik egy öregúr, aki hozzájuk lép, így legalább nem kell azon gondolkoznia, hogy szólítson meg valakit. A francoska szóra viszont összeráncolja a szemöldökét.* - Apa azt mondta, olyat nem illik mondani. *Eléggé gyerekes kijelentés, de hát meglehetősen elzárva élt a külvilágtól, így talán ez érthető valamennyire. Na meg nem tudja, mi az a francoska, így csak a szó elejét ismeri fel.* - Természetesen nagyon szívesen segítünk! Párhuzamos világok... én megmondtam, hogy léteznek. *Az utolsó mondatnál oldalra pillant, diadalmasan, mintha oda beszélne, pedig láthatóan nincs ott senki.* - És hol van az a nagy veszély, hogy még a gyertyáját is hajlandó volt felhasználni? Gondolom nem csak a kecskék borították fel az itatót, hanem valami nagyobb katasztrófa lehet... *Várakozóan pillant a férfira. A párhuzamos világok ötletén jár az agya, de egyelőre még nem írja le.*

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 12:55 pm

*Úgy tűnik, hogy a kecske-lány nem igazán érti mire akar kilyukadni, ezért nem feszegeti tovább a dolgot. Lehetséges, hogy ahonnan ő jött, ott ez a megszokott és egyszerűen furcsállja, ha valakinek ez nem általános.* -Lehetséges, hogy eleve mi kerültünk ide, és nem ők. *Mosolyodik el válasz közben, úgy figyel a lányra és úgy beszél, mint egy kedves nagymama, nem zavarja, ha a másik fél kérdez. Aztán a bácsi lépdel oda hozzájuk, akire figyel persze, de fogalma sincs miféle francoskákról beszél, és egyelőre azt sem látja át, hogy miben is kellene segíteniük. Az már kellemetlen ha ez itt varázstalan nép, mert bizonyára furán fognak nézni egy szarvas lányra és egy hozzá hasonló hegyes fülűre, de talán jelmezként magyarázhatják a dolgot.* -Értjük uram, bár én a magam részéről nem tudom kik, vagy mik azok a francoskák, de segítségem nem vonom el tőled, amennyiben elmondod miféle veszély fenyeget. Egyelőre számomra nem nyilvánvaló, hogy itt bármi probléma is lenne, bár még azt sem tudhatom hol is van az itt. *Tagoltan, lassan beszél, hogy mindenképpen megértsék egymást és azért picit megvizsgálja a bácsit, soha se lehet elég óvatos az ember, még akkor is, ha eléggé bizalommal viseltetik mások iránt, de tisztában van azzal, hogy önmaga különlegessége bőven adhat okot bárkinek, hogy netán megpróbálja átverni.*

//Látásuk nem hagyományos, képesek érzékelni mások auráját, ezzel hozzávetõlegesen jellemüket, kasztjukat, klánjukat meghatározva, de a színeket szinte egyáltalán nem látják, számukra szürkés a világ.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A terem afféle bálterem, elképzelhető, hogy innen hallották a harsonaszót. Az emberek többsége igen jól érzi magát, táncikálnak a bár kissé régies, de attól még szép muzsikaszó hallatán. Nem igazán látni itt trónt, vagy bármi arra utaló jelet, hogy itt egy házigazda is lenne, viszont az már innen is látható, hogy valamilyen emeleti teremtől lehet szó, mert a kitárt ablakok gyönyörű lenti ligetet mutatnak. A mulatkozók között egy öregecske úr tűnik fel nekik, aki határozottan nem boldog, de őket látva kissé felvidul. A bácsi viszonylag szegényes köznapi ruhát visel, de úgy tűnik a társadalmi viszonyok itt nem olyanok, hogy bárkit is lenézzenek, kivessenek maguk közül. Ő lép oda hozzájuk, és megragadja a kezüket egymás után.* Hála a francoskák erejének. Bocsássatok meg a hívásom miatt, Sandaple vagyok, alkimista mester. Mi itt varázstalan népek vagyunk. *Fogja suttogóra a hangját.* Ám tisztában vagyunk vele, hogy világunk mellett több másik is van, amit nálunk nagyobb erővel bíró lények laknak. Az apámtól kaptam egy gyertyát, amit nagy veszélyben gyújthatok meg, és tisztalelkű segítőim lesznek. Megjöttetek, kérlek segítsetek! *Néz körbe riadtan, de láthatóan nincsen semmi vész. Csak hát nem is tudja, hogyan is kezdjen bele.*

Vendég

*Amikor még a zene is megszólal, pláne eléggé megijed, és még csak ezután jön a kísértet. Tágranyílt szemekkel mered a jelenésre, ami hamarosan eltűnik, egy termet hagyva maga után. Nyel egyet, és átpillant Calasseinre, aki valóban kedvesnek tűnik, attól függetlenül, hogy mennyire szokatlanul néz ki. Bár neki mindenki szokatlanul néz ki aki nem olyasmi, mint ő vagy az apja.* - Amalthea vagyok. Amalthea Evans. Afféle írószerzet. *Feleli, nem igazán levágva, hogy a szarvaira érkezik a kérdés, vagy ha értené is, akkor sem tudna mit mondani. Mindig ilyen volt. Mikor a másik lány elindul, úgy dönt a legjobb, ha nem marad egyedül, így azonnal követi, és lelkesen jegyzetel.* - Innen? Nem, egyáltalán nem. Még soha nem jártam itt. De gondolod... hogy kerültek ők ide, mégis? *Kérdezi halkan, és kinézi, hogy kit kellene megszólítani, de ahhoz persze nincs bátorsága, hogy meg is tegye. Esetleg ha van kisebb gyerek, vagy ilyesmi, velük mégiscsak könnyebben szót ért, így fiatalok után néz körbe.*

Tárgy: Re: Folyosók, összekötő lépcsők Vas. Szept. 16, 2012 12:34 pm

*Egyébként is eléggé elmereng, bár tünde füli jelzi neki, hogy valaki közeledik és az ajtó nyílását is bizonyára észrevette volna, de mivel el van mélázva elkerüli a figyelmét a közeledő illető, akinek sikolya aztán fel is rázza. Majdnem átesik rajta, de ez nem rémiszti meg tündénket, finom mosollyal áll fel a lépcsőről.* -Nincs semmi gond, bizonyára belefeledkeztél a könyv rejtelmeibe. Megértem, magam is rendkívül nagyra tartom az írott szót. *Halovány mosolya azért megnyerőbbé teszi egyébként hulla fehér bőrével és bíborvörös szemeivel ellátott arcát, ami valljuk be tényleg nem túl hétköznapi, bár a démoni erőkhöz nincs köze. Ettől persze akár durva lidérc is lehetne, aki annyira jól álcázza magát, hogy ihaj, de nincs szó ilyesmiről. A megjelenő szellem alakra pillant, nekromanta, úgyhogy nem jelent számára problémát a túlvilág, de el is tűnik az illető a falban, ahol egy ajtó jelenik meg. Újra a kecske-lányra pillant.* -Calassein el Syrentis, öröm számára, hogy találkoztunk. Miféle szerzet vagy? *Céloz a szarvra, hiszen azért hiába olvasott sokat, nem igazán ismeri az efféle lényeket, soha nem találkozott még félig állat emberekkel. Mindenesetre belépdel a szobába, a vörös függöny még passzol is hozzá, és körültekint. A régies ruhák nem okoznak számára gondot, sőt oldalt pillant a kecske-lányra.* -Tán te is innen származol? *Végülis nem hülye kérdés, az ő ruhája se mondható túl újnak, bár valljuk be ótündénk sem farmert és edzőcipőt visel. Beljebb lépdel, körültekint, vajon kik vannak itt, és miről is van szó.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A csodák palotája igen újkeletű építmény, nem is igazán ismerték még ki a diákok, mindig tartogat új meglepetéseket. Teljesen már stílusban épült, mint a kúria. Vélhetően az indiai és a török motivumok nyilvánulnak meg, no meg a sok festett üvegablak, a falakon pedig freskók. A folyosók igen díszesek, hivalokodó csempéi rikító színekben játszanak, mint egy kacsalábon fogó palota. Az összeütközésük pillanatában lágy zene szólal meg, főleg harsonákkal, és egyéb fúvós hangszerekkel kihangsúlyozva. Induló? Ünnepély? Egy kisértet jelenik meg mellettük lebegve, kortalan női arca komolykodva tekint rájuk, mintha mondani akarna valami. Végül mégsem nyílik szóra a halott száj, hanem eltűnik a falban, ahol abban a pillanatban egy terem nyilik meg. Kétszárnyú ajtaja vörös kárpittal van bevonva, mint a különösen gazdagok fogadószobáinál. Bent a teremben korabeli ruhákba öltözött emberek, vidám arcok. Mintha száz évvel ezelőttről csöppentek volna ide. Ám egy bizonyos: élők, és nem illúzió. De akkor mit keresnek itt? A szellemet keresve a diákoknak rá kell ébredniük, hogy bár be sem léptek még a terembe, már nem a folyosón állnak. Az ajtó pedig nem mögöttük van, hanem nem messze tőlük az egyik falon.*