Masszázs és aroma szoba

– A szüleim Oroszországban élnek, Szentpéterváron. Van ott egy hatalmas birtokunk, egy kastély, ami igazából álmaim kastélya volt gyermekként. Hát semmi nincs velük, nem tartjuk a kapcsolatot… elsodort bennünket az élet. Nincs közöttünk harag, csak én másfelé vettem az irányt.. * megvonom a vállam, és próbálok nem elmerengeni a múlton, ami teljesen máshogy is történhetett volna. *
- Vannak ilyenek a Nezában… * mondom a szobabeosztásos dologra, majd az újabb mozdulatok után eszembe jut, hogy tulajdonképpen már kicsit többet is látott belőlem, és talán jó lenne levelet írnom a szüleimnek, immár ezzel is rendbe hozni a kettőnk közötti kapcsolatot. *
- Elfordulnál? * kérdezem, majd ha megteszi, gyorsan magamra kapom a ruháimat. *
- Isteni kezed van, és jövök neked egyel! Most viszont mennem kell * mosolygom a fiúra kedvesen, majd egy lágy puszit nyomva az arcára angolosan távozom. *

- Én sem mondtam, hogy abszolút lehetetlen, de mégiscsak nehezebb. Ha barátkozol valakivel, nem biztos, hogy ugyanaz a baráti körötök... de ha van egy rokonod, akkor ugyanaz a családotok. Hogyha megszakítod vele a kapcsolatot, akkor is ott lesz a többi rokon, aki érintkezik velük... szóval érted. Soha nem tudsz teljesen megszabadulni tőlük. *Nagyon végletes esetben persze lehetőség lenne erre is, hogyha valaki minden rokonával elvágja a kapcsolatot, vagy legalábbis nem nagyon tartják, de... bármennyire is az agyára megy az egész családja úgy a nap huszonnégy órájában, valahogy ezt mégsem tenné meg. Valahogy Nolwenn mégiscsak a húga, és gondolkodás nélkül töri be bárkinek az orrát, aki bántja, és bármennyire is hangoztatja hogy meg akar szabadulni Theotól... annyit voltak együtt, hogy már nem is tudja pontosan, mit csinálna nélküle.*
- Nem hiszem, hogy attól hogy ikrek vagyunk, elvárható, hogy jó legyen a kapcsolatunk. Igazából elég kiskorunktól nem jövünk ki jól... nem is tudom megmagyarázni, valahogy mindenen összeveszünk. Egyszerűen nem vagyunk meg jól. Nem passzolunk. *Pedig mennyire, de mennyire hasonlítanak... és hogyha valaki mondjuk Nolwennt bántja, vagy valamiben kivételesen egyetértenek, mennyire jól össze tudnak fogni! Hogy aztán utána ezt remekül letagadják. De hát ez valóban igencsak régre nyúlik vissza.* - A szöszi, aki beosztott, különösen szadista kedvében lehetett. Szemrebbenés nélkül hazudta, hogy az a szabály, hogy sorban kell feltölteni a szobákat, így nem tud külön rakni. *Mondja, hogy már meg sem lepődött? Számított rá, hogy a sors úgysem fogja engedni, hogy megszabaduljon a testvérétől. Egészen beletörődött mára. Mikor a lány nyögdécselni kezd, azért valljuk be, valóban beindul egy kicsit a fantáziája, és igyekszik elterelni arról az útról, amerre nem kellene mennie.* - És ha testvéred nincs is, mi van a szüleiddel? Te régóta vagy itt egyébként?

– Persze, tudom én, hogy a családját nem választhatja meg az ember, de amúgy azzal sem értek egyet teljesen, hogy nem lehet velük megszakítani a kapcsolatot. Persze, tudom, nehéz… de … szóval érted. Amúgy meg szerintem egy baráti kapcsolatból sem könnyű kijönni.. * húzom el a számat, bár ezt ő úgysem látja. Igazából totálisan megszakítottam velük a kapcsolatot éppen most, úgyhogy nem kell arról beszélni milyen dolog, mikor az embernek senkije sincsen. A Jeremys Lya-s dolog miatt eltávolodtam a szüleimtől, gyakorlatilag megszakítottam velük a kapcsolatot, és most, hogy már egyre veszélyesebb a helyzet, ők is ugyanezt tették velem. Kitagadtak! A barátaim, akik a családom volt! Egyszerűen lemondtak rólam! Felháborító! *
- Hát akkor nem vagy eleresztve jó testvérekkel. És Teo-val mi a baj? Ikrek vagytok, szóval nem annak kellene lenni, hogy ti vagytok a legjobb testvérek, meg hogy össze van kötve a sorsotok… meg ilyesmi? * kérdezem kíváncsian, majd mikor hozzám ér málna illatú kezével felszisszenek annak hűvössége miatt. *
- Miért nem mentetek külön szobába? *érdeklődöm egyre nagyobb kíváncsisággal. Szóval most már tudni akarom, miért nem lehettek ők külön, ha nem bírják egymást, és hogy miért is jó ez nekik. *
[b] - Ó, az ott jó… * nyögdécselek közben a kezei alatt. El kell ismerni, igazán remekül csinálja.. *

- Órákig tudnék mesélni. *Feleli a kérdésre, majd szemforgat, és elfordul, a falat fixírozva.* - Bárcsak én is egyke lennék, komolyan. Mármint ne értsd félre, biztos, hogy vannak nagyon jó testvérek, akik közel állnak egymáshoz... de én kaptam egy idegesítő kishúgot, aki anyuci kedvence, gondolkodás nélkül árul be a legkisebb dologért, és közben meg úgy tesz, mintha ő lenne a világ közepe, és egy földre szállt angyalka. Meg egy ikertestvért, aki... komolyan, Theo-t nem lehet megmagyarázni. *Mondja végül, rövidre zárva a dolgot. Furcsa, hiszen akárhányszor valaki megkérdezi, miért veszekednek annyit Theoval... igazából nem tud válaszolni a kérdésre. Van egy indok, igen, de valljuk be, az a bizonyos indok eléggé röhejesen hangzik hangosan kimondva. Csak akkor fordul vissza, amikor Lilia kijelenti, hogy kezdheti is a masszázst. Megfordul, és az ajtó felé pillant, de a masszőr még mindig sehol, szóval vállat von, és a krémek között kezd böngészni.* - Fogalmam sincs, melyiket kellene használni, szóval reménykedj, hogy maximum az illatukban térnek el. *Figyelmezteti előre a lányt, amjd szépen bekeni a kezeit, és lassan masszírozni kezdi a lányt, miközben tovább figyel.*
- Figyelj, sokszor mondják, hogy a barátaid is lehetnek olyanok, mint a családod, de van egy alapvető különbség. A barátaidat te választod, és hogyha megromlik a kapcsolatotok, akkor ki tudsz belőle lépni és otthagyni. A családoddal normál esetben együtt kell élned, és bármennyire is utáljátok egymást, nem léphetsz csak úgy le és szakíthatsz meg velük minden kapcsolatot. *Sokan azon is értetlenkednek, mégis miért vannak Theoval állandóan egymás közelében - most az iskolába is együtt jöttek, ugye -, hogyha ennyire utálják egymást, de valahogy... a makacsságuk mindig összehozza őket. Mindketten akartak a Nezabarba jönni, és egyikük sem volt hajlandó lemondani róla azért, mert a másik is így döntött. Olyan, mintha a Sors valóban összekötötte volna őket, és jót röhögne rajtuk. A kérdésre kicsit megvonja a vállát, miközben a lányét masszírozza.* - Nem régen... talán egy hete? Szerencsére szobám már van. Balszerencsémre, Theo a szobatársam. És meg ne kérdezd, miért nem kértük, hogy legyünk külön... az egy külön történet.

– Rossz család? *teszem fel a költői kérdést, majd a kezemmel intek neki, hogy forduljon el. Ha megteszi, akkor ismét leveszem magamról a ruhát és kényelmes helyzetbe helyezem magam. Nem érdekel innentől kezdve semmi sem, csak fogjon hozzá, és csinálja! *
- Én egyke vagyok, nekem nincs testvérem. Mondjuk valószínűleg ezért nem is nagyon tudom megérteni milyen lehet együtt élni valakivel, aki mindenkinél közelebb áll hozzád. * merengek el egy pillanatra. *
- Na el is kezdheted ám! * mondom a srácnak, ezzel is bíztatva, hogy most már elkezdheti a masszírozást. *
- Volt egy barátnőm, akit annyira kedveltem, mintha a testvérem lett volna. De köztünk nem volt rivalizálás… köztünk harmónia volt, meg veszekedés, mert hát nem értettem egyet az összes döntésével. Különbözőek vagyunk, úgyhogy van ilyen… de mindig is jóban voltunk, maradtunk. *
mesélek a fiúnak, miközben csukott szemmel átadom magam a kezeinek, ha végre hozzákezd az egészhez. Közben hirtelen madárcsicsergés és csobogó patak hangja tölti meg a helyet. Úgy látszik még arra is gondoltak ,hogy ha tényleges lazulás történik, akkor mindez tökéletes legyen a természet hangjaival kiegészítve. *
- És amúgy mióta vagy itt? Még sosem láttalak?

- Na tessék. Mindjárt elkezdessz majd beszélni az egészséges életmód trükkjeiről... testedzés, étrend, és ellazító masszázs minden héten? Az utóbbi nem is hangzik annyira rosszul. *Hümmög, és elgondolkozva dobol az egyik ujjával a falon. Nem, ő nem masszíroztatni jött be, de igazából határozottan nem hangzik rosszul a dolog. Csak ugye... a hely. Az ingyenes mozisarok lehetősége is remekül hangzik, ahol bármit megnézhet, de ahhoz az kell, hogy bemerészkedjen ebbe a csili-vili babaházba.* ~ Lehet még ma éjszaka el kellene mennem a moziba, ha már bent vagyok... kössük össze. ~ *Dönti el magában, aztán visszafordítja a figyelmét Liliára.*
- Nathaniel. Nem is kell beképzeltnek lenned, normális, ha tisztában vagy vele, hogy nézel ki. De attól, hogy megnézlek magamnak, nem fogok rögtön nyálcsorgatni, vagy rádvetni magam. *A szemeit forgatja a feltételezésre is. Jó, más kérdés, hogy logikusan beindulna a fantáziája, de annyi önkontroll akkor is van benne, hogy nem kezdené el a rendes masszázsnál jobban tapizni a lányt, hogyha egyértelmű elutasításba ütközik. Az viszont biztos, hogy határozottan jól néz ki. Szerető francoska - mint tudjuk, az nem olyan, mint a véla, nincs emberfeletti szépsége vagy külön mágikus vonzereje, de ettől még az átlagnál garantáltan jobban fest. Félredöntött fejjel figyeli Liliát, néha kicsit elkalandozik a tekintete, de végül mindig visszatér a lány arcára. Egyelőre nem lép közelebb, hogy valóban masszírozni kezdje.*
- Mondhatjuk így is. Eléggé... sokat veszekszünk. Sőt, igazából mindig.

– Hát nem túl sűrűn lát az orvos, nekem elhiheted.. * vigyorgom a fiúra, és immár a kezeimet is magam mellett pihentetem. Nem, nem akartam én odatenni, csak hát ez is egy önkéntelen reflex volt. Tudom, tudom, kicsit elutasító vagyok, és tudok nagyon az lenni, erről árulkodik a testbeszédem is, de hát akkor most mivan? Nem vagyunk egyformák, és most miért is kellene jópofát vágnom ahhoz, hogy rám ront egy srác és egyszerűen csak gyakorlatilag elkezdi keresni a mobilját. Még jó, hogy alattam nem kereste… *
- Amúgy Lilia vagyok, és nem, nem vagyok se beképzelt, se semmi. Reális vagyok! Most miért? 18 éves kortól már azért az ember erőteljesen rá tud gerjedni valakire, elég csak egy kicsit vonzónak találnia. Ne mondd, hogy ha te lány lennél, akkor nem fordulna meg semmi ilyesmi a fejedben… * teszem fel a költői kérdést. Persze lehet annak szántam, ám mégis választ várok. Szerintem igenis igazam van, és ezzel a kijelentéssel nem azt szerettem volna sugallni hogy valami baj van vele, hanem épp ellenkezőleg. Egészséges(nek) – kinéző – férfi, egy meztelen nővel… na jó, majdnem meztelen nővel… szóval nem egyszerű. Az én fantáziám tuti beindulna…
Szemeimmel arcára pislogok, megfigyelem orrának egyenes vonalát, csodálatosan nagy szemeit, telt ajkát, és újabb önkéntelen reakciót produkálok. Kezem megszorítja az ágy szélét, kicsit mocorgok, és tágra nyílt íriszeimmel szinte iszom magamba a fiú arcának szépségét. *
- Hát én is ezt mondom! De amúgy nem vagytok jóban, vagy mi?

- Na látod, ezért kellene magaddal hordanod. Bár megjegyzem, itt a legtöbben madarakkal kommunikálnak, nem? Kész csoda, hogy a telefon működik, de az iskolában alig van valakinek. *Itt sokkal inkább a mágia az úr, mint az elektronika, és Nathaniel is inkább arra használja a mobilt, hogy az otthoniakkal beszéljen... ami meg határozottan drága, szóval nem teszi gyakran. Tehát megkérdezhetnénk, hogy akkor mégis miért ennyire fontos a ketyere? Nos, a válasz alighanem az, hogy azért, mert Theo eldugta, és ez igenis elvi kérdés. Hogyha Theo valamit eldug, akkor ő igenis vissza fogja szerezni, méghozzá anélkül, hogy a bátyja szerezne róla bizonyítékot, hogy betette a lábát erre a borzalmas helyre. Mikor a másik összefonja maga előtt a kezeit, csak a szemeit forgatja.* - Te mondtad, hogy nézhetek. *Emlékezteti Liliát. Azért nem bámul annyira, de mégis, elég fura volt, hogy szándékosan arrébb kellett néznie, és nem is nézhetett rá a lányra, amikor hozzá beszélt. Na meg valljuk be... a látvány sem utolsó.*
- Hogy a nyálamat csorgatnám? Az meglehetősen undorító lenne. És nem tudom, miből gondolod, hogy annyira ki vagyok éhezve, hogy az első viszonylag meztelen lányra nyálcsorgassak. Jól nézel ki, valóban, de köszönöm szépen, a legkevésbé sem vagyok szexuálisan frusztrált. *Válaszolja, miközben nekidől a falnak, a kezeit zsebredugva, és egyelőre úgy figyeli Liliát.* - Akkor mit csinálsz az orvosnál? *Kérdezi arra, hogy nem szeret mások előtt vetkőzni, aztán kitárja a karjait.* - Na látod! Én ezt mondom neki húsz éve. Theodore Harris nem normális. De nekem bezzeg soha nem hiszi el.

– Tuti nem jöttem korán, és nem tudom hol a masszőr. Remélem már hagyott üzenetet a telómon, amit természetesen nem hoztam magammal… *a számat önkéntelenül is elhúzom arra a tényre, hogy valószínűleg nekem is a telefonnal van épp a problémám. Ez a nap a telefonok világnapja, vagy legalább is az eltűnésüké. Igazán remek! Mindenesetre mikor már felöltöztem, akkor veszem észre, hogy a fiú időközben megtalálta a telefonját. Csak megérte keresni… ráadásul pont itt! *
- Öröm és boldogság! Legalább már megvan … * jegyzem meg kimérten, majd amint felém fordul a kezemet önkéntelenül is összefonom magam előtt. Ruha már van rajtam, mégis úgy érzem, mintha meztelen lennék. Rém ijesztő… *
- Komolyan megmasszíroznál? Minden hátsószándék nélkül? Anélkül, hogy csorgasd rám a nyálad? *kérdezem totálisan komolyan. Nem lehet ám csak úgy beleugrani mindenféle dologba, pláne nem úgy, hogy egy tökidegen ajánlja fel. Végül is ha úgy válaszol ahogy én akarom, talán hajlandó leszek belemenni… de csak akkor, ha a pálcám a kezembe lehet, mert anélkül tuti nem ér hozzá semmimhez, az ziher! *
- Nem kifejezetten szeretek mások előtt vetkőzni, szóval jobb hamarabb letudni… *adok választ a kérdésére. Tényleg nem bírom, ha végignézik ahogy vetkőzöm. A pasim stírölhet, de mások inkább ne! Túlzottan zavar, és nem szeretek elpirulni az esetleges megbotránkozó, vagy épp elismerő pillantások miatt. Hiába változtam nagyon sokat, még mindig nem fogadtam el teljes mértékig, hogy mennyire önálló és független lány vagyok, aki csak saját magáért felel. Még mindig nem tudom mindig félre tenni azt, ahogyan az emberek egymást kezelik. Szomorú… *
- Egy dobostortáért? Most ez komoly?! Szerintem a tesódnak valami nincs rendben a fejében… * fortyanok fel amolyan Liliásan, na remek! Végre megismerheti a valódi énemet… *

- Hát, hogyha tényleg kértél időpontot, akkor vagy pofátlanul korán jöttél, vagy elég pocsék a kiszolgálás. *Jegyzi meg, persze arra utalva, hogy masszőr éppenséggel még mindig sehol. Csak ő és Lilia, kettesben. Lilia majdhogynem nulla ruhában, ő pedig... jó, azért a sálat, sapkát, egyebet már lepakolta az afféle ruhatárban, mikor elindult keresgélni (itt bent már úgyse találkozik Theoval, vagy ha igen, az a másikon is csattan... bár a másiknál akkor lenne telefon amivel le tudja fotózni, nála meg nem, de ez csak nem történik meg). Viszont ahogy egy törölközőkupacot túr át, rálel a mobilra, és diadalmasan mutatja fel, még mindig a tarkójával Lilia felé.* - Tá-dááá! Látod? Megvan. *Mondaná, hogy már megy is, épp mikor a lány kijelenti, hogy nyugodtan odanézhet, szóval így is tesz. Mostmár azért megnézi magának a másikat, hiszen eddig nem volt lehetősége. Határozottan elismerően húzza félmosolyra a száját, és kicsit biccent, majd megvonja a vállát.* - Hát, felőlem megmasszírozhatlak, ha már annyira akarod. Úgy látom, csúnyán felültettek, ha tényleg mostanra volt időpontod. De azért jó gyorsan levetkőztél meg befeküdtél, amikor itt sincs a masszőr. *Jegyzi meg azért mellékesen, a telefont zsebredugva. A kérdésre elfintorodik.* - Na látod, ezt én se értem. Állítólag mert megettem a tortája felét. De dobostorta volt, a francba is, örülhet hogy hagytam neki egy felet. Pláne, hogy előtte kibírhatatlannak nevezett, akivel nem tud együtt lakni. A hátam mögött.

– Ha már ennyi mindent tudsz okoska, akkor az esetleg meg sem fordult a fejedben, hogy talán napokkal ezelőtt már voltam itt, és időpontot kértem? * kérdezem, majd óvatosan felé fordulok, és mikor látom, hogy nem néz felém, akkor magamra kapom a felsőmet és ülő helyzetbe tornázom magam. Legalább ennyi gerinc van benne, hogy elfordul, és hagyja hogy magamra kapjak valamit. Mondjuk tény, nem vagyok túlzottan meghatva ettől a nagyfokú figyelemtől, amit irányomba tanúsít, de hát mit is várhatok én másoktól. Lábamat lelógatom a magas ágyról, majd sóhajtok egyet miközben ecseteli hol is érintettek volna meg. Igen, akarom hogy megérintsék a fenekem és a lábam..! Istenem de jó lenne! Határozott kezeket akarok és teljes ellazulást! *
- Tudom mire vállalkoztam, nagyon szerettem volna hogy hozzám érjenek! * felelem, majd miután ezt is tisztáztuk újabb sóhaj hagyja el a számat *
- Jó, idenézhetsz, magamra kaptam valamit! Amúgy tényleg azért jöttem masszázsra, mert akartam, hogy minden porcikámból kinyomkodják a negatív energiákat. És amúgy nincs nálam a telóm, direkt nem hoztam magammal semmit… * mondom majd emelem meg a kezemet amolyan tanácstalan lényként. Most mégis mit tegyek? Szívatják, na és?! Ezért az kell, hogy velem is ezt tegyék?
- Amúgy miért lopta el a testvéred a telefonodat? * kérdezem kíváncsian. Legalább ezt elárulhatná, csak hogy eldönthessem, akarok e neki segíteni, vagy sem… *