Társalgó - Központi terem

* Valóban tökéletesre fejlesztette az érzelmeket takaró álarcot, mert X észre szokta venni az ilyesmit, jó szeme van hozzá, most viszont csak üres és kifürkészhetetlen tekintet néz vissza rá ridegen és kimérten. Kérdésére választ is kap, csupán nem egészen olyat amilyet várt, s emiatt kénytelen a plafont nézni. Ha nem is az arcáról, de a hangjából egyszerűen kivette, hogy a távolléte alatt vastag jégpáncélt épített maga köré, s akárki nem férkőzhet a mögé, még ő sem és ez őszintén elszomorította.* - Nem erre voltam kíváncsi. * Mondja kissé oldalra biccentve fejével, bár kétség kívül a hír, hogy Boris és Mei szakítottak meglepte.* - Hogy hogy? * Kérdezte és megvárja a választ, amire reagálni is fog, de sokkal inkább kíváncsi a legutolsó kérdésére amire kérdéssel felel a lány, s ez a rá nem jellemző módon zavarba hozza. Igazából ki sem akarja ejteni a fiú nevét, nem is emlékszik már rá, egyedül a képére. Ha vele szembe jönne a folyosón bizonyára felismerné. Egy pillanatig ő sem tudja leplezni érzelmeit, össze van zavarodva. Úgy gondolja, a legjobb, ha nem kertel és nem kerülgeti a dolgokat elmondja mit érez.* - Tudod sokat gondolkodtam amíg otthon voltam. * Itt szünetet tart és nehezen veszi rá magát, hogy folytassa a mondatot inkább elkezd babrálni ingének gallérjával, aztán megköszörüli a torkát.* - Kettőnkről is. * Mondja ki végül, bár nem hiszi, hogy ez már akármilyen érzelmet kiváltana Natiból. Evangelinét nem akarta egyelőre szóba hozni, hiszen a lány világosan visszautasította nem egyszer, úgyhogy magában eldöntötte, ha visszajön véget vet a dolgoknak, csak Eva érzelmei is megváltoztak mikor visszajött s ez csavart egyet a már amúgy is összegubancolódott szálakon. Ezt még így soha nem mondták ki egymás között csak Exan érzett valamit, amit nem is biztos, hogy Nati viszonzott volna, mert nem beszéltek róla.* - Tudod én úgy mentem el, hogy elfelejtsem Evangelinét. Azonban amikor visszajöttem akkor ezt találtam az újságosnál. * Direkt hívja így, mert az újságosnál bárki bármilyen cikkhez hozzá juthat, szóval az egész iskola is tudomást szerzett már mindenről, csak ő utoljára, mert hát később érkezett meg a suliba, túl későn. Szóval Nati kezébe nyomta a letépett papírt, rajta egy kép is virít.*

* Nati előtt oszlopozott és az arcát fürkészte. Biztos volt benne, hogy ő is látta a falra kiakasztott parafatáblát. Más kérdés, hogy a pletykáknak fele sem igaz, és ő nem hisz ezeknek a dolgoknak, attól még Nati lehet, hogy igen. Élénk jég kék szemével talán kissé hűvös a tekintete, pedig örül, hogy újra látja Natit, csupán a tündék távolságtartó eleganciája a mai napon jobban érvényesült nála. Többször is elképzelte már a találkozást, hogy mit fog mondani Natinak, most azonban nem jönnek a szavak míg nem felismerni véli a lány arcán a sértődöttséget. Mivel nem tisztázták a dolgokat Exan is megbántva érzi magát, de inkább Natitól kérdezi meg, mintsem holmi pletykák igazára adjon. Hűvösen méri végig a fiút, ami egyrészről meg is ért. A rá jellemző stílussal kezdi el mondandóját, érces hangján, hetykén leül vele szembe. Az a sejtése, hogy igaz arról a fiúról a szóbeszéd, ha nem lett volna, akkor máshogy reagált volna az ittlétére, avagy csak már megtanulta jól leplezni az érzelmeit. Összerakta fejében a mozaikdarabkákat és próbálta időrendbe rendezni a dolgokat, hogy tényleg mindenre kitérjen.* - Nézd, sajnálom, hogy nem tudtam itt lenni a kúriában, és sok mindenről lemaradhattam. * Mondja, egy kissé kérdésszerűen felemelve a hangsúlyt. Élénk szemeivel azt várja, hogy Nati elmondja, hogy vajon mi mindenről is maradt le, de nem vár sokat, csupán pár másodpercet és folytatja is.* - Lemaradhattam olyan dolgokról is amiket csak a kopott parafatáblán tudtam elolvasni. * Mondja teljesen dialektust váltva és az utolsó szavakat szinte köpve, mert, hogy nem lett a szíve csücske az a pletykaszemét domb az biztos. De most közelebb hajolt, próbálta elkapni Nati tekintetét, hogy választ kapjon.* - Igazak? * Kérdi kissé hátradőlve, de daliásan kihúzva magát és összefűzi maga előtt ujjait az asztalon. Ha Nati válaszol akkor folytatja tovább, mert akad még bőven, s részéről is van mit meggyónnia, már, ha látja Natin, hogy igényelné.*

* Szokatlanul későn kelt fel, úgyhogy eléggé kialvatlan, a szemei vörösek, a haja kígyószerűen omlik le széles vállain, s a tükörbe nézve ez ellen próbálkozik tenni. Egyszerűen felfogja egy bőrszalaggal. A szobájában rendetlenség, párnák hevernek mindenhol, egy kettő ki is lyukadt és a tollak szanaszét hevertek a parkettán. Neeem ő biztos, hogy nem fog most ezzel foglalkozni, a porszívó várhat. Fáradtan végighúzza arcán a tenyerét, majd felöltözködik, mert egy köntösben azért mégsem indulhat útnak a társalgóba, mert, hogy azt szemelte ki most magának, mivel valaki hangosan hallgatta a rádiót és ez cseppet sem pihentető a számára. Kikiabált Sawiernek, de mivel ő nem felelt, gondolta, hogy valaki más direkt bosszantani akarja. Szoktak ilyeneket játszani, hogy egymással kiszúrnak. A kilincsre tejszínhab már jól ismert, úgyhogy miközben kifelé igyekszik alaposan megvizsgálja az összeset, miután látta, hogy a mellette lévő szobatársáét disznózsírral kenték be.* - Chh... * Szisszent fel és bezárta maga mögött az ajtót. Út közben elhalad a pletykák mellett, nem csak az újakon akad meg a szeme, hanem a régebbieken is, és savanyú ábrázattal lép be a központi terem ajtaján. Jobbra indul el,a földet nézve, hogy aztán kedvenc fotelét kisajátítsa. Azonban először csak a lilára festett körmöket pillantja meg, majd feljebb nézve, bizony Nati ül vele szemben. Vegyes érzelmekkel viaskodik ahogy végignéz a lány arcán. Sokat változott, előnyére, és úgy tűnik valamiért nagyon elégedetlen. Hát még amikor észreveszi, hogy ki áll vele szemben. A magasan fölé tornyosuló árnyék miatt muszáj, hogy észrevegye, de előbb akar megszólalni mint a lány.* - пока Nati. * Köszön neki oroszul. Gondolkozott egy darabig, hogy megszólítsa-e, de úgy érzi, hogy tisztázniuk kell nem egy dolgot és ez így a tisztességes.* - Azt hiszem valamit meg kell beszélnünk. * Mondja komolyan a lány szemébe nézve és kíváncsi, hogy egyetért-e vele. Látta Boris üzenetét a pletykafalon, talán még arról is szót ejt, de most teljesen más dolgokról akar beszélgetni.*