Chris Strife lakása

Vendég

*És akkor van az, hogy Rashny bármennyire is élvezi a kommentárt, piszkosul kimaradva érzi magát, hogy neki nincs ilyen szarkasztikus, hordozható, szőrös dumaládája. Egyelőre még egészen jól bírja, beletörődött, hogy a francoskák így jártak, na de ha összefut Reubennel... utána nagyon irigy lesz, az egyszer biztos.* - Nem is tudom, miért lenne bárkinek nehéz elképzelni téged vidám, hiperaktív, napfény-és-nyalókák fiúként. Komolyan, ötletem sincs. *És még véletlenül sem csöpög az irónia a hangjából, áh. Chris mosolyát nem látja a kommentje után, egyrészt mert mögötte áll, másrészt mert csukva vannak a szemei, de visszaszorítja Chris kezét, és mikor a másik megfordul, akkor már ő is kinyitja a szemeit hogy ránézzen. Arra, hogy elmondja-e majd, mit jelent, először csak finoman megvonja a vállát, majd arra, hogy próbálják meg, kicsit meglepődik. Hirtelen éri, de aztán halványan elmosolyodik.* - Régen szerettem valahol annyira lenni, mint itt. Amikor ide jövök, ugyanúgy érzem magam, mint a régi házban, ami összedőlt... az utolsó helyen, ami a miénk volt. Mindketten jól kijöttök Relceyvel, és imád titeket. Nem akarok elmenni. Ezt jelenti, csak a mi nyelvünkön rövidebb. *Francokat, angolul, franciául, minden földi nyelven rövidebb lenne, ha nem körbeírná, hanem kimondaná. De nem, azt egyelőre még csak az anyanyelvén képes. Majd talán később.* - Akkor lehet Noelnek is szólni kéne, hogy megpróbáljuk... *Jegyzi meg, és mivel Relcey már úgyis alszik, a kezénél fogva áthúzza Christ a másik térfélre.*

Vendég

*Lilith pedig minden bizonnyal Juliette-el együtt lelkesen kommentálják az eseményeket. Pláne ha még Pereus is becsatlakozik akkor van ám jó kis daimón-kommentár. Mint három rossz vénasszony (vénember Pereus esetében) akik nem bírnak ki semmit kommentár nélkül. Arra, hogy bizonyítékot kér, felkacag.* - Majd egyszer megmutatom az emlékeimet. Neked is meg Noelnek mert Noel agya is kisülne, ha meghallaná ezt, gondolom. Valamiért mindenkinek nehéz elhinni. *Hát igen, nem is értem miért olyan nehéz ezt elhinni, Chris. Komolyan, meghaladja a képességeimet. Csak dől neki Rashnynak, és elmosolyodik arra, hogy legyenek együtt elcseszettek. Akárhogy is nézzük, mindhárman elég durván szétcsúsztak, egyikükkel se bánt éppen kesztyűs kézzel az élet. Finoman megszorítja Rashny kezét, és az elsuttogott szóra (szavakra?) kinyitja a szemét és lassan megfordul, hogy szeme álljon a fiúval.* - Egyszer majd megmondod nekem mit jelent? *Kérdezi komolyan, majd szabad kezét felemeli, és végigsimít Rashny haján.* - Rendben van. *Mondja ki hirtelen.* - Rendben van, próbáljuk meg. *Mondja, mélyen belenézve Rashny szemeibe, és teljesen komolyan gondolja jelenleg.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét Lilith kommentjére. Valljuk be, határozottan megkedvelte a spánielt is, és nem csak azért, mert Chris része. Elsőre iszonyatosan furcsa volt, hiszen még soha nem látott daimónt, erre tessék... Noelnek is van, Chrisnek is van, beszélő állatok, akiknek emberi értelmük van, akik folyton itt vannak, és akik bizony lelkesen belepofáznak a társalgásba, ha éppen úgy adódik. Valljuk be, először rettentően idegesítették, és lehet, hogy hozzájuk vágott volna valamit a puszta létezésükért az első napokban (hetekben), ha nem lélekdarabok lettek volna. Na, a lényeg, hogy fokozatosan megszokta őket, és mostanra megimádta a két daimón cinikus, a párbeszédhez igenis hozzáadó megjegyzéseit. De azt, hogy Chris vidám, hiperaktív mitugrász volt, elég nehezen dolgozza fel az agya.* - Erről bizonyítékot követelek, és nem csak szóban, vagy nem hiszem. *Ingatja a fejét. Ariana említésére bólint, megkérdezné, de ahogy mondta, a szóbeli bizonyítékot nem fogadja el... az pedig nagyon jó, hogy Jack nincs megemlítve. Noel nem is nagyon akadna ki, ha feljönne, hiszen elfogadja, hogy Jack igenis fontos része volt Chris életének jó sokáig, de Rashny... mint tudjuk, ő más ebből a szempontból. Aztán csak tartja Christ, és ő maga is becsukja a szemeit, az arcát egészen Chris vállába fúrva.* - Akkor legyünk elcseszettek együtt. Az legalább nekem is megy. *Dünnyögi, és lecsúsztatja az egyik kezét, hogy megfogja Chrisét. Majd néhány idegen, érthetetlen szó hagyja el a száját. Igazából lehet, hogy egy szó... rövid, egybefüggő, és Chris egy kukkot se ért belőle, de már hallhatta néhányszor (nem sokszor) Rashny szájából. Magyarázatot meg persze sose kapott rá.*

Vendég

*Amikor Rashny megjegyzi, hogy nem tudja elképzelni, akkor Lilith szinte felhorkant.* A vidám, hiperaktív mitugrász enyhe kifejezés az akkori időkre. *Jegyzi meg, és Chris nem bír megállni egy kis mosolyt.* - De az már rég volt. Már amikor Noellel megismerkedtem, már akkoriban sem... szóval akkor már nem voltam olyan gondatlan. Ariana tudna mesélni neked a korábbi időkről. *Meg persze Jack, de hát Rashny vele úgyse beszél, meg azért azt jól tudja, hogy Jack olyan pontja a múltjának, a közelmúltjának ráadásul, amit nem túl jó felhozni. Senkinek se. Aztán már kicsivel később ott áll, dől neki a fiúnak, szinte bújik hozzá, és lassan el is engedi a pultot, lecsúsznak róla a kezei.* - A tiéd vagyok, a francba is. *Morogja, becsukva a szemeit.* - Tiétek. Csak félek, hogy ki fog csúszni a kezeim elől. Nem túl jó a statisztikám eddig mit ne mondjak, és félek, hogy túlzottan is fogom... akarni, tudod? És ha túlzottan akarom, akkor azért fog kicsúszni minden a markomból. De túl sokat ér ez ahhoz, és... nem akarom elveszteni ami itt van. És tök mindegy, mennyire félek, mert a lényegen nem változtat, hogy a tiéd vagyok. *Mondja halkan, Rashny karjaiban, nekidőlve, nekitámaszkodva, a szemeit is becsukva. Csak van.*

Vendég

*Jól működik, persze, de mégsem tökéletesen, hiszen ha tökéletesen működne, akkor fel sem merülne, hogy esetleg változtassanak rajta. Mégis felmerül, hiszen bár Noel nem akarja sürgetni Christ, és nem hozza fel a dolgot, Rashnynak valahogy... ez már túúúl sok empátia lenne, amennyi egyszerűen nem szorult belé, bármennyire is kedvel, vagy akár szeret akárkit.* - Lelkes újonc? Valahogy nem tudlak elképzelni vidám, hiperaktív mitugrászként. *Erősen meglepődik majd, hogyha Chris rávágja, hogy márpedig olyan volt, amikor ideérkezett... hiszen ő nem ismerte akkor. Francokat, nem csak ő, még Noel is nehezen tudná elhinni, hogyha látná Chris akkori énjét, amikor ideérkezett az iskolába.* - Lehet, hogy nem ismertél senkit, de mégiscsak megvolt a tapasztalatod az egészhez. Az nem veszik el. *Mondja, kicsit megrántva a vállát, de még mindig Chrishez bújik, átöleli. Aztán a másik belekapaszkodik a pultba, és kimondja, hogy mi a probléma.* - Nem megyek én sehova. Egyszerűen csak... azt akarom, hogy kimondhassam, hogy igenis az enyém vagy, érted? Vagytok. Többesszámban. *Teszi hozzá, ha egészen véletlenül nem lett volna egyértelmű.*

Vendég

*Chris tudja mit akar, csak az a baj, hogy ez megijeszti. Fél, hogy ha kimondja, akkor azzal halálra ítéli ezt a kis jól működő kapcsolatrendszert ami itt van, és egyáltalán nem akarja kockára tenni... de azt is tudja, azt is érzi, hogy ez így nem mehet túl sokáig így, előbb vagy utóbb ki kell mondania valamit. Csak most jelenleg úgy érzi, aközött kell döntenie, hogy gyorsan hulljon szét, vagy lassan, hosszú idő után, hogy még jobban fájjon, amikor véget ér.* - Szokás hatalma, talán. Régen kaptam először vezetőségi rangot, amikor még kis lelkes újonc voltam. Mondhatni. Aztán valahogy úgy voltak velem, hogy rászolgáltam a bizalmukra. Néha elvesztettem jelvényt, előléptettek, lefokoztak... és még az arénázás után pár héttel-hónappal megint kaptam jelvényt. Pedig aztán akkoriban totál nem ismertem senkit. *Rázza a fejét, törölget, amit csak addig szakít meg, amíg lefekteti Relcey-t. Aztán visszasétál, és érzi Rashny karjait a derekán, a fejét a vállán, és csak felsóhajt.* - Nem akarlak elveszteni. Ezt az egészet nem akarom elveszteni, ami itt van. *Mondja halkan, suttogva, leteszi a tányért, és a törlőt, és mondhatni belekapaszkodik a pult szélébe.*

Vendég

*Mikor Chris csak egyetért vele, és a konyhába megy, anélkül hogy ránézne, akkor még van benne annyi dac, hogy ne bánja meg rögtön ahogy viselkedett. Nem, itt még igenis úgy van vele, hogy márpedig semmit nem csinált rosszul, és nem igaz, hogy Chris nem tudja eldönteni, mit akar. Szóval végigdől a kanapén, a lábait feldobva a karfára, a kezeit összekulcsolva a tarkója alatt.* - Nem hangzik kifejezetten izgalmasnak. Miért vállaltad el ezeket egyáltalán? *Kérdezi, majd Relcey valóban lepattog a lépcsőn, jelezve, hogy készen van, és kéri szépen az altatóját. Először nem indul a páros után, majd hangtalanul követi őket. Az ajtóból figyeli, ahogy Chris lefekteti a kislányt, majd odalép, szintén elköszön egy puszival, és megy Chris után... aki ugyanúgy visszamegy a konyhába, és törölgeti a tányérokat. Erre viszont már felsóhajt, és megáll a másik mögött. A kezeivel először csak végigsimít Chris hátán, majd átöleli, az állát Chris vállán nyugtatva. Gondolkozik, mégis mit mondhatna, de nem igazán tudja szavakba önteni amit akar - valljuk be, az érzelmek kifejezése szóban soha nem volt igazán az erőssége. Szóval csak csendben marad, hátulról átölelve Christ, a fejét a másik vállára hajtva.*

Vendég

*Amikor Rashny lesöpri a kezeit, akkor hagyja, és lassan elindul a konyha felé.* - Valóban nem. *Mondja, és csak találomra pakolászni kezd. Az elmosogatott edényeket szépen elrakosgatja, nem fordul meg, nem nagyon néz hátra Rashnyra.* - Új diákok istápolása. Szobát adni, szabályokat magyarázni, útbaigazítani. Járőrözni. Szabályszegőket seggberúgni. Ilyesmi. *Mondja, miközben pakol, nem néz hátra, egyszerűen nem tudja kimondani. Lefoglalja a kezeit, hogy legyen oka valamivel elfoglalni magát, miközben a változatosság kedvéért nem tud mit kezdeni a szerelmi életével. Hurrá. Közben alighanem Relcey is lassan végez, hát a kislányt szépen felkíséri a szobájába, betakargatja, és még énekel is neki egy dalt, amit a kislány választhat, ha már ő kérte az altatót. Amint ez megtörtént, ad egy puszit a lány homlokára, suttogva jóéjt kíván, és visszamegy a földszintre... csak hogy visszamenjen a konyhába, és elkezdjen törölgetni. Pótcselekvés. De legalább nem vágja földhöz a tányérokat egymás után, pedig ahhoz lenne ingerenciája, csak most fektette le aludni Relcey-t.*

Vendég

*Valljuk be, az utóbbi időben, vagyis hát körülbelül majdnem mióta Rashny itt lakik, eléggé egyedi módszereik vannak a problémák és a konfliktusok rendezésére, és ezek általában Christ karmolásokkal a hátán hagyják. Szóval ez nem is annyira meglepő. Most viszont nem igazán van oka a szokásos szájhúzogatására, vagy a hirtelen elhallgatásra és hasonlókra... oké, egészen pontosan eddig nem volt. Viszont Chris szavaira a szerződésről a szemeit forgatja, leveszi a kezeit a másik válláról, és lesöpri Chris kezeit a derekáról.* - Azt hiszem, nem mindig egyezik a humorérzékünk. *Jegyzi meg, miközben visszahuppan a kanapéra. Kényelmesen hátradől, elhelyezkedik, és onnan néz fel a másikra, elvégre még mindig hozzá beszél. Nem hozza fel újra a dolgokat, nem mondja ki, hogy egyszerűen "hivatalos" bizonyítékot akar, hogy márpedig Chris nem fog visszamenni Jackhez, mert... őszintén szólva nem tudja, hova menne egyáltalán, hogyha ez az idill is elveszne. Haza akkor sem, hogyha lenne rá lehetősége.* - És mikből állnak azok a kötelezettségek?

Vendég

*Chris meg azért nem olyan fából van, hogy nagyon hagyja magát támadni még a lakótársai által sem. És az olyan eseteknek volt általában az a vége, hogy Rashny le lett szorítva az ágyra, Chris háta meg tele lett mély karmolásokkal. De ebbe aztán ne menjünk bele. Ugyanis Relcey felspurizik nagyon gyorsan, Rashny meg most már az ellenségeskedés és a támadás helyett átkarolja Chris nyakát, és a szavaira a fiú elmosolyodik.* - Tudtoddal? Ejnye, lemaradtál? Noellel már aláírtuk a szerződést, hogy kisajátítottunk magunknak. *Érezhető a hangsúlyán, hogy poénra veszi a figurát, mint mindig. Mint mindig, ha erre terelődik a szó. Valljuk be, Chris eddigi kapcsolatai mire a végükre értek, leginkább egy repülőgép-katasztrófához hasonlítottak. Talán kicsit tart kimondani, amit mind a hárman pontosan tudnak, hogy ez már egy jó ideje nem kölcsönös megegyezésen alapuló barátság extrákkal kapcsolat közöttük. Egyszerűen már nem az. És ezt Chris is pontosan tudja.* - A kúriában. Eleget tettem diákmentori kötelezettségeimnek. Meg ilyesmi.

Vendég

*Az igazság az, hogy az antiszociális életvezetéséhez képest határozottan elégedett ő is a lakótársaival... ami akár még meglepő is lehet azután, ahogy indultak. Ahogy Noel kifejtette Flame-nek, az első hetekben még vele és Chrisszel is olyan volt, mint a legtöbb idegennel: távolságtartó, és minden apró dologra automatikusan támadó. Elvégre a legjobb védekezés a támadás, ugyebár. Azóta ez egyre inkább elült, bár még most is vannak kibírhatatlan megmozdulásai... például az, hogy túlságosan féltékeny, de ebbe inkább ne menjünk bele. Mikor Relcey megkapja, hogy márpedig akkor legyen gyors, akkor már rohan is fel az emeletre fogat mosni a fürdőszobában. Sőt, még az arcát is megmossa szépen, jókislányként, csak hogy mindenképpen kapjon altatódalt. Rashny pedig, mikor Chris átöleli a derekát, csak a fiú két vállára teszi a karjait, a kezeit összekulcsolva Chris tarkója mögött. Szóval mondhatni átkarolja a nyakát, de mégsem annyira hozzábújva, a karjai nyújtva vannak szinte teljesen.* - Alighanem elsőre azt közöltem volna, hogy nem értem, miért hívsz a drágádnak, amikor nem járunk. Legalábbis tudtommal. *Válaszolja a kérdésre, aztán ő maga is a leányzó után pillant, és vissza Chrisre.* - Merre jártál?

Vendég

*Christ meg igazából az sem érdekli, hogy mit gondolnak. Ez az ő háza, és köszöni szépen, tökéletesen elégedett a mostani felosztással, hogy kik laknak itt. Meg a szomszéddal is. Röviden körbepillant, meg az ajtóra, de nem, Noel nincs sehol. Alighanem még valamikor az este folyamán átmegy ráugrani a srácra, vagy valami, hogy Noel nyávoghasson egy sort, hogy Chris túl nehéz, Chris meg visszavágja, hogy "érdekes, máskor nem zavar".* - De csak ha sietsz, akkor. Úgyhogy igyekezz. *Mondja Relcey kérésére, hogy énekeljen neki valamit, majd ugye végül csak leteszi a kislányt a földre, és megy a bátyjához.* - Én se vagyok hozzászokva, elhiheted. *Karolja át Rashny derekát, miközben tekintetével követi a kislány útját a fürdőszoba felé, ha minden igaz.* - De lehetne cukormázasabb is. Jöhettem volna haza azzal, hogy "drágám, megjöttem". Mennyire vágtad volna hozzám az első kezed ügyébe kerülő dolgot, ami nem Relcey? *Kérdezi vigyorogva, és nem engedi el Rashny derekát továbbra sem.*

Vendég

*Ritkás látogatók, akik jogosan lepődnek meg a babákon, ugyanis valljuk be, a gyerekről maximum Christől hallanak, de mivel soha nem látják... ha gyakrabban járnak ide, akár arra is gyanakodhatnának, hogy Chris csak kitalálja a kislányt, hogy titkolja a babák iránti szenvedélyét. Valljuk be, Rashny még mindig nem igazán rajong az idegenekért, különösen nem a húga közelében, így derekasan tünteti el akárhányszor Blagoy, Jack, Kyle, Cecile, Flame... vagy úgy igazán, igazából bárki megjelenik, szóval csak a babák és hasonló dolgok árulkodnak a jelenlétről. Viszont most nem vendég jön, hanem Chris ér haza, és szépen el is küldi Relceyt lefeküdni.* - Csak akkor, ha énekelsz nekem. *Mondja végül, átkarolva Chris nyakát, és nem nagyon akar leszállni onnan, amíg nem erősítik meg, hogy neki énekelve lesz. Rashny viszonozza a rövid csókot, majd kicsit félredönti a fejét.* - Úgy érzem magam, mint valami romantikus filmben. Nem vagyok hozzászokva az ilyen idillekhez.

Vendég

*Amikor a lány felé szalad, automatikusan hajol le, öleli meg, és húzogatni se nagyon kell, már veszi is fel az ölébe. Nagyon megkedvelte a kislányt, és határozottan örül, hogy egyre jobb állapotban van, hát nem is kell nagyon győzködni ilyenkor, hogy felkapja az ölébe. És mint azt már jól tudjuk, őt nem zavarja a baba-áradat sem, ami elárasztotta a házát. Sőt. Még az esetleges értetlenkedő pillantások sem zavarják, amiket ritkás látogatóitól kap miattuk. A párbeszédet ugyan valóban nem érti, de van egy határozott sejtése. Pláne, hogy ez már sokszor le is játszódott. Szóval egyik kezével megpöcköli játékosan Relcey orrát.* - Hallgass a bátyádra. Későre jár, sipirc fogat mosni és aludni. *Mondja, majd leteszi a kislányt a földre, és aztán Rashnyhoz sétál, rövid csókot adva az ajkaira.* - Megjöttem. *Már csak a "drágám" megszólítás hiányzik előle, és ez az egész jelenet olyan, mint bármelyik romantikus történet egyik nagyon idilli jelenete.*

Vendég

*Márpedig a testvérek határozottan remekül szórakoznak. Mikor Relcey már kivisongta magát a csikizés miatt, akkor elkezdi Rashny haját fújkálni, aki visszafújkál, és ez megy egészen addig, amíg meg nem látja a fiú a szeme sarkából az elsuhanó fekete foltot. Rögtön odakapja a fejét, majd mikor meglátja, hogy Lilith az, megnyugszik. Körülnéz Chris után, de mire megtalálja, Relcey már le is ugrik egy sikkantással az öléből, és fut Chris felé, hogy lelkesen átölelje, majd húzogatja az ingujját, hogy tessék felvenni. Még jó, hogy a fél-démonok eléggé erősek... bár tény, hogy nem nyom valami sokat a leányzó, sőt. Mielőtt idejöttek, határozottan alultáplált volt, azóta azért magára szedett néhány kilót. Rashny csak halvány mosollyal csóválja a fejét, majd nyújtózkodva felkel a kanapéról, és kicsit csettint a nyelvével, mielőtt újra francoskanyelven szólal meg.* - Kilenc óra, lassan ideje lefeküdni. *Mire persze Relcey rögtön tiltakozni kezd, és Chris hiába nem érti, alighanem lehet egy elég jó tippje, miről van szó.*

Vendég

*Pedig de. Pedig éppen most sétál ide, a Jenilia irányából, miközben a napját a kúriában és a környékén töltötte, mászkált. Adta a felelősségteljes Diákmentort, ha már ott van az a flancos jelvénye, meg minden. Gyakorlatilag csak ismerősökhöz mászkált, meg a szobájában lógott. Hiába na, kétlaki gyerek, ott van a jól megszokott szobája is, meg persze a nellondi ház, ahol már jóval több időt tölt, mint az iskolában. De most már végigsietett Nellond utcáin, és kinyitja a bejárati ajtót, és megüti a fülét a gyerekkacaj. Szépen besétál, csöndben becsukva az ajtót, lehúzza a bakancsát, a kabátját, és beljebb sétál egy hang nélkül. Önkéntelenül is elmosolyodik amikor meglátja a testvéreket, de továbbra se szól egy szót se, csak nekitámaszkodik a falnak, és nézi a testvérpárt. Lilith beljebb sétál, vizes bundáját megrázza, és szépen helyet is foglal a helyén ahol általában pihenni szokott, igazából Rashnynak ez tűnhet fel, a kis fekete paca, amint elspurizik.*

Vendég

- Akkor sem kellene csak úgy széthagyni a babáidat. Kinyitom a szekrényeket, babák. Leülök a kanapéra, tuti, hogy ráülök egy babára. Nagyon örülök, hogy örülsz, hogy végre vannak játékaid, de tanuld meg elrakni őket a helyükre. *Tekintve, hogy senki nem szólt hozzá, és a bolgár még mindig nem megy folyékonyan - na meg miért szenvedjen vele ha egymás között vannak -, a saját nyelvükön beszél Relceynek, szépen, nyugodtan, türelmesen magyarázva. A kislány viszont csak lebiggyeszti az alsó ajkát, és megrázza a fejét.* - Én szeretem, hogy össze-vissza vannak! - Ugyan miért? - Mert otthon is így volt. Mindenhol ott voltam. Nem egy helyen, egy táskában minden dolog, hogy csak fel lehessen kapni, hogyha elmegyünk. *Mondja, mintha egyértelmű lenne. Rashny egy ideig nem válaszol, csak szépen elrendezi a babát az egyik polcon, aztán odasétál a kislányhoz, felkapja a karjaiba, és a csakazértis körbepördül vele a szobában, többször, Relcey azonnali visítozása ellenére. Aztán óvatosan, de határozottan ledobja a kanapéra, és ott csikizi tovább, nem is nagyon gondolva arra, hogy valaki hazajönne, épp most.*

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Christopher Strife' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Chris Strife lakása Tiz

Result :

Vendég

//Januári dobás

opál karpereccel
1-27: különleges tárgy
28-40: általad választott különleges tárgy
41-60: mágikus felszerelés
61-71: általad választott mágikus felszerelés
72-82: familiáris vagy személyes tárgy
83-95: relikvia
96-00: ereklye//

Vendég

- Megegyeztünk. *Bólint rá, azért csak bele kell jönnie ebbe az egészbe előbb vagy utóbb. De tutira nem mindig ő fog főzni, legközelebb mondjuk Noel fog. Úgyis olyan piszkosul büszke a francia származására, hát akkor szedje össze magát a konyhában is végre.* - Hát azért neki sem irigylésre méltó a sora. De azt mondják, hogyha az ember a gödör fenekén van, onnan már csak felfele mehet. És itt vagy te, a jóbarátja, hogy segíts neki kimászni onnan... már ha elfogadja a segítő kezedet. *Mondja, elvégre, ő tényleg nincs olyan jóban Nicolasszal, de azért tudja, hogy a fiú hajlamos nem elfogadni a segítő kezet, márpedig hiába Kyle segítő szándéka, ha Nicolas nem akarja, hogy segítsenek neki. A nevetés meg nem Kyle ellen irányult, sokkal inkább magán nevet, keserűen, a saját helyzetén, mert már nem tud mást rajta, csak nevetni, hogy már megint bele van kavarodva a történtekbe, szét van csúszva, bármennyire is most elég jól tudja tartani magát. Látszólag. De Ari tudja, Noel és Rashny, akik vele élnek, tudják, de még Kyle is látja benne a feszültséget, hogy nem igazán van minden rendben. Végül Kyle csak elmegy, mire Chris is feláll a fotelből.* - Majd küldök neked belőle azért fel a cápába. *Mosolyog, és kikíséri az angyalt - akit este valóban az ágya melletti asztalon fogad majd egy kis edény, benne egy adagnyiból az ebédből.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 3:00 pm

*Ő tudta mindig is, a szárnyak azért eléggé árulkodóak. Viszont ugye az sem kellemes, ha tudja, hogy az anyja angyal, csak épp azt is tudja, hogy nem foglalkozik vele és egy idő után már nem is számít a miért. Elmosolyodik a konyha említésére, hát tény, hogy rémesen nagy volt bent a káosz.* -Majd ebbe is belejössz. Párszor még átjövök főzni, aztán egy idő után már te csinálsz mindent, én meg csak kivárom az ebédet, oké? *A kérdésre bólint, hát igen nem sokan tudnak erről, sőt igazából rajta kívül még jó eséllyel senki, bár aztán fene tudja, Nicolas mindig okoz meglepetéseket, néha eléggé negatívakat, de mindig is elég jámbor volt, hogy elnézze ezeket neki.* -Igen. Azt hiszem valami bosszú féle, megölték az apját. Felbontotta az eljegyzést, Nic eléggé ki is akadt. *Bólogat. Hát igen, úgy fest mindenkinek összejönnek a dolgok, ő pedig marad egy nagy váll, amin kisírhatják a bánatukat. Nem baj, megszokta már a szerepet. A nevetés egy picit azért kellemetlenül érinti, fájón kellemetlenül, de nem róhatja fel ezt Chrisnek, igazán nem lenne joga hozzá. Néhány pillanatig csak csendben ül és figyeli a másikat, időnként a konyha felé pillant, majdhogynem várva, hogy mikor lesz kész a kaja, aztán végül feláll és a pulcsiért nyúl.* -Lehet, hogy jobb, ha megnézem, mi van vele, tényleg képes nagy baromságot csinálni, ha valaki nem figyel rá. *Meg akarta várni az ebédet, de nem érzi úgy, hogy ide tartozna, és talán a fájó dolgokat sem érdemes sokat feszegetni, meg egyébként is szívesen segít viszonzás, vagy bármi nélkül. Feltornássza magára a pulóvert, ami nem egyszerű szárnyakkal együtt, de azért megtudja oldani.* -Jó étvágyat, ha kellenék valamikor, szólj nyugodtan, adhatok pár főzési tanácsot bármikor. *Az ajtó felé indul, és nem tartja valószínűnek, hogy nagy erővel lenne visszatartva, így le is nyomja a kilincset és kisurran. Kint szakad fel belőle a sóhaj, majd el is rúgja magát a földtől, irány a levegő, az mindig segít.*

Vendég

*Chrisnél meg azért azt is bele kell számolni, hogy tizenhét éves koráig fogalma sem volt róla, hogy a jó édes apja az démon, és egészen addig a képességek se törtek felszínre benne. Egyértelműen bosszantó dolog.* - Mindenképpen sokkal könnyebb volt így. Persze közel sem volt sétagalopp, de... könnyebb. *Mondja, majd csak bólint, egyszerűen már frusztrálja, hogy soha nem képesek egyszerre sok mindenre rájönni, és legszívesebben már tudná az egész történetet, de igazából nem, és soha.* - Ugyan már, nekem még ez is nagy tudomány. Láttad milyen állapotban volt a konyha, mielőtt eljöttél. *Rázza meg a fejét, hát igen, ehhez még hozzá kell szoknia, meg kell tanulnia sütni-főzni, ellátnia magát.* - Bianca elment? *Hökken meg egy kicsit, mert azért igaz, hogy segített Nicolasnak a nekromanta kicsinálásában, de nem tudta, hogy a lány elment, nincs olyan közel a vámpírhoz, mint például Kyle vagy Ariana.* - Hát akkor nagyon nem irigylem szegény srácot, neki is durván összejött most minden. *Rázza meg a fejét. Arit pontosan tudja, hogy milyen gondolatok emésztik, ha két barát keresztülment azokon, amiken ők ketten, akkor ott már nincsenek titkok kettőjük között. Rosettával meg azért az utolsó kalandon ő is összerúgta a port. Aztán Kyle kiböki a dolgokat, Chris pedig felnevet, röviden, kurtán, miközben ő is lehuppan egy fotelbe.* - Életem története. *Mondja röviden, mert azért lássuk be, neki sincs igazán normális szerelmi élete.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 1:54 pm

*Bólint, érti hogy mire akar kilyukadni Chris az emberség dologgal. Neki e téren az emberi oldala és az angyal már eléggé összeforrt ahhoz, hogy ezzel ne legyen gond, de egyedül tuti, hogy nem viselte volna el, talán még együtt sem valakivel, vagy talán egy valakivel, a fene se tudja igazán.* -Akkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem egyedül voltál. *Jegyzi meg egy félmosollyal.* -Egy kicsit talán olyan, mintha házat építenénk, de sosem találjuk meg az alapjait, és félő, hogy a végén az egész össze fog dőlni, mert túl ingatag. De igazából már az egész néha nem is érdekel, inkább csak úszom az árral és majd lesz valami. *Egyszerűen picit már tényleg bele van fáradva az egészbe akárhogy is nézzük. Már nem akar foglalkozni a dolgokkal, legalábbis akkor nem, amikor nem muszáj. Valamennyire nem is gond, ha épp egysíkú az élete, mert azt is jelenti, hogy nyugodt.* -Jól van, köszi, akkor maradok, bár azért ez nem nagy tudomány tényleg. *Mosolyodik el, majd ellöki magát a konyhapulttól, és átvetődik a fotelbe, ahova a pulcsiját dobta előzőleg. Nem annyira kényelmes, de hát maximum nem dől hátra, amíg sül a kaja, nem lenne értelme a konyhában ácsorogni, ellesz az magában is.* -Igazából a fene tudja, annyi mindenkinek van körülöttem gondja, hogy a sajátjaimat már nem is érzem fontosnak. Nicolas...ez az ikerdolog tudod, meg most, Bianca elment, kissé magába zuhant és tartok tőle, hogy valami nagy hülyeséget fog csinálni. Arin is látni, hogy nincs igazán jól, Rosetta lassan már depressziósnak mondható, el van tűnve, hiába kerestem. Nálad is volt elég gond, ehhez képest nekem egysíkú, vagy legalábbis inkább koncentrálom más bajára, mint a sajátomra. *Fejti ki mostmár kicsit bővebben. Valahogy mindig ilyen volt, másokat helyezett saját maga elé, és idővel tényleg el is felejtette, hogy neki mi jelent gondot. Aztán elmereng picit, majd végül lassan, de kiböki.* -Olyan valakit szeretek, akit nem kellene, de épp ezért inkább foglalkozom mások gondjával, minek őrlődjek rajta?

Vendég

- Egyedül én sem hiszem, hogy kibírtam volna, vagy legalábbis... kevésbé emberien. *Mondja csöndesen, és hát igen, azért nézzünk szembe a tényekkel, fél-démon ő, a lényének egyik felében lángol a pokoli tűz, szinte megfékezhetetlen erő, és ha egyedül van ott, az életéért harcolva, lehet, hogy az emberi fele szépen elsüllyedt volna ott az aréna padlóján. Így viszont ott volt Ariana, aki tartotta benne az emberséget, és talán... kicsit fordítva is, elvégre a lány is vérfarkas, benne is megvan a pusztító erő. Tartották egymásban az emberséget. Kényszeredetten bólint Kyle újabb szavaira.* - Persze, nincs értelme agyalni rajta, de ez... félévente történik valami, amikor megtudunk pár dolgot, az egész olyan, mint egy szuper nehéz kirakós, aminek hiába vannak meg már darabkái, elég sok, egyszerűen nem áll össze a kép, mintha egy nagyon fontos darab még hiányozna. Egy, vagy több. És persze, nem éri meg rajta rágódni, de akkor is... bosszantó. *Rázza meg a fejét a végén, majd röviden felnevet.* - Ne is mondd. Ritka pocsék a karmám. *Mondja derűsen, mintha nem is a saját életéről beszélne.* - Nem hiszem el, hogy tökéletesen egysíkú. Ebben az iskolában nincs semmi, ami egysíkú lenne, no hát te tudod. És ne butáskodj. Ha már segítettél elkészíteni, akkor nyugodtan maradhatsz enni. Nehogy már kihasználjam galádul a főzőtudományodat.

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 1:07 pm

*Elmosolyodik a babára pillantva. Igazából nem zavarja a dolog, sosem volt ilyen babafóbiája, bár tény, hogy ha valami ijesztő fajta lenne és mondjuk késő este lenne, meg sötét...de nappal van és a baba sem vészes, no meg még csak egyedül sincs.* -Igen, ennyiben pozitívabb, én azért nehezen viseltem. Eléggé le is ugattam Rosettát, szerintem most kissé fúj is rám e miatt. *Rázza meg kicsit a fejét. Nem tehet róla, van benne elég feszültség, és az, hogy nem tudott szállni, hogy el voltak zárva...tuti nem bírt volna ki kilenc hónapot.* -Azt hiszem én nem bírtam volna ki, amit ti Arival. *Teszi még hozzá. Erősnek gondolta magát mindig, de mindenkinek meg van a maga kriptonitja, neki az ha nem repülhet amennyit és amikor akar. Kínozhatják bármivel, ez az az, ami miatt képes lenne megtörni. Az angyalhúsra elmosolyodik, nem azért nem szándékozik belevágni magát, meg hát bizonyára az ebéd a kis családnak készül, és a leányzó jó eséllyel kiborulna egy sült ujj látványától.* -Igen, valami úgyis lesz majd, főleg ami történt azt mutatja, hogy ez nem csak ennyit jelent. Én sem értem az egészet, de hát kár is rajta agyalni, attól nem oldódik meg ugye? *Önkéntelenül elmosolyodik a morgó Christ látva, aztán zavartan kapja el a fejét.* -Lehet, hogy mindent, azért ér most ennyi kellemetlenség ebben az életben. *Megint inkább csak elvicceli a dolgot, úgy egyszerűbb. A szalutálásra elneveti magát, azért jó, hogy eljött, pedig hezitált reggel eleget, hogy van-e értelme egyáltalán.* -Pihenj katona! *A kaja végülis a sütőben végzi, úgyhogy kézmosás után megint nekidől a konyhapultnak, és úgy válaszol kicsit váll rántva.* -Oh velem? Nem sok minden, az én életem igazából eléggé egyszerű, mondhatni egysíkú, nem sok érdekes történik benne. A kajának kell egy háromnegyed óra, addigra majd eltűnök, gondolom együtt esztek családilag. *Oh, nem isten ments, hogy betolakodjon.*

» Christopher Strife karakterprofilja