Chris Strife lakása

Vendég

First topic message reminder :

Chris Strife lakása

Chris háza közvetlenül a Noelé mellett található. Annyira, hogy összeér a két ház - ikerházakról van szó ugyanis, így kívülről szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mintha Noelé megtükröződött volna... a változások belül tapasztalhatók meg.

Talán elszédülsz, amikor felnézel, hiszen a lépcsők jóval nagyobb házat sejtetnek, mint amit mutatnak, ám mindez csak az előző tulajdonosok által keltett igen ügyes illúzió. Vagy mégsem? Mintha kicsit tértágított lenne az egész ház, nagyobb lenne belül, mint amilyennek látszik, máskor meg teljesen olyannak érződik, mint amilyet várnál. A berendezés modernnek nem mondható, kicsit klasszikusabb stílust idéz, de nem olyan régiesek, mint a szomszédban. Az étkező, a konyha, és a nappali egy helyiséget alkotnak odalent, illetve lent van egy fürdőszoba is, az emeleten pedig egy hálószoba, egy vendégszoba, és még egy fürdő található. Illetve ott van még a pince, és a padlás, telis tele régi kacatokkal.
Chris, bár továbbra is sok időt tölt az iskolában, illetve a szomszédban, általában a felső emeleti hálószobát lakja be. Viszont, ha azt hiszed, hogy vendégszobába bármikor becsövelhetsz, hamar megcáfolnak, ugyanis Chrisen kívül Rashny, és a kishúga, Relcey is itt élnek, tekintve, hogy a lány még túl kicsi ahhoz, hogy az iskola diákja lehessen. Valamint lássuk be, egy háborús helyzet elég volt, és itt nagyobb biztonságban van a kislány, mint az iskolában lenne.
Valamint kissé muglikra emlékeztető dolgokat is találhatsz: nem csak a konyhában lelhetsz kávéfőzőre, vagy kenyérpirítóra, vagy a nappaliban televízióra, hanem internet-kapcsolattal rendelkező számítógépet is találhatsz. Természetesen mindez csak mágia segítségével működhet itt.

Vendég

- Megvagyunk, bár mindenhova babák vannak eldugva. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja. *Bök rá a babára, ami szépen ott ül a pulton, és "nézi" őket. Szerencsére nem ijesztő baba az, sokkal inkább aranyos meg szép, ez most éppen kisebb fajta, a nagyobb az most máshol van. Vagy még mindig a fotelben ül? Vagy már megint. Relceynek szokása elrejtenie a babáit, hogy a fiúk jól meglepődjenek, amikor kibucskáznak a szekrényekből.* - Hát elég pocsék volt. De azért legalább most megvolt a mágiánk, nem úgy, mint a fogságban. Még ha nem is annyira erősen, de meg volt. Nem volt meg annyira az a kiszolgáltatottság-érzés, mint ami az arénabéli hónapokban volt. *Ingatja a fejét, majd amikor Kyle megvágja a kezét, akkor felszisszen, és már mozdulna is a fiú mellé, de az angyal már be is gyógyítja a saját kezét.* - Óvatosan, angyalhúst azért nem szeretnék tálalni. *Mondja, majd felsóhajt, és csak nézi tovább, ahogy ügyeskedik Kyle.* - Hát igen, lenyugodtak. De te is pontosan tudod, milyen ez az iskola, úgyse marad ez sokáig így. Úgyis fog történni valami, újra derülnek majd ki dolgok... ez az egész vérvonalas-újjászületős dolog is... *Felsóhajt, és megint megrázza a fejét.* - Legalább tudnánk, hogy előző életeinkben mit csesztünk el. *Morog, de esélyes, hogy csak akkor tudják meg, ha már túl késő lenne, aztán amikor Kyle végzett az összerakással, akkor játékosan szalutál egyet.* - Igenis, Gordon Ramsey. Bár te kevesebbet kiabálsz. Akkor Jamie Oliver. *Vigyorog, és szépen be is teszi a sütőbe az ételt.* - És veled mi újság? Ne csak én beszéljek már.

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 12:33 pm

*Valahol bizonyára ő is örülne egy ilyen nem tipikus családnak is. Jó rendben ott az apja, de egyrészt messze is van, másrészt pedig egyetlen fő, más mint az, mint mondjuk Arinak a sok Ravenwoddal. Sőt mostmár Nicolasnak is kibővült a családi kör, előkerültek a titkolt unokatestvérek, még ha nem is örül nekik, akkor is család. A hús vagdosása közben figyel Chris magyarázatára, időnként bólint, hümmög, de többnyire arra figyel, amit csinál, mert igazán nem akarna megszabadulni az ujjától vagy ilyesmi.* -Értem már, akkor rendes tőled, hogy befogadtad őket. És biztosan jól meg vagytok, néha jó, ha sokan veszik körbe az ember, eltudja terelni a saját gondolatairól a figyelmét. *Teszi még hozzá, hiszen azért lássuk be egyedül élni baromi kellemetlen lehet, azért jó, hogy vannak szobatársai, nem is tudja, hogy bírná-e mondjuk egy lakásban csak ő. Nem csoda, hogy fel sem merült benne, hogy ne adj isten legyen itt bármiféle lakása, minek? Aztán már többet pillant oldalra, hiszen kényesebb a téma, de legalább kap választ, az is valami, hiszen tudja jól, hogy Chris néha hirtelenebb alkat, és igazán nem szeretné kihúzni nála a gyufát egy rossz kérdéssel.* -Persze, megértem, én már önmagában sem bírom a bezártságot, de nektek még rosszabb lehetett Arival, hogy újra. *Jack említésére azért már nem tud nem oldalt pillantani, ez bőven elég is arra, hogy megcsússzon kicsit a kés a kezében és úgy istenesen belevágjon a tenyerébe, amivel a csirkét fogta át. Felszisszen, de nem az a fajta, aki nem bírja jól a dolgokat. Összeszorítja a tenyerét, és hamar elő is kerül a pálcája, hogy rendbe tegye a dolgot.* -Nem mondom, hogy együk véresen... *Húzza el kicsit a száját, aztán irány a csap, lemosni, de szerencsére legalább már nagyjából meg volt amúgy is a vagdosással.* -De örülök neki, hogy lenyugodtak a dolgok körülötted kicsit. *Teszi még hozzá egy félmosollyal, aztán a fűszerek után nyúl. Kikever egy kis tojást, leheltnyi tejjel, és a fűszeres lisztben forgatja át a tojás után a hússzeleteket, majd a krumpli tetejére pakolássza.* -Mehet a sütőbe kedves kuktám!

Vendég

- Persze, hogy nincs vele gond. Nem is úgy értettem. *Ingatja a fejét, akárhogy is nézzük, ami itt van, az aztán minden, csak nem tipikus "család". De azért van, és ez a lényeg. Aztán kérdezi Kyle, hogy hogy kerültek ide, Chris pedig annak rendje és módja szerint válaszol is.* - Noelé a szomszéd ház, biztos láttad kívül, hogy ikerházak, és vele már jó ideje összebarátkoztunk, hát én is megvettem ezt. Rashny és Relcey meg... nem erről a létsíkról származnak. Aztán én átkerültem oda egy kicsit véletlenül, megmentettem mindkettőjüket egyszer, meg aztán ők ott nem voltak biztonságban, hát átjöttek ide. Itt meg nem volt hol lakniuk, a Vidámpark elhagyatott bódéiban húzták meg magukat, amikor rájuk akadtam véletlenül, és felajánlottam, hogy beköltözhetnek ide. *Magyarázza a történetet, majd miután végzett a vajazással, megtörli kicsit a kezét, és elkezdi a krumplit pakolni. Utasításokat követni az megy, pláne konyhában. Mert ott biztos nem tudja jobban a dolgokat. Arra, hogy feszült volt, csak kicsit féloldalasan elmosolyodik.* - Talán kicsit korai volt, tudod? Az egész aréna után ilyen hamar megint elzárva mindenkitől. Ráadásul az exem akkora barom volt, hogy... de hát láttad. *Int egyet, elhessegetve a gondolatot, hát igen, Kyle is látta, amikor Chrisnél elszakadt a cérna, és felkente Jacket a falra a múltba tett kirándulásuk alatt.* - Szóval eseménydús volt, de hát most egy kicsit úgy fest lehiggadtak végre a dolgok.

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 12:10 pm

*Megcsóválja a fejét a csepp általánosításra, de végülis nem meglepő, általában így szoktak ezzel lenni. Neki fura, hiszen az apja igazából egy személyben volt az apja és az anyja is, szóval nem igazán voltak meg előtte ezek a hétköznapi szerepfelosztások.* -Az apuka is főzhet, nincs ezzel gond, de hogy kerültek ide? Mármint eddig még nem hallottam erről a kis családi idillről, vagy hogy fogalmazzak. *Apró mosoly. Jó hát lássuk be többnyire inkább bajtársi viszonya volt mindig Chrisszel, nem kifejezetten vannak a mély lelki egymás felé megnyílás állapotában, szóval nem csoda, ha nem tud túl sokat a kapcsolatrendszeréről. E képre pillantva csak újra felnevet kicsit.* -Oh, igaz, hogy is téveszthettem el! *Közelebb lépdel hát a hűtőhöz megnézni a hús fajtáját.* -Csirke lesz, de nem adok órákat, miről ismered fel. *Dönti oldalra picit a fejét, nem valószínű, hogy Christ annyira mélyen érdekli a dolog. Kiveszi hát, csirkemell, és szépen szeletelni kezdi, mivel a krumpli már kész, karikázva.* -Ha meg vagy, a krumpli mehet is a tepsi aljára, szépen szórd el egyenletesen, arra tesszük majd a húst. *Magyarázza tovább, majd kicsit torok köszörül. Igazából érdeklődni jött, hogy hogy van a másik, de nem biztos benne, hogy érdemes lenne most felhozni a témát. Aztán végülis a hússzeletelés közben mégis úgy dönt, hogy csak előhozakodik vele.* -És amúgy hogy vagy? Csak a vak nem látta, hogy kissé feszült voltál a megszokott éves börtönkaland alatt. *Próbálja azért egy kicsit viccesebb köntösbe öltöztetni a témát.*

Vendég

- Én is azt hittem messze van, és nézd meg. Apukát játszom, és mégis én főzök. Legközelebb Rashny főz, úgyis megegyeztünk, hogy ő az anyuka. Noel meg az idegesítő nagybácsi. *Mérgelődik, de persze csak úgy magába, esze ágában sincs igazából mérgesnek lennie - szeret ebben a kis "családban" élni. Kicsit szét vannak csúszva, kicsit megtörtek valamennyien... de összetartanak.* - Nem, ez vagyok én. *Bök rá a másik sápadt figurára.* - Nem ismered fel a fantasztikus vonásaimat? *Vigyorog, majd ugye megkapja a kezébe a vajat. Na azért nem teljesen reménytelen eset ő, ezt még azért meg tudja oldani. Aztán rákérdez megint, hogy milyen hús, mire vállat von, és csak a hűtő felé mutat.* - Hát mit tudjam én, Rashny vette, amennyit én értek a húsfajtákhoz, tőlem akár patkányhúst is hozhatott. Na jó nem, ahhoz túl sok. Ránézésre valami szárnyasnak néz ki, legalábbis szerintem, de mondom, amennyire én értek hozzá... *Vonja meg ismételten a vállát, majd csak folytatja a tepsi kivajazását.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 10:43 am

*Védekezőn emeli fel a kezét immár nevetve.* -Jól van, jól van! Nem tudhattam, és azt hiszem az még elég messze van, se lakás, se... *Elharapja a mondatot és inkább a papírlapra siklik a tekintete, gyors témaváltásként egy szárnylendítéssel már a hűtőnél is terem. Na jó, ezt nem kellett volna, kis helyen igazából nem férni el ekkora szárnyakkal. A mozdulattal sikerült is leverni a már elővett adag krumplit a földre. Hátrapillant, aztán csak vállránt és a képet nézi meg.* -Ez vagy te? Vagy ez? Cuki! *Kicsit homlokráncol, de mosolyog, csak furcsán hangzik a szájából a cuki szócska. Aztán megfordul, és amíg Chris szavaira figyel, nekiáll felszedni a krumplit, aztán a másik el is megy liszt után nézni.* -Most nem hiszem, hogy érdemes lenne nekiállni darálni, szóval jó lesz akkor a liszt szerintem. *Bólint egyet, de amíg azért a másik keres, szépen nekiáll pucolni. Biztosan talál valamit, kést, ilyesmi, amivel megtudja hámozni a krumplikat, hogy annyival beljebb legyenek. És persze előkerül valahonnan minden bizonnyal egy tepsi is, aztán újra a hűtőt célozza meg és valahonnan hátulról sikerült túrnia egy kisebb darab margarint is. Ezt nyomja Chris kezébe.* -A harci feladat, nem lehet elrontani, de tényleg! *Széles vigyor.* -Kend ki a tepsit a margarinnal, mindenhova kerüljön, addig összevágom szépen a krumplit. És akkor milyen hús is van?

Vendég

*Kyle megjegyzésére a babáról felkap egy fakanalat, és azzal fenyegeti meg az angyalt.* - Naaagyon vicces, mondhatom. Meglátom, milyen lesz a te lakásod, ha neked kell majd egy tíz év alatti két lábon járó Disney hercegnővel egy fedél alatt élned. Hoppá, ez leesett. *Hajol le a földre, és felemel egy papírlapot, ami alighanem a lendületes hűtőnyitás miatt kicsúszott a hűtőmágnes alól, de most Chris szépen visszateszi. Kyle láthatja, hogy egy kislány rajza az, négy alakot ábrázol, az egyik láthatóan egy kislány, sötét hajú, sötét bőrű, egy hasonló módszerrel rajzolt idősebb, fiú alak, és két sötét hajú, fehér bőrű fiú, akik mellett mindkettő mellett ott egy sötét paca. Igen, a kettő közül az egyik minden valószínűség szerint Chris. Aki figyeli Kyle magyarázatát, és bólogat.* - Értem. Anya engem sose engedett a konyhába, maximum a süteményeket keverni, meg szaggatni, meg ilyenek. Azokban segíthettem. *Mondja, majd megvakarja a fejét.* - Megnézem a kamrában, bár ott főleg csak zöldségek vannak még, de hátha. *Mondja, majd a konyhából nyíló ajtón át kilép a konyhába, és lassan visszasétál.* - Találtam egy kis lisztet, meg pár elszáradt zsemlét. Nem száradt zsemléből van a zsemlemorzsa?

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 10:07 am

*Neki szerencsére a tűzzel nincs ilyen problémája, nem sok köze van a tűzhöz, így hát nem is kifejezetten gyújtogatós típus, meg azért elég ügyesnek is mondható. Elmosolyodik csak felrázva, akkor inkább nem feszegeti, hogy mi is történt itt, de annyi biztos, hogy kissé katasztrófa helyzet van. Nekidől a konyhapultnak és úgy hallgatja végig a hozzávalók listáját, pörögnek az agytekervények, hogy vajon mit is lehet ebből összehozni. De végülis szinte bármit, egész jó a felhozatal, legalábbis fogjuk rá. A babára azért egy picit felszökik a szemöldöke.* -Azt nem használjuk fel azt hiszem, és nem tudtam, hogy ennyire...érdekelnek a babák. *Szélesen elvigyorodik. Azért valamennyire sejti, hogy nem arról van szó, minden bizonnyal nem Chris babája, még lehet, hogy az előző tulajé, vagy...valami eltitkolt gyerek? Na akkor tuti, hogy leesne az álla. Inkább visszatér a kaján való gondolkodásra, és csak lassan bólint.* -Értek nagyjából. Az apám tudod kovács, és mivel mindig ketten voltunk, elég hamar megtanultam segíteni mindenben, ha arról volt szó és sokáig dolgozott, akkor én csináltam a vacsit. Nem olyan nehéz, bele lehet tanulni. *Magyarázza, miközben ellöki magát a konyhapulttól és kicsit körbejár.* -Kéne egy nagyobb tepsi, és valami zsiradék, amivel majd kikenjük, margarin, esetleg zsír? Vagy esetleg alufólia, ha más nincs, mert különben az egész leég. Csinálunk valami rakott történetet, okés? Kelleni fog a krumpli, hús, milyen hús van? Tojás, tej, végülis az sem rossz, keverve, a panírhoz mondjuk. Fűszer, a tészta nem kell. Nincs esetleg liszt, zsemlemorzsa? *Körbepillant. Hát azért lássuk be elég hiányos a felhozatal, ami azért érthető, ha a lakók nem kifejezetten konyhaművészek.*

Vendég

*Hát igen, Chris meg gyakorlatilag az anyjával nőtt fel, meg egy darabig egész családdal, de utána is csak az anyja volt ott - és persze, anyuka befogta gyakran segíteni egy szem fiát, de azért tűzhely közelébe még nem engedte az akkoriban igencsak katasztrófamágnes fiút. Akkoriban hajlamos lett volna felgyújtani a házat. Ha őszinték akarunk lenni, ez a veszély még mindig nem teljesen kizárt, bár talán, hogy itt van Kyle, már nagyobb a biztonság. Valamivel.* - Hagyjuk inkább *Legyint arra, hogy mit művelt, nem, inkább ne menjenek ebbe bele. Hogy mi van itthon... kinyitja a hűtőt.* - Tej, tojás, van itt még némi hús is... *Bezárja, körbenéz pult alatt.* - Krumpli, sárgarépa... *Felegyenesedik, szekrény kinyit, kiesik belőle egy játékbaba, Chris csak reflexből elkapja, leülteti a pultra, és mintha mi se történt volna, magyaráz tovább.* - Vannak fűszerek, és még egy fél csomag makarónitészta. Igen, ennyi van itthon. Na ebből mit lehet? *Fordul meg, Kyle felé, kezeit csípőre téve.* - Ezek szerint te értesz hozzá?

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 9:42 am

*Jó hát lássuk be van annak előnye is, ha az ember, vagyis a fél-angyal az apjával nőtt fel ketten és nem volt anyja, aki főzze az ebédet. Így aztán nem csoda, ha elég korán megtanult összecsapni egyszerűbb kajákat, majd idővel bonyolultabbakat is, hiszen amikor az apja dolgozott, muszáj volt segíteni, ha mással nem, akkor hát ezzel. Bár a muszáj itt nem a rossz értelemben olvasandó, sosem érezte ezt tehernek, hiszen nagyon is hamar megértette, hogy az apja nagyon sok mindent tett azért, hogy szépen éljenek, így hát sosem kárhoztatta érte, hogy neki is segítenie kell a ház körüli munkákban, és persze a kovácsmesterséget sem utolsó, hogy így kitanulhatta. Az azért nem rossz, ha már eleve úgy lép ki valaki az életbe, hogy van egy szakma a kezében. Egy pillanatra megrezzennek a szárnyai, amikor Chris megragadja a csuklóját, aztán csak egy mosollyal lép be, persze nem látszik rajta, hogy a szíve hevesen kalapál.* -Valamelyest megy igen? Ha jól sejtem, akkor te nem vagy egy konyhatündér. *Beljebb lépdel, kabátja ugyan nincs, de a pulcsit ledobja az egyik fotelbe, miután nagy körülményesen kibújt belőle. Na hát lássuk be, bazi nagy szárnyakkal azért egy koránt sem mondható egyszerűnek. Majd meg lesz a kihívás az öltözésnél. A konyhán végigpillantva már egyértelművé válik, hogy Chris jó eséllyel nem kifejezetten főz jól, vagy inkább egyáltalán.* -Huh...mit műveltél? Vagyis, mit próbáltál itt művelni? *Picit oldalra dönti a fejét, hogy felmérje a terepet, majd félreteszi a szakácskönyvet, arra most nem lesz szükség. A fánkot egyelőre letesz az asztalra.* -Jó lesz az desszertnek. Készítsünk valami egyszerűt oké? Lássuk, mi van itthon? *Nem túl járatos azért a srácnál, szóval nem akar nekiállni szekrényeket, meg hűtőt nyitogatni.*

Vendég

*Agglegények élete nem túl könnyű, pláne, hogy azért enni is kell valamit, és nem lehet folyton étkezdékbe járni, rántottán, tükörtojáson, pirítóson, és sajtos tésztán élni. Három fiatal férfi még csak-csak, de egy kislánynak, még ha nem is ember, rengeteg tápanyagra van szüksége, így hát Chris teljesen elveszve egy szakácskönyvet lapozgat. Még csak fél tizenegy, ugyan, de mire ő eldönti, hogy mit csináljon, ellenőrzi, hogy van-e minden, nincs, akkor keressen mást, az jó lesz, hozzákezd, egyszer elrontja, dobhatja ki az egészet Lilithnek, aki csak "ugye ezt nem gondolod, hogy megeszem"-pillantással néz rá, és fennkölten ott hagyja, szóval Chris fel is takaríthatja, és kidobhatja, hozzákezd az ételkészítéshez megint, és mire elkészül, és ehető lesz, na talán akkor jók lesznek ebédidőben. Pláne, hogy még látogató is jön, mire talán kicsit túl gyorsan is dobja félre a szakácskönyvet, és rohan kinyitni. Elég lazán van öltözve, póló, meg nadrág, semmi extra, de szinte feltépi az ajtót.* - Ó, szia, Kyle, mondd, hogy tudsz főzni. *Mondja köszönésképp, és szinte behúzza az angyalt a házba.* - Komolyan, muszáj vagyok összedobni valamit. Ó, fánk? Ha elrontjuk, akkor az lesz az ebéd. *Mondja, miközben a csuklójánál fogva húzza befelé Kyle-t a konyhába.* - A kabátodat csak dobd le az egyik fotelbe.

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szomb. Jan. 05, 2013 9:13 am

*Nem, nem azért jött erre, mert Nicolas piszkálja az egész miatt. Úgy sem fog e téren hallgatni rá, szépen megtartja magának azt, amit gondol, és érez, és ennyi. Egyszerűen csak attól függetlenül nem akar sem távolságot tartani, ahogy eddig sem tette, miért változott volna most bármi is? Az éjfekete szárnyak valahol az ajtó előtt nem sokkal záródnak össze, ahogy földet ér. Igen, egyszerűen mindenhova repülve közlekedik, mert...az úgy az igazi. A kezében egy kisebb doboz, kellemesen édes illat száll belőle. Közelebb lép az ajtóhoz, oldalt pillant, hiszen ikerház, odaát is lakik valaki, aztán végül emeli a kezét és kopogtat. Szimpla megszokott öltözet van rajta, sötét kék, majdnem fekete farmert visel, egyszerű fekete bőrcsizmát, felül pedig egy kapucnis sötétkék pulcsi. Nem mindig öltözik ennyire sötétben, de azért előfordul, most egyszerűen ezek a cuccok kerültek a kezébe. A pulcsi alatt meg amúgy is egy világos zöld póló van, maximum az ugye jelenleg nem látszik. Amennyiben ajtónyitásra kerül sor, kipattintja a doboz tetejét.* -Fánkot? Van csokit, azt hiszem, vaniliás, meg epres. Bár már a fene tudja, többfélét válogattam, szóval lehet köztük meglepetés is. *Apró mosoly.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 10:46 pm

*Puffannak, majd a csiklandozás után elterül Chris meleltt, hátán fekve, a földön, és csak nézi a plafont, mint valami gyerek, és halkan szuszog, hallgatja a másik zihálását, majd ahogy arrébb tolják, cak somolyog tovább, és nyújtózik egy nagyot.* -Mondj még ilyen kedvességeket, szeretem ha bókolsz. *morogja, dorombolja, ahogy tetszik, olyan Jackesen, játékosan csipkelődve teszi ezt is. Aztán a szavakra csak még egyet nyújtózik, majd feltápászkodik, lerázza magát, és a köpenyéért megy.* -Így már értem. Azt hittem, hogy új hóbortod a babázás.. megnyugodtam. *mondja, halovány, sanda félmosollyal, majd ahogy a hátán simítanak végig, finoman, kellemesen borzong bele. Mintha.. hiányzott volna neki ez a fajta közelség, hisz annyira elzárt mindenkit. Aztán még megáll, mielőtt menne, egy fél pillanatig eltöpreng, hogy mennyire szabad az ilyesmit, aztán nemes egyszerűséggel vetődik, átöleli Christ, hozzábújik, de csak egy kicsit, s a fülébe súgja:* -Kösz mindent! *aztán már el is engedi, mielőtt felocsúdhatna, rákacsint, és macskájával egyetemben kiveti magát az utcákra, hogy valami vacsora után nézzenek. Ha mást nem, hát a szokásos Elinor-vacsora jön, vagy esetleg beugrik Xavierhez, mert miatta száműzették ki Nellondból. Még elválik, de biztos, hogy kerít magának egy kellemes emberi teremtést, akiből jóllakhat, aztán utána megnézi azt a bizonyos házat is.*

Vendég

*Valóban váratlanul éri az egész, és puffan is a földön annak rendje és módja szerint, és még visít is mellé. Ahogy kell. Ha a szomszédok hallják, biztos nem nagyon tudják mire vélni, hiszen még egyikük se csiklandozta meg Christ. Még. Ne adjunk nekik ötleteket. Aztán véget ér, és Chris zihálva fekszik a földön, a plafont fikszírozva, zihálva.* - Állat. *Jegyzi meg tömören, majd finoman arrébb tolja Jacket, hogy fel tudjon állni a földről.* - No de későre jár, a lakótársaim lassan visszaérnek alighanem, és van egy kislány is, akinek lassan már ágyban lenne a helye. Felajánlanám, hogy aludj valahol, de így bizony a vendégszobám is foglalt, így nem tudom. Meg aztán... ettél te már ma? Olyan sápadt vagy, mint akinek teljesen leállt a vérkeringése. Ideje kicsit felpezsdítened magadat. *Mosolyog, bátorítóan végigsimítva Jack hátán. Ebben tényleg csak bátorítás van, semmi több, hogy ideje Jacknek elindulnia most már az útján arra, hogy rendbejöjjön. Ő megadhatta a kezdő lökést, ő segítheti, de Jacknek kell eldöntenie, hogy el akar indulni. Szóval, ha Jack elindul, akkor kikíséri, majd felsóhajt, és lassan visszafordul a ház belsejébe.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 10:04 pm

*A változatlan dolgok sorába illik, hogy Jack kifejezetten élvezi, amikor Chris úgy sikítozik, mint egy kislány. És ez akár a babákat is magyarázhatná.. de valahogy mégsem. Amikor aztán mégjobban összeborzolják, és megkapja, hogy a fiú egy cseppet sem riad vissza, akkor halkan morog megint valamit, majd egy laza mozdulattal kapja el a másikat, úgyis össze van fonva a karja, emg egy kicsit gyorsabb is ez a mozdulat, mint akarta, de nem teljes vámpírgyorsaságú, és már csikizi is a fiút.* -Ezt a borzolásért kapod! Na most légy nagylegény, te! *mondja, miközben persze, hogy morog, és persze, hogy élvezi, főleg, amint meghallja Chris sikítását, amit olyan, de olyan régen hallott, és valahogy még halvány nevetés-szikrákat is csalogat elő belőle, és lelkesen birkózik a fiúval a földön. És persze, hogy nem normális, de nincs ezzel semmi gond. Éppen ezért költözik Jack oda. A feeling kedvéért, mert illik oda a welcome home party, teljes mértékkel. És legalább aki nem illetékes, messze elkerüli a helyet. Őt meg aztán nem zavarják a zártkörű partyk, vagy amin kevesen vannak. A tömeget még mindig nem szereti.*

Vendég

*Az biztos, hogy hatalmas puffanás lenne a vége, van pár dolog, ami sosem változik, mint például az, hogy Chris még mindig kislányként sikítozik és kapálózik, amikor csiklandozzák. Mi van, erről nem tehet, na. Arra, hogy Jack felmorran, csakazértis jobban összeborzolja a haját, ő nem fog megilletődni Jack morgásától. De tudja jól, hogy Jack nem is akarja, pont erre van szüksége, hogy vannak, akik nem szeppennek meg tőle, vannak, akik nem ellenségesek vele, egyszerűen csak... ott vannak mellette. Tűzön-vízen át. Meg minden egyében át, amin már átmentek, és amin még át fognak. A kópés válaszra felvonja a szemöldökét, majd összefonja a kezeit a mellkasa előtt.* - Challenge accepted. Nehogy azt hidd, hogy ilyen körülmények visszatartanának attól, hogy elérjek oda, ha én el akarok. *Jegyzi meg magabiztosan, és talán még attól se hőkölne hátra, ha megtudná, hogy a Sötét Negyedben szerzett magának házat Jack... noná, hogy nem hátrálna meg, sőt, csak még inkább nekiindulna. De hát sose volt teljesen normális.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 9:36 pm

*Ahogy Chris közelebb sétál hozzá, majd felül a karfára, sanda, féloldalas pillantásokkal figyeli, követi, miközben minden zajlik benne. Még egy kósza pillanatig az is megfordul a fejében, hogy lehúzza a fiút, és alaposan megcsikizze esetleg, aminek eprsze hatalmas puffanás lenne a vége a földön. És az, hogy nem lesznek többé együtt? Nem venne rá mérget, de nem is akar ezzel foglalkozni. Ha nem, akkor nem. Valahogy Chris számára fontosabb, minthogy ezen hezitáljon, aggódjon. Ha mással, hát legyen mással boldog, ő egyébiránt úgyse engedi el könnyen. Amikor beletúrnak a hajába, akkor halkan morran fel.* -Megfésülni meg én fogom, mi? *morog, de érezhetően csak morog, nem harap, meg semmi egyéb ilyesmi. Aztán kényelmesen hátradől, kinyújtóztatja a lábait, karjait összefonja a tarkójánál, úgy támaszkodik rájuk, miközben halkan hümmögve agyal, legalábbis látszatra.* -Áhh, semmi ilyesmit nem terveztem. Úgy gondoltam, hogy hatalmas táblákat teszek ki, hogy neked tilos a bemenet, valamint körözési plakátok vérdíjjal a fejedre. *sandít fel, kópésan, komisz kisfiús szemvillanásokkal, egész kihívóan a fiúra.*

Vendég

*Végül feláll a fotelből, és lassan Jack mellé sétál, csak leül a fotel karfájára mellé, miközben nézi, egy szó nélkül, hogy mi minden megy végre a fiúban. Nem bólint rá még egyszer, egyszer már elmondta, hogy mi a véleménye Jack elmúlt hónapbeli viselkedéséről, felesleges tovább mondania, felemlegetnie, az amúgy is csak rosszul sülne el. Meg úgysincs értelme. Most csak leült Jack mellé a fotel karjára, és megborzolja a fiú haját. Legyen ő bármi is, bármilyen vér is folyjon az ereiben, ő akkor is Jack marad, és biztos benne, hogy Jack mindig is fontos lesz neki, még ha nem is lesznek többé egy pár, de akkor is ott lesz a szívében, ha nem is szerelemként, de azzal a furcsa, mély kötelékkel, ami az első naptól kezdve megvan közöttük. Sosem fogja tudni kizárni Jacket teljesen az életéből, és mindig ott lesz, ha esetleg vissza kéne cibálni Jacket a helyes útra. Megint. De hát úgy fest, ez itt Chrisnek a dolga, hogy horgony legyen. És bár ő magának is szüksége van horgonyra, hogy ne sodródjon el... vannak, akiknek szívesen segít, ahol csak tud.* - Tudod mit? Akár még jó is lenne az a party. Csak le ne hagyj aztán a vendéglistáról, mert különben nagyon csúnyán fogok rád nézni. *Mosolyodik el, féloldalasan, így kicsit lefelé nézve Jackre, hiszen még mindig a fotel karfáján ül.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 9:07 pm

*Chris jól érzi, hogy vékony jégen táncol, mint Jacknél mindig, aki valahogy, ki tudja milyen vér folyik benne, hajlamosabb arra, hogy mindent és mindenkit ellökjön magától, csupán egy rossz szó miatt, és kivetődjön az ablakon, tudván, hogy sem halott, sem élő nem talál rajta fogást, ha ő nem akarja. De most egészen akarja. Egészen szomjazza ezt az egész beszélgetést, meg a segítő kezet. És jobb, ha kihúzzák, mintha ő maga ránt le másokat a posványba. Amikor hallja, hogy megbocsátanak neki, őszinte félmosoly suhan arcára, és mintha tényleg hatalams kő esne le a szívéről. Letett-e arról, hogy újra egy pár legyenek? Nem foglalkozik vele. Chris eldönti, ő meg itt lesz, és jelen pillanatban ezt a furcsa, torz, mély törést elegyengetni fontosabb annál, mintsem, hogy azon agyaljon, kit vezet oltárhoz. Nem, itt már régen más, mélyebb dolgokról van szó. És ha ez helyrejön, az többet jelent mindennél, legalábbis a fiú számára. Még finoman el is somolyogja, kuncogja magát, amikor megkapja, hogy az volt.* -Valóban az voltam. *ismétli meg a fiú szavait egy halk sóhajjal, majd kezeibe temeti arcát, és csak csóválja, csóválja, mert sehogysem jó ez így.* -Ostobaságom, ím kivilágol, s megint csak rádöbbenk, hogy folyton azt bántom oktalan, ki szeret.. Azt hiszem, ideje bocsánatkérőleveleket és vacsorákat rendeznem.. Mit szólsz egy Welcome home Jack partyhoz? Mondjuk nálam? *mosolya keserű, szavai mögött azonban érezhető, hogy igazán hálásan pislog a fiúra, és nagyon is sokat jelent neki mindez, emg, hogy ezt elmondja, meg, hogy nem belerúgott, hanem kihúzta onnan, ahova süllyedt. Nemhiába, Chris valahogy mindig is ügyesen tudta, mely húrokat kell mennyire megpendíteni a fiún.*

Vendég

*Jack végighallgatja, megszakítás nélkül, és Chris ennek felettébb örül. Jó, hogy végig tudta mondani, egyszerre, megszakítás nélkül, anélkül, hogy félrement volna a mondanivalója, hogy esetleg kihagyott volna valami fontosat. Látja Jack arcán a változásokat, észreveszi az ilyesmiket, ismeri már őt, régóta, és jobban, mint mások, jobban mint többen, és még mindig felismeri az arcának a rezdüléseit, és tudja, érzi, hogy jó helyen jár, de törékeny az egész, egy rossz szó, és Jack visszagubózhat az önkínzásba, de most van az alkalom, hogy megragadja a kezét, és kirántsa onnan. Anélkül, hogy ő visszarántódna Jack mellé, és éppen fordítva süljön el az egész. A bocsánatkérésre lassan bólint.* - Megbocsátok. *Mondja halkan. Nem fog megint egy pár lenni Jackkel, de megbocsátani megbocsát. Megbocsátja, nincs értelme a haragnak. Vagy talán sose tudott haragudni, csak csalódott volt...? Fene tudja már.* - Valóban az voltál. *Nincs helye, értelme a kertelésnek, most őszintén játszanak, tiszta lapokkal. A hatásszünetet kivárja, és a kérdésre elmosolyodik.* - Ne lökd el magadtól azokat, akiknek fontos vagy. És pontosan tudod, kik ezek. Ha vannak olyanok, akikre támaszkodhatsz, akik tartják a hátadat, akkor is, ha életed utolsó csatájába mész, onnantól már nem számít. Mert tudod, Jack, lehet, hogy neked fontos, hogy megtudd ki is vagy, és ez érthető. De vagyunk egy páran... Ariana, Szevér, én, akiknek nem számít, hogy kinek a fia vagy. Mi majd tartjuk a hátadat akkor is, ha úgy döntesz, hogy leszállsz a pokol mélyére a válaszokat megkeresni. Ha úgy döntesz. Érzed a különbséget, amit mondani akarok?

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 8:33 pm

*Amikor a fiú emeli a kezét, és végighallgatott egy adagot annak szavaiból, már éppen szóra nyitná a száját, aztán meggondolja magát, és inkább becsukja, és csak csendben várakozik, és hagyja, hogy a fiú beszéljen. Lábait felhúzza, és úgy figyeli a másikat, arcizma se rándul a szavak hallatán. Segítségért jött, és éppen ezért úgy is viselkedik, mint aki eljött, és mint aki bízik abban, aki segíteni fog neki. Mert Chrissel való történések ide-oda, még mindig bízik a fiúban, és állítja, hogy több van köztük, és még mindig van köztük valami, és ez a valami rángatta ide. Ha más nem, akkor erős lelki, bizalmi valami, ami éppen arra jó, hogy ezt az aszott, életúnt, melankólikus vámpírt kirángassa ebből a hatalmas letargiasokkból. A fiú szavait csendben, szépen hallgatja, majd lassan elfordítja afejét, tekintetét, és csak néz maga elé. Amikor azokat a bizonyos szavakat, eseményeket, emlékeket hallja, akkor szemei mintha furcsa táncot járnának, mintha könny szökne beléjük, és bizony, ezek az emlékek egész mélyre sodródtak ebben a hatalmas önkínzásban, melből úgy tűnik, nehezen tud szabadulni. Az utolsó egy szó, aztán végleg ledönt mindent, ami eddig Jackben volt, és valahogy mintha az arca is megváltozna. Szemei megtörten fénylenek, ahogy felnéz a fiúra, és mintha valami belső, tiszta, őszinte érzelmek ülnének ki rajta. Mintha az a régi Jack kezdene előbukkanni.* -Igazad van.. Köszönöm. És bocsásd meg, amit veled műveltem. *egy röpke sóhaj hagyja el a száját, majd sanda félmosoly suhan át rajta, ahogy hajába túr, kissé megborzolja azt, és úgy pislog a másikra.* -Tényleg kellőképp balfácán voltam, mi? Egy szánni való barom.. aki csak azt nem látja meg, ami a szemét szúrja már rég.. s az orra előtt hever.. Egyet árulj el ennek a vén, hitehagyott bolondnak. *tart egy kis hatásszünetet, miközben érzi, látja saját tükörképét maga előtt, s kellőképpen nem tetszik neki, amit lát.* -Hogyan induljak el egy új úton, mely visszavisz a régire? Hol lelek ösvényt hozzá?

Vendég

*Hallgatja a történetet végig, részeit ismeri, részeit hallotta, van amit Jacktől, van amit mástól... és valóban a nagyját már össze tudta rakni fejben, de azért mégiscsak jobb így, egyben hallani, Jacktől. Végighallgatja, sok érzelem nincs az arcában, csak hátradől, hallgatja, és megrázza a fejét lassan a végén.* - Elhiszem, hogy téged bánt, hogy már nem tudod kinek higgy, és kinek nem. De az a helyzet, Jack, hogyha tényleg felsőbb hatalmak játszanak vele, ha tényleg ők szabják meg a sorsodat, akkor sincs értelme ennek a melodrámázásnak, amit művelsz, előadni a mártírt, akit mindenki csak rakosgat jobbra-balra. Ahogy én látom, két lehetőséged van. *Emeli fel a kezét.* - Egy. Bemutatsz a világnak, és hagyod az egészet a francba. Ha érzed a vonzást, a hívást, nem mész. Vagy elmész az iskolából, az országból. Ne mondd, hogy "nem teheted", mint ahogy annyiszor mondtad, hiszen ha azt mondod, hogy nem teheted, azzal csak igába hajtod a saját fejedet, hogy akkor rendelkezzenek veled, és csak nyávogsz arról, hogy nem akarsz bábú lenni, ahelyett, hogy tennél ellene. Ami rohadt idegesítő. De erre még visszatérek. Kettő. *Számol, kinyújtva az ujjait.* - Azt mondod, hogy RENDBEN, és önként, emelt fővel mész tovább előre az úton, kutatva, hogy biztos lehessél abban, ami történt. A kulcsszó az, hogy önként. Nem drámázva, nem előadva a mártírt, hogy téged csak mindenki lökdös, és minden lépésed ki van taposva. Vagy önként csináld, vagy sehogy, és hagyd ezt az egész iskolát a francba, mert komolyan mondom, Jack, nagyon közel járok ahhoz, hogy fokhagymával etesselek meg. Szedd már össze magad. Tudod ki az a Jack Darkfield? Jack Darkfield az, aki kézen fogva húzott ki az első hetemen a tölgyesből, megvédve a lidérctől. Jack Darkfield az, akivel együtt mentünk be szellemként Jericho irodájába, pedig pontosan tudtuk, hogy rossz vége lesz. Jack Darkfield az, aki végig ápolt, amikor tüdőgyulladást kaptam a sivatag kellős közepén. Jack Darkfield az, akinek olyan ígéretet tettem, amiről tudtam, hogy tönkre fog vágni, de mégis megtettem, mert olyan fontos nekem. Jack Darkfield az, akiben hittem, mindvégig, akkor is, amikor olyan sokan kételkedtek benne, amikor árulónak bélyegezték. És tudod Jack, szeretném hinni, hogy az a Jack Darkfield még mindig ott van. Még ha változott is, hiszen mindenki változott, én is változtam. Mindenki változik, ez természetes, Jack, de ami legbelül van, az ugyanaz marad, és szeretném hinni, hogy az a Jack Darkfield, aki annak idején megmentette az életemet, az még mindig ott van. És az a Jack Darkfield büszkébb volt ennél, és tudom, hogy képes vagy összeszedni magadat a francba is. Tudom. Ne okozz még több csalódást, mint az elmúlt hónapban tettél, Jack, kérlek. *Fejezi be, az utolsó szavakat már jóval halkabban mondja, mind az egész monológját tette, és egy kicsit megint előrehajolt ültében, és csak reméli, hogy sikerül elérnie Jackhez, hogy sikerül... valamit elérnie nála. Kirántania ebből az önsajnálatból, ebből a szánnivaló állapotból.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 7:56 pm

*Nem, direkt nem figyel a baba megigazítására, majd Chris szavaira annál inkább, amire sajnos keserűen kell felnevetnie, amit röviden emg is tesz, majd lassan csóválja meg a fejét.* -Szép szavak, de amikor percenként írják át a múltad, és úgy érzed, hogy minden döntésedet valaki más határozta meg, s te nem vagy egyéb, mint egy bábu csak a nagy hatalmak, vagy a végzet kezében, mert akárhova lépsz, előre meg van írva, és minden lélegzetvételedről egy felsőbb hatalom határoz, még éppen időben, vagy akár visszamenőleg, egy kissé nehéz mindaz, amit mondasz. *hangja kellőképpen keserű, és valahol érthető.* -Amikor beléptem, abban a tudatban voltam, amiről te eleget tudsz, mert az otthonnak hitt Longfordi dolgokról eleget meséltem. Utána kezdődtek a bajok, amikor az Árny betette lábát a kastélyba. Megpillantottam Siqr-t, a féltünde, ótünde, gázlény lidércet, akiről később megtudtam, hogy az életem mentette meg. Azt mondták rám, hogy én vagyok a Nagyúrnő... pontosabban Nagyúr. Ezzel nem lett volna gond. Kapcsolatunk ez után egyre szorosabbá vált, és egyre többet éreztem belőle, mintha tényleg a része lennék. Mintha több közünk lenne egymáshoz, nem pusztán hűbéresi. És sejtelmem kezdett beigazolódni. Bár több évet vártam rá, de úgy tűnt, hogy vérileg kötődök a nagyúrnőhöz. De nem egyedül. Kiderült, hogy Vanessa a testvérem, s, a Nagyúrnő nem más, mint az anyám. A dolog, amit csak később tudtam meg, és már akkor se nagyon értettem, hogyan keveredhettem én akkor ilyen messzire. Mágiáról papoltak rengeteget, de persze erről én mit sem tudhattam. Hiába krédeztem bárkit is, válaszokat, hogy és miként történt mindez, sosem kaptam. Ez volt akkor, amikor együtt indultunk vissza arra az útra, mely a börtönbe vezetett. Akkor még úgy volt, én vagyok az, aki anyám, s aki mégsem az.. Hanem csak egy árnyalak. *sóhajt fel, igen, neki kellőképpen zavaros, főleg, mert nem csak ezen gondolatok játszanak közre, hanem az egyéb, mellékes események is.* -Aztán jött az új fény, az új nap, s amikor a bárka, s az idő ladikja már oda ért, hogy én lemondtam életemről, kiderült, hogy hazugság ez is, mint előtte minden az volt. Hogy iskolatársam a saját anyám, az idő homokját erősen megzavarták, s mielőtt kérdésem lehetett volna, hogy miért, s hogyan lehetséges mindez, az egész a múlt, s az idő homályos ködébe veszett, s én úgy jöttem el onnét, hogy a zavar teljesen ellepte elmémet. Nem tudom az óta sem magamban összerakni a képet, hogyan is lehetséges mindez, hova tartozom, s ami a legfontosabb.. mi vagyok én.. *kellőképpen kétségbeesetten pislant Chrisre.* -Nem érzek belül semmit, csak üres sivatagot, melyből kiutat nem lelek sehogy, s érzem, marom el azt, ki leginkább jönne hozzám közel, se magamra maradok kétségek és kérdések közepette. Nincs belül semmi, mert nincs múltam, nincs jelenem, s a sorsomról sem én ítélkezek..

Vendég

*Végülis lesétálnak a földszintre, és Chris elkapja Jack furcsálkodó tekintetét a babára, mire csak szemet forgat, de nem mond rá semmit, csak picit megigazgatja, hogy normálisan üljön ott, mielőtt leülne, majd figyel arra, hogy Jack miket mond. Gondban van az identitásával, hogy ki is ő, mire lassan bólint.* - Értem, azt hiszem. Meghallgatlak, persze, de egy dolgot már előre el tudok mondani neked. *Mondja, és itt picit előre hajol a fotelében, belenézve Jack szemeibe.* - Az, hogy kik a szüleid, kik nem, kik a felmenőid... ezek mind csak másodlagosak. Persze, logikus, hogy zavart vagy, mert nem tudod a gyökereidet, nem vagy biztos bennük... de a nap végén akkor is Jack Darkfield vagy, még akkor is, ha nem azok a vér szerinti szüleid, akik felneveltek. Felneveltek, és most éled a saját életedet, és az vagy te. Nem kell annak meghatároznia, hogy kinek vagy a kije, ki a testvéred, és ki nem az. Nem a szüleid határoznak meg. Az csak a kezdet, és még ha nem is ismered meg rendesen soha... attól még élhetsz teljes életet. De csak nyugodtan, mondjad. *Dől hátra ismét, immáron figyelve Jack mondanivalójára.*

Tárgy: Re: Chris Strife lakása Szer. Jan. 02, 2013 7:33 pm

*És ez így van jól. Nem is kérte sose, hogy fogja vissza magát, sőt. De ez egy másik történet, és nem emiatt jöt. A fiú szavaira csak zavart, kópés félmosoly szökik át a száján, megvonja vállait, mintha igazán nem tehetne erről, aztán visszavált abba a furcsán fagyos valamibe, amivel kintről is jött.* -Rendben. *apró biccentés, és már követi is a fiú, le, egészen a nappaliba, és a furcsa, lányos, kislányos játékokra első körben egy cseppet értetlenkedve pislant, majd végül hagyja, hisz nem ezért jött. De tény, hogy kifejezetten érdekes látványt nyújt. Köpenyét azért leveszi magáról, érezhetően nem készül hamar távozni, majd leül az egyik fotelbe, a macska pedig összegömbölyödik valahol, ő ebbe most nem szól bele. Max Lilith felé néz néha, hátha van valamivel lefoglalnia magát, csak úgy, békésen, aztán meglátják.* -Tudod Chris, nem nagyon tudom már, hogy ki az, aki itt ül veled szemben. A probléma, amiben segítésegdre számítok, és kérem, egyszerűen annak a kiderítése, hogy ki vagyok én, és hova is tartozom. Az utóbbi idők történései kellőképpen megzavartak. Először is bocsánat, hogy nem árultam el, amit megtudtam, de hozzám is sokadkézből jött. Gyakorta úgy érzem, hogy mások többet tudnak arról, ki fia-borja vagyok, mint jómagam.. Ezért, ha nem untat, megosztanám veled röviden, de lényegretörően mindazt, ami velem történt eddig, hátha te megfejted, mi is rejlik mögöttük.

» Christopher Strife karakterprofilja