Holdsugár Étterem

-Gondolom örömmel lát majd téged. Mindenkit nagy örömmel fogad.
*Még emberekhez képest is nagyon sokat örül a professzor. Sokat gondolkodott azon, vajon hiányzik e most az az emlék az ő fejéből, vagy csak egyszerűen lemásolta, hogy lassanként a saját emlékeként dolgozza fel.*
-Ha mész hozzá, feltétlenül add át az üdvözletem! Sokat segített abban, hogy kezelni tudjam a... helyzetünket.
*Mint egy megerősítésképpen átnyúl az asztalon, és megfogja Logan hatalmas mancs-kezét. Még egy bátorító mosollyal is megpróbálkozik. Ezek után tudnak rendelni, és a pincéren nem látszik, hogy egy köret-csere túlságosan megzavarná. Ha mégis trutymós lenne, majd Venn lenyalogatja róla. Talán előadhatná, mint újabb "vicc", de a helyzet jelenleg nem alkalmas egy újabb komikum előadására. Így inkább csak fogja Kedvese kezét, és fürkészi a gyönyörű szemeket. Végül megjön az ebédjük is, szerencsére csiga-mentesen.*

-Akkor venni kéne néhány új ruhát. Mert nekem csak nadrágok pólók, ingek, vannak mind feketében. Ja plusz a csizma. * magyarázom útközben. A tarkómat vakartam mikor láttam az arcát. *- Na igen nem vagyok a divat híve. * mosolygok. Közben észre se vettem hogy megérkeztünk a sulihoz.*

-Jó, kimondom úgyis ezt akarod hallani. Tetszik és félek a saját érzéseimtől. * mondom pipacs vörösen. *~ Tessék hülyét csinálok magamból hogy felvidítsam. Miről szól a barátság ha nem erről és az összetartásról? ~* kérdezem magamtól, de még mindíp lángoló arcal. Az étteremben jó volt a légkondi, de nekem melegem volt. Jeleztem a pincérnek hogy hozza a számlát. Haku pedig csak vigyorogva néz rám. Nagyon zavarban érzem magam mert még senkinek sem sikerült kimondatni velem az érzéseimet. Szépen kifizetjük a vacsit, majd felkelünk és elindulunk vissza a suliba.*

*Látom Hakun hogy feldúlt lett. Kicsit összébb húztam a szememet ahogy ránézek. *~Talán Hakunak és Jeannak elkéne mondanom hogy mit tervezek? Ha megtudnák miféle szörny vagyoj, hogy a fivérem meggyilkolására készülök. Mit tenének? Magamra hagynának? Vagy nem engednék? ~* gondolkozom és nagyot sóhajtok. Gondolataimat vissza kanyarítom Jean-ra. *- Alku! * mondom és ránézek. * - Elhívom randira Jean-t de velem kell lenned. * mondom és most könyörgően nézek rá. Igaza van mert félek a saját érzéseimtől. *

*Szememet újra lecsukom, és nagynt sóhajtok. *~ Szegény azt hiszi van jövőm. De ha visszamegyek mindennek vége. Nem csak a fivérem élete ér akkor véget de az enyém is. ~* sóhajtok nagyot és ránézek. * - Én csak attól akarlak megvédeni titeket, hogy olyat lássatokwamit nem kéne. * mondom, és folytatom az evést. Engem már nem tudnak megrázni az emlékeim. *~ Emlékszem az első áldozatomra. A halálfélelem a tekintetében. És a vére ahogy beterít. És végig folyik a kezemen a meleg skarlát vörös vér. Hónapokig nem bírtam aludni a rémálmaimtól és reszketett a kezem. De mára már meg se kottyan egy kivégzés. ~* gondolkozom és befejezem az evést. Nem szokásom sokat enni. Csak épp annyit amennyi elég. Arcomon oem látszanak gondolataim, nehogy megrémítsem Hakut. *

* Nagyot nézek mikor azt állítja hogy félek. *- Hn... nem félek. Egyszerűen csak Őt akarom megkímélni, de az a lökött is velem akar jönni. *mondom és dühösen meredek magam elé. *- Csak arra nem figyel hogy neki van jövője. Ő diplomata, én meg... * mondom és lehunyom a szemem hogy megnyugodjak. Ha őszinte akarok lenni magammal, mindkettejüket féltem ezért akarok egyedül menni. *

-Nem mernéd megtenni, úgy hogy nem hívom, randira. * mondom és folytatom a vacsorámat. *~ Valamien szinten igaza van csak én vagyok a gyáva. Félek a saját érzéseimtől és attól hogy mitgondolna rólam ha megtudja hogy száműzött vagyok, és lehet hamarosan gyilgos is. ~* gondolkodom, és leteszem a villám. Nagyot sóhajtottam, és ahogy az asztalra könyököltem összekulcsojvam a kezeim és rátámasztottam az állam. *~ Mondjuk a kitagadásom ról tud, de nem akarom hogy Ő is bemocskolja a kezét.~* gondolkozom tovább. *

-Mi? Randi? Neeeem! Inkább egy csapat Vadásztigris osztagos mint hogy randira hívjam. Meg nem vagyok ahoz elég csinos, hogy érdekeljek bárkit is. Főleg Őt, hisz a szülei francia diplomaták. Nem egyszer az én csapatom védte őket. * magyarázom és nekilátunk az evéshez. *~ Nem hiszem hogy érdeklem Jeant hisz két külön világ vagyunk. ~* gondolkodom majd nagyot sóhajtok. *- Mi a baj? * kérdezem mikor engem figyel a tányérja felett. És elég szúrósan néz rám.*