Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

*Egy nap arra jön rá, hogy unatkozik. Az életében nem történt túl sok izgalmas esemény, az elmúlt hetekben sem. Csak kóválygott az utcákon, céltalanul sétált mindenfelé. Azt gondolta, azzal elütheti az időt, de egy idő után megunta a dolgot. Úgy dönt, hogy ellátogat a közeli teaházba hátha ott el tud beszélgetni valakivel egy forró tea mellett. Elmegy a főutcára és belép a Jeniliaba. Igazán kellemes hangulatú épület kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, csodás dekorációkkal. A falak színesek, rajtuk képekkel. A háttérből lágy zene szól, ami még nagyszerűbbé varázsolja a helyet. Nagyot sóhajt, majd a pulthoz lép. Kér egy zöld teát, majd várja hogy elkészüljön. Addig is nekitámaszkodik a pultnak, úgy szemléli tovább a helyet. Ami azt illeti, itt még nem igazán járt. Néhány régi ismerős ajánlotta neki, ezért látogatott el ide.*

*Érzi, hogy érzékeny pontra tapintott rá ezzel a repülős dologgal, majd amikor megkapja, hogy kellőképpen rövid volt, akkor csak kihúzza magát, de nem felel, minennek megvan a maga ideje. A kérdésre és a szemöldökfelhúzásra csak finoman megrántja,megvonja a vállait.* -Nem az én dolgom megítélni a helyismeretedet. Csak gondoltam bemutatkozom. Ha teljes néven mutatkoznál be, pont ilyen jogos lenne, ha megkérdezném, talán ismernem kéne-e a családodat? *vág vissza egy egyszerű kérdéssel, majd a következő visszakérdezésre, emg a lány nevére csak finoman biccent, enyhén furcsálkodva nézve a tündérre.* -Kevés tündér fiút láttam, már ha nem tévedek, és a neveden kívül a külsőd is arra enged következtetni, hogy lány vagy. De ha tévedek, most szólj, és abbahagyom. *aztán int, hogy jöhetnek a teák. Amikor hallja, mennyi minden van a táskájában, biccent.* -Nem, nm szükséges, ha nem igényled. Csak megfigyeléseim szerint a diákok nagyobb csomagokkal érkeznek, amiket alig bírnak elcipelni. De látom, Téged ez a veszély nem fenyeget. *a puffanásból is arra következtet, hogy a lány egyedül hozta, mindenféle nyögések és nehézség nélkül a táskáját. Ami egyébként egész szép teljesítmény. Vagy csak ő nem figyelt a nyögésekre.*

- Nem mondtam, hogy nem lennék rá képes, hanem hogy most éppen nem mozogtam annyira gyorsan. *Válaszol újra, szinte sziszegve a szavakat. Még hogy túlértékelte... nem, általában alulértékelni szokták, méghozzá csúnyán.* - A bocs, az egy kölyökmedve. A bocsánat kicsit hosszabb. *Mondja végül, majd a bemutatkozásra felvonja a szemöldökét.* - Arthas fia? Talán tudnom kellene, az kicsoda? *Dönti félre a fejét, hirtelen határozottan érdeklődve.* - Hölgynek tűnök? *Kérdezi nyugodtan, majd bólint.* - De a tea jöhet. Egyébként Navina vagyok. *Aztán lepillant a táskára.* - Itt, a teaházban? Ez a táska azért elég hosszú időre elég lenne. Egyébként meg ennyi cuccom van összesen. Mert mi legyen benne? Fogkefe, ruhák, pornómagazinok, körülbelül ennyi. *Valljuk be, nem túl sok magántulajdona volt a falkában... nem is nagyon van hozzászokva, hogy legyen.*

*A hazudozós dologra csak felszaladnak a szemöldökei, majd a lány szárnyaira sandít, aztán vissza az arcára.* -Pedig úgy nézel ki, mint aki képes lenne rá. De ezek szerint túlértékeltelek.. Megesik az ilyen. *mondja, enyhe piszkálódással, mintha a másik határait szeretné feszegetni, majd amikor hallja, hogy nem váltja ki a bocsánatkérést, akkor felegyenesedik ültében.* -Egy szimpla bocs nem elég? Vagy csak én siklottam el valami felett? *ütközik emg a dolgokon, nem tudja, mennyire kell nagyon bocsánatot kérnie a leányzótól, aztán amikor hallja, hogy nem siet, majd a visszakérdezést, akkor halványan elmosolyodik. Főleg, amikor leül vele szemben a lány.* -Arthas fia Neram, szolgálatára. *hajol meg egy kissé, finoman.* -Bocsánat a figyelmetlenségért. Engedje meg a kishölgy, hogy engesztelésül meghívjam valamire. Tea, vagy kakaó? *kérdezi, és már int is a pincérnek. Szavaiban nincs arrogancia, inkább valami enyhe játékosság, amior a kishölgyet emlgeti, de érezhetően nem akarja húzni a lány idegeit, vagy szemtelenkedni, inkább csak enyhén piszkálódva játszik.* -Nem úgy tűnsz, mintha hosszú időre rendezkednél be. *céloz ismét a táskára, de nem krédez, ez afféle bújtatott dolog.*

*Összeszűkíti a szemeit, amikor Neram válaszol, majd kicsit felsóhajt, és megcsóválja a fejét.* - Tudtad, hogy amikor hazudsz, a pulzusod alig észrevehetően, de megugrik? Nos, én észreveszem. Egyébként pedig nem tudom mikor néztél oda, de nem mozogtam ám annyira gyorsan. *Valóban kicsit furcsa látvány lehet, már eleve a határozottan rövid haja miatt meg szokták bámulni, a gyerekekre szabott bőrkabát pedig pláne okot ad erre. Mivel nem kell a földön állnia, szimplán összekulcsolja a bokáit lebegés közben, és nyugisan figyeli Neramot, egy apró fintorral az arcán.* - Az nem váltja ki a bocsánatkérést. És nem sietek annyira... *Rántja meg a vállát a tükrös kérdésre. Tényleg nem siet, bár már elég késő van, de a végén még képes lenne csakazértis a Jeniliában éjszakázni, tüntetésből.* - Miért, te az iskolába jársz? *Végül csak leül, a szárnyait is visszahúzva, Nerammal szemben.*

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*