Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

*Ügyesen félrenyelem a teát, amikor rákérdez, van -e fiúm. Szerencsére hamar visszaterelem a teát a helyes útra és végül lenyelem, miközben visszafordulok Elisa felé.*
-Hogy tudod ennyire eltalálni a dolgokat? Gondolatolvasó vagy? *kérdezem nevetve, miközben felállok. Lassan nekem is ideje lesz mennem. Még körbe szeretném járni a város néhány pontját, végül visszatérni a kúriába.*
-Tudom, de szinte mindig ez van! Sokat feszengek miatta, mert tényleg bejön. *meglepődöm, milyen nyíltan beszélek egy olyannal, aki majdnem prédának szúrt ki a sikátorban, már jó pár hete ennek, de szerencsére kiderült, hogy jó ember... Jó embernek tartom, talán ezért is tudok olyan jól elbeszélgetni vele.*
-Igazad van. Ha nem ő lesz a tökéletes, akkor majd más. *mosolyodom el, miközben ajtóhoz sétálunk.*
-Ezt meg igazán nem kellett volna, de azért köszönöm s jó utat! Vigyázz magadra és sok sikert a kutatásban, ha egyszer rászánnád magad! *vigyorodom el, végül elbúcsúzom. Még gyorsan átölelem őt és a szemébe mondom, hogy klassznak tartom, s végül elrohanok, kacarászva. Mintha csak fiatal lennék, pedig már nem vagyok az, annyira.*

*Szegényt biztos meglepi a kérdésem mert majdnem bele fullad a teájába. Majd mikor megnyugodott, elmondja hogy még nincs de jött egy új fiú, bár látom rajta hogy fél és évődik. *-Attól tartasz hogy esetleg nem érdekelnéd, mert fél-angyal vagy? Ne butáskodj. Ilyenre még gondolni sem szabad.*dorgálom kicsit. Mindenkinek jár a boldogság. *-És amúgy is. Rengeteg halacska úszkál még a tengerben. *kacsintok rá majd órámra nézek. *-Nos nekem mennem kell. Majd még biztos beszélünk, valamikor és sok sikert azal a fiúval. *mondom majd felkelek és rendezem mindkét számlát majd elimdulok hazafelé. Rám fér a pihenés mert nem érzem magam valami fényesen. *

*Majdnem félrenyelem a teát, amikor meghallom a kérdést. Fuldokolva fordulok el tőle, majd dőlök előre, picit jobbra az asztaltól. Meglep rendesen azzal, hogy felteszi ezt. Némi köhögés után megragadom, majd visszanézek rá, nagy nehezen.*
-Még nincs. *válaszolom. Nem, nincs, idő kell, mire szerzek bárkit is, de már bőszen keresek valakit. Nekem is kell egy támasz, aki megért, aki elfogad olyannak, ami vagyok és aki szeret. Vajon megtalálom azt, aki a legjobban kiegészít?*
-Mondjuk a napokban jött egy új fiú az iskolában, ő a kiszemeltem, de nem tudom,hogy van -e bárkije is, és hogy érdekelném -e őt. *húzom a szám. Na igen, ettől tartok a legjobban. Mi van, ha foglalt? És ha nem? Felkelté a figyelmét egy fél-angyal, aki néha túlontúl makacs és önfejű?*

*Figyelmesen végig hallgatom amit mond és kicsit elgondolkodom. Gondoltam már hogy elkéne látogatni a temetőbe de még nem vettem rá magam. Nagyot sóhajtok mert érzem hogy megint szédülni kezdek. Mostanában gyakran előfordul hogy étvágytalan vagyok és sokszor leszek rosszul. Szerencsére hamar el múlnak. Remélhetőleg most is így lesz. Nem akarom Hakut megijeszteni és abban hogy leplezzem az érzéseimet profi vagyok. Persze csak ha nem Steven az aki előtt titkolózni akarok. Mert Ő azonnal rájön. Hihetetlen mennyit számít hogy van akire mindíg támaszkodhatok. Úgy döntötk hogy hanyagolom most a témát és másra terelem a figyelmem. *-Mond csak van már barátod?*kérdezem halványan mosolyogva. Tényleg kíváncsi vagyok. *

*Figyelmesen hallgatom végig minden szavát. Elég sok kérdés merül fel bennem, mint például az, hogy mégis mit keresett a tengerben és pontosabban hogyan akadt rá, de jobbnak láttam, ha nem bolygatom ilyen módon a dolgokat, így csak bólintottam, majd eltanakodtam. Én sem értem jobban a helyzetet, mint Ő. Túlságosan rejtélyes, de csak van rá valamilyen értelmes válasz, megoldás, amit neki kell megkeresnie. Nem tolakodhatok bele az ő magánügyeibe, más különben többszörösen kapnám vissza ezt a ballépést. A karma szóról gondolom mindenki hallott már, jó magam most erről magyarázok.*
-Akkor biztos, hogy azzal vannak összefüggésben. Hogy milyen módon, még magam sem értem, de nem árt, ha kicsivel jobban utána nézel. Esetleg a családod köreiben egy kicsit, vagy netán a nellondi temetőben, azt hiszem a külső negyedben van, de nem 100%. Nem kerestem még fel, csak hallottam róla. * teszem hozzá. * -Perszee nem árt, ha vigyázol. Ha nagyon türelmetlenkedsz, egyszer még az visz el.

-Nem hiszem hogy egy Álmoskönyv segítene a dolgon. Tudod a tengerben találtam egy medált. Az anyám nevével. Már ez gyanús volt számomra hogy kerül egy medál anyám nevével Nellondba, mikor tudtommal soha nem járt itt, mert apám családja volt mágus. És ezek az álmok azóta vannak hogy ez a medál hozzám került.*magyarázom mert számomra nagyon gyanús a dolog . És nem értem a helyzetett.*

*Kis csend áll be közénk. Némán belekortyolok addigra langyos teámba, míg Rá vetek egy újabb pillantást. Látom, hogy gondolkodik valamin és az oldalamat furdalja a kíváncsiság, miért, ezért óvatosan rákérdezek.*
-Oh, értem. *bólintok. Azt válaszolja, hogy rosszul alszik, amiből már le tudok vonni, egy-két dolgot. Minden bizonnyal rosszat álmodik, ami velem is megesik néha napján. Van, hogy én nem tudok visszaaludni órákig, ezért kóválygok, bár ez régebben fordult elő inkább. Mostanság már nem, aminek örülök. Azt hiszem a kínai út volt a probléma, elég sokat gondoltam rá mindig és úgy felizgattam magam, hogy a végén csak magamnak tettem keresztbe vele. Jobb lábamat átvetem a balon, és kicsit hátrébb dőlök a széken.*
-Kéne neked egy álmoskönyv, sőt, ami azt illeti, van is nálam egy. Kéred? Ha kell, odaadom, talán segíthetne egy-két gondodon. Mindent leír és egy-két napon belül bármit ki tudsz belőle deríteni, ami csak az álmokhoz kapcsolódnak.

*Ájandóan megjelenik előttem a kép a nappaliban Stev és a kislányunk játszik én a konyha ajtóból figyelek de a következő kép a véres szoba. *-Tesék?*kapom fel a fejem és ránézek. *-Semmi csak mostanában rosszul alszom. És egy kicsit fáradt vagyok.*mondom egy halvány mosolyal. Mert nem akarom megilyeszteni. Jobb ha előbb kiderítem mit is jelent ez az egész mert ahogy egyre többet elmélkedek ezen rájövök hogy ez nem egy álom hanem két külön álom amit meg kell djtenem hogy megtudjam mi az összefüggés köztük.*

*Elcsodálkozom nagyon, milyen kúriát is szerzett, majd beszélek kicsit arról, hogy pontosabban hogyan szereztem ezt a kis sérülést a jobb karomon, mely amúgy a könyökhajlattól majdnem a csuklómig tart. Újabb kortyokat tüntetek el a teából, miközben Elisa arcát pásztázom. Idegesség és erős tanakodás elegye ül ki arcára. Minden bizonnyal töpreng valamin, de vajon min? Bármi is legyen az, lehet, nagyon nyomja a lelkét. Nem kis problémáról lehet szó.*
-Mi a baj? *kérdezem, hátha hajlandó beszélni róla, de ha nem, semminek tekinthetjük a kérdést, és maximum mással fogom őt bombázni, csakhogy ismerkedjünk kicsit. Nem rossz ember. Nagyon is jónak látom őt.*

*Elmosolyodom a csodálkozásán. Na igen sokat küzdöttem hogy a magam ura legyek. Majd újra a karjára nézek. Csoda hogy ennyivel megúszta a dolgot. Majd valamiért újra az álmaimra terelődik gondolatom. Sajnos egyre jobban kikészít. És nem tudom hogy mit jelenthet. Kicsit összehúzom szmöldököm ahogy teám felszínét figyelem. De nem szoktam említeni Stevennek elég volt egyszer kiborítanom. Nagyon kibukna ha újra ezzel hozakodnék elő. És azt nem akarom. Nyugodt életet akarok és nem rettegésben élni.*

//Olvad//
*Miután kihozzák a teámat, egy kedves beszélgetésbe elegyedek vele. Meglepődök, amikor elmondja, hogy egy angol stílusú kúriát sikerül szereznie. Én is ilyenekkel szemeztem valamelyik nap. Nagyon szépek, csak tényleg nagy áruk van. A gazdagok persze könnyen megfizetik.*
-Wow, nem semmi! *bólogatok elismerően. Nem semmi, ha besikerül szerezned egy olyat, ráadásul még házvezetőnő is társul hozzá, bár gondolom nekik nem csak ő, hanem egy többtagú személyzet is a rendelkezésükre áll. Lepillantok a karomra.*
-Az egyik harcos tette egy kunaival. Végigszántott egyenes vonalban a kezemen, nem kicsi sebet okozva. *húzom el a szám, majd felsóhajtok.*
-No de megkönnyebbültem. Legalább már vége annak a harcnak.. Rémes volt!

-Egy angol stílusú kúria. És igazad van. De megtettszett és megszereztem. *mondom ahogy rákacsintok. Majd karjára téved a tekintetem. *-Ki sebesített meg? És remélem a kis barátnőd megnyugodott hogy már nem üldözik. *mondom és keresztbe fonom karjaim ahogy hátra dőlök. *~Na igen bele telt egy kis időbe mire megértette az a szerencsétlen félnótás Hao hogy nincs esélye semmien téren. Azóta persze nem nem zavar sok vizet az a balek. És a húgát sem fogja többet ülmdözni. ~*Húzom félmosolyra szám. Gyűlölöm azt mikor egy gyereket akarnak bántani. Egyszer tudjam meg hogy valaki egy gyereket akar bántani az nem úsza meg élve. *
//Fagy//

*Érdeklődve hallgatom őt, miközben nagyban iszogatom a teát. Mikor a kínai utat említi, leteszem a csészét az asztalra és egy pillanatra elgondolkodom.*
-Oh, nagyon örülök! Milyen házatok van, ha szabad kérdeznem? Egy luxus villa, vagy más? Egyébként ott kicsit sokallom az épületek árát. *árulom el. Kicsit előrébb dőlök a székben.*
-Egyébként igen, bár nem úsztam meg teljesen sérülés nélkül. *mutattam fel bal karomat, amit most kötés borított. Egy hosszú, nyílegyenes vágás van rajta.*

*Ahogy betérek a teaházba és megrendelem a teát, megpillantom Hakut. Odalépek hozzá és mikor megengedi leülök mellé. *-Kösz i te is nagyon jól nézel ki.*mondom mosolyogva. *-Nincs semmi külmleges. Végre beköltöztünk a palota negyedbe, felvettem egy személyi aszissztenst, és a házvezető nőt Nanny-t elég sokrzor kiakasztjuk párommal. *mondom mosolyogva. *-Úgy látom te pedig épségben jöttél vissza Kínából.*mondom mosolyogva.*

*Kihasználom a jó időt, és ahelyett, hogy a szobában punnyadnék, vagy a tengerparton, Nellond utcáit járom, egészen addig, amíg meg nem szomjazom. Elfelejtettem magammal vizet hozni, de segáz, pénzt mindig hordok magamnál, így bőven tudok venni valamit. Mivel a Jenília teaház van most hozzám a legközelebb, beugrom oda, majd lehuppanok egy az ablakhoz közeli asztalhoz, miután persze megrendelem az italomat, ami egy isteni citrom tea lesz, ha elkészül. Megpillantom Elisat. Kedvesen elmosolyodom.*
-Persze, ülj csak le! *mondom vidáman, majd végignézek rajta és megdicsérem a külsejét. Szerintem nagyon jó a viselete, sokkal vidámabb, mint az a fekete ruha is volt a múltkor.*
-Igazán csinos vagy ma! Egyébként mi újság veled? *kérdezem, miközben kihozzák a rendelésem. Megköszönöm, majd rögtön felemelem a kis fehér csészét és belekortyolok.*

*Kicsit fáradtnak érzem magam. Mostanában sokat dolgoztam, és kicsit zsong a fejem. Stev most otthon alszik, hogy kipihemje magát. Én még mindíg szenvedek a rémálmoktól. Maiviseletem egy fehér szövetnagrág barackvirág színű ujjatlan póló virágmintás telitalpú cipő, és az erős szélre való tekintettel egy fehér szövet kabát. Fülbevalóm most kivételesen nem egy értékes darab csak úgy mint a nyakláncom. Körmömet is kifestettem amit nem szokásom. Mióta Stevennel vagyok sokat változtam. Nem kell mellette álandóan elegánsnak lennem lehetek gyerekes is. A teaház felf tartok hogy egy kicsit emberek közt legyek. Mikor beérek rendelek egy teát és mikor meglátom Hakut odamegyek hozzá. *-Szia leülhetek? *kérdezem mosolyogva.*

*Meleg van, bár a folytonos szél enyhít ezen. Kellemes, ahogy az arcomba fúj, belekap a hajamba és abba a fehér, hosszú női ruhába, amit ma viselek. Hajam kiengedve hordom most, egyenes fürtjei lágyan omlanak vállamra. A szárnyaimat sem rejtettem el, hiszen így teljes az összkép és különben is, miért rejtegessem, amikor érzem, hogy nem les rám veszély? Betérek a Jeníliaba és leülök egy az ablakhoz közeli asztalhoz, hogy minél tovább tudjak gyönyörködni Nellond szépségében, mert gyönyörű egy városnak találom. Elképesztő, mennyi mindent foglal magában.*

*Még nézem, ahogy eltűnik Rebecca, majd visszapillantok kedvesemre.*
-Hát nem igazán. * sóhajtok fel, majd megszorítom kezét. * -Most már mindegy. *állok fel, majd lerendezzük a számláz, s elindulunk hazafelé. Egy kicsit neheztelek rá, de honnan is tudta volna, hogy mi ismerjük egymást és hogy ellenszenves? Nos, költői kérdés, amire mind jól tudjuk a választ. Magamhoz szorítottam Őt, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára.*
~Jó ez a nap...~

*Mosolyogva bólintok miközben felkel és leteszi a pénzt és mire szólhattam volna bármit is eltűnik. *-Érdekes lány. De látom hogy nem csípitek egymást. *mosolygok rá ahogy hátra dőlök.*- De kénytelen leszel eltűrni. Ha tudom hogy ismeritek egymást és hogy ennyire ellenszemves nem vettem volna fel. *mondom ahogy megfogom a kezét. Remélem nem neheztel rám ezért. *-Jobb ha megyünk haza. *mosolygok rá és miután fizettünk elindultunk hazafelé.*

* Lassan szürcsölök, néha-néha Stevenre pillantok. Hát, ő sem a legkedveltebb emberek listájába tartozik, mert szó szerint idegesít a jelenléte. De nem érdekel, hogy a munkatársam vagy sem. Látom arcán, hogy kicsit felkavarta a dolog, de én ennek csak örülök. Mondjuk nem arról van szó, hogy szeretek keresztbe tenni másoknak, de azért élvezni fogom, hogy Lisával dolgozhatok.*
- Hm... Akkor legyen mondjuk holnapi nap. Holnap átugrok.* mondom. Kezdem azt hinni, hogy túl sokat hümmögök. Lassacskán az utolsó kortyokkal is végzek, majd felállok helyemről.*
- Nos...örültem a találkozásnak, majd még összefutunk. * intek egyet köszönésképp. A pénzt leteszem az asztalra, majd kislisszolok az ajtón és egyenest a kis putri felé tartok, ahol lakom. Megigazítom magamon neon kék felsőmet, végül befordulok az egyik sarkon, s már el is tűnök.*

*Kinyújtom lábaimat, karjaimat pedig összefonom mellkasomon. Az asztal egy pontját szúrom ki, miközben elgondolkodom. Valóban, nem csípem a lányt, amit bárki észrevehet, ha csak rám néz. Valahogy a hideg futkos a hátamon, ha csak lepillantok rá, a stílusa pedig egyáltalán nem jön be. Ráadásul az, hogy "munkatárs" lesz, nem kicsit sokkolt. Kb csak annyira, hogy majdnem agyvérzést kaptam. Mindegy, igyekszem kizárni őt a gondolataimból, majd belekortyolok az italba, nem sokkal azután, hogy kihozzák. Bízom benne, hogy nem kezd túl hamar.*

*Mosolygok mikor elmesélik hogy futottak össze. Kicsit elgondolkodom mert néhány hete Stevel mi is itt találkoztunk és hát még az nap eldőlt hogy együtt maradunk. Lerí róluk hogy nem csípik egymást. *~Lesznek még bajok.~*gondolkodok ahogy figyelem őket. *-Mikor szeretnél kezdeni? *kérdezem miután feleszmélek. Nem is gondoltam bele mikor akar kezdeni.*-Nekem mind egy. Megvan a számom tudod merre lakunk úgy hogy bármikor szólhatsz mikor kezdenél.*magyarázom neki. *

* Csak némán ülök tovább a székemen, Steven mondatára ügyet sem vetek. Nézek ki a fejemből, mint valami holdkóros, szóval csak itt-ott tudom elkapni a részleteket, amiket Lisa mond. Ám Steven kérdése kizökkent hosszas gondolatmenetemből.*
- Aha. * vetem oda az egyszerű választ, majd a jegesteák érkezése után, már nagyban kortyolom a hűs folyadékot. Jól esik ilyen döglesztő melegben, bár jól tudom, hogy két pohár tea után simán a mosdón fogok kikötni. Nyűgösen ásítok egyet, amint bemutat minket egymásnak.*
- Igen, volt szerencsénk összefutni. * vonom meg vállam, mert nem tartom fontosnak azt a kis találkozót, ugyanis én nagyban pötyögtem a telómon, ő meg csak lazán odaült hozzám. Igazából nem is emlékszek a részletekre.*
- És mikor kellene kezdenem? * kérdezem, miközben Lisára emelem tekintetem.*

-Ezt kapja az, aki ilyen apróságok miatt morgolódik. *vonok vállat, majd Elisara pillantok. Na igen, ha az orvos férfi, a női csábnak könnyű szerrel be tud dőlni. Biztosan nem volt nehéz dolga, csak ránézett, néhány kedves szó és már szabad is.*
-Oh, szóval asszisztens leszel? * nézek a lányra, még szélesebb vigyorral arcomon, majd vissza Rá * -Volt szerencsém találkozni vele, még akkor, amikor idekerültem, vagy picivel később.. ár nem is emlékszem! *tanakodok el, közben észreveszem, mit próbál felém sugallni, így csak alig észrevehetően bólintok, hogy megértettem. Erről amúgy sem állnék le egy olyan lánnyal csevegni, akit nem sikerült teljesen kiismernem, meg amúgy sem. Nem vagyok egy fecsegő típus.*

*Mikor visszaérek látom hogy Becca a fülét fogja.*-Baj van? *kérdezem majd Stev kérdésére kicsit elmosolyodom. *-Meg győztem az orvost hogy engedjen el. *mondom nyugodtan. Tudom hogy nem tetszik neki a dolog de jól vagyok. Mosolygok mikor kihozzák a három teát. *-Steven bemutatom Rebecca-t az új asszisztensemet. Ő segít majd a három birtokkal való kapcsolat tartást. Rebecca Ő a párom Steven.*mutatom be őket egymásnak. Közbe szerelmemnek próbálom sugalni hogy az üzlet másik feléről ne beszéljen. Mert nem akarom belerángatni a piszkos ügyekbe mert az ránk tartozik.*