Tükörpalota - Főterem, Titkos pince (Zeneszoba), Illúzióterem

First topic message reminder :

Tükörpalota - Főterem

A név csalóka lehet. Az épület önmagában nem túl nagy, de ki tudja, talán csak a szemed csal meg, és a méretek, amiket látsz egész mások valójában. A tisztás szélén helyezkedik az épület, magányosan áll, mégis a maga pompájában csodálatra méltó. Talán először tátott szájjal figyeled majd. Kívülről szinte teljesen üveg és kristály alkotja, ennek köszönhetően a napsütés szikrázó fénykoronát ad neki. Be természetesen nem látsz, az üveg nem áttetsző és valamelyest sötétített is, viszont több helyről könnyedén kileshetsz úgy, hogy nem is tudják, hogy ott vagy. Ahogy belépsz egy tágas szobában találod magad. Meglepő, hogy többfelé nyíló ajtókat vélsz felfedezni, kintről ugyanis nem gondoltad volna, hogy bármi más is elfér itt egy szobán kívül. Aki belép viszont nem mindig ugyanazt találja. Ha csak egy délutáni teára vágysz, akkor van itt konyha és éléskamra is. Persze nem alkalmas egy jó ebéd eltöltésére, de egy szendvicset, palacsintát könnyedén összedobhatsz bármikor.
Rosszabb, viharos napokon viszont az időjárás hatására zordabb körülmények uralkodnak bent is. Ilyenkor a belépő számára egészen hatalmasnak látszik a hely, és minden máshová rendeződik a megszokottól. Lomok, és ősi, régi tárgyak mindenütt...ki tudja mit találsz ha körülnézel egy kicsit. Egy régi lakó naplója kerül a kezed közé, esetleg egy kicsit törött, de még mindig szép kézitükör. Talán épp egy ősi kottába botlasz, és ki tudja mi történik a dal hatására. Nem biztos, hogy rossz, ha néha teszel itt egy kis felfedező utat, talán olyat lelsz, ami még valamikor jól is jöhet, bár bátorságra biztosan szükséged lesz, mert itt bent a kinti időjárás hangjai talán még erősebbek, biztosan többször összerezzensz majd keresgélés közben.

Tükörpalota - Titkos pince (Zeneszoba)

Ha jól körülnézel az épület szobájában meglelheted az eddig egész jól rejtezett csapóajtót. Lefelé nyílik, méghozzá a tükörpalota alatti pincébe. Afféle Zeneszoba ez. Nem túl nagy, de nem is kicsi. A szoba közepén székeket látsz, a gyakorlást segítik, kottatartók is akadnak. Akár egy titkos zenekart is szervezhetsz, itt nyugodtan gyakorolhattok bármikor. Gondos rendben láthatóan napi ápolással és hangolással gondozott hangszereket találhatsz, melyek közül nagyrészt mindet használhatod. Akad itt szinte minden, ami nem fúvós hangszer, hisz a dalnok énekel, ezért a száját nem használhatja zenélésre. Találsz itt hárfát, hegedűt, gitárt, cimbalmot, de akár még citerát is, tehát mindent, ami kézzel használható hangszer. Olyan ez szinte, mind egy dalnok szentély.
A falakon embereket látsz, akik játszanak épp valamin, meglelheted itt nagy példaképeidet is, akik ősi, híres bárdok. Az egyik sarok egy könyvespolcnak ad helyet, itt nem kevés kottát találhatsz, és egy-egy könyv ősi, híres bárdok életéről is tetteiről szól.
A hangszerek nagy részét gond nélkül használatod, ha ismered kezelésük módját. Bár akadnak napok mikor nem mindegyik ugyanolyan barátságos, és bármit teszel nem áll a kezedre, ekkor jobban jársz, ha mást választasz, mert senki nem tudja megjósolni mi lesz a dalod végkifejlete...

Tükörpalota - Illúzióterem

Talán hallottál már ősi legendákat szobákról, melyek minden kívánságodat teljesítik? Szobákról, ahol olyasmi történhet, ami csak legbelsőbb álmaidban szerepel, amire csak a tudatalattid gondol?
A legendák nem hazudnak, mindez igaz lehet, hiszen a mágia sok mindenre képes. A Tükörpalota különálló szobáját épp a bejárati ajtóval szemben láthatod meg. Már maga az ajtó is rejtélyt mutat, szinte hullámzik, néha alig lehet észrevenni. A kilincs elkapása sem könnyű feladat, de ha kitartó vagy nagy csodákban lehet részed.
Mire is vágysz, mit szeretnél igazán? Ezt megtalálod idebent. A szoba pontosan úgy néz ki, ahogy megálmodod. Gyakorolnál egyet a vizsgáidra, vagy épp csak egy tengerparti napozásra vágysz, könnyen lehet, hogy ilyen helyen találod magad, csak a képzeleted szabhat határt. Egy hibája van a szobának csupán csak azt viheted ki belőle, amit már valaki egyszer bevitt. Az illúzió mégis csak káprázat, tehát a homok a kezedben kifelé menet az ajtó csukódásakor szertefoszlik, a csodás nyakék, melyet álmaid hercege adott neked eltűnik, mintha sosem létezett volna.
Mégis megéri kipróbálni a varázst, talán olyasmi történik, amire nem is számítasz, azt hinnéd hős szerelmes találsz, de a tudatalattid elhunyt családtagjaidat mutatja meg neked odabent, kipróbálni mindenképpen megéri.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Tashanak persze semmi dolga nem volt, csak... Mi is?* ~Nem akarom tudni mi folyik Nellondban. Jövő héten megyek oda, és addig ne rontsa el senki az én elképzelt Nellondom! Meg akarom nézni először, és utána hallani a rémtörténeteket.~ *Öntudatlanul is az árnydalnokok ligetén lévő kunyhó felé veszi az irányt, majd belém, és kis híján leesik az álla, de visszafogja magát.* ~Mi ez a tömeg? Máskor nincs itt senki. Jó, tudom nem vagyunk annyira sokan, de a nullánál mégis jóval több. Na jól van...Köszönök.~ *majd teljesítette gondolatait, és köszönt is* -Sziasztok! Hogy-hogy itt...? *kérdő tekintettel néz rájuk, majd látja ahogy az egyik fiú kibont egy levelet, és könny csorog az arcán. Nem szól egy szót se.*

*Figyelme teljesen szét van szórva mégis egyszer csak azt hallja, hogy Leonard pityereg. Oldalra sandít és a legbarátságosabb énjét veszi elő. Hangja kellemesen csengőre vált és együttérzés hangzik benne.*- Leonard? Minden rendben? Mi történt?* Nem akar tolakodó lenni csupán megpóbálja megvígasztalni a fiút, ha az engedi neki. Nincsenek olyan viszonyban, hogy a fiú bármit is elmondjon neki, de mégis, talán segíthet. Egyből eszébe jut, hogy a levélben lehet valami, de ha Leo nem adja oda neki, nem avatkozik bele. A fiú arcát fürkészi és várja válaszát.*

-Ühüm*csak ennyit válaszol, majd a felbontot levelet kezdi olvasni. A levél tartalma a következő.*

Tisztelet Leonard úr!

A következő hétvégén szíveskedjen hazautazni az árvaházba, mivel nagy és kivételes örömben lehet része. A meglepetést nem tartom meg magamnak, hisz ne lenne értelme titkolózni. A jóhír pedig nem más, mint, hogy egy kedves és fiatal házaspár önt óhajtja örökbefogadni.

A legközelebbi viszont látásra:
Ilimnek Adelonia
Árvaházigazgató.

*Leonard elolvassa a levelet, és könny csrdul le az arcán. Ezt a pillanatot várta egész életében és most mégse érzi felhőtlenül boldognak magát. Letörli könnyeit, és zsebregyűri a levelet. Megpróbál nem erre gndolni.*

*Egyszer csak megérkezik Leonard. Elég frissnek tűnik, de ő most úgy érzi nála mindenki frissebb. Leo kezében egy levél van. *-Szia Leonard. Nem, még eddig nem jelentkezett.*Látja, hogy a fiúnál van egy levél, de nem kérdez rá, mivel neki nincs köze ahhoz, hogy más milyen levelet kap. El is fordítja fejét, hogy ne legyen feltünő, hogy érdekli a tartalma. Fejében rengeteg gondolat kering, de gyorsan elhesegeti őket és a szellem érkezésére koncentrál.*

*Leonard érkezik meg a kunyhóba. Útközben érte idefele a holló, amely egy levelet hozott neki. A kibontatlan levél, most a kezében van. Fekete talárjának, meg-meg csillan a főprefektusi jelvény. Mikro a kunyhóba ér, már Rupertet tt találja.*
-Szia.*köszön a fiúnak.*
-Előkerült már a szellem?*kérdi és közben nekiáll a levél bontogatásának.*

*Rupert érkezik a liget kunyhójába. Szürke felsőt, fekete nadrágot visel, vállán zöld táskája. Egész sokáig aludt és ma még nem járt a kúria falain kívül eddig. Kedve kissé melankólikus, de talán a társaság felvidítaná. Ezért is jött ide, mivel úgy tudja itt nem sokára lesz egy kis összejövetel. Talán akkor jobb lesz a kedve. Addig is helyet foglalegy széken és várja, hogy más is érkezzen. Táskája továbbra is nyakában lóg.*

Vendég

*Szevér sietős léptekkel sétálgat fel a csapóajtótól, majd, miután felért, szépen be is csukja azt maga után. Kissé zihál, szíve is hevesen ver.* ~Remélem, de Sovalon úrnő nem fogja megtudni, hogy ott jártam..~ *gondolja magában reménykedve, miközben ellenőrzi pálcáját, a kosz eltűnését, meg gitárját a hátán. Mikor úgy véli, hogy sikeresen mindent megtartott magánál, elindul kifelé a kunyhóból, remélve, hogy sikeresen visszatalál a tisztásra.*

Vendég

*Egy bestiamesteres fiú sétálgat errefelé, mellette egy hiénakutya szedi lábait, orrával a földet szimatolva. A fiú már a kunyhótól távol megtorpan, de aztán valahogy lábai akaratlanul is tovább viszik. Hátán ott a gitárja, szemeiben kíváncsiság csillan, egyik keze zsebében, pálcáján nyugszik. Mikor odaér a kunyhóhoz, érdeklődve nézegeti, aztán lenyomja a kilincset.. és az ajtó kinyílik előtte.* -Hmm.. viszont még mindig nem tudni, hogy merre járok.. de azért remélem semmi gond nem lesz.. *gondolja hangosan, miközben elindul a kunyhó belsejében. Egész otthonosnak véli, könnyed formák, pár kisebb terem, aztán meglát egy lépcsőt. Lefelé vezet. A fiú is beleszagol a levegőbe, mintha egy konyha húzódna nem messze tőle. A fiú arrafelé veszi az irányt, daimonja vakkantgat párat. Konyhába beérve Szevér körbenéz, aztán elmosolyodik.* -Várj egy kicsit.. *mondja, majd a kamrához lép, kinyitja az ajtaját, és lám csak, étel. A fiú kivesz pár dolgot, majd összedob magának egy sonkás szendvicset, Astor is kap egy nagyobb falat sonkát. A fiú elégedetten harap bele a szendvicsbe, elpakol maga után, majd visszasétál a kisebb teremhez, ahol mintha valamit látott volna. Pár lépésnél tovább nem jutnak el, Szevér körbenéz, miközben továbbra is jókedvűen eszegeti a szendvicsét. Szemeivel vadul figyelget mindenfelé, mígnem egyszercsak emgbotlik valamiben a lába. Szokásához híven esik el, és nyúlik el a padlón. Arccal előre esik, így gitárjánk szerencsére semmi baja nem esik, a szendvics azonban atomjaira hull a padlón. Daimonja pedig, látva, hogy a fiúnak semmi baja, szépen elkezdi betakarítani a szendvics maradékait.* -Ajvé, remélem azért nem fognak haragudni ezért.. *gondolja aggódva, majd megnézi, hogy miben is botlott el. Egy kisebb csapóajtó fémrészében botlott meg. Kicsi dolog, de azért annyira nem, hogy ne tudjon benne elesni. Ebben profi. Félrehúzódik, és felnyitja az ajtót, majd meglát egy kisebb lépcsősort, amely lefelé vezet. Egy ideig csak nézi, aztán daimonjára pillant, végül pedig megindul lefelé a csapóajtón át.*

Vendég

*A Felidae kiváltotta reakción már csak vigyorog, nem gondolta volna, hogy a lányka ennyire megijed, de tetszett neki a dolog. Kicsit azért tájékoztatja is, nehogy összezavarodjon.*
- Áh, igen, ő itt a daimónom. Az én fajomnál ez elég szokatlan, de édesapámnak is volt egy állata, így velem is megszületett Felidae. *Többet nem is mond, éppen elég volt a hópárduc reklámozásából ennyi, így is el van szállva magától. Fay a következő választ is érdeklődve hallgatja végig, s közben bőszen bólogat, aztán felfigyel a kérdésre. Örül, hogy nem kérdezett vissza, s most próbál visszaemlékezni kinevezésének napjára.*
- Hát talán.. December óta, ha jól emlékszem, nem voltam itt egy hónapja, mikor kineveztek. *Mosolyog, aztán folytatja.*
- Nos igen, nehéznek nehéz, de szeretem csinálni, mert mindig jó új emberekkel ismerkedni. És nem utolsó sorban nagy felelősség is. *Mondja végül, de most nem agyal újabb kérdésen, csak a távolba réved a tekintete, mintha valamit keresne hatalmas szemeivel, de végül mégis megszólal.*
- Nos, én lassan megyek is.. Velem tartasz? *Kérdezi aztán mosolyogva Sofiját. Felidae ekkor felmorran, jelezvén, hogy még ő is itt van, s nem is fog eltűnni mellőle sohasem, szóval nem ártana többesszámban beszélnie a féltündének, de már megszokta a dolgot, szóval nem is szól többet. Fay Sofija igenlő válaszára aztán elindul a többiekkel együtt, s valahol a kúria folyosóin elválnak útjaik...*

Kicsit megrémül, hiszen egy újabb hang, és rémülete szemében is tükrözödik, amikor megpillantja, hogy ez bizony nem egy hétköznapi állat. Kicsit félénken és bátortalanul, de azért elfogadja az állat üdvözlését, de most annyira meg van zavaradova vagy inkább illetődve, hogy hosszú percek után képes megszólalni csupán.
- Önnek is szép jó estét. *mivel ennyire udvarias volt a bemutatkozás másik részről, ős i megadja ezt a módozatot, hiszen ha udvarias az már fél sikert is jelenthet akár. Aztán majd meglátja, hogy mire ment ezzel. Majd figyel továbbra is figyelmesen, és közbe még mindig nagy szemeket mereszt a lényre, hiszen az még mindig beszél.*
- Én Sofija vagyok, és szintén örülök a megismerkedésnek. *bár igaz, hogy kicsit letaglózodott, de majd csak felucsódik a dolgon pillanatok múlva.*
- Nahát, most aztán kicsit meglepődtam, tudod ilyesmiben még nem igazán volt részem *mondja kicsit szerény hangvétellel a dolgot, majd továbbfűzi a következőkben.*
- Igen, itt valahogy mindig én is olyan nyugalomban érzem magam, bár mondjuk ez az elmúlt időszakra rácáfol, de hát az meg már elmúlt, úgyhogy kár rá a szót fecsérelni. *mondja mosolyogva, majd hallva a következő kérdést válaszol.*
- Oroszországban laktam, mielőtt idetelepedtünk volna, méghozzá Grembrei nevezetű falucskában. Kicsit hiányzik még mindig, de már kezdek hozzászokni az új helyhez *mondja készségesen válaszolva, majd tesz fel egy kérdést, bár annak semmi köze ehhez, de ő szeret érdeklődni.*
- És mióta vagy már prefektus? Amúgy nem nehéz dolog így eligazgatni az újakat? Mert gondolom részben ez a feladat *mosolyog és vár*

Vendég

*Felidae először csak gondolatban szól Fayhez, eléggé érdekesnek találja az esetet. ~ Kobold? Mióta ismerkedsz te koboldokkal? ~ Jön is rögtön a lekezelő kérdés, de Fayt nem érdekli a dolog. Neki sohasem volt baja más fajokkal, pedig az ő fajából kifolyólag még a koboldokat sem kedvelné, de ezen tulajdonságok nem igazán maradtak meg benne. Mosolyogva fogadja a lány válaszát, a megtiszteltetés szóra pedig magában elcsodálkozik, de azért örül, hogy valaki így viselkedik vele. Mikor a lányka leül, végre Felidae is megszólal, szereti, ha meglepődnek rajta, valahogy élvezi a feltűnést.*
- Üdvözlöm kisasszony. *Ismét egy mély meghajlás, és bemutatkozik, hiszen Fay ezt nem tette meg helyette.*
- A nevem Felidae, örülök a szerencsés találkozásnak. *Ismét meghajlás, eddig valahogy nem is volt feltűnő a hópárduc ittléte, csak gazdája lába mellett ücsörgött, pont úgy, ahogy ismét helyet foglal. Fay megmosolyogja a jelenetet, tetszik neki, ha a párduc ezt csinálja. Ezek után ő is válaszol az előbb feltett kérdésre.*
- Velem is hasonló a helyzet, már nagyon hosszú ideje csak tanulok, sohasem árt, ha kicsit kimozdulok és a Liget tökéletes hely a gondolatok áramlásához. *Ismét mosoly, nem zavarja, hogy a lány kérdez, valahogy beszélgetős kedvében van, pedig ez nem jellemző rá. Elgondolkodva pillant fel az égre, aztán egy újabb kérdést tesz fel, bár nem olyan érdekes, azért ilyen alapokat nem árt megtudni az új ismeretségről.*
- És honnan érkeztél a Nezabarba? *Mosolyog hát ismét, bár ő sem akar túl kérdezősködőnek tűnni, csak futnak majd a szálak. Bár azt azért reméli, hogy nem kérdeznek vissza, erre úgysem fog válaszolni. Gondolatban el is neveti magát, de aztán figyel a lány válaszára.*

Már az jól esik neki, hogy végre valaki nem megvetéssel fogadja, hanem mosolygósan. Ez a lelkében egy kis megnyugvást jelent végre valahára. Igen, végül is amikor az embert nem igazán akarják észrevenni, az már nem kelt számára túl jól eső érzést. De hát ilyenek mindig fognak akadni, nem lehet ellene semmit tenni. Majd figyelmesen a lányra fordítja tekintetét, és az máris megállapítható, hogy egy egész szívélyes teremtménnyel van dolga, hiszen a kéznyújtás egy kobold felé nagyon nagy szó. És fény derül arra is, hogy egy prefektussal van dolga. Így még inkább örül és ennek szavakban is kiadja hangját.*
- Ohh akkor még inkább megtiszteltetés számomra *és közben elfogadja a kéznyújtást is, majd tovább beszél.* Nem igazán ismerek prefektusokat, sőt most hirtelen nem is tudnék neveket mondani, megvallom őszintén, bár amennyit én találkozok bárkivel is *és közben persze szokását tartva a mosolygása sem maradhat el. Majd mivel még kérdést is kapott, így illendő, hogy arra is válaszoljon, mert az hogy nézne ki mégis, hogy a füle mellett eleresztené, mintha megse hallotta volna...*
- Köszönöm *mondja hálás szavakkal, és ő is letelepszik a farönkre, persze előtte ruháját megigazgatja, hiszen kicsit fél, hogy talán egy kiálló rész esetleg felszakítaná.*Igazából nem tudom, egyszerűen csak vágytam kiszabadulni végre a kastélyból. Na és téged miért fújt erre a szél? Ne haragudj, ha túl kíváncsi vagyok, ez a természetemből fakad *kuncog egy aprót, majd nagy szemekkel vár türelmesen.*

Vendég

*Éppen gondolataiban készül eltévedni, mikor messzebbről léptek zaját véli felfedezni. Hát igen, ha féltünde az ember, kicsit bonyolultabb gondolatokkal van megáldva, melyben az emberi fél nem minden esetben igazodik ki. Felpillant, s észre is vesz egy apró teremtményt, hirtelen ki is akadnak a szemei, először nem is figyelt másra, csak a termetére, de aztán örömmel veszi tudomásul, hogy az illető nem egy, az iskolában kísértő, nyugtalan lelkű kobold. Talán még a szívverése is megállt egy pillanatra, éppen azon töprengett, hogy Albert úgysem fog idejönni, most meg megijesztik. Gondolatban megrántja a vállait, aztán a közeledő lányra mosolyog, s mikor az odaér hozzá, illedelmesen visszaköszön.*
- Üdv. Lehetséges, Faylinn Prilla Boyogov vagyok, prefektus. *Mondja, hiszen neki is ismerős a lány, bár az jó kérdés, hogy honnan, de ez nem is foglalkoztatja nagyon. Kezet nyújt, hiszen apja erre tanította, az emberek világában a bemutatkozáshoz kézfogás társul, bár Fay ebben már kezd kételkedni, ugyanis eddig akárkivel találkozott, csak ő tette ezt a gesztust mások felé. Nem nagyon izgatja a dolog, foghatja arra is, hogy nem nagyon jártas az emberek világában. Felidae, a hópárduc is felmorran, s meghajol, egyelőre nem szólal meg, azt majd a megfelelő pillanatban a hatás kedvéért.*
- Gyere csak, foglalj helyet. Mi járatban errefelé ilyen kései órán? *Teszi fel aztán az első kérdést, ami eszébe jut.*

Végül a húsvét is eltelt, bár sajnos a tojásra bukkanás az valahogy most elmaradt. Gondolta is, hogy ilyen hosszú bent lét után végre érdemesebb lesz egy kicsit kiszellőztetni a fejét, ezért mivel nem akart túl sok emberkével találkozni egyszerre, inkább az árnydalnokok szállása felé vette az irányt. És mivel megint valami újat akart kipróbálni, ezért a kunyhóhoz vonszolta kicsiny, apró lábacskáit. Hozhatott volna magával egy könyvet vagy bármi mást, hogy sikeresen kiszellőztesse fejét és még tudást is szippantson magába, de valahogy nagyon nem füllik még a foga az ilyesmihez egyelőre. Ahogy előre megy és közben lábával egy kavicsot próbál az útjában tartani hirtelen megtorpan, mert úgy látszik, hogy más is tévedt erre nem csak ő. És mivel híjján van minden idővel eltöltendő tárgynak, így a lányhoz megy, aki kicsit ismerős is neki, és csengő, dallamos hangján üdvözli.
- Szia! Találkoztunk már talán? Kicsit olyan ismerősnek tűnsz. De ha esetleg tévedek, akkor egyszerűen Sofija vagyok Smile

*mondja gyorsan a bemutatkozást, majd mivel egyelőre még leülni nem merészel és többet se akar mondani, így vár, csak ő se tudja, hogy igazán mire.*

Vendég

*Nem telt valami élménydúsan a húsvétja, valahogy a szülők nélkül nem is volt kedve ezt ünnepelni, de már így is elhagyták ezen hagyományt édesanyjával. Éppen elég volt neki az, hogy kevés keresés után megtalálta az első húsvéti tojást, nemhogy még bálozzon meg táncikáljon. A tanulással valahogy már hadilábon áll, a mai napon egy könyvet sem nyitott ki, s ez tőle eléggé érdekesnek bizonyul, hiszen az elmúlt egy hónapban csak okosodott. Nagyon szeret olvasni és művelődni, de ma valahogy nem volt hozzá hangulata, ezért úgy döntött, hogy keres magának egy kis nyugalmat, úgyis olyan nagy volt a nyüzsgés. Felidae-vel szépen elsétáltak a társalgóig, ahol aztán át is teleportáltak a főhadiszállásra, s Fay most elsétál az első fatuskóig, amit megpillant, aztán rögtön le is huppan. Utoljára akkor volt itt a Ligetben, mikor furcsa hangokat hallott néhány társával egyetemben, s Albert is megfenyegette őket. Valamiért most nem tart a koboldtól, biztos benne, hogy csak úgy nem fog idejönni és szétmarcangolni törékeny testét.*

Vendég

_Köszi*mondja és viszonozza az ölelést meg a puszikat*-Szia további szépp napot*Búcsúzik el. Ö még ott marad egy kicsit de végül vissza megy a szobájába.*

Vendég

-Köszönöm! * Kedvesen mosolyog bár még mindig nagyon vörös majd mikor a lány mesél figyeli a szavait majd le vonja magában a tanuságot. Ujra a teáját figyeli majd. Kicsit meg köszörüli a torkát* -Hát sok sikert nektek! * Mosolyog majd. Meg isza a teáját. * - További jó pihenést! Nekem most mennem kell! * Fel huzza a kabátjá mge ölegti a lány ad neki három puszit majd elhagya a kunyhot*

Vendég

*Látja hogy a lány nagyon zavarban van*-Az jó gratulálok*Majd ö is belepirul a kérdésbe de mivel a lány is elárulta hogy Tony val van ezért ö is meséneki*-Hát az igazat meg valva Roakor hát igazán nem tudom hogy mi van köztünk de csókoloztunk és nagyon jól érzem magam vele*mondja és végig pirulva és mintha valami érdekes lenne a teájában azt bámulja*

Vendég

*Látja a lányon ,hogy valamin el gondolkozot és még bele is pirult kicsit. Egy halványan elmosolyodik. Bele kortyol ujra a teába minek nem érzi az ízét. Majd mikor meg halja a következő kérdést meglepödésére kiköpi a teát. Majd meg törölgeti a száját majd teljesen pirosan néz a lányra. Suttogora fogja a hangját. Mintha itt a falnak füle lenne. * - Hát öm... nem tudom ez ,hogy szokták mondani.. de szóval.. *Kicsit habozik* - Együt vagyunk! * Teljesen elpirul igy elfordul ujra a teájába méjed. Majd fel háborodva válaszol* -Nem is vagyom moho! *Ujra a lányra néz* - Neked van valaki aki bejön? * Még mindig fülig vörös*

Vendég

*Látja hogy Miwa miközben Tonyról mesél elpirul*~Ezek szerint nem csak barátok na majd óvatosan tapogatozok~-Hát akkor jó lehetett sajnálom hogy nem mentem el~Talán elcsalhatam volna Roakort biztos elletünk volna~*Ebbe a gondolatba belepirul*~Tényleg ött is régen láttam majd valamelyik nap felkeresem~_Lehetek kiváncsi és megkérdezhetem hogy mi van te és Tony között. Persze ha nem akkarsz nem muszály válaszolni csak kiváncsi vagyok*mondja és reméli a lány nem veszi tolakodásnak*-Én így szeretem olyan különleges szerintem.Ha nem lennél olyan moho nem fájna*Jegyzi meg és kedves mosolyt küld felé*

Vendég

*Türelmesen hallgatja a lányt. Kicsit megérti hisz Miwának is kéne kicsit tanulnia. De neki semi kedve. Inkább szorakozásal telnek a napjai. Kicsit el pirul mikor a lány meg kérdezi kivel volt. * - Hát öm... öm.. Tonyval voltam! *Teljesen elpirul. Majd kicsit zavarban van hisz még senkinek nem beszélt róla. Zavarában bele kortyol a teába ami végig forráz a nyelvét és a torkát. Egy pillanatra kidugja a nyelvét majd fojtatja.* - Nagyon jó volt! Elöször táncoltam ..aztán elmentünk mert volt valami iszonyatosan aranyos tyúk ami kottkodácsolt össze visza és teljesitete a kivánságokat! Aztán lehetet ien tojásokat csinálni! Ezt varázslatal csináltuk! *Mutat Aisa tojására* - Aztán volt király és királynő választás! Meg tánc verseny nagyon jó volt! * Visza emlékezik mien jó is volt a bál. * - Amugy nem rosz tejel a tea? Olyan fura párositás nem? *Gyors témát terel igy kezd a pirulás lemenni az arcáról.* - Uhh. de fáj a nyelvem! *Kicsit kidugja hülni hisz méf mindig sajod*

Vendég

*Örömel viszonoza az ölelést és örül hogy Miwaval ilyen jó barátok és ezért nagyon hálás a lánynak. Ki megy és gyorsan leveszi a tüzröl a vizet könt kétcsészébe és mindegyikbe rak egy fekete tea filtert.Miwáéba két citrom potlot rak és négy kocka cukrot amit egy kicsit sokkal de lány biztos így szereti. Majd a sajátjába egy kis tejet önt és három kocka cukrot tesz ö így szereti. Majd a két bögre teával tér vissza Miwáhozz lerakja az asztalra.*-Nem teljesen kiment a fejemböl mostanában sokat tanultam tudod készülök az év végére szeretném jól zárni az évet.*mondja pirulva és reméli ettöl még nem tartja strébernek.*-Hát egy kicsit haragszik rám mert nem vagyunk annyit a szabadba amennyit ö szeretne. Mesélj milyen volt a bál? Kivel voltál?*nézz rá érdeklödve*

Vendég

*Látja Aisán ,hogy kicsit szégyenli magát. Igy nagy mosolyal meg öleli.* -Nem is kell nekem semi! Elég ha a barátnom vagy! * Ezt most teljes szívéböl mondja. Hisz nagyon örülöl ,hogy most már vannak barátai. * - Hát azt hiszem fekete teát kérek! * Mosolyog bár ő akkarta volna meg csinálni a teát.. de ha a lány igy rohan akkor egy szavasem lehet. * -Jah és 4 kocka cukora és 2 citrom poltoval kérem. Tej nem kell bele! * Ez erősen ki emeli hisz ki tudja ,hogy a lány felé szeretik-e tejel. *- Te nem is voltál most a bálban? * Csodálkozva kérdezi a lányt. Közben fel áll oda sétál a lányhoz. Elveszi a bögrét amiben a tea van. Visza sétál az asztalhoz és lerakja oda. A lány felé nyujtja a tea sütit. Majd lassan elkezdi kevergetnia teát és fujni. * - Mi újság van cseresznyével? Egyik este olyan nyomotnak tünt! *Eszébe jutt hogy a varjuját már napok otta nem látta. Lehet meg sérdödötrá a multkori eröszakos viselkedése után? Csak meg rántja a vállát hisz haragszik arra a varjura .*

Vendég

-Én is meg vayok csak mostanában elég sokat tanulam örülök hogy végre iszabadultam a szobából.*Mosolyogva nézzi ahogy a lány kutakotik a táskájában és mikor mehallja hogy csinált neki valamit elszégyeli magát mert sajnos neki nem volt rá idje*-Ó én annyira sajnálom teljesen ki ment a fejemböl*Kezd el szabadkozni és mikor meg láttja az édes kis tojást még jobban elszégyeli magát*-Nagyon szép és köszönöm de most olyan rossz így hogy én nem csináltam neked semmit nagyon sajnálom*Mondja és közben megnézzi a tojást és nagyon tetszik neki. Meghallja a tea vizet amint fel forrt.*-Hagyd csak az a legkevesebb ha megcsinálom te csak maradj itt.Milyen teát kérsz?*kérdezi miközben ledobja a kabátját a legközelebbi székre és már neki is áll a tea készitésnek hogy nehogy Miwa tiltakozhason.*

Vendég

*Nyitodik a kunyho ajtaja igy Miwa gyorsan lekapja a lábát a székröl. Oda pillant majd látja ,hogy csak Aisa az igy visza is teszi.* - Szia! Köszönöm szépen jól vagyok! Hát te? *Érdeklödve kérdezi. Majd még mielöt elfeljetené elkezd kutani a táskájában. * - Csináltam neked valami Aisa.. akkarom mondani tojt neked valamit a nyuszika! *Mosolyog közben tovább kutatat a táskájában. Majd egy kisidö múlva fel kiállt.* -Meg van! * Kivesz egy piros tojást amin egy cseresznyevan rajszolva majd allá ,hogy Miwától. Oda adja Aisának* - Boldog nyuszikát utolag is! Tudom ez csak egy ksi csekély ajándék! De a bálon csináltam neked! * Mosolyog közben a tefözőben a víz elkezd sipólni* -Fel forrot a víz! Kérsz te is teát?*Érdeklödve kérdezi*