Házimanók Titkos Konyhája

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Júl. 02, 2013 3:48 pm

*Újra felnevet, majd leül az ajtó előtt és percekig várni kezd a lányra. Amikor kinyílik az ajtó, felpattan, majd elmosolyodik.*
-Valóban gyors voltál, le a kalappal! * vigyorodik el, majd hozzá teszi. * -Igen, futás! *mondja, majd a lánnyal együtt elrohan, nem akar összefutni egy házi manóval. Kiszámíthatatlan lények, sosem lehet tudni igazán, mire készülnek, vagy épp mikor szúrják ki az embert. Ezért is kell vigyázni. Nagyon örül annak, hogy Soph ott van még neki. Felicity mellett végre van egy másik személy is, akire számítani tud.*
~Úgy érzem, megkönnyebbültem.~

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Júl. 02, 2013 3:29 pm

-Őá... Izé, macskával lehet szolgálhatok. Van egy a szobámba és alsik. Hippogriff? Az húzós de megoldható. A jóképű pasik terén meg, én is híján vagyok.*sorolja majd ő is nevetni kezd. Jól érezte magát Haku melett.*- Egy pillanat és jövök. *mondta mosolyogva. Halkan bement az ajtón, majd azonnal a fal és néhány hordó közé bújt. Felmérte a terepet és meg is pillantotta a konyha túlfelén egy hordót aminek az oldalán egy sast ábrázoló rajz látható. *~Bingó! Csak az a baj hogy nyílt terepen kéne átmasírozni.~*gondolkodik ahogy törökülésbe leül majd egyik kezét, az álához emeli még a másikkal megtámasztja azt. *~ Megvan!~* csapott öklével nyitott tenyerébe. Guggolásba, helyezkedett, és nagy lendülettel felugrott a hordóra, majd a plafonjál lévő, gerendában. Fent biztonságosan elért, a hordóig. Kis oldaltáskájából elő vett egy zacskót. Megpakolta hússal. Majd körbe nézett, meglátja gyümölcsös tálat. Elrak néhány szem almát, meg néhány csokissütit, majd úgy ahogy jött, távozott.*- Mondtam hogy gyors leszek. Menjünk mielőtt feltűnik nekik, a dolog.* vigyorogva ragadta meg Haku kezét és elrohantaj.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Júl. 02, 2013 3:08 pm

*Jókedvűen kacag fel. Neki úgy igazából semmi nem kell, bár lehet hogy egy kis alma mondjuk nem ártana meg. Nem, nem fogja Sophiet csicskáztatni! Kis időre elgondolkodik mit is felelhetne.*
-Két hippogriffet, egy macskát, és ha szerzel egy jóképű fiúk ezek mellé, azt is értékelném. *válaszolja komoly arcot vágva, de aztán hamar eltorzul, mert visszafojtva tartja a kitörni készülő nevetést. Végül nem bírja tovább. A szája kinyílik és felnevet, összeszorított szemekkel.*
~Milyen jó, ha az embernek ilyen jó barátai vannak!~

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Júl. 02, 2013 2:57 pm

*Vigyorogva hallgatja diáktársa beszámolóját. Hallot ezt azt a manókról és nem akarta megtudni, igazak-e a pletykák.*- Ne félj, egy profival állsz szemben. Csak mond neked mit hozzak és hozzom, is.*vigyorog a japán lányra. Nem új dolog neki, hogy bemegy valahova, ellopja ami kell, és észrevétlenül távozik. *~Különleges feladat, különleges katonát kíván.~*gondolja és elvigyorodik.*-Na mit hozhatok?*hajol meg tréfásan majd kuncogni kezd.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Júl. 02, 2013 2:43 pm

//Olvad.//
-Köszi, ami meg a sasokat és házi manókat illeti, nos... Igazad van! * feleli vigyorogva * -Az előbbiek rendkívül profi ragadozó madarak, akik semmitől sem félnek, ráadásul a karmuk is hatalmas. Nem akadtam még össze egyel sem, és nem is szeretnék. A házi manókról meg mindenki tudja hogy milyen lények, így én például nagy ívben kerülöm őket. Ha akarod, veled tartok, de nem ártana tényleg osonnunk vagy picit álcázni magunkat. Nem lenne jó, ha észrevennének. *hallott már Mende-mondákat arról hogy a házi manók milyenek, ha észrevesznek akár csak egy diákot is a konyhájukban. Nem örülnek neki túlzottan, ráadásul még büntetés is jár, ha kiszúrnak. Úgy hallotta, még a tanárok látványát sem bírják túlzottan.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Júl. 01, 2013 4:19 pm

*Meglepődik kissé mikor Haku kiszabadul a szorításából.*-Ügyes. Azért jöttem, hogy csemegét szerezzek, a postamadaraknak. Nem szeretnék sérülésekkel, távozni. A sólymok karma nem épp cirógatásra valók.*vonja meg a vállát vigyorogva.*-De be kell valjam házimanóval sem szívesen találkozok úgy hogy lopakodni kell.*mosolyog tovább.*
//Fagy//

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Júl. 01, 2013 4:08 pm

*Az edzés után úgy érzi, zuhanyoznia kell. Boldogan áll be a közös fürdőszoba zuhanyzójába, hogy aztán a meleg víz ellazítsa izmait. Kis ideig csak élvezi a meleg víz lazító hatását, majd hamar hidegre vált, hogy egy szempillantás alatt fel is ébredjen. Végül összeszedi magát és felöltözik. Egy egyszerű, piros shortot és egy fehér ujjatlan pólót vesz fel, aztán siet is, hisz Sophie most is várja. Kicsit lassabb léptekkel halad most. Nem is számít rá, hogy a lány csakúgy megragadja a karjait, majd azzal a lendülettel hátra is csavarja. Ráadásul a torkát is megragadják, aminek nem örül túlságosan. Végül nehezen, de viszonozza a mosolyt, előremeredve.*
-Lehet, de majd valaki megtanít arra is, hogyan osonjak úgy, mint egy macska! * nevet fel, majd egy ügyes, ravasz mozdulattal kicsavarja magát a fogásból. * -No de miért is jöttél erre felé? *kérdezi kíváncsian, miközben tekintete az ajtóra téved.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Júl. 01, 2013 3:55 pm

*Az edzés után mindketten, elmentek rendbeszedni magukat. Sophie, felvett egy fekete farmert, fekete ujjatlan pólót, és arra a combkőzépig, érő fekete bőrkabátot. Felvette a csizmáját majd elrakta fegyvereit. Majd hirtelen, a cicg ugrott elé.*-Nem cicus. Te itt maradsz. A végén még megesznek a postasólymok.*simította meg majd ki ment a szobából. Nem sietett sehova. Komótos léptekkel halad a folyosókon,könyvel a kezében. Nem sokkal később egy ajtónál ált meg. *~ Házimanók? Ja tényleg a postamadaraknak itt van a kedvenc csemegéjük. Legalább is úgy hallottam.~*gondokodik majd hirtelen lépteket hall maga mögött. Megbújik egy sötét sarokban, és vár. Majd mikor elég közel ért az idegen megragadta a karját, és a háta mögé csavarta, majd hátulról megragadta a torkát.*- Mondam, hogy túl hangosak a lépteid.*mondja mosolyogva.

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Jún. 03, 2013 6:45 pm

*A fene tudja talán a figyelmesség illik rám, de izmom nem sok van, és vicces gyereknek sem mondtak még soha. Hát majd idővel persze alakul, hogy milyen leszek még, biztosan lesz egyszer olyan lány, akinek az én fizimiskám jön be, és aztán nem tűnik el szó nélkül. Akaratlanul is megbámulom a dekoltázsát egy pillanatra, amikor összefonja a karjait, majd gyorsan fordulok el, hogy harapjak a kenyeremből.* -Ühüm, talán a nyár majd jobb lesz. *Erősítem meg félig teli szájjal, hogy az újabb rám törő zavar hullámot sikerüljön leküzdeni. Aztán még le is cukiz, ami nem sokat segít azon, hogy ne érezzem magam furán.* -Ö... kösz! *Bököm ki nagy nehezen. Igazából sosem tudtam, hogy a cuki jó-e egy pasinál, vannak akik jól néznek ki, vannak sármosak, helyesek, a cuki az olyan... egyik se vagy ezek közül, maximum jópofa. Aztán valamit fel akar hozni, de végül elharapja, én pedig kíváncsi maradok, de nem akarok rákérdezni, hiszen tovább beszél, azaz neveti el magát a legyező említésére.* -Pedig az még mindig jobb, mint a kard. *A kardba bele lehet dőlni, nem valami biztonságos fegyver szerintem. Kétlem, hogy hasznos lenne neki, ha még saját állítása szerint ügyetlen is. Aztán az ajtóra terelődik a szó, én pedig végül csak bólintok, azóta nem jártam a lakásban, talán csak kéne.* -Hát jó, végülis valamikor megmutathatom. *Apró mosoly, majd menni készül, és a levegőben lógva hagy valami témát.* -Szia! De ez... *És már el is viharzik, én pedig csak nézek utána, és fogalmam sincs, hogy mit is akar kipróbálni, és pont velem?* -Ez annyira nem fair... *Morgok kicsit, majd még betörlöm a maradék kenyeret és én is aludni indulok.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Jún. 03, 2013 6:26 pm

*Nekem is az izmosabb pasik jönnek be, hiszen nem árt, ha a másik meg tud védelmezni, de az erőt máshogyan is sugározni lehet, mint például figyelmességgel, vagy humorral. Na most nem arről van szó, hogy akkor Lucas már le is írta magát nálam, egyszerűen nem kell mindenkinek tökéletesnek lenni, én sem vagyok az. Ha az lennék, akkor Kyle azért utasított volna vissza, mert nem méltó hozzám, tehát az a kapcsolat eleve kudarcra volt itélve. Franc! Végül Lucas tapintatosan témát vált; nem fért ugyan bele a beállítottságom a pici lelkivilágába, mégsem akadt ki rajta látványosan. Ez tetszik! Végighallgatom őt immár a konyhaszekrénynek dőlve, formás melleim előtt összevont kezekkel.* Olyasmi. Egy cipőben járunk, sajnálom, hogy neked is így alakultak a dolgaid. Szeszélyes ez a tavasz, de talán a nyár majd valami jobbat hoz nekünk. *Elpirulok, amikor kijelenti, hogy szép vagyok, az utóbbi időben ő a második, aki ezt mondja nekem.* Köszi, te is... cuki vagy. *Döntöm oldalra a fejemet, és bököm ki, ami elsőre eszembe jut.* Nem lehet erőltetni, én sosem akartam. Várj csak... *Töröm a fejemet, egy szövevényes terv kezd el kibontakozni a buksimban. Egy terv, amelynek talán semmi értelme nincsen, viszont időtöltésnek akár jó is lehet. Mégis másra terelődik a szó, majd arról később.* Nem tudok, de már egészen megszoktam itt. Végülis olyasmi, mintha elköltöztem volna messze a szüleimtől. Talán egyszer még lesz mód a hazajutásra. *Vonom meg a vállamat, erősnek kell mutatkoznom, annak semmi értelme nem lenne, ha gyászolnám őket, mintha halottak lennének. Végülis Scarletta még itt van nekem.* Legyező? *Nevetek fel prüszkölve.* Láttad te egyátalán, hogy milyen béna vagyok? *Eltolom magamat a szekrénytől, és közelebb lépek hozzá.* Majd még átgondolom, de szerintem totál nem nekem valók a fegyverek. Egyik sem. *Komolyan bólogatva ámuldozok csodás tettein, és rá is kérdezek.* Ezt nem mondod komolyan...? Megmutatod? *Most már utolsót ásítok, tényleg mennem kéne, nem tudok virrasztani még egy éjjelt.* Azt hiszem elteszem magam holnapra, de... *Cinkosan hunyorítva hatásszünetet tartok.* Eszembe jutott valami. De maradjon meg ez a következő alkalomra, ha látlak még. Kipróbálhatnánk valamit. Na szia-szia! *Fordulok sarkon, és elmegyek aludni.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Hétf. Jún. 03, 2013 8:38 am

*Fene tudja, soha sem voltam az a határozott fajta, talán mindig is ez volt a gond, na mg kaptam már elég visszautasítást ahhoz, hogy ne is akarjak kezdeményezőbb lenni. Franc se tehet róla, hogy a legtöbb lánynak az erős jellemű, határozott, izmos pasik jönnek be, én meg egyik sem vagyok, inkább csendes szemlélődő, visszafogott alkotó, aki szeret a maga kis világában ellenni. Csak hát ezt a legtöbben nem igazán értik meg. Azért annak határozottan örülök, hogy nem akad ki a zavaromon, érthető módon nem is feszegetem ezt a lány-lány témát. Viszont azt nagyon is látom rajta, hogy az a másik fiú elég mély nyomot hagyott benne.* -Sajnálom azért, tudom, hogy nehéz az ilyesmit elfelejteni. *Jegyzem meg halkan, hiszen én is hasonló helyzetben vagyok, csupán nekem pár nap telt el és nem hetek, vagy hónapok. No meg még csak érdemi visszautasítást sem kaptam, egyszerűen csak... fogalmam sincs, hogy mi van.* -De hát nagyon szép lány vagy, persze hogy tetszhetsz valakinek, csak tudod a szerelem más, azt nem lehet erőltetni. Vagy kialakul, vagy nem. *Ha tudnám, hogy pontosan miféle is a faját tekintve, hát kissé nevetségesnek érezném, hogy ezt pont én mondom neki, hiszen minden bizonnyal sokkal jobban ért hozzá nálam. Aztán elmondja, honnan is jött, én pedig egy kicsit meglepődöm. Hallottam már sok mindenről, de erről a másik létsíkról még pont nem.* -De akkor nem is tudsz hazajutni? Gondolom sokan vannak, akik hiányoznak. *Húzom el picit a számat, együtt érzek vele, biztosan rossz lehet a családod nélkül. Jó persze, nekem van, bármikor hazamehetek, de hát nem az igaziak, és azért csak jelent valamit a vér szerinti rokonság nem? Amikor pedig a véleményemet kérdezi pár pillanatig elgondolkodom, annyira nem vagyok jártas fegyverek terén, csupán hobbi szinten íjászkodom néha, szerintem éles harci helyzetben totálisan le is blokkolnék.* -Talán valamilyen nőiesebb fegyver. Nem is tudom, hallottam már kiélezett legyezőkről, amik kis helyen elférnek, és nem is gondolná róluk senki, hogy mire valók. Ehhez mondjuk jó adag akrobatika sem árt, de dobni is lehet őket, így nem kell közel menni az ellenséghez, vagy esetleg valamilyen dobófegyver, csillag, vagy tőr. *Valahogy ilyesmit gondolok hozzá illőnek, nem egy kardot, amihez erő kell, fürgeség és persze rengeteg tapasztalat.* -Egy ajtón. Mármint nem teljesen az ajtón. Van egy műhelyem Nellondban, és a bejárati ajtó belső részét kivetettem, a helyett készítek mozaikberakást. *Szeretem a színes dolgokat, csak hát már napok óta nem nyúltam az ajtóhoz. Nem tudom, hogy mi legyen most a lakással, hiszen Gigi miatt vettem ki, de azért kellemes kuckó.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Jún. 02, 2013 7:18 pm

*Én meg úgy vagyok vele, hogy bármelyik pasiból ki akarom nézni a kezdeményezést, hiszen mégiscsak ők a hímek. Valahol fura is, mégis, nem lepődöm meg rajta, hogy míg a másik beszél, a hallgató fél megnézi őt, afféle oda-vissza szemezés ez. Látom az elvörösödést, amin most egész magabiztosan bólintok.* Semmi baj, nem mindenki olyan, hogy könnyen veszi ezt. Ha neked ez nem jön be, akkor megértem. *Vonom meg a vállamat, de közben bátorítóan figyelem őt. A kérdésen azért picit idegesen dobom hátra a hajamat.* Szerelem? Nem tudom, hogy az volt-e, talán igen. De bármi is, már elmúlt. Fél év sok idő, eddig reménykedtem, aztán feladtam. Mindig azt mondta, hogy nincs meg a szikra, talán így is volt. *Végighúzom a csuklómat az ajkaimon, hogy ne kezdjen el remegni, mert sírás lenne a vége. Ha már nem is kell nekem Kyle, a fájdalom azért nehezen szívódik fel.* Talán csak én generáltam mindezt, ő pedig sosem látott bennem többet barátként. Viszont, nem sokkal ezután egy édes csajszi éreztette velem, hogy nem vagyok egy utolsó kapcarongy, és esetleg én is tetszhetek valakinek. *Visszateszem kezeimet az asztalra, és a reakciójára vagyok kiváncsi. Az az érdekes, hogy Scarletta a nővérem is állandóan ilyen lelki gondokkal küzd. Ezek szerint ez a sorsunk, vagy mifene.* A szomszédos létsíkról, ahol mi francoskák élünk. Szinte ugyanolyan, mint az emberek világa, nemesi családok uralkodnak, és most éppen hatalomra tör az egyikük. Időnként szakadások jelennek meg a térben, és véletlenül át lehet ide kerülni, ez történt velem, és a nővéremmel is. Visszafelé már nem ilyen egyszerű, lényegében senki nem tudja az utat. *Fogalom össze mindezt, és álmoskásan megdörzsölöm a szememet. Talán ma már aludnom sem ártana.* Nem igazán tudom, otthon szinte mindenki kardokkal vív. Ezért gondoltam erre. Más ötleted lenne Lucas? *Nevezem őt néven, talán így személyesbb, jobban érezheti, hogy érdekel a véleménye.* Persze hogy igazi öröm jót tenni, de nem mindenki ilyen, hidd el. *Ámulok el, és belesajdul a szívem a helyzetére.* Most min dolgozol, ha megkérdezhetem?

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Jún. 02, 2013 6:55 pm

*Igazából én se vagyok vele tisztában, jó eséllyel még véletlenül sem lennék béta, hiszen azok talán a legfőbb emberei az alfának. Erősek és határozottak... hát rám egyik sem jellemző, még igazából a kezdeményező sem, csodálkoznék rajta, ha tudnám, hogy a leányzó ilyesmit gondol rólam. A mustrálás pedig... tuti nincs ember a talpán, aki ne nézné meg magának, nem csoda, ha én is ezt teszem, pedig a fejemben még mindig ott a kérdőjel, hogy hova a fenébe tűnt el Gigi. Azért az tényleg meglep kicsit, hogy az előző kiakadás után most ilyen könnyen veszi ezt a rosszullétet, kissé talán szeszélyesnek mondható. Aztán csak biccentek, hogy mondja el, igenis érdekel, szívesen meghallgatom, hogy mi a gondja és közben persze szorgalmasan törölöm be a kenyereket.* -Oh! *Bukik ki belőlem. Volt valami pasi, aztán meg egy... csaj? Jó, nem ítélem el az effélét, csak hát azért meglepődöm, és így belegondolva, elképzelve... jó elképzelni nem kéne, hogy mit csinálnak egy csappal. És még polgárháború is. Hát honnan jött? Igyekszem összeszedni az állam a padlóról, megint megállok az evéssel persze, mert hát nem megy egyszerre két dolog. Koncentrálni is kéne, értelmezni a dolgokat és mellette még enni is.* -Szóval egy srác, és őt szereted? És ez a lány... *Megrázom a fejem, nem erre inkább nem térnék ki, az most sok lenne.* -Milyen polgárháború, honnan jöttél? *Főleg, ahol kifejezetten kard kell, mégis gyakoribb a mágia, vagy a mugliknál a fegyverek. Persze tudom, hogy vannak karddal harcolók, de hozzá valahogy nem illik.* -Nem gondoltál valami más fegyverre, ami nőiesebb? *Valahogy nehéz őt elképzelni karddal, nem tudom, nem illik hozzá. A dicséretre kicsit talán elvörösödöm.* -Kösz, de ez csak afféle hobbi és ha közben jót is tehetek vele az jó, tudod én is árva vagyok, bár csak nem rég tudtam meg, úgyhogy átérzem a helyzetüket. *Na igen, mostanában nekem is felettébb kusza az életem, kiderült, hogy a szüleim csak nevelő szülők, a nővérem nem is vér szerinti testvér, és persze Gigi is eltűnt.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Jún. 02, 2013 6:45 pm

*Én nem is nagyon ismerem a farkashierchiát, pedig nálunk is megfordulnak ezek a fennséges ragadozók. Hogy Lucas mi, az még esély sincsen, hogy eldöntsem egyenlőre, alig ismerem még őt. Kedves, és kezdeményező, de más még nem jött át róla. Érzem magamon a mustrálást, legalább kissé felengedett a félénk tekintetből. Jó!* ó, nem hinném, hogy beteg lennék, talán csak túlizgultam a dolgot, mert bármikor előfordulhat, hogy felborul az egész... ciklus. *Rántok vállat, ennyire vagyok könnyelmú, hogy egy átvirrasztott éjszaka után most egyszerűen puszta szeszélynek fogjam fel korábbi rossz hangulatomat. Megkockáztatok egy pillantást a nutallás kenyérre, de attól félek, hogy ha most ennék, akkor biztosan hányás lenne a vége. Mára már csak a koplalás marad.* Nincsen annyira nehéz... nem panaszkodásnak szántam. *Sugallom halvány megrovással a hangomban.* Csak tudod... *Merengek, és nem is értem, hogy miért akarok ennyire megosztani mindent. Talán mert ritkán találkozom igazán olyanokkal, akiket érdeklek, meghallgatnak.* Sok minden van, ami külön-külön nem vészes, de összeadva kezdenek átcsapni felettem a hullámok. Volt egy srác... aki nagyon cuki volt, de a szíve foglalt, míg ha ő maga nem is, de végülis sikerült elfeledni egy csajszival, úgyhogy ha időlegesen is, de jól elvagyok, de ezek a lányos dolgok nálam csak pótlékok tudod. Nem is értem, hogy miért mondom így... *Idegesen felnevetek, és továbbfolytatom a tincseim sodrását.* Otthon dúl a polgárháború, a srác pedig a kérésemre csinált nekem egy kardot, hogy gyakoroljak... de most minden annyira kusza, igazából csak sodródom az árral. *Kissé elhallgatok, és szájtátva hallgatom Lucast.* Ez olyan... nemes. Az én kézügyességem borzalmas, nekem dobnak egy labdát, csoda, ha nem vág pofán, mert elkapni nem fog menni.

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Jún. 02, 2013 11:50 am

*Jó hát én azt nem tudhatom, hogy a nevetése pontosan minek is szólt, ellenem, vagy sem. Igazából a zavar nálam alapvető, nem vagyok alfa, béta talán, vagy fene tudja miféle rangok vannak a falkában. Omega tuti nem, hiszen nem szoktam szembeszállni másokkal, főleg nem ha az illető nálam biztosan erősebb, vagy okosabb. Inkább a békesség. No meg az is benne van, hogy itt egy helyes lány, aki határozottan rosszul van és mindjárt kidobja itt a kisrókát a konyhakőre, amit határozottan nem szeretnék végignézni. Szerencsére nem kerül rá sor, lassan kezd az arca is emberi színt ölteni, és hogy a haja minden szép vörös! Még nem is nagyon láttam ilyet, nem hiszem, hogy festett, olyan eredetinek tűnik.* -Öhm... nem terhelsz, tényleg, és jól van, nem akartalak én ezzel izélgetni. *Eresztek meg egy visszafogott mosoly félét, hiszen tényleg nem volt szándékomban piszkálni a dokik terén, csak hát tényleg hasznos, ha mielőbb elmegy megnézetni magát. A legtöbb betegség még korai fázisban jobban kezelhető, és ha amúgy se sok esély van rá, hogy terhes, akkor lehet hogy valami vírus zavarta meg a szervezetét.* -Lehet, hogy ilyesmi lehet igen, de miért annyira nehéz az életed? *Kérdezek rá hirtelen és csak utólag jövök rá, hogy igazából lehet, hogy nem kellett volna. Nem is ismer, egyébként sincs sok közöm hozzá, miért mondaná el épp nekem, hogy mi a gondja baja, ami annyi stresszel jár?* -Biztosan nem zavar? *Pillantok a kezemben lévő kenyérre, amitől persze az ujjaim már tiszta csokisak, hiszen fogom már percek óta, és csak olvad, meg nyomódik össze teljesen. Végül ha még megerősít kicsit, akkor újabb falatot harapok és eszegetek tovább. Kentem magamnak vagy négy fél kenyeret, és abból még kettő a tányéron van, egy meg ügye a kezemben. A kérdése picit meglep, úgyhogy pár pillanatig csak rágom a kajámat, hogy azzal is időt nyerjek. Mit mondjak magamról? Félig démon vagyok, félig meg véla, az anyám egy hatalommániás démon, aki hotelláncolatot vezet, az apám pedig egy rendes fickó, egy angyal, az igazi apámat pedig nem is ismerem, sőt az igazi anyámat sem, hiszen örökbe fogadtak és ezt nem is olyan régen tudtam meg. A nővérem pedig egy pénzhajhász kissé arrogáns lány, akivel határozottan nem jó rosszban lenni.* -Hát én csak én vagyok, nem tudom, mit szeretnél tudni. Szeretek alkotni dolgokat, főleg szobrokat, kis apróságokat, gyakran készítek babaházakat és adom őket szegény családoknak. Ilyesmik, hát te?

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Jún. 02, 2013 11:38 am

*Nem úgy nevettem ki, csak abszúrd az egész helyzet, ez hozta ki belőlem a vidámságot még a fizikálisan rossz állapotom ellenére is. A zavarát nem igazán értem, végülis nem tettem semmi csábosat, sőt határozottan visszafogottak vagyunk, mi szerető fosszák inkább azt értékeljük, ha magunk miatt kedvelnek meg, mivel tudjuk, hogy a külsőnk nagyon is szerethető. A visszafogottság egy srácnál nem olyan, ami kedvemre való lenne, de hát nem lehet mindenki alfa. Ha lenne afféle farkasfalkám, én sem lennék az, de azért jóval határozottabbnak érzem magam, mint Lucas, viszont azt sem szabad elfelejtenem, hogy úgy jöttem ide be, hogy arra más sem tudott volna ésszerűen reagálni. Ha valaki azt látja, hogy más beteg, rosszul van, az nem a megszokott, le szokás tőle fagyni. Ennek a számlájára írom be, és megpróbálhatjuk előlről kezdeni az ismerkedést.* Látod ezért jöttem így késő este, mert úgysem tudsz rá mit mondani, akkor meg feleslegesen miért terheljelek? *Könyökölök az asztalra, répavörös tincseim a borostyánbarnaként cikázó szemeim elé hullanak, lágy függönyfátyolt képezve előtte. Végigfuttatom tekintetem most már a bongyorkán, hát nem egy Kyle, de azért aranyos a maga módján.* El fogok menni, ne győzködj már, de ameddig csak lehet, kihagynám, a rossz hírrel nem szokás sietni. *Válaszolom kitérően, ám ezt enyhítendő mosoly bujkál az ajkaim szegletében. A gyomorgörcs egészen elmúlt, mégiscsak tud valamit a szürke por. Valamit valamiért!* Szerintem sem lehetek az, de olyan rossz volt, hogy még csak azt sem tudtam, hogy mi lehet. Talán csak a stressz, annyi minden történt velem mostanság, hogy egyszerűen... kimaradt. *Legyintek, majd reggel elmegyek, most már próbálom kialudni magam.* Egyél csak, biztos éhes vagy már. *Állok fel, a sebem már teljesen eltűnt, még jó, hogy értek az ilyesmihez. Odatolom a hátsómat a konyhaasztalhoz, és nekidőlök teljes súlyommal. Az egyik lelógó, indiánmód befont tincsemmel kezdek játszani, fél szemmel pedig őt vizslatom.* Ha már így kitárulkoztam, ki is vagy te? Mit érdemes tudnom?

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 8:17 pm

*Jó azért az nem érint valami jól, hogy kapásból kinevet, amikor én próbáltam úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi sem. Kellemetlen ez az egész helyzet, próbálok neki javasolni, hogy mitől lenne jobb, de persze nem sokat hat az egész. Figyelem ahogy gyógyítja magát és persze kellőképpen zavarba jövök, amikor kivillan a lába a ruha alól, mert hát nincs túlöltözve, minden bizonnyal alvás környékén járt, és azért ezt elég furcsa most így látni. Azért azt nem hiszem, hogy látja rajtam, hogy mi vagyok, semmi külső jele sincs, hiszen a szárnyam nem látszik, a szemem pedig talán életemben egyszer fehéredett ki, de akkor is nagyon rövid időre. Nem vagyok egy agresszív típus, aki ezt az oldalát túl gyakran elővenné. Aztán végképp zavarba jövök a további szavaitól, amikor elmeséli, hogy miért is lehet rosszul.* -Öhm... szóval.. hogy... értem. *Hebegek. Kicsit elkerekedik a szemem, mert mondjuk tény, hogy nehéz terhesnek lenni, ha az ember nem fekszik le senkivel sem, bár a mágia világában aztán annyi minden megtörténhet, hogy el se tudnánk képzelni a nagy részét.* -De akkor, minden bizonnyal nem lehetsz terhes csak úgy, de tényleg jobb lenne elmenned a gyengélkedőre. *Teszem hozzá újra, bár eddig még az ég világon semmiről sem sikerült meggyőznöm, szóval kétlem, hogy most bármit is hatni tudnék rá.* -És az nem lehet, hogy csak más miatt nem... szóval más váltotta ki, hogy nincs olyan női gondod? *Van egy nővérem, tisztában vagyok azért vele, hogy mi hogyan működik, mégha nem is túl egyszerű erről beszélnem, sőt határozottan nagyon zavarban vagyok. Ez abból is látszik, hogy a kenyér azóta is a kezemben van, de már percek óta nem haraptam bele egy falatot sem.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 7:59 pm

*Természetesen észreveszem, hogy belerázza a haját a nutellába, erre önkéntelenül is felnevetek, amitől összerándul a rekeszizmom. Ami fura módon jó hatással van a gyomorgörcsömre. A lábamra irányítom a kezemet, és mivel igen kedvelem a természet erőit, végighúzom rajta az ujjaim, hogy a gyógyító erő áramolni kezdjen. Kissé felhúzom a combomat a székre, hogy jobban odaférjek a bokámhoz, és várom, hogy a seb szélei gyorsan hegedni kezdjenek, ami meg is történik. Még érzem az éles fájdalmat, de a rózsszín hús elkezd gyorsan összeillesztődni, és egészséges bőrszínt felvenni. Még sóhajtok egy nagyot, és visszateszem a lábamat a földre. Ejtsünk pár szót a ruházatomról, ami nem a legcsinosabb. Egy végtelenül egyszerű, sárga virágmintás hálóköpeny, ami alatt csak egy bébi-doll van, ami szerencsére nem látszik ki túlzottan, csak néha kivillan. Látom, hogy a srác ugyan helyes a maga módján, de én már annyi furcsa szerzetet láttam, ráadásul még démon is, akiktől most kissé viszolygok, mert ahogy a félelmem is súgja, ha tényleg egy démonfatty volt... Hát csak nem! Az durva lenne!* Öhm... nem túl publikus...de...*Tördelem a szavakat, nagyon ciki lenne elmondani, de ha magamban tartom, akkor meg ismét végighánykolódom az éjszakát.* Ugye... nem lehetek terhes csak úgy? Nincsen senkim már régóta, akivel... szóval érted. *Pirulok el, de azért finoman el is mosolyodok. Azért hülye nem vagyok, és nem fáj ott alul, tehát meg sem erőszakoltak. De akkor miért késik?* Tudod, nálunk lányoknál van jele, hogy még működünk babaügyileg, de nálam ez most nagyon nincsen, szóval...*könyökölök az asztalra, és merengőn elbámulok valahova a semmibe. Picit jobban vagyok.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 7:48 pm

*Jó ennyire nem lehetek sügér! A bögrét elejti, és én még mindig csak bambán nézek és próbálom magamat emberi állapotba hozni, vagy legalább kipréselni valami normális mondatot, de a gyengélkedősön kívül semmi sem sikerül, pedig ennél több kéne, hogy ne nézzen valami nyominak. Hát erről van szó, fél-véla vagyok, van ez az alapvető kisugárzás, amit lazán megtörök azzal, ahogyan viselkedem, mert totál képtelen vagyok normális lenni. Fene essen belém! Láthatóan szegény tényleg pocsékul van, de e téren nem értek vele egyet, meg is rázom a fejem, amivel sikerül a kezemben lévő nutallába belerázni göndör hajamat. Franc! Jó, úgy teszek, mintha észre sem vettem volna, semmi nem történt.* -De néha azért jobb, ha segítenek, végülis a dokik azért vannak, ők tudják. Kár szenvedni, ha van megoldás. *Én nagyon nem bírom a fájdalmat, és a betegségeket, inkább fogom magam és kérek megoldást rá olyantól, aki ért hozzá. Az önkínzásnak határozottan nem vagyok a híve. Végül aztán felül egy székre, bennem pedig utólag tudatosul, hogy igazán segíthettem volna neki. Nem az, hogy ne lennék gáláns, szimplán csak általában későn jövök rá, hogy mit kellett volna tennem, vagy mit kellett volna mondanom. Fejben minden jól megy, de aztán sose az jön ki a számon, amit elképzelek.* -Lucas... *Mutatkozom be én is, és be kell látnom, hogy tényleg nagyon szép lány, annak ellenére is, hogy ennyire pocsékul fest.* -Szerintem tényleg jobb lenne, ha... jó nem erőltetem, de mi a bajod? *Újabb hülye kérdés, gratulálok! Ha tudná mi a baja, akkor minden bizonnyal megoldaná. Mintha megkérdeznéd valakitől, akinek most tépték le tőből a lábát, hogy jól van-e. Jesszus!*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 7:40 pm

*Felpillantok, és valahol félúton el is ejtem a bögrét, amely bár üres, de a földre pattanó kerámia egyik darabja a bokámat sebzi fel.* Ááá! *Kiáltok fel, ma valahogy semmi sem sikerül. Gyorsan odakapok, még jó, hogy most is ülök, mert lehet, hogy el is esnék. Vér jelenik meg az ujjaim között, és fájdalmas arccal húzom ki a belémállt bögredarabot. Most már nem csak könny szökik a szemembe, hanem az arcomon folyik végig. A szódabikarbóna egyre jobban dolgozik bennem, hogy felszínre törjön a gyomrom tartalma, pedig az lett volna a cél, hogy elmúljon a rosszullétem. Picit öklendezem, és hátradőlök, hogy kizárjam tudatomból mindkét dolgot, ezzel együtt sajnos a srácot is sikerül, aki totálisan értetlenül tekint rám. Nem tehetek róla, most valahogy teljesen szét vagyok esve, nem is tudom, hogy mire koncentráljak először. Végül beharapom az ajkam, és kinyitom a szemem, melyet ösztönösen becsuktam.* A gyengélkedőre? Nem kell mindig engedni, hogy mások oldják meg a bajainkat, nemigaz? *Próbálok nem a kenyérre nézni, hiszen most bármilyen kajától csak jobban forogna velem a világ. Feltolom magam, és odasántikálok az egyik székre, és leroskadok rá. Hátradobom a hajam, minden csábítási szándék nélkül, és nagyokat lélegzek, hátha hat az a nyavajás mugli por.* Kitiara. Hali. *Szűröm ki formás ajkaim között, és szipogva törlöm le a könnyeimet. Csodák csodájára sminkemnek nem esik baja, gyakorlott vagyok már, annyi rossz ért már korábban.* Ne is törődj velem, csak kifújom magam, és itt sem vagyok.

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 7:12 pm

*Már a második szeletet kenem magamnak, néha iszok rá egy kis vizet, mert azért az édesre felettébb sok lenne most valami szintén édes lötty, de sokkal jobban ettől sem érzem magam. Bár legalább valamit csinálok, ez is több a semminél, rosszabb lenne, ha teszem azt fel és alá sétálnék csak a folyosókon és mindenféle önmarcangoló gondolatok tolakodnának folyton a fejemben, hogy most épp melyik rágja cafatokra a lelkem. Hülyeség az egész, le kell tenni a lányokról és egyszerűen csak alkotni valamit magamban, ahogy eddig is tettem. Felesleges mindig túlspilázni a dolgokat és kész! Szóval épp a második szelet kenyerembe harapok, amikor elég hirtelen nyílik az ajtó és egy felettébb helyes arcú, csinos lány érkezik, bár láthatóan nincs valami jó passzban, sőt határozottan pocsékul fest. Azt hiszem ő nem lelkileg, fizikailag nincs a toppon. Észre se nagyon vesz, vagy legalábbis láthatóan csak elsuhan mellettem, majd valami izét önt le a torkán. Én meg csak bámulok hülyén egy félig megrágott falattal a számban. Próbálom latolgatni a lehetőségeket, hogy mit mondjak, szóljak neki, hogy itt vagyok, köszörüljem meg a torkom, kérdezzem meg hogy van, vagy javasoljam neki, hogy valamilyen varázslattal próbáljon segíteni magán, vagy... igen és már percek óta csak bámulok, legalább valamit mondanom kéne... bármit!* -Helo! *Oh, igazán remek, biztosan örülni fog egy nyeszlett helonak, amikor láthatóan minimum megváltást remélt attól, amit megpróbált meginni. Forgatom a szemem, de csak saját magamra reagálok így, mivel nem sikerült semmi hasznosat kihozni magamból.* -Nem lenne jobb, ha elmennél a gyengélkedőre? *Szuper! Igazán ügyes vagy Lucas! Biztosan van annyira hülye, hogy magától nem jut eszébe, hogy ha nincs jól, akkor oda menjen. Lehet, hogy direkt nem akart, mert nem bírja a dokikat, vagy valami más oka van, vagy már volt, de nem segítettek neki. Nem... inkább tényleg meg se szólalj!*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 7:03 pm

*Írtóra fáj a fejem. Majd szét robban. Nem használ sem mágia, sem gyógyszer, de még az erdőben szedett gyógynövényekből készült pakolás is hasztalan. Talán azért, mert idegi eredetű. Talán egy éve nem voltam már pasival, de akkor miért késik? Az elmúlt napokban vigyorogva járkáltam, Meriliennel nagyot pajkoskodtunk, és még ha nem is szánom ezt kapcsolatban, jóleső érzéssel töltött el a dolog, nem is figyeltem rá, hogy napok óta el kellett volna jönnie azoknak a női dolgoknak, éjjel döbbentem rá, hogy totálisan nincs így. De az nem lehet, hogy gyerekem legyen...! Hát kitől? Talán éjjel belopózott valami démonfatty a szobámba, és magáévá tett? Vicces lenne. Azóta hasogat a fejem, és a heveny hányinger is gyakorta végigdübörög a hasamban. Remélem ez utóbbi csak a stressztől, és nem a hormonváltozástól. Jóég! Muszáj elmennem a konyhába, összeütni valami gyomorkeserűt, mert hölgyhöz nagyon is méltatlan módon okádni fogok. Mindegy, tartom magam, és több órányi sírós györnyedés után feltápászkodok, és felteszem a sminket. A hajam fénye töretlen, csak kicsit kifújom a levegőt, hogy megnyugodjak. Végiglépdelek a labirintusban, és nagy elánnal nyitok be a helységbe. Szóra sem méltatva csak intek a szaktársnak, és szódabikarbónát rántok elő a konyhaszekrényből. Bevágom a port egy bögrébe, és vízzel együtt felhajtom.* Phűűű... *Köpöm ki undorodva, ettől csak jobban kaparja a torkomamat a feltörni akaró kisróka. Könny szökik a szemembe, és leroskadok a szekrény mellé a földre.* Ez... nem segít.

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Pént. Május 31, 2013 6:22 pm

*Elment... vagy én nem is tudom, hogy hol van, de a lakásban nincs, és a cuccai sem. Fogalmam sincs, hogy mi van és miért, lehet hogy rájött, hogy igazából nem csak műhelynek akartam a helyet? Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de valamiért elmaradt, és most... fogalmam sincs, hogy mi franc történt. Nem mondom, hogy máris szerelmes vagyok, de kedveltem és nagyon tetszett, és újfent elcsesztem, mint ahogy már annyiszor és fogalmam sincs, hogy mi a baj velem. Lehet, hogy egyszerűen nem vagyok alkalmas semmiféle kapcsolatra, nem nekem való, mert folyton elijesztem a lányokat, mert valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Hogy a fene enné meg az egészet ott, ahol van! Belököm az konyha ajtaját, ez most elég eldugott, hogy jó eséllyel ne nagyon botoljak bele senkibe. A ruhám egyszerű, mint mindig, felül egy sima drapp színű ing, persze viszonylag lazán, rövid ujjú, mert bent annyira nincs hideg. Alul egy vászon nadrág, térdig érő darab sötét barna, és egy egyszerű edzőcipő. Márkás darabok, hiszen a családom határozottan nem nevezhető szegényesnek. Lássuk be a kis műhelyem is csak egy csettintés volt az apámnak, főleg ha azt nézzük, hogy Ophy milyen villát kapott nem rég. Az asztalhoz lépdelek, az egyik szekrényben sikerül találnom egy üveg nutellát, aztán jöhet a kenyér. A csoki boldogsághormon igaz? Akkor most nagyon is arra van szükségem.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Jan. 08, 2013 9:50 am

*E téren jó, ha van az embernek, francoskának egy daimonja, mégha ő a háta közepére is kívánja a szószátyár kis bestiát, de legalább valamennyire a kis lény tompítani tudja az ellenséges hozzáállást, ami most nagyon is benne van. A srác szavaira csak szem forgat, pedig valahol igaza van, csak fene tudja, hogy mire jó, ha mérges, mert akkor le kell vezetnie valamivel és mivel nem egy harcművész...nem fog kimenni ne adj isten futni, vagy efféle.* -Oh, tényleg így igazán remek! *Vág vissza, és továbbra is csak csúnyán néz a daimonra. Alig veszi észre, hogy a becsapódásnál nem nyekken akkorát a másik, mint kéne, hiszen végülis nem egy hozzáértő típus, nem szokta figyelni, hogy akiket falhoz ken, hogyan reagálják azt le. Az arcára kapott puszi az, ami már inkább erőteljesen meglepi. Megáll, és Scott után néz, aki távozik is felvéve mostmár a telefont. Megvárja, amíg becsukódik mögött az ajtó és utána lépdel oda Kemalhoz.* -Soha többé ne csináld...nem viccelek, nem érdekel, ha magamnak is ártok, ha téged bántalak, nincs hozzá jogod! *Morran a rókára, aki csak sóhajt egyet és visszakucorodik az asztal alá. Ő pedig felül a székre és újabb adag teát tölt. Aztán fogja a teli poharat és lendületesen a falhoz vágja, majd lepattan a székről és kiviharzik, Kemal kénytelen, tehát megy utána. Még fogalma sincs, hogy mit, de valamit muszáj csinálnia.*

Tárgy: Re: Házimanók Titkos Konyhája Kedd Jan. 08, 2013 9:43 am

*Ő nem tudja, hogy ki az a Noel, és nem azért mondta azt a szót, hogy érdekes, mert érdekes mint egy vásári majom, hanem olyan ember (fossza), aki amellett hogy jól néz ki, még páratlan is a maga nemében, mint jellem. És igen, egyes momentumokon nem tud nem nevetni, mert attól még barátságos, és segítőkész, a másik pedig annyira ki van bukva, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy ő mit tenne, úgyis valami negatív dolog lenne a válasz. Inkább ismét a róka válaszára figyel, az legalább értelmesen válaszol. Vagy nem is az értelmesség a lényeg, hanem az, hogy kimondja, amit a lány most nem tud. De talán majd egyszer később.* Sebaj, legalább egy kicsit kizökkenttetelek a rossz kedvből, most már legalább mérges vagy. *Válaszolja nyíltan, hiszen semmire sem menne a hízelgéssel, és egyéb trükkökkel. Aztán falhoz lesz kenve, amire talán Cecile meglepődhet, hogy nem egy szépfiú mozfulataival, hanem egy képzett harcművészként igyekszik tompítani a becsapódást. Nos igen, más dolog a felvett maszk, a playboy álarca, és más, amit ösztönösen tesz. De a végeredmény ugyanaz, nekivágódik a falnak, amire már zordan mered a lányra, a vad szájcsókot pedig végképp nem érti, nem is csókol vissza, annyire meglepődik.* A finom külső mögött bestia rejtőzik. *Aztán a rókára mered, és megrázza a fejét* Ahogy mondtad, ő sem tudja, hogy mit akar, csak hogy elmenjek. Hát jó. *Aztán gondol egyet, és határozottan ragadja meg a lány csuklóját, de aztán végül egy sima puszit ad a lány arcára.* Nem mindig te irányítasz, és nem tudsz mindent uralni. Mint ahogyan én sem. *Aztán elengedi Cecile-t, és hátralép.* Remélem legközelebb megtudom a neved. Na szia! *Felteszi a napszemüget, a dzsekit hanyagul feldobja a vállára, rágót tesz be a szájába, és nyitja az ajtót, kipattintva a telefont.* Harvey...? Na itt vagyok, a repülő egy rémálom volt.. *Lép ki az ajtón.

» Titkos Kentaur Liget