Madárház

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Egy elég érdekes kis épület a birtokon, már amikor közeledsz felé, hangos madárcsicsergést, néha-néha éneket, csivitelést hallasz. Ez egy kisebb épületből érkezik, aminek rendszeres lakói madarak. Megtalálhatóak itt minden fajtából a madarak, bagolytól kezdve a vörös vércséig. Főleg télvíz idején szoktak itt megszaporodni, de általában a nap bármely részében előfordulnak, bár hogy miért, azt nem tudja senki - talán mert itt mindig találnak valami élelmet. Ez a hely rendkívül jó kikapcsolódásra, vagy akár csak ha valaki szereti a természet szülötteit, annak megcsodálására. Ki tudja, lehet, még barátra is lelhet itt.

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Nov. 27, 2008 3:53 pm

-he... helo *ijedve köszön de rájön hogy nincs mitől félnie ezért megnyugszik*
~nemtudom megkérdezzem-e tőle hogy miért van itt~ *vár egy picit majd megszólal*
-Kynger Iwood vagyok *kezet nyújt aztán gyorsan visszarántja*
~mégse foghatok kezet egy lánnyal... vagy igen~ *végül ismét kinyújtja a kezét és bátran a szemébenéz*
~remélem nemgondol bunkónak~

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Nov. 27, 2008 3:44 pm

-Na Crow...látom itt nem fogsz unatkozni..csak vigyázz a lábadra!-*mosolyodik el mire egy kis vörösbegy kezére száll. Elmosolyodik, megsimogatja a madarat majd az el is száll. No de lám, nincs egyedül. Megfordul mikor hallja hogy nyikorog az ajtó.*
-Szia!-* köszön a kicsit félénknek tűnő fiúnak.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Nov. 27, 2008 3:33 pm

*mikor odaér a házhoz egyszer körbejárja mert még soha nem volt itt... majd vesz egy nagy lesvegőt és benéz, és látja hogy egy lány jáciik a madarakkal*
~Degyönyörű...~ *megszólalni sem mer várja hogy a lány észrevegye őt*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Nov. 27, 2008 3:29 pm

*Jess a madárház felé igyekszik...Crow a vállán pihenni hozza be ide a madarat mivel nem bír magával a szobában tárasságra vágyik de a lába eltört. Pihenésre van szüksége ezért hozta ide. AHogy közeledik a házhoz már hallja is a hangos csicsergést. Mikor belép az ajtón sok-sok madár egyszerre csöndesedik el és néz az ajtó felé de ahogy a holló elröppen az egyik kőre mindenki megint belekezd a csivitelésbe.*

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 26, 2008 7:27 pm

*Vica elmosolyodik a kérdésen.* - Igen, eléggé kiváncsi típus vagyok, s megköszönném, ha körbe vezetél, mert nagyon jó társaság vagy. Nos megyek. Szia. -*S ezzel elindul a szobája felé, a latyakos, sáros és még kitudja mi mindenes úton.*

Vendég

* Elmosolyodik.- Eléggé kíváncsi típus vagy ,ugye? De nem baj. Én is ilyen voltam amikor jöttem. De annak már két éve. * Mosolyodik el. - Azóta sok mindent megtanultam ,ismerem az iskolát ,mint a tenyerem. Ha szeretnéd egyszer majd körbevezetnélek. Ha persze szeretnéd. És szeretnél eljönni velem.* Bólint ,majd a kérdésre egy kicsit elszomorodik ,hisz eléggé jól elbeszélgetett a lánnyal ,de ha menni kell hát menni kell. Nincs mit tenni. Egy kis bátorító mosolyt küld Vica felé és válaszol is neki.- Persze menj csak. Nem nem baj. Én nekem is mennem kell. Még van egy pár dolog amit el kell intéznem.* Mondja ,majd amikor Vica is távozik ,még utána int ,de aztán nemsokára Ő is eltávolodik és a szobájába köt ki pár dologgal együtt. *

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 26, 2008 7:15 pm

~Nagyon kedves és mosolygós leila. Már úgy érzem, barátom is.~ *Leila minden szavát figyelmesen hallgatja. Közben állataira is néha rá rá pillant. A madárcsicsergés persze nem hallt el, ott énekelgetnek mellettük.* - Köszi a válaszokat. Érdekel az iskola felépítése.- * Közben épp szemügyre vesz egy kis vörösbegyt, aki épp előttük repül el.* - Van egy farkasom, bundája fekete, szemei éjkék színűek. Moony-nak hívják. Épp vadászik, általában mindig csavarog, bár csak azóta amióta idejöttem. Nem is értem miért. Barátságos és szótfogadó, nem bánt senkit sem, ezért is merem elengedni bárhová. - *Mondja hadarva a lány. Majd órájára pillant, s kitágulnak a szemei.* - Ilyen késő van már? Ideje indulnom, remélem nem baj, ha megyek? - *Kérdezte aggódva, s várta Leila mit lép.*

Vendég

*nagyon barátságos vele Vica,ezért azonnal a szívébe zárta Leila. Elmosolyodik ,majd a kéréseken elgondolkozik.- Hát.. mit is mondjak. Nem olyan nehéz a prefektusi meló. Csak össze kell szedned magad. És nagyon lelkesnek kell lenned. Hát nagyon inkább az újonnan érkezőkkel kell foglalkozni. beosztani őket ,lekalauzolni és segíteni nekik. Nem nagy kunszt. és pár dolgot még elintézni. *Vonja meg a vállát és érthetően ledarálja a szövegét. Az állataira néz mikor észreveszi ,hogy éppen újdonsült barátnője is az állatokat nézi.- A görénykém , Nünüke , a kutyám pedig Tigris. Én is nagyon szeretem őket.*Mosolyodik el ,majd a lányra néz.- és neked nincsenek állataid? Mikor érkeztél?*Tesz fel két kérdést ,majd csöndesen néz maga elé.*

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 26, 2008 6:32 pm

*Vica elfogadta a lány jobbját, és közben szemügyre vette a mosolygós arcát, s kedvesen csillogó szemeit.* - Igen, új vagyok itt. Eddigi tapasztalatom, az hogy tök jó itt lenni. És én is Allidonos vagyok. Amúgy nem kérdeztél egyszerre sokat. Szeretek beszélgetni. Milyen prefektusnak lenni, mit kell pontosan csinálnod?- *Kezdett bele Vica is a kérdések sorozatába, majd Leila állataira pillantott.* - Aranyosak, hogy hívják őket? - * Kérdezte, majd ő is helyet foglalt, az épp leülő lány mellé.*

Vendég

*Teljesen elkápráztatja a látvány nem is tud mit szólni. Egyszer csak egy szép kis fülemüle a vállára száll. És persze ott kezd el énekelni. Leila állatai nem nagyon szoktak hozzá a madarakhoz így egy kicsit ferde szemmel nézik ,hogy a gazdájuk ennyire közel megy a "veszedelmes" állatokhoz. Néha gazdájuk egy-egy pillantást vet a görényére és a kutyusára akik néha hátrálnak ki az ajtóhoz ,hogy ne kelljen nekik a madarakkal összeköttetésbe lenniük. Egyszer csak nyílik az ajtó és egy vörös hajú lány lépeget be. Az Ő cipője is latyakos, száras biztos Ő sem örül neki , hogy ilyen hó eshet. Persze azonnal bemutatkozással kezdi ami nagyon jó. Főleg Leila szemében. Elmosolyodik és barátságosan bemutatkozik Ő is.~ Talán ez egy új barátság? * Gondolja ,majd közelebb lép és kezet ráz a lánnyal ,ha megengedi.- Szia! Leila Headly , Allidonos főprefetus. Örülök ,hogy megismerhetlek. Nem ,dehogy zavarsz. Már épp unatkoztam. De annak örülök ,hogy legalább barátságot és ismertséget kötöttem. Nem láttalak még,talán új vagy? *Kérdezi ,majd a madárházba lévő padra ül le ,de megnézi nincs -e leszarva. Ugyanis hajlamosak arra a madarak ,hogy leszarják a padot. Végignézi a lányt Leila majd kérdez tőle.- Milyen szakos vagy? Tudod ez engem nagyon szokott érdekelni. Bocs ,ha sok kérdést teszek fel. * Néz bocsánatkérően ,majd a madarakat nézi.*

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 26, 2008 6:13 pm

*Egy vörös hajú lány lépdel a latyakban. Magában szitkozódik. ~Tegnap olyan szép hó volt, mára meg elolvadt. Nem hiszem el!~ S ezekkel a gondolatokkal folytatja útját, ám madár csicsergésre lessz figyelmes. A hang irányába fordul, s megpillant egy házat. Illetve egy lányt, aki épp most lépi át a küszöbét. A céltalan séta helyett, úgy dönt, hogy itt az ideje egy kis ismerkedésnek. Izgatottan elidnul a házhoz, majd mikor oda ér, lenyomja a kilincset, s benyit. Bent ott áll az előbb látott lány, és épp a madarakat figyeli.* - Khm. Szia, Vica Caroline Evans, remélem nem zavarok.- * Mondja mosolyogva.

Vendég

*Léptek közelednek. Ma már csak lucskos sár maradt a tegnapi ropogó hóból. Nem akar esni ,pedig aztán a szép fehér hó sokkal jobb mint egy a latyakos sár. Ezért egy kis fanyar mosollyal sétál át. Egyszer csak észrevesz egy olyan épületet amit idáig kihagyott. ~ Már pár hónapja itt vagyok és csak most látom a házat? lehet varázslással építették fel egy éjszaka alatt ,azért nem vette észre?* Gondolkodik ,majd határozott léptekkel elindul a házikó felé. Amiről halvány lila gondolata sincs ,hogy mi is az. De azért a kíváncsiság arra vezérli így persze állataival együtt gyors léptekben tart a madárházhoz. Már csak pár méter hiányozna amikor egy csomó madár csiripelést hall. Fülel és megpróbálja felmérni ,honnan is jön a hang. Hisz tél van és a madarak elmennek. Vagyis hát a legtöbb. Végül is betudja magának tájékoztatni , hogy éppen előtte jön a hang a házból. Már akkor van egy sejtése , hogy hát Ő egy madárház előtt áll.... Érdeklődve lép be és nézi meg a baglyokat , széncinegéket és a szomszédos fán kopogtató erdei fakopáncsot.*

Vendég

*Már csak egy utolsó mondatot szól a fiúhoz* Talán nem a megfelelő harcokat harcolod meg, s életedet elfecsérled felesleges csatákra, melyekben elfáradva lehetetlenné válik élted. *Eztán elköszön, bár tudja, hogy gúny itatta át Jack meghajlását, de ő azért most megpróbál újra tiszteletet mutatni a fiú iránt, még ha nem is érdemli meg. Meghajol ő is, majd végignézi, ahogy mindenki távozik. Jó éjt lányok. És elnézést, ha elrontottam a kedveteket. Sziasztok*Ő még marad egy kicsit, hisz valakinek el kell takarítani a lányt, aki összeesett részegen. Előveszi pálcáját, majd a megfelelő igével és mozdulattal a magasba emeli, s ellebegteti a gyengélkedőre. Nem valószínű, hogy valamiféle kezelésre volna szüksége, csak egy kis pihenésre, de azért elröpteti oda*

Vendég

*Meaglin szavaira csak a szemét forgatja. Lehet, hogy segíteni akar, de ezzel nagy eséllyel csak ront a helyzeten, pedig azon már alig van mit rontani... Viszont a fiú nem is szól semmit, csak távozik. Ariana csak néz utána, majd halkan, nagyon halkan beleénekel a sötétbe egy ígéretet, ami a fiúnak szól, még úgyis, hogy az nem hallja.* - Nothing's gonna harm you, not while I'm around... *Csak ennyi az egész, egy elénekelt halk mondat, majd biccent mindenki felé.* - Ha megbocsájtotok, mi most megyünk. Jó éjt. *Azzal már el is tűnik az éjszakában, a daimónnal együtt. Hiszen már egyébként is elmúlt tíz, bár csak néhány perccel... Viszont mielőtt lelép, felkapja Jack pálcáját a földről - majd odaadja neki amikor tudja. Nikorina kérdését persze meghallja, de már nem reagál rá. A lány is távozik, ő is - a válaszra semmi szükség.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 9:06 pm

*Nézi Jacket és Arianát... Látja, hogy van valami közöttük, legalábbis az utóbbi részéről. Mikor Jack ránéz, állja a vöröslő szempárt, és nyugodtan válaszol.*
-A küzdés sosem elég. A küzdés maga az élet... és én is küzdök még. *Mondja, hangja hűvösen cseng, bár ez nem eshet jól a fiúnak. Amikor Jack távozik, biccent neki.* Jack. *Viszonozza az elköszönést, majd Arira néz.*
-Ariana... van valami? *Kérdezi halkan, látja a lányon, hogy nincs minden rendben. A választ, ha van, megvárja még, majd biccent egyet-egyet Arianának és Maeglinnak.*
-Jóéjt. *Mondja, majd megfordul, de megtorpan. Aztán keserűen felsóhajt, mintha valami rossz emlék jutott volna az eszébe, majd kabátját összehúzva magán kilép a Madárházból, és beleveszik a sötétségbe daimonjával egyetemben.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 9:00 pm

*Jack csak hallgatja a tünde szavait, de választ nem kap. Semmi mást, mint kioktatást. Az utolsó reménysugár is szertefoszlott az életében. Odron azonban emgvetett lábakkal áll ott Ariana előtt.* -Mindig van egy utolsó küzdelem.. *válaszolja a lánynak a fel nem tett kérdésre, kérdésekre, és, mikor az visszatér a fiú mellé, akkor elégedetten kihúzza magát. Azonban amint gazdájára tekint, az a reményteljes mosoly azonnal eltűnik az arcáról, mégha csak képzeletben is volt ott.* -Áh, értem. Hogy boldog? Én ilyen érzésnek még a hírét se hallottam.. És ne hidd, hogy élvezet a sötét kis világomban élni. *aztán meghallja Nikorina szavait, igen, meghallja, és feléje fordul, hangja kissé emeltebb, hangosabb lesz.* -Én már eleget küzdöttem. *mondja, mintha ezzel mindent elmondott volna, aztán visszafordul a társaság többi tagjához. Ariana egy mondatát nem érti, de nincs túl sok ereje ahhoz, hogy kérdezzen.* -A magam harca, mi? Hát legyen. De akkor a tintás gyermek is küzdje el magát a betegszobáig. *hangja dacos, igen, elvei azok vannak, érzelmei kevésbé, és éeltértelme, életösztöne, az meg még inkább nincs. Olyan, mint egy öreg, idős, megfáradt ember. Kezeit felemeli, pálcáját leejti a földre, és hátrál pár lépést.* -nem fosztok én már emg senkit, semmitől. Mylady, Nikorina, Meaglin..*utóbbi nevet kissé el is nyújtja, miközben mélyen, nagy kézmozdulattal meghajol a tünde előtt, aztán Ariana felé küld egy bocsánatkérő pillantást, majd ocelotjára tekint. Az egyből melléje szökken, majd az árnyalak emgfordul, és távozik a terepről, vissza sem néz, pálcája után sem nyúl, és kivételesen Odron sem ugrik érte. De csak mert nincs ideje, hiszen a fiú volt, nincs, eltűnik az éjben.*

Vendég

Attól hogy nagyobb az élettapasztalatom Jack, még ne tőlem várd a megoldást. Erre magadnak kell rájönnöd. Attól hogy beképzelt pökhendi tündének tartasz, okoskodó, mindent tudó hegyes fülűnek, attól még ez nincs így, és én sem gondolom magamról, hogy mindent tudnék. De tudod mit? Ne törődj vele, mintha nem is mondtam volna semmit. Élj a saját kis sötét világodban, ha az neked jobban tetszik. Ha így boldog vagy, akkor nem állok az utadba. Csak mást ne fossz meg az élet szépségeitől
*Majd figyeli a segélykérő pillanatot, s látja, amit eddig is tudott. Hogy Jacknek nincs minden rendben az életével, és ezt maga is tudja. De ő nem fog harcolni*

Vendég

*A tünde monológjából valamennyit hall, mert ő se megy valami gyorsan, a daimónja meg direkt lemarad tőle, és a lehető leglassabban cammog. Tehát hallja a dolgokat, de nem is kommentálja, mert ehhez nem tud mit hozzászólni. Maximum azt, hogy nem nagyon szereti a klubokat, az egy személyeseket meg pláne nem, tehát a klub valóban nem áll. Ekkor viszont Odron eléáll, mire Pereus megkönnyebbül, viszont Ariana rá sem néz az ocelotra, csak mereven néz előre, de persze azért megáll.* - Nem mehetek el pont most? Akkor mikor menjek el? Olyan, mintha feladnám? És ha feladom? Ha belefáradsz a háborúba, és mindig csak vesztessz, egyre többet, de sohasem nyersz... előbb-utóbb nem marad más választás, mint az, hogy feladd. *Aztán már indul is tovább, Odront kikerülve, Jack első két mondatával nem is törődik. A harmadikra viszont megáll, megmermed, leblokkol, meg minden egyéb.* - Nem hiszem. *Ennyi szökik ki a száján, de már ez is csak bizonytalanul, halkan, talán Jack nem is hallja, talán csak Odron, aki ott áll, nem messze tőle. Visszafordul, Jackre néz, és meglátja a segélykérést a szemében... Bevillan neki egy spanyol mondat, pontosabban két szó, és már ki is mondja, de csak halkan.* - Te quiero. *Az a poén, hogy a mondat pontos jelentését ő sem tudja - két jelentését ismeri, de mind a kettő illik ide, és mind a kettő igaz. Majd lassan visszalépdel a többiekhez, miközben Odronra pillant, Jackre pedig direkt nem. Nikorinának nem felel, még magában sem kommentálja amit a lány mond...*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 8:35 pm

*Nem is Jack volt, akit előbb látott? Szegény Nikorina összezavaroda néz, nem érti, mi folyik itt. Valahogy úgy érzi, rossz helyre keveredett (már megint), és persze ettől rosszul is érzi magát. Gradan hozzádörgölődzik, a lány pedig csendesen nézi a vitatkozó Jacket és Meaglint, meg a távozni készülő Arianát.* ~Úristen, mi értelme volt idejönni? Már megint olyanba keveredtem, amihez nem sok közöm van...~ *Sóhajt magában, választ nem remél, de nem is kap daimonjától. Egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha fáradt lenne, vagy épp emlékezni szeretne valamire, majd felnéz, kék szemeiben különös láng táncol.*
-Minden életnek van értelme... és mindenkinek van végzete. Kinek jobb, kinek rosszabb, de tűrni kell, amit a sorsunk szab ki ránk... *Mondja csendesen, talán meg se hallják. Különös lehet, amit mond, de amúgy is ilyen hangulatban van. Hátát nekidönti az egyik oszlopnak, onnan figyeli a többieket.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 8:27 pm

*Hogy Jack megőrülne? Beleőrülne ebbe a kőkemény 15 évébe, amit eddig leélt? Nem. Ő ebbe a nagyjából lassan másfél évbe őrül bele, ami itt közeleg a nyakán. Igen, lassan másfél éve, és már msot nem bírja a dolgokat rendesen, valahogy mindez sok volt neki. Mikor a lányra néz, és ő vissza rá, akkor csak elégedetten somolyog, olyan kajánul, gonoszul, látván, hogy erre már nincsen szó. Hát nem, ekkora őrületre sosem lehet rendes szót, kifejezést találni. Ez maga Jack, ahogyan lassan teljesen kiforr a jelleme, csakhát ahhoz rengeteg buktatót kell elviselnie, talán még sokkalta többet is, mint hinné. De ne feltételezzük róla, hogy nem tud veszíteni, mert ez nem igaz. Csak nehezen visel bizonyos dolgokat. Mikor elégedetten készülne arra, hogy távozzon, beleütközik nikorinába, majd meghallja a tünde szavait is, amit csak hallgat, és csak hallgat, mert nem tud mást tenni. Végül szemeiből ismét kihuny a tűz.* -'Estét Nikorina. Nem én voltam, nem történt semmi, csak.. beszélgetünk.. *mondja, majd megáll, lévén kishíján fellökte a lányt, és visszafordul a tünde felé.* -Valóban? értelme volna az én életemnek is? És mondd csak meg, drága barátom, hogy mégis mi volna az? Minden bizonnyal remek futár vagyok, Estella is megmondta, hogy ha a Mesternek kellek, majd szól, szóval egy füttyre minden bizonnyal ugranom kéne. Csakhogy ez nem értelem. Mondd meg hát, hisz te sokkalta bölcsebb vagy, mint én. Mi a lét értelme? És mi az én létemnek értelme? Csak nyomorúságot, és szenvedést hozok a földre, semmi mást. Ez nem élet barátom, ez nem élet. *mondja, majd a lányra néz, aztán a távozni készülő Arianára, aki előtt Odron már ott is terem.* -Ne menj! Nem mehetsz el pont most, csak így, semmi nélkül.. Ez olyan, mintha feladnád.. *az ocelot maga sem tudja, mit mondhatna, amivel a lányt marasztalhatja, így csak áll előtte, és csak figyeli őt. Végül Jack megköszörüli a torkát.* -Odronnak igazat kell, hogy adjak. Márha megengedsz még egy röpke szót, mielőtt végleg távozol a tettek színhelyéről. *mondja, és szemeivel a lányt fürkészi.* -Szükségem van rád. *és gien, ez az egy mondat belőlről jött, és nem is hangzik oylan hidegen. A másodperc tört részéig a fiú szemeiben mintha mélyről jövő segélykiáltás villanna fel, egyenesen a lány szemeibe, annak elméjébe hatolva, aztán el is tűnik, és a fiú a tünde felé fordul.* -Mért, mi baja lenne, ha felfalnák a madarak? És a törpepapagáj csak nem fogja bosszúból felfalni.. Minek jött ide? *igen, az emberi és más élet számára mit sem ér, ez msot remekül kiderül a szavaiból, miközben kérdőn nézi a tündét.*

Vendég

Nos eddig hideg szavakkal próbáltad felkorbácsolni haragomat, most pedig egészen kifordultál magadból Hát ezek után nem nehéz megmondani, hogy nem önmagad vagy. Bár mondhatni, inkább az emberi normákhoz kell visszatérned, s úgy magadhoz. Értsd ahogy gondolom, bár úgy hiszem, pontosan tudod, hogy értettem, s csak belekötöttél mint mindenbe. De lényegtelen. Minden élet fontos, még ha nem is hiszed annak. Minden élet egy saját történet, mindenkinek van értelme s lényege. Még a törpepapagájnak is volt, melyet alattomosan megöltél, csak hogy félelmet kelts bennem, bár sikertelenül. Jobbat mondok. Még a te életednek is van valahol értelme. De biztos nem az, hogy magadból kikelve egy földön fekvőt legyilkolj, csak azért, mert nem tetszik neked az ábrázata. Amúgy meg nekem nincs hollóm, tehát a klub innentől nem működik. Egy személyes csupán. *Ekkor kicsit elmosolyodik. A falrahányt borsónak pedig igen nagy az alkohol tartalma, nem véletlen lett a falra hányva. Közelebbsétál a földön fekvő lányhoz, és megnézi magának* Na de ha már mindenki megy, akkor most jöjjetek vissza. Még sem hagyhatjuk itt ezt a szerencsétlent. Felfalják a madarak reggelre. Viccesen nézne ki. *S megérkezik Nikorina is, így bemutatkozik neki, de most már nem vidám, inkább fapofával csak odaveti adatait, mint egy plexikártyát:* Meaglin Calenor, Deridionos, Másodikos. Örvendek

Vendég

*Lelki roncs? Hát, végülis meglehet... Sőt.* - "Kivétel erősíti a szabályt." - ...meg a vakbelet. - Ne mondd, hogy még nem hallottad ezt a mondást. *Mondja, a daimón közbeszólásán halványan elmosolyodva, de hangosan nem kommentálja azt. Miért a borsónak magas az alkoholtartalma? Na mindegy. Ariana hangsúlya pedig valóban lemondó, de egyébként nem szokta hamar feladni, és minden bizonnyal ezt sem fogja. A prefektuslány pedig Alessyt sem félti, mert minek azt? Jacket is le lehet állítani. Nehezen, de le lehet. Viszont már nem is tud mit mondani a fiúnak, csak enyhén felvont szemöldökkel hallgatja amit az beszél. Az őrület lángjára a fiú szemében valami felismerhetetlen érzés átsuhan az arcán.* ~ Ideje lenne hinnie a kísértethistóriákban Miss Turner, mert ez is az... ~ *Jut eszébe akaratlanul is a mondat, amire a fiúé emlékezteti, bár minden bizonnyal nem ezt fogalmazta át, hanem magától mondta.* - Gyere csak vissza nyugodtan. *Mondja hidegen, kifejezéstelen arccal.* - Ellenben én távozom. Hiszek, és eddig is hittem a horrortörténetekben, de sosem kívántam, és most sem kívánok részt venni bennük. Viszlát. *Igen, Nikorina épp ekkor érkezik, de csak biccent neki, ahogyan mindenki másnak is, és elindul. Maximum Odronból nézné ki, hogy esetleg megpróbálja visszatartani, másból nem. De ha senki sem tartóztatja fel, akkor szépen visszasétál a kúriába.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 7:50 pm

*Nikorina lép be a madárházba, természetesen daimonja, Gradan kíséretében, nyakig felöltözve... És pár lépés után bele is ütközik az éppen lelépni készülő Jackkel. Hátratántorodik, és döbbenten pislog a fiúra.*
-Jack...! Öhm, szia. *Üdvözli a fiút enyhe megdöbbenéssel, majd a többiekre néz, akiket persze nem ismer.* Sziasztok, Nikorina Grozda, Eramir. *Gyors bemutatkozás, majd zavartan néz körül, még mindig Jack előtt állva.*
-Mi történt itt? *Kérdezi, kék szemeit végigjáratva a nyöszörgő allidonoson, a halott madáron, Arianán, a tündén, Odronon, és a tekintete végül Jacken állapodik meg. Furcsállja a fiú szemében az elmebeteg lángot, de még a fejében nem kondult meg a vészharang.*
-Jack... minden rendben? *Kérdezi, Gradan közben kérdőn néz Odronra, mert ő inkább a daimonokkal érti meg a szót.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 7:42 pm

*Mikor Ariana a tünde felé fordul azzal az ominózus mondattal, hogy neki is hollója van, akkor csak széttárja a karjait, vesz egy mély levegőt, és megfordul, szemeivel a palfont bámulva.* -Óegek.. *mondja, miközben szemforgat, tipikusan olyan "hova keveredtem" kifejezéssel él, majd leengedi a fejét, pálcájával a kezében csak mered maga elé, majd visszafordul a díszes társasághoz.* -Alapítsatok klubbot. *ajánlja a lehető leglelkesebben, ami most kitelik tőle. Az általánosításra csak szemforgat.* -Tapasztalatból Mylady. csupa, csupa kőkemény tapasztalat. Neveket is soroljak? És, ha kivételeket akarsz, akkor mondhatok. Ők azok, akik az átlagnál is rosszabbak. És tudod mit? Nálam tovább élni nem nehéz. *eszébe ötlik a jeges áramlat a torony tetején, vagy az, amikor a mocsárban lépdelt, vagy mikor beleköltözött a lidérc. Meaglin fején találja a szöget, igen, Jack egy lelki roncs, de egy ilyen életúttal ez nem is nehéz. Akkor lenne csoda, akkor lenne kivételes, különleges, ha ilyen élettel maga mögött még bírná, és csak nevetne az életen. De ő egyik csoportba sem tartozik bele. Nem tartozik ő sehova. Már éppen emelné pálcáját a láyn felé, mikor Ariana kérdése úgy éri, mintha villám csapott volna belé. Megáll a mozdulatban, mások úgy mondanák, ledermed, megáll a fejlődésben is. Odron csak halkan sunnyog a sarokból, a faltól.* ~Kivele vámpírfiú. Vallj színt. És hátrálj vissza a szobádba, a könyvtáradba, a fioláid közé.~ *hallja a fiú a fejében ocelotja hangját, szemei izzanak, mint a parázs, majd egy csapásra kihunynak, és szürkén, tompán, fény nélkül szürkéllenek. Kihúzza magát, mintha árnyéka is megnőne, hangja hidegen cseng.* -Semmi. Csak egy hegyesfülő, tömegember, fennkölt hydromágus, aki szintén fennhordja az orrát, bár ez fajtájának sajátossága, úgy vélem. ha érdekel, mivel tölti mindennapjait, krédezd őt, nem vagyok a postásbagja. *aztán hallja, ahogy a lány ráförmed, meg a tünde is. Szemeiben továbbra is ott ég az a furcsa láng, ismét fellobbanva, az őrület lángja.* -Miss Ravenwood.. Ha eddig nem hitt a horrortörténetekben, ideje felébrednie, mert ez is az. És komolyan gondoltam. Bármivel is tömi az az ostoba tünde a fejed, ne higyj neki. Csak magának akarja a hatalmat.. *mondja, és hangja tényleg olyan, mint valami eszelősé. Utána a tünde felé pillant.* -Nocsak, csak nem képzeled, hogy megállíthatsz? Hogy simersz? Hogy tudod, mihez képest kéne magamhoz térnem? Csak nem óvod ezt a kis tintás gyermeket? *kérdezi, miközben nem bírja ki, csak megkocogtatja a lányt a lábaival, miközben sétára indul körülötte.* -De rendben, ha ennyire akarjátok, legyen. *mélyen, gúnyosan meghajol az ifjú páros előtt.* -Látom, csak rontom itt a levegőt, a legjobb lesz, ha távozóra fogom. *azzal felegyenesedik, és elindul, szépen, lassan az ajtó felé. De Odron sem mozdul, így a fiú nem is nagyon tud messzire menni, meghát messze még az út az ajtóig.*

Vendég

*Nem nagyon foglalkozik a Darkfield fiú harmatgyenge gyerekes sértegetéseivel. Ezek már rég nem fogják meg. A fiú beszédéből egyenesen kihallatszik, hogy nem boldog. Nem hát, csak rá kell nézni, és hamar rá lehet jönni, hogy a srác egy kész roncs lelkileg. Habár testileg is elég satnya. Súg valamit a hollónak, majd egy lökéssel útjára indítja. Meaglin elismerően bólint Arianának, majd egy széles mosollyal azért hozzáteszi* Még hogy a szabályokat a kivételek erősítenék? Honnan szedted ezt a botorságot? *S mikor Ariana lemondóan szól, hogy minden amit mond, csak falrahányt borsú, kicsit elmosolyodik. Hát igen, épp témába vág a magas alkoholtartalmú zöldség. Meaglin igen jó kedélyű volt eddig. Valahogy nem nagyon hatották meg Jack szavai, de mikor látja, hogy a srác kikel magából, akkor egy kicsit megijed. Nem a sráctól fél. Inkább a tehetetlen lányt félti. Jack hátba támad, Jack megül egy ártatlan madarat. Csak betetőzné a napját egy tehetetlen részeg lány. Így szinte Arianával együtt förmed rá* Jack. Azt hiszem jobb lenne ha magadhoz térnél!