Madárház

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Egy elég érdekes kis épület a birtokon, már amikor közeledsz felé, hangos madárcsicsergést, néha-néha éneket, csivitelést hallasz. Ez egy kisebb épületből érkezik, aminek rendszeres lakói madarak. Megtalálhatóak itt minden fajtából a madarak, bagolytól kezdve a vörös vércséig. Főleg télvíz idején szoktak itt megszaporodni, de általában a nap bármely részében előfordulnak, bár hogy miért, azt nem tudja senki - talán mert itt mindig találnak valami élelmet. Ez a hely rendkívül jó kikapcsolódásra, vagy akár csak ha valaki szereti a természet szülötteit, annak megcsodálására. Ki tudja, lehet, még barátra is lelhet itt.

Vendég

*Egy negyed-véla érkezik meg, elég érdekes állapotban, Ariana pedig csak fél szemöldökét felvonva nézi. Sejti, hogy a Britney-klón neki szólt, és ha a lány józan lenne, akkor meg is kapná érte a magáét. De így minek? A lányhoz lép, majd a pálcáját lehúzza maga előtt, és a negyed-vélára bök.* - Karnas! *Talán egy kis víz megteszi a hatását. Talán... Jack újabb nevére nem is szól, csak magában kuncog, majd Meaglin felé fordul.* - Nekem is hollóm van. *Mondja röviden, és ebben a mondatban benne van, hogy neki ugyan nincsenek előítéletei a madarakkal szemben, vagy ilyesmi, tehát őt gyorsan szedje ki a tünde abból a halmazból, amelyikről az imént beszélt.* - Semmi értelme általánosítani. Honnan tudod, hogy minden tünde ilyen? Mindig, mindenhol akadnak kivételek, bár ők csak a szabályt erősítik. *Felszegett fejjel méri végig Jacket, majd megrázza a fejét.* - Mindegy. Neked úgyis beszélhetek, falra hányt borsó. És él, nagy eséllyel tovább, mint te. *Ez persze nem arra céloz, hogy Jack korán meg fog halni, sokkal inkább arra, hogy egy tünde azért jelentősen tovább él.* - Befejezted? *Érdeklődik, mikor a fiú egy kis szünetet tart a tünde cukkolásában.* - Egyébként mi újság Arnuillal? *Teszi fel a kérdést mégiscsak. Ekkor azonban Jack megszólal, minden bizonnyal Odronhoz beszél, mégsem gondolatban.* - Jack Darkfield! *A hangja hidegen cseng, a szemeiben pedig villámok jelennek meg néhány pillanatra.* - Nagyon remélem, hogy ezt nem gondoltad komolyan. *Mondja, majd a fiúhoz lép, és eléteszi a kezét, hogy azért a lányt ne átkozza már meg... Vagy ne tegyen vele rosszabbat. De a mondat persze a Sötét Nagyúros részre vonatkozott.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 7:06 pm

-Hogy miről? nem tudom, de a tündeficsúr úgyis elmondja, mert ő mindent jobban tud.. Az ő fajtájuk emg a fenenagy élettapasztalat, meg filozofálgatás, és egy állatnak sem tudnak rendesen ártani, mert a természet hívei.. És felsőbbrendű fajnak képzelik magukat.. *beszédje elején fejével a tünde felé bök, és rá is néz, de után szemei, tekintete tovasiklik, és máris a messzeséget fürkészi, de szavai továbbra is olyan intenzitással hangzanak, mintha csak egy kígyó sziszegne. Az élő példára, és a gyűjteményre csak felhördül.* -Él, de meddig? És a sok rang mit ér? Semmit, csak díszek, csak dicsfény, múlandó dicsfény, melynek a végén semmi sem marad. Se lélek, se kiút, se cél. Tesék, élő példa vagyok rá, ha itt tartunk. Élő.. *elkínzottan röhög fel, de csak egy rövid ideig. Afféle nyomaték kedvéért isten igazából. Megfordul, hogy szembetalálhassa magát egy ablakkal, vagy egy madárketreccel, vagy akár a puszta fallal. Bármivel, csak ne önmagával.* -Se nem élő, se nem holt. *csak felsóhajt, majd visszafordul a társaság felé, összefonja maga előtt karjait. Figyeli, ahogyan a tünde elmegy, és a kezére csábítja a hollót. Aztán csak tovább cukkolja a fiút. még jó, hogy a fiú nem éppen forrfejű, meg ott van neki a drága odron is, aki máris a fiú mellett terem, és leül mellé, miközben gondolataival próbálja nyugtatni.* -Igaz, a kanári kicsi, Pereus nem kutya, akit sétáltatni kell. Hmm, egy állatszelidítő, aki nem tud mást, mint demagóg szövegeket mesélni, miközben eltévedt a cirkuszhoz vezető úton.Kölcsönös tisztelet? Ezt a szót kitől hallottad? Merthogy te nem érzed át a jelentését, az biztos. És ne hasonlítsd alantas fajtádat egy olyan fenséges állathoz, mint a holló. ha mégis erre vetemednél, válts szakot, de Sovalon biztosan örömmel lát egy magadfajta pökhendi alakot. Hoppá, mégsem.. Éjtünde.. Hát barátocskám, akkor azt hiszem, magadramaradtál azzal az inteligens barátoddal. *hangja hideg, és a lehető elgnyugodtabb, olyan, mint az a lágy szellő, ami a vihar előtt szokott lenni. A hatalmas, kitörni készülő vihar előtt. Aztán még ez a fránya francia is beteszi ide a lábát.* -Azt nézek amit akarok. Egy tintás nekem ne parancsolgasson. *mondja, és pálcáját előhúzva nemes egyszerűséggel egy tisztítóbűbájjal semmissé teszi az éktelenkedő foltot. Aztán a lányra néz. Hogy mi a helyzet Arnuillal? ha hangos lenne a kérdés, jack szívesen válaszolna. Semmi, szakítottak, mégha a lánynak nem is esett el. Jack szemeiben gyilkos fény csillan, ahogy az előtte fekvő, nyöszörgő lányt nézi.* ~Jack, ugye nem? Ugye nem? Emlékezz arra, hogy mit mondott neked K...~ Az az aljas kétszínű, hitehagyott tündeherceg nem mondja meg mit tegyek.. Tudtad, hogy a Sötét Nagyúr jobban fizet? *szemeiben látszik, hogy elméje kezd elborulni, ahogy daimonjára pillant, ráadásul hangosan válaszol neki. mértne tenné? Nincs semmi titkolni valója. Szemei úgy villannak, mintha egy őrült, pszihopata sorozatgyilkos nézne az ocelotra, aki hátra is hőköl, hátsó lábaira ágaskodva, mintha mentegetni próbálná magát. jack pedig óvatosan kikerülve a foltot, odaáll a francia lány mellé, pálcáját a kezében forgatja, kétkezében, miközben méregeti a földön fekvő illetőt. Már csak az hiányzik, hogy belerúgjon, márpedig lehet, hogy a fiú ennél többre is készül.*

Vendég

*Mikőzben Jack elkezd beszélni, Meaglinnak megakad a szeme egy madáron, s hiába beszél hozzá a fiú, mintha ügyet sem vetne rá, elindul. Nem mást szemelt ki, mint egy egyszerű hollót, mely hatalmas termetű. A madár felé tündéül súg valamit, egészen dallamosan hangzik, majd kesztyűs kezét felemeli, s a holló ráröppen. Közben hallja azt az apró puffanást, ahogy szegény szerencsétlen madár a földre hull. Értetlenül nézi, hogy miért tette ezt Jack, majd csak egy halvány gúnyos mosollyal a fiúra tekint* A törpepapagájok rémálma. Már is sötétebb és sokatmondó név.
*Majd a megsimogatja karján ülő madarat, s úgy folytatja* A hollók igen okos állatok. Jó barátok, és segítőtársak. Lehet rájuk számítani. Mégis, mindenki fél tőlük, a halál hírnökének hiszik, vagy valami efféle sötét lénynek. Előítélettel vannak felé. Akár csak a hegyes fülűek felé. Ugye Darkfield. Legkevésbé sem érdekel, hogy hányféle rangot töltöttél be, s mennyire ismernek az iskolában. A kölcsönös tiszteletet mindenkitől elvárom.
*Majd az újonnan érkező leányra pillant, aki hát...elég szépen kiütötte magát. S nevetségesen fest, így Meaglin nem is tesz mást, csak halkan kineveti*

Diák Hozzászólások száma : 195 Kaszt :

*Trappolva érkezik ide egy negyed-véla szépség, pöppet illuminált állapotban.* Ki a ...va élet rakta oda azt az.. oszlopot, hee? Te voltál, manóember? *pillant Meaglin-re, majd Jack-re pillant.* Mit nézel, he? Te meg minek örülsz, Britney-klón? Nő a hajad, vagy mi? *mondja a jelenlevőknek, gyengén tántorogva.* Hehh.. *szédül meg, és egy rókabuli ütős eleje kezdődik meg. A származékok Jack cipőjén landolnak, és a lány szédelegve hátrál. Száját gyorsan megtörli, és azza la laendülettel dob egy hátast. Nagyot nyöszörög, és kezd feltánotrogni.*

Vendég

*Csak felvonja a fél szemöldökét a tünde szavaira. Hátbatámadó? Rúnagyilkos?* - Miről is maradtam le, Lord Darkfield? *Fordul az ismerős fiú felé, de persze ha ő nem válaszol, a tünde válaszát is szívesen fogadja.* - A kanári túl kicsi. *Szögezi még le, mire Pereus a fejét rázza.* - Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. *Jegyzi meg, és a szeme rögtön az egyik madárra villan, de persze ennek sem ugrik neki, csak méregeti. Elvégre, álmodozni meg tervezgetni szabad, nemde?* - Azért ne nagyon fogdosd őket. *Néz szigorúan a tündére.* - Bajuk eshet. *Oké, elég hülyén hangzik, meg egyébként is: milyen Naxeldires az, aki még egy madárnak sem képes ártani? De hát ez mellékes. Minden mellékes.* - Nem kell ezt külön sétáltatni... Megmondtam, sétálok én annyit, hogy elég legyen neki. - Még sok is. - Rangból azért van és volt elég, kész gyűjtemény... De ettől függetlenül még lehet, hogy van az iskolában diák, aki nem ismer. Lásd az élő példát. *Bök fejével Meaglin felé, nem is törődve a közbeszólással. A tündék iránti gyűlöletet, netán lenézést nem kommentálja, csak gúnyosan elmosolyodik.* ~ És Arnuil? ~ *Kérdezné, de inkább lenyeli, és csak magában teszi fel a kérdést, hangosan pedig mást mond.* - Ha párbajozni akartok, akkor én már itt sem vagyok... Hozom a zacskót a konyhából. *Kacsint rá Odronra. A halott madárra csak egy pillantást vet, majd megvonja a vállát. Szegény állat rosszkor volt rossz helyen. Pech.* - Azért elképzelhető, hogy nem ártatlan állatoknak kellene meginnia annak a levét, hogy te éppen ilyen kedvedben vagy. *Jegyzi meg mégis.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 6:37 pm

*Jack felvont szemöldökkel néz előbb Arianára, majd a tündére.* -Hogy pont engem ne ismerne egy diák sem ebben az iskolában? Jack darkfioldot, a kegyvesztett tanársegédet, az exprefektust, aki valaha régebben még főprefektus is volt, valamint egy időben Kaen el Jericho, a hírhedt és híres nekromanta jobb keze, továbbá az egyetlen és első számú iskolaelső volna ebben az iskolában? *hangja hideg, és minden egyes szava úgy hangzódik, mint valami ostorcsapás, vagy jeges drádák hangos, éles vágása, ahogy a földdel érintkeznek, magasról leejtve. Végül elidőzik a tekintete a tündén.* -Ráadásul pont egy hegyesfülő.. Na sebaj.. *vonja meg a vállát, majd tőrét veszi elő, és ismét a körmeit kezdi el piszkálgatni.* -Az ilyen fajtától nem is vártam mást. *gúnyos, lefitymáló, igazi jellem a fiú, mégha nem is éppen pozitív. Ariana szavaira, miszerint nem is sétáltatja pereust, csak biccent.* -Jó, igaz, van benne valami. De azért nem mindegy, kinek a fejéből pattant ki az ötlet. *bök tőrével a nagymacskára, majd a lányra. Aztán ismét megszólal a hegyesfülű.* -Nocsak, nocsak, oktondi barátunknak aztán jól felvágták a nyelvét, úgy hallom.. Csak nem akar kihívni egy párbajra, vagy csak szájhősi tehetségét és izommunkáját akarja megmutatni nekünk, mert mással éppen nem tud hencegni? *kérdezi, miközben odron abbahagyja a madarak figyelését, és szemeivel egyenesen a gazdáját lesi. Sosem lesz jó vége annak, ha Jack felhúzza magát valamin. Bármi legyen is az a valami, ami a fiú eszébe ötlik. Jack betűzi az övébe a tőrét, majd kezeit összekulcsolja, ujjait kiropogtatja, és ellöki magát a faltól. és ekkor jön azon ritka pillanatok egyike, amikor megerőlteti magát, és használja fejlett, gyors reflexeit. Pálcája már a kezében is van, és Vadnyugati mutatvánnyal megmozdítja a végét, alig hallhatóan elsuttog egy Sectumsempra névre és varázsigére hallgató átkot, majd, valahol a tünde feje környékén halk sikkantás, és egy nagyobb madár, és a nagyobb alatt a megtermett töprepapagáj értendő, máris elvágott nyaki ütőérrel hull a földre. Egyenesen a tünde elé, majd Jack pálcáját a zsebébe teszi, aztán visszadől a falnak.* -Nem aludt, elhiheted. *mondja, majd ásít egy nagyot. Kihívó, és eléggé lenéző a fiúval szemben, de ő kezdte. vagy ha nem, akkor csak rossz emberrel hozta össze a sors.*

Vendég

Nos ahogy gondolod, valóban ott voltunk azon az órán, de nem emlékszem hogy bemutatkoztunk volna. Nos mindegy, akkor megmarad az alantas Rúnagyilkos név, ha ez így megfelel. Egy oly gyáva névnél mint a Hátbatámadó, tán még is csak jobb. S ha már becses nevedet nem tudhatom meg, hát élek abból, ami jut. És a kanárival nem is lehet alaposan jól lakni. Akkor már több értelme lenne egy fácánt levadászni. Az már egy embernek elég, esetleg kettőnek. De csak úgy játékból is lehetne madarat fogni *S már szemeli is ki áldozatát* Igen jól fejleszti a testet és a reakcióképességet. De persze a rúnagyilkosok ezt is hátulról oldanák meg, s megvárnák míg a madár alszik. De javíts ki ha tévedek *Cinikusan mosolyog Darkfieldre, majd kedvesen Arianára mosolyog.* A vadmacska tényleg nem kutya, de sétáltatni ugyanúgy meglehet. A vadászgörény sem kutya, de még is sétáltatják. Az ember sem kutya, de meg kell néha sétáltatni. Vagy is hát meg kellene

Vendég

*Állatetetés? Hm, vajon Meaglin még nem hallott a daimónokról, vagy tudja, hogy a két macska az, és ennek tudatában gondolja amit gondol? Nem mindegy ám, korántsem.* - Örvendek, Meaglin... Ariana vagyok, Ariana Ravenwood, a daimónom pedig Pereus. *Először csak a keresztnevét mondja, majd meggondolja magát - elvégre ha a fiú teljes nevet mondott, illik neki is. Jack szavait végig hallgatja, de csak a szeme sarkából figyel rá, igazából a mókust lesi. Az a madarak közelében ugrál, futkos, játszik, meg egyebek.* - A sült kanári nem finom, nekem elhiheted... Meg hát átkozottul gyors az a dög. *Mondja halvány mosollyal, majd megrázza a fejét.* - Pereust, sétálni? Tudtommal vadmacska, nem pedig kutya. Bár, azoknak is szükségük van a mozgásra, de járkálok én eleget, ő meg jön velem, mert nem tud mást csinálni. - Aláírom. *Teszi hozzá röviden a daimón.* - Ettől függetlenül lehet, hogy ő nem ismer téged, tehát talán nem ártana bemutatkozik. *Villan a szeme az iskolaelsőre, majd már el is fordul, és tovább figyeli a kis vörös állatkát.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 6:09 pm

*Kár, hogy Jack a gyorsabb, és ő lepte meg előbb a fiút. De egy ilyen tréfának sosem tud ellenállni. és ha az életébe kerül? Akkor elmondhatja magáról, hogy igen ő boldogan halt meg, hűen magához, és viselkedéséhez. De a halál eddig valahogy mindig átugrottan, vagy a lista azon részére írta, mely már réges-régen elveszett. Eddig egyszer sem látogatott el hozzá, úgy igazán. Mikor meghallja a tünde szavait, csak elneveti magát, jeges kacajjal, és csak rövid ideig, ahogy az tőle megszokott.* -Rúnagyilkos? Ugyanmár! ne röhögtess.. Csak azért, mert megsemmisítettem el Jericho játékszereit, amit minden bizonnyal aznap este bányászott a kripta sírjaiból, még óra előtt? Ezért volnék én rúnagyilkos? *csak emgcsóválja fejét, emgpörgeti kezében tőrét, és visszahelyezi azt az övébe.* -Ne mondj í alantas dolgokat rólam, ha megkérhetném. Ennél még *rövid hatásszünet, miközben immáron üres kezeit széttárja, hogy a fiú jól végigmérhesse.* -Szerény személyiségem is többet ér. *mondja, majd ocelotja felé sandít. Hogy nem eteti-e? Dehogynem, csakhát a macska vérbeli vadász. és, ha kell, jack hátulról öl, bár eddig még nem volt példa arra, hogy bárki életét is kioltsa, de ő híve a hátbatámadásnak. Olyan alapon, hogyha máshogy nem megy, akkor így rendezi le az ügyeit. nem erős, nem dacos, nem lovagias, csak egy egyszerű nekromanta növendék, aljas, és hideg, és néha éppen ezért nem lehet sokáig kibírni mellette. Mikor Ariana megérkezik, halványan elmosolyodik.* -Szépestét neked is. Hogy én? Csak piszkos volt a körmöm. *mondja, miközben megpaskolja oldalán lévő tőrét.* -De nem készültem semmire, ne aggódj. A vacsorámat nem sült kanárik fogják kitenni.. *mondja, miközben szemei cinkosan megvillannak a tünde felé, aztán érdeklődve figyeli a lány daimonját.* -Sétálni hoztad le pereust, vagy te magad vágytál mozgásra? *érdeklődik, miközben tekintete átsiklik a lányra. mikor emghallja, hogy a tünde bemutatkozik, csak ásít egy nagyot.* -Oh, párdon. Amúgy ismerlek, tudod, az az ominózus óra.. *magában somolyog, senki sem tudhatja, merre járnak a gondolatai, de az órához nagyon is sok köze van. És pár pillanatnyi merengés után máris lelkesen figyeli a többi diáktársát, azt a hatalmas tömegnyit, azt a konkrét kettőt, akivel szembetalálta magát.*

Vendég

*Meaglin gyanútlanul figyeli a pihenő madarakat, meg azt a párat, ami néha felreppen, s mosolyogva indulna közelebb, hogy jobban megfigyelje őket, de ekkor egy hideg tőrt szorítanak a nyakához, amitől hirtelen elmúlik a mosolya, ám nem lesz ideges, teljesen hideg vérrel nyúl fegyveréhez, melyet köpenye rejt, s csak egy mozdulatba kerülne, hogy kárt okozzon váratlanul a fiúban, egy hátra irányuló mozdulattal. De a fiú megszólal, s hangja igen ismerősen cseng. Igyekszik hamar felidézni, s rá is jön, hogy a rúnákat oly higgadtan megsemmisítő furán szemtelen fiú az, így már nem is fél annyira, s fegyverét is elengedi*
-Mondjuk imádkozhatnék az életemért hozzád, de félek nincs értelme. Minek imádkozzak. Úgy sejtem van benned annyi, hogy ne hátulról végezz ki. Bár ki tudja, egy Rúnagyilkos mikre nem képes
*Ekkor kicsit elneveti magát, de nem vészesen, csak jelezve a cinikusságát. Jókedve azonnal visszatér, majd ahogy Jack elé somfordál, s Odron vadászni készül, csak figyelemmel kíséri a történéseket. Ekkor megérkezik Ariana is, egy újabb macskafélével*
~Ezek itt etetik meg az állataikat vagy mi a szösz? Macskaféléket hozni egy madárházba. No de mindegy ez a természet rendje~
-Sziasztok, amúgy Meaglin Calenor vagyok, örvendek a szerencsének

Vendég

*Egy újabb diák is érkezik, a hangokat követve. Csodálkozva lépked, mert ezt még nem is látta, pedig már itt van egy ideje. De hát a kúria és annak környéke mindig tartogat meglepetéseket... Szokásos öltözékében - farmer nadrág, liliomos tornacipő, fekete póló, meg persze a denevéres pulóver, hiszen hideg van -, daimónjával és a kis vörös mókussal maga mellett lép be a madárházba, a tündét kikerülve. Jacket is észreveszi a késsel, de nem igazán tudja mire vélni ezt. * - Szép napot! *Köszön mosolyogva, majd szemével az egyik madarat kezdi követni, és próbálja eltalálni, hogy milyen fajta lehet. A vadmacska is a madarakat méregeti, de persze nem támadja meg egyiket sem - kedve persze lenne, de a gazdája nem engedné.* - És mit akartál azzal kezdeni? *Bök állával Jack kése felé, miközben kérdőn pillant a fiú szemeibe.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Nov. 25, 2008 5:44 pm

*Nem éppen halk, inkább határozott léptek hallatszódnak az úton, ami idevezet, ki tudja honnan. Az időre tekintettel pulcsiban van, hosszú ujjúban persze, és hosszú nadrágban, valamint egyszerű cipőben, és a nyakán ott van sálja. Utóbbi szürke-zöld csíkos, a többi mind fekete színekben pompázik, ha lehet erre a színre ilyen szavakat használni. Kezeit zsebretéve, egyenes tartással, könnyed léptekkel érkezik errefelé, övére és tőrér rálóg pulcsija, így ezek nem a legláthatóbbak. mellette ocelotja szedi lábait, de láthatóan úgy jön, mint aki éppen vadászatát tartja.* -Nyitnak egy új helyet, és te rögtön megéhezel.. Csak nincs valami söszefüggés a madarak és a gyomrod között? Egész gyorsan emésztem emg őket. *hallatszódik az egyszerű válasz a daimontól, akinek sárga szemei szinte izzanak, ahogyan lassan közelednek az épület felé.* -Értem. *méregeti bizalmatlanul a fiú az állatot, majd vállat von. ha éhes, és itt akar vadászni, tegye csak meg. Arnuil már semmit nem jelent a fiúnak, és amúgy sem tűri, hogy bármilyen szokásáért beszóljanak, így Odron is űzheti az ipart teljes nyugalommal. Aztán a fiú lelassít, mert megpillantja, hogy valaki áll az ajtóban.* ~Odron, lassíts, meglepetéssel készültem..~ *mondja, és az oldalán lévő tőrét lecsatolja, természetesen tokkal együtt, mert ölni nem akar. A madárház árnyékosabbik felén van az ajtó, jelen esetben, meg amúgyis már sötétedik erőteljesen, így a fiá pár lépést után, egyik pillanatról a másikra lesz teljesen láthatatlan, Odron pedig szépen lehasal, és úgy oson tovább, lassan. A fiú pedig csak surran, surran, majd egyszercsak elkapja hátulról a tündét, és, mivel az pechjére éppen emgállt Jack előtt az ajtóban, még a fiú érkezése előtt, így a torkának szegezi a kést, mely még így is hideg, noha sebet képtelen ejteni. Aztán a semmiből megszólal a fiú jeges, halk hangja.* -Imádkozz az életedért, ha van kihez. *súgja a fiú fülébe, majd csak ekkor bukkan elő a semmiből, közvetlenül a fiú mögött, majd elengedi a tündét, és a következő pillanatban már ott áll a fiú előtt, akit még jól emg is lökött, hogy be tudjon lépni. Megismerte egyből Rúnaismeretről a második véfolyamba járó Deridionost. Odron pedig besurran, alig észrevehetően az ajtó mellett, és szemeivel a madarakat lesi, farka izgatottan jár jobbra-balra, miközben vadászzsákmányra, prédára les. Füleit lesunyítja, és olyan mélyen megy, mintha csak ahsonkúszna. Jack pedig megáll a madárház falánál, szembe a tündével, és immáron kivont tőrrel piszkálja a körmeit, szemeivel néha gonoszul felsandítva a fiúra.*

Vendég

*Meaglin érkezik barna,hasított bőr csizmájában, vászon barna nadrágban, amit elől bőr borít, egy szürke kötött pulcsiban, s nyakában lóg szokásos tünde köpenye. Kezeit kesztyűk fedik a hideg miatt, hosszú szárúak. Csak sétálgatott a szabadban, mikor hatalmas madárcsicsergésre lett figyelmes. Eddig nem hallott ennyi madarat, de talán most a hideg miatt, megszaporodtak a szárnyasok. Belép, s szemügyre veszi a sok tollas jószágot, de nem moccan az ajtóból, csak figyeli őket mosolyogva*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Egy elég érdekes kis épület a birtokon, már amikor közeledsz felé, hangos madárcsicsergést, néha-néha éneket, csivitelést hallasz. Ez egy kisebb épületből érkezik, aminek rendszeres lakói madarak. Megtalálhatóak itt minden fajtából a madarak, bagolytól kezdve a vörös vércséig. Főleg télvíz idején szoktak itt megszaporodni, de általában a nap bármely részében előfordulnak, bár hogy miért, azt nem tudja senki - talán mert itt mindig találnak valami élelmet. Ez a hely rendkívül jó kikapcsolódásra, vagy akár csak ha valaki szereti a természet szülötteit, annak megcsodálására. Ki tudja, lehet, még barátra is lelhet itt.