Madárház

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Egy elég érdekes kis épület a birtokon, már amikor közeledsz felé, hangos madárcsicsergést, néha-néha éneket, csivitelést hallasz. Ez egy kisebb épületből érkezik, aminek rendszeres lakói madarak. Megtalálhatóak itt minden fajtából a madarak, bagolytól kezdve a vörös vércséig. Főleg télvíz idején szoktak itt megszaporodni, de általában a nap bármely részében előfordulnak, bár hogy miért, azt nem tudja senki - talán mert itt mindig találnak valami élelmet. Ez a hely rendkívül jó kikapcsolódásra, vagy akár csak ha valaki szereti a természet szülötteit, annak megcsodálására. Ki tudja, lehet, még barátra is lelhet itt.

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 4:35 pm

*Lara elgodnolkodik, neki igazán föl sem tűnt, hogy a fű vizes lenne, bár egy tornacipőben nyilván nem is olyan kellemetlen, mit egy topánban.*
-Szóval a sors hozott.
*Jegyzi meg halkan, majd kicsit meglepődik a lányon, aki a háta mögé mered.*
.Mit találtál?
*Kérdi, s tekintete követi Charlottét. Meglátja a hófehér galambpárt, s elmosolyodik. Csöndesen hallgatja szaktársa szavait, majd helyeslően bólogatni kezd. *
-Teljesen igazad van. Az emberek hajkurásszák a hatalmat, hogy legyenek valakik, verik a mellüket, és egyre többet és többet akarnak, miközben ami csak kellhet, az itt van talán épp mellettünk.
*Eszébe jut Evandrus, kicsit elmosolyodik.*
-Örülök, hogy te is így látod. Viszont volna kedved valami étel után nézni? Kicsit megéheztem. Nellondban biztos találunk valamit, a vendégem vagy!
*Ajánlja fel, miután érzi, megkordult a hasa.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 4:17 pm

*Charlotte ilyen... ilyen kis bohó, ügyetlen, de tud nagyon ijesztő és dühös is lenni. Igazi boszorkány, de nem rossz..alapvetően nincs benne rossz szándék, bár mindenkinek vannak belső démonai. Olyan belső démonai, amelyek olykor annyira nagyon előtörnek. Most, hogy már a nagy riadalma után kap levegőt, Lara is szóhoz jut. Na ekkro tudatosul Charlotteban, hogy kissé túlzásba esett megint és arcának színe kezdi felölteni gyönyörű lángoló hajának pírját.* Őőő... akkor jó. *Mondja kissé zavartan, majd jobb kezével megvakargatja fejét.* Hát nem is tudom mit keresek én itt, mert lejöttem kicsit sétálni. Erre nézem, a fű még tiszta vizes, a cipőm meg teljesen elázott és csak felidegesített... vitt a lábam és itt kötöttem ki. *Magyarázza ittléténak miértjét és ekkor a lara mögötti kalitkában két fehér galambot pillant meg. Szaktársa mellett eelőredőlve odahajol a madarakhoz és sugárzó öröm ül az arcára. Hirtelen már teljesen jelentéktelenné vált az iménti incidense és a galambokra koncentrál.* De szépek! *Mondja, majd le is guggol.* Néha úgy érzem, hogy túlságosan hajszoljuk a mágiát, meg a hatalmat és közben a világ ilyen apró csodáit nem is vesszük észre. *Mondja, majd az egyik galamb felturbékol (vagy mit is csinál).* De nem?! *Emeli fel tekintetét Larára megerősítést várva. No ne higgye Lara azt, hogy Charlotte amolyan filozofálgatós alkat, csak néha vannak olyan impressziók, amik ha elérik, akkro ki kell mondani azt amit gondol.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 4:09 pm

*Még a vizes, cuppogó hang sem zökkenti ki a filozofikus gondolatmenetekből. Viszont a jókora ütközés gyorsan visszarántja ebbe a világba. Egy nagyon szép lánnyal karambolozott, kicsit elvesztette egyensúlyát, de ő segített talpon maradni. Lara már szóra nyitotta volna a száját, de nem jutoptt szóhoz, hamar a karját is huzigálni kezdte szaktársa. Így ácsorgott tátott szájjal, majd nevetni kezdett a szituáción. Szabad kezér a lány vállára tette.*
-Nyugi, semmi baj.... tényleg!
*Mosolygott rá, majd úgy vélte, illendő lenne bemutatkoznia.*
-Lara Corvin vagyok!
*Esik túl rajta, miközben jobbját nyújtja. kicsit megrázza magát, hogy teljesen elszakadjon a letargiától.*
-Mijáratban errefelé?
*Kérdi, s közben a lány arcát fürkészi.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 4:02 pm

*Olyan csalóka mostanában az idő. Tegnap is, egy pillanat alatt borult be és kezdett el szakadni az eső. A víz még meghajlik a rajta lévő nedvesség súlyától és ahogy vászontopánkájában csatangol a francia szépség az udvaron, rögtön átázik az a fránya lábbeli.* Nyár van barátom... ilyen esőt... és akkor nemhogy fölszáradna... nem... még ugyanolyan vizes itt minden. *Morog magában, ahogy figyeli a cipőjét. Ennek okán nem is nagyon néz fel, csak úgy kóvályog az udvaron és hogy hogy nem a madárház felé veti az útja és ahogy a lábbelijével van elfoglalva, egyenesen belerohan Larába, aki ott révedezik a távolba és ő sem igazán figyel.* Ne... ne haragudj. *Mondja Charlotte, aki rögtön kap az egyensúlyát-vesztett lány karja után.* Nagyon ügyetlen vagyok. *Teszi hozzá zavartan. Sokan nem szeretik a tüzes szépséget, pedig elég jólelkű lány ahhoz, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki, mégsem annyira feltűnő egyéniség. No, de ami késik, az nem múlik.* Megütötted valamidet? Nagyon fáj? Jaj mondj már valamit! *Hadarja a belsirionos lány szaktársnője karját szorongatva, majd a végén elkezdi rázni. Persze, hogy nem jut szóhoz Lara, hisz Charlotte csak mondja és mondja...*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 3:53 pm

*Lara lassan lépeget a madárház felé, keze szorosan egy levélre fonódik. Egy igen hosszú levélre, amit a szüleinek szán. Az elmúlt hetek változásairól mesél benne, hisz ideje már helyzetjelentést adni. Egy szimpatikus bagolyhoz lép, óvatosan simogatja meg a fejét. A jószág igen szelíd, szimpatikus. Őt választja üzenete kézbesítésére. Roppantul óvatosan, finoman erősíti a madár lábára a pergament, és az ablakhoz ballag vele. *
-Vidd el ezt a levelet légyszíves...
*Hozzáteszi a kéréshez a címet is, s jutalom gyanánt megajándékozza a baglyot egy kis táppal, hogy nagyobb kedvvel vigye a híreket. azzal a macskabagoly elröppen a lány karjáról, Lara még sokéig követi szemével, ahogy az eltűnik a horizonton. Esteledik, de még nincs kedve visszamenni a kastélyba, így továbbra is csak a távolt fürkészi, várja a naplementét.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 5:11 pm

*Lassan biccent a fiú szavaira, a szavai igazak, az elmélkedései... Nos, az még kérdéses. Egy misztikummágiás boszorka sajnos nem teljesen kiszámítható, a semleges mezsgyéjén akár át is bukhat a rossz felé, de lehet az is, hogy a jó szolgája, ahogy a druidák is, csak valamivel több eszközt engedhet meg magának. Mélyen a fiú szemébe néz, a szavai hallgatva, a hangján kívül a szemére is figyel, hátha ki tud belőlük valamit olvasni, de inkább felszökik íves szemöldöke a hirtelen köszönés hallatán.* - Viszlát, poszátám. *Mosolyodik el vékonyan, és ahogy a fiú eltűnik a szeme elől azonnal hátat fordít annak az iránynak és csendesen szólal meg, mintha a madárhoz beszélne, de igazából főként magának szól.* - Pedig ez a csinos, és okos lány néha igen magányos és csak egy segítőre vágyik... ugye kicsi jégmadár? *Mosolyodik el fájdalmasan, beteszi a kezét, picit végigsimít az állaton, majd ő is távozik néhány perccel később, mikor körbejárta az összes állatot.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 4:52 pm

*A lány szavait eléggé kétkedve hallgatja. Az efféle alkudozást pedig egyáltalán nem érzi úgy, hogy azoknak a bizonyos nemes lényeknek a tulajdonsága lenne. Sokkal inkább érzi úgy, hogy a lány készül valamire, eprsze az is lehet, hogy ő gondolja rosszul, de ez mindig is benne van a pakliban, hiszen félig mégiscsak ember. Figyeli, ahogy a lány a madárhoz nyúl, de nem felel semmit sem a szavaira. Szárnytövei finoman bizseregnek, ahogy a lányt figyeli, és próbálja eldönteni, hogy vajon ártó teremtés-e, vagy csak annak látszik, esetleg megjátsza magát.* -Egy olyan állat, mint a főnix, nem szorul védelemre. Főleg nem az enyémre. *szólal még végül, egészen halkan, majd ellöki magát az oszloptól.* -Ahogy egy ilyen csinos, és okos lány sem szorul a segítségemre. *áll meg a lány meleltt, belenézve nnak szemeibe, majd egy halovány félmosoly keretében egyszerűen elsétál.* -Talán még látjuk egymást, addig is.. *de a mondatot nem fejezi be, csak egyszerűen, sejtelmesen elsétál. Hangjában semmi fenyegtő sincs persze.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 4:47 pm

*Halkan elkuncog ismét, aztán végighallgatja a főnixes szavait a fiúnak, előadja a saját monológját és újra hagyja, hogy a fiú beszéljen. Finom vállait kissé megvonja, ahogy elsétál a fiú előtt, hogy további ketreceket nézegessen, nem nagyon pillant már rá, elhagyja a szemkontaktust, az állatokat figyeli, s csak félvállról válaszol.* - Ki mondta, hogy szükség van becserkészésre? A főnixek értelmes lényeg, varázslények. Nem akarok ártani neki, nem akarom akaratán kívül vérét venni, sosem pusztítanék el varázslényt. Viszont egy értelmes lénnyel lehet... Alkudozni. *Kicsit elmosolyodik újra, megáll egy madárka előtt, Jégmadárnak nevezik, de nem az, amelyiket a diákok Élőlényidézésen tanultak, nem a misztikus lény, hanem az apró kis kék-narancssárga madárka. Beteszi a kezét, természetesen nem ellenségesen, és a tenyerében amit kinyit előbukkan egy aprócska hering, olyan konzerv-apróságú, kicsit furcsa, hogy csak úgy előhúzott egy ilyet.* - Talán félted tőlem a madárt? Olyan sötétnek tűnök, vérszomjasnak, pusztítónak? *Kérdezi, de szinte negédesen duruzsolja, ahogy a jégmadár elveszi a halat a kezéből kicsit végigsimít a fején, s nekidőlve a ketrecnek fordul a fiú felé. Nem gonosz teremtés ő... Csak néha úgy látszik a szavaiból és a homályos vágyaiból.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 4:17 pm

*Majd a fiú mellett szépen lassan hozzászokik, ha még sokat találkozgat Szevérrel, ő ugyanis, noha nem pazarolja, de illendően, adott helyen és időben egy-egy bókot bizony megenged magának, meg a másiknak is.* -Már jó pár éve. *mondja, kissé eltöprengve, de mégis kihúzva magát.* -Tudod, ügyesen csinálom. *kacsint, kissé félredöntve a fejét, olyan tipikusan komisz, pajkos kisfiús mosollyal, emg fejtartással. Haja is kissé a szemébe lóg, ahogy biccent egyet a fejével. A mell emelésre fél szemmel azért felfigyel, de valóban nem nézi emg annyira, nem az a fajta.* -Mert nem szokás főnixeket kutatni. Nem néztem ki belőled, hogy pont egy ilyen állat után kajtatsz. Tudod.. aki főnixet keres, általában akar is tőle valamit.. *mondja, összefonva maga előtt a karjait, miközben kissé fürkészően figyeli a másikat, mintha azon gondolkozna, mit is akarhat a lány attól a bizonyos madártól. Mintha Szevér tudná, hol van, csak oly nagy titok lenne, amit nem adhatki bárkinek. Ami mellesleg nem éppen így van, de az apró részletekben nem illik elveszni. Aztán csak kibújuk a szög a zsákból. A fiú arcán halvány mosoly jelenik meg, ahogy biccent.* -Tudtam, hogy nem csak nézni szeretnéd. *sóhajt fel hangosan, leengedve karjait maga mellé, miközben kissé arrébb sétál.* -Az ilyen tudást nem adják egykönnyen. És a főnixet sem könnyű becserkészni. *villannak szemei sejtelmesen.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 4:08 pm

*Persze, lehet, hogy a fiúnak szokása, de a dzsinn-leányzónk (mert hogy dzsinn, azért hegyes a füle, de miért sem tünde, mert a dzsinnek ezen nemzettségéből származik - habár fogalmunk sincs, hogy hányféle és milyen nemzettség van, de Nicolas nem is hasonlít rájuk, szóval tuti valami nagyon távoli más dzsinn-család sarja), szóval a dzsinn leányzónk egyáltalán nincs hozzászokva a lovagias bókokhoz.* - Eddig még nem? Mennyi ideje vagy az iskolában, hogy semmi bajba nem kerültél? *Kérdezi, hatalmas szemekkel, mintha a bajba kerülés alapkövetelmény lenne az ember életében, aztán az arca visszavált nyugodtba, és kissé megvonja a vállát. Nem, nem gondolta komolyan, hogy ennyire megdöbbentő, hogy nem került bajba... Ő se szokott, annyira sokszor nem, csak ha valamire szüksége van rendszerint elveszi és ez nem mindig nyugodalmasan történik meg. A meglepődésen, hogy éppen a főnixet mondta kicsit meglepődik maga is, összefonja maga előtt a karjait, ezzel önkéntelenül is kiemelve melleit, persze erre a másik biztosan nem figyel fel...* - Miért ilyen meglepő? A főnix egy gyönyörű, misztikus állat, úgy tartják, hogy hűséges, jobbára szelíd, tűzben játszó tollazata páratlan, és igen ritka állatok. Aki főnixszel találkozik össze, azt biztosan megragadja a szépsége és a misztikuma, amit képvisel, vagy számomra ilyen magával ragadó az állat nemessége, ami... *Megakad a szava, egészen eddig mint a vízfolyás könnyedén beszélt, most elhallgat, elfordul kissé, majd egy féloldalas mosoly után megszólal.* - Mágikus komponensnek, természetesen.

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 3:56 pm

*Szokása a bókolás, de csak annyira, mint az udvariasság egy formája, nem szokott belőle különösebben nagy ügyet csinálni, pusztán kedveskedni szeretne ezzel a másiknak, illetve megnyerő benyomást nyerni, vagy tenni. A köszönetre éppen ezért csak finoman biccent, mintha mi sem lenne természetesebb ennél, és bizony, az ifjú lovagnál ez tényleg így van. Nála természetes. Amikor megkapja, hogy kevés a próbálkozása, akkor megvonja a vállait.* -Ez esetben a gondok nem fog örülni. Eddig még nem keveredtem nagy bajba, úgyhogy.. *vonogatja továbbra is a vállair, egyik kezével a másik karját simogatva, dörzsölve, miközben a toll vissiazkerül a zsebébe, és bizony, alkoholos, nem fog egyszerűen lejönni. A nevetésre meg nem is reagál rosszul, mármint, nem érzi úgy, hogy kinevetik. Nem törődik vele, nem veszi fel. Nem az a fajta.* -Főnix..? *kérdezi, miközben kissé feljebb szalad a szemöldöke.* -Miért éppen főnixet? *kérdezi, összefonva maga előtt a karjait. Persze, hogy látott már főnixet, volt hozzá szerencséje, de ez egy másik történet. Nincs annyira jóban mindenféle madarakkal, meg Falassionnal sem, hogy naponta nézegessen főnixet, de botlott már bele egyb, kettőbe, azt viszont nem tudja, miért akarna a lány főnixet látni. Kíváncsi, várakozó pillantással figyeli.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 3:50 pm

*Tehát követi a srácot, és ahogy megy a madárkák között, és okosan bólogat, mintha egyetértene a fiúval, egészen a bókok. Kicsit megbillenti a fejét, és mosolyogva fogadja az ártatlan bókocskát, de még is csak egy ilyen után megint megakad a tekintete a fiú szőke haján, picit végignéz rajta, észrevétlenül. Nem tudja, hogy Szevér szíve már foglalt, hát egy bókot is kissé felnagyít magában.* - Köszönöm szépen. *Mosolyog, aztán a filctollas megoldásra most már halkabban nevet fel, mert a madárkák nem szeretik úgy tűnik a teljes erejű kacagását. Hát, akkor nem is csendes duridához, hanem valami gonosz banyához hasonlatosabb, annyi szent.* - Aranyos próbálkozás, de kicsit kevés. *Kuncog fel újra, és kicsit közelebb lép a madárhoz, meg a felirathoz. Végig húzza rajta az ujját, mármint a táblán, hogy megnézze a toll ott marad e.* - Hogyha alkoholos a gondnok nem fog örülni a kis "graffitidnek". Amúgy tényleg szívesen látnék egy madárkát, de az biztosan nincs itt, falak közé zárva... Főnix... Láttál már főnixet? *Kérdez rá, csendesen, most már nem nevet, nem akar belegázolni a fiú lelki világába azzal, hogy továbbra is kineveti. Persze jobb is lenne vele nevetni, mint kinevetni, bántani mélyen nem akarja, miért tenné ok nélkül?*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 3:29 pm

*Nem igen veszi észre a leplezett somolygást, vagy ha igen, akkor sem törődik vele. Magabiztosan biccentget és vezeti a lányt végig a Madárházon, miközben persze készségesen magyaráz.* -Hát hogyne! Természetesen különböznek. Tudod, a hímnek van olyan szép kis dolmánya, amin a napfény folyton megcsillan, főleg, amikor násztáncot lejt. Az udvarláshoz szükséges. De gondolom sejted, hogy a hímek mindig díszesebbek.. *mondja, halovány félmosollyal, majd megáll egy pillanatra, körbenéz, mintha elgondolkodna, merre is kell menni, kissé habozik is, majd torkát köszörülve, határozottan indul tovább.* -Ebben is különböznek tőlünk. Nálunk a hölgyek jobban szeretik a díszeket és jobban is áll nekik. *ejt meg egy apró bókot a lány felé, majd finoman beletúr saját hajába, a tarkójánál, megállva az egyik kereszteződésben, eléggé tépelődve, amikor meghallja a lány szavait. Kissé értetlenül psilog rá, majd befogja a fülét a ricsajra, végül aztán kihúzza magát.* -Nem-e? És akkor ez itt..? *mutat a csíkos hátú nádiposzáta kalitkájára, pontosabban névtáblájára, majd rápillant, és egy lza mozdulattal a tábla előtt terem és egy filctollal átírja csíkos hátúról csűrös farkúra, majd zsebébe süllyeszti a tollat és eláll a tábla elől, nagyon komoly, nagyon tudományos arccal bizonygatva igazát. Aztán vesz egy mély levegőt, és leengedi kezeit maga mellé.* -Jó, rendben, nyertél. Összekevertem.. *mondja, zsebrevágva a kezeit, nekidőlve az egyik tartóoszlopnak.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 3:23 pm

*A leányzó összeszorítja az ajkait, ahogy végignéz a fiún, és hallgatja a szavait. Igyekszik semmiféle érzelmet nem mutatni az arcán, még is látszik rajta az elfojtott mosolygás, de nem szól semmit, követi a másikat, aki egészen magabiztosa halad, segítőkész, biztosan nem olyan új, mint ő.* - Azt mondtam, hogy csűrös-farkú nádiposzáta. Nem is emlékszem milyen a színük, milyen is? A hímé és a nőstényé különbözik, ugye?*Mosolyodik most el még is, kissé féloldalasan, szelíden, még is gonoszkásan, és figyeli, ahogy a fiú sétál, és keresi az állatot a madarak között. A csuklyáját lassan lehajtja, hogyha már fedett helyen vannak, és kicsit megrázza magát. Hajában furcsa díszek vannak, de nem vészesen egzotikusak, hogy annyira magukra vonzzák az érdeklődést.* - Nem bírom tovább... *Mondja halkan, fojtottan, magának, aztán vár még néhány pillanatot.* - Na jó, madár-tudor, nincs is olyan, hogy csűrös-farkú nádiposzáta. *Ugrik ki belőle egy kis nevetés, vagy inkább kacagás, amire jócskán felbolydulnak a bent lévő madárkák. Lassan csendesül a nevetése, aztán már is átcsap susogásba, hogy lecsiítsa a z állatokat.* - Shh, semmi baj, csendben leszek, hiszen a ti otthonotok. *Mondja nekik, de közben a szeme nevet, és még egy aprót kuncog Szevérre tekintve.* - Ne haragudj, valahogy ez jött a számra, és muszáj volt megvárnom, hogy mit tudsz okoskodni erről a nemlétező madárkáról. *Fojtja le most már a mosolyát, és elkezd sétálgatni a madarak között, mert valójában is keres most már valamit.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 3:05 pm

*Már csak a halk dúdolgatás hiányzik, ám a fiú nem akarja az esőcseppek ütemét ilyesmivel megzavarni. Amikor a lány közelsétál, akkor a szellemkutya jelzi, hogy valaki közelít, így a fiú lelassít, majd a hangra meg is áll, és a lány felé fordul, nem akarja ő se leütni őt, egy cseppet sem. Ismerősek az arcvonásai, amin el is időz egy cseppet, elgondolkozva, honnan ismerős neki a lány arca, látta-e már esetleg valamerre, végül hagyja a dolgot annyiban, hiszen krédeztek tőle, ő pedig jófiú, így szívesen kisegít egy erre tébláboló hölgyeményt. Meg persze másokat is, de msot egy hölgy került az útjába.* -Hát hogyne tudnám! Egész jellegzetes madárka, gyere, megmutatom, ha nem bánod. *toldja hozzá a végére, hiszen így a lánynak el kell viselnie a szeleburdi félangyal társaságát, ami nem biztos, hogy olyan jó döntés, de a fiúcska már csak ilyen. Beletúr vizes hajába, kicsit megigazítja magán az ingjét, majd elindul a Madárház felé.* -Egész pontosan mire van szükséged? Csak érdeklődöm, hátha tudok segíteni. Mellesleg itt szinte minden fajta amdár megtalálható. *mondja készségesen, miközben belép a Madárházba, és lassan sétálgatni kezd, folyamatosan kutatva szemeivel azt a bizonyos madarat, meg azt a helyet, ahol ez a madár is van, a többi hozzá hasonlóval egyetemben.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 2:59 pm

*Fogalma sincsen, hogy miért van itt. A csokor növényt, amit néhány napja szedett már feldolgozta, és szépen el lettek téve, állni, majd holdtölténél kell újra átforralnia belőlük néhányat és még néhány port hozzákeverni. Na mindegy is a lényeg, hogy nem túl régóta van itt az iskolában, nem is nagyon vannak ismerősei, csak Vaszilijt ismeri, természetesen és egy csapat Beawert. Most sem emberek közé jött, hanem állatokhoz. Habár úgymond a boszorkány a "rosszabbik druida", azért ez a leányzó, hogyha nem is nyíltszívű feltétlen, és nem is segít mindenkinek, még sem rosszak a szándékai. Köpeny van rajta, csuklya a fejére húzva, mert nem akar elázni. Egyébként kissé furcsa, mert hegyes a füle, és még sem tünde, erősen hasonlítanak a vonásai Vaszilijére, hiszen testvérek. Mikor beér a Madárházhoz körbesétál az állatok között, ekkor botlik Szevérbe, nem szó szerint, éppen megáll előtte mielőtt belemenne. Kihúzza magát és csendesen köszön.* - Üdv, nem tudod, hogy merre találom a csűrös-farkú nádiposzátát? Hogyha egyáltalán errefelé ilyen állatok is el vannak szállásolva. *Kérdez, s beszél egyszerre, a hangja kissé semleges, egy cseppet érdeklődő, de kizárólag az állat iránt, nem a szőke srác iránt.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Május 24, 2012 2:43 pm

*Frissen érkezett a Varázslatos Titkok Erdejéből, hiszen az a kedvenc helye, de most mégis inkább a Madárház felé vette az irányt. Két karját kitarja, bőg, laza, kigombolt inget visel, meg egy világos színű, rövidebb, háromnegyedes és rövidnadrág közötti hosszúságú gatyát, és persze mezitláb van. Mélyen szívja be a levegőt, mogyoróbarna szemeit lehunyja, és lassan forog körbe, miközben finoman szitál az eső. Fehér, törtfehéres színű ingje lassan átázik, ahogy szalmaszőke haja is, de ez egy cseppet sem zavarja, békésen hallgatja az eső énekét, szívja be a friss levegőt, és, mivel remek gyógyító, és egy bájital guru lakik a szobájában, amiatt sem kell aggódnia, hogy esetleg valami komolyabb baja vagy betegsége lesz, mert csak kikúrálják valahogy. Meg ugye nehezebben is betegszik meg. Hajába, ruhájába néha bele-belekap a szél, meg az a bizonyos szellemkutya, aki ott sündörög körülötte.*

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 5:38 pm

*Mikor Cat csípője hatalmasat reccsen, Nat arca megrándul.*
-Biztos minden oké veled? Jobb lenne, ha megmutatnád a gyengélkedőn valakinek. *Valószínűleg nevetségesen hangzik, amit mond, de nem érdekli. Komolyan aggódik, nehogy a barátnőjének baja essen.* Én rengetegszer jártam Szentpéterváron látogatóban és nagyon tetszett. Remek hogy folyékonyan beszélsz oroszul, legalább lesz az unokatesómnak társasága, ha felveszik. Szegény nem sokat tud ugyanis bolgárul, de majd itt megtanul. *Ekkor berepül az ablakon egy bagoly, tengernyi, Catnek címzett levéllel. Nat szeme elkerekedik, majd miközben Cat a leveleket válogatja, csak poénból oroszul szólal meg.*Jó sok levelet kaptál. A rokonaid írtak? *Majd' meghal a kíváncsiságtól, hogy megtudja, mi áll bennük, de udvariatlanságnak tartja, hogy egyenesen rákérdezzen.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 5:29 pm

- Ugyan dehogy ütöttem meg magam, csak egy kicsit megrántódott a csípőm. * Azzal lehajolt a földre és dereka olyat reccsent hogy csak úgy visszhangzott a helyiségben. * - Hoppá, ezt az oldalam bánja. * Mondta elkerekedett szemekkel. Kicsit érdekesen nézhet ki, lehajolva, és szeme kidüllesztve. * - Ó, megijesztettelek. Remélem nem nagy gond. * Kacsintott, és feltápászkodott nagy nehezen a földről. Egy bagoly repült be hirtelen az egyik ablakon. Először nem figyelt rá. * - Hm, hogy mióta? Te jó ég, ezzel az ismételgetéssel olyan vagyok mint egy papagáj... Szóval, kb. két órája kuksolok itt és segítem a madarakat. * A Szentpétervár szó hallatára hirtelen eszébe jutott a sok utazás, és a sok hely ahol járt már élete során. * - Juj, az gyönyörű hely, ott tanultam meg oroszul. Folyékonyan beszélem. * Mosolygott, és az érkező bagolyra pillantott. Egy darabig nézi, mert ismerős, csak nem jut eszébe honnan. Ja persze! Ez a Norvég minisztérium egyik baglya. Hogy honnan emlékszik rá azt nem tudja, de azt igen hogy mit hozott. Levette a lábáról a nagy köteg levelet, és selejtezgetni kezdte. * - Szemét, szemét, szemét. * Sorolta miközben sorban dobta arrébb a leveleket. Bár, eddig senki nem tudja mik állnak azokban a bizonyos szemét levelekben. *

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 5:08 pm

*Éppen elkezdte volna olvasni Borisz levelét, mikor hirtelen valaki rákiabál. Nem az az ijedős fajta, de most majdnem infarktust kap. Aztán meglát egy zöld hajtincset, és rájön, hogy csak a barátnője, Cat akarta üdvözölni. Valószínűleg a lány egy kicsit túlzásba vitte az üdvözlést, mert leesik a lépcsőről, egyenesen Nat lába elé. Szinte abban a pillanatban nevetve felpattant, és visszaszaladt az emeletre. Egy szempillantás múlva már újra ott állt Nati előtt, és mosolyogva köszönt neki. Nat szintén mosolyogva viszonozta a köszönést.*
-Szia, nem ütötted meg magad? A szívbajt hoztad rám ezzel a kiabálással. Észre sem vettelek, mióta vagy itt? *Az ölében fekvő félig elolvasott levélre pillant, és vidáman mesélni kezd.* Képzeld, az unokatesóm írt Szentpétervárról. Azt írja, megpróbálkozik a felvételivel ide, hozzánk. *Bár az apai rokonaival nem tartja a kapcsolatot, mindig örül, ha a többiekről hall. Borist pedig különösen kedveli.*

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 4:59 pm

* Egy jó ideje már, a madárház bagolyköpettel teli padlóján járkál. Röpke két órája társalog a madarakkal és eteti őket. Mindig, ahogy folyamatosan jönnek az új madarak, nekik is ad valami kisebb harapni valót, aztán megsimogatja őket, kitisztítja a helyüket és leül eléjük. Miután már legalább az ötvenedik madárt is kényelembe helyezte a kis helyén, merő tollas hajjal leült a lépcsőre. Zöld tincseiből szedegeti ki a beleragadt fehér tollpihéket, mikor halk léptekre lesz figyelmes. Nem tudja ki az, de nem ijed meg. Csak nem téved ide egy körözött bűnöző vagy hasonló. A tegnapi rossz kedve már elmúlt, hisz nem akar változtatni személyiségén holmi bugyuta depresszióval csak azért mert bűntudata van a múltbeli dolgok miatt. Az ajtó nyikorog, érdeklődve figyeli kijön be rajta. Amikor meglátja hogy barátnője Nati az, gondolja egy kicsit megvicceli. Igazából nem is vicc, hanem olyan kis üdvözlés, ami viszonylag szokatlan. Egy darabig hallgatja ahogy Nato a baglyokkal beszélget, majd a lépcső nyílásán kidugja a fejét. * - Bú! * Kiáltott nevetve Natinak, ami a kárára is vált, mert lepottyant az emeletről. * - Áucs, ez vicces volt. * Nevetett, és gyorsan felpattant a földről. Leporolta fekete ruháját és gyorsan felszaladt a zöld cipőjéért. Nyakláncát is megigazította, majd köszönt. * - Helloka. * Integetett mintha távol lennének egymástól, pedig nem. *

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 4:23 pm

*Nati éppen a madárház felé tart, hogy a baglyát, Pavelt meglátogassa, mikor a fejére pottyan valami, majd a földre esik. Egy boríték az. Felveszi, és látja, hogy neki szól a címzés, majd feltekint, és egy hatalmas uhut pillant meg a feje fölött. Egyből rájön, hogy a levél csak az unokatestvérétől érkezhetett, és kinyújtja a kezét, hogy a madár leszállhasson rá. Meglepődik azon, hogy milyen nehéz az állat, - mondjuk mit várt... - de nagy nehezen egyenesen tartja a karját, és a zsebéből előásott bagolycsemegével kínálja az uhut. az el is fogadja, majd gőgösen elszáll a madárposta torony irányába.*
-Na te sem hasonlítasz a gazdádra. *Jegyzi meg Nat mosolyogva, majd a madárház felé veszi az irányt. Ahogy belép az ajtón, Pavel rögtön boldog huhogással a vállára telepszik. Natalia megsimogatja a fejét, majd letelepszik egy padra, és nekilát kibontani a levelet. Pavel leszáll a térdére, és szemrehányó tekintettel csipkedi meg a kezét.* Persze, elfelejtettem a bagolycsemegét. *Kap észbe Nat, majd szinte az összes kaját odaadja a bagolynak.* Tessék, most már elolvashatom a levelem? *Kérdi tréfásan.* Képzeld, Borisz írt. *Jegyzi meg, majd kihúzza a levelet a borítékból, és széthajtogatja.*

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 9:10 am

*Elnézegeti Mika és tollas barátjának társalágását, de a madárka nem soká úgy dönt, hogy elreppen élelmet keresni. A leányzó még keresgél egy picit a táskájában, majd megtalálja a szemüvegét. Körbe kémlel, és ekkor veszi észre Deyt, aki már egy ideje ott álldogál síri csendben.* -Szia, Mika. Nem túl rég óta... egy öt perce kábé. Nézegettelek titeket a madárkával. Hol tanultál meg vörösbegyül? *Kérdi nevetgélve. Valahogy őt ennyire nem tudják lekötni a madarak, mindig rohan, siet... és valahogy nem is igazán törődik velük. Nem bántja őket, sőt a maga módján szereti is az állatokat, de hogy beszélgessen velük... ez már nagyon távoli dimenzió tőle. Még a természetimádó Szandit se látta ilyen helyzetben.* -Egyébként egy levelet próbáltam feladni a baglyom segítségével anyáéknak. Csak láthatóan nem nagyon díjazta az ötletet, hogy repüljön háromezer kilométert oda-vissza Arábiába... Na de ez van, anyáék ott maradtak Ann halála után és egy ideig valószínűleg ott is fognak... Van kedved sétálni valamerre? Jelenleg unatkozom, Bellus meg épp tanul...

//Fagy//

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 8:52 am

*Az idilli kép jó sokáig tart, Mikából pedig valami megmagyarázhatatlan boldogság sugárzik - azért megmagyarázhatatlan, mert a legtöbb embert bizony nem ejti ekkora eufóriába egy vörösbegy közelsége és aktív társasága. Jó darabig "elbeszélgetnek" így a madárkával, de nem tarthat ez egész nap, a tollas elrepül valami élelem után nézni... Mika pedig egyedül marad. Szakadt, fekete oldaltáskájából előkeresi John Richmond szemüvegtokját, előkapja az okulárét, és az orrára illeszti. Így kémlel körbe, ekkor veszi csak észre évfolyamtársát, akihez még van is valami köze.* - Ó, szia Dey! Mióta ácsorogsz ott? *Vonja fel a szemöldökét... Tényleg ennyire elmerült volna a madárkával való csivitben? Végül is simán elképzelhető, néhány ilyen, meg hasonló finomság veszélyesen el tudják vonni a figyelmét a környezetről. A lány keresztbe teszi a lábát, és maga mellé teszi a táskáját a padon.* - Mi a helyzet amúgy? Mit csinálsz erre? *Érdeklődik a srác felől, és haját a füle mögé igazítja. Beszéd közben fel-feltologatja szemüvegét az orrára, szüntelenül lecsúszik róla, meggyengült már az egész kis szerkezet, lassan ténylegesen darabokra hullik. Hát igen, ahhoz soha nem volt bátorsága, hogy anyjától vagy apjától pénzt kérjen, hiába keresnek mindketten rengeteget... Kibírja valahogy a szakadt táskával, meg a lassan abszolút használhatatlanná váló szemüveggel. Talán majd megkér valakit, hogy ha tudja, erősítse meg egy kicsit, és akkor még kihúzza egy ideig. Ha nem, akkor majd... Akkor majd... Majd lesz valami, hiszen mindig van valahogy, olyan nincs, hogy sehogy sem volna.*

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Május 12, 2012 8:30 am

*Deyan is épp a Madárházba tart, a kuvikját keresi, hogy egy jó hosszú útra küldhesse, Arábiába. Az ő szülei ugyanis továbbra is ott maradtak, még mindig nem tudnak visszaköltözni Bulgáriába. Egy levelet szeretne nekik küldeni, amiben leírja, hogy hogyan is teltek eddig a szeretett fogadott tesókája nélküli első hónapok az iskolában. Jó hosszú levél, két teleírt tekercs van a kezében összetekerve. Megkeresi a baglyát, lehívja magához, és megpróbálja a lábára kötni a levelet. A madár persze tiltakozik, nem nagyon akar neki engedelmeskedni, hisz nincs ínyére több ezer kilométert repülni, érthető módon...* -Gyere le, légyszi! El kell ezt küldenem haza. Már így is halálra aggódják maguk miattam. *válaszolja halkan a madár tiltakozására, mire az megrázza a tollát, és hátat fordít neki.* -Úgy, azt szeretnéd, ha a többi közül választanék? Van itt elég, aki teljesíti örömmel, gondolom. *Vesztegeti meg picit a kuvikot. Hiába, Dey már jól ismeri az elmúlt évek alatt, ilyenkor csak ez hat rá... Végre aztán lereppen hozzá, de látszik rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog. Dey nagy nehezen ráköti a lábára a levelet, a bagoly mérgesen belecsíp az ujjába, majd elrepül. Mikor végre valahára a madár hajlandó szót fogadni, Dey egy nagyot sóhajt, és nekitámaszkodik egy percre a falnak. Ekkor különös hangokat vél hallani a közelből: úgy hangzik teljesen, mintha egy vörösbegy jönne a madárház felé a kastély felől.* ~Még ilyet! A madarak újabban nem berepülnek, hanem feljönnek a lépcsőn? Ilyet se hallottam még...~ *Nem sokára meg is jelenik a hang gazdája, aki viszont nem egy vörösbegy, hanem egy diáklány. Akárhogy is csinálta, a megtévesztésig hasonlított, legalábbis Dey szerint, amennyire ő ért hozzá egy madár hangjára... A jelek szerint viszont nála van egy vörösbegy is, vélhetően azzal beszélget. Közelebb oson hozzájuk, de még véletlenül sem akarja elrontani a lány boldogságát a vörösbeggyel, így aztán továbbra is csak távoli szemlélő marad.*