Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Vendég

-Ne parázz már, nem vett észre. Csak errefelé nézett, de nem kimondottan téged. Es amúgy is mondtam hogy majd én szólok ha jöhetsz. *mondja Lav, hisz egy auror a megfontoltságáról is híres, s Cam most ezt cáfolta. Kinéz az ablakon Lav, felmérve hogy Tyline tényleg meglátta-e, s csak mosolyog mikor a kiszemelt leányzó mintha mi sem történt volna simán beszélget a fiúval.*-Nézd, nem vett észre semmit. *mutat a lányra és a fiúra akivel épp nagy dumálgatás folyik, majd odamegy Camhez és a fülébe súgja.*-Most bejelentkezem a szalonba hogy ne legyen gyanus hogy itt vagyunk, és nem akarunk semmit. Jó? *mondja, majd odamegy a pulthoz és idöpontot kér néhány dologra, mint mükörmös, fodrász, kozmetikus, masször, ilyesmi, majd visszamegy a lányhoz.*-Igy már nem feltünö szerintem, most olyan mintha próbálnálak rávenni hogy te is gyere.

Vendég

- Nemigazán szeretek szalonba járni. *Fintorog Camy. Bármelyik Balnachardnak vagy Petrovának mondhatta volna ők biztos elmennek vele. Sóhajt egy nagyot. Elteszi a füzetet, majd újra a bolt felé néz. Hallgatja Lav javaslatát, dünnyög és gondolkozik, hogy ez a kis akció mennyire éri meg.* -Rendben, de nagyon figyelj. Nem vehet észre! *Mondja, és a fejére húzza a csuklyát. Pedig ő így még jobban hasonlít Camryel Petrovára!* -Nem hiszem, hogy mindent hallanánk, de menjünk. *Felel a nő, majd gyorsan elindul a szépségszalon felé. Megtorpan, mintha egy pillanatra Tyline felé fordult volna. Lehet, hogy felismerte... Fogta magát, és berontott a szalonba.* -Én mondtam! Tuti, hogy lebukunk. Szerintem észrevett. Az ördögfióka. Ez nem lány! Előle még bújkálni se lehet! *Fortyog magában a nő. Hát igen. Az akciói többynire így végződnek, ha Tylinera kell figyelni.*

Vendég

-Nos, így már valamennyire összeáll a kép, bár még eléggé hiányos, de levettem a lényeget, azt hiszem. *mondja, majd tovább nézi a lányt ahogy az jegyzetel meg dünnyög, kicsit kezdi unni magát, igy megszólal.*-Ha gondolod akkor bemehetnénk a Szépségszalonba, az majdnem a fagyizó mellett van, s onnan könnyebb lenne hallgatózni is. En figyelném öket, s amikor nem figyelnek akkor egyszerüen bemegyünk a szalonba, észre sem fognak venni. *veti fel a dolgot Lav, majd várja hogy mit felel rá Cam.*

Vendég

- Nos. Az volt. De nem sokáig. Ő meg az unokatestvére. Oliver Angliából jött ide. Csak tudnám miért. Soha semmit nem kötnek az orromra. Nem baj, majd elkapom Olivert. *Morog magában, hiszen mindenről elfelejtik tájékoztatni. Nos saját magának kell kinyomoznia a dolgokat. Ennyire azért utál elmerülni a részletekben. Elővesz a köpenye alól egy kis fekete könyvet, és belefirkant valamit. Ismét a két gyereket bámulja. Sajnos egy szót sem ért abból , amit mondhatnak. Remekeül elszórakoznak, ahogy Camy látja.* -Esküszöm megtanulok szájról olvasni. *Dünnyögi Camy. A szemét se veszi le a lányról.* -De... Nagyon is lekéstem. Nem tűnt fel, hogy elhagyta volna az iskolát. Súlyos hiba. Nagyon súlyos. *Hajtogatja magában. Csak bámulja a fagyizót, mintha odabent körözött személyek ülnének. Lav kérdésére odafordul.* -Veszélyben? Ő nincs. Csak azok, akik a közelében vannak.Direkt szemétkedik másokkal. Egyszer el kezdte mondani, hogy mi baja van aztán betoppant a drágalátos anya. *Válaszol az utolsó kérdésre, gyorsan visszafordul a bolt felé.* -HOgy miért? Nos, mert a nagyanyja, aki az én nevelőanyám attól tart, hogy Tyline megpróbál elszökni. Ahogy elnéze eegy darabig marad, vagy Oliverrel együtt szökik meg. Oliver jó gyerek, de Tyline képes lenne belerángatni valamilyen hülyeségbe.*Válaszol Lav első kérdésére. Szándékosan felcserélte a sorrendet, hogy értehető legyen miért kell megfigyelés alatt tartani azt a bizonyos rokont.*

Vendég

-Igen, láttam öket. Kedves lánynak tünik. ki az ott vele? *kérdi a fiúra nézve közben, majd követi a lányt ahogy az közelebb megy.*-Szerintem nem késtél le semmiröl, csak most jöttek. *mondja Lav, majd egy kis mosollyal nézi ahogy a lány izgul hogy kimaradhatott néhány dologból. O nem mond semmit a családjáról, ö nem fecseg minden idegennek, bár a völegényének sem mondott el bizonyos dolgokat,habár nem is tartott az a kapcsolat olyan sokáig. Ekkor ismét egy nagy nyilalást érez szívében, fáj még neki a dolog, de már cseppet sem annyira mint egykoron. Már nem foglalkozik a dologgal, feldolgozta meg minden, a gyürüt viszont még mindig örzi, mélyen az ékszeresdoboza legalján, egy ruhazsebkendöbe csomagolva. Szíve még kicsit vérzik, de ezek már csak hajszálvékonyak, hamar beforrnak, azonban még mindig vannak helyszinek, tettek, gondolatok amik néha elöhozzák a múltat, de hamarosan ettöl is megválik majd. Ahogy igy elgondolkodik, észre veszi hogy Cam még mindig fürkészi a távolban lévöket miközben ugyanúgy megállás nélkül csak mondja és mondja a dolgokat, ami épp eszébe jut, és ez tetszik neki.*-Ne haragudj hogy megkérdem, de miért olyan fontos minden egyes lépését követni a rokonodnak? Veszélyben van esetleg?

Vendég

*Rokonlelkek. Talán igen, talán nem. Camy azért annyira nem ismeri Lavanyát, hogy el tudja dönteni. Ő viszont rengeteget mesélt a családájáról, pedig nem lett volna szabad. Ami a szívén az a száján. Camy ilyen. A család is nehezen viseli, hogy az idegeneknek ennyit beszél róluk. Ráadásul, ha Tyline meg tudná, hogy kémkedik utána és beszél róla... Nagy, sőt hatalmas bajok lennének! Körbenéz, ekkor nevetést hall.* -Olyan ismerős nekem...*Fordul el az egyik irányba, ahol a két rokona lépnek be a fagyizóba.* -Oliver? És Tyline? A fenébe már megint lemaradtam. Láttad azt a két diákot? Ők a rokonaim. A szőke lányra kellett volna figyelnem. Csak tudnám hogy lógott meg előlem. *Morfondírozik a nő, és közelebb oson a bolthoz. Onnan bámulja a gyerekeket. * ~ Majd Oliver elmondja nekem. *Töpreng a nő, de azért szemmel tartja egy fa mögül a két fiatalt.* -Nekem is különös életem van. Komolyan tűzgolyókkal dobálóztál? *Kérdi nevetve, aztán leesik neki, hogy fogja be a száját, mert Tyline meghallhatja.*

Vendég

//olvadunk//

*Lav néha felkacag a leányzó mondandóin, majd egy újabb cigire gyújt. Ez nem meglepö, mióta van ez az új munkája sokkal többet dohányzik, talán láncdohányosnak hívják ezt, nem tudja, de most valahogy jólesik és kész. Ahogy a lány tovább mesél magáról meg családjáról, kicsit úgy érzi Lav hogy egy vele rokonlélekkel hozta össze a sors, úgyhogy kezdi megkedvelni Cam-et. No persze sok mindenben azért különböznek is, de túlnyomórészt mint pl. a világjárás meg ilyenek abban többnyire megegyeznek.*-Hát, én is állandóan valamit csinálok, jövök, megyek, meg minden. Szóval alig vagyok otthon, most meg igen nehéz hogy nincs senki, legalábbis a helyzet ezt mutatja. *keseredik el, újra a szivébe mardos az, amit a völegénye tett vele, úgyhogy szemei szinte lángot szórnak.*-En is szeretem a munkám, kifejezetten élvezem. Az elején amíg a csapat nem fogadott el addig igen sok gond meg baj volt, sok tüzgolyót dobtam akkoriban, de most már minden rendben, elfogadnak, söt hallgatnak rám és igazi vezetöként állnak hozzám, és ez nagyon tetszik, jó érzés. *mondja, folytatja ahogy észreveszi hogy sokkal másabb cuccban van mint számára a megszokott*-Ja, és ez a cucc meg csak azért van rajtam, mert minden holmim a mosodában van, vagy varrónönél. Egyszerüen nincs idöm mosni, vagy újat venni.

Vendég

//fagy//

Vendég

- A nevelőanyám elvárja, hogy ha idelátogat akkor valami fényűző helyen fogadjam. Egyébként én is szívesen laknék egy családi házban.*Sóhajt Camy, mert mást nem tehet. Ezt adták parancsba, ő pedig soha nem szegi meg a szavát.* -Köszönöm. De a rokonaim nem ilyenek. Szóval, ha valamikor Blanchard, vagy Petrova néven mutatkozik be akkor inkább hagyd ott. *Válaszolja Lavnak. A hangjából érződik, hogy a legtöbbjükért nincs teljesen odáig.* -Az is jó foglalkozás. Hát nálunk a családban négy "szakma" közül választhatsz. Zenész, auror, kereskedő, vagy háziasszony. Még az auror a legjobb. *Kacag a nő. Ő tényleg szereti a munkáját.* -Sok sikert hozzá! *Mosolyog az új ismerősére.* -Ó, hát egyenlőre még nem vette észre. De ő is aurorféleség akar lenni szóval jobban teszem, ha vigyázok. Szeretem őt. Ezért nehéz, de még nem elég jó megfigyelő ahhoz, hogy feltűnjek neki. Nem tud az itt tatózkodásomról. *Egy apró fintor, ami hamiskás mosolyba megy át.* -Szeretek aurorkodni, de utálok egy helyben maradni. Olyan... Unalmas. Én világjáró vagyok.

Vendég

*Lav hallgatja ismét az ujonnan megismert leányzót, majd mikor az befejezi megszólal.*-Hát, sok szerencsét hozzá. Nem egyszerü népség akik ott laknak, de szerencsére téged már most ismerlek, és szimpi vagy. Csak azt sajnálom hogy ott veszel házat. En nellond legszélén lakom, egy családi házban, semmi különös, a bíróság ajándékozta hogy fogja be a családom a száját. Szóval van és kész, és mivel már úgyis külön akartam lenni az ösöktöl, meg minden, kifejezetten jól jött. *mondja, majd figyeli a lányt közben.*-Hát, én kasztosan elementalista vagyok, de a családomnak fejvadász cége, vállalkozása van, amit remélhetöleg megengednek majd hogy vezessek. Föleg hogy apám egyre többet betegeskedik, meg minden, szóval egyre többször van hogy én vagyok a fönök. *nevet, majd cigije utolsó slukkát elszívva ledobja és eloltja, majd a csikket a kukába dobja.*-Hát, aurornak lenni nem leányálom, szerintem ezen a helyen meg helyzetben kifejezetten nyomasztó néha. *mondja, majd hozzáteszi még a Tyline-nal kapcsolatos dologhoz*-Remélem nem fogja észrevenni hogy figyeled meg ilyesmi, és tudom magamról hogy a rokon után kémkedni meg szemmel tartani sem olyan egyszerü. De ha puszta munka szerint fogod fel, akkor könnyebb. Legalábbis nekem az.

Vendég

- Értem. Hát ők nemrég szoktak rá. Legalábbis a román rokonok biztosan. *Hallgatja Lavot közben bólogat.* -Szerintem nem csúnya. Olyan amilyen. Ha nem veszed zokon azért nem dédelgetném. Nem tudom milyen a köztetek lévő kapcsolat.*Válaszol a daimonos dologra. Igen, Camy itt is kilóg a sorból. * -Elnézést kérek. *Mondja a daimonnak, bár nem hangzik túl meggyőzőnek. Felnevet. Camy, Camy... Mekkora szerencséd van, hogy nem olyan vagy, mint a többiek.* -Én előbb megismerem az embereket utána alakítom ki a véleményemet. Ez sajnos a családban fordítva működik. Még a mai napig is így nevelik őket. *Csóválja tovább a fejét. Utálja a fogadott családjának a hülye nevelési szokásait.* -Semmi baj. Igaza van. *Fordul ismét Lavhoz.* -Nemrég óta. Igen, aurorként dolgozok. Most is bevetésen vagyok. Az a vicces, hogy a saját rokonomat tartom szemmel. Hát... A palotanegyedben igyekszem házat venni. Eddig több-kevesebbb sikerrel. Figyeli a felszálló füstöt. Ismét Tylinenál köt ki.*

Vendég

*Lav hallgatja Cam-et, majd mosolyog egy-két megjegyzésén és hozzáteszi.*-Megértem, én is gyakorlatilag 13-14 éves korom óta dohányzom, csak úgy jött és megmaradt. Es semmi gond, többnyire Jenöt csunyán szokták tartani elöször, aztán meg dédelgetik mint egy kis szörnyet mert tök cuki lesz számukra. *mondja, majd mikor Jenö is megszólal egyáltalán nem fiús hangon, úgyszolván igen magas de azért kicsit férfias hangon Lav nem tehet rola és felkacag.*-Már megbocsásson kiasszony, de én nem egy egyszerü daimon vagyok. *szól, majd mancsával megsimítja pár égnek álló hosszú szörszálát, mely inkább úgy fest mintegy örült öregember.*-En egy harcos vagyok, sok kalandon vagyunk már túl a gazdival, és büszkén fogjuk majd átvenni a vállalkozást. Amúgy meg sokan ítélkeznek elsöre látszatból, de azokkal mi nem törödünk. *mondja arisztokratikus hangsúlyban, majd Lav másik oldali vállára megy át hogy kicsit távolabb legyen a lánytól.*-Ne is figyelj rá, eléggé féltékeny és egy hangyányit nárcisztikus alkat. *mondja a lánynak, majd leül egy padra, s közben szív néha a cigiböl, a füstöt pedig nem a lány felé fújja ki természetesen.*-Amúgy, mióta vagy itt? Nem nagyon láttalak még errefelé? Merre laksz, dolgozol már valahol?

Vendég

- Rendben. Akkor tegeződjünk. *Bólint a nő, felméri Lavot majd úgy dönt, hogy nem túlzottan veszélyes típus, ezért lerántja a csuklyát.* - Elnézést, de ez is megszokás. *Fintorog Camy, majd finoman visszautasítja a cigarettát.* -Köszönöm, nem. Egészségesen élek. Bár rá tudnám beszélni a rokonokat is a leszokásra. Tudod, néhány tizenhét évesen már cigiznek. Borzalmas hova jutottunk. *Csóválja a fejét a nőszemély. Hát igen. A tökéletesség fekete bárány mintaképe. Talán Camryel az egyetlen ebből a bolond családból, aki nek még nem ment el az esze. * -Daimon? Én kipróbálnám milyen lehet. De erről egy szót se! A család még jobban kitagadna, ha megtudná. Ők gyűlölik a daimonokat. Elmebeteg sznob aranyvérű család nem normális tévhitei.* Az utolsó mondatot már csak motyogja.* - Nos, nem tudom mit lehetne ilyenkor mondani. Ha azt mondom, hogy aranyos az ostobán hangzik, igaz? *Mindig is elkerülte a daimonnal rendelkező embereket, így nem tudja ilyenkor mit kell mondani.*

Vendég

*Lavanya felfigyel egy csuklyás alakra, vélhetöen nö lesz, ez látszik a gyors járásából és ahogyan azt teszi. Mikor meglepetésére az megszólítja, ránéz és keresi a szemeit, ö elementalista, de egy harcos lelkével, úgyhogy neki nagyon fontos az ellenfél vagy esetleges leendö ellenség szemébe nézzen. Mikor a nö magázóan szól hozzá kicsit fürkészi, majd ezt mondja.*-Oh, jónapot. En Lavanya Yamuna vagyok, és szerintem nyugodtan tegezhetnénk egymást, hisz gyakorlatilag majdnem egyidösek vagyunk. *mondja Lav, majd elövesz egy szál cigit és Cam felé nyújtja, ha az kér belöle akkor ad neki tüzet, ha meg nem akkor csak ö gyújt rá. Majd folytatja.*-Semmi baj, megértem, én is vagyok néha úgy hogy hangosan beszélek önmagamnak, bár ekkor mindig a daimonom, Jenö, közbe szokott szólni. O az, gyere csak ide? *szól oda a makinak, majd az a szokott módon felugrik az a vállára és integet a lánynak. Aki nem ismeri a véznaujju makikat, azoknak ez a kis szörnynek is igencsak beillö rusnya lény, kicsit érdekesnek, csúnyának hathat, viszont közelebbröl megnézve kifejezetten édes, hisz annyira más, ördögi a kinézete, de inkább kedves és aranyos benyomását kelti.*

Vendég

*Egy sötétnek látszó alak bolyong ismét eme sétányon bolyong. Feket ing és nadrág, csizma és köpeny. Ne feledkezzünk meg a köpényéről se, ami most is az arcába van húzva.* -Visszajött... Az ördögfióka még jó, hogy Viol szólt Olgának. De mit keresett ott? Az éjszaka kellős közepén egy fiúval? *Morog a nő. Igen, ő Camryel Petrova, aki az egyik rokonára figyel.* - És ki az a srác?! Valami Alex. De ki az? Tudnom kell... Csak jöjjön Nellondba a kisasszony! Kifaggatom. *Ha egyszer valamit eldöntött a fiatal auror akkor azt meg is teszi. Így bókszálik a sétányon, mikor először idekerült egyből megszerette ezt a helyet. A távolban megpillant egy másik lakost. Hamar utoléri Lavanyát. Camy korához képest is elég gyors. Nemhiába auror. Az auroroknak fürgének kell lenniük.* - Szép jó napot. Camryel Petrova vagyok. És önben kit tisztelhetek? *Köszön rá Lavra Camy. Hát az biztos, hogy a Blanchard kölykök nem az ő modorát örökölték.* - De ki az? *Nyögi a nő visszatérve az előbbi gondolataihoz.* - Elnézést kérek. Tudja, néha hajlamos vagyok elmerülni a gondolataimban. Ilyenkor hangosan kibeszélem azokat. *Mondja egy fanyar mosoly kísértében, de ez még mindig nem látszik a csuklyától. Camy egy darabig nem szeretne megválni tőle. Jobb ha még takarja egy ideig.*

Vendég

*Egy magas leányzó lépdel a sétányon, megannyi ékszerrel csuklóján s egy farmer mini szoknyában egy egyszerü fehér pántos toppal. Lábán most egy egyszerü papucs van, aki nem tudná hogy ö Lav, meg sem ismerné. Most nem börszerkóban és tüsarkú csizmában tetszeleg, most olyan mint egy sima egyszerü lány, aki láthatóan igen rosszkedvü, bár már nem a múlt miatt. Egész éjjel hánykolódott ágyában ugyanis, s rendezgette gondolatait, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére bátyjai már elmentek tegnap, meg volt a nagy házavató buli is, meg a kertet is rendbe hozták, most már tényleg olyan mint egy igazi rendes családias ház, csak az a baj hogy egyedül él benne. Ahogy sétálgat, néha-néha lemászik válláról daimon makija s nézegeti a növényeket, meg kergeti a lepkéket, madarakat, láthatóan ö jobban van mint gazdája.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 20, 2011 2:34 pm

-Ez nagyszerű.*Lelkendezik.*-Akkor majd szólok, ha válaszolt a levélre. El is küldöm neki most.*Majd várakozik, amíg Liza befejezi a telefonálást.*-Persze menj csak, nem tartalak fel. Én pedig megyek vissza a kúriába. Szia.*Köszön el, majd indul vissza. Útközben kigondolja, hogy mit írjon. Majd arra gondol, hogy sokkal jobb lesz nem egyedül utazni.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 20, 2011 2:27 pm

-Nekem nagyon tetszik az ötlet! *mosolyog a lányra.Megcsörren Liza mobilja.*-Haló?...........Most?..................De mért?..............Na jó....*Leteszi.*-Sajnálom Hua,de mennem kell.A nővérem hívott és..na szóval majd ide jön Nellondból..szóval megyek,szia!

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 20, 2011 2:06 pm

*Lizával jelenik meg a Holdfény sétányon.*-Igen, nagyon szép. Ahonnan én jöttem, ott nagy hegyek vannak. Egy kis faluban lakom, ahol nagyon kevés ember van. Talán 100 körülbelül.*Mesél otthonáról séta közben.*-Szívesen elvinnélek, de sajnos a nevelőanyám engem is kidobna, meg téged is. Nem a kedvességéről híres. Úgy kellett elszöknöm tőle.*Húzza el a száját.*-De megmutatnám neked Kínát nagyon szívesen. Ma még lehet, hogy nem lenne jó, de írok egy levelet a barátomnak. Ők átköltöztek egy nagyobb városba, és biztos megengedi, hogy nála lakjunk. Mit szólsz hozzá?*Kérdezi, és reméli, hogy ez tetszeni fog Lizának.*

Vendég

- Akkor egyedül megyek. Szia Nate. *Köszön el a sráctól, majd elmélázva sétalgat a sétányon. Egy régi dalt dúdolgat, miközben visszaemlékszik a legutóbbi megbízására. Hogy ez a kettő hogy függ össze azt még user se tudja. De lassan abbahagyja a dúdolást, és elindul hazafelé. Útközben még beugrik valahová egy italra. Neki itt ér véget a mai nap.* ~ Haza kellene látogatnom. De hová haza? A nevelőanyjához? De Tylinet nem veszítheti szem elől. A kis ördögfiókát...*Ilyen gondolatokkal tér haza, ahol egyből elnyomja az álom.*

Vendég

*Most valahogy egy kép van előtte és így teljesen máshol a feje. Nem rémálom hanem ilyen jövőbe látó kép, de inkább csak megérzés. Amikor csak hallgatja Camet nem akar válaszolni a dolgokra igazából csak mosolyog néha néha bólint és egy ahhát mondd. Meg a Tyline dolgokra is egy jóval zárja le a témát.* - Sétálni? Szívesenmennék de még levelet kell írnom a húgomnak. Pár hónapja nem láttam és aggódom érte..*Mondja Camnek, majd int a lánynak és visszatávozik az iskolába.*

Vendég

- Egy aurornak tájékozottnak kell lennie.*Bólint a nő. Maga se tudja miért. Talán a szavait akarja nyomatékosítani.* -Nem baj. ha lehet kerüld el. Mostanában nem olyan, mint régen. Jaj, már megint fecsegek. *Jut eszébe Camynek mielőtt még tovább szövegelne Tylineról.* -Biztosan. De különösen utáltam ott lenni. Lényegtelen. *Legyint Camy. Mivel fázni kezd, feláll és leporolja a ruháját.* -Haha. Engem lehetetlen megbántani. Minden lepereg rólam. *Füllent a nő. A rokonainak sikerül a kicsit lelkébe belegázolni.* -Görögország szépnek szép. Viszont nem nézelődni mentem oda, így nem tudtam felméri, hogy milyenek a görög lányok. Megbízásom volt, amit nem kötök az orrodra, mert még visszaélhetsz azzal az információval.*Vágja rá a kisebb monológ után Camy.* -Nincs kedved sétálni? Unom ezt az egy helyben ácsorgást. *Ajánlja fel Natenek a sétálás lehetőségét. Ha elkíséri tovább beszélgetnek, ha nem akkor hagyja elmenni.*

Vendég

*Tovább cseverésznek, ha bár azt nézzük Nathanielnek nincs sok ideje, de ő még makacssága ellenére kint marad.* - Látom sokadt tudsz te ezekről.*Feleli, de már tovább mondja a magáét a druida.* - Húha.. szerintem nem, mert mostanában amennyit figyelek a dolgokra többiek is kiesnek a fejemből.*Mondja fejcsóválva Zane persze gondolkodik is közben mert fogalmazza a fejében a levelet.* - A kamaszok többsége ilyen azért a suli is hatással lehet rá. Hát, nem hiszem fogok vele találkozni de igyekszem nem fecsegni. Néha hajlamos vagyok dolgokat kimondani meggondolatlanul és olyankor sikeresen megbántok embereket.*Mondja a fiú bár így magáról sokat elárult..ő meg szívesebben nyaralna valahol tenger közelben vagy Olaszországban, de mikor fog vajon oda eljutni? Ez már a jövő zenéje..*Gondolja magában, majd már vissza is tér a valóságba.* - Görögországszép hely, és a göröglányok szépek..*Mosolyog Camre és ez tény amit közölt a hölggyel.*

Vendég

- Nehéz elrontani a kedvem. *Kacsint a srácra. Persze viccelődik Camy. De hát nem tud mit tenni. Ő ilyen. Akár fekete bárány, akár normális ember ő márcsak Camryel marad.* -Igen. Hallottam hírét a szakköröknek. Azért én sem vagyok rosszul informálva.*Mosolyog a nő Nate kijelentésén.* -Én is mindig utáltam iskolába járni. Szívesebben lettem volna otthon. Viszon a sulinak egy nagy előnye volt. Nem kellett látnom a többieket. *Vonja meg a vállát Cam, és tovább hallgatja a fiút.* ~Miért nem lettem riporter... *Töpreng a fekete hajú boszorkány.* -Tyline Blanchardnak hívják. Így ismerős? Bár, ahogy őt ismerem vagy felkötötte magát, vagy remekül elüldözi maga mellől az ebereket. Régen nem volt ilyen... *Csóválja a fejét Camy, aztán hirtelen megszólal.* - Már így is túl sokat fecsegtem. Ha megtudja akkor nagyon dühös lesz. Hidd el, nem akarod látni mikor mérges. *Suttogja alig hallhatóan, mintha azt képzelné, hogy lehallgatják őt.* -Ó, igen. Szép ilyenkor az idő. Bár én inkább bolyongó termeszetű vagyok. Soha nem bírok egy helyen maradni. *Fintorog a nő. Hát igen. Camy rendesen kimutatja az érzéseit.* -Igen. Nem rég jöttem. Egyenes Görögországból. Ott volt munkám. *Felelget Natenek. Ő ráér. Legszívesebben hagyná az egész "megfigyeléses akciót". Elmenne Spanyolroszágba nyaralni.*

Vendég

*Csak hallgatja Camet érdeklődve és azúrkék szemei néha-néha megcsillannak.* - Örvendek hja értem azt hittem más miatt voltál szomorú.*Fejezi be majd szóba hozza a rokonát.* - Igen Nezabaros vagyok isten csapása, hogy iskolába járok bár mindjárt vége már csak a szakkörök vannak aztán majd lehet haza utazom.*Mondja Nate teljesen spontán tartása az a szokott rideg, de a hangjában semmi nem hallatszik.* - Nem hiszem arca talán megismerném, de névre örülök, hogy a rokonaimat tudom. Ha bár egy két személyt megjegyzek a többi fix, hogy kiesik az agyamból.*Feleli Nate pedig ő fiú és általában nekik ugye a memóriájuk jó.* - Hogy engem? Az állatok a madarak, és persze a jó levegő engem egyáltalán nem zavar az eső, csak a hideg.*Fintorog, majd az egyik kezével a hajához nyúl és a fejebúbját vakargatja.* - Na és téged? Te pedig biztos Nellondi vagy. Azért részben szerencsés vagy, hogy nem jársz iskolába.*Mondja szemforgatva a fiú, bár néha őlenne ilyen helyeztben.*~Kell levelet írjak este a húgomnak mi lehet vele..~*Aggódó típus főleg, ha nem látja pár hónap után..*