Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 6:13 pm

*Csak nézi mosolyogva a srácot, ahogy elborul az agya annak hatására, amit ő állított. Még alig ismeri, de már most nagyon közel érzi magát hozzá, mintha már évek óta barátok lennének. Habár Seldrit mikor nem közvetlen? Ez viszont mégis más... Darius lehet, hogy az életét mentette meg, ezért hálával tartozik neki.* - Jól van, ez igaz... Tényleg nem tudtál volna elmenekülni, de talán megelőzhetted volna, hogy a sárkány elkapjon..* Feleli eltűnődve, aztán csak megrázza a fejét, és újra derűsen legyint egyet.* - De hagyjuk ezt, már megtörtént. Ezen kár vitatkozni.* Zárja le az ügyet, és tekintete az egyre szaporodó hópelyhekre siklik.* - Ebben viszont igazad van. Tényleg nincs sok szükség arra, hogy megvédj! Nagy lány vagyok én már, tudok magamra vigyázni.* Kacsint rá, aztán egy kicsit komolyabb hangsúllyal még hozzáteszi.* - De azért köszönöm.* Az utóbbi szót egy kicsit megnyomja, és a hatás kedvéért a szemébe néz ekkor. Ezután rövid ideig csak hallgat, gondolataival van éppen elfoglalva, csak macskája nyávogása ébreszti fel derengéséből. Megrázza a fejét, hogy kitisztuljon az agya, és újra a jelenre tudjon koncentrálni.* - Jól van Khiarra, ne légy türelmetlen!* Szól a macskájára, aki először hol rá néz, hol pedig a messzeségbe, ezzel próbálván tudatni a lánnyal, hogy unja már az ácsorgást, ő sétálni jött, nem ácsorogni. Persze ez Seldritnek rögtön le is esik, mindig is értette az állatokat. Lassan elindul arra, amerre cicája nézett, majd eszébe jut a fiú, és kérdőn pillant rá.* - Nincs kedved velünk tartani? Khiarra már nagyon türelmetlen, hisz voltaképp sétálni indultunk..* Tekintete megint vidám és gondtalan, az ő kedvét nem sok minden tudja elvenni.*

Vendég

*Már épp vágna vissza, mikor a lány kijelenti: ő innentől lezártnak tekinti a vitát. Erre már Dar sem tud mit mondani, csak megmosolyogja a havas járdát maga előtt. A köszönetre felnéz, és egy félmosoly kíséretében válaszol.* - Ugyan..ha bármikor ötméteres sárkányok támadnának meg, tudod, hol találsz! *Viccel. Hát persze, hogy viccel. Sosem volt profi ezekben az érzelgős dolgokban. De azért a szemében látszik, hogy valamelyest komolyan gondolja. Mikor pedig egyikük sem szólal meg, ismét a cipője orrát kezdi el tanulmányozni. Csak a lány és a macska néma párbeszédére néz fel, nameg mikor elindulnak. Mikor ismét a lányra néz, úgy tűnik, az már végképp túltette magát az eseten, hát Dar is úgy dönt, ideje átlépni rajta. A kérdésre bólint, majd felzárkózik mellettük, és aztá valószínűleg elindulnak sétálni. Egy darabig eltűnődve nézi a macskát, majd végül megszólal.* - És..mit szólsz a történtekhez? * Természetesen arra gondol, mikor egyszerre mindenki otthon találta magát, az iskola pedig romba dőlt. Normális körülmények között megtartaná magának a véleményét, de úgy néz ki, ezzel a lánnyal már soha nem lesz "normális körülmények között". Mert ami történt, amellett még Dar sem mehet el behunyt szemmel. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy ő lesz az első lány...az első ember Selán kívül, akit Dar közel engedett magához.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 6:38 pm

*Lassú sétájuk során Seldrit felváltva néz a fiúra és a cicára, a tájat el is feledve maga körül, amiért annyira rajong. Most sokkal inkább lekötik a saját kis gondolatai, és az, hogy sikerüljön megfejteni a titokzatos srácot, aki mintha most egy csapásra kicsit engedett volna zárkózottságából.* ~ Vagy ezt csak én beszélem be magamnak?~ *Tűnődik magában, majd macskájára tekint, aki éppen valamit szaglászik a hóba.* ~ Drága jószág...~ *Suhan át az agyán, és szívét melegség járja át. Ekkor töri meg a csendet a fiú, Seldrit pedig figyelmesen felé fordítja a tekintetét.* - A történtekhez?* A kérdés váratlanul éri, először eszébe se jut, hogy miről van szó, csak később esik le neki, hogy valószínűleg mire gondolhat a srác.* - Mármint, hogy az iskola romba dőlt, és mindenkinek haza kellett utaznia, mert valami gonosz erők munkálkodnak mostanában körülöttünk? Valójában fogalmam sincs, hogy pontosan mi is történt, csak úgy hallomásból...* Vallja be kicsit szégyellősen. Nem tudja pontosan, hogy mit jelent, ha valaki ilyen tudatlan, szégyent, vagy ez még elnézhető? Mindenesetre reméli, hogy nem utáltatja meg magát emiatt, mivel csak pár hónapja érkezett, nem igazán ismeri az iskolát, és, hogy mi miért történik.* - Hát, azért elég borzasztó, hogy idáig fajult a helyzet, de az az igazság, hogy ez engem annyira nem érintett.* Mondja őszintén, majd még hozzáteszi.* - De ezt valahogy annyira nem is bánom. És te mit szólsz? Meddig voltál távol?* Természetesen visszakérdez, kíváncsisága határtalan, főleg ha egy titokzatos személyről van szó.*

Vendég

*Igen, a lány közel jár az igazsághoz. Mintha tényleg kezdene megnyílni kissé a fiú. A válaszra bólint.* - Aha...én sem tudok sokat. Az unokahúgomtól tudtam meg egyet s mást... Hogy megtaláltak valamiféle erőforrást, amiből Deneira táplálkozott... elpusztították, romba dőlt az iskola, és valamiféle védővarázs teleportált mindenkit haza. Ennyit tudok. *Nem, egyáltalán nem szégyen, hisz ő is csak nemrég érkezett, nem mondhatni, hogy túl jól informált lenne.* - Igen...érdekes hely. Igazából enge sem érintett...mikor megtudtam, hogy mindenki jól van. *Bámulja emg ismét a betont, majd újra felnéz.* - Igen. Én sem bánom. De vannak, akiket igen... Még az a szerencse, hogy újra tudják építeni. *Sóhajt. Igen. Fogalma sincs, hova mehetnének a húgával, ha rombadőlne az iskola.* - Tulajdonképpen itt voltam Nellondban, az unokanővéremnél... Ma jöttünk vissza. *Teszi hozzá, hogy a kérdésre is válaszoljon. Kezdi úgy érezni, hogy az egész élete másból sem áll, csak menekülésből. Menekülésből az elkerülhetetlen elől.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 7:35 pm

*Kicsit megnyugszik, mikor a fiú egyetért, és nem nézi le őt amiatt, hogy nem olyan informált, s mikor kiderül, hogy ő maga se tud sokkal többet, mint Seldrit, ismét kitisztul gondterhelt tekintete. Amikor a fiú ahhoz a részhez ér, hogy van akiket nagyon is érintett az esemény, egy furcsa érzés keríti hatalmába a sötétszőke lányt, amelyet csak nagyon ritkán érez. Ez pedig a szomorúság, és a végtelen bánat. Csak rábámul a csizmájára, és sokáig meg se szólal. Hallgatja Dariust, a szél egyre hangosabb susogását és a hó ropogását. Ez némileg megnyugtatja, és pár perc alatt visszanyeri eredeti állapotát. Nincs kedve már erről beszélni, ezért ő nem számol be arról, hogy tegnap érkezett vissza az iskolába, és, hogy eddig hol volt. Helyette még mindig csöndben sétál a fiú mellett, majd eszébe jut egy aranyos ötlet, amivel egy kicsit jobb kedvre derítheti Dariust, és nem is habozik, hirtelen, de alig észrevehetően lelassít, és eltávolodik a fiútól. Csalafinta mosoly jelenik meg a széltől kipirult arcán, aztán a következő pillanatban már le is hajol, és a pár másodperc alatt meggyúrt hógolyóval megdobja diáktársa vállát. Aztán úgy dönt, megismétli a játékos provokációt, és elhajít még egyet egy üde kacaj kíséretében.*

Vendég

*Mikor észreveszi a lány hallgatását, vet felé egy óvatos oldalpillantást... Eddig nem is gondolt bele. Elvégre neki sosem voltak barátai, meg effélék, és nemis igen tartott rá igényt. Most viszont rájött, milyen tapintatlan volt, de nem jut eszébe semmi, amivel felvidíthatná a lányt. Pont ő? Mégis mit mondhatna? Úgy tűnik, egy cipőben járnak. Magányos farkasok. S bár a fiút ez nem zavarja, nagyon úgy néz ki, hogy a lányt igen. Szóval csöndben vannak, Dar nézi maga előtt a csillogóan fehér havat, de hirtelen arra kapja fel a fejét, hogy egy hógolyó ütközik a vállának. Felvont szemöldökkel hátranéz, de mielőtt reagálhatna bármit is, egy másik nekicsapódik a mellkasának. Aztán csak vigyorogva megcsóválja a fejét - majd olyan hirtelen, hogy még a mozdulatot is nehéz lehet kivenni, elhajít egy hógolyót a lány felé. Aztán nem vár, dob mégegyet, végül pedig bemenekül egy fa mögé. Igencsak szokatlan viselkedés tőle... azt meg kell hagyni. Darius hógolyózik. Ennek be kell kerülnie az újságba!*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 8:03 pm

*A két diák hirtelen furcsa dologra lesznek figyelmesek. A fehér hóban először talán észre sem veszik, hogy egy kis szellemlány játszadozik önfeledten. Teljesen jól elvan, mintha még élne. Az is arra utal, hogy hógolyókat gyúr, és a diákokat kezdi el dobálni. Aztán, ahogy lebeg néhány centimáterrel a föld fölött, hirtelen ledermed, és bebújik Seldrit és Dar háta mögé... Mintha félne.* - Segítsetek nekem... El kell bújnom... *Hebegi kicsit zavartan, kicsit félve... Egyébként egy nagyjából 4-5, maximum 6 éves lánykáról van szó, igen régimódi, reneszánsz stílusú ruhában. Ki tudja, milyen régóta kísért már a kúria fölött. Lehet, hogy éppen a robbanás volt az, ami felszabadította.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 8:18 pm

*Darius teljesen jól gondolja, Seldrit valóban "magányos farkas", és mivel eléggé társasági lény, nincs ínyére a dolog. Nem feltétlenül pasira vágyik, csak egy barátra, akire mindig számíthat. Aki most jelenesetben a macskája. Elég szerencsétlenül hangzik, de ez az igazság, Khiarrában lassan jobban megbízhat, mint bárkiben. Ő maga is meglepődik a fiú reakcióján, habár nem ismeri túl régóta, nem egy játékos, vidám srácnak hitte. Ez azonban nagyon pozitív csalódás volt a számára, és egy csapásra megkedvelte Dariust. Csodálkozva mered a havas kabátjára, amikor még egy hógolyó eltalálja. Még hangosabban felnevet, és egy újonnan gyúrt bombával a kezében a fiú urán iramodik, aki egy fa mögé rejtőzött. Léptei sebesek, hamar mellé is ér, és gyorsan elhajítja, remélvén, hogy a nagy hókupac eltalálja a fiút. Már hajolna is le, hogy tovább folytassa a játékot, amikor valaki megdobja hátulról. Kikerekednek szemei meglepetésében, hiszen tudja, hogy Darius nem lehetett, mivel ő közvetlenül mellette ácsorog, előttük pedig a széles csupasz tölgy terül el. Meglepetésében hirtelen megpördül a tengelye körül, és egy kicsi kislányt pillant meg, akiről először nem is gondolja, hogy szellem. Csak amikor végignéz rajta, és a lábához ér, észreveszi, hogy az nem érinti a talajt.* ~ Egy szellem~ *Fut át az agyán. Még sose látott szellemet, de nem ijed meg, helyette csak elcsodálkozik. Pár lépést közeledik hozzá, nem tudja mit mondjon.* - Miért? Mi történt? *Kérdezi kíváncsian, de azért dobog a szíve rendesen, csak nehogy kiessen a helyéről. Habár nem ijedt meg, testét azért átjárta az adrenalin, és egy csöppet azért tart a furcsa kislány szellemétől.*

Vendég

*Ami még furcsább, az az, hogy Dar mindennek a tetejében még élvezi is a játékot... Ami elég különös az ő helyzetében. Mivel tulajdonképpen hároméves korában játszott utoljára. Mondhatni, több lehetősége nem volt. Mikor eltalálja a lány újabb hógolyója, elneveti magát, majd ő is észreveszi a szellemet, s a hirtelen meghökkenéstől szépen nekihátrál a fának. Mit keres itt egy szellem, ilyenkor?! Szóval csak pislog, és nézi, ahogy a kíváncsi Seldrit megszólítja. Benne felmerül a kérdés: mégis ki árthatna egy szellemnek? Hiszen amúgy is halott... Azért előveszi a pálcáját, és elmotyogva egy lumost körbejárja a területet, hátha tényleg talál valamit. Közben pedig hallgatja a választ. Próbál mindenre figyelni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 8:42 pm

*A kis szellemlány rángatja ezerrel Seldrit ruháját, látszik, hogy még nem igazán hagyta el az élők sorát... Csak mutogat igazából a fák közé, ahonnan halk morgás szűrődik ki. Aztán ez felerősödik, és végül egy kellemes, jól csengő, búgó női hang hallatszik.* - Nem kell félni... Nem fog fájni... *A fák között lassan megmozdulni látszik egy árnyék, majd egy furcsa, alaktalan, torz démon ugrik elő... Na jó, nem alaktalan, inkább furcsa. És legfőképp ijesztő. Fő célpontja a ísértet, és vele úgy tűnik Seldrit. Elég gyors, és erősnek is tűnik.*

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 9:04 pm

*Csak nézi, nézi megigézetten a kislány szellemét, tudomást sem véve az ezzel járó veszélyekkel. Hirtelen, mint akit villámcsapás ért, kiegyenesedik és pár másodperc múlva a srác előtt terem. Ez akkor következik be, amikor meghallja a furcsa női hangot. Ekkor már érzi, hogy valami nincs rendben, és pár lépést hátrál, de még így is túl közel van a szellemhez. Jó megérzésének és kivételesen jó reflexeinek köszönhetően sikerül elugrania a démontól, de így is egy hajszál választja el a szinte biztos haláltól. A démon látványa már eléggé megijeszti, és tudja, hogy cselekednie kell, különben mindannyian meghalnak, ahogy ez a szerencsétlen csöppség is. Talán ez az ocsmányság végzett vele?* - Conterio Flamma!* Ordítja a lány, ez az első varázsige ami eszébe jut, és pálcájával egy keresztet ír le a levegőbe, majd gyorsan rápöccint, és hatalmas szerencséjére sikerül a varázslat, egy hatalmas tűzpajzs keletkezik körülöttük, ami pár percnyi védelmet nyújt a csúnyaságtól. Eközben Seldrit idegesen keresni kezdi a szellemet, majd a macskáját. Nagy szerencséjére a cicus is a pajzs mögött van, így ő is a pillanatnyi védelem alatt áll. De hová tűnt a szellem?*

Vendég

*Ha a lánynak nem sikerült félreugrania, Dar félrerántja, s bizony azt sem engedi, hogy beugorjon elé, max mellé. Na nem. Nem szokott ő hozzá, hogy nők védjék meg! Minden esetre mikor a tűzpajzs már áll (ha áll), odafordul a lányhoz.* - Ez szép volt! Minden oké? *Viszont van egy oylan érzése, hogy a vastagbőrű szörnyikének nem árthat túl sokáig, így előkaparja fókuszát, megszorítja az egyik ekzével, a másikkal pedig a tűz függönyén át a szörnyet bámulva fojtó mozdulatot végez. Mindeközben erősen koncentrál, s ahogy ilyenkor szokta, homlokráncol is mellé. Reméli, sikerülni fog elüldözni a szörnyikét, vagy megfojtani esetleg. Az AMM mindig is jól ment neki, úgyhogy megvan erre az esély...*

//Elsődleges.
Leírás: A varázslat lényegében nem fizikai módon hozza létre magát a fojtást, hanem oly’ módon befolyásolja az elmét, hogy az kizárja magát a levegővétel cselekedetét, mintha a tüdőt állítanánk le, így a célszemél lényegében nem kap levegőt, mint a fizikai fojtás esetén. Maximum annyi a különbség, hogy itt nem sérül a légcső, viszont nem is lehet az ujjakat lefejteni a nyakról, hiszen nem fizikai a behatás. A mágia létrejöttéhez elég a célszemélyre koncentrálnunk, de fontos hogy mindenképpen lássuk őt.//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 9:19 pm

*Seldrit akkor sikeresen elugrik, habár még mindig nem ő a mesélő, hanem én, ezt tessék máskor észben tartani. A tűzpajzsa is létrejön, habáér nem egy erős valami, egy ideig védi őket, emrt hát nem nagyon tud áthatolni rajta a démon. Végül Dar az, aki megoldja a heéyzetet a fojtással. Nem öli meg, de elmenekül, a szellem epdig még igenis ott van nem tűnt el, és udvariasan megköszöni a segítséget és ellebeg.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 28, 2010 9:26 pm

*Csak megforgatja a szemét, amikor a srác előrefurakszik, de mivel már áll a pajzs, nem tehet semmit, bele kell nyugodjon, hogy lehet, hogy életében először egy lány védte meg. Ez a gondolat némiképp elszórakoztatja Seldritet, de még mindig erősen koncentrál, hogy nehogy megszűnjön a védelmük.* - Köszönöm!* Mosolyog a fiúra és egy kicsit közelebb húzódik hozzá, miközben csak figyeli ahogy Darius fojtóvarázslatot végez a hatalmas szörnyön. Ekkor ő néz rá elismerően, de nem szól semmit. Pillanatnyilag olyan feszültség alatt áll, hogy meg se tudna mukkanni, még, ha akarna se. Érzi, hogy kezd egyre jobban megszűnni a tűzoszlop, és ez nagyon aggasztja, mivel tudja, hogy a fojtás sem fogja megölni az állatszerű lényt, csupán megbénítja egy ideig. Annál nagyobb a meglepetése, amikor látja, hogy egy ekkora démont el tudott riasztani ennyivel. Megnyugodva fellélegez, és a fiúhoz fordul.* - Gratulálok, megint megmentettél! De most legalább nem esett bajunk.*Aztán a szellemre tekint, és végignézi ahogy megköszöni a segítséget és ellebeg. Még mindig remeg, és attól fél, hogy nem ez az egyetlen démon a környéken, így hát úgy dönt, hogy cicájával együtt az iskola felé veszi az irányt. Talán az nyújt némi biztonságot nekik... Elindul, majd vállán visszanézve kérdezi a fiút.* - Te nem jössz vissza a suliba? Azt hiszem ennyi kaland épp elég volt nekem egy napra....* Azzal elindul meg se várva a választ, de azért reméli, hogy elkísérik legalább egy darabig...*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 11:11 am

*Hideg van. Az újév küszöbén minden teremtő lélek beleremeg abba a zimankóba, amit a Természet produkál. Talán ez nem is olyan meglepő, hisz tél van, ez a dolgok rendje. Minden esetre van, ami megváltozott a tájban. A birtok már soha nem lesz olyan tündöklő, mint amilyen a robbanás előtt volt. Kevesen tudják, de egy belsirionos fiú tehet arról, hogy a Nezabar a földdel lett egyenlő nemrég. Ugyan Daronel Denerira igazgatónő visszaépítette az iskolát, sosem térnek vissza már a régi idők. Danielt is nagyon megviselte a robbanás és az események sorozata. A srác amúgy is elég mélyérzésű, de az utóbbi időben nagyon otthonára talált itt, a Nezabarban. Épp ezért töltötte el lelkét rémülettel, amikor eltűnt a föld színéről az iskola. Viszont most már visszatért, az immáron újjáépített épületbe. Kilép az Előcsarnokból a kúria ajtaján és megáll a lépcső tetején. Zsebretett kezét ökölbe szorítja, hogy még jobban védje ujjait a dermesztő hidegtől. Egyre csak áll az ajtó előtt és gondolataiba mélyedve várja, hogy a szél, a halál, az élet, a sors, a föld, vagy bármi más elnyelje őt és eltűnjön örökre.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 11:38 am

*Lavena korán reggel kelt fel. Ivott egy bögre kakaót, majd öntött még. Levette a hálóingét és felvette a ruháját.* ~ Kimegyek egy kicsit sétálgatni, levegőzni az udvarba ~ *gondolta. Kinyitotta a szoba ajtaját, kilépett a folyosóra és elindult. Nem kellett sokat sétálnia a folyosón, már ott is volt az ajtónál. Kinyitotta azt és meglátott egy fiút. Hirtelen megfújta a szél, kirázta a hideg. Összekulcsolta maga előtt a karjait, hogy azzal is védje magát, mert nem volt rajta vastagabb ruha. Ránézett a fiúra, rajta sem volt. Zsebre tett kézzel állt a lépcső tetején, mint aki odafagyott. Lavena meg akarta szólítani, de félénk volt és nem tudta, mit fog majd reagálni a fiú. Barátságos, kedves akart lenni, hogy be tudjon illeszkedni a Nezabar diákjai közé.* - Szi...Szia! Én Lavena Theia vagyok. Téged hogy hívnak? *kérdezte félénken. Szinte remegett, nehogy valami bunkó fiú legyen, közben fázott is.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 11:47 am

*Daniel eltűnődve réved az erdő felé. Már-már megindul lefelé a lépcsőn, hogy tegyen egy sétát, mert itt, egy helyben álldogálva menten idefagy, ám ekkor nyílik mögötte a bejárati ajtó és egy számára ismeretlen lány jelenik meg a bejáratnál. Lavena rögtön bemutatkozik, Daniel nem ennyire óvatlan. Jól megtanulta már a Nezabarban, hogy itt bármikor, bárhol, bárki személyében utolérheti a halál, így előbb végigméri a lányt, majd egy-két pillanat múlva mégis megszólal.* Üdv! *Köszönti szaktársát és pirosló arcán kissé nehézkesen, de halvány mosoly jelenik meg.* Én pedig Daniel vagyok. *Mutatkozik be végül ő maga is. Nem tudja, hogy a lány bizony új diák, továbbá azzal sincs tisztában, hogy szaktársa.* Azon gondolkodtam, hogy vagy megbűvölöm a ruhámat, hogy ne fagyjak meg, vagy vissza kéne menni a kúriába. Mit gondolsz Lavena? *Kezdi el fűzni a szót Daniel. Nagyon hamar elszállt gyanakvása, hogy a lány személyében esetleg veszély fenyegeti, hisz annak dacára, vagy épp azért, mert visszahúzódó, csendes fiú, talán kissé naiv is. Nincs már semmi rossz érzése a lánnyal kapcsolatban, mindazonáltal a téllel kapcsolatban van és az nem más, mint, hogy nagyon hideg.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 12:03 pm

*Lavena örült neki, hogy a fiú nem volt mogorva. Rendesen válaszolt és még a lány véleményére is kíváncsi volt.* - Szerintem menjünk vissza a kúriába. Ott kellemes meleg van. *felelt erősen mosolyogva. Már-már erőltetett mosolya volt, mert ismeretlen volt számára Daniel és nem akart rossz benyomást kelteni benne.* Egyébként milyen szakra jársz? *kérdezte kíváncsian. Gyönyörű kék szeme csillogott, az erőltettet mosolyból aranyos kis mosoly lett. Ránéz a fiúra, majd elindul a kúriába. Hátra néz, hogy a fiú jön-e.* - Jössz, Daniel? Ismerkedjünk még egy kicsit! *mondta most már felszabadultabban. A fiút kedvesnek találja, de még nem ismeri eléggé ahhoz, hogy teljesen kinyíljon, ezért szeretne ismerkedni.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 12:10 pm

*Huh, a mogorvaság az nagyon távol áll Danieltől. Alapjáraton szeret élni, csak nem szereti a váratlan helyzeteket, amik megzavarják nem csak külsőleg, de lelki világát is. Egy művésznek szükség van arra, hogy teret adjanak önmaga kibontakoztatására. Ezért szeret néha elvonulni, egyedül lenni és zenélni, vagy csak úgy elmélkedni a világ nagy dolgain.*Ez egy nagyon jó ötlet. *Mondja a fiú. Örül neki, hogy a lány felvetette a kúriába való visszatérés eshetőségét, mert nem egy udvariatlan típus és nem szeretett volna olyan helyzetbe kerülni, hogy míg Lavena itt maradna kint ő pedig bemegy.* Szerintem menjünk át az amfiteátrum kertbe. Ott kellemes az idő ilyenkor is. *Mondja a fiú és az amfiteátrum felé veszik az irányt, persze csak akkor, ha Lavena is beleegyezik. Daniel gondosan becsukja maga mögött a kúria robosztus bejárati ajtaját. Amúgy sem tanácsos tárva-nyitva hagyni egy ilyen épületet, hisz bármi és bárki bejöhet, ráadásul nagyon hideg van.* Egyébként belsirionos vagyok. *Felel a lány előzőleg feltett kérdésére, miközben az amfiteátrum felé haladnak.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:17 pm

*Susan vágyott egy kis friss levegőre a bál előtt.Mikor már az udvaron járt vidáman szívta a friss levegőt.A bál iránt nem valami nagy lelkesedést mutatott.Nagyban gondolkozott sokféle dolgon.Például az újéven.Még sosem tudta milyen itt tölteni az újévet.Vagy azon, hogy normális szobába került.Ez a gondolat boldogsággal töltötte el őt.Sokat szokott a friss levegőn lenni és gondolkozni.Ez már lassan a szokásává vált.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:24 pm

*Újabb alak jelenik meg az Udvaron. Egyelőre nem igazán látni arcát, mivel fejét csuklya veszi körül. Teste fekete köpenybe burkolódzik. Ijesztőnek is hathat, de nem azért van ám így öltözve az illető, hogy rémisztgessen, egyszerűen csak fázik, a haja pedig nos...éppen készül a csuklya alatt. Halkan lépked a hóban. Az Udvaron még mindig látszik minimálisan a történtek vagy ha már nem is ő emlékszik milyen is volt akkor, amikor romokban állt. Egy sóhajjal veszi észre Susant.* - Szia Sara... vagyis Susan. Sikerült kipakolni? *Kérdezi barátságosan.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:33 pm

-Persze sikerült.Nálam egyfajta rendszer van ezért hamar elpakolok mindent.*Mondta szaktársának és hozzá tette.*-Mi ez a ruha ?És bocs mindig elfelejtem.Szia Kat!*Emiatt kicsit hargszik magára.*~Miért felejtek el én mindig köszönni?~*Kérdezte magától és emiatt belerugott egy kavicsba.De azért kiváncsian nézet Katre.Csak a ruha miatt néha majdnem elröhögte magát.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:41 pm

*Biccent egy aprót.* Én eléggé rendetlen vagyok. *Sóhajt fel. A következő kérdésre összevonja szemöldökét.* -Látszik, hogy újonc vagy. Itt nagyon sokan hordanak köpenyt. A csuklya pedig...a hajam miatt van. És nem, nem szoktam ilyet hordani, de hideg van és a báli ruhámban megfagynék. Egyszerűbb lenne egy hőburok, de most ez is megfelel. *Vonja meg a vállát.* És az nem gond, hogy elfelejtettél köszöni, akárkivel megeshet. *Sóhajtozik egy sort.*

//Légyszives jelen időben írj//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:48 pm

-Én csak ezt a kabátott rántottam fel magamra.*mondta Susan.Ő nem fázott ezért nagyon furcsálta, hogy a lány fázik.De nem sokat foglalkozott ezzel a gondolattal.-Miért jöttél ki?Talán levegőzni a bál előtt?*Kérdezte mosolyogva.Majd a szemébe eső hajtincseket hátra lökte.*~A bál előtt összekötöm a hajamat.~*Gondolta Susan.Majd megint belerugott egy kavicsba.csak úgy unnalomból.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 29, 2010 4:52 pm

*Szétnéz a vörös hajú főprefektus.* -Tél van és hát ezért fázom. *A Kérdésekre csak bólint egyet.* Valami olyasmi. Egy kis levegőzés kell. Viszont rohanok, mert még a hajamból is ki kell szedni ezeket az izéket. Szia! *Fut is el eléggé sebesen.*

//Köszi a játékot//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar