Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

*Szőke hajú leányzó sétálgat az udvaron, mellette egy fossza lépdel, aki nem mellesleg a lány daimonja.*~ Alex-t már egy ideje nem láttam.~*Közli gondolatban, mire a fossza pofáján egy vicsor/vigyor jelenik meg.*~Reméljük nem kötötte fel magát miattad. Ne legyél undok... Nem vagyok az.~*Hangzik le egy rövidebb párbeszéd gondolatban. Tovább lépdelnek, majd végül a szőkeség elterül a fűben, zöld tekintete az égre siklik és úgy mereng magában. Testén egy lágy selyemből készült mályvaszínű ruha van, hajában szokás szerint ott van a piros és a rózsaszínes virág, ajkai vörösek mint mindig... Egész kellemes hatást kelt, mondjuk nem hiába véla. Hófehér bőrén, szinte egyáltalán nem látszik, hogy Nyár van. Aztán ki tudja lehet, hogy a pincében napozik a lány, bár azt kell hogy mondjam sokat jár ki a tó partra... Hirtelen ül fel, mintha megcsípték volna és úgy pislant a romos kúria irányába. Tekintete végigsiklik a tornyon a falon, az ablakokon, emlékek szaladnak át a lányka elméjében. Aztán végül megrázza a fejét és visszahanyatlik a fűbe. Szeret kint ücsörögni, ez most olyan kellemes neki...Oh, és persze látványnak sem utolsó a hölgyemény.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 2:31 pm

*Egy csendes árny húzódik meg a tölgyes legkülső fái között, az árnyékos helyen, de mégis a jó levegőn. Lenn ül a fa tövében úgy, hogyha az egyik oldalra fordítja a fejét, az erdőt látja mélyülni, ha a másik oldalra, akkor a romos kúria magasodik tekintete előtt. Egyik lábát felhúzza, a másikat előre kinyújtja, mindkettőt fekete cipő fedi, rúnázott, így a néma léptek garantáltak. A porban egy fekete szoknya is elterül, és a fának egy sima, fekete póló dől. A lány nyakában láncon függ egy pár dögcédula, míg hófehér haja teljesen szabadon omlik előre, félig-meddig takarva sápatag arcát. Alig van rajta smink, mindössze szeme van kihúzva egy fekete szemceruzával, és ajkain csillog egy enyhe szájfény. Fekete bőröv pihen csípőjén, aminek egyik oldalára egy kis bőrtarsoly van erősítve, tér tágított, így sok minden elfér benne. Nem szólal meg, csak csendesen ül, nézi a tájat, az omladozni készülő iskolát, és a kék eget, a napfényt, ami a tölgyfák levelei között átszűrődik. Vámpír. Nem is él. Így nem rázta meg a tudat, hogy meghalt. Valóban meghalt... Szárnyakat kapott. Vagy mindig is voltak neki?...*

Vendég

*A Belsi szőkéje lép ki az eléggé romos állapotban lévő kúriából. Némán körbepillant. Meglátja a fűben heverő Susant, de nincs kedve beszélgetni. Nem depressziós csupán azon töri a fejét a lány, hogy hogyan lehetne újra élő. Hamar megemésztette a halottságát nem úgy, mint az a szaktársa, akivel közölte a nagy hírt. Csendben figyeli Susant meg a fosszát. Neki dől a falnak, és bámul maga elé. Néha odakap a tőréhez, hogy meg van-e még. Tegnap is sikeresen ott felejtette a szobájában, mikor gyakorolni indult. Mikor Susan a kúriába irányába pillant, Tyline üdvözlésképp int neki. Egyébként most is a szobájában kuksolna csak muszáj volt már kicsit levegőznie.* ~ Az lesz a röhejes, ha kiderül, hogy mégse haltunk meg. *Vigyorog magában a lány, majd lassan elindul az udvarban sétálgatni.Az ifjú Blanchard lány hamar abbahagyja a járkálást. Inkább odamegy a Naxis prefektushoz, hátha neki is társalogni van kedve. Bár Susannek ott van a daimonja szóval, ha nincs beszélgetőpartnere akkor a daimonnal vidáman elcseverészhet.* -Szia. Nem baj, ha csatlakozom? *Kérdi a diáktársától, majd ha Susan beleegyezik akkor leül mellé. Szegény Tyline teljesen be van csavarodva, hogy ilyen kedves másokkal. Mindenesetre, ha Susan nem kíváncsi a társaságára odébb vonul gondolkozni a a nagy élet-halál kérdésről. Bár őt nem különösebben izgatja a halál. A fán ücsörgő Laurát nem veszi észre. Teljesen lefoglalják a gondolatai. Nem is saját maga foglalkoztatja hanem a családja. Írnia kellene nekik. De mit? Közölje velük, hogy halott? De ki tudja. Az is lehet, hogy túléli, vagy nem. *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 2:53 pm

*Az előző alkalommal is jelen volt, ám a háttérbe húzódva, valahogy nem érezte úgy, hogy fel kéne vállalnia az aktív vezető szerepét, és most sem lesz ez másképpen. A halál gondolata nem riasztja, hiszen úgy tűnik még nem lettek végképp az enyészeté, a démonai pedig még nem érték utól. Jó ideje az udvaron nézelődik, szemléli, ahogy az épület egyre inkább a megsemmisülés útjára lép. Biancával volt megbeszélve ide egy találkozójuk, talán a lány hamarosan ideér. Másra most nagy ívben tenni fog, nem érdekli a sorsuk. Ha meg tudja oldani, hogy Biancával együtt visszatérhessenek, és elhagyják a birtokot, akkor az lenne a legjobb. Páran lézengenek egyenlőre az udvaron rajta kívül, akikre ügyet sem vet.*

Vendég

*A tölgyes irányából közeledik az udvar felé, de eléggé búskomor képpel nézegeti a romos kúriát. Néhány napja már alig jár be az épületbe, főleg kint tölti az idejét, tértágított táskájában van könyv, rajzfüzet, minden, amivel el tudja magát foglalni szépen. Most eszébe jutott, hogy bemegy a kúriába, de a romokat meglátva megint elmegy tőle a kedve. Aztán meglátja Susant a fűben, és a táskát a lábához téve leül a másik lány mellé. Élvezi a napot, hiszen a holdat egyre kevésbé tudja... meg valamit csak kell élvezni holtan is. Igazából túl mélyen nem érintette a dolog... Eddig is tudta, hogy meghalt, és egy teljesen új élete kezdődött, egy halál utáni. Ez is új és halál utáni, maximum nem élet.* - Szia. *Köszön a lánynak halkan, majd csak figyeli a romos kúriát. Daimónja hívja fel a figyelmét Laurára, így neki is int egy mosollyal, és közelebb is hívja a kezével. Hátha. Nicolasnak szintén int, de sejti, hogy a fiú úgysem csatlakozna a társasághoz, szóval neki csak simán köszönésképpen. Már ha ránéz egyáltalán.*

Vendég

*Acélbetétes bakancsok koppanása hallatszik, majd nyílik a kúria ajtaja, és egy rég nem látott lány sétál ki rajta. Tetőtől talpig feketében van, ami elég meleg lehet, de egy jó hőburok sok mindent megold. Fókuszai is nála vannak természetesen, mint mindig, bár főképp gyűrűjét részesíti előnyben. Na nem mintha annyira érdekelné, mi történi kaz iskolával, sőt, egyáltalán nem. Egyszerűen csak néha szüksége van egy kis izgalomra. A többiekkel nem törődve áll meg az árnyékban, és letekint daimonjára.* ~Na ez izgis lesz. Ugyan.~

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 2:56 pm

*Az omladozó kúria felől érkezik az udvarra a fiatal leányzó. Egyre zavarosabbak számára, amik itt történnek, egyszer már meghaltak hatan, és most úgy fest mégis így történt, de nem csak velük. Nicolasszal van találkozója, így most nem foglalkozik másokkal, csak futólag biccent annak, akit ismer. A srác mellé lépdel.* -Szia, vajon mi várható a halál után? *Mosolyodik el, hiszen már tudják, lévén a halál után vannak.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 2:57 pm

*Az Allidon fekete leányzója sétál erre.Látta,hogy program van,így ma erre jött.Ki tudja,hátha újra élők lesznek?Igazából az,hogy halott,túlságosan nem izgatja.A halál neki mindennapos dolog.Megszokta,hogy egyes emberek csak kilépnek az életéből.És egyszer ő fog kilépni a máséból.De teljesen mindegy neki.Miközben így járkál fel-alá,megpillantja barátnőjét és egy igen szép lányt.~Fél-véla vagy véla.Érezni a vonzerejét.*Állapítja meg magában,és odasétál hozzájuk.*-Sziasztok!Csatlakozhatok?*kérdezi kedvesen,és leül Llini mellé.És csak mereng,gondolkodik,miegymás.Csak nyugodtan üldögél,várva a tanerőt,aki remélhetőleg hozza a kalandokat magával.Pálcája,tőrei nála,a biztonság kedvéért.*

Vendég

*Hosszú barna hajú lány lép ki az udvarra frissen és üdén az userről nem lehet ezt elmondani. A folytonos ide oda rohangálások lefárasztják az embert ez a meleg pluszban hozzá járul. Öltözete nyárias. Amikor az udvarra lép meglát egy szőke hajú lányt aki múltkor szólt neki. Hogy miért pont őt? Régebben megszólíthatta volna, de nincs hozzá lelki ereje se így oda sétál Tylinehoz és csak mosolyog egyet felé.* - Szia4 Egyébként Brenda vagyok múltkor nem volt alkalmam bemutatkozni.*Céloz arra amikor Alexxel találkozott Franciaországban, és azért a többieknek oda köszön egy szi-át de inkább most a háttérben marad a múltkori eset óta.*

Vendég

*Csöndesen lépdel végig a kúria folyosóin a szőke hajú lány. Mostanában nem túl jó a kedve - bár ez nem csoda. A társaságot sem kedveli annyira, így úgy döntött, ma csak olvasgat egy fa alatt... Ezért érkezett ma az udvarra kezében egy könyvvel, meg a válltáskájával, amit le is dob maga mellé a földre, amint a könyvet kinyitja.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Talán ismét nem véletlen, hogy ennyi diákot vonzott az udvar ezen a délutánon. Bár a nap szinte égetően süt, és az ég tiszta, felhőtlen, a táj békéjét mind romosabbá és romosabbá váló kastély képe töri meg, na meg az Udvar romossága… A csendet – azaz a diákok halk, fojtott beszédét – viszont nagy csattanás szakítja félbe; a kastély faláról leomló kődarab, ami néhány szétrebbenő nebuló mellé pottyant le olyan hirtelen. A hatalmas, szinte szikla méretű falmaradány alatt megremeg a talaj, és szinte az egész udvaron repedezni kezd, mint holmi üveglap – menekülésre esély sincs, pár másodperc alatt szabad be alattuk. Odalent a por és homokfelhő lecsillapodásával felismerni vélhetik a Labirintus padlóját és falazatát, de soha senki nem járhatott még erre. Egyébként kimászni esélytelen, jó nagyot zuhantak fentről.*

Vendég

*Nocsak-nocsak micsoda arcok bújnak elő a Kúria falai közül, talán jót tesz a diákságnak az omladozó Kúria? Mindenesetre a szőkeség szépen fekszik a fűben, mit sem törődve a fel-fel bukkanó diákokkal. Tyline szólítja meg, mire a lány mosolyogva biccent neki egyet.* -Engem aztán nem zavarsz. *Válaszolja ám szemeit továbbra is a kék égen nyugtatja, hamarosan egy másik szőke leányzó csatlakozik hozzá, akit már közelebbről ismer. Széles mosollyal az ajkain köszön neki, miközben egy gyors puszit is nyom a lány arcára.* - Helyzet? Megtaláltad a karkötődet? *Kérdezi a lány, miközben újra a Kúriára pislant. Bridget-nek is mosolyogva int egyet, aztán egy halk sóhaj szakad fel a tüdejéből... Szemeit újra lehunyja ám nem sokáig élvezheti a perzselő napot, ugyanis egy hatalmas csattanás. A lány hirtelen felül, ám esélye sincsen, hogy menjen valamerre, beszakad alattuk a föld és a mélybe zuhannak, ahol nem kicsit üti meg magát. Fel is szisszen, pálcáját pedig reflexből kapja elő, végül Arihoz fordul.* - Jól vagy? *Kérdezi a lánytól, mindenesetre próbálja kivenni, hogy hol vannak, ha ez sikerült neki, akkor int a többieknek, hogy talán el kéne valamerre indulni. Persze csak akkor, ha semmiféle más dög, vagy haramia nem érkezik, ami szét akarja őket tépni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:06 pm

*Sötéten mosolyodik el Bianca kérdésére, aztán szarkasztikusan vállat von.* Ugyan Méregzsák. *Idézi a lány egykori nevét.* Nem haltunk meg. Legrosszabb esetben is afféle fél-lét, ahonnan van visszatérés. Ha meghaltunk volna, úgy igaziból, akkor már csak a csontzörgetők tudnának velünk mit kezdeni, a lelkünk pedig valami pokoli létsíkon senyvedne. Itt vagyunk, bár jó kérdés, hogy hol van az az itt. De kiváncsi lennék, ki volt az az észlény, aki megnyomta annak idején azt a bizonyos gombot, ami miatt a levegőbe repültünk? Ha meglátom azt az Alex gyereket...nem mondom, hogy kinyírom, de olyat teszek vele, hogy még árnylényként sem lesz kellemes az élete. *Arianának visszabiccent, most nem szándékozik odamenni senkihez. Talán később, talán nem.*A recsegés ropogásra elegánsan arébb lép, maga után vonva a lányt, aztán egykedvűen porolja le magát, amikor leértek.* Ennél lejjebb már úgysem eshetünk. *A pálca a kezében, a sárkányminta a falakra vetül, ha még nem járt erre senki, akkor ez felfedezetlen terület. Tele titkokkal, mint mindig.* No merre? *Suttogja a lánynak, és kisöpörve homlokából a haját, találomra elindul arra, amerre a legsötétebb a folyosó.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:09 pm

[Susan, Ari]

*Sokan gyülekeznek itt. Bár máskor is sokan vannak erre, csak a hely most kicsit másképp fest. Kicsit... Látja, ahogy Ari felé int, hogy menjen oda, így egy sóhajtás kíséretében feláll, és a tűző napra lép. Hunyorog. Bántja a fény a szemét. Pár lépéssel oda is ér, a két lány mellé, akik a földön ülnek, de ő nem igen akar helyet foglalni. Inkább néz le rájuk aranysárga szemekkel, és köszön.* - Hello. *Majd talán mondana is valamit, de egy hatalmas darab kiszakad a kúriából, és azonnal repedések futnak végig az udvaron. A lány reflexből kap Ari után, elvégre máskor is megmentette már, majd a padló beomlik alattuk. Nem kíván nagyot zuhanni, de ez van. Végül leérve elül a por, és Laura prüszkölve, köhögve szólal meg.* - Mindenki jól van? *Hangosabban beszél az átlagnál, talán tényleg mindenkinek szólt... Mégis inkább Arira és Susanra figyelmez, ha már ők vannak pont mellette.*

Vendég

[Susan, Laura]

*Tyline-nek röviden biccent, de igazából beszélgetni most nem sok kedve van. Susan viszont kérdez tőle, így válaszol, hiszen mégiscsak bunkóság lenne máshogy tenni.* - Nem... még mindig nincs meg. Szerintem végleg elvesztettem. *A tekintete megakad Nicolason, és arra gondol, milyen irónikus hogy épp azt a karkötőt vesztette el, amit azzal a tanáccsal kapott, hogy ne is törődjön a fiúval.* - De legalább a Hórusz medál még megvan. *Jelenti ki, inkább csak úgy magának, miközben elfordítja a tekintetét a fiúról, vissza egyenesen a melléjük érkező Laurára.* - Szia drága. *Mosolyog rá halványan. Ekkor viszont hirtelen hatalmas csattanás hallatszik, és hiába ugrik fel, már nincs hova futni a repedések elől, menthetetlenül beszakad alattuk a föld. Felszisszen, de szerencsére vérfarkasként elég szívós, ráadásul ha meg is karcolta magát, vagy ilyesmi, az is renegerálódik, szóval feltápászkodik a földről. Susannek és Laurának biccent, hogy minden oké, majd körülnéz, hogy hova kerültek, és ha fel nem, akkor merre lehetne elindulni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:14 pm

*Jó somolyog Nicolas szavain.* -Az én lelkem csak nem jutna pokolbéli létsíkra, ha a tiéddel ez is történne. *Csipkelődik picit vissza, majd megremeg a talaj és lehuppannak a labirintusba. Energiamágusként igyekszik minél inkább tompítani az esést, vélhetően van rá esélye, hiszen látnok is, csak érzett valamit abból, ami készül. Bár holtan persze nem biztos, hogy bármilyen képesség is működne. Körbenézelődik a furcsa helyen, egyelőre nem tudja hova merre tovább, így Nicolas után indul.* -Leszek hű követőd...azaz leszünk. *Hallja meg Steper halk krákogását a háta mögül, szóval a kenguru is ugrál velük előre. Vérfarkasként elvileg elég jól lát a sötétben, tehát ha sötét folyosón indulnak el, akkor ez nem lenne neki akadály, és ugye a szaglása sem utolsó.*

//Vérfarkas:
- Háromszor erősebb szaglás, mint egy sima embernél.
- Kétszer erősebb hallás, mint egy sima embernél.
- Éjszakai látás: Kétszet jobban lát éjszaka, mint egy sima ember.//

Vendég

-Szia Susan neked is!*Köszön a másik szőkének nos nem igen vette észre mintha oly láthatatlan lenne . Békésen és nyugodttan beszélgetnek. A romos udvaron egy nagy zajt lehet hallani a kődarab felé fordul Brenda és nagy szemekkel lesi ahogy az gurul és megremeg a talaj és repedezni..* - Mi folyik itt?*Költöi kérdés a lánytól majd egy nagy robajjal be szakad az. Körbe néz hol lehetnek, és fel felé is tekint.* - Hol vagyunk? Mindneki egyben van?*Hangzik a kérdés ám pálcáját már elő is kapja és inkább fogja magát és elindul mert egy helyben nem szeret ácsorogni sem.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:15 pm

*Alex is az udvaron tartózkodik éppen, amikor beszakad a mindenség és megkezdődnek újra a furcsa dolgok. Amióta kdierült, hogy halottak, még inkább él a fiúban a kalandvágy, hisz az a nő is mondta: vissza fog értük jönni, mert nem ide tartoznak, így ezt a kevés időt, legyenek élők vagy halottak, szeretné kihasználni. A beomlás azonban kellemetlen és morogva, derekát dörzsölgetve igyekszik újra rendbeszedni magát.* Csúcs... már megint a labirintus. *Morogja, majd feltápászkodik és körbenéz, hogy kit lát.*

//Ne ahargduj a késésért, sajnálom!//

Vendég

[Susan, Ria, Brenda]
*Megvárja Susan válaszát, bár ígyis-úgyis a lány közelében marad. Még páran odamennek Miss Watsonhoz szóval Tyline nemigazán töri magát, hogy ráfigyeljenek. Arianának köszön, majd Ria is felbukkan a színen, mire egy erőltetett mosoly jelenik meg az arcán.* - Szia. Nos ez nem tőlem tőlem függ, de menjünk kicsit odébb. Mondja Riának, majd elindul egy szabadabb helyre.* -Mi újság? *Kérdi a barátnőjétől, de jön Brenda is. Ráadásul hozzászól.* -Hello. Igen, tudom. A bátyád mesélt rólad. *Bólint a fél-tündének, majd gyanúsan körbepillant.* -Utálom a tömeget. A legutóbbi óta nem szívesen megyek emberek közé. *Morogja, bár inkább magának beszél. A kúria faláról egy újabb darab esik le. A Belsis lány, aki igyekezett minél távolabb állni a kúriától kissé furcsállva néz.* -Már megint. *Sóhajtja, és előveszi a pálcáját, bár még nem varázsol. Rengés, zuhanás. Ez vár a lányra. Mikor leesik remélhetőleg nem esett valami keményre körbepillant. Először körbenéz. Megkeresi Brendát, és Riát. Majd próbálja megállapítani hol lehetnek. Körbejár, mert egyebet most nem tud tenni. Közben töri a kicsi fejét, hogy milyen varázslatot lehetne alkalmazni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:19 pm

[Tyline]
*Riánk csak nyugodtan üldögél a tűző napon,Tyline mellett.Nem szól most hozzá,olyan nyugis így.A kalandokban megint vele lesz,ez már el van döntve.Felismeri Laurát is,és visszagondol a ködfenyvesben történtekre.Nem minden dereng,csak annyi,hogy találkoztak.De mindegy is.Közben Tyline kérdezi,és válaszolna,de ekkor recseg-ropog minden,és leesnek.Megkeresi barátnőjét,és válaszol.*-Semmi különös,csak annyi,hogy megtudtam,hogy halott vagyok.De ezt te is tudod.*mosolyodik el,és máris varázslattal próbálkozik.*-Salvo auct.*aztán várja a hatást,remélve,hogy használ is valamit az ige.*
//AUM elsődleges:Felderítés:A varázslat lényege, hogy egy adott zárt térben utólag felfedjük a történteket. A varázslat képekben megmutatja, hogy az adott helyen mi zajlott, kiemelve a főbb történéseket.

Varázsige: Salvo auct
Pálcamozdulat: A helyiségben kitartott pálcával forduljunk körbe.
Hatás: A varázslat hatására fejünkben képek villannak fel, amelyek alapján kikémlelhetjük a múltat.
A varázslat visszamenőleg fél óra eseményeit tárja fel. A varázslat azonban befolyásolható!

oké,már én is rájöttem,köszi Laura Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:21 pm

// Ria: Ha nem írod le, hogy mit csinál a varázslat, és hogy pontosan mi az, akkor senki nem fogja tudni. A mesélőnek nem kötelessége Neza Varázslat Szótárnak lenni. //

Vendég

*Lil éppen valami izgalmas résznél tart, így nemis igen akaródzik felnéznie a nagy robajra - ám lassan eljut az agyáig a dolog, így a könyvet becsapva néz fel. De még felállni sincs ideje, hogy odamenjen, a föld máris - ismét - beszakad alatta, ő meg csak zuhan... Végül azonban egy jó kis hátfájásnál nagyobb sérülést nem szerez, a portól prüszkölve tápászkodik fel. A fenébe is! Ő nem akar ebben részt venni, mért kell mindig belerángatni?! Csak hagyják békén, és... Na mindegy. A könyvet leporolja és berakja a táskájába, a pálcáját meg előveszi, és egy sóhaj kíséretében elindul arra, amerre Susanék indultak, közben pedig a falakat vizsgálgatja, hátha van valami titkos ajtó...*

//Bocsi, asszem lassú leszek és rövid :S Örülök, hogy tudok lenni, amég tudok...//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas elindul a legsötétebb irányba, de nem sokáig tart a félhomály, mert amerre tartanak – már aki vele tart - , sorban felvillannak a falakon lévő fáklyák. Úgy tűnik, attól, hogy a diákok elől el volt zárva a hely, nem arra tervezték, hogy magányosan, használaton kívül álldogáljon. Szóval ahogy elindulnak, semmi különöset nem vélnek felfedezni, azon kívül, hogy a falakon végig se egy díszítés, se egy szobor, vagy festmény, csupasz falak, csupasz padló, míg végül el nem érnek egy nagy, kétszárnyas ajtóhoz, aminek kilincse fényes, kristályos-tükrös, ugyanúgy, ahogyan a kerete is. Tovább menni nem lehet, úgy tűnik, ez zsákutca. Vagy be az ajtón, vagy hátra arc.
Azok, akik maradtak egy helyben, jó darabig semmi furcsát nem tapasztalhatnak, de hirtelen, amikor már leülepedett a levegőben szálló por, újra felkavarodik, körkörösen, mint holmi tornádó, és egy áttetsző, zavaros női alak jelenik meg benne. Furcsa, zizált, nem megfogható, mint egy szellem. Amint egyre erősebben látni, úgy erősödik a hangja is. Sikítozik. Amikor viszont megpillantja a diákokat, sikoltozásából szavak lesznek.*
- A másik oldal… a másik oldal a titok! Ott a kulcs! A válasz! Minden benne rejlik! Gyilkosok és árulók! Megmentők és segítők! A kulcs… *Majd hangja fokozatosan elhalkul, és úgy, ahogy jött, el is tűnik. Ria varázslatára nem történik semmi. Fél órán belül semmi nem történt odalent.*

//Nem gond, Eli. : )//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:35 pm

[Álldogálva egy helyben, nem megy rögtön a folyosón, majd a többiek után]

*Alex mikor realizálja, hogy egy sima folyosón vannak, némiképp megnyugszik, bár valljuk be, a múltkori kis kalandkor is csak egy folyosón mentek végig és a forrásnál meg is támadták őket. Inkvizítori képességeire fókuszál és keres a közelben valami sötét teremtményt, hátha valami ólálkodik a sötétben, akkor készen várja majd őt. Ekkor bukkan fel a zavaros női lény és halandzsázik valamit a másik oldalról, gyilkosokról, kulcsról...* EZ biztos nagyon hasznos infó, csak éppen jelen helyzetünkben sokat nem tehetünk. *Jegyzi meg majd amennyiben nem tartózkodik itt semmiféle sötét teremtmény megvonja a vállát és a többiek után megy.* Ehhh... szép kis ajtó, nem mondom. Vajon mi van mögötte?! *Banális kérdés, de tényleg kíváncsi a fiú és ekkor rögtön eszébejut a nőnek a mondanivalója, hogy a másik oldalban e megoldás.* Hééé... nem az ajtó másik oldalról beszélt a nő? *Rikkant fel a srác, majd összehúzza a szemét és mivel ő később jött, minden bizonnyal valaki már próbálkozik kinyítni, így egyelőre csak figyel, de azért itt is lecsekkol, hoyg nincs-e valami csúnya lény.*

//Inkvizítor: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 08, 2011 3:37 pm

[maradt - Ariana]

*Nos, a lány végül a vérfarkassal marad együtt, remek páros, két halott. Egy vámpír, egy vérfarkas. Már csak egy szellem kéne, és mintha csak parancsszóra történne az ilyesmi, elő is kerül a semmiből egy hasonló lény. Bár a lány nem biztos benne, hogy szellem, de azért beizzítja az érzékeit, és koncentrál egy kicsit, elvégre halottlátóról van szó... Nem csak a nőre, hanem úgy ámblokk a helyre.* - Jól van, értjük mi, egy kulcs... Akkor hajrá... Scoiatto Crator. *Idéz egy nyomkövető mókust, ami talán "ki tudja szimatolni", hogy merre is van az a híres kulcs.*

//Élőlényidézés másodlagos - Nyomkövető mókus
A varázslat hatására egy mókus jelenik meg előttünk, aki az adott tárgyat, amit meg szeretnénk keresni, megkeresi. Előreszalad, és ahhoz a bizonyos keresett tárgyhoz vagy személyhez vezet minket, miközben apró jeleket hagy maga után. Ezek a jelek apró makkok, amik akkor tűnnek el, amikor a varázsló elhalad mellettük. Amint varázsló, aki megidézte, odaér hozzá és a keresett tárgyhoz, akkor a mókus az utolsó makkal együtt a semmibe vész. Hogyha cél nélkül idézik meg, akkor egy nagyon kellemes és aranyos társ tud lenni, de fél óra múlva a semmibe vész. Hogyha céllal, akkor az 5 km-en belül található tárgyakat találja meg, és egy órán át létezik, aztán eltűnik a makkokkal együtt, akkor is, hogyha a mágus nem találta meg a keresett tárgyat, lényt, személyt. //

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar